Fort Lee városának utcái

//Megjegyzés: Reggel 9 van, nem este.//

Szokás szerint egy kevésbé forgalmas, csendes utca neve szerepel a cetlin, így Aaron arrafele is veszi az irányt. Körülbelül negyedórába telik, mire megérkezik, és leparkol a megfelelő helyen. Az utcát mindkét oldalról aránylag rossz állapotú, fémkerítéssel körülvett házak szegélyezik. Egyértelmű, hogy ez egy szegényebb szomszédság, nem a hollywoodi filmekben látható kertváros. A körülbelül tízperces várakozás alatt a kerítések mögött unatkozó kutyákon kívül csak egy bicikliző kisfiút lát, ám végül abból az irányból, ahonnan Aaron is jött, befordul a sarkon egy gyalogos, fekete férfi. Magas, félhosszú hajú, kis kecskeszakállal rendelkező, harmincas fickó. Bő farmert, és szürke alapon fekete graffitimintás pólót visel. Amikor odaér az autó mellé, a megszokott jelszót mondja:
- Egy fehér macskát keresek, nem látta errefelé?
A telefon torzítása miatt Aaron nem lehet biztos benne, de könnyen lehet, hogy ezt a hangot hallotta előző este. Erre, hogy igazolja magát, ezt kell felelnie: "Sajnos nem, de sok sikert a kereséshez. Együttérzek, nekem is van egy macskám." Ha elmondja, meg is kapja a megerősítő választ:
- Köszönöm, de kezdem feladni a reményt. Olyan kis hülye szegény Muriel, biztos beszaladt valami kutyához.
Mivel az igazolásra szolgáló párbeszéd elhangzott, Aaron oda is adhatja az anyagot, ám a fickó így szól, amikor felé nyújtja a zacskót:
- Nem akar inkább beszélgetni egy kicsit?
Ha pozitív választ kap, beül az anyósülésre, majd így szól:
- Ne maradjunk egyhelyben!
Ha Aaron elindul, végül a tárgyra tér:
- Nos, milyen az élet a Bíborember cipőtalpa alatt?

Minden a szokásos kerékvágásban folyik. Már adnám oda a cuccot a srácnak, mikor az inkább beszélgetni. Na nézd már egyből a lényegre. Csak a fejemmel intek, hogy pattanjon be majd elhagyom a környéket. Pár percig csendben autózok, gyakran nézegetve a visszapillantóba, nehogy Halálárny megint csak ugy feltünjön. Aljas egy picsa.
- Szóval beszélgetni akarsz? Az időnk szép, a királynő jól van és köszönöm az egészségem is jól szolgál. Most, hogy letudtuk a köröket ki vele.
Nem akarok sokat szórakozni az egésszel. Kiváncsi vagyok mi lehet a tarsolyában, de készen állok minden eshetőségre. Lazán kell játszam a dolgot és nem elárulni, hogy ha egy módom lenne rá akkor kiskanálnyi vízbe fojtanám a lila fejét.
Elindulok a belváros felé, ott nem keltek feltünést, sem én sem az ürge.

Helyben vagyunk a srácnak, meg a haverjainak szükgésük van rám, és elég jol állnak erőforásokkal is. Tehát a dolog egyértelmű, annak ellenére, hogy én is szeretném ezt a lila majmot eltenni láb alól, nekem van valamim, ami nekik kell, tiszta ügy. Azt pedig nem kell látniuk, hogy nagyon akarom, nem akarok csöbörből vödörbe esni.
- Valóban segíthetünk egymásnak, a kérdés az, hogy ti mennyire akarjátok , hogy segítsek nektek? - teszek egy félreérthetetlen mozdulatot a kezemmel, és egy félmosolyt eresztek meg a fickó felé. - szívesen veszem az ötleteiteket, de biztosítég nekem is kell!

A fickó láthatóan meglepődik egy kicsit.
- Így állnánk? Mi sem kapunk tőled semmilyen biztosítékot, ez részünkről is bizalmi játék. Van mögöttünk anyagi forrás, ilyen helyzetben hogy ne lenne, de ez az egész nem erről szól. Ez a szemétláda mindent elvett tőlünk, ahogy tőled is. Nem a megvesztegethető, hanem a lojális emberekre van szükségünk. Innentől kezdve viszont azt hiszem, nincs más választásunk. Ha hozol információt, az értékétől függően díjazunk, de az 5.000 dollárt alapnak veheted, ha bármi hasznossal szolgálsz. Ugyanakkor lefektetted a játékszabályaidat, így én is ehhez alkalmazkodom. Ha vállalod, csak én lépek kapcsolatba veled, nem kapsz elérhetőséget. Én adom meg a találkozásaink helyét és időpontját. Nem tudom, mennyire bízhatok benned, így semmit nem kapsz, amivel Alvarezt hozzánk vezethetnéd, ha többet találna fizetni. Ez elfogadható számodra?
Hallatszik a bizalmatlanság, a csalódottság, és talán egy kis harag is a hangjában.

// A hat sort próbáld tartani!//

Kicsit felhuzhattam a fickót, de jelen pillanatban eggyel több haragos vagy kevesebb éppen nem érdekel. És a tény, hogy még a kellemest össze is kötöm a hasznossal külön tetszik. De most nem igazán izgat a pénzük.
- Látom korrekt fickók vagytok, nem kell a pénzed, de asszem érthető, hogy én is bizalmatlan vagyok, szóval valami biztosítékot elvárnék. Maradjunk abban, hogy teljesítem az első melot és eldöntjük bizhatunk-e egymásban, és utána meglátjuk, hogy vonhatjuk ki a forgalomból ezt a lila majmot, és megbeszéljük a részleteket. Kezdem unni a futár szerepet. Kezdésnek azt modnom világitsátok át egy Kira Sign nevü lány könyvelését, ott történt egy kis fürdetés, nem tom sikerülhet e Alvarezhez kapcsolni a dolgot, ehhez nem értek, de ha a lánynak egy haja szála is meggörbül becsomagollak egy konzervdobozba! -Az utobbit nem fenyegetően modnom, csupán tényközlésként - Őt haggyátok ki a buliból, és cimborák leszünk!
Az elöbbi után muszáj volt adjak nekik valamit, hogy lássák én is komolyan veszem magamat, ha ez az egyetlen esélyem, hogy megszabaduljak Alvareztől meg kell ragadjam. Nem tudom, hogy tett szert ilyen hatalomra ez a piti kis uszorás, de tuti, hogy valami nagyon nincs rendben az egész körül, és jó lenne utánajárni "gyíkpofának" és "emolánynak" is, dehát mindent a maga idejében.

Elgondolkodtató amit mond. Sejtettem, hogy a bőrszín mellett rendelkezik valami valami képességgel, de azt éppen nem gondoltam volna, hogy ezzel.
- Igazság szerint egyszer találkoztam vele, de mint látod, rajtam nem használt semmiféle jedi trükköt. mondjuk az is igaz, hogy abban a szituban nem is kellett, mert kissé  túlerőben voltak. Figyelj megnézem mit tehetek, de nem ígérek semmit, utoljára hónapokkal ezelött találkoztam vele amikor megtette ezt a kellemes kis ajánlatot, de rajta leszek a témán, csaj hogy ők veszik fel velem a kapcsolatot nem én velük, így várnom kell.

Hogy is állhatnék neki? Talán a legegyszerübb ha puhatolózom amikor kapom a következő melót Halálárnytól , esetleg ki tudok bumlizni egy találkát valami mesével. Elkezd a fejemben körvonalazódni egy terv, fél perc hallgatás után szólalok meg ismét.
- Van más valami amiről így hirtelen tudnom kell?
Ha elmondott mindent akkor kiteszem egy árnyékosabb résznél majd, még kocsikázok pár órát a városban mielött hazamennék, hogy átgondoljam a szituációt.

Ha egyszer egy üzlet beindul ugye. Naná, hogy megyek tökéletes alkalom. Küldök neki egy válasz üzenetet.
~Küld a helyszínt tesó!
Nem szívesen vágom át Davet, de ha nincs más hát legyen, a verseny után egy ital mellett talán meg tudom majd említeni a problémát neki, és ha ügyesen játszom meg akkor egyikünknek sem lesz belőle gondja. Gyorsan fejben végigfuttatom a kocsi állapotát, baj nem lesz vele. Megtankolok és közben ha jött a helyszín elmegyek és körülnézek. Közben azon gondolkodom, hogy ez a kiesés mennyiben volt véletlen. A helyszínen csak átfutom az ellenfeleket majd odamegyek Davel lekezelni.
- Szevasz cimbora , melyik embered esett ki, és miért?
Élek a gyanuperrel, hogy a Szárnyalók rendezték így és ha súlyos a dolog jobb ha figyelek a hátam mögé!

Bemutatkozok a figurának, mégis csak így illik, meg jó lenne tudni a nevét is, hátha beugrik valami fontosabb róla.
Szóval jól sejtettem, hogy a Szárnyalók keze van a dologban, jobb lesz figyelni a hátsómra.
- Komoly a szitu -Kicsit félrevonom- , de mielött belemennék a dologba szerentém tudni pontosan, hogy mi történt a Banditával? A plusz zsetont meg tartsd meg, barátok között nincs helye az ilyennek, hiszen mióta is ismerjük egymást? Na mindegy régóta.De verseny után szeretnék veled dumálni cimbora, ha tudnál szakítani rám egy kis időt.

Kezdésnek nem is rosz, ő jön eggyel és ezt rögtön be is hajthatom némi infoért cserébe, nem borul fel a kis világom gyenge lábakon álló egyensúlya. A Bandita kocsija pedig tudom, hogy nagyon korrekt, így az miatt nem aggódom.
- De verseny előtt azért mennék egy karikát a kocsival, tudod kicsit meg kéne szokni, ne tünjön idegennek a dolog.
Amennyiben odaadja a kulcsokat teszek egy pár perces kört, és mikor eltünök szem elöl alaposan átvizsgálom a járgányt, nem találok -e valami nyomot, esetleg kapcsoaltot Alvarezzel. Megnézek mindent duplafedelü kesztyütartó, csomagtartó, pótkerék helye, hátha valami okosra bukkanok. Illetve megnézem a motort, a befecskendezéses rendszert, stbstb, ezekre szükség lehet ha a képességemmel kell javítsak az esélyeken.
Nem húzom túl sokáig a dolgot, mikor visszaérek csak egy feltartott ujjal jelzem Davenek, hogy minden rendben, készen állok a mókára.
Közben résen maradok, mert ha tévedek és mégse a Szárnyalók tették el láb alól a Banditát akkor megüthetem én is a bokám, ami nem volna jó most, hogy kezdenek alakulni a dolgok.

A vörös hajú férfi elfogadja, ha Aaron kezet nyújt, és bemutatkozik. Hanghordozása enyhén flegma és lekezelő.
- Connor Boyle vagyok, a Bíborember nevében intézkedem, ha a versenyek körül problémák akadnak.
A név nem ismerős Aaronnak.
Amikor félre akarja vonni Davet, Boyle int, hogy ne tegye. //A következő reagban jelezd, hogy így is felhozod-e a verseny utáni beszélgetést, vagy vársz egy jobb alkalomra! Gondolom ezért akartead félrevonni, ha nem, akkor bocs.// A bukmékernek azonban nem jelent problémát, hogy Boyle előtt beszéljen a Banditáról.
- Nem tudjuk, két nappal ezelőtt láttam utoljára a műhelyében, azóta nyoma sincs. Semmit nem vitt el, egyszerűen csak felszívódott. Bíztunk benne, hogy máig előkerül, de most már nem kockáztathatunk.
Amikor Aaron kéri, hogy hadd vezesse a Bandita autóját egy kicsit a verseny előtt, Dave készségesen felel:
- Gondoltam, hogy kérni fogod, a kocsma mögött van.
Átadja Aaronnak a kulcsot.
- Azért ne ész nélkül, nem lenne jó, ha a verseny előtt lekapcsolnának.
A kocsma mögött meg is találja a járgányt. Ez is egy Mustang, bár nem ugyanaz a típus, de nem lesz teljesen idegen.

Ki sem kísérik, így akár ott helyben is átvizsgálhatja a kocsit, ha akarja. Az első dolog, ami a szeme elé kerül, az a Bandita maszkja az anyósülésen. A kesztyűtartóban lapul egy Beretta teli tárral, és egy bontatlan doboz fekete Chesterfield, de ezeken kívül semmi más. Ha Aaron elindul a kocsival, hamar ráérez a vezetésére. Jól irányítható, tökéletesen karbantartott járgány.
Amikor visszaér, és jelzi, hogy minden rendben, Boyle feláll, biccent Dave, majd Aaron felé, és így szól:
- Éjfélkor rajt, ahogy terveztük.
Ezután elhagyja a kocsmát, és magára hagyja a két férfit.

Ebben az esetben csak annyit mondok, hogy mielött választ adok megnézném a kocsit. Természetesen a válaszom igen, megvárom míg kimegy a Boyle , hosszan nézek utána, majd Dave felé fordulok.
- Egy Coronitát?
Majd veszek italt mindkettőnknek és most mondom neki, hogy verseny után váltanék egy két szót vele és, hogy haggya a lóvét mert barátok vagyunk, blabla
Ezután kicsit beszélgetek vele, megkérdem, hogy megy az üzlet.
- Amúgy alkalomadtán jól jön az extra pénz, szóval ha van valami komolyabb díjazásos versenyed mindről szólhatsz, tudod midnig találok valamit amit cisnosítgathatok az én kicsékémen.
Indulás elött kimegyek, felhuzom a maszkot és lassan begördülök a helyszínre, próbálom utánozni a Bandita viselkedését de mindenkit megprobálok elkerülni , a kocsival foglalatoskodok és készülök a versenyre. Ha Davet vagy Boyle t meglátom akkor csak biccentek feléjük. Valamint alaposan felmérem az ellenfeleket, mennyire jók, ismerem e őket illetve milyenek a járgányaik, tehát a szokásos verseny elötti rutin, csak mident ovatosabban, most azért nagy a tét.
~ Jól van Aaron öregfiú ezt most zsebre kell vágni és akkor jó lesz. A tenyeredet meg inkább vakard és fogd be a szád!
Nyugtatgatom közben magamat is, mire eljön az éjfél teljesen készen állok a versenyre.

//A verseny kimenetelét írd le, ha kell használom a képességem, hogy gyorsítsam a kocsim.//

Dave elfogadja az italt, és láthatóan kissé megnyugodva, örömmel beszélget Aaronnal.
- Tudod, nem jó, ha mindig ugyanazok a versenyzők, kevesebb az izgalom. De ezután a segítség után az a minimum, hogy beszervezlek egy pár nagyobb díjazású futamra.  Vedd elintézettnek! - feleli Aaron felvetésére.

Amikor eljön a versenyre való felkészülés ideje, Aaron rendben megérkezik a helyszínre. Az könnyebbséget jelent az álca fenntartásába, hogy a Bandita sosem beszélt senkivel a versenyek előtt. Mindig jött, nyert aztán elment, a szervezőkön kívül senki sem tudott róla semmit. Így hát most sem jön oda senki lepacsizni. Az ellenfelek vegyesek, mint mindig. Van egy pár nagyobb név, és vannak teljesen újak is. Alapvetően reaálisnak tűnik, hogy megnyerje a versenyt. Főszervezőként Dave ellenőrzi egy szerelő társaságában az indulókat. Természetesen mindent rendben találnak Aaronnál, így éjfélkor, amikor eldördül a rajtjelzés, gond nélkül ott lehet a vonalon. A rajt előtt pár percel szitálni kezd az eső, ami az indulásra zuhogássá fokozódik. Ahogy elindul a verseny, Aaron rögtön megtapasztalja, hogy mit tud valójában a Bandita kocsija. Úgy suhan mint az álom, és hamarosan meg is szerzi a vezetést. Egy kanyarnál azonban valami nem stimmel, valahogy nem úgy fordul a járgány, mint ahogy Aaron szeretné. Talán az lehet az oka, hogy nem ismeri eléggé az autót, talán az eső miatt csúszóssá vált út, talán más, ezt a férfi nem tudja megállapítani. Annyi azonban biztos, hogy a nyomában levő sofőr rögtön kap az alkalmon, és megelőzi. Azonnal felismeri a zöld autót. Egy régi riválisa az, az időnként különösen becstelen módszereket használó Todd "Vipera" Morris. Ahogy Aaron visszakormányozza a kocsit a megfelelő irányba, Vipera alig pár centivel van előtte, de a következő pillanatban jobbról egy hatalmas, szürke tömeg vágódik a két kocsi közé. A Vipera lesodródik az útról, és egy válaszfalnak csapódik, Aaroné pedig félig összezúzott motorházzal kersztben kifordul az útra, majd lángra kap. Aaron épphogy csak ki tud kászálódni a kioldódó légzsák mögül, mögül, mielőtt azt is elérik a lángok. A többi versenyző sorban húz el mellette, ő pedig megpillantja, hogy mi is valójában a szürke valami. Egy aránytalan, hatalmas humanoid alak. Legalább három méter magas, szélessége pedig még ennél is embertelenebb. A lény artikulálatlanul üvöltve, iszonyatos erővel veri szét Vipera kocsiját, aminek karosszériája minden ütéstől bereped. Ezután megfordul, és egyenesen Aaron szemébe nézve újra elordítja magát. Hangereje is messze meghalad minden emberi üvöltést, amit Aaron valaha hallott. A férfinak van néhány pillanata cselekedni.

//Teljes alakos kép//

Minden papirforma szerint alakul, a versennyel minden rendben. Aztán az egyik kanyarban kissé kisodródok, ami elég dühítően amatőr hiba. Aztán mire sikerülne megszorongassam az én kedvenc Vipera cimborámat,- hogy maradna az út szélén- beüt a ménykő-
~ Mi az ég verése ez a rinomanus?
Ez a nagy valami, hazavágja végleg a másik kocsit és most úgy dönt, hogy én leszek a főfogás, na apa ehhez nekem is lesz egy két szavam, hamár a versenynek ugyis lőttek, "Dave tiszta ideg lesz" fut át az agyamon.
Ráordítok erre a valamire amikor felém fordul.
- Na mivan te állat? Engem akarsz? Mocskos rosz időpontot választottál és ezt behajtom rajtad ha nem húzol el!
Közben lekapom a motorháztetőt, de nem emelem meg, csak kiélezem és ha megindul felém abban a pillanatban felé röptetem. Ha félreütné vagy ilyenek ráhajtogatom az arcára és elkezdem szorítani a nyakát vele, miközben probálom a tisztes távolságot megtartani.

//Nem telekineta vagyok//
Kemény fából faragták a srácot az már biztos. A felém reppenő ajtónak csak modosítok a pályáján és könnyedén kikerülöm. Majd a rinocéroszhoz közelebbi kocsiból az üzemanyaggal borítom be, ha közben lendületet venne megprobálom megrázni alatta a talajt csak, hgoy nyerjek pár másodpercet és megteszek mindent ,hogy tartsam a távolságot tőle.
- Na mivan egyszarvú tűzbe jöttél?
Miközben odaordítok neki egy öngyújtót veszek elő, meggyújtom és odadobom hozzá rásegítve a képességemmel, hogy tuti találjon.
~Na ha ez sem elég akkor rövid úton benne leszek a pácban.
Ha továbbra is támad folyamatosan menekülök, ha elhaladok a kocsi mellett a kesztyűtartóból megpróbálom kikapni a pisztolyt, de ha tul sok időt vesztek vele akkor inkább hagyom.

//Tudom, csak funkciójában elég hasonló a képességed a telekinézishez, én meg hanyagul fogalmaztam. Bocsi.//
Aaron nem hagy időt az orrszarvúnak, rögtön meg is locsolja az üzemanyaggal. Amikor megindulna, a föld megremeg alatta, és mivel a talaj elég sikamlóssá is vált az esőtől és a kiömlött üzemanyagtól, egy hatalmas puffanással hasra esik. Aaron ekkor már kezdi megérezni a vérnyomásemelkedést, de még nem olyan súlyos, hogy bármiben akadályozná, csak az orra vére ered el egy kissé.  Földön fekvő ellenfelét könnyedén felgyújthatja, bár a képességét használnia kell, hogy az esőben égve maradjon a gyújtó. Amikor azonban a láng megkapja a benzint, az eső már vajmi keveset számít. A tűz egyre jobban beborítja a rinocéroszt, miközben az a fájdalomtól hörögve próbál feltápászkodni. Végül nagy nehezen sikerül neki, de elindulni már nem tud, mivel egy kékes energianyaláb oldalba kapja, és visszalöki a földre. Ha Aaron arra pillant, amerről a sugár érkezett, egy ismerős alakot pillant meg.

- Úgy nézem, nincs is nagyon szükség rám. - mondja Sokkoló. Alvarezzel való találkozásukkor Aaron már láthatta a sárga-vörös jelmezes férfit, és ezúttal a hangját is felismerni véli. Nem teljesen biztos ugyan benne, mert nem hallotta annyit, de erős lehet a gyanúja, hogy Boyle az.
- Szép munka volt. Most viszont el kellene oltanunk, hogy ki lehessen hallgatni. Ki kell derítenünk, hogy ki az, aki ilyen támadásra vetemedik ellenünk. A rendőrök hamarosan ideérnek, gyorsnak kell lennünk. Már jeleztem a Bíborembernek, hogy küldjön érte egy teherautót, az egy percen belül itt lesz.
Néhány pillanat után azonban a rinocéroszember újra talpraáll. Sokkoló kezéből még mindig szivárog a kékes energia, és láthatóan nem tudja újra visszalökni. Az óriás testét még mindig nyaldossák a lángok, és szemében minden eddiginél nagyobb düh látszik.
- Csak legvégső esetben szabad megölnünk! Ki kell ütnünk, mire a teherautó ideér!
Az orrszarvúember néhány pillanat habozás után végül Sokkoló felé indul meg, és lángolva rohamozni kezd.
- RINÓVAL NEM LEHET B@SZAKODNI!!! - üvölti. Ezzel Aaron a háta mögé kerül, Sokkoló viszont úgy látszik, még nem tudja használni a sugarát.

~ Kezdek kimerülni
Letörlöm a vért , de ezzel csak szétmaszatolom a maszkon. Sokkoló megjött.
- Nagy fiu vagyok! Ne aggódj!
~De te vajon vagy e elég nagyfiu?
A Rinocérosz megindul felé és úgy fest mintha egy kis időre lenne szüksége. Milyen kár! Lihegek egy kicsit, regenerálódnom kell és megvárom míg felkeni Sokkolót a falra, ha egy emberrel kevesebb örzi Alvarezt az nekem csak jó, és még a nagy őlilasága sem vetheti a szememre, hogy kimerültek a tartalékaim! Megeresztek a maszk takarásában egy elégedett mosolyt és az oldalamat fájlalva a fal árnyékába húzódom és onnan szépen végignézem ahogy szétkapják ezt a pojácát.
Ha veszít eltünök az alvégen egy csatornában , oda nem fér be a nagy dög, ha úgy fest , hogy visszanyeri az erejét és győzne akkor pár alkarnyi pengét szakítok a roncsokból és azzal megszórom a Rinot, hogy ne mondhassa már rám, hogy nem segítettem.

A lángoló Rino dühödten rohan Sokkoló felé, aki hátrál néhány lépést, de nem elég gyors ahhoz, hogy elmeneküljön. Nincs akkora távolság köztük, hogy ideje legyen akár kitérni, így néhány pillanatig biztosnak tűnik, hogy az égő izomhegy letarolja. Az utolsó pillanatban azonban kinyújtja előre mindkét karját, és közvetlen közelről két, az előzőnél is erősebb sugárnyalábbal egyenesen arcba találja az orrszarvúembert. Az mintha falnak ütközött volna, visszapattan, hátrabukik, és eszméletét vesztve elterül a földön. Amint a sugarak elhagyják a kezét, Sokkoló felordít a fájdalomtól, és térdre esik. Összegörnyedve fogja egyik kezével a másikat, és folyamatosan nyög a kíntól. Aaronnak legfeljebb már csak a kiterült Rinót lenne ideje összevagdosni, olyan gyorsan történt minden. Néhány másodperc eltelik, mire Sokkoló összeszedi magát annyira, hogy fölnézzen Aaronra.
- Mi a franc volt ez?! - kérdezi szemrehányóan, majd valamit motyog még magában, aztán lemondóan sóhajt, és megpróbál felállni. Mindkét keze láthatóan iszonyatosan sajog. Második próbálkozásra talpra is áll, pont mire befordul az utcába egy nagyobb méretű teherautó. Felirat nincs rajta, tiszta fehér az egész. A következő pillanatban a semmiből Halálárny tűnik fel Sokkoló mellett. A nő ezúttal abban az öltözetben van, amiben először találkoztak vele.

- Mi a fene történt? - kérdezi.
- Ez az állat szétverte a versenyt. - feleli Sokkoló, és fejével Rino felé bök. - És ha valahogy nem oltjuk el nagyon gyorsan, akkor nem marad belőle annyi, hogy megtudjuk, ki küldte.
Halálárny kissé lesajnálóan ingatja a fejét, majd eltűnik, és néhány pillanat múlva egy poroltóval a kezében jelenik meg Rino mellett, és gyorsan eloltja a még megmaradt lángokat. Ezután lehajol hozzá, hogy kitapintsa a pulzusát.
- Maszív egy dög, de még így se valószínű, hogy túléli. Hatalmas felületen égett meg, és kilapítottad az egész arcát. - rövid szünet után teszi fel a kérdést. - Most nekem kéne beraknom?
- Hát nem is nekem...
Halálárny felsóhajt, majd megragadja Rinó egyik karját, és néhány töredékmásodperc múlva mindketten eltűnnek. A teherautó belsejéből hatalmas puffanás hallatszik. Sokkoló Aaronra néz, és így szól.
- Gyere! Le kell lépnünk, mielőtt a zsaruk ideérnek.
Hangjában megjelent egy meglehetősen erős, ellenséges él. Elfordul, és láthatóan hatalmas kínok árán felkapaszkodik a teherautó vezetőfülkéjébe, majd a fejével int Aaronnak, hogy kövesse. A kabinban három ülőhely van, így kényelmesen beférnek. A sofőr egy köpcös, 40 körüli, bajuszos figura baseballsapkában, aki biccent Aaronnak ha beszáll, de tovább nem foglalkozik vele. Ha mindenki bent van, a jármű azonnal elindul. Sokkoló lassan, remegő kézzel elkezd lecsatolni két fémből készült, kesztyűszerű tárgyat. Még mindig vibrálnak egy kissé, és alig látható, kékes energia szivárog belőle. Amikor végre lekerülnek, megkönnyebbülten sóhajt. Az ölébe fekteti őket, és leveszi a maszkot. Valóban Boyle az, haja izzadságtól átázva tapad a fejéhez, és arcáról is ömlik a víz. Miközben megtörli a kezével, felszisszen, majd Aaronhoz fordul
- Most már te is leveheted a maszkot.
Hangja a legkevésbé sem barátságos.

Affene, ez keményebb és gyorsabban intézte el a dögöt mint gondoltam. Még alibi tevékenykedni sincs időm, leeresztem a pengéket.
Megérkezik Halálárny is.
- Nagyfiunak szerintem nem tetszett a verseny állása és gondolta átrendezi az élmezőnyt.
Aztán Halálárny beviszi a dögöt a teherautóba amivel érkezett.
Bent leveszem a maszkot próbálom letörölni az arcomra kenödött vért a maszkkal, de mivel sokat nem segítek a dolgon vele ezért inkább hagyom.
- Jó , hogy jöttél, a versenyen és a balhé elején feléltem minden belső tartalékomat, nem lett volna már rá erőm, hogy elintézzem ezt a mamlaszt egyedül.
Ezután hátra dőlök és nem is igen foglalkozom vele, ha hisztizni akar ám legyen, megfordul a fejemben, hogy most akár el is tehetném láb alól, de aztán ki is rázom a gondolatot a fejemből, nem az én stílusom. Pár perc hallgatás után azért felteszek egy kérdést.
- Most hova megyünk?
Habár a válasz szinte egyértelmü, hogy Alvarezhez, a helyszín nem mindegy. Néha ki - ki tenkitek az utcára, mintha az unalmamat szeretném elüzni, de próbálom megfigyelni a környéket, hogy merre megyünk, hol lehetünk.
Kiváncsi vagyok , hogy akarják kihallgatni. Mert nagyon ugy fest, hogy nincs beszédképes állapotban, és a csaj szerint nem is marad meg már sokáig. Lehet egy harmadik emberük kifacsarja az agyát? Akkor jobb lesz vigyázni, nehogy velem is ilyesmit akarjanak csinálni.
Közben meg eszembe jut, hogy jó , hogy nem a saját kocsimmal versenyeztem, most milyen állapotban lenne a nagylány? Belegondolni is rossz, hogy a Bandita járgányának a sorsára is juthatott volna. Nem sok maradt csóri masinából.

Aaron megjegyzésre csak egy halovány fénymosoly Boyle reakciója, de nem felel, a kérdésre viszont igen.
- Ez az akció valószínűleg egy rivális hadüzenete. Egyszerű elzés, hogy jelen van, és számolnunk kell vele. Ugyanakkor lehet Vipera, a Bandita, vagy -bár ez a legkevésbé valószínű - ellened intézett támadás is. Akárhogy is, te láttál a legtöbbet, ezért a Bíborember ki akar hallgatni.
Bár a helyszínről Sokkoló nem beszél, az utat Aaron hamar felismeri. A palackozóüzem felé tartanak, ahol először találkozott Alvarezzel. Nem telik el sok idő, mire a teherautó befordul a gyártelep udvarára.

//Folytatás: Elhagyott palackozó üzem//