Európai Szövetségi Unió

Fejlett mezőgazdasággal rendelkező államszövetség, amely Közép-Európát foglalja magába, közepes fejlettségi szintű, nem katonai ország. Főként békében fejlődő kisebb országokat kapcsol össze, akik együttműködve igyekeznek fejlődni. Jelentőségük magas agrártudásukban van, több szegény területet látnak el élelemmel, megakadályozva a kontinens kihalását, valamint békefenntartó szerepet is vállalnak, ha szükséges.
A helyiek igen különböző népek, mindegyik más nemzet, más-más tulajdonságaival rendelkezik, csupán a szövetségbe vetett hitük közös. Megőrizték a demokratikus államformát és a fogyasztáson alapuló növekedés elvét is. Minden erejükkel a határaikat védik az őket érő támadásokkal szemben.

~ Karakter: Pherol Tandes / Káosz; Helyszín: Novaston; Kaland: Lovasok ~

Az Európai Szövetségi Unió egyik metropoliszának, Novastonnak utcájára érkezik meg Káosz. Körülnézve egy fejlett, mozgalmas európai nagyváros, forgalmas belvárosa fogadja. A legalsó szinten, az utcaszinten van, a légiútvonalak és a magas épületegyüttesek közti hidak itt messzebb vannak. Azonnal észreveszi a célpontját. Egy valóban nagyon fiatal, maximum öt és negyed éves lány, a képpel ellentétben fekete haja nem hosszú, hanem különösen rövidre nyírt. Fekete ruházatot visel, egy rövid szoknyát, alatta speciális harisnyát, bakancsot és egy egyszerű felsőt. A meleg idő miatt a karjai szabadon vannak, így látszik a számtalan kisebb vágás után maradt seb, heg az alkarján, illetve egy orvosi cső ami az egyik csuklójánál hatol be az érrendszerébe. A lány éppen egy megálló tömegközlekedési járműre akar felszállni, amikor Káosz megjelenik. Pherol gond nélkül félrelöki a tömeget, akiknek a nagy része ha nem szenved túl nagy sérülést menekülni kezd, de a jármű is átrepül az egész utcán. A lány végül, a bénítástól teljesen pánikba esve kihasználja, hogy fordulni tud és teljesen szembe fordul vele. A következő pillanatban egy hangos, éles, de rövid sikoly hagyja el az ajkait. Rémült tekintettel, mered egyenesen Káoszra, és a teste teljesen megbénul, lesokkol. Az izmai görcsösen próbálnak ellentartani a kinetikus energiáknak. Valószínűleg menekülni, futni próbálni, vagy lehetőleg gyorsan saját kezűleg végezni magával. De ezt egyelőre nem tudja megtenni. A védelmi erőknek egyelőre semmi jele. Káosz azt tehet amit akar.

//Előzmény: itt//

Ahogy megérkezek, nagyon rövid ideig nézek körbe, épp addig, amíg felmérem a környezetem, és nagyjából felépítem a fejemben a rövid körsugarú térképet. Felesleges rendszereket használom, tökéletesen el tudom raktározni a fejemben is amit látok. Legalul vagyok, ami könnyíti a dolgomat, és a célszemélyt is egyből kiszúrom. Egy alig pár éves gyerek, még szinte most szakadt le az anyja karjáról, de számunkra fontos, és potenciálisan erős - felesleges tovább várni, csak megrontják, tovább építik a gondolatai között azon eszmék támpillérjeit, amiket csak lerombolnánk - mivel nem helyesek. Félrelököm a tömeget, akik csak útban lennének, úgy dőlnek el, és repülnek, mintha csak bábuk lennének. Valójában tényleg azok, Zsarnok bábjai, akiket kénye-kedve szerint rángat és irányít. Végre felém fordul a lány, és önkéntelen sikoltás hagyja el a száját. Felesleges idő, és energiapazarlás, amire semmi szükség nincs ebben a helyzetben, láthatóan nem fog vele eltántorítani. Inkább az erők vektoraival játszom körülötte, mikor megindul - finoman változtatok, hogy a teste előre dőljön, de a lába akadályba ütközzön, azt akarom, hogy elessen, érezze a fájdalmat, és látni akarom hogy reagál. Próbálom úgy csinálni, hogy ne törjön el a lába a megváltozott vektoroktól, ne legyen egy éles vonal, amin keresztül már más az erők hatása, hanem finom átmenet legyen. Óvatosan kell bánnom vele, még gyerek, és mint olyan, meggondolatlan. Másképp kell tesztelnem, mint ahogy velem bántak, de azért nem szabad túl könnyelműnek lennem. Mutatnia kell valamit, amivel méltóvá válik, vagy elpusztul - innentől a döntés az ő kezében van. Tervezek időt adni neki, szép lassan kívánom felmérni a lányt.

~ Karakter: Pherol Tandes / Káosz; Helyszín: Novaston; Kaland: Lovasok ~

A tömeg nagy része már jelen sincs. Elmenekültek. A védelmi erőknek egyelőre semmi nyoma. A lány egyedül áll az igen nagy úton. Amint megérzi, hogy tud mozogni megpróbál menekülni, ösztönösen. Nagyon gyorsan fut, hajtja a belső késztetés, azonban lassan elkezd dőlni. A lába nagyjából egy helyben marad, de a teste előre tolódik és így egy lassú zuhanás szerűségbe kezd. Káosz szerencsére pufferolja a zónát, átmeneti zónákkal így nem töri azonnal szilánkosra a kiválasztottat. A lány csapkodni, kapálózni kezd és próbál szabadulni a láthatatlan csapdából. Közben a bordaközi izomzata begörcsöl és így nem tud levegőt venni. Mikor végre sikerül neki a keze rándul össze. Kétségbe esett, dühös hangon ordít Pherolra.
- Mire vársz?! Ölj meg! Végezz ki! Csak ne játssz velem. Én kurvára nem fogok így meghalni, a f*szomat, a kib*szott életbe.
Meglepő módon a lány már sejti mire megy ki a "játék."

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

A Dögevő, ahogy magát hívja, egy ideje nem csinál mást mint kielégítő szükségleteit, friss emberi húst eszik. Esetleg esetenként áldozatát átváltoztatja, hogy olyan legyen mint ő. Ezen felül valószínűleg a hatóságokat kerülgetik, mielőtt azok rátalálnának, vagy kinyomoznák az ügyét, esetleg annyi ilyen esettel találkoznának egy helyen, hogy végül elhinnék, hogy tényleg valamilyen szörny tizedeli a lakosságot. Nem kétséges, hogy vagy a helyszínen megpróbálják likvidálni, vagy megpróbálják elkapni hogy tanulmányozhassák és kísérletezhessenek rajta. Mindkettő ugyanúgy végződne a számára. De eddig nem akadt komolyabb gondja és az éhség igencsak erős inger. Jelenleg azt tervezi, hogy egy hölgyet fal fel, csak éppen előtte teljesen emberi szerepbe bújva elhívja valahova. Csak Dögevőn múlik, hogy fényes nappal vagy éjszakában, a város erős fényei mellett merészkedik elő rejtekhelyéről és hogy mihez is kezd. A terve már megvan, már csak meg kell valósítania.

A gyönyörű szép naplementében indulok el vadászni, ilyenkor már az emberek kevésbé mozgolódnak és így könnyebb a vadászat. A múltkori esetnél sikerült egy hölgyet randira hívjak és amikor hazakísértem, akkor faltam fel. Valami gyönyörű érzés volt és felettébb szórakoztató, így jobb lenne megismételni. Beöltözve elindulok a város utcáit járva, megfelelő áldozatot keresve, majd mikor az megtalálom, egyszerűen "véletlenül" össze fogok ütközni vele, majd hevesen bocsánatot kezdek kérni és felsegítem a földről(ha elesett):
- Szörnyen sajnálom hölgyem, ez az én hibám. - mondom majd teljes megbánást színlelve. - Sajnos ebben az átkozott maszkban nem látok túl sokat. - majd ha esetleg megkérdezi, hogy miért viselek maszkot, akkor önsajnáló és bánatos hanggal közlöm:
- Szörnyű balesetet szenvedtem és azóta...úgy nézek kis mint egy csúf, ocsmány szörnyeteg.
Ha esetleg a hölgynél mégse jönne be a szöveg, akkor keresek tovább egy megfelelő áldozatot.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő a naplementében indul el sajátos vadászatára. Szerencsére talál magának olyan személyt, akivel "véletlenül" össze tud ütközni. Természetesen rövid időre mind a ketten elvesztik az egyensúlyokat, ami azért kellemetlen érzéssel jár. Ahogy arra számít, a nő meg is kérdezi miért van maszkban.
- Vigyázhatna. Egyáltalán miért kell maszkot viselnie?
Ezután a már begyakorlott módon előadja a megfelelő történetet, a megfelelő érzelmi állapotban és hangban. Erre a nő természetesen kissé eltéved.
- Sajnálom. Vigyázzon magára. Nekem sietnem kell.
Ezzel a nő, mintha valamitől félne, elviharzik. Nem igen sikerül amit Dögevő szeretne. Az este folyamán még több nővel is megpróbálkozik ugyanígy, terve szerint. Azonban mindegyik alany a lehető leggyorsabban távozik tőle. Úgy tűnik az előadott történet nem hatja meg őket, amikor nem undorodik éppen az aktuális nő, akkor is elég visszatetsző számára a történetet hallani és inkább távozik, nem beszélget ilyen alakkal. Ezen kívül, teljesen elfedve, már távolról sem túl bizalomgerjesztő a hölgyeknél ez a viselet, főleg mert gyanús és veszélyt sejtet. Még egy ilyen viszonylag biztonságos területen is. Úgy tűnik Dögevő nem jár sikerrel.

Sikertelen. Egy nő se vette be a trükkömet, gondolom nem vagyok az a bizalomgerjesztő figura. A legutóbbi esetnél piszok nagy mázlim volt, de a szerencse ma nincs velem. Akkor marad a hagyományos módszer. Meghúzom magam, míg besötétedik, majd szépen kilesek egy hölgyet, aki éppen hazafelé tart.
Sötétedés után a kiszemelt példányomat követni kezdem, majd aztán egy szép nagy ugrással elé kerülök, megragadom és mint a kutya, aki éppen ellopott egy szál kolbászt, elsprintelek vele. Követni biztosan nem tudnak, mivel szinte azonnal fel fogok ugrani egy ház tetejére és aztán házról házra eltávolodom a helyszíntől. Ezután keresek magamnak egy elhagyatott helyet* és nekilátok a fogásomnak. Ha elkezd könyörögni, akkor hagyom egy kicsit beszélni, majd válaszolok neki.
- Tudja mit szeretek igazán? Beszélgetni. Miért nem beszélgetünk?- kérdezem meg tőle, és ha belemegy, akkor megkérdezem:
- Mégis milyen érzés az, amikor elválasztják a fejét a nyakától?- majd a választ meg se várva az egyik csápommal le fogom csapni a fejét. Ezután a maszkom levételével belekezdek a lakomába.


///* Csak akkor állok meg, ha már biztosan tudom, hogy nem követnek///

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Mivel Dögevő ezen az estén egy reménytelen illetve komplexusos nővel sem találkozik, így taktikát kell változtatnia. Ezt meg is teszi és lényéhez közelebb álló, éjjeli prédára lesést választja. Ez már sikeresebbnek bizonyul. Éjszaka valóban jár egy-két nő egyedül haza, és bár mindenhol erős világítás van, akadnak sötét zugok. Fekete magassarkúban, fekete rövid kosztümben, világos szőke hajjal, kezében kommunikátorát nyomkodva érkezik meg Dögevő áldozata. Nem telik el alig egy másodperc, a volt ember megragadja a nőt és máris hurcolja magával. Folyamatos, szakadatlan sikítás hagyja el a teljesen bepánikolt nő száját. Nem is nyugszik le, ahogy a háztetőig jut vele Dögevő, a nő végig sikít, beterítve zajjal a kis utcát. Szerencse, hogy üres a környék és maximum az épületekben hallják mindezt. Végül mindketten egy háztetőn kötnek ki. A már így is megtépázott nő, mintha sokkot kapott volna, úgy ül, remegő ajkakkal.
- Be... be... beszéljünk.
Rebegi erőtlenül. Egy utolsó halálsikoly és a feje elválik a testétől. Természetesen az agya még egy ideig kibírja és nagyjából egy percig még érzékelni fog a nő, de már nem mozdul. Dögevő ezután nekiláthat a lakomának. Hús szakad, vér folyik, csontok törnek, inak és idegek szakadnak. Felfalhatja a nőt, a tetőn semmi nem zavarja. A lakoma után körülnézve nem érzékel veszélyt. Úgy tűnik nem vár rá sok meglepetés ezen az éjszakán.

- Be... be... beszéljünk. - dadogja a nő, majd egy gyönyörű halálsikoly kíséretében leválik a feje a testétől, én meg a maszkomat levéve nekilátok a vacsorámnak. Úgy fél óra elteltével mondhatom, hogy készen vagyok, a nő testéből meg már csak néhány véres csont, húscafat és belső szervek keverékéből alkotott maradvány marad. A földön ülve észreveszem a fejét, amin a kétségbeesés arca kövült meg. Felkapom a fejét és hozzászólok:
- Miért vágsz ilyen képet?- majd elröhögöm magam és a fejet pedig belehajítom a maradványok közé. Körülnézve látszólag semmi probléma sincs, nem követtek és nincsenek szemtanúk. Mivel már jóllaktam, nem tudom, hogy mivel tudnám elütni az időmet, így visszaöltözök teljesen, majd néhány háztető átugrása után landolok az egyik kihalt utcán és elsétálok nyugodtan. Nincs mitől tartanom, és ha valaki mégis hősnek hiszi magát, akkor azzal csak a saját életét rövidíti meg.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő fél óra alatt végez véres lakomájával, a nőből csak csontok, véres maradék és a fej maradt meg. A mutáns őrületében még a fejet is felkapja és beszél hozzá. Ez is egy sikeres éjjeli vadászat volt. A biztonság kedvéért az evés után Dögevő visszaveszi a maszkját és elhagyja a helyszínt. Leugorva a háztetőkről, egy kihalt utcára érkezik meg. Itt sincs sötét, túl sok a fény a környéken, de vannak sötétebb részek és senki sincsen az utcán. Az estét lezárva sétál a hatalmas metropolisz kihalt utcáján Dögevő, aki kellemes hangulat is elfoghatja emiatt. Azonban egy idő után ösztöneivel érzi, hogy nincs egyedül. Nem lát, hall és szagol semmit, de érzi, hogy nincs egyedül az utcákon, valaki(k) vagy valami(k) figyeli(k) őt, és csak rajta áll, hogy mit is tesz ennek tudatában. Kétséges, hogy a helyi rendőrség akadt volna rá a nyomok alapján, mindenképpen ennél szervezettebb eseményről lehet szó.

Viszonylag jól zárult az este, majdnem tökéletesen ment minden, így most jóllakottan ballagok haza. Haza, mintha lenne hova mennem, általában minden nap máshol lakom, a biztonságtól függően, de ez most nem lényeges. Hirtelen megállok és a levegőbe szimatolok. Semmi, nem érzem a friss hús szagát. Körbenézek, de az eredmény ugyan az, sehol egy lélek, de mégis olyan, mintha valaki követne. Talán valami álcázott hatósági lehet? Ha annyira a munka hőse akar lenni, akkor lássuk, hogyan bírja az iramot.
Azonnal futásnak eredek, felgyorsulok, majd felugrok egy épület tetejére és utána épületről épületre ugrok amilyen gyorsan csak lehet. Időnként leugrom az utcára és egy mellékutcában folytatom az utam, azután vissza a tetőkre. Ezt az iramot úgy 5 percig fogom tartani, aztán megállok egy üres épület tetején. Na, vajon ide is követni fog az a bolond? Már ha tényleg követ valaki, és nem csak hallucinálok.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő nem bíz semmit a véletlenre, konkrétan nem érzékel semmilyen veszélyforrást, mégis menekülésbe kezd. Felugrik épületekre, felmászik a tetőkre, azokon halad tovább a természetesen magas sebességével. Ha már eleget haladt a tetőkön, akkor gyorsan mellékutakat használ, majd ismét vissza a tetőkre. A gyors menekülés egyetlen hátránya, hogy így néhány járókelőnek vagy épületben tartózkodó lakosnak feltűnik a különösen gyorsan mozgó alakja. Öt perc feszített tempót diktál, majd a biztonság kedvéért egy háztetőn áll meg. Körülnézve nem lát semmit ami gyanús lenne, a távolban persze vannak fények, mozgó objektumok, járművek vagy gyalogosok és a lábai alatt lévő épület sem üres, hanem vannak benne emberek. Azonban a közvetlen közelében nincs semmilyen mozgás, vagy bármi ami gyanús lehetne. Úgy tűnik nem is volt ott semmi korábban sem, vagy már lerázta. Vagy éppen ezt szeretnék vele elhitetni... Dögevő egyszer csak azt veszi észre, hogy kezd belezavarodni a szinte paranoiás gondolatba, hogy figyelik-e.

A tető üres, a környék üres, egyedül az alattam lévő épületben van néhány ember. Biztosan leráztam azt, aki engem követett, már ha tényleg követett valaki. Körbenézve semmit se látok, semmit se érzek, de ez akkor is gyanús. Tudom, hogy figyelnek engem, egyszerűen tudom. Érzem a zsigereimben, hogy valami álcázott dolog követ engem, amit nem érzékelek. De mégis mi? Mi? Mi? MI?
Szörnyen idegesítő és őrjítő a tudat, hogy valaki engem bámul és rajtam röhög, mert nem látom őt. Na de akkor majd adok én neki olyat, amitől kénytelen lesz felfedni magát és akkor lesz nemulass.
Átugrok a szemközti épületre, majd onnan az eredeti épület ablakába ugrom, ahol az emberek vannak. Beérve leveszem a maszkomat és egy szörnyeteghez méltót ordítok az emberek felé, majd mind a négy csápomat előhúzva, karmaimat előszegezve nekik ugrok. Nyakakat fogok vágni, csontokat törni, végtagokat és fejeket leszaggatni, darabokat kiharapni az emberekből. Ha elég nagy vérfürdőt csinálok, akkor talán előjön az a rohadék és akkor őt is darabokra fogom tépni. Vagy csak szimplán megharapom, hogy az enyém legyen.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Az érzés, hogy megfigyelik nagyon frusztrálóan hat rá, nem is tud a helyzettel mit kezdeni. Átugrik az egyik közeli házra, majd onnan vissza arra, amelyről indult, csak most éppen az egyik ablakon át érkezik meg az épület belsejébe. Valamilyen irodaépület egyik felső emeletén lehet, ilyen későn alig vannak már dolgozók. Dögevő azonnal letépi a maszkját és szörny módjára üvölt fel. Azonnal nekiugrik a körülötte lévő pánikoló embereknek. A hús szakad, a csont törik és jó pár személyt súlyosan meg tud sebesíteni, sokat egyből kivégez. Női sikoltás tölti be az emeletet. Van aki menekülni próbál előle, más azonban megpróbál valamilyen közelharcra alkalmas fegyverrel megtámadni. Ez sikertelen, Dögevő emberfeletti gyorsasága és képességei miatt, a hősködőket is gyorsan megöli vagy megsemmisíti. Dögevő terve beválik. Még ha valószínűleg nem is pont úgy, mint tervezte. A gyilkolás közben éles, fehér fény vakítja el. Nem lát semmit az éles és túl erős fénytől. A fény a kitört ablakon keresztül árad, olyan mintha egy reflektor lenne, a fényben pedig fekete páncélos alakokat lát meg, felfegyverkezve. Akármi is ez, mintha már készültek volna rá.

Ömlik a vér, sikolyok mindenütt, mindent az emberek belső szervei és darabjai terítenek be. Néhányan még azzal is megpróbálkoztak, hogy szembeszállnak velem, ami eléggé döglött ötlet. Az önjelölt hősöket egyszerűen csak feldarabolom, némelyikbe bele is harapok. Aztán az egész termet világosság tölti be, mintha egy reflektor világítana be az ablakon. Odatekintve a fényben látok néhány fekete páncélos alakot, akik jól fel vannak fegyverkezve. Tehát az egész egy csapda volt, már egy ideje a nyomomban lehettek. Nevetve megtörlöm a számat, majd mondom:
- Utálom, ha evés közben zavarnak. - majd rájuk tekintek, igyekszem felmérni őket, majd egy hatalmas ordítás kíséretében nekikugrok.
Jobbra, balra cikázva fogok feléjük rohanni, így megpróbálom kikerülni az esetleges lövedékeket. Aztán egy macskaugrással megpróbálok nekiugrani az egyik katonának előreszegezett karmokkal és csápokkal. Ha a tervem bejön, akkor vele együtt kizúgok az ablakon, majd leérve elsprintelek a helyszínről. Túl sokan vannak, túl jól felszerelkezve. Ide kelleni fog egy csapat.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő megtörli a száját. Már tudja, hogy csapdába futott bele, vagy inkább rajta ütöttek. A megérzése sem csal, azonnal tüzet nyitnak rá, legalább három irányból, a cikázva haladással ki tudja kerülni a lövedékek, a páncélosok nem követik őt a fegyvereikkel tüzelés közben, nehogy véletlenül egymás találják el. Az egyik páncélosnak neki ugrik, acéltépő csápjaival és karmaival előre támadva. Az eredmény azonban más mint amire számít. A végtagjai beleállnak a páncél anyagába, nem hatolnak át azon, de mélyen belesebeznek és ezzel megbénítja egy időre az ellenfél mozgását, azonban az erő, amivel lökött nem volt elég nagy ahhoz, hogy kirepítse a két testet az ablakon. A masszív fekete páncélzat ellenlökött, és csak egy métert csúsztak. Ebből már rögtön tudja, hogy fejlett technológiával áll szemben. A következő amit érez, hogy a teste több pontján ég a bőre, és a húsa is. Tűz alá vették energiafegyverekkel és úgy tűnik lézer égeti a testét. Ha nem csinál valamit gyorsan, elveszti az eszméletét mielőtt regenerálódni kezdhetne.

Egy kicsit elszámoltam magam, bár ez nem újdonság, mivel eddig csak fegyvertelen civilekkel és béna hatóságiakkal küzdöttem meg. A páncélost nem sikerült leteríteni és így most néhány lézer célpontja lettem az épület közepén. Szörnyen fáj, ahogy a lézer éget, ezért a lehető leggyorsabban cselekszem. Először a csápjaimmal fogok feléjük csapni, lehetőleg minden irányba és ha ezzel sikerült megzavarni őket, akkor az eredeti célpontomat fogom izomból megütni párszor. Ha ezek sikerülnek, akkor a többi se lesz nagyobb falat.
Az épületben fogok cikázni, lehetőleg kikerülve a lövéseiket, majd ahol érem őket ott fogom támadni. Ha mégse menne, akkor egyszerűen elhúzok a fenébe.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő csápjaival minden irányba támad, ami megzavarja a rá tüzelő fegyvereseket, hamarosan már nem érzi a bőrén mindenhol a lézer égetését. Bár a sebei már így is akadályozzák a mozgásban. A páncélosok nem akarták kockáztatni, hogy esetleg elérje őket és kiverje a kezükből az energiafegyvereiket, inkább távolabb húzódnak. Dögevő második lépése, hogy erős ütésekkel kezdi el támadni az ellenséget, aki éppen előtte van. Az ütések betalálnak, de a páncélos meg se remeg benne. A fekete fém lemezek gondosan, nagy ellenerővel mozognak. A páncél belseje bőven tartalmaz hidraulikus és mágneses részeket, a kemény és vastag ötvözetet ez mozgatja, valamint a viselő erejét is növeli és gyorsítja is minden mozdulatát. Közelebbről azt is látja a kannibál, hogy a páncélos sisakja mintha egy rovar fejére hasonlítana, a vizor típusú alapján pedig többféle látásmóddal, szenzorral rendelkezik. Néhány ütés után a sérült páncélos visszatámad és mindkét karjával méterekre löki el magától Dögevőt. Mire ez megtörténik, az időközben hátrébb húzódott társai ismét tüzet nyitnak rá energia fegyverekkel. Ez az a pont, ahol jobbnak látja a menekülést, ami koránt sem egyszerű, mert a furcsa alakok üldözőbe veszik és háló szerű kábeleket lőnek felé hátulról.

Ez a nap valahogy mégse akar összejönni nekem. A csápjaimmal hiába zavarom meg a támadókat, az öklöm erős csapásai, amik általában darabokra törik az ellenséget, most egyszerűen használhatatlanok. Itt az ideje meglépni én azt mondom. A furcsa rovarszerű katonák, azonban hálókat lőnek rám, ami nem túl kellemes, de engem nem fognak csak úgy elkapni.
Igyekszem a lehető leggyorsabban elmenekülni, közben a csápjaimmal igyekszem védeni a hátsó részemet a hálók ellen, szétszakítva vagy csak felfogva azokat. Ha sikerül kijutnom az épületből, akkor épületről épületre, minden irányba fogok rohanni, közben különféle trükköket alkalmazok, mint épületről fel-le ugrás, hirtelen irányváltoztatás, össze vissza ugrálás. A célom, hogy eljussak egy olyan helyre, ahol több civil is van. Ezek közül egyet vagy kettőt túszul próbálok ejteni, amikkel talán nyerek egy kis időt.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő végképp a menekülés útját választja, és nem hagyja, hogy bármi is megállítsa őt. A páncélosok nagy sebességgel követik őt és hálóvetőkkel tüzelnek rá. Legalább abban bizonyos lehet, hogy élve kell nekik, legalábbis egyelőre. Az épületből, üldözőivel a nyomában csak az egyik ablakon át távozhat. Kiugrik az épületből, azonban a páncélosok utána ugranak, mindegyik hátán megfelelő jetpack van. Mégis Dögevő jobban ismeri a várost és gyorsabb is, ráadásul taktikája is van a menekülésre. A páncélosokat hamar maga mögött hagyja. Ezzel nem ér véget az üldözés. Mögött egy lapos, fekete színű sikló jelenik meg, a repülő hangtalanul, alacsonyan szállva, gyorsan manőverezve üldözi. A reflektorait - amikkel Dögevő már farkasszemet nézett - folyamatosan rajta tartja és valamilyen nem halálos plasztik lövedékkel kezdi őt lőni. A lövedékek fájdalmat okoznak és lassítják a kannibált. Egy forgalmas területre érve a tömeg azonnal menekülni kezd, ez leginkább a szórakozónegyed környéke már. Néhány embert a rohanás közben "túszként" el tud kapni, ketten azonban már most súlyosan sérültek ahogy rohanás közben, figyelmetlenül elragadta őket. Nem valószínű hogy a sebeikkel megfelelő ellátás nélkül sokáig élnének még. Mivel a tömeg is lassítja, a páncélosok is hamar ismét mögé kerülnek. Úgy tűnik bárkik is legyenek, valószínűleg nem az Európai Szövetségi Unió rendőrsége, hadserege, talán a speciális erők. A civil életekkel nem nagyon foglalkoznak.

Ez a nap tényleg nem az én napom. Azok a tetvek nagyon el akarnak kapni, amint kiérek az épületből, rakétatáskákra váltanak, de az én sebességemmel és tapasztalatommal szemben semmit se érnek. Aztán egy fekete sikló is megjelenik és üldözőbe vesz. Remek, pont egy reflektorfényre van most szükségem, de még a nyavalyás plasztik lövedékek se állíthatnak le. Aztán beérek a lakóövezetre, de sajnos a két túszom nem igazán bírja ki a szorításomat, eléggé súlyosan megsérülnek, és közben a fekete páncélosok is a nyomomba értek. Ez patt helyzet, ezek látszólag nem törődnek a helyi civil életekkel. Itt taktikát kell váltanom. A páncélosokat nem tudnám legyőzni, legalább is amíg csapatban vannak, addig nem. A sikló ellen pedig egyáltalán nincs esélyem, tehát marad a futás.
Az egyik civilből kiharapok egy méretes darabot, miközben a másikat a páncélosok felé hajítom. Ezután már csak a futás marad, ahol igyekszem lehetőleg minden irányba, a szokásos elven folytatni a futást. A célom valami csatornarendszer, vagy föld alatti átjárók, esetenként metrók, ahol a sikló nem tud követni. Ha egy ilyet találok, azonnal bemegyek.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Az őrült kannibál mutáns, kevésbé előnyös adottságainak ellenére is intelligens és kellő szociális érzékkel is rendelkezik. Felméri a helyzetét és belátja, hogy az ellensége technikai fölényével szemben nincsen esélye. Pont ezért biztosabb menekülési útvonalat választ. Előtte még azonban hatalmas, véres darabot szakít ki a csápjai között lévő civilek egyikéből. A sérüléstől sokkot kap az áldozat és elveszti az eszméletét, amit nemsokára valószínű halál fog követni az állapotában. A civil élete szerencsére egyik oldalnak sem számít túlságosan. Novaston városa Dögevő előnyére nem több szintes, vagyis nem több város épült egymás feletti szintekre, hanem az ég mindenhonnan tisztán látható. Ennek egyik következménye, hogy kiterjedt földalatti rendszerekkel is rendelkezik, csatornákkal, alagutakkal, szervizjáratokkal, földalatti termekkel, ami mind biztosítja az infrastruktúra rendszer elrejtését és a város stabilitását a talajon. A feszített rohanás és menekülés közben az egyik csatornalejáró tűnik a legjobb választásnak. Odalent a félhomályos, meleg csatornában könnyen lerázza a siklót. Már szinte megnyugodhatna, amikor hallja, hogy a csatornák lejáróját valahol szinte feltépik, és egymás után több tompa puffanás is hallatszik. A páncélosok utána jöttek, hogy elkapják. Fény nem látszik egyik irányból sem, csak a léptek hangját hallani több irányból. A helyzet talán a csatornákban kedvezőbb Dögevő számára mint a felszínen.

Jobbára sikerül lelépnem tőlük, és a kiharapott darabot is nyugodtan le tudom nyelni. Ennyi elég lesz egy kis gyógyuláshoz, addig is mozgásban maradok. Hirtelen egy éles aj üti meg a fülemet, majd ezt követően pár puffanás. Utánam jönnek. Jó hír, hogy itt több az esélyem a harchoz, de szerintem a fura bogár sisakjuk tartogat még meglepetést. Talán hőérzékelőt vagy éjjellátót vagy ilyesmit. Mindegy, én nem adom fel. Az éjjellátásomnak köszönhetően jól tudok tájékozódni és igyekszem minél halkabban a közelükbe férkőzni. Ha elég közel kerülnek, akkor a csápjaimmal egy "kicsit" megbontom a falat, hogy rájuk, vagy legalább is eléjük omoljon az egész. Ezután a rövid zavartságukat kihasználva lelépek minél előbb. A csatornarendszer úgyis eléggé bonyolult, szóval nincs esélyük.

~ Karakter: Dominic Richards; Helyszín: Novaston ~

Dögevő üldözői elől nem tud sem elfutni sem elbújni, a csatornarendszerbe is utána mennek a páncélosok. Az egyik legjobb lehetőséget választja, rajtuk üt, ráadásul nem is közvetlen támadással, hanem a képességeit és a környezetet kihasználva. Sajnos az ellenfelei technikailag sokkal felkészültebbek nála, így amikor a látóterükbe ér, azonnal észreveszik őt és tüzelni kezdenek rá, mielőtt még nagyobb kárt tennének benne a kannibál csápjaival a csatornarendszer falát és tetejét omlasztja be. A lezúduló törmelék egy része megzavarja a páncélosokat, másik része az utat is elzárja. Azt, hogy meg is ölte-e ezzel a rá vadászokat, nem tudhatja biztosra, de sok időt nyert magának. Menekülés közben még hall egy halk robbanást, ahogy a páncélosok szeizmikus gránátokkal kirobbantják magukat a törmelék alól, aztán semmi. Dögevő eltűnik a hálózatban. Már csak az a kérdés, hogy hol, mikor és hogyan fog előmerészkedni a történtek után, nem lehet biztos benne, figyelik-e a kijáratokat vagy titokban követik-e. A felszínen bárhol ott lebeghet az a sötét siklóhajó.