Kolkhisz

Már több hét is eltelt, mióta a Tengerek Párduca, a három árbocos szkúner kifutott Liverpoolból, és elindult az Ókori világ irányába. Több világon is áthaladtak, térkapukon keresztül. Hawkins kapitány igazán gyakorlottan kormányozta át a hajót a tengeren, hogy kerüljék a feltűnést több nagyobb kereskedővárosban is jártak.
Így a hajón utazóknak, Vörös Szellemnek és Ivy-nek is többször is alkalma volt megnézni az ókori világ csodáit teljes pompájukban, köztük a Rodoszi kolosszust és az Egyiptomi piramisokat, amik a későbbi romos állapotuktól eltérően színes márvánnyal fedettek voltak és a legnagyobb tetején egy arany csúcsdísz csillogott.
Három nappal korábban már átjutottak a Boszporuszon és az akkor még kis, görög kereskedő város Bizáncon, és a Fekete-tenger egyik, kicsi öble felé vették az irányt. Hawkins kapitány ekkor hívta le a fedélközbe a nőket és a legénységének fontosabb tagjait.
- Nos, üdvözlettem a hölgyeknek! - mondta, és meghúzta az asztalon lévő rumot, aztán kiterített egy térképet, és az üveggel súlyozta le. - Remélem élvezték az utat, mert a mostani attrakció most jön.
A papíron a város térképét rajzolták fel.
Közepén a királyi palotát rajzolták, ami körül egy nagy, üres terület volt. Egy valóságos erőd.
- Szóval, mint írtam a fizetség kincset ér. És ennek a kertnek a közepén egy valódi kincs van. Az aranygyapjú, aminek a létezése úgy fest nem legenda!
Végigméri a nőket, és elmosolyodik.
- Csak egy egész hadsereg védi, ja meg a király testőrsége. És állítólag magát a gyapjút valami sárkány őrzi. Tehát a bejutás egyenlő az öngyilkossággal. És ami a legszörnyűbb, hogy ebben a városban kedvelik az úgy nevezett "külhoniakat". Tehát, amint befutunk maga a király vagy egy befolyásos udvari ember jön elénk egy lakoma meghívással. Szóval... nehéz helyzetben vagyunk. Valami ötlet, hölgyeim?
Ivy-ra nézz és felvonja a szemöldökét.
- Esetleg ön, a csavaros 21. századi észjárásával kiötlött már valamit?

~Vörös Szellem~

Több hete rostokolunk már a hajón, persze nagyon szépek a látványosságok de nem világot látni jöttem, azt megteszem a népemmel, sőt velük némi betekintést is szoktunk nyerni a helyi kultúrával kapcsolatban. Igazából a fő gond és amiért ilyen türelmetlen vagyok az az hogy a lábam nem stabil talajt ér. Én az erdőkhöz és a természethez szoktam ami a szárazföldön van, itt a tengeren hánykolódunk igaz fából van a fedélzet, de az megvisel hogy imbolyog, mozog, ringat, émelyítő érzés. Főleg az elején volt igazán rettenetes, azóta már némileg sikerült szoknom a közeget, szerencsére alkalmazkodok hamar az új környezethez, bár ezt nem hinném hogy teljesen megbírnám szokni. Épp a kabinomban ültem igyekezve azon hogy magamban tartsam a nem rég elfogyasztott ételt, amikor kopogtattak, a kapitány hívat mindenkit, végre eljött ez a nap is. Kezdett gyanús lenni hogy a hirdetmény csalétek volt és mivel rajtam kívül csak egy nő jött még el, az is megfordult a fejemben hogy szolgasorsra szánnak minket. Teljes fegyverzetemben jelentem meg remélve hogy végre partot érhet lábunk és kezdődhet amiért ennyit utaztunk. Üdvözöl minket a kapitány majd meghúz egy üveg italt, a szaga alapján nem tűnik jónak, csavarja az orrom ahogy a szájszaga is amit utána hagy, ismertem az illatot, kikötőkben gyakran lehetett érezni, a tengerészek itala, azt hiszem ők rumnak hívják.
Hogy élveztük az utat, a komor és rezzenéstelen tekintetemből amiben a türelmetlenség kezd kavarodni sejtheti mennyire volt nyugtató hatású számomra, a lényegre térhetne már az úr, ha nem vagyok túl faragatlan.  Úgy vélem jobb lesz ha a tekintetem inkább a térképre csúsztatom, egy városé, próbálom tanulmányozni, ha jelölve vannak az útvonalakat, jól jöhet még később. Közben a kapitány belekezd a mondandójába, felvezeti azzal ami a hirdetés olvasása óta nyilvánvaló lehet számunkra, majd felsorolja az esetleges akadályokat amik nehezítik majd a feladatunk. Nem tudom mit gondolhat rólam, illetve a másik nő mit tudhat de ehhez úgy gondolom nem vagyok elég erős és a küldetés fizetsége az istenekkel való találkozás lesz rögtön a túlvilágon. Ekkor a kapitányra emeltem a tekintetem kissé ráncolva a homlokom, nincs előre megfontolt terv és ennyien vagyunk összesen, mert a szavaiból úgy értelmeztem nem lesznek segítőink a városban. Az érdekes zöldbőrű nőt 21. századinak nevezi, ami meg zavar kissé, nem tudom értelmezni a megnevezést de célzottan hozzá fordul tanácsért a kapitány. Úgy érzem nincs miért hallatnom a hangom és jobban teszem ha inkább némán fordulok isteneinkhez kegyért imádkozva.

Vörös Vipera

A hajó már több hete a tengeren van és azóta is csak megyünk és megyünk. Amióta állítólag egy hajóbalesetben vesztettem el a korábbi életemet, nem nagyon szeretek vízre szállni, de a megbízásom egyértelmű volt és a megbízásokat teljesíteni kell. Az üzenet rövid és tömör volt, de a megfelelő adatokat tartalmazta és mivel én voltam a legközelebb, ezért én kötöttem ki a Tengerek Párducán, aminek egy elég őrült célja van. Az útiterv annál inkább őrültebb, mivel különböző "Térkapukon" haladtunk át, és rengeteg különböző város mellett haladtunk el, amikről még életemben nem halottam. A látvány azonban nem nagyon érdekelt, ugyanis nem sétahajókázásra jöttem, hanem egy fontos küldetés céljából, és ettől senki se tántoríthat el.
A hetek elmúlásával a kapitány végre összehívja a hajó fontosabb tagjait, aminek én is a részese vagyok, majd beavat a tervbe. Szóval van egy hatalmas nagy terület, ami valóságos erőd és nekünk ebbe kéne bejutni, hogy aztán valami aranygyapjút lopjunk el onnan. Az egészben pedig egy sereg, a király testőrsége és talán egy sárkány akad ellenségül. Öltem már meg befolyásos embereket, egyszer még egy lordot is meg kellett ölnünk, de azt a feladatot kapásból hárman intéztük aprólékos tervezéssel, és annak a vára feleakkora sem volt, mint most. És a kapitány a nőket kérdezi meg, hogy mi legyen a terv a bejutásra, egy fura, zöld bőrű nőt, akit "21.-ik századinak" hív, akármi is legyen az, és egy másik fura hölgyeményt. Esküszöm, ez a feladat nem lesz túl egyszerű, de a kapitány elmondása szerint az ottaniak szeretik a külhoniakat, és egész biztosan lakomameghívással fogják őket fogadni. Ezt akár ki is használhatnánk. A nők, meg a kapitány elmegy a lakomára, miközben én meg páran a legénység legjobbjai közül pedig felderítjük a terepet és kipuhatalózzuk a gyenge pontokat, hogy aztán egy épkézláb tervet is össze tudjunk dobni. Ha a kapitány esetleg engem kérdezne, akkor fogok csak válaszolni, másképp nem.

Felszerelés/fegyverek: