Sandy Lewis szobája

Magasított ágy, alatta a kis "dolgozó részleg", ahol tanul, tartja a kapcsolatot az otthoniakkal, na meg esetenként kockul is azért. Viszont ahogy leért az ágyáról a létrán már éri is a szekrényt ami szintén fehér és egy egész sorban folytatódik végig a falon, benne egy beugró a tv-nek így a pöttyös szőnyegen fetrengve tud kényelmesen tv-zni vagy video játékozni.

~Sam Lewis~

Kopogás nélkül téptem fel az ajtót, és csörtettem be Sandy szobájába, az ajtóban ledobva a cipőimet majd a létrán felmászva levágtam magam az ágyra, ha a lány a gép előtt ül.
- Hé San! Hogy tetszik eddig a suli? - kérdezem, és az ágyon lelógatva a fejem körülnézek, hogy valami rágcsálnivalót keressek. Ha találok, akkor gyerekesen nyújtom a kezem felé, miközben nyüszögő hangot adok ki, ezzel biztatva a hugit, hogy nyújtsa a kezembe, vagy szálljon le az ágyról, és hozza ide nekem.
- Én megveszek egy cigiért. Hihetetlen, hogy anya hiába engedi, itt korlátoznak. Gáz. - mondom, miközben magamra húzom a takarót. - Gondolom a városban csak megoldható. - folytatom, a plafont nézve. Órák után vagyunk, és elég fáradt vagyok, jól esik pihenni kicsit.
- Amúgy nekem hiányzik az otthon, ott szabadabbnak éreztem magam. Jobban elvoltam. - nyújtózkodok, és fordulok az oldalamra. - Játszol? - kérdezem Sandyt.
Ha viszont az ágyban fekszik, akkor a gép elé vágódok le, és megyek fel a netre, és itt ülve teszem fel a kérdéseim, böngészve a tesóm filejai között.

~Sandy Lewis~

Csendes pihenő lenne, el is helyezkedtem a gép előtt és belemerülve olvasgattam amikor valaki becsörtetett a szobámba mint egy vaddisznó, az egeret majdnem eldobtam ahogy kizökkentett a koncentrációból.
-Kopogni ki fog? - jegyzem meg hirtelen miközben a szemüvegem megigazítva fordultam ki a gép elől.
Se köszönés se semmi, először is felrobog az ágyamra, amit türelmesen követek is a szememmel, és ha már megtalálta a kényelmes pozíciót nyögi ki az első szavakat, ami mondjuk a köszönés.
-Amúgy szia, -vissza húzom magam a görgőkön az asztalhoz és bezárom az ablakokat, közben figyelek rá is - eddig tetszik, csak még nem jutottam el addig hogy ismerkedjek a többi diákkal meg ilyenek. Neked? -kelek fel a székről megnyújtóztatva magam. Közben hallom hogy szenved, mit nem ér már el, kiszúrta a pingvines gumicukrom. Oda sétálok, felveszem nézem a tasakot, majd a bátyámra emelem a tekintetem majd hirtelen morcosan kezdem ölelni a zacsit.
-Erről még a szemedet is. - majd lazára váltok és elkezdem lengetni a gumicukrot - Mi az a rendszer hogy rám rúgod az ajtót és még az éléstáram is ki akarod enni.
De ha tovább nyüszög úgyis megsajnálom és hozzá vágom. Lazán letelepszek a létrára közben hallgatom az óriási problémát, nikotin hiánya van szegény srácnak.
- "Nem fogok rá szokni." - idézem ugyan abban a hangnemben amiben anno mondta - Ja, most meg pusztulsz meg nélküle. Amúgy elvileg a városban lehet, csak nem foghatják mindenhol a kezünk. Gondolom ezek után ki akarsz menni és nem egyedül...szólj kérlek ha tévednék. - felmászok a 3. fokig hogy kényelmesen fellássak a párnámat oda húzva magamhoz amit elkezdek ölelni és rá teszem a fejem.
Most veszem észre, engem ki túrtak a saját ágyamból, engem, megtorolnám ezt a gaz tettet csak nem tudom mennyit bír az ágy szerkezete és nem lenne vicces ha összezúgna az egész na meg az se ha lepuffannánk. Közben az otthon jobb izé nyűgi jön, forgatom a szemem.
-Nem tudom, én itt is szeretek lenni, alapvetően nem lenne baj a hellyel, legalábbis - vonom meg a vállam - nekem nincs semmi olyan szenvedélyem amit tiltana a házirend. -mosolygok kedvesen együtt érzően majd nyúlok egy cukor pingvin után.

~Sam Lewis~

Miközben szenvedek, Sandy egy pingvines gumicukorzacskóhoz sétál, és védeni kezdi, mint a legféltettebb kincsét. Tágra nyílt szemmel, nagyobb intenzitással kezdek nyüszögni. Végül megsajnál, és hozzám vágja, mire boldogan mosolyogva tépem fel a zacskót, ej de ügyetlen vagyok, két szem az ágyra hullik, gyorsan fel is kapom őket. Fiiinoooom. Belemarkolok a zacsiba, és úgy kezdem tolni a pofazacskómba, miközben hallgatom a hugicámat.
- Nem is szoktam rá. - húzom el a szám, és bosszúból kétszeres ellenállal kezdem enni a gumicukrát. - Tsak phól eshne. - mondom teli pofával, és néhány rágás után leerőltetem a torkomon a gumicukorgombócot.
- Egyébként ja, jó lenne kinézni. Azt se tudom, hogy mi van ott, de biztos több az élet, mint itt. - szenvedek látványosan az ágyon, hiszen ekkor már lát. A nagy mozgolódás közepette széttúrom az ágyát, és a gumicukor is leesik a földre. - Van kedved jönni? - teszem fel a kérdést, és háton fekve megindulok az ágy széle felé, lelógatva a fejemet.
- Amúgy szerintem se olyan rossz, csak ezek ne lennének... - mondom a padlót nézve. - És én se nagyon ismerek még senkit. Viszont állítólag lesz valami halloweeni bál vagy micsudi, arra mehetnénk. Csinálsz nekem sminket? - jön a következő kérdésem, és megemelem az egyik lábam, mire érzem, hogy kezdek az egyensúlyommal játszani. Próbálok nem leesni az ágyról, de azért feszegetem a határokat.

~Sandy Lewis~

Egy dög, mert tudja hogyha elkezd így szenvedni valamiért nem bírom ki hogy ne adjam oda neki vagy keljek fel és vigyem oda, erről le kell szoktatni mert már olyan mint egy lusta gyerek. Túl jó szívem van, a kedvenc cukrom és én oda adom neki, aki csak úgy bejött és birtokba vette a szobám. Egyébként ez az én reszortom lenne, na majd meglátjuk még ki nevet a végén bátyus. Nehéz a beszédre figyelni meg megállni hogy ne szóljak rá, úgy tömi a fejét mint valami éhező, gyorsítottam a beszédem hogy a végére érjek és a végére tűztem mintha teljesen ehhez kapcsolódna.
- Megtisztelnéd a világ legjobb édességét azzal hogy kulturáltan fogyasztod, hallom hogy sír a lelke.
De mintha a falnak beszéltem volna, felesleges próbálkozni, ő a javíthatatlan fél ebben az iker dologban. A dohányzáshoz vissza térve, mosolyogva megrázom a fejem amikor tagadja az igazat.
- Azért remélem magadnak nem hazudsz. -és ezzel oda kapok a zacskóhoz hogy elvegyem tőle - Nem bírom tovább nézni amit művelsz velük. - mondom ál síró hangon.
Azt ahogy lenyelte egyben a félzacskónak megfelelő adagot amit begyömöszölt a szájába szerintem még a kertben is hallották.
- Aaahhj. - veszem le a szemüvegem és húzom végig a kezem az arcomon, ezután mászok fel hozzá.
Azt hiszem akkor meg van az esti program, megnézzük a várost, illene tudni mi az amit nem kell otthonról cipelni mert itt is van egy köpésre a városban.
- Tőlem mehetünk, csak meg kell kérdezni ezt az engedély izét meg stb-t hogy hogy is van ez a kivándorlás a suliból téma. - közben próbálom figyelmen kívül hagyni a hattyú halálát is leköröző szenvedés imitálását amivel kb egy lassú mozdulattal szét k.o.-zta az ágyam és leverte a cukrot ami után ugrok is le a lépcsőn. Szedem felfelé,csak pár darab, amúgy sincs benne már sok és mázli hogy rendes vagyok különben mehetne a kukába az a pár szem.
- Van, de ...chaj, muszáj szét barmolni a szobám, mint egy vadállat. - sóhajtok majd bedobok egy szem gumimadarat és kezdem rágcsálni, így kell enni és kiélvezni ennek a csodának az izét, de az ilyen egyszerű barbárok mint a tesóm ezt sose fogják megérteni és kellőképp értékelni. Magyaráz közben tolja magát vagy kúszik vagy mit csinál az ágyon lefelé, mindjárt leesik a hülyéje, már szólnék rá de bírom, majd tanul belőle. Nem, nem fog, csak össze töri magát azért ez elég magas, eltörhet a nyaka is. Persze figyeltem közbe, értettem minden szavát de amikor elkezd egyensúly gyakorlatozni az ágy peremén rá kiáltok.
-B*zd meg, Sam! Húzzál lefelé az ágyamról mielőtt összetöröd magad, vagy valamit. -mondom ingerülten majd remélem eleget tesz a kérésemnek, közben hirtelen bevágtam 2 szem cukrot a számba, nyugtatónak és csak ezután válaszolok a kérdésére lehajítva a cukrot az íróasztalra az ágy alatt - Jól hangzik és csinálok, persze, csak majd válaszd ki mit akarsz és eldöntöm menni fog-e. -mondom hát nem épp azon a módom ahogy az ilyesmit szoktam pörögve hanem ilyen még az előző kis letolás hatása alatt lévén morcosan.

~Sam Lewis~

Hugi beszól, hogy nem tisztelem az édességet. Ez hülye, tisztelni a kaját? Felvonom a tekintetem válaszul, és rágcsálom tovább a finom édességet. Persze, egyem lassan, hogy maradjon neked is, mi? Nem most jöttem le a falvédőről. Végül elveszi tőle, de ez se menti meg őket attól, hogy leessenek a mozgolódás közben. Mikor az engedély izéről beszél, a zsebembe tolom a kezem, szerencse, hogy már nincs rajtam takaró, és kiveszek két papírt, amiket Sandynek nyújtok.
- Kértem a nevedben is anyától, ő meg elfaxolta a cuccot, remélem elfogadják így is. - mondom, miközben várom, hogy elvegye. Gondolom ez majd kárpótolja azért, mert "szétbarmoltam a szobáját mint egy vadállat". Amúgy is, az ilyenekre valahogy mindig én gondolok előbb, nem csoda, hogy én vagyok az idősebb. Mikor akrobatikázok, azaz egyensúlygyakorlok az ágy szélén, rám ordít, tipikus női gondolkodásmód, az a szerencséje, hogy nem vagyok szívbajos.
- Azt tudod, hogy ha ijedős lennék, most simán elérted volna hogy leessek? - emelem fel magam hasizomból, és nézek a nővéremre. - Ebbe persze bele sem gondoltál, mi? Mi lett volna, ha szegény Samy leesik, és összetöri magát miattad? Mi lett volna velem, hmm? - utánzom anya hangját, és hangnemét, hanglejtését. Egész jól utánozom a mutert.
- Nem gondoltam valami bonyolultra, direkt olyat kerestem, amit te is meg tudsz csinálni. - nyújtom ki a nyelvem. - Aztán ha Salemben van ruhabolt, akkor nézhetünk hozzá való göncöt is akár. Amúgy csodálom, hogy ilyen szigorú militarista házirendű iskolába beengedtek tetoválossak és piercingekkel. - forgatom a szemem. Szánalmas ez a cigi tilalom, ha egyszer a muter engedi, akkor őket hol érdekli?

~Sandy Lewis~

Úgy néz ki előre gondolkodott és kért anyától engedélyt a kilépésre, hmm én azt hittem ezt már akkor aláíratták vele amikor értünk jöttek, na mindegy. De félre értett én nem erre  gondoltam. Elveszem a papírt amit a zsebéből húzott ki, kicsit hanyag állapotban.
-Remek, de nem erre gondoltam. - hajtogatom ki közben és egy pillanatra hülye fejet vágva pislogok a lapra amit a sarkánál fogva tartok az állapotára felhívva a figyelmet, szép gyűrött, de a lényeg rajta van - Szóval, én arra gondoltam hogy meddig lehetünk kint, meg ilyenek.
Majd lecs*sztem az akrobata gyakorlata miatt, úgy fel bír húzni pár másodperc alatt hogy az már művészet, de a válasza az végülis jogos, amire nem mondok semmit, nem is tudnék amúgy, csak pislogok nagy morcos szemekkel és karba fonom a karjaim.
-Gyere le! - mondom türelmesebb hangnemben.
A halloweeni bált illetően én most tudtam meg ő már kész tervvel van, tudja is hogy mit kéne felkennem az fejére, sőt olyat választott amit még ÉN IS megtudok csinálni, erre egy roppant őszinte mosollyal válaszolok.
- Milyen figyelmes vagy. - azért szerintem jó kézügyességem van, kikérem magamnak, majd tovább viszi az ötletét, Salemben be lehet szerezni a többi cuccot - Oké, nekem már minden meg van a cuccomhoz, tudod hogy minden évben kitalálok valamit. - vonom meg a vállam - Úgyhogy csak neked kell beszerezni a cuccokat.  
És azt értékelem hogy már előre tervezett és nem akkor találja ki hogy neki is kell valami amikor meglát kiöltözve a buli előtt 5 perccel, attól egyszerűen agymenést kapok.

~Sam Lewis~

Hugi már megint aggódik, jön itt a hülyeségeivel, hogy meddig lehetünk kint meg ilyenek. Honnan tudjam? Kimegyünk, aztán hazajövünk, ha meg elkéstünk, akkor majd egyszer lecsesznek minket, legközelebb meg már tudni fogjuk. Miért kell ezen stresszelni?
- Nemtom... majd megkérdezünk valakit. - dobom fel végül az ötletet, hogy megnyugodjon. - Ha Salemben látunk diákokat, azok tuti innen a suliból vannak, és tudják hogy mi van. Vagy feltesszük a kérdést itt a folyosón? - folytatom, mert mindenre van megoldás, csak akarni kell.
Végül megszánom, és nagy kegyesen lekászálódok az ágyáról, pedig tök kényelmes volt. Inkább a gépéhez ülök, és megpróbálok körülnézni, van-e valami érdekes mappa vagy ilyesmi.
- Honnan tudod, hogy megvannak a cuccaid hozzá, ha még nem tudod mi akarsz lenni? - teszem fel a kérdést a klikkelgetés közben. - Egyébként tényleg, mi akarsz majd lenni? Valami zombi vagy ilyesmi? Mert akkor elég egész este gépezz előtte, és meg is vagy, ahhoz tényleg nem kell sok cucc. - nevetek, és felkészülök rá, hogy megpróbálja megtorolni a beszólást valamilyen módon.

~Sandy Lewis~

-Jó tudom, te lesz*rod, de én nem akarom magam kicsapatni, meg büntetést se. Gondolj bele, ha ilyen szigorúak az alapszabályok milyen lehet a büntetés?
Igen, ez nekem is most ugrott be, mi lehet itt a büntetés, nem lehet elhagyni a sulit, vaaagy magán zárka vagy izé, éheztetés biztos nem bár ki tudja, kíváncsi vagyok, de annyit nem ér hogy saját bőrön tapasztaljam. Hál istennek lemászik végre az ágyamról, vége az öngyilkos mutatványoknak, kezdek hátrálni hogy lehuppanok a szőnyegemre vagy valami amikor meglátom hogy szépen behelyezkedett a gépem elé és kutat.
-Elárulnád mit keresel? Hátha tudok segíteni. - jegyzem meg kissé ingerülten, nem szeretem amikor ezt csinálja, bele piszkál a magán dolgaimba, nem mintha bármi olyat találna a gépemen de akkor is ez pofátlanság.
Közben feltesz egy kérdést amire csak értetlenül megrázom a fejem.
- Ha már nem találtam volna ki szerinted ilyen magabiztosan ki merném jelenteni? - forgatom a szemem, mintha nem ismerne, már előző hónapban kitaláltam és mindent beszereztem, igaz otthonra terveztem és amikor beköltöztünk ide nem tudtam mit kezdjek a cuccokkal de volt egy olyan megérzésem hogy lesz valami hepaj itt is.
Közben ecsetelgeti a low-budget zombijelmezt ami számomra ideális, nem vagyok mosott kaki másnap egy végig virrasztott este után, igaz én nem piálok, nekem max a szemem folyik ki reggelre, de nem is durva. A kedves beszólást azért meg akarom jutalmazni, azzal hogy mögé lépek és tarkón suhintom, ahogy itt ül tökéletes magasságban van hozzá, meg se kell erőltessem magam.
-Nagyon vicces vagy! - huppanok le a szőnyegre - Egyébként nem mondom meg, majd meglátod, meglepi.

~Sam Lewis~

- Hát persze, ezért kicsapnak, valahogy el is hiszem... dehogy csapnak ki az első balhé után Sandy! Gondolkodj már, ez is csak egy suli, jó, ez menőbb mint a többi, de akkor is. Max behívnak a dirihez, az elmondja hogy enyje benyje, aztán mehetünk a dolgunkra. - mondom.
A gépen nem találok semmit, sőt úgy tűnik Sandynek nem tetszik a dolog, ha nem ismerném azt hinném, hogy rejteget valamit. Mondjuk ha ő rejtette el, akkor úgyse találom meg, de most már csak azért nem fejezem be, hogy bosszantsam. Ma az én dolgom, holnap ő fog engem, mindig így megy ez, és már megszoktuk mindketten.
- Valami jó játékot, az enyémeket már unom. - válaszolok a kérdésére végül, majd unottan kattingatok még párat, miközben mögém lép, és tarkón suhint.
- Na! - mordulok fel, hogy jelezzem, azért ezt mégse kellett volna. Végül elfordulok a gép elől, és pörögni kezdek a székében, először szép lassan, körbe körbe, miközben a tarkóm alá csúsztatom a kezeimet.
- Hát jó, akkor majd meglepi lesz. Aztán majd ha leszólják, hogy nem olyan tuti mint hitted, akkor az orrod alá dörgölöm, hogy én véleményezni tudtam volna. - jegyzem meg pörgés közben, de lassan leállok a szivatásával, mert a végén még nem fogja megcsinálni a sminkem. Mondjuk a buliig még sok idő van, legalább annyiszor bocsájthat meg, ahányszor megsérthetem, szóval ki tudja. Bár úgyis megcsinálná, még ha haragszik is, ha már elvállalta.

~Sandy Lewis~

-Jó tudom gondoltam, de akkor is.
Valahogy úgy érzem hogy a fejemből kipattanó kreatív "jó ötletek" fognak még elég fejfájást okozni, vannak azok a bizonyos 5 percek amikor beugrik valami és hú de meg kéne csinálni, milyen király lenne, aztán mégse volt olyan jó mint ahogy elképzelte az ember, a következményei meg majd még az után jönnek. Először legyünk jók, kicsit mozogjunk otthonosan a terepen,  aztán meg próbáljunk jók lenni továbbra is. Mindig így indul.
A kérdésemre annyi hogy valami jó játékot.
-Ahha, azért a képek közt meg hasonló cuccok közt nézelődsz. - majd azért még hozzá teszem suttogva a monitor felé hajolva a válla fölött - Amúgy az össze játék ikonja ott vigyorog az asztalon. - veregetem meg finoman a vállát.
Majd a suhintásomra egy mordulással válaszol, megérdemelte úgyhogy ennyi. Elkezd pörögni a székkel, végülis, amíg nem kezd bizarr recsegő hangokat adni és nem rombol le semmit nem zavar, én is letelepedtem a szőnyegre törökülésbe. Sejtettem hogy ezzel fog jönni amikor nem mondom meg neki az ötletem, majd leszólnak..és?
-Mintha annyira érdekelne más véleménye, szerintem király, és ezzel így meg is vagyok elégedve. - mosolyogva felnézek  rá, tudom hogy ez csak arra ment ki hogy elmondjam - Sokat kíváncsiskodsz még megöregszel.-közben leesett valami amit mondott de ignoráltam vagy nem a tudom.
-Ami a tetkókat meg a pc-ket illeti, te sem tudtad hogy ide kerülsz amikor csináltattad őket, nem lenne fair ha ezért vissza utasítottak volna vagy ilyesmi. Egyébként körül néztél te már a folyosón, szerintem pl egy sárkány ember feltűnőbb mint egy kis minta a bőrödön.

~Sam Lewis~

- Na látod. - jelentem ki diadalittasan, majd folytatom a turkálást a cuccai között, számomra ez a téma ennyi. A játékos válasz nem sikeres, egyből jön azzal, hogy kint van minden az asztalon, meg miért a képeknél vagyok. Nem mindegy az neki? Foglalkozzon a maga dolgával, én is azt teszem. Mármint az ő dolgaival foglalkozom. Amúgy meg tudja, hogy csak arra megy az egész hogy bosszantsam, úgyse találok semmit, ezt mindketten tudjuk. Meg nem is akarnék. Szerintem én lennék a legjobban kiakadva, ha szembe jönne valami olyan fotó róla, vagy tudom is én.
- És van köztük valami jó? - kérdezek vissza végül. Hamar abbahagyom a pörgést a székkel, mert kezdek elszédülni, inkább megint a gép felé fordulok, és véletlenszerűen elindítok egy játékot.
Sandy, meg hogy nem érdekli mások véleménye. Könyörgök, csak rá kell nézni, mintha ki lenne táblázva, hogy "foglalkozzatok velem!". Mondjuk én se vagyok jobb a tetoválásaimmal meg a piercingjeimmel, de na, én legalább nem tagadom. Csak a szememet forgatom, és nem mondok erre inkább semmit.
- Hát az tény, hogy nem úgy indul az ember neki az életnek, hogy na, mi van ha mutáns vagyok... - vigyorgok, és nyújtózkodom egy kicsit. - Mondjuk a te képességed menőbb mint az enyém, ha megtanulod majd használni. Amúgy ha megérintesz vibrániumot, és kibányásszák a lábadból, aztán visszanövesztik valami csodaszerrel, akkor Wakanda mehet a picsába, és tele leszünk a szerrel? - kérdezem érdeklődve, miközben a lábaira nézek direkt sóvárgó tekintettel. - Drága dolog a vibránium, simán megér egy lábat. - teszem hozzá.

~Sandy Lewis~

A csatát megnyerte de a háborút nem...A válaszom után turkál tovább még egy kicsit, nem zavartatja magát ugyan, nem tudom mit szólna ha én bújnám a gépét...de én nem akarom mert nem akarok érdekes dolgokat találni, véletlenül se. Egyszer beszívatom biztos isten , már ki is találtam nagyjából mi legyen csak még finomítani kell rajta, azért próbálok nem annyira durvulni hogy kitépje az össze haját és baltával ugorjon az ajtómnak, de jöjjön rá a frász. Majd a nagy agyalásban jön a kérdés, van e valami jó játék, hát mind az, szerinted miért van meg mind és mért játszok minddel? Mondjuk az ízlésünk lehet nem egyezik, de csak talál valamit.
-Szerintem mind jó, meg ott a konzol is meg a többi vacak, de ha most leülsz kockulni ebből nem lesz salemi anyagbeszerző körút. - de már el is indított egyet.
Nem úgy néz ki mint aki elhiszi hogy mások véleménye lényegtelen számomra, mondjuk ezen már vitáztunk, pedig igaz, most azért mert rózsaszín a hajam meg ilyenek, nevetséges. Elfekszek a szőnyegen aztán jön azzal hogy az én képességem menőbb, ja lenne ha tudnám használni.
-Az lehet, csak használni nem tudom. -piszkálom a hajam - Mondjuk szerencsétlen statisztát sajnálom, asszem steril lett egy életre. - vágok grimaszt ahogy arra a díjnyertes rúgásra gondolok, tán ott is maradt egyből a fickó. Aztán jön valami tök abszurd hülyeséggel amire felpattanok török ülésbe megint, pislogok rá nagy szemekkel és megrázom a fejem.
-Te hülye vagy...-felhúzom a lábaim és átölelem őket - Nem adom egyiket se, különben is szerintem ahogy el lenne választva a testemtől úgy változna vissza.
Eszembe is jutott egy mondás, nyújtod a kisujjad és már a karodat akarják, képes lenne feldarabolni később és súlyra eladni, gondolom és remélem hogy poénkodik.

~Ram Lewis~

Miután elindítom a játékot, megjegyzi, hogy nem kéne elkezdjek kockulni, igazából kezd elmenni a kedvem a Salemes dologtól, hűvös van, meg most már elvagyok itt, amúgy is fáradt vagyok, igazából csak unatkoztam, és azért dobtam be, hogy menjünk valamerre. A játékot se azért indítottam el, mert annyira érdekelne.
Miközben tölt a dolog, hátra fordulok Sandy felé, és elnevetem magam a statisztás dolgon.
- Nem tudom, én ilyen helyen dolgoznék tuti viselnék valami szuszpenzort vagy nem tudom, bár nem hiszem, hogy a te esetedben az sokat számított. - röhögök, bár azért sajnálom, hogy egyrészt nem voltam ott, másrészt nem én tettem. Az én képességem jelentkezése nem volt ilyen vicces story, az biztos.
A vibrániumos ötletemre felhúzza a lábát, és ölelgetni kezdi, miközben kijelenti, hogy nem adja egyiket sem - mintha komolyan beszélnék. Vigyorgok, és szívesen húznám még ezzel az agyát, de végül nem teszem, már eleget szivattam.
- Úgy mondod, mintha komolyan beszélnék... tudod, hogy az én kis hugicám vagy, csak a testemen keresztül vághatják le bármidet - és igen, ebbe a hajad is beletartozik! Ha kitalálod, hogy ilyen rövid hülye hajad lesz, megütlek, ez a hosszú tökéletes és illik hozzád. - magyarázom, miközben visszafordulok a géphez. - Na mesélj, milyen játék ez, és mit kell csinálni? - kérdezem, miközben rámegyek, hogy új játékot kezdek.

~Sandy Lewis~

Ennyi volt, eddig tartott a nagy lendület meg a mehetnék meg a pangás, beragad a gép elé és az isten se tudja majd kirobbantani ki tudja meddig, már előre várom.
Tölt a játék, addig az erőinkről beszélünk, én tényleg sajnálom azt a pasit, ő meg kiröhögi, szerinte vicces, hát attól függ ki melyik oldalon áll a történetben, védőfelszelelést venne, lehet hogy az emberünkön is volt csak nem igazán ért bármit is.
-Kb mintha egy ilyen mini beton romboló golyó kapta volna el, vagy megcsúszott volna a lába egy keskeny beton szegélyen és rosszul esett volna, auu, nem tudom ijedtemben mekkora erő szabadul ki belőlem, de az én szívem is kihagyott egy pillanatra.
Ölelem a lábam tiltakozásul a vibrániumos ötlettel szemben. Nem gondolta komolyan, tudtaaam de azért az ördög sosem alszik, én is elmosolyodom. Én a kis hugicája vagyok, mondom hogy felvág arra az 5 perre, és megvéd engem ami eddig cuki de tovább viszi, rendesen tiltja hogy levágjam a hajam. Hahó az én fejemen van, hadd döntsek már a saját kinézetemről, amúgy se akartam már levágatni, de így most jönne hogy felkapjam az ollót az asztalról és lecsapjam copfba fogva.
- Azt csinálok a fejemmel amit akarok. MI bajod a rövid hajjal? - amúgy nem értem mi ez a rövid haj ellenesség.
Majd közben elindul a játék, kérdezi hogy mi a lényeg.
-Hát ez ilyen túlélős mászkálós, vannak benne ilyen szörnyek, mert ezek már nem zombik nagy részt, tovább fejlődtek kicsit, a lényeg hogy ugrálsz gyűjtögetsz, gyilkolászol meg ilyenek, lényegében ennyi, vannak ilyen küldik néha de az elején csak szaladozol. - mondom közben leveszem a szemüvegem mert van rajta valami zavaró, úh nem is egy zavaró, csupa folt, meg törlöm a felsőm szélében.

~Sam Lewis~

- Azért nem vagy olyan durva, mint egy beton romboló golyó. - nyugtatom meg vigyorogva. Hát persze, sőt, mintha bomba robbant volna, nem, hugi? Szeretem amikor ilyen kis szerény a szentem, alig nagyképű vagy ilyesmi, tök korrekt szemmel nézi magát. - Amúgy a beton romboló golyót úgy érted, hogy bontógolyó? - vigyorgok tovább.
- Nem tudom, szerintem neked nem állna jól. - mondom ártatlan tekintettel, de amúgy csak szórakozok vele. Ha sokáig húzom, simán képes és lecsapja a haját, én meg röhöghetek napokig rajta. Vajon mi mindenre tudnám így rávenni? Vigyáznom kell, hogy ne legyen túl átlátszó, a "nem bírnál kaját csinálni" meg társai oviban se mentek már, nem hogy most. Valami extrém dolog kéne, tetoválás, vagy a hajlevágás is elég, csak akkor ezzel tényleg húznom kell addig, amíg megteszi, apró adagokban. Meg is van a fél éves projectem. Nem is akarom erőltetni tovább, ezért is fordulok a gép felé.
- Aha, nem tűnik bonyolultnak, egyszerű mint a faék. Van valami jobb? - kérdezem, de azért belekezdek, nem vagyok előítéletes, simán lehet hogy hangulatos. Nézem az intrót, el is magyarázza a narrátor pont azt, amit Sandy is az előbb. Karantén zónában vagyunk, de azért dobálnak cuccokat, de jófejek. Gondolom öljük egymást értük, meg ilyenek, ilyen az emberi természet, nagy hiba lenne ha ezt kihagynák belőlük.
- Mutánsok vannak benne, vagy ez is valami rasszista szar?

~Sandy Lewis~

Itt is a részlet fogta meg nem a történet lényege, jellemző, egyből beleköt a kis túlzásba és kijavít a tárgy megnevezésében, nem is szó szerint értettem, sóhajtok.
-Igen, úgy, de nem az a lényeg értsd már jól!
Szeretem amikor beleszól hogy mi állna jól meg mi legyen meg ilyenek, falra tudnék mászni és ehhez csak azért érez jogot mert ő az idősebb a nagyobb és az erősebb, ne nekem ő ne, ha rövid hajat akarok rövid hajam lesz, ennyi, de nem ma az biztos.
-Még mázli hogy most növesztem, de ha megunom akkor chop-chop, fülig csapatom, - jó azért nem fülig, kicsikét hosszabb lenne de kb - az is lehet, hogy át festetem, de azt akár még most is lehet, mondjuk szivárvány színűre? - azért azt nem csináltatnám meg, annyira nem jó mint amilyennek tűnik de egy időben játszadoztam a gondolattal.
Aztán megszakítja adásunkat a játék kezdete, el is magyarázom kb miről is szól, amit aztán a narrátor elismétel csak kicsit részletesebben. Asszondja nem tűnik bonyolultnak, végülis igaza van, egy haladónak nem az, full kezdőknek talán, aki annyira nem tud mit kezdeni a billentyűkombinációkkal, gondolok itt memorizálásra meg alkalmazásra, az utálja a játékot. Kérdés, van e valami jobb? Hogy a viharba ne lenne? Szerintem van jobb, de hogy szerinted azt nem tudom.
-Ömm nálad mit jelent a "jobb"? - pislogok a szőnyegről félig török ülés szerűen félig ölelve a térdeim ilyen lazán előre hátra dülöngélve.
De úgy fest ki próbálja, még el se kezdődött a játék de már fel is tesz egy baromi fontos kérdést, amire csak megforgatom a szemem és sóhajtva mondom.
-Rasszista.
Mióta kiderült hogy mutánsok vagyunk annyira rá van kattanva erre a rasszista nem rasszista sz*rságra hogy már néha az agyamra megy vele, kit érdekel amíg nem árt nekünk és nem fel tétlen rasszista töltetű, nem hinném hogy ennek a játéknak sok értelme lenne ha a karakternek olyan képességei lennének mint repülés, sebezhetetlenség, láthatatlanság, falon át sétálás és társai, de ez csak az én szerény véleményem, tőlem szidhatjuk a játék készítőt is nyugodtan, találtam némi kivetnivalót a játékban én is ha nagyon szőrözni akarunk.

~Sam Lewis~

- Fogalmazz precízen, és akkor jól fogom érteni. - mondom, feltartott mutatóujjal, és lesütött tekintettel, igazi felsőbbrendű póz ez, remélem valamennyire bosszantani fogja. Ez után fenyegetni kezd, működik a tervem, de sajnos csak fülig vágott hajról beszél. Az még lehet, hogy jól is állna neki, a picsába.
- Fülig? Az még belefér... de rövidebbet nem engedek. - dobom be a csalit, de rögtön folytatom is. - És se szíiárvány, se zöld színű nem lehet, mert akkor verekedhetnék anyával, hogy ki fojt meg előbb. - teszem hozzá szigorú hangon.
A játék nem nagy szám már az elején se, de ez még csak a tutorial, ez alapján nem ítélünk el egy játékot sem. A kérdésemre kérdéssel felel, mire megvonom a vállam.
- Nem tudom, ami tényleg fasza, nem ilyen faék szintű nesze semmi fogd meg jól, amit láttunk már húszféle csomagolásban és semmi egyediség nincs benne. - magyarázom, bár nem hiszem, hogy lenne tényleg jó játéka, csak ezek a mainstream AAA címek, amikkel minden tucatkocka játszadozik. Ráadásul ez a szar még rasszista is.
- Jellemző. Nem értem, miért nem képesek elfogadni minket, és beletenni a játékokba. A rohadt emberek persze mindenhol ott vannak, és még űrlényből is több fordul meg a játékokban, mint mi, mutánsok. Szánalmas a játékfejlesztők hozzáállása a témához. - csóválom a fejem, mert ezt tényleg nem tudom megérteni, hogy miért kell kihagyni. Jó, nem azt mondom, hogy mindenki legyen szuperhős, de ilyen alap képességek simán lehetnének, amik még színesítenék is a játékot.

~Sandy Lewis~

-Aaaah! -dőlök el hátra mint a szák. - Ne fárassz!
Majd nézek a telóm után hogy hol lehet. És még mindig meg vagyunk ragadva a hajamnál, mintha mondtam volna olyat hogy a közeljövőben meg akarok szabadulni tőle, terve sincs véve, még meg se nőtt rendesen, de ha majd le vágatom jó tudni hogy a fülig érő még bele fér, jaj de jó hogy megengedi.
- Teszek rá hogy mit engedsz, amúgy se akartam rövidebbet, az eszem még nem ment el. - a hosszát kitárgyaltuk, jön a színe - Nyugodj meg, se pride, se weed! Ha újra színezem akkor a lila, piros vagy kék ami szóba jöhet.
A játék kritikája közben felkelek és csak forgatom a szemem, magamhoz veszem a telóm és felmászok az ágyamra, mire befejezi rendbe is raktam az ágyam és le is dőltem, nem is fűzök hozzá semmit, én ki vagyok békülve a dologgal, jobban mondva teljesen hidegen hagy. A telómat kezdem nyomkodni random, azt se tudom mit csinálok közben terelek egyet a témán.
-Szóval, pontosan mikor is lesz a halloweeni buli? - majd ha elmondta át gondolom mit kell csinálni addig, ja meg hogy mit kell beszerezni csak még nem tudom hogy mihez - Az ötleted meg majd küld el, gondolom van kép, és kitalálom mi kell hozzá, megfelel így?
Fordulok a hátamra és kilesek az ablakon, sötét van kint már.
-Na jó, ha kijátszottad magad menj ki, kezdek fáradni. - legalábbis az ágy hatása lehet hogy ahogy belefeküdtem lefáradtam, be is hunyom a szemem egy kicsit, pihentetve.

~Sam Lewis~

Beszól, hogy ne fárasszam, miközben hátradől. Pedig már megszokhatta volna ezt a fajta csipkelődést, ugyanis szokásom. Nem akar rövidebb hajat, a picsába. Igyekszem, hogy ne lássa rajtam a csalódottságot, átlagos arc, átlagos tekintet.
- Örülök, hogy gondolkodsz. - jegyzem meg végül tömören, és hümmögök egy sort. Valahogy akkor is ráveszem a rövid hajra, a fenébe is. Amúgy tényleg jól áll neki ez a hosszú, de a szent cél érdekében bármit. Biztos vagyok benne, hogy hülyén nézne ki rövid hajjal. Na mindegy, akkor komolyodjunk.
- Szerintem a kék menő lenne amúgy. De a mostani is jó. - zárom a beszélgetést egy kis komoly véleményezéssel. Tényleg jól állna neki a kék haj, de ennél nem hiszem, hogy talál jobban hozzá illő hajszínt. Tényleg, én milyen lennék kék hajjal?
- Hát halloweenkor, mindenségit, szerinted mikor lenne. - forgatom a szemem, bár nem láthatja, mert az ágyán fekszik. Kényelmes az az ágy amúgy, tetszett. - Amúgy ilyenre gondoltam. - kapom elő a telefonomat, és küldök át egy képet neki. - Gondolom menni fog, nem tűnik nehéznek, csak kell hozzá alapanyag. - teszem hozzá, majd amikor kiparancsolna a szobából majdnem felnevetek. Nem úgy van az, amikor én aludnék reggel akkor ő se hagy nyugodni.
- Aha, és amikor reggel ébresztesz meg cseszegetsz? Akkor elég ennyi? - teszem fel a kérdést, és felállok a géptől, majd felkapaszkodok a létráján, hogy lássam mit csinál, mennyire morcos meg ilyenek, hogy azért ne lépjem át a határt.

~Sam Lewis~

Koppantottam kettőt az ajtón, aztán fáradtan nyitottam ki Sandy ajtaját. Nem szeretek utazni, főleg nem ilyen hosszú távokat, mint az otthon és a koli, ezért nem is megyek haza, pedig anya főztjéért igazán megérné. Na mindegy, újra itt voltunk, letudtuk a repülőt és a fárasztó hosszú távolságot, mondjuk kicsit motoszkált bennem egy fura, kellemetlen érzés. Sandynek talán kellemetlen lehetett, hogy egész úton nyűgös voltam, ezért is nyitom lassan az ajtót, várom a reakcióját, vajon hozzávágja a cipőjét az ajtóhoz, vagy csak simán kizavar a picsába? De az is lehet ,hogy nem zavarja ha bejövök. Igazából én már kipakoltam, azaz betoltam a bőröndöt a szoba közepébe és kinyitottam a tetejét, de Sandy akkurátusabb szokott lenni, valószínűleg ha egy napra érkezne, akkor is kipakolna mindent a táskájából. Legalábbis ez az én tippem, aztán ki tudja.
Választól függ, hogy milyen tempóban jövök beljebb, óvatos, vagy határozott lépésekkel. A célom az ágya, rá akarom vetni magam, kényelmesen elhelyezkedni, és kilesni hogy hol tartja a nassolnivalót. Az utazás alatt az én készletem jelentősen megcsappant, de nem mondhatja, hogy mindet egyedül ettem meg. Jó testvérhez méltó módon kínáltam meg, és ha kért, nyugodtan vehetett bármennyit. Tényleg, azért a kaját nem ártott volna kivenni, és a hűtőbe tenni. Na most már mindegy.

~ Sandy Lewis ~

Haaa, nem volt jó ötlet ez az utazás előtti buli, hiába hagytam egy szünet napot, meg vagyok dögölve, totál, még mindig hasogat a fejem. Azt hittem sose fog leszállni a gép, legalább a sok sós sz*r meg az ásványvíz segített, hogy ne dekoráljam szét a gépet. Amikor rám sütött a nap majdnem felszisszentem mint egy vámpír, a szobába érve el is húztam a függönyt, nah, ki kell pakolni. Először csak kinyitottam a bőröndöt és lefeküdtem mellé, pihenek kicsit aztán hozzá látok, gondoltam...hát nem, mert beájultam, mint a franc. Kopogásra pattant ki a szemem, látom hogy csak Sam az.
- Ajj, mit akarsz már megint? - morgok rá - Mennyi az idő? - nagy szenvedve felülök.
Majd ránézek a nyitott bőröndre, kifújom a kósza babahajakat a képemből és neki állok kipakolni, egyelőre körém a földre, típus szerint csoportosítva, pólók, nacik, egyéb. Egyéb közé tartozik az unikornisos kigurumim, kár hogy ilyen sok helyet elfoglal, ezért csak nyáron fér be a csomagomba. Külön a fetrengős, itthoni, tróger cuccok és külön az utcai, vállalhatóak.
- Te már kipakoltál vagy mi? - kérdezem morcosan.
Eskü, ez a bőrönd feneketlen, ennyi vackot bepakolni, mondjuk látszik, hogy indulás előtt pakoltam, találok meglepő dolgokat, azért remélem mindent beraktam amit beakartam.
Amikor a bőrönd aljára érek meglátok egy kis fekete, ezüst mintás rudat.
-Hát ez meg? - kiveszem és nézegetem, kell idő míg felfogom mi az - B*aaaaazd meeeg! - mutatom Samnek unott pofával.

~Sam Lewis~

Hát elég morcos az biztos, mondjuk kb az egész út alatt ilyen volt, elviselhetetlen amikor másnapos. Vagy harmad. Mondtam már neki többször, hogy ne igyon ha nem bírja, de csak azért is kell neki, aztán meg terrorkodja mindenkinek az életét. Azt hittem mire átjövök jobb állapotban lesz, hagytam neki elég időt, én is játszogattam a gépemen mielőtt átjöttem, hirtelen nem is tudom hogy mióta érkeztünk meg. Erre korogni kezd a hasam, szóval már régóta itt vagyunk, ezt jó tudni. Kajaaa.
- Van kajád? - teszem fel az egyszerű kérdést arra, hogy mit akarok, miközben kényelmesen elhelyezkedek az ágyon. Ágynemű sehol, nincs mit széttúrjak, így nem is akkora buli a dolog, plussz a párna is hiányzik a fejem alól. Kérdezi, hogy kipakoltam-e már, mire lazán legyintek egyet a nagy fetrengésben.
- Majd amit már felvettem és ki lett mosva megy a helyére, addig elfér a bőröndben, tudok onnan öltözködni. - válaszolom, és ásítok egy nagyot. Sandynek volt valamennyi esze, ő tegnap előtt bulizott otthon, én tegnap. Még szerencse, hogy nem szoktam sokat inni, és a másnap is jó messzire elkerül. Én csak fáradt vagyok.
- Volt egy energiaitalom amit hozzád raktunk mert az enyémbe már nem fért be. - célozgatok, megspékelem egy újabb hangos elnyújtott ásítással is, hogy biztosra menjek. Mikor kiveszi a bőrönd aljából és felmutatja a kis tárgyat, akkor először észre sem veszem, csak amikor hallom hogy bazdmegel.
- Az meg... jaaa, igen, Kayla üzeni hogy add neki vissza légyszi.

~ Sandy Lewis ~

Jön befelé a szobámba simán, de hogy minek, arra még mindig nem válaszol, nézek, felvont szemöldökkel, várom a választ. Mi másért, kajáért.
- Végig zabáltad az utat, nem volt elég? - hatás szünet - Nem kapsz! - és fordulok a bőröndömhöz, hogy kipakoljak végre.
Felmászik az ágyamra már megint, mintha neki nem lenne...nem megy bele a fejembe mért nálam kell fetrengni. Próbálok célozgatni egy kérdéssel nincs e esetleg valami dolga, mondjuk kipakolni, de nem mert ő a bőröndjéből öltözik, csak megrázom a fejem.
- Igénytelen! - hajtogatom át a ruháim rendezgetés közben.
Szól, hogy van nálam egy energiaitala, gondolom jelzés, hogy kéne neki.
- Igen, és? - erre ordítva ásítgat, ha nem az lenne a kajás táska, hozzá b*sznám - Nem bírod megvárni amíg végzek? Mindjárt a végére érek. - és akkor kezdek majd abból kipakolni, remélhetőleg már elhűlt a kaja és betudok pakolni a hűtőbe. Fel is bukkan valami a tatyi alján, ami nem az enyém. Hosszan elnyújtott csúnyaszó kíséri a felismerést, hogy mi az, Kayla örök életű szájvacka, ami sose kopik, kenődik, komolyan, hogy a p*csába tudja levakarni? Sam jelzi is, hogy a tulajdonosa hiányolja.
- Már akkor oda adtam volna neki, amikor elhagyta, ha tűnik el...akkor lépett ki az ajtón, de mire léptem utána, hogy szóljak neki, eltűnt, mint valami ninja. Ha nem üldögélne vígan a napon, szentül hinném, hogy vámpír. Hallod, az is lehet, hogy átb*sz mindenkit, azt nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát...ilyen skillekkel, sose lehet tudni.
Berakom a farzsebembe a szájfényrúzsvalamit, betolom az szekrény aljába a bőröndöt, és gyorsan feldobálom a polcokra a ruhákat, pfff, francot, ilyen állapotban gyorsan mozogni, lajhár mód on. Utána megyek a hűtőhöz, de nem olyan egyszerű az, előbb ki kell nyitni a nasis szekrényt amiben van, kulcsra van zárva mindig, hogy amíg szakkörön vagyok, Sam ne fossza ki. Viszont új rejtek helyet kell majd keressek a kulcsnak, mert ezt most felfedem Sam előtt, a fiókom aljára volt ragasztva. Közben, nyújtom neki az energiaitalát.
- Nesze! - lehet magamnak is bontok egyet., vagy - Minimum adsz belőle, ha már nekem kellett cipelni. - jegyzem meg félhangosan bepakolás közben.

~Sam Lewis~

Nem hajlandó kaját adni, a szívem szakad meg amikor ilyen. Komolyan, mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mert én tényleg nem tudom. Olyan, mintha direkt csinálná, mintha nem örülne neki hogy átjöttem, meg nem szeretne osztozni velem a kaján amit hoztunk. Mármint az ő részén. Ráadásul az energia italom se passzolja le, mert még nem tart ott. Felmerül bennem a gondolat, hogy akkor kipakoljak én, de végül elvetem. Nem merek belenyúlni, amilyen pedáns, úgyis csak rosszul csinálnám. Úgyhogy türelmesen várok a soromra, amúgy is, ha már ott lesz a kaja, akkor úgyis ad belőle.
Közben Sandy talál valami cuccot ami Kayláé, már rég nem emlékszem hogy mi az és mire jó. Rúzs, vagy szemceruza? Tudja a bal here, én nem, az biztos. Közben halad a pakolással, én addig pihentetem a szemem, ha nem tenném, akkor csillogó szemekkel várnám a kaját, az pedig tudom hogy a halála. Ahogy így pihengetek - szerencsére nem alszom el - végre hoz energiaitalt, és ahogy kinyitom a szemem látom, hogy levámolta. Megvonom a vállam - fekve nem olyan hatásos - és nyúlok a sajátomért.
- Tudod jól, ami az enyém, az a tiéd is. Mint egy jó testvér. Nem irigykedek, nem vonom meg tőled, ha szomjas vagy ihatsz, ha éhes vagy ehetsz.- mondom, és közben a hűtőre nézek, amolyan - tudod miről beszélek - nézéssel. Jól esne a kaja, na. Ha ad, akkor visszatérek a Kaylás kérdésre.
- Előtte nem mondasz ilyeneket ugye? Elég rossz neki így is, hogy ilyen kis kívülálló, nem kell hogy tőled is hasonlókat halljon.