Re: Hotel InterContinental

by **Ashley Godwin** Csüt. 10 Aug. 2017, 19:31

A fontosabb dolgokat gyorsan előrántható helyre tette, míg a másodlagos fontosságúnak gondolt felszerelést a hátán lévő táskában hagyta és így indult el a keresőtúrára. Az első tíz szintet még nagy lelkesedéssel tette meg, de onnantól kezdve már csak egy soha véget nem érő labirintusban érezte magát. Többször meg is fordult a fejében, hogy talán besétált egy illúziómágiába, de ezt a gyerekes ötletet hamar el is hessegette magától. Lucyre gondolt, valamint arra, hogy lehet hatalmas veszélyben van. Nem tudja pontosan a körülményeket, de ha most az egyszer megtalálja a lányt, úgy érzi soha többé nem fogja elengedni. Leülteti majd valahova, és addig fel nem állhat onnan, míg mindent el nem mond Ravennek. Úgy gondolja ez után az eset után teljesen korrekt lépés lenne tőle, hiszen csak úgy tudja megvédeni szíve hölgyét, ha mindent tud róla. Most már nem igazán érdekli mennyire keveri magát veszélybe ezzel, de talán még eddig sem érdekelte ez a dolog. Nem tudja pontosan azt sem, hogy mit akarhat kezdeni Agent 9 a lánnyal, de teljes mértékben biztos abban, hogy megtagadná a parancsot, ha ez ártana a lánynak. Egyszer már elvesztett valakit akkor, amikor nem volt mellette.. többször ez nem fog előfordulni. Végül a gondolataiban elkalandozva felért egy olyan szintre, amely különbözött a többitől. Két férfi figyelt fel rá, ahogyan a nő is rájuk. Ez a szituáció egyértelmű volt számára, így tudta.. itt lesz a lány. Lassan megindult feléjük, kezét látható helyre téve. Nem gondol arra, hogy megtámadnák őt, ha fegyvertelennek mutatja magát, persze fel van készülve arra is, hogy ha esetleg meglőnék, akkor se legyen gond (ezt a többszörösen ellenálló ruhára bízta). Amennyiben megtámadnák, megpróbálna kitérni a támadás elől, majd előidézné az energiapajzsát, hogy kivédje a többi támadást, de reméli erre nem kerül sor.
- A nevem Raven, és Lucyvel szeretnék beszélni. Itt van, ugye? A barátnője vagyok, kérem.. engedjenek oda hozzá. - először megpróbálja az őszinte és kedves módszert.. aztán ha nem sikerül.. jöhet a másik verzió.

Felszerelés:

by **Phobia** Csüt. 10 Aug. 2017, 20:01

Lucy/Phobia/Atya

Fogalmam sincs mennyi ideje ülhetek itt, talán pár perce, vagy esetleg fél órája, nem tudom. Azonban ezek eddig a legnyugalmasabb perceim már hosszú ideje, már nem is félek annyira. Az őrök teljesen nyugodtak, a marshal pedig úgy olvasgat, mintha ez egy teljesen átlagos nap lenne. Nem úgy néz ki, mintha egy hirtelen támadásra számítanának, és ha ők ilyen nyugodtak tudnak maradni, akkor én is megpróbálhatom.
Tengeren túli helyszíneket keresek, dönteni azonban nem tudok. Olaszország talán?
~ Nekem szar helynek tűnik. ~ közli Phobia csak úgy mellékesen. Neki is van beleszólása a dologba, bár a hangja eszembe juttat valamit, ami miatt aggódnom kell.
Atya. Ő az, aki miatt most itt vagyok, és korábban jelezte, hogy bosszút fog állni rajtam. Azt se értem, hogy mit tettem ellene, hiszen nem is én akartam felkelni. Ha lett volna lehetőségem, sose vállalom azt a feladatot, sőt talán még a Családnak se kezdek el dolgozni. De ez, ahogy életemben mindig, nem az én döntésem volt. Mindössze egyetlen olyan dolgot tudok, amit ténylegesen én akartam, amiről én döntöttem. Ez pedig az ismerkedő este volt, ahol megismertem Ravent, mégpedig saját elhatározásomból.
Szomorú, hogy nem láthatom újra, de talán így a legjobb. Ha jobban megismer, akkor a Család felhasználhatná ellenem. Vagy ami mégrosszabb, Atya rajta keresztül büntetne meg, abba pedig belerokkannék. Nem akarom, hogy más szenvedjen az én hibáim miatt.

by **Sandman** Hétf. 14 Aug. 2017, 12:42

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

A Ravennel szemben álló két férfi kissé oldalra fordult és mindketten az oldalukhoz nyúltak a jobb kezükkel. Láthatóan fegyver volt náluk. Az egyikük szájához emelte abal kezét és belebeszélt.
- Fennforgás a harmincegyediken...egyelőre kontroll alatt. - mondja, majd Ravenre néz. - Hölgyem, kérem hagyja el azt az emeletet. Ez lezárt terület. - Mondja felszólító hangnemben.
Közben Lucy lakosztályában egy pillanatra megfagyott a levegő. Az emberek abbahagyták az evést, majd John marshall gépies egyenességgel elhagyta a helyiséget.

by **Phobia** Vas. 20 Aug. 2017, 12:56

Lucy/Phobia/Atya

Teljes nyugalom, szinte már csend honol a szobában, csak az őrök evésének, és Mel marshal időnkénti lapozásának a zaja hallatszik. Rég volt már részem ilyen nyugalomban, a kiszabadulásom utáni egy évre emlékeztet. Akkor is hasonló békesség volt, aztán hirtelen vége szakadt és a városban találtam magam. A Maffiavárosban sose volt nyugalom, már ha ott tartózkodtam, a börtön pedig...börtön. Az a rengeteg átkozódás, gyűlölet, a fenyegetések még most is megrémítenek. Fogalmam sincs, mennyi ideig bírtam volna ott, de ennek vége. Ha minden jól megy, akkor a tárgyalás dolog után olyan messze kerülhetek ezektől a dolgoktól, amennyire csak lehet...vagy mégsem.
Böngészés közben veszem észre, hogy a szobában tényleg néma csend van, mint egy temetőben. A szemeimmel körbepillantva meglátom az okát is, ami számomra íjesztő. Az őrök, a marshal, mindenki abbahagyta, amit csinált, mintha valami történne. Aztán mikor John marshal elhagyja a szobát ismét eluralkodik rajtam a félelem.
~ Csak szólnod kell, és közbelépek. ~ jegyzi meg Phobia, aki szintúgy érzékeli a helyzetet. Addig azonban nem engedem ki, amíg biztos nem vagyok abban, mi is történik éppen. Mi történik? Jött valaki? Ha igen, ki és miért? Talán egy bérgyilkos, vagy valami fejes, mint az államügyész? Őrváltás van? Vagy csak...mi?! Mi történhetett?
A kezeim ismét remegni kezdenek, a szemeim pedig az ajtóra szegeződnek. Szinte már kívánom, hogy valaki belépjen, mert a tudatlanság sokkal félelmetesebb.

by **Ashley Godwin** Csüt. 24 Aug. 2017, 16:01

A kedves, fegyvertelen megközelítés nem úgy alakult, ahogyan elsőre gondolta. A két férfi a piszolyokért nyúlt, valamint távozásra utasították Ravent. A nőnek ez nem tetszett, de nem tehetett ellene sok mindent. Egy egyszerű módszerrel próbálkozott, mely spontán ötletként jutott eszébe. - LUCY, RAVEN VAGYOK. HÚZÓDJ FEDEZÉKBE. - kiáltotta ahogyan csak bírta, majd ezzel egyidőben a két fegyverért nyúlt és megpróbálta kiiktatni a két fegyeres őrt. Amennyiben nem sikerült, képességét használva felgyorsult és megpróbálta kivédeni a neki szánt lövéseket / támadásokat. Ha közelharcra kerülne a sor, megpróbálja kiütni a fegyvereket az őrök kezéből (képességét fizikai erőre váltva), majd erős ütéssel illetve rúgással kivonni őket a forgalomból. A marshall ha közben megjelent a terepen a falhoz nyomja és közben fegyvert a szoba bejárata felé tartva megszólítja. - Lucyért jöttem. Nem akarom bántani, ahogyan remélem maguk sem. Azonban magukban nem bízhat és őt ismerve nem is bízik. Én majd megvédem őt, akármiről is legyen szó. Tehát vagy átadják.. vagy erőszakkal veszem el. - a marshall válaszához mérten cselekszik, közben pedig persze figyeli fél szemmel a szobában lévők reakcióit is, nehogy a végén hátbatámadják.

Felszerelés:

by **Sandman** Vas. 27 Aug. 2017, 15:29

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Raven gyorsan változtat a taktikáján és a fegyvereiért nyúl. A két férfi ugyanígy tesz. A különbség annyi, hogy Raven csőre töltött fegyverekkel érkezett ezért ő tudta leadni az első lövéseket. Az egyik férfi a falnak dőlt oldalra a mellkasát ért lövéstől, a másik pedig a hátára esett. Lucy hallott két tompa dörrenést. Egyelőre semmi mást. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy a szobában lévők megelevenedjenek. Az egyik marshal a számítógéphez lép leüt két billentyűt. Közben Mel feláll és az ajtóra bámul. Az egyik sarokból előkerül egy gépkarabély és az ügynök az ajtóhoz siet. Óvatosan az ajtófélfának nyomja magát óvatosan kiles a folyosóra, közben egy társa csatlakozik hozzá és felkészülnek a kitörésre. Lucy egy pillanatra éles fájdalmat érezhet a tarkójában. Mel marshal pedig megszólítja Phobiat.
- Mennünk kell Lucy. - azzal kézen fogja a lányt felhúzza. Nem érdekli a laptop, akár le is eshet. Ahogy felállnak. Három ügynök eléjük áll háromszög alakzatba, kettő pedig mögéjük. Így fogják pentagonba a védendő személyeket. Mel kezébe is előkerül szolgálati pisztolya. Raven egy pillanatra beleszédül a fülcsengésbe, amit a zárt helyiségben való kettős pisztolylövés okozta dörej ártalom okozott. A pillanatnyi zavar után, bár még mindig cseng a füle, érzékel ahogy nyílik mögötte az ajtó. Két férfi lép a folyosóra. Aktiválja képességét és még mindig pisztolyaival a kezében de rátámad a két fegyveresre marshalra. Az egyik férfi nagyot esik Raven támadásának hatására és valószínűleg elveszíti az eszméletét. A másikat pedig a falhoz nyomva tartja fogva úgy, hogy a torkának préseli alkarját. A férfi egy pillanatra dezorientáltá válik. Ugyanakkor látszik rajta, hogy figyel a nő szavaira. Ugyanis válaszol...
- B9zd meg... - köpi a szavakat. Közben Raven látja ahogy lassan és töredezetten megmozdul az általa először lelőtt két férfi. Valószínűleg volt rajtuk golyóálló mellény.

by **Phobia** Szer. 30 Aug. 2017, 12:20

Lucy/Phobia/Atya

Lövések. Két tompa, de hallható lövés, ennyi elég, hogy halálra rémüljek. Tehát megtörtént, eljöttek értem. Egy vagy több bérgyilkos van az épületben, akik azért jöttek, hogy hidegvérrel megöljenek. Talán már az ajtónál vannak, vagy éppen idetartanak, de biztos, hogy itt lesznek pillanatokon belül. A lövéseket biztosan ők adhatták le, talán belefutottak pár őrbe. Őrökbe, akik csak azért vannak itt, hogy rám vigyázzanak. És most biztosan halottak is. Miattam haltak meg, csakis miattam, mert rám vigyáztak. Biztosan van családjuk is, feleségük, gyerekük, vagy hasonló, és most...meghaltak, méghozzá az én hibámból. Miattam...haltak meg mások. Az én hibámból.
A szobában mindenki mozgolódni kezd, de engem egy pillanatra eltérít a fájdalom a nyakamban. Mi..mi történt? Meglőttek, vagy megszúrtak? Oda is nyúlok reflexesen, rettegve hogy mikor elhúzom a kezemet, az véres lesz.
~ Phobia, segíts, könyörgök. Nem akarok meghalni, nem akarok, nem akarok, kérlek ments meg. ~ könyörgök gondolatban, miközben könnyezni kezdek.
~ Kívánságod számomra parancs. ~ jön a válasz, mire átadom az irányítást neki.
Elfog az ismert hideg érzés, de most valahogy kevésbé rémisztő...a hideg szinte álomba ringat, ahogy lassan elzsibbadnak a végtagjaim, a szemeim pedig egy pillanatra lecsukódnak...

Phobia/Lucy/Atya

A kérlelés után rögvest átveszem a kontrolt, miért ne tenném? A kiscsaj megengedte, ebbe még a doki csaj se szólhat bele. Ismét szabad vagyok, újra tudok mozogni, és ami a legjobb...gyilkolni. Bezony, a támadókat valakinek ki kell belezni, a lövéseket tekintve pedig az a valaki én leszek. Azok a f@sszopó bérgyilkosok úgyis könnyű munkának fogják fel egy ártatlan, törékeny kislány megölését, de pont ez lesz a vesztük is.
Mindeközben a testőrkéim szépen alakzatba állnak, körbevesznek, hogy majd kivigyenek innen. Ez sajnos azt jelenti, hogy amíg ezek a sz@rjancsik ki nem finganak, addig muszáj leszek úgy csinálni, mint Lucy. Átok ide vagy oda, most ez az okos döntés, de a vérontás ideje is eljön.
Egyenlőre mindent úgy csinálok, ahogy Lucy tenné, azaz kussban követem a csipet csapatot, közben pedig "rettegve" körbetekintek, mintha ellenséget látnék minden egyes árnyékban. Persze ez a színjáték jól is jön feltérképezés gyanánt, hogy tudjam hányan jönnek ellenem. Avagy hány embert kell kinyírnom.

by **Ashley Godwin** Csüt. 31 Aug. 2017, 10:24

A lövések sikeresek voltak, a támadás úgy ment, ahogy mennie kellett. Ezt a csodálatos előadást pedig egy éles fülcsengés szakítja meg, melyet a lövéseknek köszönhetett a nő. Egy-két pillanat után már újra harcképes volt, így a két új vendéget is sikerült úgy-ahogy hatástalanítania. A férfi nem igazán volt képes az együttműködésre, ami nem volt bölcs döntés. A másik két meglőtt férfi is mozgolódni kezdett, ez pedig elkezdte növelni az adrenalint, ami Lucy miatt eddig is elég magas szinten volt benne. Már nem tudott másra gondolni, minthogy itt senki sem fog neki segíteni és mindenki ellene és Lucy ellen van. Nagy fizikai erejét használva megpróbálta kitörni az általa falhoz szorított férfi nyakát, majd ha ez sikerül és a test a földre rogy, akkor a pisztolyaival ezúttal a mellényesek fejére céloz és meghúzza a ravaszt. Amennyiben sikerül a támadása, egy golyót az eszméletlen férfi fejébe is ereszt. Nem akar további kellemetlenségeket.. Lucyt akarja. Ha minden támadása sikerült, akkor újratáraz és az ajtónyílás mellé bújva várja a benti reakciót - amennyiben pedig nincs semmi reakció, belép a szobába - .

Felszerelés:

by **Sandman** Szomb. 02 Szept. 2017, 15:54

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Kettő, önálló dörrenés. Ennyi jelezte Raven és a szobában lévők számára, hogy két ember élete örökre kioltódott. Mint startpisztolyra, ekkor lódul neki a biztosító csapat. Először a gyémánt csúcsa hagyja el a helyiséget, majd az aki Lucytól jobbra állt. Eldördült a harmadik lövés. Aztán Mel elkezdte maga előtt tolni a lányt és úgy haladtak előre, mintha repültek volna. Őket követte a biztosító csapat többi része. Amint kiértek jobbra fordultak. Előre haladtak egészen a lépcsőházig. Ott felfelé indultak el. Ott már úgy tűnt négyen vannak. Végigrohannak a folyosón és az épület túloldalán berontanak a szerviz helyiségbe, ott szállnak be egy liftbe.
Raven pedig vár pár pillanatot. Nem érkezik bentről reakció...ezért benyit. Az üres volt.

by **Phobia** Szer. 06 Szept. 2017, 19:46

Phobia/Atya/Lucy

A lövésék után már hogyne kezdődne el a sürgős kimenekítésem, vagyis Lucy sürgős kimenekítése. Én momentán nem szorulok ezeknek a kőagyúaknak a védelmére, de ez van. Ahhoz, hogy biztonságban kijussunk innen szükség van ezekre az agyagkatonákra, legalább is Lucy biztonsága miatt. Talán egy testben vagyunk, de a gyáva behugyozós futás nem az én stílusom. Egy kicsit se.
Erről is csak az a nyomoronc doki meg a nyomoronc átka tehet, hogy nem bánthatom Lucyt, ne erőszakoskosjak Lucyval, ne vegyem át erőszakkal a kontrollt...nem bánthatom Lucyt semmi módon...de csak őt nem. Az átok elvégre csak róla szól, az engedélyezett kiruccanásomon én azt teszek, amit csak akarok, nemde? Hmm..
A száguldás közben szépen leveszem magamról a gyávaság álcaruháját, és a saját arckifejezésemmel, mozdulataimmal, nézésemmel megyek tovább. A liftbe beérve ásítok egy nagyot, majd elvigyorodom.
- A marshal embereitől azért egy kicsit többet vártam. Szánalmas. - mondom nekik, és igazam is van. Ha engem bedobnának a liftbe max két emberrel, a többiek meg megpróbálnák leszeni a bérgyilkost, na az ésszerű lenne. De hogy a szoba tartalma egyöntetűen fut, az pokolian szánalmas. Egy, vagy max két bérgyilkos lehet az épületben, akik nyílván nem a legjobbak, mondjuk Lucy ellen miért is küldenék a legjobbat?
A lift szűk, rajtam kívül négyen vannak benne, a beszédem pedig nyílván felkelthette az érdeklődésüket. Jó kis bulinak nézünk elébe.
- Mondják csak, öltek már valaha? - kérdezem, vigyorral a képemen. Ha a kérdésem után, esetleg előtte bármiféle gyanús mozdulatot is tennének felém, az alkaromat azonnal átalakítanám a borotvaéles csontpengémmé, és torkon szúrnám a legközelebbit teljes erőmből. Utánna lendületből megpróbálnám átvágni a másik legközelebb álló nyakát, vagy ha elmozdul, akkor az arcába vágnék bele erősen; a maradékot hasonlóan ölném meg. Ha kell, fejetlenül kaszabolnék, a lényeg hogy a csapásaim húst érjenek. Tekintve, hogy egy félős kislány hirtelen mészárlása meglepné őket pár másodpercre, gyorsan cselekednék. Persze csak akkor, ha bármi apró mozdulattal is próbálkoznának.
Ha támadnak, és sikerül őket megölni, akkor elszedném az egyikük pisztolyát, majd biztonság kedvéért mindegyiknek átdöfném a torkát. Utánna pedig szépen megállítanám a liftet, és vissza az eredeti szintre.

by **Ashley Godwin** Szomb. 09 Szept. 2017, 08:20

Minden úgy ment, ahogyan mennie kellett... már furcsának is hatott Raven számára. A mérhetetlen düh és tenniakarás ami benne volt, szinte felrobbantotta a nőt. Miután benyitott és látta, hogy a szoba üres, a szemei kikerekedtek.
- Figyelemelterelés... - nyugtázza le az új információt, majd gyorsan tovább fut a lépcsők felé, hogy a felsőbb emeleteket is átkutassa. A lentebb lévő szinteken nem talált semmit, így minden bizonnyal valamelyik felsőbb szinten kell lennie a lánynak. Sietnie kell, hiszen minden bizonnyal hallották a lövéseket és már elkezdtek menekülni. Talán még utoléri őket, ha elég gyorsan fut. Egy pár szint után eszébe jut a lift is, mint felhasználható opció... mely menekülés esetén előnyösebbnek hathat. Mivel biztosan felfegyverkeztek, így nem a civilek által is használt liftet fogják kiszemelni maguknak. Raven is elkezdi keresni a szervizliftet, mely ebben az esetben a leglogikusabb menekülési útvonal lehet számukra.

Felszerelés:

by **Sandman** Csüt. 14 Szept. 2017, 10:07

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Halkan suhant lefelé a lift a pince irányába. Szinte már békésnek, idillinek volt mondható a pillanat, amit Lucy a cseppet sem kedves megjegyzésével tör meg. Erre két oldalról is rá szegeződnek a szempárok. A második megjegyzésére, ami kérdés volt, értetlenkedve pislogtak. Az egyik marsal bilincsért nyúl, amit Phobia támadásként értékelhet és megindítja testében az átalakító folyamatot. A következő pillanatban torkon szúrja a mellette álló férfit. A becsapódás pillanatában bár érezte ahogy a fegyveres feje hátra bicsaklik, a kezében éles fájdalom futott végig a válláig. A következő pillanatban ketten nyomakodtak rá. A falhoz szorították. Még rúgkapált, de kapott egy erős ütést a halántékára és elveszítette az eszméletét.
Raven amint észrevette a hibát, rohant kijavítani azt. Nem telt bele sok idő, megtalálta a szerviz liftet ami azonban már egy-két emelettel biztosan alatta járt ahogy a hangokból hallhatta.

//Imádom a skizó karakteredet, de most hibázott. A kaland számodra itt véget ért egyelőre. Meglátjuk Raven mire jut Wink

Köszönöm az eddigi játékot//

by **Ashley Godwin** Vas. 17 Szept. 2017, 13:23

Raven sikeresen eljutott a szervizliftig, azonban az már legalább két emelettel alatta volt ekkor. Két lehetőség futott végig a fejében: Az egyik, hogy kinyítja a liftaknát, utána repül, majd a tetején megpróbálkozna bejutni.. ám a szűk hely nagy gondokat okozhatna és Lucy is veszélybe keveredhetne. Erről az eshetőségről gyorsan le is mondott, sokkal megfontoltabb tervre volt most szüksége. Megelőzi a liftet. Szinte pillanatok alatt kitört a helyiségből egy ablakot keresve, - amit ha lehetséges kinyitott, ha nem akkor kitört - majd képességét repülésre átállítva koncentrálással kiugrott rajta. Szélsebesen megcélozta a talajt, majd lehetőség szerint az alsóbb szint, avagy a pince irányába fordult, ahova vélhetően érkezni fog a testőrség. Itt fedezékbe vonult és keresett egy olyan helyet, ahonnan tökéletesen rálát a szervizlift kijáratára. A fegyverei már újra voltak tárazva, erre nem volt gondja. A táskájából előkapott egy vakítógránátot, melyet a lift kinyílása után - ha megbizonyosodott, hogy valóban ők azok -elhajít. Az ellenfelek vakítását kihasználva megpróbálja leszedni a pisztolyával a Lucy körüli embereket - lehetőség szerint egy lövéssel végezve velük -. Amennyiben a pinceszinten is van erősítése a csapatnak, a vakítógránátot rájuk használja és velük játsza el ugyanezt.

Felszerelés:

by **Sandman** Szer. 20 Szept. 2017, 13:02

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Raven ahogy észrevette, hogy egy ütemmel lemaradt új megoldást keresett és szerencséjére talált is. Leadott két lövést az ablakra mert már útközben át kellett alakítania a képességét repüléssé. A biztonsági üveg ennyire nem volt "biztonsági" és a szerkezeti integritásának megbontása után már alap súlyával is át tudja törni. Kint pedig repülés képességének használatával gyorsan földet tud érni. Ekkor tapasztalja, hogy két rendőrautó és négy rendőr néz vele farkasszemet. Fegyvereiket rá emelik, de még nem lőnek.
- N.Y.P.D.! ÁLLJ...KEZEKET FEL...N.Y.P.D...DOBJA EL FEGYVERT... - Hallatszik több helyről, illetve Raven hallhatja a feje fölötti suhogásokat is, amik egyértelműen jelezték számára, hogy a drónok is megérkeztek már. Ha vár még néhány másodpercet, akkor hallhatja, hogy a távolból is hallani lehet rendőrszirénák közeledését, bentről pedig sikoltozások és kiabálások hallatszottak.

by **Ashley Godwin** Hétf. 25 Szept. 2017, 19:24

A földetérés után vett egy nagyobb mély levegőt, majd futott is volna tovább, ha nem vette volna észre a környezetében elterülő rendőröket és rendőrautókat. A négy fegyveres őt célozta be, az egyik tiszt pedig figyelmezteti is a fegyvere eldobására, majd a drónok is lassan megérkeznek a feje felett elrepülve. A rendőrszirénák hangja tölti meg a területet, a hotelből pedig rémült sikolyok hallatszanak ki. Minden bizonnyal megtalálták a holttesteket, melyeket a nő hagyott maga után felelőtlenül. Egyik része meg akart állni, elvégre már így is túl lépett nem kevés határt és a régi SHIELD-es énje már az első lépésnél meggátolta volna... de valami nem hagyta neki. Valami különös érzés, amit már régóta nem érzett. Nem is teljesen a Lucy iránti szimpátiája, elvégre csak egy rövid ideje ismeri őt, nem... helyette a tenni akarás, a küzdeni vágyás. Raven igazi személyisége ezeken alapszik, ő meg akarja menteni azt akit fontosnak tart és megakarja tenni azokat a dolgokat amiket megtud. Utálja, ha az univerzum ellene van és mindenben gátolja őt. Ennek következtében döntött úgy, hogy nem hagyja magát visszafogni. A repülési képessége még aktív volt, így a figyelmeztetések ellenére is tovább száguldott a lift kijárata felé, ahol Lucy lehetett. Nem érdekelte hányan fognak utána lőni, reménykedett az öltözékének minőségében és a repülésének sebességében. Nem tudja mit fog tenni, nincs is ideje ezen gondolkodni. Talán felkapja a lányt és elrepül vele... talán feláldozza magát érte... nem tudja, csak egy dolog biztos: látni akarja őt és meg akarja védeni. Nem fog még valakit elveszteni az életben... soha többé. Az érzelmei és az akarata teljes szinkronban táncolnak egymással, egy cél ritmusát követve.

Felszerelés:

by **Sandman** Hétf. 02 Okt. 2017, 05:51

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9
- Rendőrség

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Raven hosszú eszmefuttatása a külvilág számára csak néhány szempillantásnyi idő volt. Már fordult is és meglódult befelé, ahol a vendégek és egy alkalmazott elkezdték földre vetni magukat sikoltozás közepette. Eközben a kimondatlan ígéretként beteljesültek a rendőrök szándékában álló lövések is. Nagy dörrenéseket követően épp csak elérte a bejáratot Raven már csapódtak is a hátába a lövedékek. A ruházata ugyan megvédte a testét az izzó ólomkapszulák behatolásától, ugyanakkor a becsapódások új erővektort adnak a repülési ívének. Ráadásul a ruha nem védi meg a szerveire rázúduló erőhatásoktól. A tüdeje és a szíve a negyedik találat környékén vészjelet küld...
...a következő pillanatban Raven teste nem túl puhán ér földet a hotel halljának márvány padlóján. Távolról tompán hallatszik a rendőrök kiabálása. Raven számára pedig lassan tisztul a kép. Háta mögül a rendőrök jöttek közelebb, előtte a recepciós pult állt. jobbra onnan a vendég liftek ajtajai álltak ami a mélygarázstól a tetőtéri lakosztályig tudta szállítani az utasait. Balra tőle a személyzeti szárny ajtója állt...ha jobban jobbra fordult a bár bejárata mosolygott hívogatóan a felfrissülni vágyókra, a legjobban balra pedig falat láthatott. Körülötte az emberek vagy feküdtek, vagy ordítva-visítva menekültek a szélrózsa minden irányába.

by **Ashley Godwin** Hétf. 02 Okt. 2017, 18:15

Sajnos túlbecsülte a saját képességeit, a lövedékek elérték őt és ez a negyedik lövés után már a hatását is kifejtette. Az erős szúrások és tompa fájdalmak mellett a világ egy pillanatra elsötétült, majd egy hatalmas becsapódás érzése is követte az eseményeket. Szó szerint padlón találta magát, valamint a rendőrök ez idő alatt még közelebb tudtak jönni, mint elsőre gondolta volna. Körbenézett, próbálta összegezni a lehetőségeit, majd tovább vezette fejben, hogy hova is tudna jutni lépésről lépésre. Lemehetne a lifttel Lucyhez, de ott is fegyveres ellenfelek várnák őt, a védő öltözéke pedig nem tart a végtelenségig. Már így is túlvállalta magát, a következő baklövésével már talán a saját (vagy akár Lucy) életét is kockáztathatja. Ilyen állapotban és a jelenlegi szintjén nem képes ilyen nagyszabású mentőakcióra egyedül. Egy dolgot tehet, ami a legjobb lehetőség mindenki számára... feladja... egyelőre. Nagy nehezen feltápászkodik a padlóról, majd a maradék erejével megpróbál eljutni a bárpulthoz, ha sikerül neki akkor repüléssel, ha pedig nem, akkor odasétál. A fegyvereket már induláskor eldobja látványosan, hogy jelezze, már nem szándékozik semmi veszélyeset tenni. Amennyiben nem esik össze a sérülései vagy a fájdalmak miatt és a külső tényezők sem akadályozzák meg benne, önt magának egy pohár whiskeyt, majd a poharat a tartalmával együtt a magasba emeli.
- Egészségedre Lucy... sajnálom, hogy kevés voltam hozzád. - azzal lehúzza az alkoholt, majd leteszi a poharat és feltartott kezekkel jelzi, hogy megadja magát. Nem tudja, hogy ebből még hogyan fog kimászni... de feltalálja magát, ahogyan eddig is tette. A legfontosabb dolog amit most elért, hogy nem halt meg. Élnie kell tovább Gwen és Lucy miatt, abban pedig csak reménykedni tud, hogy Lucynek nem esik addig baja. Ha mégis így lenne... azt soha nem bocsájtaná meg magának.

Felszerelés:

by **Sandman** Kedd 10 Okt. 2017, 07:11

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Egy tucat dühös ember
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Résztvevők:
- Lucy Skatfield
- A marshali hivatal emberei
- Vendégek
- Agent 9
- Rendőrség

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Raven túlbecsülte a sebességét és a képességeit. Ahogy újra feltápászkodott és meglódult volna újabb tompa puffanásokat hall távolról, majd mintha órák telnének el érkeztek a testébe a becsapódások is. Volt egy pont ahol érezni vélt Raven egy hideg, húsba maró érzést...ez azonban nem lehet a forró ólomgolyóktól amik a testébe hatolnak. A következő pillanatban már érzi és tudja is mi történt. Egy csontszilánk átdöfte a bőrét valahol a hátán. Aztán eszméletét veszti.

//Raven, köszönöm a játékot. Egy-két döntésed miatt kerültél ebbe a helyzetbe, de szerintem ügyesen játszottál. A végső záró posztod egy kaland első posztja lesz. Addig viszont a karaktered eszméletlen és nem játszható. Ez utóbbi vonatkozik Lucyra is.//

by Ajánlott tartalom