House Taurinus (Nagy ház)

by **Cerebro** Szomb. 06 Jún. 2015, 14:12

Az új információk a legalsó hozzászólásokban vannak!

Ház neve: Masaari-Singh
Ház jelmondata: Unita vivendi in diversitate
Terület száma: 6 (Üvegvölgy)
Ékkő: Füstkvarc
Címer:
House Taurinus (Nagy ház) 2vn2emr

Karakter neve: Hafsa Nikta Masaari-Singh
Karakter rangja/befolyása: Üvegvölgy második úrhölgye (harmadik gyerek, második lány és harmadik Üvegvölgy öröklésében), a vének tanácsának hangja és tolla, Üvegvölgy első küldötte, Alamut első úrhölgye a Hegyi- és Erdei-klánok régense.
Karakter leírása:
House Taurinus (Nagy ház) 387-49

Hafsa Nikta Masaari-Singh a harmincas évei elején jár. Ő a legfiatalabb a családjában és mint ilyen, figyelembe véve szülei és nagyszülei hosszú életét, a legesélytelenebb az uralkodói poszt betöltésére. Mivel ezzel a ténnyel tisztában voltak a szülei, őt egyáltalán nem orientálták a család hírnevének fenntartására. Ő maga viszont mindig is felnézett nővérére, akit eredetileg uralkodásra, majd Badr-al-Budur megszületése után társ uralkodásra neveltek. Bátyjával kisebb a korkülönbség ezért őt inkább partnernek és játszótársnak tekintette mint nővérét. Ezért esett neki rosszul, amikor megkezdődött bátyja uralkodóhoz illő neveltetése. Mivel továbbra is vele szeretett volna lenni, rávette szüleit,hogy közelébe maradhasson. Így gyakorlatilag párhuzamosan folyt a két testvér képzése és nevelése, még ha egyes stációkban gyökeresen eltért az érdeklődésük is. Viszont legalább továbbra is együtt "játszhattak". Mert Hafsa így fogta fel a tanulást játék. Játszott ő a fa késekkel és tőrökkel, játszott ő a térképeken a faragott szekerekkel, állatokkal, sonkákkal...és szinte észre sem vette, de felnőtt mintha őt is uralkodásra nevelték volna. Amikor bátyja betöltötte a tizenhatodik életévét, viszont egyedül maradt. Badr-al-Budur hivatalosan is megkapta az örökösi címet és ur-Shulgi fegyverhordozója lett. Mély szomorúságba esett, amiből csak a tánc és a művészetek tudták kicsit kihúzni. Amikor azonban ő maga is elérte a felnőtt kort és az anyja nem tudta hogyan visszahozni a vidám életkedvét, apja megígérte neki: ha továbbra is tanul és megismeri a világot, őt is maga mellé veszi. Több sem kellett Niktának, még a beszélgetés éjjelén felkereste a Rihamabadi "Színes üvegek rendjét", ahova éles esze miatt hamar felvették tanoncnak. Hamar érdeklődési körébe kerültek az államvezetési és a növényekkel kapcsolatos tanulmányok. A szerzetesek és papnők különböző tanulmány útjaira is eljutott ezért nem mint a családja képviselője, de eljutott több környező és néhány távoli uradalomba is.
A húszas évei végén járt, amikor nagybátyja meghalt, apja pedig elég tapasztaltnak és érettnek találta arra, hogy felkérje: legyen Alamut első úrhölgye a Hegyi- és Erdei-klánok régense. A "Színes Üvegek Rendjének" ajánlásával, érdeklődő természetével és gyors észjárásával sikeresen meggyőzte a helyi vének tanácsát alkalmasságáról. És csak alig három hónapos procedúrába telt neki, ami ilyen kérdésekben rekord időnek számít. Ezt követően átvette a terület irányítását, együttműködve a helyiekkel és bevonva a "Csendes Üllő Rendjét" is.
Amikor az égbolton feltűnt a vörös üstökös és az uralkodó összehívta a legnagyobb házakat a fővárosba, ur-Shulgi első jelöltje volt a követi posztra, a Vének Konklávéja pedig minimális ellenszavazattal, de meg is adta neki a bizalmat.
Nikta ügyes méregkeverő, remek táncos, jó tornász és jól bánik a késekkel, rövid pengékkel. 170 centi magas, körülbelül 54-56 kiló. Vékony testalkatú (amit a táncnak köszönhet), napbarnított bőrű. Szeme fekete, haja barna.

Ház leírása: A Masaari-Singh ház talán a legfiatalabb a többi tartományt uraló családok között. Sokáig ugyanis kettős kormányzás volt jellemző Üvegvölgyre. A vének tanácsának felhatalmazásával a Singh és a Masaari ház felváltva vagy éppen régiókon megosztozva tartotta befolyása alatt az uradalmat. A de Lucca család bukása után vének tanácsának közös konklávéja kimondta: a nagy nemesi családok egymással nem házasodhatnak. Mégis megtörtént és az eset inkább romantikus, mint hatalmi törekvés. Ugyanis a jelenlegi "Emírnek" megtetszett a volt "nagy kán" lánya. Aki ráadásul viszonozta a férfi gyengéd érzelmeit. Al-Ashrad Masaari emír és Bakr Singh nagy kán pedig nem akart gyermekeik útjába állni. Elhatározták, hogy kijárják a vének konklávéjánál a házassági engedélyt. Hosszú procedúra volt, amelyet elsősorban a Hegyi- és Erdei-klánok öregjei követeltek meg, de végül egybekelhetett a két fiatal. Több kitételt állítottak fel. Az egyik az volt, hogy Lapos-part kikerült a király fennhatósága alól és a mindenkori sztyeppék ura befolyási övezetébe kerül. Ezen kívül azt is rögzítették, hogy a sivatag őrzőjének mindig kell kötődnie a Masaari dinasztiához még ha az a Masaari-Singh vérvonalba tartozik is. Masaari-Singh azonban nem lehet a sztyeppék ura, csak tiszta vérű Singh. Illetve kötelezték ur-Shulgit, hogy vegye fel felesége családnevét, ezzel új vérvonalat indítva. Ur-Shulgi, Al-Ashrad és Bakr is belement a konklávé feltételeibe.

Jelenleg a következő személyekből áll a Masaari-Singh család:

Családfők
- ur-Shulgi Masaari-Singh ~ Üvegvölgy ura
- Habiba Masaari-Singh ~ Üvegvölgy úrnője, Zöld-fok város kertjeinek főgondozója, a Sivatag rózsáinak nevelője.
-> Férje ur-Shulgi Massari-Singh; bátyja: Hukma Singh a Sztyeppek őrzője és Kupolamező ura; Üvegvölgy urának őrzője

Gyermekek és hitveseik
- Mancheaka Masaari-Singh ~ Üveghegy első úrhölgye, Rihamabad első úrhölgye az Oázisok úrnője (első gyermek, második az öröklésben)
-> Férje Djuhah ibn Mustafar tehetős kereskedő és piactulajdonos
- Badr-al-Budur Masaari-Singh ~ Üvegvölgy örököse
-> Felesége Amissa Ezilu Ramal egy régi művész dinasztia legifjabb sarja.
- Hafsa Nikta Masaari-Singh ~ Üvegvölgy második úrhölgye (harmadik gyerek, második lány és harmadik Üvegvölgy öröklésében), a vének tanácsának hangja és tolla, Üvegvölgy első küldötte, Alamut első úrhölgye a Hegyi- és Erdei-klánok régense.
-> Hajadon

by **Cerebro** Csüt. 11 Jún. 2015, 16:18

Terület leírása:

Üvegvölgy története

A nagy kataklizmát követően, a népvándorlások idejében ezen a területen nem alakult ki egyetlen erős, központi hatalom sem. Az északi, zárt erdős völgyben és a hegyekben lakó népcsoportok remete életmódot folytattak. A völgy kijáratától a vízpartokig húzódó kis dombságokkal díszített síkságokat lovas nomádok tartották ellenőrzésük alatt. A vízpartokat kalózok tartották rettegésben és uralmuk alatt. A középen elhelyezkedő sivatagot pedig oázis közösségek alkották. A szimbiózis tökéletesen működött, amíg Benito de Lucca kalózvezér nem szervezett egy három hajóból álló flottát, és nem kezdett építtetni kővárat egy rablótanya fölött. Ebből lett később Tűváros. Hatalma megszilárdítását vérrel sikerült elérnie. Minden hajóssal leszámolt de Lucca aki nem hódolt be neki. Tíz év "kemény" munkája után megkezdte kis tengerparti birodalma kiépítését. Várost alapított a beltenger öblének nyugati partján, ez lett Zöld-fok város. Ugyanabban az évben a déli területek egyetlen, komolyan behajózható sávjába is telepeseket küldött. Itt alapították meg Lapos-part települést, ami azóta várossá nőtt. De Lucca előre látta, hogy kis királyságát erős kézbe kell hagynia halála után, hogy a családja és az öröksége fennmaradjon. Ezért elhíresztelte a tengereken, hogy az összes fattyának és fiának földet oszt aki megjelenik egy nagy családi összejövetelen. Több tucat fiú jelent meg a lakomán. Pórul jártak. Benito mindenkit megölt, hiszen tudta már hogy a saját maga által nevelt fia kapja a három város fölötti uralkodási jogot és az azóta nagyobbra duzzadt flottáját. Néhány évvel később bekövetkezett halála után így egy letisztázott öröklésű, stabil uradalmat kapott fia, Kristos.
Kristos de Lucca apja építkező hagyományait folytatta. Felvette a kapcsolatokat a belső területeken lakókkal. A hegyi emberek klánokba tömörültek aminek egy vezére volt. Az erdeiek családok szintjén szerveződtek és nem volt egységes társadalmuk. A nomádok is csak laza törzsszövetségben éltek, ahogy a sivatagiak is. Kristos kikémleltette, hogy kik a legerősebbek a különböző társadalmakban és szövetséget ajánlott nekik. Magasabbra emelte őket saját közösségeiken belül azzal, hogy rajtuk keresztül kezdte meg a belső területek nyersanyagainak vagy az azokból készült félkész- és kész termékeknek a kereskedelmét. Hogy a vezetők hűségét megőrizze beházasította gyerekeit az összes családjába. De ez nem volt számára elég. Sok fattya révén a megerősödő polgári családokba is bejuttatta vért. Négy édes gyerekének az erősödő városi polgárság prominenseinek lányai közül választott. Viszont egyiküket sem tanította okos uralkodásra. Kriskos halála után fiai között, árnyak közt megbújó belharc kezdődött. Város verekedések, felgyulladt raktárak és fattyú testvérek vére szegélyezte a testvérharcot. Nyíltan azonban nem mertek egymás ellen fordulni. Luther és Antonio de Lucca, a két legfiatalabb testvér azonban szövetségre lépett. Vendégként voltak mindketten idősebb testvéreiknél és álmukban gyilkolták meg őket, ugyan azon az éjjelen. Innentől felosztották egymás között Üvegvölgyet. Luther a külső területeket, Antonio a belső régiót uralta, megosztoztak a koronán, de egységes uradalomként kezelték a területet. Ekkor alkották meg Üvegvölgy címerét, amiben az öt népcsoport címerállatát és Antonio kedvenc nyersanyagát, a hegyekben bányászott Füstkvarcot helyezték el. Innentől hívják hivatalos tekercseken a területet Üvegvölgynek. A címer tiszteletére rendezett ünnepségen mélyen lerészegedtek és tréfából Tűváros tróntermének, a trón előtti kövébe vésették: A címerben mindig az uralkodóház nemzettségének címerállata legyen középen és a legnagyobb méretben. Soha egy pillanatig nem gondolták, hogy a csikóhalon kívül bármi más állat kerülhet oda.

A de Lucca család ezen ága azonban nem tudott már bánni a néppel. Harácsolni kezdtek és kizsákmányolni a belső területeken élőket. Korábbi családi szálaik révén vasmarokkal préselték ki a termelőkből az utolsó csepp vérüket is. Az addig olyan fejlett és gazdag városokban mint a sivatag közepén álló Rihamabad vagy a térség legnépesebb városa és legnagyobb erődje Alamut lakói is nyomorogni kezdtek és járványok ütötték fel a fejüket. A kevés kiválasztott azonban felháborítóan jól élt. Egyenes út vezetett egy lázadáshoz.
Először Alamut nyilvánította ki nemtetszését. Egy járvány kitörését követően már a városi őrség sem volt hajlandó betartani a hűségesküjét. Antinot elüldözték és bezárták a kapukat. A lázadás hírére Luther azonnal csapatokat kezdett szervezni, de már az elején megbukott. Először a puszták lovasait akarta besorozni. Felkereste rokonát a legtekintélyesebb nemzettségfőt, aki hiába magyarázta neki, hogy az összes nemzettségfőnek bele kell egyeznie a hadviselésbe, Luther türelmetlen volt és paranoid. Azt hitte, hogy a nomádok ellene akarnak szervezkedni.Ezért behajóztatott egy zsoldossereget Lapos-partba, onnan keletre vonult és megtámadta Kupolamezőt, a nomádok téli pihenőjét. Emberei körbefogták az egész jurtavárost, bevonultak és legyilkolták a nemzettségfőket és mindenkit aki ellenállt. A vérfürdőt csak a Vizier kán élte túl a vezetők közül. Még két napig. Amikor is a saját emberei gyilkolták meg a becstelensége miatt. Ezt követően a nemzettsége felbomlott és tagjai betagozódtak más nemzetségekbe. Egy generációnyi bölcs halálával rövid időre fejetlenség uralkodott a nomádok között. A többség északra hajtotta az állatait és a völgy erdei előtti területen alapítottak új településeket. Két nemzetség azonban a sivatagba vonult. Kharak Sing vezette lovas szabadcsapat, akik zsoldból éltek, új házassága révén két csoportért is felelt. Annyit pedig látott már a világból, hogy tudta. Szövetségesekre van szüksége. Az első oázisnál szövetséget kötött egy fiatal családfővel, Azif Masaarival, aki alig két éve tért haza Üvegvölgy fővárosának számító Tűvárosból, ahol történelmet tanult. Megértette Kharak terveit és jó szándékot látott benne. Ő pedig megosztotta velük lovait és fegyvereit. Ketten, összeszedve minden használható férfit és nőt, megindultak a "Nagy kör"-nek nevezett útjukra, ami alatt felkeresték az összes oázist. Útközben megtervezték azt az ideális berendezkedést, ami működhet Üvegvölgyben és mindenkinek a hasznára válhat. Az oázisok fele már ekkor csatlakozott hozzájuk és a többiből is sikerült egynéhány fiatalt maguk mellé állítaniuk. Amikor kellő erőt és ezáltal magabiztosságot éreztek magukban Kharak és Azif bevonult Rihamabadba. Mivel a városvezetés nem feltételezett róluk rosszat, illetve hetekig tartó beszivárgás előzte meg a fő csapatok érkezését, nem zárták be előttük a kapukat. Két napig járták a várost a szabad lovasok és az oázislakók. Megöltek mindenkit aki vérségi rokonságban állt a de Lucca családdal vagy nem igazolta senki a vérvonalát. Aztán visszarendelték harcosaikat a városfalon kívülre, becsukatták a városlakókkal a kapukat és megparancsolták. Egy hét múlva legyen felállítva egy városi tanács ami a város ügyeivel foglalkozik. Válasszanak egy olyan vezetőt is, aki képviselheti a települést. Azt csinálnak amit akarnak, úgy választanak ahogy akarnak de egy hét múlva tárgyalni fognak vagy mind elveszni. A fenyegetés kicsit komolytalan volt, de öt nap múlva kijött a városból a "vének" tanácsának vezetője aki átadta Azifnak a várost és megtette a sivatag emírjének.Ezt követően a többi oázis is melléjük állt.
A sivatagi kaland alatt a de Lucca testvérek zsoldos csapataikal bejárták a síkságokat. Farmokat, falvakat tettek lakhatatlanná. Ahol még találtak élőt, azt megölték vagy megerőszakolták. De sokan menekültek északnak. A sivatagtól féltek, de a síkságon jól érezték magukat és haladtak egyre észak felé, hogy megrendszabályozzák a lovasokat. Viszont a Singh-Masaari szövetség sikerének híre előbb jutott el a lovas nemzettségekhez, mint ahogy a zsoldoscsapat. Két vesztett csata után a harcképtelenek és az állatok az erdőkbe menekültek, az életerősek pedig felvették a küzdelmet a zsoldosokkal szemben. "Gerilla" módszerekkel csökkentették a harcértéküket és a moráljukat, dézsmálták az utánpótlásaikat. Végül megérkezett Kharak Singh is, aki átkarolta az ellenséges erőket és nagy veszteségek árán, de megsemmisítették a völgyre rontó zsoldosokat. A két testvér azonban elmenekült és bezárkózott Tűvárosba, ahogy bezáratták Zöld-fok város és Lapos-part kapuit is. Csak a tengerről lehetett bejutni a a három legnagyobb városba. Viszont ki semmilyen áru sem jutott és jött a tél. A harcok befejeződtek. Kharak Singhet a nomádok megválasztották a Nagy Kánnak és elvonultak Kupolamezőbe az állataikkal, hogy újraszervezzék soraikat. Azif Masaari rövid időre visszatért Rihamabadba, hogy megszervezze a közigazgatási rendszert, majd legrátermettebb családtagját tegye meg kormányzónak. Pár hónapra rá északra ment, hogy tárgyaljon a hegyi- és erdei-klánokkal.
A tárgyalás lassan zajlott. Az Alamutba zárkózott klánok évekig képesek lettek volna kitartani és nem bíztak Masaariban. Azt sem hitték el, hogy egyszerre beszél a saját népének és a nomádoknak a nevében. Ezért hosszadalmas követ küldözgetés kezdődött. Először Rihamabadba, hogy ellenőrizzék Masaari állításait. Aztán onnan vissza a sziklaerődbe. Hosszas tanácskozás következett, majd követet küldtek Kupolamezőbe, hogy az ottani vének tanácsa igazolja Kharak Singh nagy kánná való választását, illetve a Masaarival kötött szövetségét. Majd ezt követően újabb tanácskozások következtek Alamutban, hogy megkapják-e a bizalmat. Amit egyébként meg is szavaztak Azif részére. A procedúra azonban fél évet vett igénybe. A háborúba vonulást, a nyersanyag és élelem ellátást viszont még aznap letisztázták. A mértéket is, a szállítást is. Viszont voltak kikötéseik a saját autonómiájukkal kapcsolatban...
Most, hogy már négy népcsoport szállt szembe a kikötővárosokkal, sikeresen körbezárták Lapos-partet és Zöld-fok várost. Az ostrom pedig hasztalan volt, mert folyamatosan érkezett építő anyag és zsoldos. Ezért hajókat építettek és blokádot állítottak fel az öblök bejáratánál. Három hónapon belül megadta magát a város. Azif és Kharak a két város esetében ugyanúgy járt el, mint Rihamabadnál. Bár kitöltötték az egy hetet, mind a két város újonnan felálló vezetősége behódolt a szövetségnek. Tűvárossal azonban nem foglalkoztak. Öt évvel később a város behódolt. A de Lucca fivérek és minden vérrokonuk elmenekült. A város vezetése követeket küldött az új fővárosba, Rihamabadba, hogy csatlakozzanak "régi testvéreikhez". Így lett újra, politikailag egységes tartomány Üvegvölgy.

Üvegvölgy földrajza

Üvegvölgyből száraz lábbal nem lehet kijutni - szokták mondani. A nyugati- és az északi határ nagyrészt hegyvonulatokból áll. Ahol vége a magasra nőtt sziklák uralmának ott pedig folyók jelölik ki a tartomány határvonalát. Keleten pedig az Üvegvölgyiek által csak "Keskeny-tengernek" nevezett tenger. A saját határain belüli tenger szakaszt egyszerűen csak "Beltengernek" hívják.
A tenger felől sem könnyebb megközelíteni Üvegvölgyet. A déli határvonalat hosszan magas partfal határolja. Egy helyen azonban homokos tengerpart húzódik. Ezen a partszakaszon alapult és fejlődött az azóta várossá Lapos-part. Tovább haladva a partvonalon egyre csak magasodik a fal és ez a vonulat kitart arra is, ahol északra fordul a part. A magas fal egészen a "Tű félszigetig" tart. Ott újra alacsony, homokos tengerpart következik, egészen fel Tűvárosig. A homokos sáv egészen addig tart ki, amíg a "Tű félsziget" nem csatlakozik a fölrészhez és a part nem fordul nyugat, észak-nyugat felé. Ott ismét a fennsíkot képző hatalmas sziklafalak képeznek gátat a tengerre való kijutásnak. Azonban nem végig. Üvegvölgy északi határát kijelölő folyó delta hajózható és emiatt a tulajdonsága miatt alapították itt hosszú évekkel ezelőtt Zöld-fok várost.
Észak-Déli irányban helyezkedik el "Lombos-völgy" ami semmi másból sem áll csak erdőből. Itt-ott irtásokat és gyümölcsösöket lehet találni. Onnan délre, minden ami nem sivatag, dombságok szaggatta legelők. Persze itt is megszakítja a tájat néhány gyümölcsös vagy farm, de ez a hely állattartásra alkalmasabb.
Üvegvölgy közepén egy sivatag helyezkedik el. Homok. Sok-sok homok, amit néhány oázis tesz elviselhetőbbé és a közepén Rihamabad városa, ami alatt több vízér találkozik. Egyébként sok a homok.

Üvegvölgy városai

Rihamabad - A sivatag rózsája : A legendák szerint egyszer a sivatag egy hegy volt. Csak valamikor eonokkal ezelőtt megfordult a hegy és azóta lefelé nő tovább. Itt az új talpánál pedig csak pusztítja a szél és a hőség. Nem tudni igaz-e de az egészen biztos, hogy a város régóta áll már és bár többször üresen tátongott, általában lakott területnek minősül. Az egész város sárga színű sziklából épült, az utcákat pedig keményre döngölt agyag borítja. A főutakat rakták ki kövekkel, hogy a szekerek ne zötykölődjenek és a finom, valamint sérülékeny áruk ne sérüljenek szállítás közben. A várost magas és masszív falak veszik körbe. Több nagy piactérrel és raktárházzal rendelkezik. A víz ellátását a város alatt meghúzódó karsztvíz biztosítja. A szilárd kőzetre ugyanis, amire a várost építették, mélyen és hosszan folyosókat és csatornákat vájtak. Egy raktár építésekor bukkantak rá a vízre, ami után egy mélységtől már csak víztározókat tudtak kiépíteni. A titok nyitja maga Üvegvölgy fennsíki elhelyezkedése. Ugyanis középre lejt. A hegyekben és a völgyekben leeső csapadék táplálja a talajvizet, az pedig mint jó vízgyűjtő területhez illik, megszűri és továbbítja az alacsonyabban fekvő terület felé.
A város falai sárgaságát a lapos tetők és az utcák, utak fölé kifeszített színes árnyékoló szövetek és selymek teszik változatossá. A nyüzsgés folyamatos, ez a város Üvegvölgy szíve. Ebben a városban található a királyi palota és a közigazgatási központ egyaránt. A városba ki-be járnak a kereskedők az áruk folyamatosan mozognak. A művészetek is virágoznak. Elsősorban a képzőművészet, a zene és táncművészet. A városban a városi őrség tartja fenn a rendet. A sivatagi vének tanácsa vezeti a várost és irányítja a régió ügyes bajos dolgait, de mindig fölöttük áll egy, a király által kijelölt "úr" vagy "úrhölgy". Ez jelenleg: Mancheaka Masaari-Singh Üveghegy első úrhölgye, Rihamabad első úrhölgye az Oázisok úrnője.
A városban működik a "Színes üvegek rendje". Ez egy nagy múltú iskola, amely elsősorban alkímiával (kémia, anyagtan, biológia...nem ólomból aranyat Smile

), orvoslással és államvezetéssel foglalatoskodnak.
A városban gyűjtik össze mindazon termékeket és alapanyagokat amelyeket a Masaari-Singh ház adóba beszed, vagy megvásárol és tovább értékesít a többi tartományba. Feldolgozó ipara főleg az élelmiszerek, üvegek és ruhaanyagok (szövetek, selymek) működik céhekben. Az összes többi termék egyéni mesteremberek keze munkáját dicséri.

Tűváros - a kapuőr : A "Tű félsziget" legészakibb pontján kapott helyet Szűk szárazföldi bejárata megvédi bármilyen ilyen irányú támadástól. A tenger felől pedig hatalmas kőfalai óvja a várost. Egy sziklaszirtre épült a város olyan módon, hogy az épületek nagy részét a meglévő sziklából vájták ki. A falak azonban építettek, de masszívak. A raktárak nagy része itt a föld alá van bújtatva, de kapacitásuk korlátozott. A kikötői dokkok fa cölöpökön nyugszanak, bejárataikat szintén a sziklafalakból vájták és folyosókon és széles csatornákon át a város belsejébe szállítják az árukat.
A városban van egy kisebb toronyerőd ami a de Lucca család rezidenciája volt, most a városi tanács elöljárója székel benne. Emellett ebben a városban székel a "Csendes szelek rendje". Ez egy nagy múltú iskola, amely elsősorban térképészettel, földrajzzal és hajózási tudományokkal foglalkozik.
Tűvárosban pihen Üvegvölgy partjait védő flotta egyharmada. A városnak nincs saját ipara, csak kereskedelmi kikötőiből származó bevétele. A város maga is vásárol készleteket, amiket elad hajók készleteinek feltöltésére. A halászatból származó áruk nem csak a város szükségleteinek kielégítésére elegek, jelentős százalékot Rihamabadba szállítanak. A város nem tartozik egyetlen régió vezetése alá sem. Üvegvölgy mindenkori uralkodója alá tartozó szabad város. A városi őrséget Rihamabadból küldik a városba, így biztosítva töretlen hűségüket.

Zöld-fok város - Virágok városa : A "Beltenger" nyugati partján épült fel Zöld-fok város. Először csak néhány kőház volt egy dokkokkal. Aztán a település gyarapodni kezdett, a dokkok pedig szélesedni. Az átmenő forgalmú áruk miatt pedig a város vezetése úgy döntött, hogy falat emelnek a város védelmére. A falak, ahogy korábban a házak is, a közelben bányászott szürke kövekből készültek. A házak alacsonyak és nádfedelesek vagy az újabbak fa zsindellyel fedettek. Azonban volt egy pont amikor bővíteni kellett a várost. Ezért a falon kívül is épültek házak és raktárházak. A város körüli területeken a sivatag határában honos fűszernövényeket kezdték termeszteni de megjelent egy különös rovarfaj ami elpusztított minden terményt. Egy leleményes fonalfonó azonban felfedezte, hogy a rovarok gubója egyetlen fonalból áll és azt fel lehet használni ruhaanyag (selyem) készítésére. Évek hosszú munkájával sikeresen háziasították ezeket a lepkéket és megtanulták feldolgozni a gubójukat. Azóta a környező földeket a következő forgásban művelik: gyümölcsfák lepkékkel; gyümölcsfák virágokkal körbeültetve; gyümölcsfák szabadon. A virágok segítik felfrissülni a fát, aztán egy szezont pihentetik és újra benépesítik lepkékkel. A virágokat a selyem színesítésére és illatszerek előállítására használják.
A város körüli tengerből egyébként jelentős só kiemelést is végeznek, de a halászat csak város szükségleteinek kielégítésre elég. A várost a helyi vének tanácsa vezeti, nem tartozik egyetlen régió irányítása alá sem. Üvegvölgy mindenkori uralkodója alá tartozó szabad város. A város saját rendfenntartókkal rendelkezik, de létszámuk alacsony, ahogy a bűnözés is itt a legalacsonyabb.

Lapos-part - dél hercegnője : Könnyed és vidám hangulatú város, külsőségek tekintetében nagyon hasonlít Zöld-fok városra. Ipar viszont sosem alakult ki, ezzel szemben a kereskedők és utazók kedvelt pihenőhelyévé vállt. Üvegvölgy második legnagyobb piaca és kiegészítő épületei itt található. Az uradalom partjait védő flotta egyharmada itt állomásozik. Nagy az átmenő forgalom, jelentős a kereskedelem és a szolgáltatóipar. A várost a helyi vének tanácsa vezeti, azonban a Sztyeppék mindenkori ura vagy úrhölgye fennhatósága alá tartoznak. Ezt a címet jelenleg Hukma Singh a Sztyeppek őrzője és Kupolamező ura; Üvegvölgy urának őrzője birtokolja. A városban a szabad lovasok és az uradalmi flotta matrózai közül toborozott harcosokból álló rendfenntartó erő tevékenykedik.

Kupolamező - téli pihenő : A nomád nemzettségek téli pihenőhelye. Ide hajtják a legelőkön hizlalt állatokat és kezdik meg a feldolgozásukat. Általában nyersanyag formájában küldik a gyapjút, szőröket, zsírt és húst a többi városba feldolgozásra vagy eladásra. A bőrt maguk munkálják meg és már a félkész termékeket szállítják tovább tovább eladásra. A településen főleg a gyerekek, öregek és lovagolni képtelenek élnek. A települést nem veszi körbe fal csak földsánc, hogy megvédje a települést a természettől. Nem házak, hanem jurták alkotják a település épületeit.

Alamut - a szabad város : Üvegvölgy legészakibb pontján a hegyek lábánál fekszik a régió legnagyobb települése. A hegyi- és erdei-klánok szállás és menedékhelye. A városnak több félkör íves fala van, amelyet az évszázadok alatt építettek az egyre bővülő város köré. Itt dolgozzák fel az erdőben kivágott fákat, ide gyűjtik be és dolgozzák fel az erdőben levadászott állatok húsát és bőrét, valamint a gyümölcsöket, mézet. Az épületek szürke kőből készültek, ahogy a falak is. A városban sok apró piac kapott helyet. Olyan az egész hangulata, mintha több kisebb város települt volna egymás mellé. Itt halmozzák fel a hegyek mélyén bányászott ásványi anyagokat, érceket, szenet és a terület sajátját a füstkvarcot is. A városban széke a "Csendes Üllő rendje". Ez az iskola elsősorban kohászattal és mérnöki tudományokkal foglalatoskodik, valamint kőzettannal. A várost a két népcsoport vénjeiből felállított város vezeti. Nem tartoznak Üvegvölgy uralkodói alá, pusztán elfogadják szükségességüket és mindaddig támogatják a Masaari családot ameddig az nem fordul ellenük. Saját rendfenntartó erőket tartanak fenn.

Üvegvölgy népei:

Vízi népek - a csikóhalak nemzettségei : Régen az uralkodó réteg volt és egész Üvegvölgyben megtalálhatóak voltak. Mostanra azonban csak Lapos-parton, Zöld-fok városban és Tűvárosban élnek. Máig nagy részük hajózással foglalatoskodik. Halászok, az uradalmi flotta tagja vagy "sóbányászok". Önálló kereskedelmi flottát azonban nem állíthatnak ki. Ugyanakkor Zöld-fok város polgárai bebizonyították, hogy képesek szokásaik megváltoztatására. Kinézetük: napbarnított arc, fekete haj és kék vagy zöld szem a jellemző rájuk. Átlagosan 180 centi magasak és tömör testalkatúak. Természetük mint a tenger. Hirtelen változik, de ha az ember megismeri őket, könnyen tudja kezelni őket.

Nomád nemzettségek - Sztyeppék lovasai : Mindig is szabadok voltak és ezt a függetlenségüket nem csak életmódjukban, de a hétköznapjaikban is szeretik továbbvinni. Azonban belátták, hogy szükségük van egy vezetőre aki szavatolja megszokott életmódjukat. Állattartással és zsoldban való részvétellel foglalkoznak. Bár mióta a Singh családban öröklődik a nagy kán címe, azóta főleg Üvegvölgyben vagy az innen elutazó kereskedőknek biztosítanak kíséretet. Kinézetük: a vízieknél világosabb bőr, de még mindig napbarnított, fekete haj, sötét szemszín. Alacsonyak, a legmagasabb tagjaik 170 centi magasak. Lábaik O formájúak, zömök testalkatúak. Csendesek, hagyománytisztelők és nyugodtak.

Hegyi-klánok - Medvék népe : A hegyi klánok foglalkoznak évszázadok óta az Üvegvölgyet körülvevő hegyekben rejlő ásványkincsek kitermelését. Maguk között talán a régió legvidámabb és leghangosabb népcsoportja. Ugyanakkor ők a leginkább xenofób nép. Remek mérnökök, építőmunkások, bányászok. Az egyetlen csoport akik foglalkoztatnak rabszolgákat. Elítélt bűnözőket (gyilkosokat, erőszak tevőket, kalózokat) dolgoztatnak bányáikban, akik tíz év munka után szabadulhatnak. Kinézetük: vörös haj, kék vagy zöld szemek, fehér bőr. Alacsonyak, erős testalkatúak.

Erdei-klánok - Szarvasokkal táncolók : Az erdei népek barátságosak és az "egyensúly" legnagyobb hívei. A családok egymástól elkülönülnek, csak Alamutban találkoznak amikor beszállítják a termékeiket. Ekkor ülnek közös lakomákat és szentesítik a családok közötti frigyeket. A legnagyobb hívei a vendégjognak, csak nehezen lehet őket megtalálni az erdők mélyén. Kinézetük: magasak, vékonyak, 180 centi az közöttük alacsony. Sötét szeműek, fehér bőrűek. Hajuk a barnától a világos szőkéig bármilyen lehet.

Oázisok népe - a sivatagok kígyói : A sivatagban és annak peremterületén élnek általában. A Vízi-népek legyőzése után ők váltak a régió domináns csoportjává, így ők vették át a kereskedelem és a közigazgatás feletti uralmat. Azonban ők a békés egymás mellett élést és a közös gyarapodást részesítik előnyben és nem élnek vissza a lehetőségeikkel. Ráadásul hűségesek a Masaari családhoz. Kinézetük: átlagos magasságúak (alacsonytól a nagyon magasig), bőrük a legsötétebb bár még mindig nem fekete. Ellenben a szemükkel, ami viszont fekete, ahogy a hajuk is. Általában vékonyak, inasak.

Vallások és törvények üvegvölgyben

Üvegvölgy egy sokszínű és sokszínűségére büszke tartomány. Nincs ez másképp a vallások területén sem. Minden népcsoport más és más hitéletet követ, illetve követett alapvetően. Ez azonban most van átalakulóban. Amikor Azif és Kharak legyőzte a de Lucca családot, belekezdtek egy törvénykönyv megalkotásába. Azonban ezek inkább bölcseletek és életviteli tanácsok lettek. Persze van közöttük konkrétumok, mint a gyilkosokra vagy a kalózokra róható büntetési tétel. Ugyanakkor mégis csak tanításokat tartalmaz a könyv és a konkrét tételeknél is inkább magyaráz ok-okozati összefüggésekkel, mint szárazon kijelent. Nem csoda hát, hogy sokan, mint minden vallás keretében, az "Alapítók szavai"-t kezdték alkalmazni a hétköznapokban. Így lassan ezen útmutatások váltak vallási alapokká. Minél fiatalabb alaki, annál valószínűbb, hogy ezek szerint él és meditál.
Mivel az "Alapítók szavai" nem zárják ki az istenek tiszteletét, ezért egyértelmű, hogy a régi vallási iskolák is fennmaradnak. A hegyi klánok saját házi oltárokat tartanak és kis kőből vagy fából faragott isteneikhez imádkoznak gazdag tárnáért, szerencsés bányászért és sikeres ötvözésekért. A vízi emberek a tengerek uraihoz, nagyhalaihoz és ragadozóihoz, a víz istenéhez és a szelek úrnőjéhez fohászkodnak jó szerencséért, sikeres visszatérésért, jó fogásért. Az erdei emberek a fák szelleméhez a folyók úrnőihez és a tavak uraihoz fordulnak, ha lelki vagy "természetfeletti" segítségre lenne szükségük. A sztyeppék népe is a természethez fordul. Föld anyához, nap és hold anyához, a szél urához, a lovak védőszelleméhez. A sivatagiakat a homoktenger szellemeihez intézik szavaikat, amikor útmutatásra van szükségük.

Üvegvölgy társadalma

Alapvetően mindenki szabad, uradalmi polgár. A rabszolgaság nem ismeretlen, de ritka Üvegvölgyben. Minden népcsoportnak megvan a saját társadalmi szerveződése. Ami közös, az "Vének tanácsa". Ők régiós szinten vezetik a napi közigazgatási ügymenetet. Felettük csak a mindenkori uradalmi családból vagy a régiót uraló családból származó, kijelölt vezér áll. Nem kötelező, de egy-egy vezér (régens, báró, úr vagy úrhölgy...stb.) kijelölése előtt illik kikérni a vének tanácsát, akik meghallgatják a jelöltet. [A társadalomról többet kiolvashatsz feljebb a történelemnél, népcsoportoknál, városoknál Razz

]

Üvegvölgy ipara

Üvegvölgy északi részén jelentős az építőanyag termelés. Emellett mindenféle érceket, szenet és ásványokat bányásznak, de ezeket általában csak a belső piacra termelik. Ami viszont jelentős a völgyben az a vadgazdálkodás. A sztyeppéken az állattartás a jellemző, azok közül is a juh, szarvasmarha és kecske tenyésztés. A sivatag peremterületein fűszernövényeket termesztenek elsősorban, a beltengerben pedig sót "szüretelnek". A gabonafélék termesztése nem, a gyümölcs és zöldség termesztés inkább jellemző, megtalálható ültetvényi szinten de nem olyan jelentős, hogy külső piacra is juttassanak belőle.
Üvegvölgyben nem a uradalmi monopólium a kereskedelem, mégis a Masaari-Singh ház a legnagyobb exportőr. Nyersanyagokat ritkán adnak el, általában félkész termékek jutnak más régiók. Mint például a sózott húsok (vad és tenyésztett), már kikészített bőrök (vad és tenyésztett állatoké egyaránt). Ezek után fő kereskedelmi cikkük a különböző ruhaanyagok (szövetek, szőttesek, fonalak, selyem, gyapjú termékek, nemezek...). Ezen kívül jelentős az üvegáruk kivitele, a fűszerek és illatszerek exportja. Ami nem tömegével vándorol ki a régióból, de jellegzetesek, azok a kultúrális termékek. A hegyi emberek kőszobrai, a hegyi és erdei emberek fafaragásai. A sztyeppei népek szőttesei, a sivatagiak üvegből készült termékei.

by **Cerebro** Hétf. 15 Jún. 2015, 17:14

Ház neve: Masaari-Singh

Kereskedelem:

- Export:

+ Vadhús - Pearlwater ház
+ Tenyésztett állatok húsa (marha, birka, kecske) - Pearlwater ház
+ Állati bőrök
+ Szövetek, szőttesek, fonal - Pearlwater ház
+ Gyapjú - Pearlwater ház
+ Selyem - Eagleway ház, di Avignon ház, Pentaghast ház //Exp. fin// várólista: Pearlwater Ház, Carter ház, Belmont ház
+ Só - Peregrin ház, di Avigon ház
+ Fűszerek - di Avignon ház, Pearlwater ház
+ Illatszerek - Eagleway ház, Evergreen ház, Pearlwater ház //Exp. fin// várólista: Carter ház
+ Üveg - Peregrin ház, di Avignon ház, Pentaghast ház, Pearlwater ház, Ramirez ház, Belmont ház //Exp. fin//
+ Festék alapanyagok - Miller ház, Eagleway ház, Peregrin ház(kis mennyiség, korlátozott színek), Evergreen ház //Exp. fin// Várólista: di Avignon ház, Pentaghast ház, Carter ház

- Import:

+ Kén - Miller ház
+ Vulkáni kőzet - Miller ház
+ Gabona - Eagleway ház, Pentaghast ház
+ Tigris, párduc, leopárdbunda - Eagleway ház
+ Kender - Peregrin ház
+ Gyógynövények - Peregrin ház, Evergreen ház
+ Méz - Evergreen ház
+ Agyag - Peregrin ház
+ Bor - Pentaghast ház, Belmont ház
+ Trágya - Pearlwater ház
+ Igazgyöngy - Pearlwater ház
+ Brokátcsiga - Pearlwater ház
+ Fegyverek - Ramirez ház
+ Gyümölcs - Belmont ház

Szövetséges házak:

+ Miller ház ~ Baráti hangvételű a viszony. Kölcsönös védelmi egyezmény.
+ Peregrin ház ~ Hivatalos hangvételű viszony. Meg nem támadási szerződés
+ Carter ház ~ Hivatalos hangvételű a viszony. Meg nem támadási szerződés

Semleges házak:
+ Eagleway ház ~ Baráti hangvételű a viszony.
+ Evergreem ház ~ Baráti hangvételű a viszony.
+ di Avignon ház ~ Baráti hangvételű a viszony.
+ Ramirez ház ~ Hivatalos hangvételű a sziszony.
+ Pentaghast ház ~ Hivatalos hangvételű viszony.
+ Pearlwater ház ~ Hivatalos hangvételű viszony.
+ Belmont ház ~Hivatalos hangvételű viszony
+ Chromixen ház ~ Hűvös hangvételű a viszony.

Ellenséges házak:

-

Egyéb megjegyzések:
- Eagleway ház : A Színes Üvegek Rendje(Rihamabad - Üvegvölgy) és a Kék Zafír Tudományegyetem(Walsingham - Adwian) között jó és állandó a munkakapcsolat.

Adó: Az adó nem nemesfém részét a Masaari-Singh ház a saját készleteiből fizeti ki. Selyem, Gyapjú, Só és Állati bőrök formájában.

by **Aashirya Nakti Singh** Kedd 30 Jún. 2015, 14:04

Kiegészítés - népcsoportok

Oázisok népe

- Az oázisokban -

Nyolc nagy és mintegy tucatnyi kisebb oázis található Üvegvölgy sivatagában. Szinte mindegyik lakott, bár egy-két kisebb körül egy család él. Az oázisokban minimális a mezőgazdaság, néhányban csak gyümölcsfák (banán, citrusok) találhatóak de azok sem termelnek kereskedelmi mennyiséget. Annál jelentősebb az üvegfújás, valamint a ruhaneműk készítése, illetve a kereskedelem.
Egy-egy oázisban több tucat "helyi", egy tucat "behordott" és egy-két "átmeneti" család él, állandó jelleggel. A helyi családok közül kerül ki az "Oázis őre", ami cím rendre öröklődik. Ők a Masaari és a Masaari-Singh ház felesküdött zászlóhordozói. Feladatuk rövid és egyszerű leírása: békét tartani az oázisban és környékén. A tevékenység azonban összetett. [lásd: később]. A helyi családok azok akik általában az ősi mesterségeket űzik. Ez rendre az üvegfújás vagy üvegöntés, illetve az alapanyagok elkészítése. Apáról-fiúra szálló "technológiákról" lévén szó [amik Üvegvölgyön belül egyébként nem titkosak, a "Színes üvegek rendje" is ismeri ezeket, de hát önérzet is van a világon] minden család saját arányokat, üstöket és "kohókat" használ az oázis körüli sivatagban. Nagy tiszteletben tartják a másik tudományát, ezért ritka a családok közötti rivalizálásban, hogy tönkretegyék a másik munkáját. Inkább színekben vagy épp átlátszóságban próbálnak meg versengeni.
A helyi családok foglalatoskodnak továbbá rendre a nyersanyagok vagy alapanyagok feldolgozásával. Legyen szó egyszerű ruhaneműk készítéséről vagy agyag formázásról.
A "behordott" családok általában az "Oázis őrének" állandó szolgálatában állók családjai. Itt is beszélhetünk már dinasztiákról mert egy-egy mesterség [intéző, lovász, szakács, katona, tanító...stb] apáról fiúra száll. A nők sem maradhatnak ki a munkából természetesen. Az oázisokban mindenkinek tennie kell azért, hogy a törékeny társadalom fennmaradjon, mert senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy a perzselő nap hamar felemészt egy oázist, ha nem figyel az ember. A "behordott" családok nő tagjai általában élelmiszerekkel foglalkoznak vagy a férjeik mellett látnak el feladatokat.
Az "átmeneti" családok általában kereskedők letelepített, helyben pihentetett rokonai akik piacot üzemeltetnek vagy kisebb raktárakra felügyelnek. Olykor, ha az oázis mérete szükségessé teszi katonacsaládokat is betelepít az "Oázis őre", hogy növelje a helyi rendfenntartók számát.
Az "Oázis őrének" feladatai sokrétűek. Nem csak a közbiztonságot kell magas szinten tartania a saját "testőrségével". Gondoskodnia kell arról, hogy mindig legyen elegendő élelem a városban akkor is, ha az oázisba nem érkeztek egy ideje ilyen áruval kereskedők. A felhalmozott élelmiszert raktároznia kell, majd a saját piacára juttatni. Vannak olyan áruk, amik hűtést igényelnek. Ezeknek a "hűtőknek"* a fenntartását is meg kell szerveznie. Saját bevétele a helyben kivetett minimális adókból áll, illetve a "csúsztatott rendszerű fizetésből". Mivel Üvegvölgy egyik fő export cikke az üveg, értéke elég magas. Az elkészült termékeket az "Oázis őre" szállíttatja Rihamabadba, ahol egy részét adóként fizeti a Masaari-Singh ház felé, jelentős részét viszont eladja a családnak, akik ezt tovább értékesítik. Az így szerzett pénzzel tér vissza a saját földjére ahol kifizeti az iparosokat, a saját részének levonását követően.

Az oázisokban élő családok gyakran érintkeznek a saját társadalmi szintjeiken. A férfiak és a nők rendre külön csoportokban találkoznak egy-egy tanító esti történetmesélésein, teaházakban vagy lakomákon. Férfiak és nők általában csak éves nagy ünnepeken, az "Oázis őrének" kiemelt vacsoráin és esküvőkön keverednek.

Az oázisokban leggyakrabban előforduló ételek: lepényfélék, főzelékfélék. Főleg zöldségek és magok, gyümölcsök, kevés hús. "Nemzeti" ételük a Kuszkusz, amit különböző őrölt magvakból készítenek gőzöléses technikával.

*Hűtő: a sivatagban fontos az élelmezés. Az élelmiszerek frissen tartására remek módszert találtak ki. Egy nagyobb agyagedénybe egy kisebbet helyeznek, a kettő közötti teret pedig nedves homokkal töltik ki. A kisebb agyagedénybe helyezik a romlandó árucikket és nedves gyapjúval fedik azt. Ezt követően az egészet szellős, száraz épületrészekbe vagy sátrakba teszik. Ahogy a levegő jár, gyakorlatilag szárítja a homokot, az pedig a hőelvonás miatt hűti a belső agyagedényt és tartalmát. Így akár meg is ötszörözhetik az élelmiszerek tartósságát.

- Rihamabadban -

Rihamabadban más az élet mint az oázisokban. Sokkal gyorsabb és színesebb és gazdagabb. A hagyományok és a család sokkal kevésbé és máshogy számítanak. Inkább a vagyon és a képességek dominálnak a társadalomban. Sokkal fontosabb, hogy mire vagy képes vagy mennyi pénzed, műhelyed, esetleg földed van. Emellett a képességeket is nagyra értékelik (kézművesek, művészek, tudósok). Minél jobb vagy valamiben annál magasabbra juthatsz a társadalmi ranglétrán. Így könnyen fel lehet emelkedni, de két generáció között ugyanannyira le is lehet zuhanni.
A társadalmi élet több területen is aktív. Egy részről a befolyásos családok, kereskedők és céhek vacsoráin és báljain. Más részről pedig az olyan zsúfolt közösségi tereken mint a kávé és teaházak, valamint bazárok.
Az emberek sokkal szabadabbak társadalmilag Rihamabadban, de sokkal több a szegény és az alacsony rendű is. Ők főleg olyan munkákat végeznek a városban, amit más nem lát el és ne kell hozzá nagy szakértelem. Az élelemmel foglalkozók nagyon megbecsültek. Ők tartják rendben a vermeket, őrlik a búzát és készítik a lepényszerű kenyereket. Ők azok akik tisztítják a csatornákat és a kutakat. A leggazdagabbak azonban mindenképpen a kereskedők, a kelmefestők, festékkészítők. A rihamabadi üveg már nem kézműves munka. A céhmesterek átadják tudásukat bárkinek aki kíváncsi és szeretné folytatni a hagyományt, ahogy az üvegcsiszolók is. Így sokan kezdtek foglalkozni ezzel a szép hagyománnyal. Így nagy a verseny a céhek között.

Az emberek többsége szabad. Bár nem tiltott, nem túl népszerű hagyomány a rabszolgatartás. Drága mulatságnak tartják. Inkább bérmunkásokat tartanak. A város őrzéséről a városi vének és az uralkodói család gondoskodik. Erre a helyi előkelőktől külön adót szednek és egyrészt tartalékolnak, hogy ha szükséges egy sereget is felállíthassanak, másrészt az állandó őrséget fel kell fegyverezniük és etetniük. Kerek pajzsos, rövid kardos vagy tőrös, sárga köpenyegesek látják el a városi őrség feladatát. A kapukban és a falakon azonban lándzsások és hosszú lándzsások őrködnek. A városon belül senkinek sem lehet öt főnél nagyobb testőrsége.

Sztyeppék népe

- Úton -

A szabad lovasok népe alapvetően teljes nemzettségenként utazott Üvegvölgy legelőin. Mára azonban a kisebb családok és törzsek védelmi okokból tömörültek és két nagy vándorló "nemzettség" alakult ki. Az elsőt a legerősebb férfiak és nők alkotják. Ők tenyésztik a lovakat, gyakorolják a harcot és hajtják a szarvasmarhákat. Jelentős szolgahad kíséri a legelő oszlopot, akik az állatokat gondozzák és a napi teendőket látják el. A második csoport nem kisebb csak más összetételű. Az idősek, fiatalok vagy olyanok alkotják akik valami miatt nem tudtak vagy még nem tudtak saját jogon csatlakozni a lovasokhoz. A második legelő oszlopban főleg birkákat és kecskéket tenyésztenek.

//Szerkesztés alatt//

by **Cerebro** Kedd 14 Júl. 2015, 00:05

06. House Masaari-Singh – füstkvarc – földmanipuláció, egyelőre maximum 50 kg földet képes manipulálni, formázni. A földdarabokat képes a földtől felemelni és 10 méter sugarú körben a képességéből akadóan kilőni is. Ha a kezeit a földre helyezi, képes kisebb rengéseket is létrehozni 100 méteres körben, ez mindössze annyira elég egyelőre, hogy rosszul épített és gyenge házakat össze tud omlasztani vele

by **Theon Lupin** Hétf. 30 Nov. 2015, 13:19

A Taurinus ház felemelkedése

Az egész hatalomátvétel pár hét alatt lezajlott, bár nem volt előzmények nélküli.

Hónapokkal korábban Ur-Shulgi személyesen hívta be az „Ordo Taurum” zsoldosait, miután tanácsadói folyamatosan arról informálták, hogy a Vízi népek lázadásra készülnek. Ugyanezek az emberek javasolták az rend felbérlését, hogy állandó hadsereget alkotva féken tudják tartani a de Lucca család megmaradt híveit. Ebből persze egy szó sem volt igaz. Cnaeus (Primus Occupandi) Taurinus zsoldosvezér és fanatizált tisztjei és altisztjei gyorsan behajózták csapataikat a keskeny két-három sorevezős gályáikon. Ur-Shulgi parancsára először Lapos-part városában vették át a városi rendfenntartás feladatát. A katonai stílusú, egyszerű bürokráciájuk azonban olyan hatékonynak bizonyult, hogy két hónappal érkezésük után a helyi adószedést feladatait is megkapták a tisztviselőik. Innentől nem volt megállás. Olyannyira megnőtt Ur-Shulgi bizalma Cnaeus felé, hogy megengedte neki hogy a teljes népét betelepítse Üvegvölgybe. Látszólag csak néhány száz férfiről és családjukról lett volna szó. A folyton vándorló, ezért a túlélés érdekében szigorú szabályokat követő nép, katonakorú férfiai, feleségeik, gyerekeik és szüleik érkeztek Tűfok-városba és Zöld-fok városba. Mivel a híresztelések szerint még mindig fennállt a lázadás veszélye, ezért a jövevényeket nevezték ki elöljárói pozíciókba. Akik a sajátjaikat nevezték ki maguk alá. Majd lezárták a kikötőket. A Miller ház saját áruit és a borgardalri kereskedőket leszámítva senkit sem engedtek ki. Az összes többi terméket lefoglalták a Masaari-Singh ház nevében. A rekvirálással pedig megtámogatták a saját csapataikat, amik megindultak Rihamabadba. A városokban hátrahagyott kis létszámú egységek a felszerelésük és fegyelmük miatt sikeresen tartották fenn a rendet. A sivatagban minden oázist elfoglaltak. A harcképes férfiakat megölték vagy rabláncra verték. Hatékonyságukat növelte a magas harci moráljuk és a nehéz gyalogos felszerelésük. Ügyelve arra, hogy ne vihesse senki előre a hírüket, illetve komoly lépésszámú menetük miatt úgy érték el a fővárost, hogy nem vitte előttük senki rossz hírüket. A kapuk nyitva maradtak előttük. Cnaeus követet küldött előre, hogy ez így is maradjon. Azt állította, hogy elfogott több összeesküvőt és megrendszabályozta a renitens településeket. Ezen felül belépési engedélyt kért csapatainak a városba, hogy megpihenjenek és feltöltődjenek. Ur-Shulgi ünnepnapot hirdetett és utcabállal akarta megköszönni új, belső szövetségesének sikerét így harmadnap az Ordo Taurum csapatai virágesőben vonult be a városba. Ahol féktelen mészárlásba és fosztogatásba kezdtek. Az első órát követően a katonák rendezték soraikat és lezárták a várost. Ezt követően Cnaeus személyesen indult útnak testőrségével és derítette fel a várost. Akit az utcán találtak megöltek. A házakat pedig átkutatták. Aki kereskedő, előkelő, katona vagy hivatalnok volt azt meggyilkolták, asszonyaikat meggyalázták, gyerekeiket vagy rablánca verték vagy egyszerűen csak agyon csapták. A Masaari-Singh ház tagjait is. A munkások, iparosok, tudósok, tanárok és papok megúszták. Házaikra nagy vörös 'X' került. A körjáratot követően a katonák szabad kezet kaptak. Amelyik házon nem volt jelzés, azt szabadon ki lehetett rabolni, illetve be lehetett költözni. Mire végeztek, Cnaeusnak elég volt egy kis helyőrséget hátrahagynia hogy megtartsa a várost. Egy kisebb csapatot a rabolt értékekkel Zöld-fok városba. Főerejével, amihez csatlakoztak gyalogosok még délről, északnak fordult.
Alamut városa volt az igazán kemény dió. A környékbeli erdőkből és kőfejtőkből egy hétig hordták a nyersanyagot az ostromgyűrűhöz. Hatalmas kőhajító gépek építettek amikkel egy hétig folyamatosan ostromolták a várost. Bár a falak és a védművek kitartottak, a városban tartózkodó Hafsa úgy érezte elvesztek. A vének tanácsának beleegyezésével követett küldött Cnaeushoz. Ő ígéretet tett arra, hogy aki távozni akar, elhagyhatja a várost békében. Így is történt. Abbahagyták az ostromot. Másnap kinyíltak a város kapui és megindult egy végeláthatatlannak tűnő szekérkaraván. Amint letelt a kialkudott egy óra, taurumi csizmák nyomultak be a városba. Átvették a városi őrség korábbi védműveit és bezárták a kapukat. Cnaeus fiára bízta a tisztogatási műveletet ami megegyezett a rihamabadi módszertannal. Ő maga pedig könnyű lovas kíséretével délnek tartott. A menekültek karavánjánál hamarabb érte el a segédcsapatokból, főleg haramiákból és más területekről származó zsoldosokból álló szabadcsapatát, akiket ráuszított a békés kocsisorra. A férfiakat mind legyilkolták, az asszonyokat meggyalázták a gyerekeket láncra verték vagy egyszerűen agyon csapták.
Időközben a sztyeppék népe szembesült a beköltöző Taurum zsoldosok ármánykodásaira. A hajózási útvonalak és a csekély szárazföldi átjáró lezárása miatt azonban nem tudtak hírt vinni a szomszédos királyságokba. Ezen felül a városokat nem tudták megostromolni, az oázisokban pedig csak az iparosok, nők és gyerekek maradtak őket pedig nem akarták bántani. Ahhoz viszont nem voltak elég felkészültek, hogy időben Alamut megmentésére siessenek. A város bevétele után Tullus, Cnaeus fia, személyesen vezette délnek a fő erőiket, ahol kétszer ütköztek meg a lovasokkal. A fegyelmezett hadrend, a nehéz gyalogság taktikai előnye és a hadiszerencse miatt sikeresen legyőzték őket. Tullus azonban megkegyelmezett a lovasoknak és hűségük fejében hagyta visszavonulni őket. Azonban nem bízik bennük. Legjobb lovaikat átvette tőlük és tisztjeinek, testőreinek adta jutalmul.

Az alamuti győzelmet követően Cnaeus felvette a Occupandi nemzettség nevet és a Primus jelzőt. Üvegvölgy új fővárosának kinevezte Zöld-fok várost. Kihirdettette a Taurinus ház uralkodói jogát, valamint követeket küldött a többi nemesi családhoz. Fiát és utódját pedig egyenesen a Miller házhoz küldte, hogy hűségesküt tegyen az uralkodónak a nevében.

Taurumok:

Átlagos magasságúak (a férfiak 170-175 centisek, erős testalkatúak; a nők 160-165 centisek vékony testalkatúak), fehér bőrű, sötét hajú nép. Rendszeretőek, precízek és agresszívek. Mivel az összeomlás után vándor életet éltek, ezért hozzászoktak a szigorú szabályokhoz és a nélkülözéshez, amik az életben maradásuk zálogaivá váltak.

Taurum államszervezet

Az állam élén a Taurinus ház béli Imperator áll. Az ő munkáját közvetlenül a „Szenátus” segíti. Ezek szabad, teljes jogú, felnőtt férfiak akik már rendelkeznek akkora vagyonnal hogy megengedhessék maguknak az államéletbe való beleszólást. A legnagyobb közigazgatási egység a „tartomány”. Ezek élén az Imperátor által kinevezett Consulok állnak. Az egyes településeket közigazgatásilag a Correctorok, míg törvényes rend keretében a Lictorok felügyelik.
A hadsereg testek élén az Imperator által kinevezett Legatusok állnak.
Az állami adók beszedéséért és a pénzügyekért a Censorok felelnek.

Általános rendelkezések:

Üvegvölgyben innentől legális a rabszolgatartás.

Üvegvölgy belső területein csak helyi nemesek végezhetnek települések közötti kereskedelmi tevékenységet.

A kikötővárosokban bárki szabadon kereskedhet.

Nemesek:

A Nobilisek (születésüknél fogva előkelők) kötelezően földterülettel kell rendelkezzenek, amit művelni vagy gondozni (ez esetenként erdő, vadgazdálkodást, bányászatot) kötelesek. Viszont nem kereskedhetnek és nem birtokolhatnak egynél több hajót vagy három szekérnél nagyobb karavánt. Viselhetnek állami hivatalokat.

A Militisek (katonai szolgálattal teljes jogú polgárokká válók) nem birtokolhatnak földet. Ezzel szemben szabadon kereskedhetnek, birtokolhatnak hajókat és karavánokat. Viselhetnek állami hivatalokat.

Élet Taurum uralom alatt.

Három társadalmi csoport létezik. A rabszolgák akik szabadon adható, vehető portékák és nincsenek jogai. A szabadok, akik élhetnek termelhetnek, egyéb munkákat vállalhatnak, de nem teljes jogú állampolgárok. Nem vállalhatnak tisztségeket, nem kereskedhetnek, nem birtokolhatnak földet. Vállalhatnak viszont katonai szolgálatot. Ezen kívül van a nemesség (lásd fent). Az olcsó rabszolga munka az ami az időszakos gazdasági visszaesést helyreállítja már középtávon is. A nagy számú elnyomott miatt azonban az állam kénytelen militarizálni a társadalmat. Minden Nobilis és Militis fiúnak 17 éves korától katonai szolgálatot kell vállalnia, méghozzá legalább 10 évet. A felszerelését vagy a családja biztosítja vagy befizetnek a kincstárba egy olyan összeget ami fedezi a felszerelés költségeit. Zsoldot kapnak. Belőlük áll általában a nehéz gyalogság gerince. Zsoldot, kosztot, kvártélyt kapnak. A kiszolgáló és segédcsapatokat általában szabadokból és olyan Militisekből toborozzák akik nem elég tehetősek a nehéz gyalogság soraiba. A 10 éves szolgálat leteltével a katona visszatérhet a családjához, de évente egy hónapnyi szolgálatot köteles adni. Ez általában gyakorlatozásból áll. Így tartják fenn a nemesség jó fizikai állapotát.

by **Theon Lupin** Hétf. 30 Nov. 2015, 13:54

Adatlap

Ház neve: Taurinus
Ház jelmondata: -
Ékkő: -
Címer: House Taurinus (Nagy ház) Abj91w

Karakter neve: Tullus Occupandi Taurinus
Karakter rangja/befolyása: Nobilis, Pre-Imperator, Legatus
Karakter leírása:
House Taurinus (Nagy ház) 0826ef684a7bc2847bcade417f16b6ad

House Taurinus (Nagy ház) 0826ef684a7bc2847bcade417f16b6ad

Tullus klasszikus katonagyerek. Hozzászokott a vándorélethez és a katona apa vasszigorához és szervezettségéhez.Ugyanakkor Cnaeus "államügyei" alatt anyja szoknyája mellett ülve tapasztalta meg az "udvari" élet körmönfont játékait és a diplomácia finomságait. Tizenhét éves korában csatlakozott az akkor még zsoldosként működö Ordo Taurum csapategységéhez. Az alapképzést követően öt évet töltött fizetett pribékként egy kereskedő mellett, majd a renden belüli tiszti akadémiára küldte apja. Ennek "elvégzését" követően került apja mellé mint tiszti szolga. Ilyen minőségében gyakran utazott a különböző csapattestek, hajók és megbízók között. Amikor pedig egész Légiót béreltek fel egy-egy feladatra, akkor a harcmezőn közlekedett, gyakran vágta át magát, az egyes egységek között. Első önálló feladata Alamut megtisztítása volt, amit kifogás nélkül hajtott végre. Ezt követően kapta meg a főerők önálló vezetését. Viszonylag alacsony veszteségek mellett ért el hadisikert, majd a konfliktus lezárásaként diplomáciait is. Ezt követően kapta meg a Legátusi kinevezést.
Természetét tekintve simulékony. Bár örökölte apja agresszivitását, képes alkalmazkodni az adott helyzethez. 175 centi magas, erős testalkatú férfi. Haja színe fekete, szeme kék. Bőre fehér.

Kereskedelem:

- Export:

+ Vadhús -
+ Tenyésztett állatok húsa (marha, birka, kecske) -
+ Állati bőrök
+ Szövetek, szőttesek, fonal -
+ Gyapjú -
+ Selyem -
+ Só -
+ Fűszerek -
+ Illatszerek -
+ Üveg -
+ Festék alapanyagok -

- Import:

Szövetséges házak:

Semleges házak:
+ Eagleway ház ~
+ Evergreem ház ~
+ di Avignon ház ~
+ Ramirez ház ~
+ Pentaghast ház ~
+ Pearlwater ház ~
+ Belmont ház ~
+ Chromixen ház ~
+ Miller ház ~
+ Peregrin ház ~
+ Carter ház ~

Ellenséges házak:

-

Egyéb megjegyzések:
- Eagleway ház : A Színes Üvegek Rendje(Rihamabad - Üvegvölgy) és a Kék Zafír Tudományegyetem(Walsingham - Adwian) között jó és állandó a munkakapcsolat.

Adó: Az adó nem nemesfém részét a Taurinus ház a saját készleteiből fizeti ki. Selyem, Gyapjú, Só és Állati bőrök formájában.

by Ajánlott tartalom

House Taurinus (Nagy ház)

House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)

Re: House Taurinus (Nagy ház)