Serena Amelia Davidson

Név: Serena Amelia Davidson
Egyéb név:
Faj: mutáns
Nem: nő
Jellem: általában kedves az emberekkel, de a SHIELD-et és a nézetüket teljes mértékben elítéli és utálja
Személyazonosság: titkos (SHIELD számára közismert)
Születési helye és idő: 1995. december 28., Los Angeles, USA
Kor: 17 év
Család: már nincs
Foglalkozás: mutatványos
Testmagassága: 170 cm
Testsúlya: 55 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: ősz (eredetileg fekete)
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: a természetes ősz haj, amit egy traumának köszönhet
Repülési sebesség: nincs
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges, betegsége nincs, hacsak nem a korai őszülés

Előtörténet:
Tizenhét évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, három nappal az ezredforduló előtt Los Angeles egy nem épp túl kellemesnek mondható negyedében. Harmadik gyerek voltam a családban és egy újabb éhes száj a szegény családban. Apám, egy kaszinó biztonsági őre volt, amit lássuk be nem a legjobban fizető állás volt, emellett ha volt szabad ideje még napközben parkolókat őrzött, hogy a családjának jusson betevő falat az asztalára. Anyám, ő egy egyéni faj volt, ha fogalmazhatunk így, nem dolgozott, mert négy gyerek mellett nem volt ideje. Soha sem értettem, hogy miként van arra ideje, hogy mosson, főzzön, gyereket neveljen, olvasson és egyéb elfoglaltságait a ház körül végezze. A mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok rá ezért. Nem voltunk a legszegényebbek között, és szerencsére mindenre jutott pénz, ami kellett, igaz sok holmit használtan kellett megvenni, de ez mégis kit érdekelt akkoriban? A három bátyám tíz évvel korábban született, mint én, a nem várt gyermek voltam a korai hármas ikrek után és én voltam az egyetlen, aki kilógott a családból is. A nem éppen túl kellemesnek mondható negyed másnak talán idill lehetett volna, de nekem nem volt az, egy lakópark, tele százszámra azonos kertes házakkal. A bátyámék szerették, én viszont börtönnek éreztem és nem volt a kedvenc időszakom eddigi rövidke életem során. Barátaim nem voltak, egyetlen velem egykorú sem élt ezen a helyen, csak sokkal idősebbek, azok pedig nem akartak játszani a hozzám hasonló kis gyerekekkel, így én kénytelen voltam otthon maradni, rajzoltam, festettem, tv-t és internetet néztem, böngésztem és a plüss állataimmal játszottam. Öt éves lehetettem, amikor egyik reggel csöngettek az ajtón, rohantam le az emeletről, hogy nyissam ki, mert apám jött haza a munkából, de tévedtem, két öltönyös férfi állt az ajtóban. Éjszaka támadás érte a kaszinót, ahol apám dolgozott és lelőtték, nem élte túl. Anyám behívta őket, majd még sok mindenről beszéltek, de nem értettem és nem akartam beletörődni, hogy apa nem jön haza többé. A következőkre nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy fent voltam a szobámban és az egyik macim megmozdult, tett pár lépést és eldőlt. Először felsikítottam ettől, de megvigasztaltak, hogy biztosan csak álmodtam a sokktól. De nem akartam elhinni és próbálkoztam, néztem és szuggeráltam, hogy mozduljon meg. Napokkal később újra megtette, ekkor már nem ijedtem meg, sőt örültem, hogy megtette. Ettől kezdve mindig ezt tettem, később rájöttem, hogy nem csak a maci képes erre, hanem mindegyik, de csak ritkán. Nem tudom menyi idő volt, de rájöttem, hogy azért mozognak, mert én akarom. Ettől kezdve nem voltam egyedül, még akkor sem, ha olyan ritkán tudtam megtenni és mozgásra bírni őket.
Az iskolában annak idején elkövettem azt a hibát, hogy megmutattam a többieknek, hogy mire is vagyok képes, ma már butaságnak tartom, de gyerek voltam, az egyik majom kulcstartó kelt életre és makogott és futott pár másodpercig. A többiek imádták, de sajnos valaki elmondta a szüleinek, másnap anyámat behívatták és tíz éves koromban voltam utoljára abban az iskolában, közölték, hogy mutánst nem hajlandók oktatni. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek. Veszélyes lettem volna? Mikor csak azért tettem, amit tettem, hogy felvidítsam a lányt, mert a fiúk folyamatosan húzták a haját? Mint utólag kiderült a Nick Fury által vezetett SHIELD is ekkor figyelt fel rám. Ettől kezdve meg voltam bélyegezve. Magántanuló voltam, tizenkét éves voltam, amikor kénytelenek voltunk Los Angelest is elhagyni, mert édesanyám már nem volt képes fenntartani a házunkat és Alabamába költöztünk a nagyszüleim házába, akik nem sokkal korábban hunytak el. A képességemet most már titokban tartottam, nem akartam, hogy itt is megbélyegezzenek emiatt. Nem is nagyon jártam társaságba, bár itt az iskolában sikerült egy-két igen jó barátot szereznem. A legtöbb időmet a képességem fejlesztésével töltöttem, rajztanárhoz jártam, mert igen jó tehetségem volt ebben, ekkor tájt kezdtem bábukat készíteni és plüssöket is varrni. Folyamatosan a konyhánál tébláboltam és lestem el a főzési praktikákat. Anyagilag kezdtünk jól állni, mert a bátyáim dolgozni kezdtek és támogattak minket. Elköltöztek és csak ketten maradtunk, mire tizennégy éves voltam. Speciális magán iskolába kerültem, ahol képzőművészetet tanulhattam és idegen nyelveket. Itt tudtam végre először igazán beilleszkedni, tizenhat éves voltam, amikor első ízben sikerült valakit találnom, aki olyan volt, mint én.
Aztán következett a később kipusztulásnak nevezett esemény, még ebben az évben. Anyám, a bátyáim és a családjaik mind meghaltak, csak én maradtam életben. Hónapokra kerültem kórházba, többszörös töréssel és egyéb bajokkal. Olvastam a zárójelentést, de semmit sem mondott, nem is érdekelt különösebben, még az sem, hogy az orvosok szerint csak a csodával határos módon éltem túl. Ismét egyedül voltam, de most ezen változtatni sem lehetett. Nem tudtam, hogy hova mehettem volna, de "szerencsére" ekkor feltűnt a SHIELD és ők vittek magukkal. Azt hittem, hogy árvaházba, vagy ilyen helyre, de nem. A valódi képességem miatt roppant veszélyes mutánsnak lettem titulálva, senki sem keresett, nem volt rokonom, így egy laborba, és börtönbe kerültem. Az idő összefolyt, nem voltam rosszul tartva, de alig érintkezhettem másokkal, olvasni, rajzolni, filmeket néznem szabad volt, de friss híreket nem kaphattam senkitől sem. A képességeimet vizsgálták, hogy miként használhatnák a maguk céljára. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, féltem, végig rettegtem. Próbáltam megszökni, de nem tudtam, hogy hol lehetek. Nagyjából két évet töltöttem börtönben, a világ eseményeiről semmit sem tudtam ezen idő alatt, amikor egy támadás érte a börtönt, vagy labort, ahol voltam és ekkor tudtam megszökni. Későbbi hírekben tudtam meg, hogy az X-men támadta meg a SHIELD ezen épületeit és ezt tudtam felhasználni a szökéshez. Néhányhéttel később szomorúan hallottam, hogy mi történt velük, hogy Kovacs-ot elkapták, pedig a nézeteik nagyon szimpatikusak voltak. Bármi, csak ne a SHIELD. Ezek után szereztem csak tudomást arról, hogy mik is történtek a Kipusztulás után, SHIELD majdnem bukása, új vezetőség, Gah Lak Tus, N zóna, az X-gén eredete, asgardiak, orkok, sárkányok, istenek. Szinte belefájdult a fejem az egészbe. Nem maradhattam egy helyen sokáig, a SHIELD elvileg még mindig különösen veszélyes mutánsként kezel a képességem miatt, így kénytelen voltam koldulni, mutatványokkal szórakoztatni az embereket tereken, parkokban, pályaudvarokban, remélve, hogy sikerül annyi pénz szereznem, amivel az aznapi betevőm megmarad. Ebben a képességem is nagyban közrejátszott, kénytelen voltam ilyesmire használni.
Továbbra is próbáltam elkerülni a SHIELD-et, nehogy elkapjanak, valamilyen módon ha még voltak X-men követők, akkor őket kerestem, vagy bárkit, aki nem feküdt le a SHIELD-nek, hamis papírokat szerettem volna csináltatni, talán kijutni az országból is, aminek jó részét bejártam az elmúlt fél évben folyamatosan menekülve. Vagy csak találni egy olyan helyet, ahol nem talál rám a SHIELD és nem hajítana vissza a börtönbe az életem hátralevő részébe.

Képességei:
Serena képes a valóságot manipulálni, ezáltal váratlan, de lehetséges eseményeket képes létrehozni. Egyelőre a plüssélesztés megy a legjobban neki, mert azt gyakorolta évekig, de már egyéb dolgokat is képes vele megtenni. Az érzelmei még befolyásolják mindezt, minél erősebb érzelem alatt tesz valamit, annál jobban sikerül.
Nagyon-nagy koncentráció mellett azonban képes a másik „ágat” is végrehajtani, amivel olyan dolgokat hoz létre, amiknek nem lenne szabad megtörténnie, ami soha sem történne meg semmilyen körülmények között.
Leggyakabban használt ága a képességének:
Képes a plüss álatokat feléleszteni egy rövid időre, hogy azok mozoghassanak, és egyebet cselekedjenek. Mindegyik lénynél olyan képességek jelentkeznek, mint ami a fajra vonatkozik, így feltételezhetően a gondolatai révén válnak olyanná, mint amilyenek a valóságban is lennének. Pár évesen jelentkezett ez nála először, akkor három másodpercre csupán és napokig nem tudta újra megtenni, azóta sikerült fejlesztenie, ma már 1-2 körig képes ezt használni és csupán percek kérdése, hogy újra használni tudja ezt. Az állatkák számával az idő exponenciálisan csökken és az újra használat ideje is nő.

Szakértelmei:
Lényegében ahhoz ért, amivel foglalkozik, és aminek tanul. Rajzolás, ez alatt természetesen nem a műszaki rajzokat kell érteni, hanem szabásminták és egyéb rajzok, amikből aztán képes bábokat és egyéb állatokat készíteni a kreativitása szerint. Bábukészítés, amit az iskolában is tanul, ehhez párosul a varrás is, ruhákat készít, plüss állatokat és minden egyebet, amihez kedvet kap. Főzés, még annak idején az anyjától tanulta, remek ételeket tud készíteni, és amikor éppen pénz szűkében van, saját maga készítette süteményeket is árul. Művelt, sokat olvas, három nyelven beszél, angolul, németül és spanyolul.

Megjegyzések: Anyja és testvérei tragikus halálát még mindig nem dolgozta fel teljesen, ennek köszönhető, hogy a haja ennyire fiatalon megőszült.

Képek (az utolsó kettőt nem igen tudtam szépen átszínezni a színek miatt, csúnyán nézett volna ki)

képek:

Serena számára is elkezdődött a kaland itt!