Lucy Skatfield

Név: Lucy Skatfield/Phobia
Egyéb név / nevek: Lu, Kölyök, Fagylalt
Faj: mutáns
Nem: nő/Phobia férfi
Jellem: Lucy csendes, szófogadó, kissé pszichopata jellemű, bár igazából sose tesz bármit Phobia utasítása nélkül.
Phobia manipulatív, számító, alattomos és a lányt fegyvernek használja, de ezt vele nem érezteti.
Személyazonosság: nyílt
Születési hely és idő: 1994. Január 29. ; Texas
Kor: 18
Család: Szülők: Mandy és Jacob Skatfield
Testvér: Lucas Skatfield(Lucy ikertestvére, de a lány inkább Phobiát tartja a testvérének)
Foglalkozás: Zsebtolvaj
Testmagasság: 165cm
Testsúly: 50kg
Szeme színe: a bal rózsaszín, a jobb barna
Haja színe: vállig érő haj, a bal fele barna, a jobb fele rózsaszín, benne fehér részekkel.
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: a hajának, szemének a kétszínűsége(amit a tudathasadásának tulajdonítanak be), ami még a ruházatában is megjelenik.
Repülési sebesség: (csak ha képesség)
Egészségi állapot / betegségek: Születése óta kettős személyisége van. Lucy birtokolja 100%-ban a testét, de Phobia bármely parancsát teljesíti, aki egyenlőre csak a fejében van.

Életrajz:

Mit mondhatnák el magamról? Szeretem a fagylaltot, a színeket, Onee-chant és a sikoltozást, amit akkor csinálnak az emberek, mikor beléjük vágom a karmaimat. Bátyus szerint ez jó dolog és meg is érdemlik, és ha ő ezt mondja, akkor igaza van.

Egy teljesen átlagos és unalmas családba születtem, hogy végre színt vigyek a lakásba. Velem együtt született meg a bátyókám, Phobia is, aki a fejembe került, mivel az ő testét az a féreg Lucas ellopta. Phobia mindig velem volt és minél nagyobb lettem, annál többet mondott el nekem és annál többet segített. Elmondta, hogy azért ilyen a hajam és a szemem, mert ketten vagyunk egy testben, és hogy a születésünknél Lucas ellopta a testét. Nem tudom, hogy ez hogyan lehetett, de ő folyton azt hajtogatta, hogy neki nem szabadott volna megszületnie. Sose kérdeztem rá és sose kaptam választ.
A szüleim furcsának találták az egész megjelenésemet a hajamtól kezdve egészen a tükör előtt töltött hosszú időig, mikor ugyanis bátyussal szoktam beszélni. Az se tetszett nekik, hogy egyáltalán nem szóltam hozzájuk, így rövidesen orvoshoz küldtek, bár nem sok eredménnyel. Phobia elmondta, hogy mit kell csináljak, hogy átverjem őket és működött.
Nyolc évesen mutatkozott meg a mutáns képességem tíz ébenfekete, borotvaéles karom formájában, aminek bátyus csak örülni tudott, nem úgy a család többi tagja. Megpróbálták levágni őket(körömvágó olló a csont ellen), a sikertelenség után megpróbálkoztak a lereszelésével, de az sem sikerült, ugyanis hetek alatt visszanőttek a lereszelt részek.
Ezek után a szüleim furán néztek rám, kesztyűt kellett hordanom, vagy kötéseket és nem nagyon hagyhattam el a szobámat. Lucasban persze feltámadt a testvéri szeretet és megpróbált közelebb kerülni hozzám mindenféle módszerrel. Kiállt értem a szüleimnél, ételt és egyéb dolgokat csempészett fel nekem és még a titkaiba is beavatott. Phobia nyugodtan tűrte és kihasználta Lucas ostobaságát, de mikor az megmutatta nekem a visszahúzható karmait, bátyus éktelen haragra gerjedt. Napokig átkozta Lucast, kiabált a fejemben, még engem is megrémített, aludni se bírtam. Megkérdeztem tőle, hogy mivel tudnám lenyugtatni, ő pedig csak egy választ adott: "Lucasnak szenvednie kell." Igyekeztem ezért minél nagyobb fájdalmat okozni neki, hogy lenyugtassam bátyust. Először a kedvenc hörcsögével végeztem, majd a holmijain élesítettem a karmaimat. Mikor ezeket látta, csak azt kérdezte, hogy miért? Én válaszul csak kacsintottam egyet és mosolyogva elsétáltam.
Az kínzást tizenöt éves koromban folytattam, mikor Lucas elhozta a barátnőjét, én pedig "szebbé" tettem az arcát. A pofonok, amiket kaptam érte, égették az arcomat, de Lucas szenvedő arcáért és Phobia dícséretéért megérte. Aztán pár nap múlva Luc bejött hozzám, közölte, hogy elrendezte a dolgokat és hogy nem haragszik, mert tudja, hogy ezeket a gonosz énem követte el. Ezen csak mosolyogtam és hagytam elmenni.
A végső csapást tizennyolc évesen követtem el, pont a születésnapunkon. Phobia kieszelt egy tervet, amivel szerinte "bosszút állhat rajta", bár mikor beavatott a terve részleteibe, még én is elborzadtam, de ha bátyónak ez kell, akkor meg kell tenni. Rossz szájízzel, de titokban kivégeztem Lucas kutyáját, a fejét leszeltem és bedobozoltam, majd születésnapi ajándékként elé toltam. Az arcuk, ahogyan néztek leírhatatlan volt, de Lucas viselkedése lepett meg a legjobban. Megragadott a vállaimnál fogva és rázni kezdett, közben pedig üvöltözött. Hagyd már abba! Fejezd be! Fejezd már be! Hagyd békén a húgomat, te szörnyeteg! Ne hallgass rá! üvöltözte, közben az anyám sírt, apám okádott, Phobia pedig nevetett. Én viszont féltem, féltem és ezért aznap elmenekültem otthonról.
Hallgatnom kell bátyóra...muszáj.

Képességei: Karmok: Másfél centis, ébenfekete karmok. Ezek erőssége a csontéval egyezik meg és nem tudja őket visszahúzni az ujjaiba.

Szakértelmei: 8általános

Felszerelés: Rózsaszín ing, barna kabáttal, fehér rövidnadrág és sima sportcipők. Fehér kesztyűk. Ezek mindegyike kopott.
Egy kis összelopkodott apró.

Akkor a szükséges bővítés:


A szökésem után a dolgok nehezen mentek. Először is, nem volt hova mennem, másrészt pedig a tetteim nem maradtak következmény nélkül. A rendőrök, nem gőzerővel, de kerestek, így menekülnöm kellett. Phobia utasítására itt-ott kizsebeltem pár embert, majd elrejtőztem egy kamion rakterében, ami kivitt a városból. A sofőr, miután rám talált, hívni akarta a rendőröket, de egy kis pénz hatására elengedett.
Hónapokig lézengtem városról-városra, sose maradtam sokáig egy helyen és kis lopásokból tartottam el magam. Vonatokra szöktem fel, kamionok rakterében bújkáltam vagy épp stoppoltam, mígnem eljutottam Kaliforniába, egy Anaheim nevű városba, de még nem tudom, maradok vagy megyek tovább.

Köszönöm, nagyon hamar bemeséllek a jelenleg zajló kalandba, figyeld ezt a témát, majd szólok!

A kaland Lucy számára is kezdetét vette itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3179-kalifornia#64845