Avignon

Avignon

Avignon, hosszú évszázadok óta a Gótok fővárosa. Erdei Városnak is nevezik, lévén a hatalmas Fészek-erdő közepén terpeszkedik. Négy főbb útvonalon lehet megközelíteni, hiszen a Fészek-erdő olyan sűrű, hogy más irányból megközelíthetetlen. Legalábbis egy sereg számára, ostromeszközökkel és egyéb hadi alkalmatosságokkal. Az Erdei Város körül, ötszáz méteres sávban, tarra van vágva az erdő, eme területet, a fehérre meszelt falakról messzire be lehet látni. A Dicsőség kapuján keresztüllépve, Avignon főútjára tér az utazó, amely végén a di Avignon palota található. A város különlegessége, ami a messziről jött utazót általában meglepi, hogy kiépített csatornarendszer található, ami elvezeti a szennyvizet. A város tervezői, már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, ha dombra építik a várost, akkor a szennyvizet könnyedén kivezethetik a városból. A falakon csatornák hálózata fut, amelyek az esővizet hivatottak elvezetni. A falak különböző pontjain, vízköpők szájából csorog az összegyűlt esővíz, amely újabb csatornákba torkollik és végül a város alatt futó szennyvíz csatornát mossa át. Zseniális mérnöki apróságok, megannyi csodája található még a városban, amely a messzi földről jött utazókat, mindig elbűvölik.

Avignonban található a híres Arany-tér, ami Új Avignon legnagyobb piacának számít. Az alacsony kerítéssel körbevont téren, a kereskedők árulhatják portékáikat, de itt találhatóak mulatók és ivók is. A szállást kereső utazónak is, itt ajánlott fogadót keresnie, hiszen a városban másutt kiadó szobát, keresve sem talál.

Aki szegénynegyedet vagy olyan területet keres, ahol virágzik a bűnözés és létezik az alvilág, az Avignon városában csalódni fog. Az Ispotályos Lovagrend kiváló munkát végez, hogy a nincstelenségtől megóvja az embereket. Szó sincs róla, hogy Avignonban mindenki gazdag lenne, a di Avignon ház uralma alatt azonban eltűntek a szegénynegyedek, a füstös, rossz hírű alakoktól hemzsegő romkocsmák. A városban nyüzsög az élet, jönnek mennek az emberek, ha ünnepek alkalmával érkezik a látogató, vallási körmenetekkel találkozhat az ember.

A di Avignon palotához, egy kiterjedt szoborparkon keresztül vezet az út. Meglepő, de istenszobrok tarkítják a Szentek Útját, amely a palota bejáratához vezet. Azt beszélik, hogy se nemes se pap, közember meg aztán pláne nem járt még a nagy ház rezidenciájában. Még a meghívott vendégeket sem engedik be a család palotájába, ahol a di Avignonok mindennapjaikat élik. Mélységes titok leplezi azt, hogy miképpen nézhet ki az épület belülről. Vannak, akik mesebeli gazdagságról súgnak, mások egyszerűségről szólnak.

Az idegen ajkúak nagy bajban lehetnek a városban. Az Arany-téren kívül, sehol nem beszélik a közös nyelvet. Az alsó-góttal még elboldogul az ember, de ahogy közeledik a város belsejéhez, ahol a nemesi rezidenciák és papi kúriák sorakoznak, egyre inkább a felső-gótot hallani. Az alsó- és felső-gót a gót nyelv két változata. Amíg az alsó-gótot némi türelemmel és kellő intelligenciával, még a közöst használó emberek is lassacskán megérthetik, addig a felső-gót nyakatekert mondatszerkezeteit, kifinomult szóvirágait, már csak a nemesek és papok beszélik. Idegenajkú, meg sem próbálkozik kihallgatni a felső-góton beszélgető társaságot, előbb megfájdul a feje, mintsem megértené azt.

A futárok elé, két vértes érkezik. Látszik rajtuk, hogy lovagok, amikor elmondják, hogy mi járatban vannak, az egyik szól saját nyelvükön valamit társának, mire az sarkon fordul és távozik. Az ott maradt lovag megszólal a közös nyelven.
- Kérem kövessenek, a di Avignon Ház tagjait értesítjük jelenlétükről, addig pihenjenek meg. Hamarost megérkezik a válasz.
Szól és egy díszes fogadóhoz kíséri őket, az Arany-tér egyik legjobb fogadójába. A fogadóban, nyugodtan kérhetnek ételt és italt, de úgy tűnik, hogy errefelé nagy beccsel bánnak a futárokkal és a lovag kér nekik ételt és italt.
- Legyenek türelemmel, igyanak és egyenek, amíg a Rendek Régense fogadja önöket.

/ Boccs a rövidségért. /

- Nem uram, nem maradhatunk. Egyetlen feladatunk az üzenet átadása. - Válaszolja az egyik és átadják a tekercset, majd sarkon fordulnak. Lassú, komor léptekkel indulnak vissza a legközelebbi kikötőbe. Ott keresnek egy kis fogadót, amin látszik, hogy nagy az átmenő forgalom. Ott szállnak meg saját költségen. Szobát foglalnak és ételt rendelnek. Egyikük elfoglalja a szállásukat, míg a másikuk elindul s körbe járja a dokkokat, hogy fuvart szerezzen számukra észak felé. Minél közelebb Üvegvölgy határához, vagy közvetlenül valamelyik megnyitott kikötővárosba. Ha talált egyet lebeszélte az útiköltséget, majd visszatért társához. Addig maradtak amíg nem foglalhatták el a kabinjukat vagy csak egyszerű ágyukat egy hajón.