Above hotel

Egy négycsillagos hotel az északi rész parkosabb területén. A szállodához, ami a tengerparton volt megtalálható tartozott saját tengerpart, vizi és sprotolási lehetőségekhez fedett és nyitott pályák is.

Tariq és Mallory a páncélozott céges autóval érkeztek a bázisállomásként funkcionáló lakás címére. A kocsiból való kiszállás után Mallory egy fekete bőr válltáskát vett magához, mígTariq pedig egy aktatáskát vett ki a hátsó ülésről. Az autót zárták és felmentek a megfelelő emeletre. Útközben csendben voltak mind a ketten. Meglepődtek amikor megtudták, hogy több hírszerző ügynökséggel együtt dolgoznak együtt.  Bekopogtak és remélték, hogy időben érkeztek. Ha ajtót nyitottak, az előrébb álló Tariq szólalt meg.
- Charlie vagyok. A WREC-től jöttünk. - Mutatkozik be az ajtónállónak, ha beengedik belép. Ha nem akkor igazolja magát a céges igazolványával és reménykedik, hogy így már szabad utat kap az ideiglenes műveleti központba.
- Üdv mindenkinek. Charlie vagyok. Operatív segítő. - Mutatkozik be a helyiségben tartózkodóknak, majd keres egy üres asztalt, hogy letehesse aktatáskáját. Mallory is igazolja magát ha szükséges, de egyelőre nem beszél. Csak amikor már bent van mutatkozik be a bentieknek.
- Delta, örvendek. - Mosolyog körbe és követi Tariqot. A férfi egy üres asztalra vagy székre teszi és kinyitja, majd arrébb áll és gombolkozni kezd. Megszabadul a felső ruházatától, miközben Mallory is fehérneműig vetkőzik derékon felül mindeközben. Kicsit gyorsabban megy neki, mint társának, így előbb tudja kivenni a méretre szabott, rejtve, ruha alatt hordható, soft insert golyóálló mellényt. Gyorsan magára is kanyarítja. Tariq is felölti a sajátját, majd mindketten elkezdenek felöltözni. A nő "félúton" kioldja az övét és félig kihúzza a bujtatókból. Felcsatol egy kydex késtokot, majd visszahúzza. Így a háta közepére került. Ezt követően befejezte a felöltözést. Tariq közben magára applikált egy hónaljtokot és elővett egy behajtott tusos PDW-t. Ellenőrizte a fegyvert, majd még három tárat. Ezt követően az övére tűzött bal oldalra két műanyag karabély tártartót. Belehelyezte a tárakat, majd a harmadikat a fegyverbe tette. Ezután társa oldaltáskájából kivette a pisztolyát műanyag tokba helyezte, amit jobb oldalára tűzött az övében. Felvette a zakóját, felcsatolta a PDW-t, majd ellenőrizte az outfitjét. Felvette a hosszú kabátját, ami így már minden fegyverét elrejtette, hála az egyedi szabásnak. Mallory bal oldalára kettő, egy-egy pisztolytárat befogadó műanyag tokot erősített az övére, bal oldalra. Jobb oldalára pedig a maroklőfegyverét. Végül a helyére került a kése is a műanyag tokjában. Majd felvette a zakóját és ő is ellenőrizte külsejét. A laza szabású zakója elrejtette fegyvereit.
A közel két perces átöltözéses és felkészülési folyamat után, Tariq bezárta az aktatáskát és megkereste a vezető ügynököt.
- Készen állunk. - jelezte Tariq és várt a taktikai eligazításra. Ő maga grafit szürke öltönyt, mélykék inggel és fekete, hosszú felöltővel viselt. Az elegáns ruháját fekete bőrcipő egészítette ki. Mallory sötétkék farmert, bordó blúzt, szürke női zakót vett fel mára. Lapos talpú, kényelmes hatású, drapp sportcipővel egészítette ki ruházatát.

Felszerelés:

Sok idő eltelt azóta, hogy visszaértünk Chromix-landről. Azóta több szervezet együttes munkájával sikerült megtalálnunk a gyerek apját. Természetesen egy veszélyes alakváltó mutáns, mert nem lehet semmi sem túl egyszerű. Úgy döntöttem a magam kezébe veszem a dolgokat, mert ezt jól kell csinálni. Nem hoztam AIM-es katonát és megmondtam a tanácsnak, hogy az egyik különleges kísérletem fogja elintézni a helyzetet. Egy éles helyzetbeli tesztnek hívtam, de biztos megfogják látni, hogy ez az új Pókember az AIM és a tudomány fontos katonája és segítője lesz. Hálón lengve közelítettem meg a helyet, de eggyel alatti emeleten mentem be egy ablakon.  
- Üdv. Pókember. Dr. Vayne szólt az érkezésemről.- mondom az ajtón állónak, a hangtorzítómon keresztül. Remélem megkapták, mert én bizony szóltam nekik. Még üdvözlök mindenkit hasonlóan röviden, ahogy bemegyek a szobába. A teljes csapatra várás közben, még elgondolkodok a lehetőségeinken. John Smith néven millió+1 ember van, és a mostani leírása is elég átlagos. Nem beszélve a feltételezett alakváltásáról. Bár a civilek élete fontos, de bármilyen evakuációnál elég nagy a kockázata a célpont eltűnésének. Gyorsan és észrevétlen kell lecsapnunk. Az egyetlen nyom az anyagi helyzete, de ez se mond sokat egy négy csillagos hotelben. Feladatunk beazonosítani, elkapni és jól kinézni közben.

Felszerelés:

Miután a Chromixlandi akció véget ért - azt nem mondom, hogy túl sikeresen - nem sok időm volt pihenni. Először a páncélom kellett bevethető állapotba hozzam, na persze még mindig egy kalap szar volt, de legalább már nem fulladtam meg, ha lezártam a sisakom - gratulálok ismét, Alex, te vagy a mérnökök netovábbja. Az információink alapján az Above hotelben szállt meg az a szemétláda, aki miatt majdnem kipusztult a sziget, és alig vártam a találkozást - szívesen megmasszíroztam volna a nyakcsigolyáit. Sajnos viszont Staten Islanden tartózkodott a tetű, és akármennyire is hangoztatta Raten hogy milyen hatalmas, meg hogy ő a király - az USA ezt le se szarta. Ettől függetlenül részt vehettem a csapatban, aminek a feladata volt elfogni a férfit. Értesüléseink szerint egy alakváltó mutáns, jelenleg John Smith néven fut - remélhetőleg nem előlünk. Azonban ennek még nem jött el az ideje, előbb találkoznom kellett a csapattal, és a környéken volt a gyülekező. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért civilben jöttem, Raten autójával parkolva le az épületnél. Mindene ez a kocsi, ha bármi baja lesz megöl, és elég nehéz volt rávennem, hogy adja ide. Mélyet sóhajtva szálltam ki, vettem el az anyósülésről a táskának álcázott páncélt, és indultam meg az épület felé. Ha megállítottak, akkor közöltem hogy ki vagyok, és honnan jöttem - elméletileg az ország intézte a dolgaimat, tudták hogy jövök.

Ha felérek a szobába, kissé megigazítom a ruhámat, és úgy nézek körbe a többieken. A ruházat alatt feszül rajtam a többszörösen ellenálló öltözék, amihez Raten ragaszkodott, hogy hordjak, ha nem vagyok a páncélban. "Ki tudja, ki akar megtámadni, sőt, New Yorkban bármikor bármi balul sülhet el. Nem szeretném, ha feleslegesen pénzeltem volna a páncélod, mert te meghalsz"
- Üdv mindenkinek, Alex Fisher, Chromix-landből. - mutatkozok be a köszönés mellé, majd a falhoz állok, és várom az utasításokat. Nem ismerek senkit, nem akarok beszélgetést se kezdeményezni, egyelőre pihi van.

ruházat/kinézet:

Tariq és Mallory csendben figyeli a többi társukat. Kicsit furcsállják a SHIELD ügynök egyenruháját és a pizsamás hősön. Az előbbiről tudták, hogy funkcionálisan is hasznos, de a pókember jelmezről nem voltak információik. Továbbá tisztában voltak Gammer legendás szakértelmével, ezért nem aggódtak. Jó kezekben lesznek. Amikor azonban kiderült, hogy nekik kell mindent megtervezni, Mallory csak a szemeit forgatta, Tariq pedig azon gondolkozott, hogy megfizetik-e neki ezt az akciót vagy csak szórakozásból kell-e orálisan kielégítenie a sorsot?! Mivel sokáig néma csend telepedett a szobára, már ami a tervezést illeti, ő ragadta magához a szót.
- A meglátásom szerint három módszer jöhet szóba. A trükkös. Amennyiben eddig nem találkozott a tárgyaló partnereivel, lekapcsolhatjuk őket mielőtt belépnek a hotelbe. Aztán kicserélnénk a mieinkre. Azokat beengedi. Ők lefoglalják a célpontot, amíg a többiek felfejlődnek és lerohanják a szobát. Elkapjuk, irány a SHIELD. Kész. Van a gyors megoldás. Bemegyünk most. Ki civilben, ki egyenruhában. Megszálljuk az emeletet. Lerohanjuk, lefogjuk. Kihozzuk, csomagtartóba vele és irány a SHIELD. Kész. Lehet egy erős megoldás. Megvárjuk a találkozót. Majd az után rohanjuk le, hogy megkezdték a tárgyalást. Mindenkit letartóztatunk, kocsiba velük és irány a SHIELD. Kész. Ha tudjuk épp melyik szobában tartózkodik, biztos vagyok benne, hogy megfogtuk. A legjobb az lenne, ha észrevétlenül be tudnánk fújni egy olyan vegyi anyaggal, amit műholdról vagy drónról nyomon lehet követni. De ha ilyenjük nincs, akkor remélem elég intelligens a drónok szoftvere, hogy tudjon egy alakot követni. Valamint remélem, hogy képes a hőérzékelésre. Állandó összeköttetéssel a központtal elkaphatjuk ha menekül vagy átváltozik. Megjegyzem a ruháin csak nem tud változtatni. Maga a kivitelezés már egyszerűbb. Bemegyünk. A portán jelvényt villantunk. Mármint akinek van. Kérünk egy mester és egy lift kulcsot. Embereink felmennek a másodikig lifttel. Ott kiszállnak, zárolják a felvonót. A két lépcsőházban előre nyomulnak. Irány a folyosó. Zárni kell a kijáratokat. Irány a célpont szobája. Mesterkulccsal ajtó nyit...bezsákol, kocsiba vele, irány a SHIELD. Én így csinálnám.

Felszerelés::

A szobában beszélni kezd egy idősebb férfi, miután mindenki megérkezett – ebből arra következtetek, hogy ő vezeti az akciót. Feltűnik azonban, hogy két társunk nevét – a férfi és a nő – nem mondja el az eligazítónk. Valószínűleg titkos, vagy valami ilyesmi lehet a háttérben – mindegy, gondolom csak „hé te izé”-vel dolgozok, amíg valaki nem szólítja meg őket – jó lenne figyelni, és elkapni ezt a pillanatot, hogy társíthassak valamilyen megszólítást hozzájuk. Félek, hogy lekéstem a bemutatkozásuk, valamit csak mondtak a többieknek, legalább egy kódnevet…
Mindegy is, koncentráljunk a feladatra. A férfi vázolja a helyzetet, bár nem hiszem, hogy van itt olyan, aki nincs tisztában a tényekkel, amiket már tudunk – mégis, jobb egy kis memóriafrissítés. Miután ez megtörtént, csöndben várunk, mindenki a másiktól vár ötletet – őszinte leszek, én nem vagyok túl jó asztali munkás, nem szerettem soha tervezni. Én terepmunkás vagyok, mondják meg mi a dolgom, és a tőlem telhető legjobb módon megteszem. Végül mégis megszólal az egyik – szintén idősebb – férfi, pont az, akinek nem tudom a nevét. Csöndben végighallgatom, majd bólintok, és megszólalok.
- Az ötletei elég egyszerűek ahhoz, hogy akár sikerüljenek is, de azért nem ártana biztosíték. Én még zárolnám is az egész környéket, az akció idejére se ki, se be senki, gondolom a SHIELDnek megvan az ehhez szükséges erőforrása. Így ha mégis beüt a gebasz, nehezebben menekül a tag előlünk, nem tud eltűnni a tömegben, ilyesmi. Elnézést a hülye kérdésért, de inkább, mint a tudatlanság. A férfi csak humanoid alakot tud felölteni? Nem lenne kényelmes, ha szárnyaló sas képében repülne ki az ablakon, vagy patkányként tűnne el a szemünk elől. Továbbá kéne valaki a tetőre, miközben mi „jelvényt villantunk” a portán, nem lenne szerencsés, ha már rég meglépne, mire mi felérünk. Ezt akár vállalni is tudom, a páncélommal. – nagyjából ennyit tudok hirtelen hozzátenni a tervezéshez, el is hallgatok, és várom hogy lehurrogjanak, vagy megfontolják a szavaimat.

Jack Gammer Naplója - Versenyfutás - 2. Bejegyzés - Dátum: 2025. október 15.

Ez volt az első bevetésem a san franciscói szektás mizéria óta. Elrepült néhány hónap, amelyeket a képességeim csiszolásával és alja munkával elvégzésével tölthettem, de azok az idők véget értek. Eljött a nap, amikor ismét rendkívül fontos megbízáshoz utaltak ki. Aminek különösen örültem, hogy most nem kellett átrepülnöm a fél országon, hazai terepen dolgozhattam, New Yorkban. Mocskos volt, romlott volt, veszélyes volt, de az én városom, én pontosan így szerettem. Mintha az egész világegyetem központja lett volna. És nem csak a földi eseményeké, de a kozmikus dolgok is itt landoltak, az asgardi dolgok is szerettek erre érkezni, sőt, még démon inváziónk is volt a közelmúltban. A hot-dogért jár ide mindenki, én mondom. Ebben a csodálatos városban várt rám a következő megbízásom. Már korán reggel, amint megérkeztem a SHIELD központba, behívtak eligazításra. Ismét egyedüli SHIELD ügynökként kellett dolgoznom, ez egyrészről több mozgásteret engedett nekem, másrészről megint számomra idegen csapattársakat sóztak rám. Ezúttal nem nyomozni kellett, azt már elvégezték korábban mások, a mostani feladat az elfogás volt. Ráakadtak az egyik férfira, aki felelős volt a Chromix-landen kitörő vírusért és az abból adódó halálesetekért. A fickóra minden létező szervezet vadászott, akinek megvolt hozzá a forrása, így nem csoda, hogy az álcája ellenére a nyomára akadtak. De ne kisebbítsük az érdemeit, egy jó darabig sikerült a radar alatt maradnia. Persze hamis névvel, hamis adatokkal, egy fél tucat gazdag személyazonossággal és alakváltó képességgel ez nem is tűnt olyan nehéz feladatnak. Az elfogása azonban annál inkább. Áttanulmányoztam, amit az ügyről eddig tudni lehetett, hogy képben legyek a fickó tevékenységével kapcsolatban, majd felszerelkeztem és elvitettem magam a helyszínre. A célszemély egy Above nevű négycsillagos hotelban bujkált, a Staten Island északi részén. De egyelőre az utam nem a szállodába vezetett, hanem a helyszíni eligazításra, amely a hoteltől úgy két saroknyira lévő megfigyelőszobának kialakított lakásban volt esedékes.

Már az ajtóban igazoltatás volt, természetesen nem ellenkeztem, szépen megmutattam minden SHIELD-es iratomat, majd beléptem a „bázisra”. A másfél szobás lakás teljesen át lett alakítva megfigyelő helyiségnek. Az egész tele volt ismerős SHIELD felszerelésekkel, lehallgató készülékek és kamerák adásai, élőben a drone-októl is, természetesen minden csatornán a szállodát és környékét tartották megfigyelés alatt. Modern kis felszerelés volt, de már megszoktam, hogy a szervezet sosem adta alább ennél. Megszámolni se tudnám már hány ilyen helyiségben jártam már, nem csak SHIELD-es, de rendőri pályám alatt is. És nem csak az akcióhős szerepében, sokszor volt az enyém a megtisztelő megfigyelő szerepköre is. A többi bent tartózkodó SHIELD ügynöknek kollegálisan biccentettem, nem láttam ismerős arcokat, de megnyugtatott, hogy akármilyen összevont akció is volt ez, végső soron még mindig mi dirigáltunk. A nappali közepén helyet is foglaltam az asztalnál, leültem az egyik székre is vártam. Szép lassan megérkezett az egész csapat, mindenkit tömören üdvözöltem és be is mutatkoztam, nehogy még itt illetlennek találjanak újdonsült munkatársaim. Ezen kívül azonban nem kezdeményeztem beszélgetést, csak csöndben vártam és figyeltem a ténykedésüket. Fura figurák voltak, nem tagadom, és nem feltétlenül a jó értelemben. Charlie és Delta, a WREC-től, akik a helyszínen öltöztek át és szerelkeztek fel. Annyiban legalább jó volt a dolog, hogy felmérhettem a készleteiket. Profiknak tűntek, reméltem a terepen is tudják hasznosítani azt a módszerességet, amit a felszerelkezés közben alkalmaztak. Colona Walding, az önkormányzattól, aki egyértelműen csak azért volt itt, hogy a média előtt majd jól learathassa a babérokat az irodája. Ezen kívül más hasznát nem igen láttam és ez se mi hasznunk volt. Ha én vezettem volna a műveletet, valószínűleg be se engedtem volna ide. Pókember az AIM jóvoltából, csodálatos, egy őrült maszkos bohócot is a nyakunkba sóztak. És itt volt még a megtámadott ország királya jóvoltából a testőrsége parancsnoka, Alex Fisher. Voltak fenntartásaim a csapatot illetően, de nem akartam az első benyomás alapján ítélkezni. Az is benne volt a pakliban, hogy fölöslegesen aggódtam és egy olajozott gépezet volt itt kialakulóban. Egyelőre azonban megtartottam magam abban a hitben, hogy egyik alakra se bíztam volna rá az életem, vagy a küldetés sikerét, vagy igazából bármit.

Megérkezett a csapat minden tagja, elkezdődött az eligazítás. Az akció parancsnoka ugyanaz a SHIELD ügynök volt, aki korábban engem is beavatott a dolgokba, Joe Cracker ügynök. A férfinek elég átlagos kinézete volt, negyvenes évei elején járt, halántékánál már őszült, barna haj, barna szem, semmi szemkötő vagy vicces bajusz. Nem ismertem, ma találkoztam vele először, de bíztam benne, hogy megfelelően koordinálja majd az akciót. Kezdésnek felsorolta a csapat tagjait, ezzel én már fejben megvoltam, szóval nem is pazarolok rá több szót. Magamban kicsit elmosolyodtam az együttműködés részen, hiszen tudtam, mit jelentett, legalábbis a számomra. Dolgozzunk együtt, teljesítsük a küldetés, de ha lehet, a végén a SHIELD kezében kössön ki a célszemély. Tisztában voltam a parancsaimmal és igyekeztem eleget is tenni nekik. Ami egy ilyen összeverbuvált csapattal elég érdekes menetnek bizonyult. A következőkön kicsit meglepődtem, hiszen nem azonnal utasításokat kaptunk, hanem csak információkat, ami alapján nekünk kellett vázolni az elképzeléseinket. Végül is belegondolva érthető volt a dolog. Egy SHIELD akciónál feküdtek volna a tiszta parancsok, de egy ilyen vegyes felvágottnál szükség volt részletes egyeztetésekre. Azonnal hozzá is láttam a saját elképzeléseim megformálásának, miközben hallgattam a plusz információkat. A fickó elfogása volt a cél, civilekre vigyázni, veszélyes figura volt, ezek mind tiszta sor, persze sosem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyet. A tetőről is megközelíthető volt a szálloda, volt tűzlépcső, illetve három bejárat is. Behatolási pontunk tehát volt bőven, sajnos ezzel együtt a célszemélynek menekülési lehetőségek is. A célpont két befektetőt várt délután egykor, egy nőt és egy férfit várt valamiféle tárgyalás miatt. Ez jó alkalmat kínált volna az akcióra. Maga a szálloda 5 szintes volt, a célpont pont közép tájt, a 3. emeleten lakott, a szint közepe felé, közel a lifthez. A épületen belül a szintek közepén futó lifttel, illetve a szintek szélén haladó lépcsőkön lehetett közlekedni. Elgondolkodva szemléltem az időközben asztalra kipakolt információkat és igyekeztem a legjobb tervet megformálni magamban, amit közkinccsé tehettem.

Vártam egy darabig, de senki nem ragadta magához a szót. Így a nagy csönd közepette már éppen megköszörültem volna a torkomat, jelezve, hogy kezdem én, mikor megelőztek, méghozzá Charlie volt az. Türelmesen hátradőltem hát és hallgattam a mondanivalóját. Rendkívül értelmes dolgokat mondott, nem kevés olyan apróságot is, amelyet jómagam is szóvá akartam tenni. Azon kaptam magam, hogy egyes részeknél még kicsiket bólintottam is. Mégis, voltak az elképzeléseiben hiányosságok. Az elképzelések jók voltak, de túlzottan leegyszerűsítette a dolgokat. Kezdésnek minden esetre nem volt rossz. Mikor végzett, elismerő arcot vágtam, majd ahogy azt előtte is terveztem, már majdnem megköszörültem a torkomat kicsit, jelezve, hogy én jönnék, de megint megelőztek. Alex tette hozzá a maga aprócska ötleteit, illetve inkább megjegyzéseit az elhangzottakhoz. Ezekre inkább már csak fintorogni támadt volna kedvem, de inkább nem tettem, hiszen ezekbe is volt logika, de az előző felszólaló jobban tetszett. Mikor második csapattársam is végzett, már tényleg nem húztam az időt, keményen megköszörültem végre a torkomat, hogy én jövök.
- Akkor át is venném a szót, ha másnak nincs ellene kifogása. Nagyon jó elképzelések hangzottak el, párat támogatok is, de párhoz lenne hozzáfűznivalóm is.
A bevezető után kicsit körbepillantottam. Sajnáltam, hogy nem én szólalhattam fel először, még véletlenül sem akartam, hogy esetleg kötözködésnek véljék a szavaimat, pusztán a saját elképzeléseimet próbáltam hozzátenni az amúgy remekül felvázolt forgatókönyvekhez.
- Először is, mielőtt bármiféle tervvel foglalkoznánk, ezt az alakváltó trükköt ki kell iktatnunk valahogy. Kezdjük azzal, hogy szögezzük le, senki sem akciózik egyedül, mindig mindenhol minimum két ember van. A csapattársak pedig le sem veszik egymásról a szemüket. Nem szabad szétszakadnunk, ugyanis ha egyikünket kiiktatja a célszemély, könnyű szerrel felveheti a személyazonosságát, beépülhet az akcióba és idővel köddé válhat. Tehát ha külön is válunk, senki nem mehet egyedül sehová, én ezt javasolnám. A célszemély követésére talán nem lesz szükség gázra, egyszerű nyomkövető is megtenné valahol a testén. Vagy a bőre alatt. Esetleg ha van szobaszerviz, az ebédjébe belecsempészhetünk valami ilyesmit. De ha csak érintkezve tudjuk rátenni, az se olyan nagy baj. Ha egyszer elég közel tudunk hozzá férkőzni, onnantól már megcsíptük. Azonban ez a közel férkőzés bizony nem lesz olyan egyszerű. Olvastam a fickó aktáját, veszélyes elem, ráadásul profin tud eltűnni. Ezt a letámadós stratégiát egyáltalán nem támogatom. Ha elkezdünk lezárogatni, masírozgatni, jelvényeket villantgatni, akkor azonnal szagot fog és eltűnik. Lezárhatjuk a környéket, de a tapasztalatai, képességei és a szakértelmei által könnyű szerrel átlóghat a biztonsági ellenőrzéseinken és bottal üthetjük a nyomát. Egyetlen esélyünk lesz elkapni, ezért javaslom, éljünk is vele és ne pisztolyokat lobogtatva lovagoljunk be a városba, erőszakkal, hanem szép csöndben, okosan, taktikusan.
Itt vettem néhány lélegzetvételnyi szünetet, hagytam, a nézőközönség is megeméssze a hallottakat. Egyszerűen nem tartottam hatásos elképzelésnek a bemasírozást. És tudtam, hogy a parancsnok se. Különben nem itt tervezgettünk volna, hanem már rég a szállodában meneteltünk volna. De a fickó értette a dolgát, ha bármikor gyanút fog, akkor el fog tűnni és akkor megint kereshetik hónapokig. Nem, ezt nem hagyhattuk. Itt volt az esély elfogni ezt a bűnözőt, olyan megoldást kellett választanunk, ami biztosan működött.
- Én is ebben a tárgyalásban látom a legnagyobb lehetőséget. Az első ötlet már elhangzott, a tárgyalópartnerek helyére épülhetnének be a mi embereink. Ehhez azonban mindent tudnunk kell a tárgyalás mibenlétéről. Természetesen az eredeti tárgyalópartnereket le kell szerelnünk. És mondanom se kell, a trükk csak akkor működik, a célszemély még nem találkozott az érintettekkel. Kockázatos terv, de talán ez járna a legkevesebb feltűnéssel. De ehhez igencsak alapos hírszerzés kell. Személy szerint rizikósnak tartom, és csak akkor próbálnám meg, ha tényleg mindent tudunk erről a tárgyalásról és biztosan kivitelezhető lenne a csere. A másik ötlet talán kevésbé kockázatos, ha nincsenek megfelelő információink az elsőhöz, akkor inkább ezt javasolnám. Megvárjuk a tárgyalás időpontját és amíg a célszemélyünk el van foglalva a vendégeivel, mi behatolunk, közelébe férkőzünk és körbekerítjük. Nem felszerelkezve és fegyverrel a kézben, hanem inkognitóban, vendégnek álcázva magunkat hatolnánk be az épületbe. Így mire rájön, mi történt, már rá is törtük az ajtót, bilincset kattintottunk a csuklójára és zsákot húztunk a fejére. Ez a bekerítés azonban nem tudom mennyire kivitelezhető 5 emberrel. Mint említettem, veszélyes lenne bárkinek egyedül megközelítenie a célszemélyt. Mégis, talán ez lenne a legbiztonságosabb és legkevésbé feltűnő módszer. Sok minden függ a rendelkezésünkre álló információktól és erőforrásoktól. Egyelőre ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
Sok újat nem is mondtam, sajnos, vagy szerencsére, de már minden elképzelésem elhangzott Charlie szájából. A tárgyalás volt a legjobb esélyünk, ez világos. Vagy belülről, vagy kívülről, de az volt a legjobb alkalom az elfogás kivitelezésére. Amiben nem értettem egyet, de nagyon, az a „fejjel megyünk a falnak taktika”. Volt egy olyan érzésem, hogy a célszemélyünk volt annyira óvatos, hogy a hotel környékét szemmel tartotta és bármikor készen állt a menekülésre. Nem szabadott okot adnunk rá, hogy gyanakodjon. Mindennek úgy kellett zajlania a szálloda környékén, mint egy normális napon. Jelvényeket és fegyvereket lobogtató SHIELD ügynökök bőven elég ok lettek volna, hogy a fickó felszívódjon. És képes lett volna rá, ebben biztos vagyok. Ha nem sikerül a közvetlen közelébe férkőznünk addigra, mire elkezd gyanakodni az ottlétünket illetően, akkor bukhatjuk a küldetést. Rendkívül óvatosnak kellett lennünk, csendesnek, észrevétlennek, átlagosnak, nem akartuk kiugratni a nyulat a fészkéből. Legalábbis én szívesebben vettem volna, ha a nyúl megvár minket az odújában, ahol simán bezsákolhatjuk. Persze ez csak az én meglátásom volt, nem feltétlenül a helyes meglátás.

Összefoglalva, Charlie csupa okosságot mondott, főleg a tárgyalás időpontjának kiaknázását illetően. Sok mindent elmondott, amit jómagam is terveztem, alig pár pillanattal előtte. Mégis, találtam olyan pontokat, ahol úgy éreztem, ki kell egészítenem az elhangzottakat. Alex lelkesedését is díjaztam, de az ő meglátásával már nem nagyon értettem egyet. De az alakváltással kapcsolatos kérdés üde színfoltja volt a megszólalásának. Valóban érdekes lett volna, ha egy fickó helyett egy madárra vagy emlősre vadásztunk volna. Mégis, úgy emlékszem az aktában fel volt tüntetve, hogy humanoid alakokra korlátozódott az alakváltó képesség, így ezt inkább egy viccként könyveltem el. A senki sem akciózik egyedül szabályt nagyon fontosnak tartottam az alakváltó képesség miatt. Ugyanígy a nyomkövetést is, ami valóban megkönnyítette volna a dolgunkat. Nyomkövető chip, vagy gáz, vagy csak egy ráállított megfigyelőeszköz, bármi, ami segített nekünk beazonosítani, miután megtaláltuk. És a legfontosabb pont, az akció alacsony profilon tartása. A bemasírozós ötleteket szívem szerint már most azonnal elvetettem volna. Biztos voltam benne, hogy a célszemély a veszély első és legapróbb jelére készen állt, hogy teljesen eltűnjön a radarról. Vagy tárgyalópartnernek, vagy vendégnek álcázva kellett a szoba közelébe férkőznünk és rajta ütnünk, lehetőleg pont a tárgyalás közepette, amikor a figyelme másfelé irányítódott. Kevés emberünk volt, de megoldható feladatnak ígérkezett, papíron legalábbis. Ennyi hozzáfűznivalóm volt a dolgokhoz egyelőre, további információk és reakciók hiányában ennyire telt. Ismét hátradőltem a székemben és türelmesen vártam, hogy a többiek is felszólaljanak. Illetve hogy majd a végén a parancsnok kiegészítse az elképzeléseinket, kiválassza a rájuk illő legmegfelelőbb tervet és elindulhasson az akció. Charlie egyelőre hozta azt, amit egy profitól elvártam, én is próbáltam hozzátenni a magamét, most a többieken volt a sor. Talán mégsem volt ez egy olyan rossz csapat, sőt, majd kiderül. De ha más nem is, a küldetés minden esetre izgalmasnak ígérkezett, ez teljesen biztos.

// Bocsánat ha kicsit kusza lett, de elég nehéz úgy reagot írni, hogy időközben még bele kell írnom két felbukkanó másikat is. //

Mindenki megérkezett és elkezdtük a dolgokat. Tetszett a profik megszólítás, mert tökéletesen illik rám. Már két darab tűzharcban voltam és ebből egyszer 75 évet ugrottam vissza a múltba, egyszer pedig majdnem zombi lettem.  Tehát, igen, szerintem profinak mondhatom magam. Viccet félretéve, tetszik a SHIELD ügynök hozzáállása a titkárnőhöz. Biztos olvasta aktában, hogy mennyire hasznos. Mondjuk most egy kicsit öregebbnek tűnik, de mindegy, biztos rosszul emlékszem. Cracker ügynök kért tőlünk terveket, nyilván, hogy felmérjen minket. Utolsónak szólalok fel, mert a többiek képzettebbek ebben. Sok jó ötlet hangzik el a néhány rossz mellett. Ahhoz képest, hogy a rajtaütést kizártuk az elején, mégis elhangzik kétszer, de Mr. Gammer elmondta, hogy mért nem működik. A maszk alatt elismerően bólogatok, Sherill után őszintén kezdtem kétkedni az ügynökök rátermettségében, de ez a terv tetszett.
-Egyetértek Mr. Gammer-rel, a rajtaütés, lezárás, jelvény villogtatás halva született ötlet. A veszélyt, hogy a célpont beépül az akcióba könnyen kikerülhetjük jelszóval, jelzéssel vagy a célpont, esetleg az akció részvevőinek benyom-követőzésével. Személy szerint én a tárgyalás ideje alatt fognám el a célpontot. Akkor a legsebezhetőbb és feltételezem tudjuk hol van. Ha elég titkos, akkor még kevesen is lesznek a szobában. Szerintem ez a legjobb ötletünk.

Amikor a nő, aki eddig senkit sem érdekelt megszólalt, felvontam a szemöldököm. Ő lenne hát Miss Bürökrácia. Már az első mondata után felpofoznám, de szépen mosolyogva végighallgatom, majd nyájasan megszólítom.
- Kérem ne értsen félre, tisztelem az öregasszonyokat, de maga mégis miről beszél? A legnagyobb teher? Bü... - itt komolyan vissza kell fognom magam, hogy ne csússzon ki a számból a "bürokrata ribanc" megszólítás, inkább köhögésnek álcázom az elkezdett szót, és folytatom.
- Maga azért van itt, mert valamelyik fejes már eléggé unja ahhoz, hogy önnel szórakozzon, és adtak önnek egy munkát, ami abból áll, hogy csöndben figyel, és jegyzetel, nem pedig a munkánkat akadályozza, ha nem tévedek. Tehát legyen szíves visszavenni az arcából, mert nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen akit zavar, de biztosítom, hogy a legszeszélyesebb igen. És mint Chromix-land küldöttét, kurvára leszarom, hogy hányszor írja le kisbetűvel a nevem abba a kis füzetkébe, amit a középkor óta nem használnak - gyerekkori ajándék? Amúgy nyugodtan rajzoljon le, és tépjen össze. - teszem helyre gyorsan, majd visszafordulok az akció vezetőjéhez.
- Elnézését kérem a kiakadásomért, csak nem bírom a nagypofájú senkiket, akik hátráltatják azokat, akik szeretnének haladni a feladattal. Egyébként azt mondta, hogy az egyik tag nő, igaz? Ha megfelelően tudnak álcázni, akkor eljátszhatom a szerepét, és a páncélomat is magamnál tarthatom, jelenlegi formájában, táskának álcázva. Ígérem, a helyzetre való tekintettel mostantól visszafogom a dühkirohanásaim. - teszem hozzá még biztosítékként, hiszen tudom, hogy nem voltam túl profi az előbb. Bürokrata ribanc.

- A felesleges kiakadások is hátráltatnak. - Veti oda Mallory félvállról, de a mások két nőre rá sem néz. Mielőtt bármi reakció érkezett volna a három nő verbális cicaharcához, Tariq gyorsan köhintett egyet.
- No de hölgyeim. Tervezünk. - Próbálja ő rövidre zárni a vitát, mielőtt valamelyik illetékesnek ilyen piszlicsáré ügyekkel kéne foglalkoznia. Végighordozza tekintetét a jelenlévőkön. Összeráncolja szemöldökét, majd folytatja a tényleges munkát. - Lenne egy javaslatom. Craker ügynök. Adja ki az utasítást a két érkező védőőrizetbe vételére. Se telefon, se egyéb kommunikációs forma. Az irataikat, felszerelésüket vegyék át és hozzák ide. Én nem bíznék meg a WREC-esekben. Ezért szereznék civil ruhát Gammer ügynöknek és ő lenne a férfi. Viszont Delta itt a legalkalmasabb a nő szerepére. Mialatt ketten bemennek, pókember biztosítja a tetőt. Missz Fisher, Missz Walding és én belépünk az épületbe. Még mindig feddésben. Missz Walding a városvezetés nevében és egy fontos terrorelhárító akció okán elkéri a liftkulcsot. Ezalatt az idő alatt felmegyünk Missz Fisherrel a lépcsőn. Missz Walding követ minket lifttel. Gammer ügynök amint tudja lábon lövi, Delta vállon a célpontot. Amint ez megvolt, pókember behatol a tetőn vagy az ablakon át. A sérültet lefogja hálóval, bebábozza. Én és Gammer ügynök felkapjuk és az időközben megérkező lifthez megyünk. Levisszük a foglyot a bejárathoz. Közben ön Craker ügynök értesíti a rendőrséget, hogy urai a hotelben a helyzetnek. Mi bedobjuk a kocsiba a foglyot. Missz Fisher biztosítja a helyszínt pókemberrel. Majd Missz Fisher és Missz Walding megpróbálják elkérni a biztonsági felvételeket, hogy ne maradjon nyoma az akciónak. Ha kell, akkor a SHIELD-nek meg kéne támogatnia ezt a műveletet. Az egész maximum tíz perc. Gyorsan és hatékonyan kell működni.

Felszerelés:

Megszólal a bürokrácia és wow, eddig azt hittem én nem értem a 21. századi szociális helyzeteket. Hogy nem tudhatja egy ember, hogy mennyire utálja itt mindenki? Mindegy, ez csak egy kis fenn akadás, meg egy tenyérbe temetett arc. A tervezés folyamatosan rohan tovább, megállás nélkül. Cracker ügynök további információkat oszt meg. Ebből a számomra leginkább figyelem felkeltő az AIM-mel egy területet lefedő Roxxon. Rögtön az emlékeim közt kezdek kutatni, hátha van valami fontos dolog, amit ez a cég fejlesztett ki. Ha semmi sincs, akkor kapcsolatba lépek MODOK-kal, hátha ő tud valamit.
- MODOK, tudsz egy gyors összefoglalót adni a Roxxon cég tevékenységéről?-miután ez megvan, végig hallgatom amit a WREC-es szakember mond, és egyet kell értenem vele. Az én ötletem több embert igényelt volna, így ez marad talán a legjobb döntés. A beöltözésre kiválasztott személyekkel is egyetértek.
- Miss Fisher, ha megbocsájt, de egy ilyen gyors akciónál minden másodperc számít. Ha reagálni kell, nem várhatjuk meg, amíg újra felveszi a páncélját. - mondom a nőnek. Különben is túl nagy ütőerő egy páncél, még ha ilyen primitív is, ahhoz, hogy ne ő legyen a biztosítékunk.

Tariq egy darabig morfondírozott. Nem tetszett neki a két ügynök. Eddig teljes egészében abban a hitben élt, hogy ha nem is teljes az információ megosztás, mégis van együttműködés. Ezzel szemben nem az eligazításon, hanem a tervezéskor derülnek ki olyan újabb és egyre meglepőbb információk, amelyekről illet volna értesítenie a SHIELDnek a többi résztvevőt is.
- Hogy-hogy nem vihetünk be éles fegyvert? Maguk a SHIELD, nem? Mi pedig egy veszélyes terrorista elfogására készülünk. Emiatt azt sem értem, miért nem lehet a hotel igazgatóját megkeresni és együttműködésre kérni vagy legalább figyelmeztetni. Hacsak nincsenek olyan információik, amiket eddig nem osztottak meg velünk. Mert voltam már pár állami és szupranacionális vagy szövetségi eligazításon, de eddig csak itt kell azt éreznem, hogy az információkat harapófogóval kell megszerezni az eligazító tiszttől. Már elnézést. - Vár néhány másodpercet, majd folytatja. - Továbbá meg kell kérdeznem, hogy ha tudjuk, hogy jelenleg a szobájában van. És gyorsan és csendben kell dolgoznunk, akkor miért tervezzük túl a műveletet? Odamegyünk, felmegyünk az emeletre. Rátörünk, szabadon megsorozzuk a nyugtatóval. Bezsákoljuk. A számlájára írják az ajtó kárt. És kijövünk. Nem válunk szét, nem jelszavazunk, nem szórakozunk. Csak dolgozunk.

Felszerelés:

MODOK gyorsan válaszol a cég teljes profiljával. Gyógyítás meg ilyenek. Nem tűnnek nagyon olyanoknak, mint akik üzletelnének egy tömeggyilkossal, de ki tudja. Egyik cég sem tűnik annak. Na jó, talán Oscorp. Ha benne lennének valami mocsokban, MODOK valószínűleg tudna róla. Ha kiváltak a Loki-AIMből, akkor van esély, hogy idealisták és tényleg nem tudnak a férfi múltjáról. Talán ha szólnánk nekik, még együtt is működnének. De ez kockázatos lenne, valószínűleg nélkülük is megy, és esetleg még később fel is használhatjuk ezt a kis foltot ellenük, ha esetleg szükség lesz rá. A többiek folytatják a szóváltást, és felmerül néhány jó kérdés. Például, ha mindent megtehetünk, miért nem használhatunk éles lőfegyvert. Nem mintha szükséges lenne a küldetéshez, egyszerűen megoldható, akár még lövések nélkül is. De mindegy, ezek már nem annyira fontosak. A terv nagy része megvan. Két tégla, meglepetés Pók, háló, és visszük. Nem kell ezt annyira túlbonyolítani.

Miután kiosztottam a kis ribancot, hátradőltem a székben, és hagytam, hogy a többiek folytassák a tervezést. Nem igazán tudtam a továbbiakban építő jelleggel hozzászólni, és már így is leszóltak, hogy hátráltattam a tervezést, ezért innentől úgy döntöttem, hogy csak csöndben fogok figyelni, és várni, hogy végre eldöntsék mi legyen. Ha Chromix-landben lennénk, már rég végeztünk volna a dologgal. Teljes lezárás, percek alatt észrevétlenül megoldható - senki se ki, se be, az épület körül öt méteres körzetben minden lezárva, csatornarendszerben emberek, minden luknál ahol egy patkány átfér, álljon három fegyveres őr. Addig lezárás alatt van a terep, amíg nincs meg akit keresünk, ha kell, akkor egyesével rakunk mindenkire képességblokkolót, sőt, pár unatkozó mesterlövész még a galambokat is lelőheti a szálloda környékén. Tekintve, hogy hányan vannak a szállodában, maximum egy óra alatt átnézünk mindenkit, és az ilyen bürokrata ribancok, mint ez a Walding szépen gyűrűzik az összes állatot, ami nagyobb mint egy kullancs. Ha nincs meg az emberünk, akkor pedig az alapzatig romboljuk az épületet.
- Amúgy én csak azt nem értem, ha a férfi mutáns, és olyan rohadt fontos és veszélyes ember, akkor miért nincs itt 1-2 Őrszem, ami kilóméterekről kiszagolná? És miért ilyen mocskosmód titkos ez a küldetés? Ha nemzetközi körözőlistán van, és minden nemzet ahol már megfordult keresi, akkor biztos nem haragudna meg senki, ha elkapnánk. Támogatnom kell a férfit, valami itt rohadtul bűzlik. - szólaltam meg végül, csak mert annyira unalmas volt csöndben lenni.