Weirdworld

2048. május 1., péntek




A lovag kastélya, Weirdworld dimenzió

Algernon talált megfelelő ruházatot magának, még bőrből készült csizmát is az ő méretében. Mindez lovagláshoz alkalmas, ahogyan a ruházat is, amit elő tudott szedni. Hamarosan meg is érkezett a robottal az étkezőbe a Lovag valóban ott várta már és ő maga is egy fejbiccentéssel köszöntötte a fiút.
- Jó reggelt! – mondta.
Az asztalon gyümölcslevek, tej, most is tea volt, mint italok. Ételnek friss kenyér, lepény, lekvárok, több fajta méz, omlett, ehhez sonka és kolbász volt sütve, friss zöldségek és gyümölcsök. Így bőven volt lehetősége válogatni Algernonnak, hogy mit akart. Mint este most is minden igencsak ízletes és finom volt.
- Kellemesen telt az éjszaka a vihar ellenére? – kérdezte a Lovag.
A reggeli után, ha már Al is készen volt, akkor állt fel a férfi és tette fel a következő kérdést.
- Akkor indulhatunk?
Ha a válasz igen volt, akkor ezúttal a belső udvarra mentek ki, ahol már két ló fel is volt nyergelve az indulásra.

- Bízom benne, hogy továbbra sem idegen, hogy ilyenen lovagolj.
Ő maga könnyedén és ruganyosan pattant fel a saját lovának hátára várva arra, hogy Algernon miként is cselekszik ezek után.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

Végül mindenki készen állt az utazásra. Picit más volt a pegazust irányítani, mint a sima lovat, de lényegében csak a repülés miatt. Algernon hamar ráérezhetett az egészre. Gyönyörű hegyek, erdők, völgyek, tavak, folyók, városok és települések fölött repültek el. A látvány meseszép volt, még úgyis, hogy igencsak látszott az előző éjjeli vihar eredménye. Sok helyen kidőltek a fák, megáradtak a folyók, a vetemények egy részét szétverte az eső és a szél, ahogyan több házat is. Több órát repültek, az út vége felé már roppant kényelmetlen kezdett lenni a nyereg, törte és nyomta Algernon fenekét. De végül a Lovag ereszkedni kezdett egy erdő szélén. Egy ideig, nagyjából a közepéig a fák teteje felett haladt közvetlen, majd a levgőből látott patakkal egy vonalban ereszkedni kezdett, a fák között alig lehetett észrevenni, hogy odalent egy sziklás rész is volt, előtte pedig egy kisebb rét. A réten félig a sziklába épülve a patak parton egy takaros kis kunyhó álldogált.

kunyhó:

Kint a füves részen állatok legeltek, tyúkok, disznó, juh, tehén, igásló. Kissé távolabb ezektől szállt le a Lovag és várta meg Algernont is. Kiugrott a nyeregből és megállt a földön.
- A jósnő odabent lakik – mondta és a házra mutatott. – Egyedül kell bemenned, engem látni sem hajlandó.
Ezzel a fiatal férfira pillantott, hogy mit is fog tenni.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

Carl éppen a szokásos pizza futári teendőit látta el, amikor elkapta egy hatalmas vihar. A furcsa az volt, hogy semmi sem jelezte az, hogy vihar lesz, lényegében szó szerint az egyik pillanatról a másikra csapott le a hírek szerint a teljes nyugati-partra. Már éppen kivitte a pizzát és az egyéb rendeléseket, hazafelé tartott, amikor a vihar lecsapott. Az utolsó emléke az volt, hogy a járművébe egy villám csap bele…
Mikor magához tért egy roppant kényelmetlen ágyban feküdt, ami szalmából volt, egy durva szövettakaróval betakarva. Az összes izma görcsölt és lassúnak érezte magát, fázott. A szoba másik végében egy kályhában tűz ropogott és felette egy üst, az bugyogott és kellemes pörkölt-, vagy gulyásillat lengte be a helységet. A szoba olyannak tűnt, amit Carl maximum holojátékokon láthatott fantasy jelszóval. Egyedül volt néhány patkány, csótány és macskát leszámítva. Egy ablaka volt a helységnek azon át a nap fénye sugárzott be. Kintről pedig két férfi beszélgetését hallotta, az egyik igazán régiesen és furcsán beszélt, a másik New Yorki akcentussal. Majd kopogást az ajtón, ami utána magától nyílt ki.

- Ne szólítsd öregasszonynak s ne tégy a kinézetére megjegyzést – szólt a Lovag.
Algernon pillanatok alatt oda is ért az ajtóhoz, amit megtudott közelíteni. Amint kopogott az ajtón a kezébe fájdalom hasított és ki is pattogzott, pirosodott, mintha allergia lenne. Akkor tapasztalt ilyet utoljára, amikor Freydis mágiát használt a közelében. Senki sem felelt bentről, azonban az ajtó kinyílt. A másik oldalán nem volt senki, így a fiú be tudott menni. Ha megtette, akkor a következőket láthatta, a szoba másik végében egy kályhában tűz ropogott és felette egy üst, az bugyogott és kellemes pörkölt-, vagy gulyásillat lengte be a helységet. A szoba olyannak tűnt, amit Algernon maximum holojátékokon láthatott fantasy jelszóval, vagy a Kéznél oktató videón. Egyedül volt néhány patkány, csótány és macskát leszámítva. Egy ablaka volt a helységnek azon át a nap fénye sugárzott be. Bent még volt egy ágy, amiben egy zöld és vörös pikkelyes hüllőre hasonlító fiú feküdt.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

A páros eltudott egy kicsit beszélgetni, de nem sokat, már Algernonnak nem maradt ideje arra sem, hogy válaszoljon, hogy hol is vannak jelenleg. Egyébként, ha Carl kinézett, akkor láthatta a korábban említett Lovagot, két fekete szárnyas ló társaságában és a férfi teljes mértékben embernek tűnt. Idő válaszolni azért nem maradt, mert a hátsó ajtó kinyílt és egy roppant idős öregasszony csoszogott be.

Algernon keze azonnal elkezdett égni és viszketni, ha ránézett végig kiütéses és vörös lett mind a kettő. Nagyon régen nem tapasztalta ezt már szerencséjére. De most megint.
- Hogy érzed magad kedveském? – fordult a vénasszony Carl felé.
Megvárta a választ, utána nézett Al-ra.
- Te ki vagy s mit keresel itt a házamban? – érdeklődött. – Főleg, hogy azzal jöttél…
A fejével kintre a Lovag irányába bökött.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

 - Kint találtalak a patakban kedveském – magyarázta a nő. – Szinte kihűltél, behoztalak, felmelegítettelek.
Lepakolta a keze ügyében levő dolgokat, majd újra a két fiatalember felé fordult.
- Furcsavilágon vagytok mindketten – szólalt meg ismét. – Azt hittem, hogy… Az… elmondta, hogy innen nincs kiút.
Nekilátott pakolászni a behozott növények között.
- Csupán egy van, de kik próbálták belehaltak, így a legjobb lesz, ha beletörődtök, hogy itt vagytok s elfogadjátok e helyet új otthonotoknak. Hogy miként kerültél ide fiacskám, volt egy vihar ott, hol voltál? A viharok kiszámíthatatlanok…
Tette még hozzá, majd az üsthöz ment és dobott bele a zöldségekből egy kicsit.
- Éhesek vagytok, most lett kész a leves – nézett a fiúkra.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

- Még egyszer elismétlem fiatalember, hogy jobban megértsd – mondta a vénasszony. – Niiiiincs kiiiiijááááraaaat!
Mivel egyik fiú sem kért semmit, így csak egy tányérba szedett, magának, azzal csoszogott vissza az asztalhoz, majd leült és nekiállt étkezni. Láthatóan egy csöppet sem zavarta, vagy tartott attól, hogy Carl mennyire van kiakadva és esetlegesen kezet emelne rá.
- Jómagam négyezer esztendeje vagyok itt – mondta. – S még én sem mertem megpróbálkozni azzal, mi kivisz, pedig egyszer Vanaheim legnagyobb mágiahasználója voltam. Még ifjú leánykoromban.
Tört némi kenyeret is az ebédjéhez, majd folytatta az étkezést. Néhány kanál után folytatta.
- Egy megoldás van, de nem hiszem, hogy képes lenne bárki rá. Legyőzni a sárkányt a hegy mélyében, s elhozni a fogait. A legmagasabb hegy tetején élő sas tollait s csőrét elhozni, a tengerek legmélyebb pontján élő hal pikkelyeit s ikráit összegyűjteni. Az éjszaka elűzőjének két tolla szükségeltetik még, s a nappal fenevadjának karmai.
A fiatalokra nézett, hogy mit is fognak szólni mindezekhez, amit most hallottak.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

A kérdés után a nő a szemeit forgatta.
- E gyermek tényleg ily ostoba, vagy csak megjátssza? – kérdezte Algernont a nő.
Felvette a tányérját és elcsoszogott vele a mosogatószerűségig, ahol egy dézsából öntve vizet a lavórba nekilátott elmosni az edényét, amiből evett.
- A sárkányt a hegy mélyében, a legmagasabb hegy tetején a sas. A tengerek legmélyebb pontján a hal. Az éjszaka elűzője… keleten kel a nap, s a nappal fenevadjának, mi az éj ellentéte, mi nyugat. De mivel már ezen egyszerű rejtvény megfejtéséhez sem rendelkeztek elég józanésszel, jobb, ha bele sem kezdtek. Ez egy szép világ, éljetek békében. Az ajtó arra van.
Ezzel a levegőben megjelenő seprűk kezdték kifelé terelgetni a párost, de közben Algernon még feltudja tenni a kérdést.
- Ebből egy térkapu lesz, mi folyamatos átjárást biztosít a két világ között. Hess!
Ha a fiúk nagyon ellenkeznek és nem mennek ki a söprűk terelgetésére, akkor mintha egy láthatatlan erő taszította volna meg őket és löki ki a ház elé a párost az ajtó meg magától becsukódik mögöttük. Eddigre – bármelyik eset is áll fenn – Algernon keze már nagyon égetett és sajgott.

2048. május 1., péntek




A jósnő háza, Weirdworld dimenzió

A Lovag nem indult el feléjük, úgy tűnt, hogy nem igen akart az öregasszonnyal találkozni, de ezt mondta is Algernonnak már korábban. Most, hogy a fiú elindult felé, már Carl is megláthatta rendesen a páncélos férfit, aki két fekete színű pegazus mellett ácsorgott.

A Lovag végigmérte Carl-t, nem undorodva, vagy efféle arckifejezéssel, hanem sokkal inkább érdeklődve, kíváncsian, de messze nem tolakodóan. Ha a két fiú odaérkezett, akkor biccentéssel köszöntötte Carl-t.
- Üdvözöllek! – szólalt is meg. – A Lovag vagyok, Weirdworld uralkodója immáron ezer esztendeje.
Itt hagyta, hogy bemutatkozzon Carl is, illetve, ha volt valami, amit akart a két fiú mondani, akkor megvárta. Ha nem volt efféle, akkor ismét ő ragadta magához a kezdeményezést.
- Mit sikerült a vénasszonnyal beszélni? – érdeklődött.