Tina VS Éva

Egy vulkanikus bolygón vagyok, és valahonnan nagyon ismerős a helyszin, de csak most jövökrá, hogy honnan. Tekintetemmel, Tinát keresem, de egyenlőre sehol sem látom őt. Kerekes székemet hajtani kezdem, és közben még mindig őt keresem a tekintetemmel, majd a kerekes székemet meg állítom, aztán ha meg látom, oda hajtok hozzá, és rá nézzek. Majd várom, hogy mit is fog lépni.

(Bocsi, kezdésnek tudom nagyon gyenge, de majd lesz jobb is.)

A veszélyteremben lassan kialakul a helyszín, vulkanikus bolygó első látásra. Nem éppen az a hely ahol az erőm a teljében lehetne, de elvégre ez a lényege a gyakorlásnak, hogy olyan helyen is kipróbáljuk magunkat, ahol nehezen boldogulnánk.
Ahogy kémlelem a környezetem megpillantom Évát, aki  felém közeledett gurulós székével. Odaszólok neki.
- Szia Éva! Te is gyakorolni jöttél? Van kedved esetleg egy barátságos mérkőzéshez?
Kérdem barátnőmtől.

// Nekem se volt sok ötletem a kezdéshez. De remélem ez jó lesz elvégre nem ellenségek. És bocsi Nefi, hogy ilyen rövid, de nem tudtam most erre hosszabban reagálni. //

Hallom, hogy köszön nekem, amit viszonzok is.
- Szia Tina. - Mondom neki, boldogan. - Igen, én is gyakorólni jöttem. - Válaszólok az első kérdésére. - Igen, szeretnék. Esetleg egy barátságos kard párbaly? - Kérdem tőle, majd várom, hogy mit mond. Ha, benne van, akkor teremtek két olyan kardot, mint amit az olimpián is szoktak használni, ralyta azzal a golyóval. Majd egy lapos fém kereket alkotok, hogy azért egy magasságban legyek vele. De, ha mégsem érdekli, akkor meg várom, hogy ő mire gondolt, és felőlem, akár még arról is lehet szó, végül is nekem aztán mindegy. Minden esetre, várom amit mond.
- Tényleg, Matt el mivan? Rég láttuk őt. - Kérdem, bár az is igaz, hogy még jó magam se tudok semmit Vaszilij ról, de ő hátha tud valamit Matt ről.

A kardpárbaj ötlete kissé meglep, elvégre hátrányban lenne ellenem, mert deréktól lefele nem igazán mozog. mondjuk nem tudom, hogy ő tud e kardozni, mert én nem az is fix.
- Ööö. Lehet róla szó, bár én életemben nem vívtam még, és úgy gondoltam talán igazságosabb lenne egy képesség alapú összecsapás, aho azért hasonló esélyekkel indulhatnánk. Bár nem tudom, hogy neked fejlődött -e a képességed, de nekem valamennyire nőtt az erőm. Te hogy állsz e téren? nekem most az a célom, ezzel a barátságos meccsel, hogy feszegessem kicsit a határ közeli értékeket, miközben talán tanulunk is egymástól valamit. Hogy megtanuljuk kezelni az olyan helyzeteket is, ha valaki tudja mire vagyunk képesek és ennek ellenére mégis képesek vagyunk jól kihasználni a lehetőségeinket.
Kérdem miközben ha ő mégis a kardpárbaj mellett dönt, akkor én elfogadom a kardot amit átnyújt.
A kérdésére pedig megvonom a vállam.
- Fogalmam sincs mi lehet vele. Nyáron még találkoztunk párszor, de aztán egyszer csak se kép se hang.

- Az is jó ötlet, benne vagyok. Ami, pedig a képességem illeti, én is fejlesztettem, már tudom kedvem szerint alakitani azt. Bár van egy fém, ami még nem nagyon tudok használni, és van két olyan amit, sehogy sem, de dolgozni fogok az ügyön. - Mondom, és a kardokat, kis fémtócsákká alakítom vissza, és aztán meg próbálok egy fém szobor Tinát késziteni, kicsiben. Vagy, esetleg egy mell szoborban gondolkodom. Bár még azt sem tudom, hogy valami ijesmire gondol-e. Vagy esetleg, valami mással kéne megpróbálkoznom.
- Sajnálattal hallom. - Mondom, bár neki még, így is tovább tartott a dolog, mint nekem, Vaszilijel. Nah, mindegy majd meglátjuk, hogy milesz, vagy egyáltalán ő hogyan is gondolja az egészet.

- Emiatt ne aggódj, én se tudok ám minden fémet megteremteni, és az életképes illúziókat is csak rövidebb ideig, mintha simán csak egy tárgyat formázok vagy teremtek meg.
Mondom, majd Éva elő is áll egy olyan versengési ötlettel, ami eléggé barátságos formákat is tud ölteni. Először Éva fémből megalkotja a mellszobromat fémből, ami meglehetősen jól nézett ki.
Éva szavaira csak megvonom a vállam.
- Biztosan oka van, hogy nem jelentkezett. Remélem azért majd előkerül valamikor a közeljövőben.
Mikor Éva szobra ismét fémtócsává válik megpróbálkozom én is a fémtócsa átváltoztatásával, csak én most Éva mellszobrát szeretném megalkotni belőle. Majd ha ő is szemügyre vehette elengedem a szobrot az erőmtől ami vissza is változik tócsává, majd egy kis szünet után. a két kezem egymással szembe teszem a levegőben nem túl távol egymástól. kék energia kavarog a két kezem közt, majd egy pillanat múlva egy élő és lélegző kiskutya jelenik meg a kezeim között. Aki kilógatja a nyelvét a melegben, majd örömében vakkant egyet.
Én odasétálok Évához és átnyújtom neki a kis jószágot.
- Hogy tetszik? Buksinak neveztem el. Egyik nap gyakorlás közben bukkant elő.
Mondom mosolyogva miközben megsimogatom a kis jószág fejét aki hálásan csóválja a farkát.

- Az is valami. - Mondom, és közben készitek egy mellszobrot, ami Tiná-é, és jó lett. Tina is mond valamit, és ő is mellszobrot készit, ami engem ábrázol, és nagyon jó lett. Majd el tünteti, és létre hoz egy kutyust, és meg mutatja nekem.
- Nagyon aranyos. Megsimogathatom? - Kérdem, és ha megengedi, akkor megsimogatom a kutyust. Majd, meg próbálkozom azzal, hogy a kutyus szobor mását készitem el. Aztán, egy R2 vel próbálkozok.

Szemmel láthatóan Évának tetszik a kutyus.
- Persze, csak nyugodtan. Amúgy Buksinak hívják.
Mondom, majd mosolyogva nézem, ahogy Éva megsimogatja a kis jövevényt, aki elégedetten vakkant és csóválni kezdi a farkát.
Ezek után Éva megpróbálja megteremteni a kutyus szobrát, majd egy R2-t rak össze.
- Hű de rég láttam ezt a kis fickót. Apám mindig azt mondta rá, hogy az ő szövege volt a legdurvább, ezért az egészet ki kellett sípolni.
Mondom mosolyogva, mert ez egy kellemes emléket idézett fel bennem. Eltüntetem a kiskutyust és megpróbálok én is teremteni egy R2-t csak épp rózsaszínben, cuki masnival. Persze csak akkora magasságban, amekkorára az erőm engedi őt fémből megteremteni.
Majd ezek után megpróbálom őt átformázni és egy nagyobb változatot megalkotni, ami úgy néz ki mint ő, csak a legtöbb része festett fából van fém helyett, így képes lehetek nagyobban megteremteni őt.

- Jó név neki, tetszik. - Mondom tinának. Amit, tina mond az R2 es ről, azon nevetnem kell. Majd, Tina is meg próbálkozik az R2 el, kicsi és nagy méretben is egyaránt. Az egész rózsaszínben, és még masnival a tetején, hogy lányos kinézete legyen. Fejemet, oldalra fordítom hisz SW rajongó ként, ez nekem kicsit szokatlan.
- Csinálhatok rólatok egy képet? - Kérdem Tinátó. - Mármint, úgy gondoltam, hogy ti hárman, Buksi, a nagy R2 es, és te. - Mondom Tinának, ha buksi még itt van, és még nem tünt el. De, ha már el tűnt, akkor talán majd valamikor máskor, majd külön Buksival is egy fotót.
- Egy macsekot is létre tudsz hozni? - Kérdem, majd én készitek egy fém szobor macskát, majd várom Tina válaszát, a dologról.

Mosolyogva nyugtázom, hogy Évának tetszik a kutyus neve, bár a rózsaszín R2-mre kicsit furcsán néz. de aztán a kérdésére megnyugszom kicsit.
- Persze, de csak kettőnkről tudsz egyszerre, mert nem tudom egyszerre "életben" tartani őket.
Mondom, majd ha szeretné lefényképezhet engem mindkettejükkel felváltva. Aztán egy mély levegő vételt veszek miután eltűntek. Picit pihentetni is kell a képességet.
Éva újabb kérdésére persze hamar válaszolok is.
- Persze, csak most egy szusszanatnyit pihenek, sok energiába telik a sok teremtés és átformálás. Amúgy Éva tudsz biciklit is formázni? Kíváncsi vagyok neked milyen az álom bicajod.
Kérdem miközben néhány mély lélegzettel igyekszem visszatölteni az elhasznált energiáimat.

Mint, kiderült csak külön megy a dolog, így két fénykép készül. A másik kérdésemre is kapok választ, de a macska meg teremtése még várat magára. Közben, Tina is fel tesz egy kérdést. Miközben gondolkodom, a szobor macskát eltüntetem.
- Tehetek egy kisérletet egy biciklire, de nem biztos, hogy olyan lesz. - Közlöm vele végül, és bele kezdek. Alkotok egy biciklit, egy teljesen fém biciklit.
(Így kébzeld el)

Miután kész lettem, megnézem az alkotásomat, és egyenlőre csak, egy félénk mosoly félét engedek magamnak.
- Egy kicsit mellé löttem. - Jegyzem meg vidoran. - Majd, megint neki futok, kicsit késöbb. - Ajánlom fel, ha bele egyezik.

// Ha visszaolvasod, erőszintek közötti versengésnek indult, végül meg eljutottunk a macskákig XD . Amúgy az első reagon kívül nálam mindenhol megvan a 6 sor minimum, de ne aggódj hamarosan lezárjuk ezt.//

Megnézem magamnak a biciklit, aminek kissé érdekes a külseje.
- Amúgy Éva, szerintem lassan be kellene fejeznünk a gyakorlást, mert szerintem más is használná a szimulátort. A barátságos verseny rész végül nem dőlt el. Van ötleted, hogy dönthetnénk el végül is melyikünk a jobb?
Kérdem, miközben töröm az agyam a megoldáson.
- Meg is van. Teremtsük meg ismét a két R2-t és hagyjuk, hogy ők döntsék el a csatát, amelyikük több sérülést szerez 5 perc(1 kör) alatt az veszít. Mit szólsz az ötletemhez?
Kérdem és ha benne van, akkor ismét megteremtem a magam kis R2-jét, amit ezúttal próbálok minél részlegesebben megteremteni és a fa részeket strapabíró műanyagra cserélni, hogy a súly se haladja meg a képességemet, de azért fel tudja venni a harcot egy full metál R2-vel szemben.

// Itt majd ha Éva is benne van, akkor kérjük az elbírálásokat, hogy végül ki nyert. //

Tina kérésén, hogy hadjuk abb, hogy mások is tudjanak gyakorolni dolgon el gondolkodom. Aztán, végül is rá bólintok a dologra. De, azt még nem tudjuk, hogy kinyert. Majd, Tinának támad egy ötlete, hogy teremtsük meg megint az R2 eket, és harcóljanak ők.
- Rendben, én benne vagyok. - Vigyorodom Tinára, majd a fém pocsojából, egy teljesen fém színü R2 es egység emelkedik ki, és várakozik, hogy Tina is meg teremtse a magáét. R2 em egy kőr fűrész végü kart enged ki henger testének egyik részéből, és aktiválja azt, majd meg ereszt egy rövíd csipogó sort, és egyenlőre várja, hogy a masnis R2 támad-e, vagy esetleg neki kéne. Nincs valami nagy türelme az astromnak, ezért is kezd bel máris egy támadásba, és kőrfürészes karjával, egyből a másik hórdo testének, hogy sérülést okozzon neki. Majd, ha a másik is támad, közben azért félre is gurul, hogy kitérjen a másik astro támadása elöl.

(Gondolom, még írsz, egy utolsót, aztán gondolom annyi.)