Carl Creel / Drogon

by **Strelok** Szomb. 28 Nov. 2015, 21:34

Név: Carl Creel
Egyéb név(i): Drogon
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: Kíváncsi természetű és jóindulatú, de az általa szeretett dolgokhoz, személyekhez nagyon, de nagyon ragaszkodik.(akár még ölni is tud értük)
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: kb 2029, Los Angeles (pontos dátum ismeretlen)
Kor: 19
Család: Nevelőanyja: Jessica Creel
Foglalkozás: ételfutár
Testmagassága: 225cm
Testsúlya: 95 kg
Szeme színe: sárga
Haja színe: nincs haja
Bőre színe: a testét zöld és vörös pikkelyek borítják
Különleges ismertetőjel: Egy nagy, két lábon járó, pikkelyes hüllő, kissé megnyúlt fejszerkezettel (mint egy gyíknak). A kezein és a lábain karmok vannak, kissé görnyedve jár, és a hátán kiálló pikkelyek láthatóak, mint "tüskék", valamint van egy méter hosszú gyík farka. A pofája pedig éles fogakkal teli.
Repülési sebesség: nem repül, csak nagyokat ugrik
Egészségi állapot/ betegségek: megszállott gyűjtő, és kissé le van maradva, de semmi több.

Életrajza:
Hol is kezdjem? Talán a legeslegelején. Fogalmam sincs, hogy kik lehettek az igazi szüleim, csak annyit, hogy a csatornákban kötöttem ki a születésem után, ami nem a legjobb hely egy újszülöttnek. A szemeim gyorsan kinyíltak, de még alig bírtam mozogni, de valamit muszáj volt ennem. Szerencsémre egy nagyobb patkány engem nézett ki ebédnek, és túl közel merészkedett hozzám, végül pedig őt ettem meg. Már újszülöttként is voltak karmaim és fogaim, bár még nagyon puhák voltak, a patkányt lassacskán el bírtam fogyasztani. Rövidesen lett elég erőm ahhoz, hogy bírjak mozogni, és belevágtam a csatornabeli életembe. Nem nagyon kellett féljek, mert nem leselkedett rám annyi veszély a csatornákban, és az ott található férgekből és patkányokból lakmározva úgy, ahogy el tudtam élni. Az életem attól még keserves volt, és mindig is tudtam, hogy nekem valahol máshol a helyem.
Évekkel később, lehettem úgy hat-hét éves talán, már egész nagyra nőttem(kb 118cm, de négy lábon jártam), és a csatornarendszert eléggé kiismertem, így pontosan tudtam, hogy mi-hol van. Az egyik nap éppen egy nagydarab patkányt üldöztem a csatornajáratokon át, persze azonnal el tudtam volna kapni, de az úgy unalmas lett volna. Menet közben, az egyik kanyarban viszont beleütköztem valamibe, aminek nem kellett volna ott lennie. Egy nagyobb, fém doboz lehetett, a tetején fogantyúval, és azt valami fura, rózsaszín hús fogta. Észrevettem, hogy ez a húsdarab egy nagyobb, két lábon járó lényhez tartozott, ami ott ált felettem. A lény furcsa volt, csak a fején volt szőr, és mindenféle rongyot viselt magán. Rám nézett, én pedig vissza rá, majd rám kiáltott. A szavait nem túlzottan, de értettem, mivel már többször is hallottam ezt a "beszédet", igaz csak akkor, amikor a felszínhez közelítettem, de én magam nem nagyon tudtam elsajátítani. A lény felém legyintett a fém dobozával, mire én hátraugrottam, majd előre, egyenesen a torkának. Amint letepertem, átharaptam a gigáját, és a vérének az íze valami fenséges volt. Olyannyira ízlett, hogy rögtön befaltam a lény húsát, és a fém dobozt pedig elcipeltem magammal. A dobozt nagy nehezen(többszöri falhoz vágás után) kinyitottam, és tele volt zöld papírokkal, és egy képpel. A képen négy, az általam megölthöz hasonló lényt láttam, de magukhoz képest is furák voltak. Az egyiküknek rengeteg karja volt, és tele volt fekete szőrrel, egy másik pedig olyan volt, mint egy nagyra nőtt patkány. Ami viszont meglepett, hogy mind rongyokat viseltek, és nem úgy néztek ki, mint a szörnyek. Mintha beilleszkedtek volna a rózsaszínűek közé, és ez őket nem is zavarta. Ekkor valami fura érzés kerített a hatalmába, ami miatt visszamentem a rózsaszín lény maradványaihoz, lehúztam róla a rongyokat, és viselni kezdtem őket. Hasonlítottam a képen lévőkhöz, de ők boldogok voltak, én pedig nem.
Újabb évek múlva, akkor lehettem körülbelül tizenkét éves, úgy döntöttem, hogy ki akarok menni a felszínre, ahol a rózsaszínek élnek. Előtte azonban csak egy kicsit feljebb merészkedtem és megpróbáltam kihallatni őket, elsajátítani a beszédüket, ami részben sikerült. Kissé sziszegősen, de tudtam szavakat formálni, bár a legtöbb jelentését nem ismertem. Egy nap azonban végleg elhatároztam magamat, és kimásztam a csatornákból.
Egy szűk mellékutcába jutottam ki, és friss levegőt szívni valami mámorító érzés volt. A fényhez lassacskán hozzászokott a szemem, addig is egy szemetesben bujkáltam. Az első dolog, ami nagyon zavart, az a hideg volt, mert amikor besötétedett, akkor nagyon hideg lett, és a csatorna melege után ez szörnyen hatott. Éjszakánként ki se mertem mászni a szemetesből, sőt inkább még mélyebbre ástam magamat. Az egyik napon viszont nagyon megéheztem, és ezért kifurakodtam. Viszont, mikor ki akartam mászni a konténerből, egy nagyobb szemeteszsák, amiken aludni szoktam, egyszerűen nekem csapódott felülről. Valami kemény lehetett benne, mert nagyon fájt, és én felkiáltottam. A hangomat valami meghallotta, mert lépteket hallottam felém közeledni, majd megláttam őt. Egy egyszerű rózsaszín volt, a sok közül, azonban neki szép arca volt, kék szeme, és szőke haja. A hangja nagyon kedves volt, és ő az általam látott rózsaszínűekkel ellentétben nem undorodva nézett rám. Ezért is hagytam, hogy magával vigyen, amit nem is bántam meg, mert a felszíni életem aznap kezdődött el igazából.
A nő gondozni kezdett engem, majd mikor erősebb lettem, megpróbált tanítani, később pedig több bemutatott több rózsaszínnek is. A rózsaszínűek engem "mutánsnak" neveztek, ami az ő fajuk egy módosult változata, olyanok, akiket a képen láttam. Bestiák, akik a rózsaszínűekkel élnek. A legtöbb dolgot nem is figyeltem meg, viszont nem kezeltek úgy, mint egy csatornapatkányt, hanem közéjük valónak tekintettek. Egy fél év után csendesedett le az egész dolog, és végeredményül egy új családom lett, a szőke hajú, rózsaszín nővel, mert ő lett az én pótmamám. Kaptam egy nevet is(egy olyan hívószót, ami alapján felismertek), ami a Carl név lett, de nekem egyáltalán nem tetszett, ezért választottam magamnak egy másik nevet is, ami pedig a Drogon lett. A pótmamám elfogadta a Drogon nevet és így hívott, viszont a többi rózsaszín Carl-ként emlegetett. Az évek folytán rengeteget tanultam otthon, megtanultam írni, olvasni, beszélni(még mindig erősen sziszegős), és két lábon járni. Ezeken kívül sok már dolgot is megtanultam, például, hogy az én "mutálódásom" hüllő-szerű, ami rengeteg előnyt, és hátrányt is jelentett. Mire betöltöttem a 19-ik évemet, már én is rongyokba bújt bestiaként gondolhattam magamra, viszont a csatornában megölt és felfalt rózsaszínt sose tudtam elfelejteni és a pótmamámon kívül senkinek se beszéltem róla.

Képességei:
Hüllő: Emberfeletti erő, és állóképesség: Képes akár 250-300kg-is megemelni, és tartósan 40-45km/h-val futni(ezt már négy lábon), és nagyokat ugrik a fejlett izomzata miatt.
Pikkelyek: A pikkelyek kisebb vágásokat, karcolásokat fel tudnak fogni.
Karmok: A kezein és lábain 1,5cm hosszú karmok vannak, amik jobbára egy medve karmának megfelelően erősek.
Hő kezelés: Mivel hidegvérű, ezért nem tudja szabályozni a testhőmérsékletét. Emiatt +30 fok felett megnő a kiszáradás(élve megfőlés) esélye, és -15 fok alatt hibernálódhat.

Szakértelmei: Tud beszélni, írni, olvasni, számolni. Kell más az ételkihordáshoz?

Megjegyzések:

by **Thorhalla** Vas. 29 Nov. 2015, 08:59

Elfogadva, ha kitaláltam valami kalandot, akkor kezdek majd mesélni.

by **Phobia** Kedd 30 Aug. 2016, 21:01

Bővítés(2 hónap)

Az elmúlt két hónap viszonylag békésen telt el, minden rendben volt a munkával és a magánélettel. Az emberek életét eközben tüzetesebben is vizsgálgattam és ráakadtam egy érdekes dologra, vagyis inkább egy személyre. Az egyik ételkihordás alkalmával a címen rábukkantam az általam eddig látott legszebb emberi lénybe. Egy göndör, vörös hajú, szeplős leányba, talán velem egyidős lehetett, és a Kim névre hallgatott. Bár itt fent hiába volt rengeteg mutáns, a kinézetem gyakorta undort váltott ki az emberekből, de Kim ezzel szemben szinte csodálattal nézett rám. Párszor még belefutottam a lányba, akiről így kiderítettem pár dolgot és azóta megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta.