Howard Saint

Név: Howard Saint
Egyéb név: Mimic
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: állatpárti, embergyűlölő. A mutáns képességei miatt leginkább az ösztöneire hallgat, gyakran állatként reagál a dolgokra, keveset beszél.
Születési hely, idő: 1994. augusztus 04. New York
Kor: 18
Család: Leopold és Nic Saint(Szülők, halottak)
Jenna Saint(22, nővér, jelenleg Howard után kutat)
Foglalkozás: Lopásokból, betörésekből tartja el magát.
Külső: Körülbelül 190 cm magas, kissé izmos alkatú személy. Félhosszú, fehér haja, vörös bőre, fekete szemei és körmei vannak, valamint megnyúlt, éles szemfogak, a többi foga pedig élesebb lett. Van egy 1,25 cm hosszú, vörös farka, ami egy kis csonttüskében végződik.
Különleges ismertetőjel: Külseje
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot: Elvadultság, kleptománia, kannibalizmusra való hajlam. Nem mindig képes emberi módon gondolkodni.

Életrajz:

Nem emlékszem, hogy milyen voltam születésemkor, se arra, hogy milyen voltam kisgyerekként. Valahogy a 10 év előtt emlékeim egyszerűen csak törlődtek, felszívódtak. Semmi se maradt meg bennem, csak egy név: Jenna, a nővérem. Őrá valamiért emlékeztem, még most is emlékszem rá tisztán, meg arra is, hogy milyen kedves volt velem, támogató és védelmező. Nem úgy, mint a szüleim, akik megvetettek azért, mert mutáns vagyok. Rohadt emberek, gyűlölöm őket.

10 évesen

A napjaimat a szobámba zárva töltöttem, lakattal az ajtómon, bedeszkázott ablakkal. A környéken persze ez nem volt ritka, így senkinek se tűnt fel az egész.
Naponta háromszor kaptam enni, három mosdószünet, és az érzés, hogy vadállatként kezeltek. Persze a külsőm és a viselkedésem valóban ezt bizonyította, nem voltam igazán ember. Beszélni keveset beszéltem, leginkább állathangokat adtam ki, amik érdekes módon mentek. Csak arra az állatra kellett koncentrálom, aminek a hangját ki akartam adni, és már ment is. Valami csodás volt.
A nővérem másképp viselkedett velem, igyekezett engedményeket kisajtolni a szüleimből, kiállt értem, védelmezett. Mikor aztán megkérdeztem tőle, hogy ember létére miért teszi ezt értem, megmutatta a szárnyait. Csodálatos, fekete tollas szárnyak voltak azok, amiket el tudott rejteni a hátába. Ő is mutáns volt, aminek külön örültem. Nem voltam egyedül.

13 évesen

Állat voltam, méghozzá mindegyik. Egy teljesen új, vad, erős állat, amit rácsok mögött tartottak. Mert féltek tőlem. Mert gyülöltek. Mert nem voltam olyan, amilyen ők. Nem voltam szánalmasan gyenge.
Erős voltam, és fejlődtem. Már nem csak az állatok hangját tudtam leutánozni, hanem magam is állattá váltam. Nem tudtam, pontosan melyikké, de mintha számtalan állatból kaptam volna egy keveset.
Egy éjszaka, mikor végleg megelégeltem a rabságot, egyszerűen megszöktem otthonról. Nem volt szükségem másra, csak egy mosdószünetre, és máris ki tudtam rontani. Persze megpróbáltak megállítani, de velem szemben nem értek semmit se. Nem akartam, de megöltem őket. A véres holttesteik azonban semmit se jelentettek nekem. Kijutottam.

14 évesen

Egy teljes évet kódorogtam az utcákon, kóbor kutyákkal aludva, maradékot és hulladékot fogyasztva. Egy napon aztán elegem lett az egészből, és fosztogatásba kezdtem. Az éjszakai utcákat járó emberek könnyű zsákmánynak bizonyultak, nem kevés pénzt össze tudtam szedni. Ezzel persze felhívtam magamra a figyelmet, így olajra kellett lépnem, szerencsére volt annyi pénzem, hogy lefizessek pár embert a kikötőben, és aztán egy teherhajó rakterében rejtőzve el is hagyhattam a várost.

16 évesen

Városról városra jártam, nem tartózkodtam fél évnél tovább egy helyen. Raboltam, loptam, fosztogattam, más bandákkal álltam össze, segítettem őket, tanultam tőlük, aztán továbbálltam. Így ment ez egy darabig, mígnem ismét felhívtam magamra a figyelmet, de ezúttal nem a rendőrségét. Valami ügynökök voltak, ha jól emlékszem S-betűvel kezdődött a nevük, valami mozaikszó volt, vagy mi. Felajánlották, hogy menjek velük, mert az nekem jó lesz, meg minden. Természetesen nemet mondtam rá, előlük meglógni pedig nehézkes volt, de összehoztam.

18 évesen(most)

Ismét városról városra járok, de most már óvatosabb vagyok. Néha elkövetek egy fegyveres rablást, vagy hasonlót, de ezek után mindig meg kell húznom magam. Nem tudom, hogy kutatnak-e utánam, ha igen, akkor kik.
Engem senki se foghat el, vagy rakhat bele az ostoba csapatjukba. Nem társulok többé emberekkel. Én állat vagyok.

Képességei:
Éles fogak és karmok, amik a 8cm vastag fémlemezt is átvágják, és ehhez méltóan kemények is. A nyála mérgező, de csak fejfájást és szédülést okoz egy kis időre.
Közel 100-120kg erőkategória, 30km/h sebesség és ennek megfelelően 2m magasra ugrik. Erősebb a szaglása.
Képes kommunikálni az állatokkal, amik kedvelik őt, vagy legalább is fajtársként kezelik.


Szakértelmei: Lőfegyverek használata, közelharc alap szinten(a bandáktól tanulta)

Megjegyzések:
Jelenlegi felszerelése: Bő, barna farmer, vastag, szürke, kopott, kapucnis kabát, vörös fejkendő. Egy 32.-es colt, hozzá 5 golyó, és egy bicska
Jelenlegi tartózkodási hely: Ismeretlen.

Köszi a jelentkezést, látom már, hogy víg napoknak nézünk elébe Howarddal!

A következő kalandba tudom majd őt bemesélni, a jelenlegiből valószínűleg már nincs sok kör hátra.