Sam Lewis szobája

Belépés csak cipő nélkül.
A szoba határozottan modern, első ránézésre látszik, hogy egy fiatal srác lakja. Ledek világítanak a szekrénysornál, otthoni baseball csapatának képei díszítik a könyvszekrényt, illetve a gép mögött egy parafatábla, ahova feladatokat, ilyesmiket tűzhet fel. A kényelmes játékot egy ergonomikus, direkt erre kialakított szék biztosítja.
Oldalt, egy átlátszó függöny választja el a ruhásszekrényt. Ezen kívül a képen nem látszik, de a falon van még egy vékony televízió, illetve egy játékkonzol, különféle játékokkal. Mivel Sam szociális fajta, ezért tánc és éneklős játékok is vannak hozzá, hogyha valakivel ilyet szeretne játszani legyen, de amúgy ezekre nem olyan büszke. Két laptopja van, az egyiket kizárólag játékra használja, ez szinte mindig a szobájában van, a másik pedig egy ultrabook, áthajtható érintőkijelzővel, tehát tabletként is használható, ezt szokta hurcolni magával.

~Sandy Lewis~

Hát Zaphire rá bólintott a hinta dologra, de azért még előtte kb mindenkit megkérdeztem akit tudtam és fontosnak tartottam a válaszát és pozitív visszajelzéseket kaptam így az első adandó haza utazásomkor hoztam is magammal a szükséges dolgokat, kiválasztottam a nyugis helye is hozzá és felkerült a hinta, plusz a tábla fölé, "Sandy's happy place" felirattal. tényleg jó hely volt, nem sütött szét a nap, volt bőven hely, stabil volt az ág stb stb. ami fontos. Aztáán egyszer kimentem hogy szellőztessem a fejem kicsit és mit látok....át van firkálva a táblám. Igazán nehéz kitalálni ki volt, végülis az áthúzott nevem felett ott virít hogy Sam, na ezért kap a pofájára.
Leküszködtem a táblát és elindultam mint egy vadállat, döngtek a léptek, mint Godzilla, csak nem ordítottam hozzá, még!
Szinte rá rúgtam Sam-re az ajtót, az ölébe dobtam a táblát, az arcomra volt írva a lelkét akarom.
-Ezért véged! - mondtam drámaian szinte vicsorogva és felkaptam az első párnát vagy ruhadarabot ami a kezembe akadt és elkezdte vele csépelni ahogy nem szégyelltem.
-Hogy merted?! Te rohadt szemét! Szét verlek, b*zdmeg! - kiabáltam közben és készültem rá vetődni hogy nem is tudom...elcsesszem az esélyeim mert közben bevillant hogy még mindig ő az erősebb, hiába vagyok dühös, nem Hulk vagyok akinek megnő tőle az ereje, hiába éreztem úgy magam. Így félbe maradt az ugrás és csak egy hirtelen léptet tettem aztán hozzá vágtam a fegyverem és még így morogtam vagy hörögtem egyet.
-Annyira egy ge...nyó vagy! - mondom a végén leharcoltan.
Legszívesebben a táblával vertem volna el, csak tudat alatt mégis ott van az hogy nem akarom bántani, a székét is hozzá vághattam volna, ehelyett jól szétvertem egy...párnával. Pfff...

~Sandy Lewis~

Mentem is bosszút állni a meggyalázott a tábláért, rá törtem és megtámadtam mint kiderült nem jó kor, épp nagyban kockult amire amúgy tekintettel lennék de most teszek rá. Le is vágja a fülest, ordít a csapata, még én is hallom hiába van távol a füles és mint kiderült meg is halt, hát úgy kell neki. Még neki áll feljebb, oh bocsánat, idő pontot ne kérjek esetleg?
Amíg csapkodtam mondjuk nem nagyon adtam arra hogy mit magyaráz, közben védte magát a kezével és a csata végén álltunk ott és néztük egymást vérben forgó szemekkel.
- "Miért nem tudsz kopogni?" - parodizálom ki - Talán ha te is tekintettel lennél rám én is az lennék rád! Amúgy sz*rok rá, te is b*sztattál már meccs közben.
Túrom ki a kócos tincseket az arcomból.
- Hogy mi a bajom? Az a bajom! - mutatok a táblára amit az ölébe dobtam - Hogy nem tiszteled a dolgaim! Neked a buzeráns nyerőszériád a fontos, nekem meg az a tetves tábla a k*rva hintával. F*szom!
Fújom ki magam a hirtelen kitörés után, nem szoktam ilyen csúnyán beszélni de most kijött belőlem egy kicsit az a bizonyos állat. Otthon sz*rakodtam az égetéssel vagy mi a tökömmel, össze cs*sztem a kezem is erre ennyit ért a fáradtság meg a szenvedés.
- Edd meg magad! - hirtelen még ennyi csúszott ki erőtlenül így zárásként, megtudtam volna ölni a szememmel, de ennyi, kibalhéztam magam készülök is otthagyni hogy eméssze magát vagy gondolkodjon vagy mit bánom én.

~Sandy Lewis~

Ki dühöngtem magam, azt hittem most az ő köre jön de nem. Helyette képen nyom azzal hogy kapok másik táblát és fordul a géphez. Úgy volt itt hagyom a francba de megálltam az ajtó előtt morcosan karba tettem a kezeim.
- Az nem ugyanaz, ezt én csináltam a két kezemmel, a vérem...- nézek a kezeimre meg a kis égés foltokra rajta - vagyis a bőröm adtam érte.
Az orra alá nyomnám a kezem de messze vagyok tőle és még morcos úgyhogy nem akarok a közelébe menni.
- Pár napig fájt még írni is, erre ennyit ért az egész. Ezért vagyok dühös. - síróra áll a szám de nem fogok sírni, pedig egy ilyen kitörés után az jön.
Rövid csönd után, messziről vetek egy pillantást a monitorra, ha haza értem át vehetem, hát köszi, de mindegy. Lemondóan sóhajtva botorkáltam el az ágyig és lehuppantam, megigazítottam a szemüvegem és piszkálni kezdtem a kezeim, ropogtatnám de az most nem valami kellemes, kis fos égések de úgy tudnak fájni, legalább a hólyagok már elmúltak.
- Csak az a baj hogy amikor mondtam a hinta tervet ilyen semmilyen reakciót kaptam..."aha, aha, jó, aha". - rúgom le közben a cipőm és felhúzom a lábam törökülésbe - Le se sz*rtad. - mondom a végén halkabban - Egyedül kínlódtam fel az egészet, majdnem lenyomorítottam magam. - dörzsölöm a nyakam ahol bevágtam amikor leestem, pontosabban a hátamra estem, azt hittem többet nem kapok levegőt.
Végül sikerül belenyugodni.
-Mindegy, úgyis elrontottam. -leveszem a szemüvegem hogy megtöröljem a pólóm szélével.
Akartam valamit egyedül, hagyok itt valami emléket ha egyszer elmegyek vagy valami, ha kinyitja a száját az ő nevét is oda kanyarítom vagy valami, de nem, bele rúgott inkább a kis sikerélményemben hogy összehoztam valami maradandót a két bal kezeimmel.

~Sandy Lewis~

Agyhúzás volt ez egész...pedig tökre lemondtam a tábláról, beletörődtem a sorsomba meg minden, már kb elhatároztam hogy remete leszek a hegyekben erre kijelenti hogy csak szívatás volt az egész.
Amikor meghallottam a szót hogy "bevetted", másik fajta gyilkos szem, a kerek fajta, kihúztam magam és rákoncentráltam a srácra, és arra a könnyed mozdulatra amivel le kapja a matricát a táblámról.
-Hát fordulj fel. - mondom amikor lengeti a matricát.
Kapok a tábla után ahogy dobja, az én kicsi táblám, végig is simítom hogy tényleg igazi e.
- Jaj te szegény. - mondom gúnyosan és próbálok elhajolni a cafrangok elől amiket az orrom előtt rángat de hiába hajolok követ, hát kikaptam a kezéből mielőtt hátra kell dőlnöm rendesen, el vágtam oldalra a francba, felugrottam a táblával s most gondoltam tényleg rá sózok legalább egyet a fejére, de valszeg védi magát tök mindegy.
Én csaptam a tábla meg a közepén reccsent, le unt fejjel nézem a repedést a hajszálnyi réteggel ami még tartja de ennek tényleg vége, egy szó csúszott ki a a számon érzelemmentesen.
- Rekt!

~Sandy Lewis~

Nem sokáig örülhettem hogy a táblám egyben van ugyanis túl becsültem a határait, úgy gondoltam egy közepes erejű tockos nem árthat senkinek, aztán reccsent a tábla. Sam néz rám kikerekedett szemekkel, gondolom vissza kapom de nem volt időm rá figyelni mert azt a vékony kis réteget néztem meg a kis szálkákat ahogy szét tört vagy inkább repedt. Csalódottá tett hogy ilyen gyenge, természetes kiválasztódás útján hullott ki, mert egy egészséges erős táblának ez meg se kottyant volna, ennyitől még egy atlasznak se lesz semmi baja, tudom mert sokat verekedtem vele. Száj húzva ledobnám a francba a földre ahová való de csak lerakom magam mellé az ágyra, közben a bátyám gratulál az eredményemhez.
- Nagyon szépen köszönöm...-mondom kedvesen - és nem kell, majd alkotok egy másikat, egy erősebbet, ami tényleg maradandó, jobb anyagokból...
Nézem ahogy az ajtóhoz viszi a cipőimet.
- Ha annyira éget a vágy hogy részt vegyél benne akkor még akár segíthetsz is, de nem kötelező, csak felajánlottam. - dobom hátra magam az ágyon és nézegetem a plafont.
- Legalább a lényeg a helyén van...de azért elég bosszantó.
Talán az gyengíthette meg hogy leszedtem, bár nem a szögek helyénél repedt...vagy mégis? Annyira nem néztem meg, nem is érdekel, elbukott, ennyi. Az is lehet hogy teszek a táblára úgyis valami barom leszedi. Várjunk csak!
- Jobb ötletem van! - ugrok fel - Mi lenne ha a törzsbe vésnénk? Azt nem szedi le senki, nem törik le vagy el, az ott marad...egy ideig. - aztán a természet elkezd dolgozni ellene, konkrétan maga a fa de nem számít egy ilyen vacak se bírná tovább .
- Vagy az nagy növény kínzás lenne? - gondolkodom el - Végülis nem nagyobb mint folyamat a karján himbálózni. -sóhajtok.
-Ajj nem tudom mi legyen. - vetődök megint hátra - Nincs kedvem új táblával b*szkadoni, rendeltről meg szó sem lehet! Az is lehet hogy hagyom a francba.
Miért is fontos az nekem hogy ott legyen....?

~Sandy Lewis~

Már elvetettem magamban az ötletet de azért még válaszol hogy és akkor ott maradna örökre.
- Valahol ez is a lényeg, nem? A táblát se vittem volna el magammal és tudom rá jöttem magamtól Mr "Faimádó".
Kiszenvedtem magam hogy nem akarok másik táblával sz*pni, de valahol mégis jó lenne, de már kezdem elengedni a dolgot, erre feldobja hogy tervezzük meg és majd ő megcsinálja mert ő ügyesebb.
- Hát persze mert te vagy a fiú. - mondom gúnyosan - Nem, én akarom annyira azt a vackot, én küzdök meg vele, segíthetsz de ezt nekem kell megcsinálni....már ha egyáltalán neki állok mégegyszer. -fel támaszkodok könyékre - De mondom, már nem fontos, az elején meg volt a maga kis törékeny varázsa de elmúlni látszik.
Aztán felülök és kezdek nézelődni, majd kínosan vakarni a fejem végül a fejem fogom.
-Azt hiszem elhagytam a táskámat valahol. - valszeg a birtokon úgyhogy annyira nem aggódok de nem tudom még mennyi enyveskezű diák van a suliban.
Mi is volt benne? A telóm, a pénztárcám, a kütyüm, a fülesem, meg a nasim, mind az amivel készültem kiülni és ejtőzni a árnyékban, basszus.  
- Szerinted elvitte már valaki? Mióta lehet ott? Kb amióta itt vagyok. - válaszolok magamnak - Ajj ha ugyanaz lesz a sorsa mint a Red bullomnak sírok. - azóta sem lett meg, valaki behúzta.
-De várj csak a telóm le tudom követni ha baj van, de először lemegyek hátha még a hintánál van.
Olyan agygörcsöt kaptam a tábla láttán hogy mindent eldobtam és jöttem mészárolni, ez az eredménye, egyszer a fejem fogom elhagyni.

~ Sandy Lewis ~

Úgy néz rá hogy inkább kiegészítem amit mondtam.
- Jól van má', nem fogok össze karcolni egy fát sem. Amúgy is ez nekik szerintem kicsit olyan mint egy emberen a tetkó. - forgatom a szemem- Úristen Sam, teljesen más hatást keltesz mit amilyet kéne neked, tök felkavaró vagy. - parodizálom a végén és ki is öltöm a nyelvem.
Védi itt magát, meg vonogatja itt a vállát, én vagyok a kreatívabb, háháát a hülyeséghez is kell kreativitás és neki se kell a szomszédba mennie érte hogy mit ne mondjak.
- Tök mindegy! - zárom le a dolgot - Majd eldől, amúgy is ezen a héten utaztam vissza, mármint a múlthét hétvégén...érted te!  Még egy ideig nem megyek haza az a lényeg, rá ér.
Majd valami súlyosabb probléma ugrott be, elhagytam a tatyóm, valszeg kint a fánál mérgemben. Legalább nem jön az izé dumával hogy mindent elhagyok meg blablabla, hibázok, ember vagyok, nagyon sajnálom, lehetnék gondolatolvasóharcitandemelefánt is, lehet könnyebb lenne az életem, mondjuk a harci nélkül még inkább. Felajánlja hogy megcsörget.
- Először is bízok a jó szerencsémben és a karmámban és hogy még ott van ahol utoljára érintkeztem vele, - kelek fel az ágyról lendületesen az ajtó felé igyekezve  - a BOLDOG HELYEMEN! - kiáltok fel a fél cipőm a magasba emelve amit aztán gyorsan felkapok és a másiki még csak a kezemben van de már nyitom az ajtót és a folyosón ugrálva bújok bele majdnem pofára esve és kezdek sprintelni.
- Vágtatok, vágtatok, milyen pofát vágtatok! - idézek valami régi rajzfilmből miközben nyakat törve veszem a kanyarokat és kiabálnék mindenkire hogy "El az utamból halandók!" de ennyire nem vagyok fokozott izgalmi állapotban egy elhagyott holmim miatt, szinte már megszokott dolog, az lenne fura ha mindenem meg lenne. Ahogy már nem is tudom ki fogalmazott "hanyag vagy mint a k*rva isten", valami rokon vagy barát, ki emlékszik már arra.

[quote="Michael Nikostratos"]

~ Sandy Lewis ~

Megbeszéltünk mindent, remélem nem bánom majd meg, hogy nem egyedül maratonozok. Végül megkímélem a bevásárlástól, nem kell Salembe menjen, nyugodtan mehet dögleni, amúgy se hiszem, hogy másnaposan vezetnie kéne. Nyújtja a mancsát a mosatlanért simán át adom, és el is indulok a dolgomra. Hát, eldumcsiztunk 1-2 órát a sötét hercegnővel, aztán lementem a botanikába, megsimiztem az egereket, már amennyire hagyták, de főleg inkább a hüllők miatt jöttem le, azok nem ficánkolnak annyit, de a kígyókhoz, azért azt mondták ne nyúljak be, főleg ne egyedül, úgyhogy maradok a gyíkoknál, pontosabban a pajtimnál, akit az első ide látogatásomkor is simogattam. Hintáztam is egy sort, ha már Sam a szobájában gubbaszt és nem zavar benne. Még mindig hiányzik innen a tábla, azóta se került fel másik, de nem gáz, a hinta aljára felfirkáltam alkoholos filccel ami előtte a táblán volt, ha lekopik lekopik. Kedvem lett volna egy gyors kóborgásra az erdőben hátha látok valami érdekeset, de nem mertem, képes vagyok eltévedni, aztán leshetem.
Végül most jutottam el a zuhanyzásig, fetrengősbe öltöztem, egy nagy póló és short igazából, aztán össze szedtem mit áldozok fel ma este elpusztításra, kénytelen vagyok egy zacsekban át vinni, mert annyi kezem nincs amiben kényelmesen átvihetném, elvégre több órára kellett számolnom, max megmarad.
Pontban 8-kor megyek is verni az ajtót, mert nyilván előbb kopogok, de azzal a lendülettel nyitok is be, nem várok választ, aztán remélem, hogy nem járok úgy mint anya egyszer....bár szerintem azt itt nem csinálja, meg tudta is , hogy jönni fogok.
- Jöttem! - lerakom az ágy mellé a cuccom és ha játszik valóban a válla fölé állok és lesem mit csinál.

~ Sam Lewis ~

Ahogy végeztem a konyhában, a szárazra törölgetett tálkákat felhoztam a szobámba, és letettem az ajtóhoz legközelebbi polcra, majd Sandy elrakja. A bőröndömet nemes egyszerűséggel beraktam a ruhásszekrénybe a földre, és ráhúztam a függönyt, így kipakolni se kellett, meg szem előtt se volt. Aztán kinyitottam az egyik alsó szekrényt ami egy kis hűtőt rejtett, kivettem belőle egy üveg kólát, és beültem a laptop elé játszani.
Ezek után szinte perceknek tűnő idő elteltével jöhetett testvérkém, akinek az érkezéséből semmit nem érzékeltem. Játék közben rajtam a fülhallgató, amúgy is aktív zajszűrős, de még a zene is szólt, meg a többiek is beszéltek, szóval ha nem ad magáról semmilyen jelet, akkor felőlem órákat tölthet el a szobámban. Ezért utálom nyitva hagyni az ajtómat, és ezért szoktam bezárni. Láttam régebben egy streamert, akit kiraboltak játék közben, nem akarok így járni. Szóval éppen a játék vége felé járunk, ilyenkor mindenki feszültebb, egy rossz mozdulat és vége a meccsnek, és az ember kidobott egy órát az ablakon. Mert ha nem nyersz, akkor minek játszol. Akkor vesztes vagy. Én nem vagyok vesztes.

~ Sandy Lewis ~

Gyorsan elvégeztem a teendőimet amiket mára terveztem, mondjuk az elején úgy volt, hogy ki se dugom a képem a szobámból és kialszom a harmadnaposságot. De hát ilyen ez a dolog, totál instabil és változékony, amennyiben nincs legalább egy párnapra előre lefixálva. Már tülkön ültem, unalmamban töltöttem a filmeket, meg agyzsibbasztó hülyeségeket hallgattam és volt időm jól megfontolt válogatást végezni a rendelkezésre álló nasi készletből, hogy mi az ami jön velem és mi az ami talán megéri a holnaputánt. Na, ahogy 20:00 mutatkozott, indultam is át a bekészített motyómmal, a nagy fekete gyilkos űrlény gagyi ámokfutását nézni. De hiába robbanok be az ajtón, semmi reakció, úgyhogy leraktam az ágy mellé a csomagom és közelebb mentem, hogy Sam válla fölött leskelődjek hol tartanak. Általában akkor zavarom meg ha dühösen érkezek, mert olyat vétett ellenem, hogy az a minimum, hogy bebukjon egy meccset, de most nem ez a helyzet. Na meg, egész este a szobájában fogok hesszelni, úgyhogy nem trollkokod egy hirtelen ijesztéssel se, nem haragítom magamra inkább. Megpróbálom lefoglalni magam addig, mondjuk azzal, hogy szépen kipakolom a cuccokat, úgy hogy majd jó legyen, előtte persze eldöntöm, hol fogok fetrengni, az fontos, mert kartávolságnál messzebb nem célszerű semmit rakni. De ez hamar meg van, úgyhogy állok megint a vállához leskelődni, küzdenek, nyerésre állnak ugyan de még mindig küzdenek, sóhajtok. Át viszem magamhoz az üres ételhordókat, aztán kiszúrom a bőröndöt a függöny mögött, érzek egy kis késztetést, hogy kipakoljam neki, mert elég trágyául fest, de ugyanakkor nem az én dolgom, szemezek még kicsit vele, aztán csak hagyom. Inkább oda megyek és finoman rátámaszkodok a szék támlájára, hogy észrevegye ott vagyok, de ne zavarjam meg nagyon, mert ha miattam bebukják azt hallgathatom.

Nagyon benne vagyunk a meccsben, mindenki koncentrál, és hozza amit kell, de ez az ellenfélre is igaz, szóval elég kiegyenlített a mérkőzés. Az ilyenekért éri meg játszani, ezekért a pillanatokért ülök le a gép elé. Amikor tényleg mindenki toppon van, és nem csak facerollolsz az ellenségen, hanem tényleg oda kell tedd magad. A legapróbb hiba is számít. Egy rosszul időzített másodperc, és elmehet az egész a picsába. Imádom, amikor ilyen meccset játszunk, tombol bennem az adrenalin, összpontosítok, szinte már izzadok is. Alig beszélünk, csak a legfontosabbakat adjuk át egymásnak, mindenki nyerni akar. Viszont mire Sandy rátámaszkodik a székre, már szinte vége van. Egy ember él, mi még négyen, nem fogja tudni lehozni, nem ezen a meccsen, nem ezen a ponton. Egyszerű, megfontolt taktikával befejezzük a mérkőzést. Gratulálok mindenkinek, az ellenfélnek is, nagyon jó mérkőzés volt. Megy a szavazás, hogy ki volt a legjobb, természetesen odaaadom Tomnak. Tapasztalt vén róka, nélküle nem tudnánk ilyen teljesítményt hozni, ő a koordinátor, ő mondja mit mikor és hogyan csináljunk. Rajta múlik mindig minden. Aztán lelépek a beszélgetésből, és lerakom a fülesem, miközben hátradőlök egy sóhaj közben.
- Jó meccs volt. - nézek fel Sandyre, és bezárom a játékot is. - Tökéletes záró meccs, amúgy is elfáradtam, nem menne most rögtön még egy. Hoztad a filmeket?

~ Sandy Lewis ~

Szerencsére nem húzódik sokáig, nem tudtam volna mit kezdjek magammal még, nem vagyok az a típus, aki simán áll egy helyben és várakozik. Hamar elunom magam és elkezdek azon gondolkodni mit lehetne csinálni, megesik, hogy bajba is keverem magam így, de már oda figyelek, vagyis próbálok, aztán van amikor összejön van amikor nem.  Na, letámaszkodok a székére, indul az utolsó hajrá ééés meg is van, nyertek, le is lép és hátra dől.
- Aha. - kérdezi, hogy hoztam e a filmet - A közös gyűjtő felhőnkben van.
Úgy gondoltam egyszerűbb oda feltolni, azt eléri ő is és én is, tele van filmmel, meg ilyen sz*rokkal, majd ott is lomtalanítani kéne, ami, van egy olyan sejtésem, hogy rám vár, majd egy unalmas délutánon meg lesz az is.
- Nem szedtem le mindet, csak amik tényleg k*rva régiek és gagyik. - szólok mielőtt azt hinné, hogy sorban haladunk, amik 2010 után jöttek ki nem vészesek, nem úgy, mint a 1900valahanyasok, juj. De hát pont ezért is szeretjük őket! Sam ül a gépnél, én csak állok a válla fölött és figyelek, nem hiszem, hogy akadály lesz neki megtalálni a dolgokat és majd elindítani. Közben nézegetek a telója után, hogy kéznél van e, nem hiszem, hogy minden film után fel akarunk kelni váltásban elindítani a kövit, kelleni fogy egy "távirányító".
- Hoztam kaját, sőt már be is rendezkedtem, az lesz az én helyem. - mutatok az ágy azon oldalára, ami szinte körbe van pakolva kajával és innivel.

~ Sam Lewis ~

Gondolt mindenre, és fent van a felhőben a cucc, akkor nem is kell baszakodni a tévével, csak be kell kapcsolni. Gondolhattam volna, hogy van ennyi esze, de túlságosan lefárasztott a játék, még nem tudok rendesen gondolkodni. Odasétálok a hűtőmhöz inkább.
- Jeges kávé?- kérdezem, és ha kér, akkor kiveszek egyet neki is, ha nem, akkor csak magamnak, és jóleső ízléssel kortyolok bele. Ha kér, akkor lazán odadobom neki - remélem elkapja - és visszacsukom a hűtőt, csak ez után bontom a sajátomat.
Utána benyomom a tévét, és az ágy szélére ülve keresem ki a felhőből a feltett filmeket. Amint megvannak, berakom az elsőt és egyből megállítom, hogy legyen időnk elkényelmesedni, és bekészülni.
- Így akarsz helyezkedni?- teszem fel a nagy kérdést, miközben szépen bepakolom a párnákat a térfelemre, hogy kényelmesen tudjak félig fekve feküdni, így látom a legjobban a tv-t. Persze lehet, hogy testvérkémnek lesz hozzá szava. Dehát hé, ő nasit pakolt magához, én párnákat, ez így fair nem? Az meg más kérdés, hogy én így is úgy is elérem a nasikat. - Gondolom sorban haladjunk. - jókor kérdezem meg, már bekészítettem az elsőt, de igazából ez csak ilyen látszat kérdés amíg fészkelődök.
- mindenségit nem hoztam kólát. - pattanok fel, kell valami üdítő, és nézek Sandyre. - Neked valami? Pohár?