Fénykardvívás

"Bolond. Engem Dooku Gróf tanított a Jedik művészetére."
- Grievous tábornok Obi-Wan Kenobinak.

A fénykard küzdelem, a harcnak a Jedik és Sithek által előnyben részesített formája volt, mely kezdetben az ősi kardforgató harci technikán alapult. A kifejlesztése óta eltelt évszázadok alatt hét klasszikus Forma és számos más módszerré fejlődött. A fénykardot több okból is nehéz volt uralni, többek közt a súlypontja a markolaton belül volt. Azt mondták, csak egy Erő-érzékeny tudja a fénykard használatát teljesen elsajátítani. Mindegyik stílus tartalmazta a saját támadásait, védéseit és állásait.


Mindegyik Jedi, a fénykard küzdelemnek azt a stílusát választotta, ami legjobban illett hozzá. Például Yoda mester arra használta az Ataru-t, hogy ellensúlyozza az alacsony termetéből adódó hátrányokat; Mace Windu arra használta Vaapad-ot, hogy a fény fegyverévé változtassa saját belső sötétségét; Dooku Gróf azért alkalmazta a Makashi-t, mert az volt a szándéka, hogy gyakran részt vegyen fénykard-fénykard elleni harcokban, és a II. forma hangsúlyozta társadalmi rangját, az eleganciát és a pontosságot is. A Jedik megtanulták mindegyik forma elemeit, bár kevesen lettek mesterei mindnek valaha is.

Íme tehát a 7 klasszikus vívóforma, valamint a Jedik közti egyéb elnevezéseik:

I. Forma: Shii Cho - "A Sarlac útja" vagy "Az eltökéltség formája"
II. Forma: Makashi - "A Ysalamir útja" vagy "A versengés formája"
III. Forma: Soresu - "A Mynock útja" vagy "A rugalmasság formája"
IV. Forma: Ataru - "A Sólyomdenevér útja" vagy "Az agresszió formája"
V. Forma: Shien / Djem So - "A Krayt-sárkány útja" vagy "Az állhatatosság formája"
VI. Forma: Niman - "A Rancor útja" vagy "A mérsékelt forma"
VII. Forma: Juyo / Vaapad - "A Vornskr útja" vagy "A vadság formája"
+ Unortodox és egyedi formák

A hét forma nem csupán kardforgató mozgás volt, hét különböző filozófiát tükröztek. Ráadásul nem volt szükség fénykardra, hogy gyakorolja valaki a hét formát: fegyvertelen harcban is alkalmazhatták akármelyiket. Mace Windu, Obi-Wan Kenobi és Kit Fisto Jedi-mesterek demonstrálták ilyen terű tehetségüket a Haarun Kal-i csata és a Bio-Droid Felkelés alatt.
Az egész legvégén találhattok unortodox és egyedi fénykardvívási formákat is.

A LEÍRÁSOKAT NEM KÖTELEZŐ ELOLVASNI! Érdekességnek vannak kint!

"Egyszerű, és az egyszerűsége az ereje." - Kreia.

Történelme
Amikor a fénykardok technológiája kifejlődött, szükségessé vált egy hozzá kapcsolódó harci technika kifejlesztése is. Így megszületett a Shii Cho, amit a Sarlac útjának, vagy az eltökéltség formájának is neveztek. A Shii Cho volt a fénykard küzdelem legősibb stílusa, amit a korai Jedi-mesterek fejlesztettek ki, hogy foglalja egybe az ősi kardvívó hagyományok fő elveit. 4000 évvel a yavini csata előtt a Shii Cho a legegyszerűbb forma volt a Jedik által ismert stílusok közt. Egyszerűsége miatt gyakorta az első forma volt, amit a fénykardvívók megtanultak, méghozzá olyannyira, hogy majdnem mindegyikük beleveszi a Shii Cho néhány elemét a saját stílusába.
A klónháborúk idején a Shii Cho volt a Jedi-rend fénykard képzésének alap standardja.

A kapcsolat jelei
(Lásd: lentebb)

A kapcsolat jelei közül az egyik, a Sun Djem. A korai Shii Cho stílusú vívók egyik célja, hogy elvegyék, vagy megsemmisítsék az ellenfél fegyverét, biztosítva a győzelmet sérülés okozása nélkül, amely mindig a Jedik egyik célkitűzése maradt. Azonban a Makashi felemelkedésével a Sun Djem majdnem lehetetlenné vált. A Makashi-t használó párbajozók elég edzettek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a fegyvereik elvételét, vagy megsemmisítését.

A I. Forma a következő alapvető technikákat és fogalmakat tartalmazta:

- Támadás, a különböző testzónák támadásainak csoportja.
- Hárítás, a testzónák elleni bármilyen támadások blokkolásainak csoportja.
- Testzónák (1 - fej, 2 - bal kar, 3 - jobb kar, 4 - hát, 5 - bal láb, 6 - jobb láb).
- Gyorsasági edzőgyakorlatok.

A Régi Jedi Rendben az Ifjak megtanulták a Shii Cho-t, mielőtt megkezdték a padawan életet egy Jedi-mester mellett. Ez azért jó így, mert a Shii Cho az egyik legkönnyebben megtanulható, mégis erőteljes forma. A kiképzésükbe beletartozott a távirányított gyakorlógömbök plazmasugarainak hárítása is, bekötött szemmel, vagy leeresztett rostélyú sisakban. A fénykardvívás oktatók, mint Yoda vagy Cin Drallig, Jedi-karrierjük alatt tanulók ezreinek okították a Shii Cho-t.

Kit Fisto a Shii Cho figyelemre méltó használója volt (és egyetlen mestere), de Darth Sidioust nem tudta legyőzni vele. Obi-Wan Kenobi mondta a Shii Cho-ról, hogy vad, nyers és halálos, de nagy érzelmi fűtöttséget igényel. Azonban Kenobi felhasználta a Shii Cho elemeit a Dooku Gróffal való harcában az Láthatatlan Kéz fedélzetén. Dooku mondta a Shii Cho-ról, hogy lumberdroidként tanakodik, lépésről lépésre, sarkosan mozog, ügyetlen, de könyörtelenül makacs. Mindamellett a Shii Cho hatásos volt a több ellenféllel szembeni helyzetekben.

A Shii Cho egyike volt azoknak formáknak, melyeket Dooku Gróf megtanított a félelmetes Jedi vadásznak, Grievous tábornoknak, aki tovább adta ezt a tudást az ő IG-100 MagnaGuardjainak. Darth Vader használta a Shii Cho elemeit az ő Djem So variációjában.

Jelentős Shii Cho felhasználók:
Kit Fisto
Cin Drallig
Yoda mester
Zett Jukassa

"Ő egy vívó. Hatalom, pozíció, fölény: neki ez természetes, mint a légzés."
- Qui-Gon Jinn szelleme Yodának Dooku Grófról.

Történelme:
Miután a Shii Cho elterjedt, mint fénykardvívási technika, kialakult a Makashi a fénykard-fénykard elleni küzdelem technikájaként. Úgy írták le, hogy nagyon elegáns, erőteljes és nagyfokú pontosságot igényel, megengedve a használójának a támadást és védekezést minimális erőfeszítéssel, míg az ellenfele kifárasztja magát, gyakran forgatja egy kézzel a pengét a nagyobb mozgástér és a folyamatosság érdekében.
A Makashi a hárításokon, szúrásokon és kicsi, pontos vágásokon alapult - ellentétben más formák blokkolásaival és vágásaival. A II. Forma hárította a Sun Djem-et, a korai Shii Cho mesterek célját, a lefegyverzés és fegyver elpusztítás megelőzésében szerzett nagy gyakorlatával.

Alapállás:
A Makashi kezdő állása egy egykezes alsó védekezés a felhasználó oldalánál lefelé fordított pengével. Az a formális mozdulat, amit Dooku mutatott Yodának a Geonosison, egy Makashi tisztelgés volt, ami egy gyors X-et rajzolt a levegőbe a pengével.

A Makashi elemei:
A Makashi hangsúlyozta a folyamatos mozgást és támadások megelőzését, igen nagy fokú mozgékonyságot követelve a pengétől és a testtől egyaránt.
A színlelt támadásokat szintén gyakran használta, összezavarva, vagy csapdát állítva az ellenfélnek. Ezt a taktikát Dooku Gróf igen magas szintre fejlesztette a Klónháborúk alatti párbajaiban. Pontos lábmunkát és mozgásokat igényelt a védekezés közbeni, és/vagy a támadás alatti megfelelő távolság fenntartásáért. Ez a forma nagyon kifinomult pengekezelést és nagyfokú koncentrációt igényelt. Megfelelő időzítés, pontosság és szakértelem esetén az ellenfél veresége biztosítva volt, és a szakképzett felhasználó eredményei nagyon hatásosak voltak.
A Makashi-t gyakorlók lábmunkája egy egyenes vonalat követett, előre-hátra csúsztatva a lábfejeket, tökéletes egyensúlyban tartva a használóját, támadva és hátrálva egyaránt. A Makashi stílus az egyensúlyon alapult, előre-hátra mozogva, szúrtak és azonnal visszaléptek. Elegancia, lovagiasság, bűvölet, fortély, ügyesség és takarékosság voltak a Makashi alapjai. A Makashi párbajozók képezték magukat, hogy elkerüljék a Forma egyeduralmát, biztosítva a győzelmüket a kiszámíthatatlanság és a váratlanság által.
A Makashi felhasználók elegánsak, pontosak, hidegvérűek, magabiztosak és önteltek voltak (ami illik Dooku személyiségére is). Felhasználói a legteljesebb mértékben biztosak voltak a győzelmi esélyeikben, és gyakran olyan nyugalommal harcoltak, hogy az szinte táncnak hatott. Azonban a Makashi végzetes hibája volt, hogy a precizitásra és a sebességre helyezte a hangsúlyt a hatalom helyett, elhagyva azt, képtelen volt azonnal kivédeni a Djem-So támadásait.

Hibák:
A hatékonysága ellenére, a Makashi-nak voltak gyengéi. Ezek közül az egyik az volt, hogy némileg nehezebb volt ezzel a stílussal elhárítani a sugárvető lövedékeket. A Makashi-t azelőtt fejlesztették ki, hogy a sugárvetők elterjedtek a galaxisban, és a Makashi tréning csak a pengék elleni védekezést tanította meg a gyakorlóinak. A képzett felhasználók mindazonáltal minimális erőfeszítéssel tudták legyőzni ezt az akadályt.

Egy másik hátránya az volt, hogy egyetlen ellenféllel szembeni harcra tökéletesítették, ezért hátrányba került csoportos támadókkal szemben. Kivételesen képzett felhasználók mindazonáltal meg tudták védeni magukat ilyen esetekben is. Dooku például kisebb nehézségekkel harcolhatna akár egyszerre négy ellenféllel szemben is.

De a legnagyobb hiba a küzdelemnek ezzel a rendszerével az volt, hogy nem állhatna ellen olyan későbbi stílusok csapásainak, amelyek erőteljesebb ütéseket hangsúlyoztak a Makashi eleganciája és pontossága ellenében. Ezt mutatta Dooku Anakin-nal folytatott végzetes párbaja. A párbaj alatt a Makashi egyszerűen nem tudta létrehozni a szükséges mozgási energiát, hogy kellő védelmet nyújtson Djem So-val (Skywalker preferált stílusa) szemben. A Djem-So puszta nyers hatalma legyengítette Dooku védelmét, miközben fizikailag kimerítette őt, és elszívta a tartalékait az Erő hatalmától.

Jelentős Makashi használók:
Dooku a legmagasabb fokú mestere volt a Makashi-nak, azzal a precíziós pontossággal harcolt, ami az ősi technikát jellemezte. Fénykardjának markolata hajlított volt, biztosítva a penge jobb kezelhetőségét védekezés és támadás közben. Ez kétségtelenül mindennapos volt a Köztársaság korai éveiben, amikor számos Jedi használta a Makashi formát (Köztük Ki-Adi Mundi mester). Darth Tyranus ezt a formát használta, amikor pusztította a Jediket; a Jedi-tréning rendszere, amit a fénykardpárbaj részére alakítottak ki közvetlenül a Klónháborúk előtt és közben, nem készítette fel többségüket a forma ravaszságára és pontos mozgásaira.
Dooku ezt a formát szintén megtanította Grievous tábornoknak, aki továbbadta a tudást az IG-100 MagnaGuardoknak. Cin Drallig Jedi-mester, a legendás fénykard oktató, Makashi egy másik jelöltje volt. Darth Vader egyéni Djem-So változata tartalmazta a Makashi elemeit.
Úgy hiszik, a Makashi kihalt Dooku Gróf, Cin Drallig és Darth Vader halálával, minthogy nincs útmutató leírás a Klónháborúk után és Luke Skywalker Új Jedi Rendjében.

"Ez annyira jellemző rád, Kenobi mester. Engem nagy kardforgatónak mondanak, mert kitaláltam egy halálos stílust; de ki a nagyobb, egy gyilkos forma megteremtője, vagy a klasszikus forma mestere?"
- Mace Windu Obi-Wan Kenobinak.

Történelme:
Eredetileg a III. Forma magányos és csoportos, sugárfegyvereket használók ellen lett kifejlesztve. A korai Jedi fénykard forgatók egyre inkább kezdtek találkozni olyan ellenfelekkel, akik sugárfegyvereket használtak. Gyorsan felfedezték, hogy az elegánsabb formák, mint például Makashi, nem nyújtottak megfelelő védelmet a sugárfegyver támadások ellen. A Soresu lehetővé tette egy Erő-használónak, hogy pontosan és precízen eltérítse a lövéseket rövid és sebes mozdulatok használatával, megőrizve a fénykard test előtti zárt tartását. A III. Forma tartalmazza a hét ág legtöbb védekező mozdulatát, manőverét.

Filozófiája:
A Soresu olyan erős defenzív technikákkal rendelkezett, hogy úgy tűnt, alkalmassá teszi majdnem minden körülménynél, hogy képes legyen megvédeni használóját. Azok, akik tanulták ezt a stílust, arra használták az elsősorban védekező technikát, hogy agresszív ellenfelek hosszú támadásait gyengítsék le minimális ellentámadásokkal. Vártak, amíg az ellenfelük felhasználta az energiája legnagyobb részét, azután alkalmaztak egy váltakozó, agresszívebb támadást. A Soresu mesterei nem hagytak rést az ellenfeleik számára, hogy azok előnyhöz juthassanak. Helyette várták a végzetes hibákat az ellenfeleik védelmében.
Annak a kulcsa, hogy valaki szabadon uralja ezt a stílust, a Soresu fogalmának és filozófiájának beható ismeretéből adódik. Obi-Wan Kenobi Jedi-mester a Soresu iránti vonzódása ellenére Shii Cho elemeket és Ataru akrobatikákat alkalmazott a vívásban, ahogy azt bizonyította intenzív párbaja során Dooku Gróffal a Láthatatlan Kéz fedélzetén. Kenobi azután végezhette ezeket az átdolgozásokat a Soresu-n, miután vesztett Dooku-val szemben a Geonosison. Dooku arra használta Makashi elegáns, taktikus vívását, hogy megtaláljon egy hatásos és majdnem végzetes hasadékot azon a némileg egyszerű védelmen, amit Kenobi alkalmazott, ahogy egy tisztább Soresu technikát használt. Dooku határozottan csalódott Kenobiban, amikor azt a kevésbé fantáziadús Soresu-t használta ellene. Obi-Wan Kenobi szintén demonstrálta az adaptált Soresu-ját a Darth Vader elleni párbajában. Kenobi úgy tűnt, hogy fokozatosan visszaesik, de végül megtartotta a lélekjelenlétét, hogy egy olyan kreatív befejező csapással támadjon, amivel az ellenfele képtelen volt számolni.

Alkalmazás:
A Soresu olyan mozgásokat hasznosított, ami megpróbálta a testhez zárva megvalósítani a közel teljes védelmet a lehető legkisebb energia felhasználásával. A Soresu gyors reflexeket és pontos helyzetfelismerést követelt, azért hogy legyőzze azt a sebességet, amivel egy sugárvetőt elsüthetnek. Ez a technika minimalizálta a test expozícióját, miközben majdnem legyőzhetetlenné tett egy jól képzett felhasználót. A Soresu követői maradtak a kényelmes védekezésnél, mígnem az ellenfelük hagyott egy olyan védelmi rést, amit egy Soresu gyakorló általában ki tudott használni. A megfigyelők általában a Soresu-t egy passzív küzdelemfajtaként írták le. Egy rendkívül türelmes és tartózkodó személyiségű Jedi gyakran alkalmazta a formát. Valójában a Klón Háborúk alatt a Soresu volt a leggyakrabban alkalmazott Forma a Jedi Rendben.

Küzdelem:
A Soresu hátsó támadóállással nyit, a sok fénykard küzdelmi állás egyike, könnyen alkalmazható egy erős védelem és egy gyors indítású csapás kialakítására, ha szükséges. A Soresu állások jellegükben szintén hasonlóak a Shii Cho alapállásaihoz, mint ahogy azt Kit Fisto és Plo Koon Jedi-mesterek bemutatásában láthatjuk.
A Soresu felkészítette a felhasználót a hosszadalmas csatákkal, ahol megfigyelte és megtanulta, amit lehetett az ellenfele, vagy ellenfelei technikájáról, amíg harcoltak. Szintén azáltal, hogy a hosszadalmas csatákban tehetségesebb volt, egy Soresu felhasználó képes volt átvenni a küzdelem irányítását a forma sokrétű alkalmazásához. A Soresu felhasználó eldönthette, hogy az ellenfelét megöli, lefegyverzi, vagy éppen meggyőzi.
Sok Soresu használó élte túl a hosszadalmas Geonosis-i csatát annak a kitartásnak köszönhetően, amit a formából és a specialitásából nyert, kivédve és visszaverve a sugárvető lövéseket. A Soresu legnagyobb ereje a kitartásban és a kontrollban volt, amit a gyakorlója a végsőkig fejlesztett.
Mace Windu Jedi-mester megjegyezte, hogy bármely más harci stílussal ellentétben a Soresu nem egy válasz volt egy bizonyos típusú gyengeségre. A Vaapad válasz volt Windu belső sötétségére; az Ataru válasz volt Yoda korlátozott küzdőtávolságára és előrehaladott korára; a Djem So segített Anakin-nak kiengedni saját erőteljes érzelmeit. A Klónháborúk vége felé Windu mester a Soresu mestereként ismerte el Obi-Wan Kenobit. Ez volt a fő tényezője, hogy Kenobit a Jedi Tanácsba választották, mivel a Jedi volt a legalkalmasabb Grievous tábornok legyőzésére. Korábbi a párbaja alatt Dooku Gróffal a Láthatatlan Kéz fedélzetén, Kenobi szakértelme a Soresu használatában könnyen visszatartotta Dooku-t, és csak Dooku-nak az Erőben levő felsőbbrendű hatalma engedte meg neki, hogy eltávolítsa Kenobit a csatából.
Soresu-t tökéletes Jedi harci formának tekintették abban, hogy magába foglalt egy passzív életutat és a Jedi tanok egy szó szerinti kifejezését, hogy inkább védekezzen, mint támadjon. Obi-Wan a Soresu-t nagyon egyszerűnek tekintette, annyira visszafogottnak és védelemközpontúnak, hogy szerinte a Soresu csaknem egyenesen passzív volt. Mesterként Obi-Wan másodpercenként csaknem húsz csapástól tudta megvédeni magát bármilyen támadás esetén. Darth Vader használta a Soresu elemeit is az ő Djem So variációjában.

Előnyei:
A Jediknek nagyon előnyös küzdelmi forma volt a Soresu a Nagy Jedi Tisztogatás alatt. A védelem és a kontrol megengedve a gyakorlónak a felkészülést a megfelelő eredmény érdekében, amikor szembeszállt olyan ellenfelekkel, akik a sietségben sebezhetően hagyták magukat egy ellentámadáshoz. Azonban a védelem hatalmas összpontosítást igényelt, és még egy pillanatnyi koncentrációs hiba is felhasználó vereségét jelenthette volna. A kevésbé koncentrációképes Jedi általában feladja ezt a küzdelmi stílust más stílusok előnyeinek hasznosítására, amik nem igényelnek elkötelezettséget az elhúzódó harcokhoz. A Jedik, akik a Soresu mesterei voltak, tudták, hogy legyenek a legsikeresebbek olyan helyzetekben, amikor nem volt kedvező az összes feltétel és kidolgozott akció.

Gyengeségei:
Igazán összpontosítva a Soresu mesterei nagyon félelmetesek voltak a nagyon erős védelmi technikájuk miatt. A Soresu azonban inkább a túlélést könnyítette meg, mint a győzelmet. A forma beavatottjai többek voltak, mint tehetségesek önmaguk megvédésében egy támadástól, de nagy mennyiségű tapasztalatra volt szükségük, hogy megtudják, hogyan lehet csapdába ejteni egy ellenfelet a saját támadásában. A mestereknek fenn kellett tartaniuk egy hihetetlenül erős koncentrációt a harctér központjára. A Jedik, akik hibát hagytak az egyébként erős védelmükben, teret engedtek a sérülésüknek.

Jelentős Soresu használók:
Obi-Wan Kenobi
Barriss Offee
Luminara Unduli

"Az Ataru név, amit e forma mozgásainak adtak, - bár agresszív, - összefoglalja azt, és a legjobb alkalmazás egyetlen ellenfél elleni küzdelemben."
- Zez-Kai Ell.

Történelme:
Az Ataru története visszanyúlik a Régi Köztársaságon át egészen a Mandalori Háborúk koráig, ahol általánosan alkalmazták azt a Jedik. Az Ataru folyamatosan jelen volt a Jedik között a Köztársaság későbbi történetében. Egy agresszív stílus, az Ataru, magányos ellenfelek ellen gyors és hatásos volt, azonban hosszadalmas küzdelmekben és korlátozott terekben gyengébb volt. Az Ataru-t az erőszakkal jellemezték - segítették az akrobatikák és a gyors és erős csapások mind a támadásban, mind a védekezésben. Ennek a harci formának a figyelemre méltó felhasználói Yoda és Qui-Gon Jinn.

Lényeges elemei:
Az Ataru egy agresszív harci forma volt, amely az erő, a gyorsaság és a kecsesség egy kombinációját testesítette meg. Az Ataru gyakorlói mindig támadó szelleműek voltak, széles, gyors, erőteljes lengőcsapásokkal támadtak. A IV. Forma gyakorlói folyamatosan az Erőt hívták segítségül mozgásaikban és támadásaikban. Azáltal, hogy engedték az Erőt keresztülfolyni a testükön, le tudták győzni a fizikai korlátozásaikat (beleértve az idős kort is, mint azt Yoda esete mutatja), és olyan bámulatos akrobatikus mutatványokat tudtak kivitelezni, mint az előre és hátra szaltó, nem csak támadáskor, hanem az ellenfelek támadásainak és csapásainak elkerülésében is.
Azok, akik az Ataru-t használták, nagy sebességgel tudtak mozogni, és erős csapásokkal tudták ellenfeleiket elárasztani, miközben a levegőbe ugorva támadtak. Erőteljes és gyors támadásokat tudtak végrehajtani minden szögből, a talajról és a levegőből egyaránt. Egy Ataru mester harc közben elmosódott foltként látszott, miközben minden irányból támadta ellenfeleit - elölről, oldalról, felülről és hátulról is. Az Erő nem csak azt tette lehetővé számukra, hogy olyan atlétikai bravúrokat hajtsanak végre, amit másként nem lehetséges, hanem segített a harcban irányítani a tetteiket és mozgásaikat is.

Alapállás:
Az Ataru kezdőállása egy kiegyensúlyozott kétkezes állás volt: a fénykardot függőlegesen tartva mindkét kézzel a test jobb, vagy bal oldalán.

Alkalmazások, érdekességek:
"Ez a forma az Ataru. Mivel ez egy agresszív küzdő stílus, csak magányos ellenfelek ellen kellene használnod."
- Vrook Lamar

Az Ataru hatásos harci formának bizonyult, amikor megfelelően használták, és elterjedt volt a Jedik közt a Mandalori Háborúk korában. Különösen hatásos volt magányos ellenfelekkel szembeni közelharcban.
Mivel egy agresszív stílus volt, az Ataru nem működött jól több ellenféllel szemben, és némileg hatástalan volt a sugárvetőkkel szemben, különösen több ellenfél esetén. Ezeknek a gyengeségeknek az ellenére Obi-Wan Kenobi és Qui-Gon Jinn képesek voltak nagy sikerrel alkalmazni ezt a formát a nabooi csatában nagy számú B-1-es rohamdroiddal szemben. Ez a forma valószínűleg szintén nem volt célravezető hosszú küzdelemben, mivel az Ataru sajátossága, hogy nagyon igénybe veszi a testet. A fáradtsága lehetett a fő oka annak, hogy Qui-Gon Jinn-t legyőzte Darth Maul, bár az idős kora szintén fontos szerepet játszhatott a fáradtságában. Egy másik oka lehetett Qui-Gon Jinn halálának, hogy az Ataru akrobatikus mozgásainak nagy volt a helyigénye. Tágas tér nélkül a Theedi Királyi Palota reaktormagjában Qui-Gon-t megfosztották a védelme kulcsfontosságú elemétől, és így esélye sem volt, hogy blokkolja Darth Maul Juyo csapásainak szakadatlan össztüzét. Ez az esemény befolyásolta Kenobi-t, hogy mestere halála után megváltoztatta a preferált formáját a Soresu-ra, aminek a legjobb a védelme az összes forma közül.
Az Erőn keresztül Yoda elsajátította a IV. Formát a legmagasabb szinten. Majdnem minden csatájában ezt használta, és a stílus feletti uralma alacsony termete és előrehaladott kora ellenére gyakorlatilag megállíthatatlanná tette a legtöbb ellenfele számára, beleértve a szeparatista csatadroidokat is. Bámulatba ejtő mozgásával a Dooku Gróf elleni küzdelmében a Geonosison demonstrálta az Ataru alapvető komponenseit. Mozdulatai egyikből a másikba folytak sima átmenetekkel, ami a IV. Forma jellemvonása. Összességében három fajta mozgást használt a stílusában, amelyek a Jung-su ma (forgások), a Ton-su ma (szaltók) és az En-su ma (cigánykerekek). Ez a három mozgás a háromdimenziós térben képviselte a forgás három lehetséges irányát. Az Erővel növelt ugrások, és a forgó Su ma mozgások együttesen alkották a stílusa legnagyobb részét, miközben példássá tették a nagymester Ataru feletti uralmát. Yoda szintén alkalmazta Ataru-t a klónkatonák ellen a Kashyyykon és a Coruscanton. A sugárvető tűz és a többszörös ellenfelekkel szembeni gyengesége ellenére Yoda uralma a forma felett akkora volt, hogy képes volt legyőzni a klónokat.
Dooku állította, hogy ismeri "az Ataru minden gyengeségét, a nevetséges akrobatikájával együtt." Dooku Makashija szembeszállt volna az Ataruval az által, hogy szúrások egy sorozatát indítja az ellenfél lábai felé, ezáltal véve rá azt, hogy átugorja egy szaltóval, és közben Dooku felfelé szúrva végigvágja az ellenfél gerincét a veséjétől a válláig. A Gróf megpróbálta alkalmazni ezt a taktikát Obi-Wan Kenobi ellen az Invisible Hand fedélzetén, aki blokkolta Dookut ütéseit a Soresu-val.

Felhasználók:
Obi-Wan Kenobi (középhaladó)
Qui-Gon Jinn
Yoda

Padawanként Anakin Skywalker tanulta az Ataru-t egy rövid ideig, mivel illett az ő feltűnően merész és agresszív személyiségéhez - később szerette volna ugyanazokat a jellemvonásokat használni, hogy a Djem-So képzett használója legyen. Amikor Anakin Jar'Kai taktikákat alkalmazott Dooku Gróf ellen Geonosis-on, a kardhasználata valójában Ataru lépéseken alapult. Mivel sem a Jar'Kai, sem az Ataru nem volt Skywalker leghatásosabb stílusa, Dooku Sun Djem-mel tört át ezen könnyen, miközben kényszerítette a fiatal Padawan-t, hogy visszatérjen a szabványos Djem-So-ra.

"Rá fogsz jönni, hogy könnyebb kivédeni a sugárvető lövéseket és megvédeni magad az ellenfeleid kritikus csapásaival szemben ezzel a formával." - Zez-Kai Ell.

Történelme:
Az V. Forma egy támadó stílus volt, amit olyan Soresu mesterek hoztak létre, akik előnyben részesítették a támadóbb jellegű stílusokat, mivel a Soresu védekező jellege hosszadalmas küzdelemhez vezethetett. A harc egy elfogadott stílusává fejlődött az által, hogy egyesítette a Soresu védekező manővereit a Makashi agresszívebb filozófiájával és taktikáival. Az V. Forma szintén magasabb szintű fizikai erőt és összpontosítást igényelt az ellenfelek feletti teljes uralomért, mint más fénykard küzdelmi formák.
Forma 5-nek két megkülönböztethető variációja volt: a Shien és a Djem So.

Shien:
Az ősi Köztársaság Jedijei fejlesztették ki és alkalmazták a klasszikus V. Formát, a Shien-t, amit az állhatatosság formájaként ismertek. A Shien-t úgy jellemezték, hogy jól alkalmazkodott ahhoz, hogy elkerülje a sugárvető tüzet és az ellenséges csapásokat anélkül, hogy veszélyeztette volna saját lehetőségeit az erőteljes ellentámadásokra, bár kevésbé volt hatásos magányos ellenféllel szemben. A Shien-t legkevesebben a Jedi Polgárháború korában ismerték. Fókuszával a sugárvető tűz ellen a Shien fennmaradt, mivel a Jediket gyakran múlták felül létszámban az ellenfeleik, és szükségük volt a védekezés közbeni támadás képességére önmaguk megvédéséhez. A Shien kezdő pozíciója egy magas védelmi pozíció volt, kétkezes markolatfogással a felhasználó feje fölött, és a pengét felfelé és hátradöntve irányította a felhasználó. A domináns láb hátul kellett legyen, lehetővé téve az erőteljes kilépő támadások kihasználását.

Djem So:
A Djem So olyan III. Forma mesterek fejlesztése volt, akik érezték, hogy a Soresu túl passzív volt. Ez a forma megcélozta a Soresu azon hiányosságait, amikben egy Jedi mester győzelemre képtelennek bizonyulhatott, de hasonlóképpen képtelen volt, hogy legyőzzön egy képzett ellenfelet. Miközben hasznosította a blokkok és védések egy kombinációját, a Djem So felhasználónak volt egy saját védelmi alapja a kiterjedt és zűrzavaros támadások mindegyikére. Amíg egy Soresu felhasználó mindenképpen megmaradt a védekezésnél, és csak akkor támadott vissza, amikor szükséges volt, vagy felfedezett egy hézagot az ellenfelei védelmében, egy Djem So gyakorló közel sem volt ennyire megfontolt. Rögtön miután, védekezett az ellenfele csapása ellen, egy Djem So gyakorló folytatta egy saját támadással, az ellenfele csapásának erejét felhasználva ellene, és arra törekedett, hogy uralja a párbajt. A Djem So erősen összpontosított a tiszta erőre és hatalomra, széles, erőteljes csapásokkal és védésekkel, amiket egy ellentámadás követett.

Alkalmazások:
"Kétségtelenül sokszor fogsz csoportos támadókkal találkozni. Hogy jobban megvédhesd magad a sugárvető lövésektől, anélkül, hogy veszélyeztetnéd a támadó képességeidet, használd a Shien formát!"
- Kavar.

Az átvitt értelmű és szó szerinti ereje ellenére az V. Forma sem volt gyengeségek nélküli. A Shien különösen gyenge volt magányos ellenfél ellen. A Djem So-nak is voltak hátrányai, különösen a mozgékonyság hiánya. Mindemellett egy V. Formában képzett párbajozó képes volt kompenzálni ezeket a gyengeségeket, és hatásosan alkalmazni tudását a küzdelemben.
Az V. Forma Djem So változatát a Ruusan-i csata idején fejlesztették ki. A Djem So hangsúlyozta az erőt és a hatalmat, megengedve a felhasználónak, hogy jól hasznosítsa a saját fizikai méretét és erejét. A Djem So felhasználó erőteljes támadásai kimozdították az ellenfelet a saját mozgási egyensúlyából, és nemcsak, hogy védtelenné tették a felhasználó további hatalmas csapásaival szemben, de az képtelenné vált az ellentámadásra.
Ellentétben a Soresu-val, vagy az Ataru-val, a Djem So sarkalta a felhasználót nem csak a többszörös ellentámadásra, de az ellenfél védelmének az ostromára is annak legyőzéséig, vegyítve az Erővel növelt képességeit a hathatós pengekombinációkkal. A Djem So igazi hatalma abban volt, amikor kombinálta a fizikai és az Erő-adta erőt. Anakin Skywalker eredetileg a Shien-t alkalmazta a Dooku-val szembeni kudarcakor a Genosis-on, de a Klónháborúk alatt fejlődött az ő Shien és Djem So gyakorlata is. A Klónháborúk sok ütközete a mechanikus ellenfelek és a fénykard forgató sötét Jedi ellen csiszolta a képességeit. Az Invisible Hand-en egy Shien nyitó állással és Ataru akrobatikával becsapta Dooku-t, de a harc folyamán részben visszatért az ő erőteljes Djem So csapásaihoz. A Sith aligha lehetett volna képes rá, hogy elhárítsa az ütéseit, és végül a saját pengéjétől sérült meg. Az V. Forma használatával Anakin hátrálásra kényszerítette Dooku-t hatalmas csapásaival, amiket erősített a haragja használatával a küzdelemben, míg végül lefegyverezte és megölte a Sith Lordot.

Miután veszített Obi-Wan Kenobi-val szemben a Mustafar-on, Darth Vader folytatta az V. Forma egy új változatának a használatát, még jobban fókuszálva a puszta erőre a sötét oldal szolgálatában és a kutatásban, hogy elpusztítsa a Jediket. Vader ismét alkalmazta az V. Formát a Halálcsillagon a korábbi mestere, Kenobi ellen. Ironikusan, ugyanazokat a technikákat, amiket ő használt korábbi mesterével szemben, fia elsajátította és ellene használta.
A Bespin-en Luke felfedte, hogy ő egy rendkívüli módon tehetséges párbajozó volt; miután találkozott Obi-Wan Kenobi-val három évvel korábban és volt egy rövid tanuló periódusa Yodával, a gyakorlatlan fiatal alkalmasnak bizonyult, hogy helyt álljon Darth Vaderrel szemben egy ideig. A sorsdöntő párbaj után Luke tovább fejlesztette a fénykard készségeit, támaszkodva Obi-Wan Kenobi naplójára, és lenyűgöző gyorsasággal sajátította el az abban leírtakat. Birtokolva apja hajlamát, Skywalker-nek sikerült megtanulni ezt a formát magas fokon, mester nélkül.
A második Halálcsillag fedélzetén Luke visszatükrözte Darth Vader-re saját Djem-So technikáját, és amikor végül válaszolt a bosszantó provokációra, az ő formája nyers erejének ádáz demonstrációjával tette; miközben Palpatine a háttérből figyelt. Luke végül képes volt kiegyenlített helyzetben párbajozni Vader-rel, és ráadásul legyőzte a tapasztalt Sith Lordot.

Az V. Forma használatára optimális fénykardok:
A Djem So gyakorlók egy része úgy alakította ki fénykardját, hogy az a lehető legjobban védve legyen. A fénykardnak szilárd, homogén burkolata és erősen védett pengekibocsátója volt. Ezek a markolatok általában vízállóak voltak (Luke használta az apjától örökölt fénykardot víz alatt a Mimbanon.) A markolat barázdált és vastag volt, hogy a Djem So által megkövetelt szilárd fogást elősegítse.

Felhasználók:
A Klónháborúk korszakának Jedijei közül az V. Forma legkiemelkedőbb gyakorlója természetesen Anakin Skywalker volt, aki elsajátította a Shien-t és a Djem So-t is. Az Erő-érzékenység hiánya ellenére Grievous tábornok és a MagnaGuardjai a Klónháborúk alatt megtanulták az V. Formát Dooku Gróf-tól.
Anakin Skywalker még Padawanként szintén tanulta Shient és Djem Sot. Azonban a Dooku-val való párbajában a Geonosis-on a IV. Formát alkalmazta, amikor két pengét forgatott. Amint Dooku megsemmisített közülük egyet, Anakin visszatért az V. Forma gyakorlataira. Miután csatlakozott a Sith-hez, Anakin Skywalker tovább alkalmazta az V. Formát, miközben összefűzte azt a Dun Möch technikával. Mindazonáltal a Mustafar-on elszenvedett veresége kényszerítette őt, hogy megváltoztassa a stílusát, egy új összeállítást alkotva. Vader a Soresu és az Ataru elemeit foglalta bele a saját egyéni Djem-So stílusába.

Jelentős V. Forma felhasználók:
Anakin Skywalker
Luke Skywalker
Darth Bane

"Felsőbbrendű egyensúlyért használd a Niman formát. Ennek a formának nincsenek speciális erői, de gyengeségei sem."
- Kavar.

Történelme:
A Rancor útja, vagy a mérsékelt forma, a Niman volt az általános stílus a Klónháborúk időidőszakában és a Nagy Jedi tisztogatás idején. Ezt a küzdelmi formát "Diplomata formának" is nevezték. Sajnos a Geonosis-i csatában a Niman gyakorlók mindegyikét megölték. Ennek eredményeként más fénykardformák legnagyobb mesterei néha a VI. Formát igénytelennek tekintették.

Lényeges elemei:
A Niman megkísérelte egyensúlyba hozni az összes fénykard küzdelmi elemet, kombinálva a technikákat azokból a formákból, amelyek korábban jöttek létre, egy kevésbé intenzíven igényes küzdelmi stílusba. Az eredmény az volt, hogy a felhasználóknak a fényszablya küzdelem mindegyik egyéni területével kapcsolatos szakértelme viszonylag mérsékelt volt - nem jeleskedtek egyik formában sem. Összetettsége miatt, ennek a formának a sikere, aminek válaszait leginkább más formákból származtatták, nagymértékben függött a gyakorló megérzéseitől, rögtönző képességétől és kreativitásától a küzdelemben. Ez a széles általánosítás felkészítette a Niman gyakorlóit, hogy jól alkalmazzák a diplomáciát, mivel ők a képzési idejük jelentős részét a politika és a tárgyalás területein töltötték a harci kiképzés helyett.
A Niman mindazonáltal nem volt egy gyenge Forma. Amíg sok más fénykardforma támogatta a gyakorlója képességeit egy területen, sebezhetően hagyta másokban, a Niman erős volt minden helyzetben, de nem voltak drámai erősségei. Ez nem nyújtott előnyt a csatában, de nem is hagyta védtelenül a gyakorlóját semmilyen helyzetben, mint néhány az agresszívebb Formák közül. Az egyensúly volt az erőssége. Ezt a Formát több unortodox harci Forma alapjának tekintették. A Jedi, aki ezt a Formát használta, ráhagyatkozott az automatikus reflexeire, állandóan gondolkodott, és gyakran volt ideje, hogy szokatlan stratégiákat találjon ki a küzdelemhez. Elfogadható védelmet nyújtott mind az ellenséges Erő-alkalmazások, mind pedig a sugárvetők ellen.
Néha a küzdelem létre tudott hozni egy meditációs állapotot, és a Niman a legjobb ilyen technikák egyike volt. Nagy erőssége volt a módszer, hogy engedte az Erő áramlását a gyakorlón keresztül, új erőt adva neki küzdelem közben. A filozófiája az "Erő szeleiben szálló levél" volt. Ennek a fénykardformának a felhasználói egy olyan gondolkodásmódot valósítottak meg, melyben nem terhelték őket a környezetük problémái, hanem egyszerűen sodródtak az őket körülvevő kavarodással, miközben belül teljesen kiegyensúlyozottak maradtak.

Felhasználók:
Revan-ről úgy tudták, hogy a Niman gyakorlója, és talán a mestere is. Cin Drallig Jedi-mester a VI. Forma egy különösen termékeny oktatója volt, pályafutása alatt több ezer tanulót képezett ki. Azonban a stílus feletti uralma ellenére Darth Vader könnyedén legyőzte őt a Djem So használatával.

"Létrehoztam Vaapad-et, hogy választ adjak a gyengeségemre: ez teszi saját sötétségemet a fény fegyverévé."
- Mace Windu Obi-Wan Kenobi-nak.

Történelme:
"Depa Billabát kivéve soha nem biztattam másik Jedi-t, hogy fogadja örökbe Vaapad-et."
- Mace Windu a Vaapad tanításáról.

Több ezer évvel azelőtt, hogy Mace Windu kifejlesztette a Vaapadet, a Jedi Polgárháború ideje körül, a Juyo-t olyan figyelemre méltó alakok hasznosították, mint Zez-Kai Ell, Vrook Lamar és Kavar, akik valószínűleg kiképezték a Jedi Exile-t a Juyo-ra. Az Új Sith Háborúk alatt a Sith Pengemester, Kas'im szintén elsajátította a stílust, miközben Sith tanítványoknak oktatta, mint például Sirak, és talán Sirak barátai Llokay és Yevra. Mindazonáltal a következő ezer év folyamán Juyo egy tökéletlen formává degenerálódott, mert mesteri és gyakorlói közül sokan meghaltak, így mesterei meglehetősen ritkák voltak.
Azonban a Juyo nem veszett el teljesen a Sithek közt, hiszen Darth Sidious kiképezte tanítványát, Darth Maul-t erre a stílusra. Dooku szintén úgy tűnt, hogy eleget tudott a stílusból, hogy eddze Grievous tábornokot és az IG-100 MagnaGuardjait a formában.
Végül Mace Windu Juyo-ból fejlesztette ki a Vaapad-et. A forma kifejlesztésében Sora Bulq segítette, és az egyetlen, akinek megtanította, a tanítványa, Depa Billaba volt. Bulq később az átképzése alatt tanította Quinlan Vos-t erre a stílusra. Sajnos, sem Bulq, sem Billaba nem volt elég rátermett ellenállni Forma 7 szellemi igényeinek, és elmebeteg lett miközben áttért a sötét oldalra. Úgy hiszik, Bulq halálával és Billaba kómába esésével, valamint Windu halálával Darth Sidious keze által, a Vaapad kihalt.

Elemei, leírása:
"Hány kart látsz?"
- Mace Windu.

A Vornskr útjának vagy a vadság formájának is nevezett Juyo-t eredetileg évezredekig egy tökéletlen formának tekintették a Nagy Galaktikus időszakból. A Juyo-t általánosan tekintették fejletlennek és ritkán használtnak a Jedik és a Sithek által, nem számították a főbb formák közé a Jedik generációi számára. Mace Windu Jedi-mester kifejlesztette a saját VII. Formáját, aminek a Vaapad becenevet adták, egy a Sarapin-ből való teremtmény után, ami Vaapad-hez hasonlóan sebesen mozgott. (BBY 22-ben Palpatine kijelentette, hogy mindig is csak hat formáról hallott; Yoda azt mondta, hogy csak 6 forma létezett a Jedik nemzedékeinek. Darth Maul, Palpatine tanítványa Juyo gyakorló volt.) A Vaapad becenév a tanulóktól jött, akik egy vízi ragadozóhoz hasonlították a Vaapad-et, ami villámgyorsan használta a csápjait ostorozó támadásokra. Azt mondták, lehetetlen megmondani egy Vaapad-ről, hogy hány csápja volt, amíg meg nem halt.
Minden forma közül a legkihívóbb és legigényesebb, a VII. Forma nagyfokú koncentrálást, szakértelmet és a többi forma egyes elemeinek tökéletes uralmát igényelte. Csak két Jedi sajátította el valaha is teljesen a Vaapadet: Mace Windu és Depa Billaba. Sora Bulq segített Windunak fejleszteni Vaapadet, de Bulq túl gyengének bizonyult, hogy elsajátítsa az Erő világos és sötét oldalainak azt az áramlását, amit a technika használata hozott létre, és belezuhant a sötét oldalba. Mace Windu észrevette, hogy a Vaapad uralta Bulqot, és nem fordítva. Depa Billaba, Mace Windu padawanja szintén átesett a sötét oldalra, amikor a Vaapad gondolkodásmódja egyesülve a háború szörnyűségeivel őrületbe kergette. Mielőtt a sorsa megpecsételődött, Mace észrevette, hogy Depa pengekezelése már felülmúlta az ő Vaapad-jét. Grievous tábornok arra használta a technikai lehetőségeit, hogy valamelyest lemásolja Vaapadet, amikor harcolt Mace Winduval Coruscanton, bár az Erő-érzékenység hiánya erre nem sok esélye volt. Bár lehetséges, hogy Grievous már megtanulta Juyo lépéseit, mivel Dooku megjegyezte, hogy Grievous és az őrei elsajátították a hét klasszikus harci forma mindegyikét.

Alkalmazása:
"Egy Jedi-nek sem ajánlották a Vapaad-ot a beleegyezésem nélkül."
- Mace Windu a Vaapad tanulásáról.

Merész, némileg közvetlen mozgásokat használtak, kombinálva haladó technikákkal, az Erővel uralt ugrásokkal és mozgásokkal. A VII. Forma nem tűnt olyan különlegesnek, mintaz Ataru, mivel abban nem voltak hasonló forgások és ugrások, de sokkal magasabb technikai követelményei voltak. A Vaapad látszólag szabadon forgó és nyitott mozgásokat használt, de a gyakorló tökéletes kontroljával. Ha helyesen gyakorolták, a végeredmény egy nagyon kiszámíthatatlan fénykard stílus lett. Az alak szaggatott lengése és áramlása elérték, hogy úgy látsszon, mintha a támadásokat nem kapcsolnák össze, de valóságban ez csupán összezavarta az ellenfelet.
A VII. Forma igényelte az V. Forma érzelmi és fizikai intenzitását, de sokkal jobban és hathatósabban kontrolálta azt, ha elsajátították. A VII. Forma amikor tökéletesen kitanulták, rendkívüli hatalmat eredményezett.

Szellemi követelmények:
"Azt állította, hogy a Vaapad igazi mestere. Szerintem a Vaapad lett Sora Bulq mestere."
- Mace Windu

A Vaapad a sötét oldal határán mozgott, mintegy csatornát nyitva a harcoló érzelmeinek a támadásra. Csak Windu kiválósága és koncentrációja a világos oldalra akadályozta meg őt, hogy megadja magát az indulatainak, ami miatt a Vaapad ritkán használt és nagyon veszélyes volt. Más híres Vaapad gyakorlókat, mint Sora Bulq és Depa Billaba, magába szippantotta az Erő sötét oldala. Darth Maul, aki feltűnően elsajátította a Juyot, annyira belemerült a sötét oldalba, és oly módon tudta kontrolálni az indulatait, hogy félelem nélkül tudta alkalmazni az ő halálos változatát. Összekötve a harci merészséggel, Darth Maul ezt a változatot használta, hogy legyőzze a különböző képzett Jediket, beleértve Qui-Gon Jinn mestert is. Azonban Darth Maul csak a forma fizikájára szentelte összpontosítását, így csendes maradt a Tatooine-i és a Naboo-i párbajok alatt. Maul nyers fizikai győzelmet akart inkább, mint a Dun Möch magasabb Sith hagyományát, amely uralni tudta az ellenfél szellemét gúnyos megjegyzésekkel, amik belső kétségekre és gyengeségekre mutattak rá.

Filozófiája:
Úgy mondták, hogy a Vaapad nem csak egy küzdőstílus, inkább az elme és a hatalom egy állapota volt.

"Vaapad olyan agresszív és erőteljes, mint a névrokona, de a hatalma nagy kockázatot jelent. Az elmerülés a Vaapad-ben kinyitja a kapukat, amik visszatartják az illető belső sötétségét. Hogy használja Vaapad-et, egy Jedinek meg kell engednie magának, hogy élvezze a küzdelmet, át kell adnia magát a csata izgalmának, a győzelem hajszolásának. A Vaapad egy olyan útvonal, ami keresztülvezet a sötét oldal árnyékán."
- Mace Windu

Az elme állapota igényelte, hogy a Vaapad felhasználója megengedje magának, hogy izgalomba hozza a küzdelem. Vaapad hatalma egyszerű volt: ez egy csatorna volt az illető belső sötétségéhez; és egy tükröző eszköz volt. Szigorú irányítással egy Jedi saját érzelmeit és belső sötétségét változtathatta a világosság egy fegyverévé.
A Vaapadr-ől ezenfelül azt tartották, hogy "egy szupravezető hurok", a felhasználóval az egyik, az ellenféllel a másik végében. Képes volt átvenni az ellenfél erősségeit, és azokat visszatükrözni rá. A Palpatine-nel való küzdelmében Mace Windu használta a kancellár saját sebességét és gyűlöletét, miközben visszatükrözte azt a Sith Lord ellen, és használta a saját hatalmaként. Valamint, amikor Palpatine elengedte az Erő-villámát Mace-re, a Jedi képes volt, hogy arra használja a fénykardját Vaapad hatalmával, hogy visszaverje a villámot rá. Mindazonáltal, mivel Palpatine valószínűleg Juyo Sith változatának mestere volt szintén, a saját fájdalmával táplálta az Erő-villám erejét, így a szenvedése ellenére erősítette a támadást.
A Vaapad hatalma eléggé hihetetlen volt: egyszerre volt a fénykard küzdelem egy fajtája, az elme egy állapota, és egy tényleges tapintható hatalom. Használata nagyon alapos ismeretet, fegyelmet, és mindezeken felül a szív és a lélek tisztaságát igényelte. A Vaapad felhasználók fürkészők, koncentráltak és befelé fordulók voltak. Ezek voltak a magukba zárt ellenséges érzelmek jelei.
A Jedi Polgárháború idején a Juyo már megbízható fénykardforma volt a Jedik figyelemre méltó alakjai számára, beleértve a híres Jedi fegyveroktatót, Kavart. Ez jelezte, hogy a Juyo valóban teljes és hatékony forma volt évezredekkel az előtt, hogy Mace Windu létrehozta az ő Vaapad verzióját. Bár az is lehetséges, hogy az ősi Juyo mesterek és az ő szakértelmük kihaltak a háborúban. Revanről azt mondták, hogy specialista volt a Juyo-ban és a Niman-ben egyaránt.

Jelentősebb VII. Forma felhasználók:
Mace Windu
Depa Billaba
Sora Bulq
Quinlan Vos

~Az elkövetkezô formák közül nem mind tekinthetô teljesérvényü stílusnak. Némelyiket használhatjuk bármelyik másik harcmodorba is. Külön vehetjük a Sokant, a Tra'Katat és a telekinetikus fénykard küzdelem magasabb szintjeit~


Ezeket a formákat nem tekintették a hét fő vagy "klasszikus" forma részének. Néhány ilyen stílus a fénykard küzdelem rendszerezett módszere volt, amíg mások csupán a technikák vagy a küzdelem elvei voltak, amiket vívás közben alkalmaztak. Javarészt más formákon alapultak, a Zéró Forma kivételével, amely a konfliktus elkerülését hangsúlyozta, amikor csak lehetséges volt.

Sokan - A terep előnyeinek felhasználása.
Jar'Kai - Fénykard küzdelem két fénykarddal.
"Zéró" forma - A küzdelem elkerülése, amikor lehetséges.
Dun Möch - Az ellenfél megzavarása és gúnyolása.
Telekinetikus fénykard küzdelem - Vívás lebegtetett fénykarddal.
Duplapengés fénykard küzdelem - A duplapengés kard használata.
Tra'kata - A fénykard kikapcsolhatóságának felhasználása.
Bles’palka – A papnők fegyver stílusa (egyedi, saját)

"Állj le a szabványos támadások használatával, használd az Unortodoxot!"
- Dooku Gróf Grievous tábornoknak.

Több technika kívül esett a Jedik hagyományosan alkalmazott formáin. Például Grievous tábornak változatosabb formákat tudott alkalmazni. A támadásaitól azt várták, hogy összezavarja és félrevezeti a hagyományosan edzett kardvívókat. Grievous különösen tehetséges volt robotreflexei és 6 végtagja által, amelyekből mind a 6-ot használta. Csak a legtöbb tapasztalattal, tudással rendelkező és tehetséges Jedik tudtak ellenállni a támadásainak. Grievous egy-egy fénykardot tudott tartani mind a négy kezében, amelyekből kettőt pajzsként forgatott nagy sebességgel maga előtt. Grievous alkalmazta ezt Obi-Wan ellen az Utapau-n.

Egy másik egyedi fénykardstílus Adi Galliáé volt, aki a fénykardját egy egykezes fordított fogással tartotta, széles, hosszú vágásokat tett lehetővé. Ez a Shien egy személyes variációja volt, ahogy a Vaapad Windu személyes Juyo variációja volt. Darth Vader titkos tanítványa szintén úgy tűnt, hogy jobban szereti ezt a stílust.


Sokan
"Vége van, Anakin. Vert helyzetben vagy."
- Obi-Wan Kenobi Darth Vader-nek.

A Nagy Hiperűr Háború idején az ősi Jedi mesterek keze alatt a Sokan egyesítette azokat a harci fortélyokat és taktikákat, amelyek lehetővé tették, hogy a Soresu kitérései és mozgékonyságával, és az Ataru tetterős mozgásaival együtt harcoljanak. A Sokan a fénykard gyors ütéseivel járt, melyek az ellenfél vitális testrészeit célozták, összefonva gyors forgásokkal és mozgásokkal. A harcosok alkalmazták a terep előnyeit, próbálva ellenfeleiket sebezhető helyzetekbe irányítani a csata folyamán. Ez a technika számításba vette a nagy sebességet és mozgékonyságot és az ellenfél védelmében hagyott réseket.

Bár az nem volt világos, hogy Obi-Wan megtanulta-e a Sokan formát, vagy sem -személyes véleményem szerint nem- a Jedi mester alkalmazta Sokan elemeit, amikor párbajozott Anakin Skywalkerrel (akkor Darth Vader) a Mustafar-on. A párbaj vége felé Obi-Wan kereste az előnyös helyzetet, és arra használta a kedvező elhelyezkedését, hogy legyőzze Anakint, miközben megtámadja a gyenge pontjait. Ez volt végül az egyik tényező, amely Anakin vereségéhez vezetett, és a Luke Skywalker elleni csatájában a második Halálcsillagon ez lehetett az oka, hogy amikor Luke felugrott az emelvényre, rádobta a fénykardját, ahelyett, hogy üldözte volna őt.

A Sokan elemek Darth Maul és Qui-Gon Jinn csatájában is megfigyelhetők. A Sith Lord egy olyan helyre csalta az idős Jedi mestert, ahol a dupla pengéjű kard előnyben volt a sima ellen, valamint az akrobatika -amely Qui-Gon IV. Formájának lényeges eleme- szinte használhatatlanná vált.


Jar'Kai
"Talán szeretnél megtanulni valamit, mielőtt meghalsz. A két penge használata egymás támogatására le volt írva évezredekkel ezelőtt, és közös vonása volt fajainknak. A fénykardok feltalálása semmit sem csökkentett ennek a stratégiának a hatékonyságán, és ezt most meg fogod tanulni.”
- Boc Aseca Kyle Katarnnak.

A Jar'Kai a Niman-ből vezethető le. A Jar'Kai a fénykard küzdelem legrégibb formáinak egyike, egy duplapengés fénykardkezelő technika.

Jar'Kai lehetővé tette egy Jedinek, hogy két fénykarddal harcoljon, amit Anakin Skywalker demonstrált, amikor először szembenézett Dooku Gróffal. A forgató kezeiben levő pengék közül az egyiket arra használták, hogy támadjanak, amíg a másikkal védekeztek.

Ahogy minden fénykard küzdelmi stílusnak, a Jar'Kainak is voltak erősségei és gyengeségei. Ez egy jó stílus volt egy kardforgatónak, aki fenn tudott tartani egy erős támadást két pengével, miközben az ellenfélnek döntenie kell, hogy melyik penge ellen védekezzen. Mindazonáltal a Jar'Kai felhasználója, aki elvesztette az irányítást, hátrányban volt egy egypengés felhasználóval, különösen egy olyannal szemben, aki fizikailag fölényben volt. Két penge használata megakadályozta, hogy a felhasználó egy védekező blokk mögé vonuljon, miközben így figyelemre méltóan gyengítette az ember védelmét. Egy fizikailag erősebb ellenfél egyszerűen le tudott győzni egy Jar'Kai felhasználót, amíg ők korlátozva voltak a lehetőségeikben.

Jar'Kai eredetileg egy város neve volt az Atrisia-n. Itt voltak a mesterei az eredeti Jar'Kai párbajkardoknak, amelyeket a Yovshin kardmesterek forgattak. Miközben mindkét kezükben egy-egy kardot tartottak, a kardmesterek kifejlesztették a Jar'Kait.

Hasonló stílust fejlesztettek ki a Kashi Mer monarchia Királyi Machetásai. Az utóbbi technikát használta Lettow Legionse az első Nagy Szakadás alatt, aki a Kashi istenségek egy kettős triumvirátusa után Niman-nek nevezte azt.

Az ősi Nimant sokáig acélpengékkel gyakorolták, mielőtt feltalálták a fénykardokat.

A Jar'Kai alkalmazása egy teljesen független stílus helyett taktikaként is létezik, például Mace Windu, Depa Billaba, és Sora Bulq a Jar'Kai-t a Vaapad-el együtt hasznosította. Valamint Anakin Skywalker Jar'Kai alkalmazása Dooku Gróf ellen a Geonosis-on valójában az Ataru formáján alapult. Sajnos, mivel Skywalker nem sajátította el eléggé sem a Jar'Kait, sem az Ataru-t, Dooku könnyen képes volt Anakin két fegyverén áttörni.

Sok Jedi-lovag és Sith Lord edzett, hogy használják a Niman stílust abban a reményben, hogy nyernek egy alapvető tudást a kettős penge kezelésében, de nagyon kevesen sajátították el teljesen Niman-t.

Micah Giiett Jedi-mesterről ismert volt, hogy két sárga pengéjű fénykardot használt. Darth Maul szintén megtanulta a Jar'Kait az intenzív tréning évei alatt Darth Sidioustól. Sora Bulq hasznosította a Jar'Kait, miközben a Vaapad-et használta. Mace Windu és Depa Billaba mindketten mesteri kettős kard harcot mutattak be a Haarun Kal-i csata alatt. Joclad Danva a Geonosis-i csata alatt kezelt két fénykardot, és Aayla Secura szintén a használta Jar'Kait a Klónháborúk végén, valamint Obi-Wan Kenobi is használta, mielőtt a Forma 3 mestere lett. A Sötét Jedi Komari Vosa egy pár görbe markolatú iker-fényszablyával hasznosította Jar'Kait. A halála után a korábbi fegyvereit a Sötét Tanítvány Asajj Ventress-nek adták, aki a sajátjával egyetemben az egykori mestere fegyverével hasznosította Jar'Kait. Shaak Ti-ről szintén úgy tűnt, hogy van valami gyakorlata a stílusban, mivel a Coruscant-i csata alatt szakszerűen kezelt együtt a fénykardjával egy electrostaff-ot, és a források szerint a Jedi Tisztogatás alatt kettős fénykardokat forgatott.

A Jedi A'Sharad Hett szintén hasznosított két kardot, amikor a sajátjával együtt használta apja egykori fegyverét. Miután átállt a sötét oldalra és Darth Krayt lett, tovább gyakorolta a stílust beleértve ABY 130-at is, bár egy új készlet piros pengével a Jedi fegyverei helyett.

Grievous tábornok az eredeti Jar'Kaira alapozhatta a bizarr harci stílusát. A Hypori csata alatt két fénykardot használt, amikor legyőzött egy maroknyi Jedit. Később az utapaui csata korai szakaszában négy fénykardot forgatott egy párbajban Obi-Wan Kenobi ellen, de még négy fénykarddal sem volt képes győzni, mivel Obi-Wan Kenobi a Soresu-t uralta. Mindazonáltal, mielőtt Obi-Wan teljesen elsajátította Soresu-t, két fénykardot használt, Asajj Ventress ellen.
A sötét Jedi Bocas'eca a Niman mestere volt, és belefoglalta azt a saját, meglehetősen szokatlan küzdő stílusába. Lehetséges, hogy Kyle Katarn tanítványa, Jaden Korr gyakorlott lehetett ebben a formában.

Luke Skywalker, az Új Jedi Rend nagymestere, a Yuuzhan Vong Háború alatt kettős pengékkel mutatta be a bámulatos párbajozó készségeit. Tekintet nélkül arra, hogy kapott-e formális Jar'Kai kiképzést, vagy sem, Luke a legjobb két pengés párbajozók egyike volt a korában. Tíz évvel később Luke megint tényleges küzdelemben alkalmazta Jar'Kait a Sith Lumiya sötét úrnője ellen a Roqoo Depot-on a második koréliai lázadás alatt.

A stílus más ismert tanulói: Raskta Lsu, Serra Keto, Komari Vosa, Anakin Skywalker, Jeng Droga, Alora, és Mara Jade Skywalker.
A stílus lehetséges gyakorlói: Darth Revan, The Jedi Exile, Lycan, Aurra Sing, Quinlan Vos, Lomi Plo, Kol Skywalker, Darth Wyyrlok III, Jaden Korr és Aayla Secura.


"Zéró" forma
"Fénykard készségek, fontosak. Használni épp olyan jó, mint nem használni. Ahogy mozogni épp olyan jó, mint nem mozogni."
- Yoda.

A "Zéró" forma, nem egy tényleges fénykard küzdelmi forma, hanem egy erkölcsi elv volt, egy ötlet, hogy a Jedinek tudnia kell, hogy mikor használja a fénykardját, és mikor keressen alternatív megoldási eszközt a problémára. Ezt az ötletet úgy definiálta Yoda Jedi-mester, hogy a Jediknek korlátozniuk kell magukat, hogy csábítsa őket az "agresszív tárgyalás" használata, és helyette használjon egy másik jól fejlett Jedi készséget, mint például a Jedi elmetrükköt. Ezt a formát arra használták, hogy megoldásra jussanak anélkül, hogy erőszakhoz folyamodnának.

Az Új Jedi Rend napjaiban Kyle Katarn Jedi-mester gyakran tanította ezt a tanulóinak, akik Jaden Korr és Rosh Penin voltak, hogy egy kikapcsolt fénykard látványa sokszor elég, hogy meggyőzze az ellenfeleket. Katarn alkalmazta ezt az elvet maga is évekkel korábban, kicsikarni az információt egy együttműködni nem hajlandó csaposból a Reelo Baruk's kantinban a Nar Shaddaa-n.


Dun Möch
"Ejnye Kenobi mester, csalódtam benned. Pedig Yoda olyan nagy becsben tart téged."
- Dooku Gróf Obi-Wan Kenobinak.

A Dun Möch egy küzdelmi forma volt, ami általában gúnyolódással zavart és kétségeket keltett a harc közben.

A Sith-nek az volt a célja, hogy bármilyen lehetséges eszközökön keresztül teljesen uralja az ellenfél szellemét. A Dun Möch általában gúnyos beszéddel, tréfálkozással keltett zavart az ellenfélben, felfedve és megcélozva annak belső gyengeségeit és / vagy kétségeit, ami végeredményként felőrölte az ellenfél akaratát. Egy ilyen dolog különösen halálos lehetett egy Jedi ellen, mivel koncentrálnia kellett, amikor használta az Erőt. A kétségek könnyen megtörhetik ezt a kapcsolatot. Egy másik Dun Möch használati variáció, hogy az Erő használatával a küzdelem alatt hozzávágjanak nagy, nehéz tárgyakat a Sith ellenfeléhez, ami elterelte az ellenfél figyelmét a csatáról és potenciálisan kárt is tudott okozni.

"Érd el, hogy kételkedjen magában, a hiteiben, vagy a szándékaiban. Az ilyen dolgok megszakítják a kapcsolatot az Erővel - és a halál hamarosan bekövetkezik."
- HK-47 a Jedi Exile-nak arról, hogy hogyan lehet legyőzni Darth Siont.

Darth Vader-t látták használni a Dun Möch-ot Obi-Wan Kenobi ellen az első Halálcsillagon, de kevés sikere volt. Szintén használta ezt Luke Skywalker ellen a párbajukban Bespinen a Felhővárosban, valamint később a második Halálcsillagon. Darth Tyranus használta a Geonosis-on, miközben kigúnyolta Obi-Wan Kenobi-t, Anakin Skywalker-t, és Yoda-t. Tyranus később Anakin-ra koncentrálta ezt a készséget a visszavágójuk közben az Invisible Hand fedélzetén. Darth Sidious szintén használta ezt a formát Yoda elleni párbajában a nagymester ellen.

"Nem akarta legyőzni az ellenfelét. . . Meg akarta semmisíteni őt! Megvalósította Dun Möchot - nem azért, mert jobb volt, mint Sirak, hanem mert okosabb volt."
- Kas'im a Sith Academy diákoknak azon, hogy Darth Bane hogyan győzte le Sirakot egy gyakorló párbajban.

A helyesen végrehajtott Dun Möch nagy türelmet igényelt, ami a Sith egy ritka jellemvonása volt. A türelemnek ezt a szükségességét hangsúlyozta Darth Bane egy a zabrak Sirak-kal folytatott gyakorló párbaja során a Korriban-on lévő Sith Akadémián. Türelmet mutatott azzal, hogy elhúzta a csatát, és demoralizálta ellenfelét azáltal, hogy halogatta a végső támadást és kihasználta a hibáit. Bane kihasználta Sirak tapasztalatlanságát a hosszú párbajokban, és így az lassan kimerült. Lehetővé tette, hogy Sirak vereségének kínzó közelsége felélessze annak bosszúvágyát, mielőtt egy elegendően erős csapással lefegyverezte és befejezte a párbajt. A fénykard-küzdelmi oktató és pengemester Kas'im dicsérte Bane Dun Möch használatát és azt következetesen egy értékes leckének deklarálta minden más tanítvány számára a harc befejezésekor.

Desann Reborn harcosai hasznosították Dun Möchot, hogy frusztrálják az Új Jedi Rend azon a tagjait, akikkel küzdelemben találkoztak. Kyle Katarn egyszer ismét ki volt téve a Dun Möchnak, de sikerült semmibe vennie a gúnyolódást, és nyilvánvalóvá vált fölénye minden párbajban, amit Rebornnel vívott. Reborn folytatta ezt a hagyományt, és gyakran hallották, amint gúnyolta a Jediket kedvenc kifejezéseivel, mint a "Félsz tőlem?" és az "Azt hittem, a Jedik erősek."

Desann a cselszövés szintjére emelte a Dun Möchot: meghamisította Jan Ors halálát, és gúnyolódott Katarn a tehetetlenségéről, így Desann sikeresen becsapta a felbőszült Katarnt, hogy felfedje a Jedik Völgyének a helyét.

Jacen Solo alkalmazta Dun Möch-ot, amikor arra használta az Erőt, hogy a dulakodásuk alatt téglákat vágjon Mara Jade Skywalker-hez Kavan-on. Amikor az hasztalannak bizonyult Mara megállításában, Jacen használta Dun Möch egy ügyes variációját azáltal, hogy álcázta a saját arcát, hogy az unokatestvére az Erejével önmaga ellen tudja fordítani Mara Jade Skywalker fia iránti szeretetét. A eredmény az volt, hogy Mara habozott, és közben Jacen könyörtelenül ledöntötte őt a lábáról.

Bumeráng effektus

"Pontosabb, de még mindig annyira esetlen. A mestered szégyenkezne."
- Satal Keto Ulic Qel-Dormának.

Ha nem gondosan használta, a Dun Möch ártani tudott a felhasználónak, elsöpörve célját az ellenfél felkorbácsolt haragja vagy félelme. Satal Keto Krath vezető annyira kigúnyolta Ulic Qel-Dorma Jedi Lovagot a küzdelmük során, hogy Ulic haragja egyik rohamában végzetes csapást mért rá.

Darth Tyranus gúnyolódása miatt Anakin Skywalker az Erő sötét oldala segítségével növelte a harci képességét az Invisible Hand fedélzetén, és végül legyőzte a tapasztalt Sith Lordot.

Ugyanaz történt Maw-val, aki sérülten kigúnyolta Kyle Katarnt az apja halálának részleteivel. Ez azt eredményezte, hogy Kyle engedett haragnak, és lecsapott a fegyvertelen sötét Jedire.

Inverz Dun Möch

"A gondolataid elárulnak téged, apám."
- Luke Skywalker Darth Vader-nek.

Végső soron Luke Skywalker használta a Dun Möch ellentétét a második Halálcsillag fedélzetén. A fiatal Jedi megpróbálta Darth Vadert a világos oldalra fordítani azáltal, hogy a szavakon keresztül önt bele szeretetet. Luke sikeres volt, és Anakin Skywalker végül megváltotta magát, és egyensúlyt hozott az Erőbe.


Telekinetikus fénykard küzdelem
A telekinetikus fénykard küzdelem a telekinézis használata egy párbajban. Néhány telekinetikus fénykard küzdelmi forma -mint például a karddobás- támadó, míg mások védekezők voltak. Egy védekező technikát, a kardfalat, a két kardos küzdelem gyakorlói használták. Ez abból állt, hogy a fénykardok körben örvénylettek a Jedi körül, és így alkottak egy védekező, de halálos falat (ezt a technikát alkalmazta Grievous, annyi különbséggel, hogy ő robotkezeiben tartotta a kardokat, és nem lebegtette őket).

Kreia mutatta be a leginkább figyelemre méltó technikát a telekinetikus fénykard küzdelemben - a képességet, hogy küzdelemben kezeljenek három vagy több fénykardot, miközben az Erővel fenntartják mindegyiket.

Darth Bane demonstrálta ennek a képességnek egy szörnyű kifejezését, mikor ő telekinetikusan arra használta a fénykardját, hogy megöljön három fiatal fiút, amit az apjuk a segítség lehetősége nélkül végignézett.

Évezredekkel később Mace Windu a második Coruscant-i csata alatt ugyanezt a képességet használta, miközben bekapcsolta a fénykardját telekinetikusan. Az Erő használatával aktiválta fegyverét, és egy gyors csapással megsemmisített egy szuper harci droidot.


Dupla-pengés fénykard küzdelem
"A szimpla pengének korlátozásai vannak, mester. Ez késztetett, hogy képes legyek lecsapni a fénykard mindkét végével."
-Lord Maul Darth Sidiousnak.

Az olyan Jedi vagy Sith, aki elsajátította a dupla-pengés fénykard küzdelmet, ritka volt. Ez a fénykard küzdelem egy típusa, amit a dupla-pengés fénykardra fejlesztettek ki - amit néha Sith fénykardként vagy botkardként neveztek.

Egy botkard jellemzően egy hosszú markolatból állt, amelynek energiapengék voltak mindkét végnél. A pengéket be lehetett kapcsolni akár külön vagy egyszerre, így működhetett normális fénykardként is, vagy egyidejűleg. A dupla-pengés fénykard elsődleges funkciói közül az egyik, hogy félelmet kellett keltenie az ellenfélben, mivel a dupla-pengés fénykard, a két halálos pengével, a szokásosnál fenyegetőbbnek látszott.

A dupla-pengés fénykard küzdelmet jobban jellemezte a botharc, mint a kardforgatás. A dupla-pengés fénykard a küzdelemben gyorsabb támadást engedett meg, amit nehezebb volt kivédeni egy szokásos fénykarddal. Szintén megengedte a "több találatot fordulatonként", mivel egyszerre tudott lecsapni elöl és hátul is. A dupla-pengés küzdelem jobban illeszkedett a szűk terű harchoz, mert kevesebb mozgás kellett, hogy hatásos legyen; míg a szimpla pengét használónak nagy hely kellett mozgatni a karjait valamely támadó mozdulathoz, a dupla pengét használónak csupán a vállait és a kezeit kellett mozgatnia (lásd: Qui-Gon Jinn vs. Darth Maul). Ráadásul egy karddobáshoz a botkard fűrészszerű jellege és természetes hossza miatt sokkal hatásosabb.

Amikor egy képzett felhasználó támadáshoz használta, a botkard a rombolás forgószele volt. Rendkívül sebes támadásokat tett lehetővé, ugyanakkor a hosszú markolat a felhasználónak lehetővé tette, hogy minden csapást nagy erővel vigyen be. Ezt az előnyt alkalmazták támadásnál és védekezésnél is.

Ez a fajta fénykard küzdelem rendkívül ritka volt. Először is, mert nagyon nehéz volt elsajátítani, és egy dupla-pengés fénykard használata veszélyesebb tudott lenni a gyakorlatlan forgatóra, mint az ellenfelére. Másodszor, ez a fajta fénykard küzdelem agresszív természetű volt, és így a Jedik többsége túl közelinek tekintette a sötét oldalhoz.

A botkard jelentős gyengeségei közül az egyik az volt, hogy a rendkívül hosszú markolat sebezhető egy képzett kardforgatóval szemben. Ezt a gyengeséget használta ki Obi-Wan Kenobi, aki kettévágta Darth Maul fegyverét, éppen az egyik oldali energiacella felett, elérve, hogy Maul kardjának egyik fele használhatatlanná váljon. Bár ezt el tudták kerülni, ha olyan rövid markolatot készítettek, mint Exar Kun, vagy Shado Vao, bár a kard pengéinek hosszabbnak kellett lennie, hogy ellensúlyozza az elvesztett erőt.

A dupla-pengés fénykard küzdelem legnagyobb gyengesége az volt, hogy nehéz volt védekezni vele. A szúró támadásokat volt különösen nehéz kivédeni. A dupla-pengés fénykard rendkívül jól működött támadásban, de egy Jedinek vagy Sithnek nagyon kellett ügyelnie, hogy ne taszítsák hosszadalmas védekezésbe.

A legtöbb standard fénykard küzdelmi formának volt dupla-pengés változata. Darth Maul a Juyo dupla-pengés változatát használta, Zez-Kai Ell Jedi-mester pedig az Ataru dupla-pengés változatát használta és Darth Zannah a Soresu dupla-pengés változatát használta.

Az Új Sith Háborúk alatt számos Sith használt botkardot.


Tra'kata
A Tra'kata a fénykardvívás egyik formája, amely kihasználja a fénykardpenge azon tulajdonságának az előnyét, hogy be- és kikapcsolható, ami egyedi tulajdonság a kézifegyverek közt. A penge gyors kikapcsolása, majd bekapcsolása zűrzavart tudott okozni az ellenfelekben, lehetővé téve megtévesztő cselek alkalmazását a küzdelemben. A Sith Nagyurak néha arra használták ezt a formát, hogy szabaddá tegyék a kezüket, lehetővé téve néhány Erő-képesség nagyobb kontrolját, mint például az Erő-villám.

Filozofikusan, a Tra'kata egy bonyolultabb alkalmazása a küzdelemnek és a fortélynak, mint az egyszerű döntések és a végtelen türelem. A Sithek ritkán használták, mivel hatalmuk gyakorlatilag a szenvedélyből származott, és a Jedik is ritkán alkalmazták, mivel próbáltak csalás nélkül küzdeni, hacsak nem kellett nagyobb kontrolt kifejteniük az Erő felett.

Corran Horn Jedi mester használta ennek a technikának egy változatát a Yuuzhan Vong Háború alatt, egy nevezetes esetben, amikor Shedao Shai ellen harcolt az Ithoron. A küzdelem alatt Horn kikapcsolta a fénykardját, majd amikor Shai előrebukva ránehezedett, újra bekapcsolta, keresztülvágva az ideiglenes Főparancsnok gerincét, ami a halálát okozta.

Egy másik lehetséges példa egy Jedire, amint használja a Tra'kata-t, a geonosisi csata alatt volt; Dooku Gróffal vívott párbaja után Yoda kikapcsolta a fénykardját, hogy elegendő befolyása legyen az Erő felett Anakin és Obi-Wan megmentéséhez. Vitatható, hogy a küzdelemnek már vége volt, de az alkalmazás azonos.


Bles'palka
Történelme
Hiuval papnőinek egyéni vívóformája. Ez a vívóforma körülbelül nyolcszáz éves, és használóinak száma sohase haladta meg a százat, hiszen csak és kizárólag Hiuval papnői használják. A vívóformára azért volt szükség, mert a papnők saját hátrányaik leküzdésére a fénykard végződássel ellátott fénykard álló pálcákat használnak, ezeket pedig nem lehet normál fénykardvívóformákkal effektíven használni. Ez az újkeletű, ám nem elterjedt vívóstílus a nyolcszáz év alatt rendkívül sokat változott, mivel teljesen kötetlen volt, így egyes papnők elvettek belőle, máshol meg hozzátettek, hogy minél ideálisabban ki tudják használni az általuk fénypálcának elkeresztelt fegyver előnyeit. Kezdetben csak fénykard vívóstílusokból fénypálcára is alkalmas elemek átvétele volt, napjainkra azonban már teljesen egyéni mozgáskultúrával, támadó és védő elemekkel rendelkezik.

Lényeges elemei:
A Bles'palka legfontosabb eleme a lendület, és az erő átvitele úttá. Mindannyian tudjuk, hogy a mérleghintán milyen kevés erőkifejtéssel tudjuk felemelni társainkat. Nos, a Bles'palka ezt használja ki teljes mértékben. Magát a fegyvert általában könnyűre, mégis ellenállóra csinálják, és ez alkalmassá teszi arra, hogy az ellenféltől méterekre elindítsa támadását, hogy mire a csapás eléri a célpontot, addigra minél erősebb legyen. Alapállásban a két kézben fogja a kikapcsolt pálcát a használó, vagy maga előtt, vagy maga mögött, mellmagasságban. Amíg be nem viszi a találatot, vagy kifejezetten nincs szüksége a fénykard részre, addig általában kikapcsolva is tartja. A legtöbb támadás a forgáshoz kötődik. Vagy a két kezében forgatja a pálcát, vagy fogja a pálcát, és a használó azzal együtt forog, de mindkét esetben van egy közös jellemző: a pálca folyamatos mozgásban van, gyakran a használójával együtt. Gyakori támadási forma, hogy forgatással vagy forgással elég lendületet szerez a pálcával, és előbb az egyik végével gyorsan odacsap egy gyengét, majd egy egészfordulat után kinyújtja egy kézzel a pálcát úgy, hogy az egyik végéhez nagyon közel fogja, és úgy csap rá az elterelés után gyengébben védett pontra, immáron nemcsak teljes erőből, hanem a forgásból származó lendület erejéből is. A további erőt kifejtendő a használó gyakran fel is ugrik a levegőbe.

Előnyök:
A Bles'palka folyamatos mozgásban van, és az átlag fénykardhasználót elég távol tartja magától, így kicsi annak az eséje, hogy egy elrontott támadás után azonnal huzamosabb védekezésre kelljen kénszerülnie. A Bles'palkát sehol sem oktatják, és használóin kívül senki sem ismeri, így minden egyes mozdulat a meglepetés erejével éri az ellenséget, nem is beszélve arról, hogy amíg a használója be nem kapcsolja a fénykardos végét a pálcának, addig az ellensége nem is tud annak létezéséről. A folyamatos mozgás által keltett mozgási energia segítségével még a gyengébb fizikai erővel rendelkezők is kifejezetten erős, gyors, és pontos csapásokat tudnak kivitelezni.

Hátrányok:
A Bles'palka a széles mozdulatokra, és erős, lendületszerző szúrásokra épül. Így ha a használó védekezni kényszerül, általában nincs elég ideje arra, hogy fegyverével kellő lendületet szerezzen, ezért a Bles'palka a nagyon közel lévő (kartávolságban lévő) ellenfelek ellen abszolút hátrányt szenved.

Érdekességek:
Ez egy kifejezetten nőknek kifejlesztett vívóstílus, direkt arra, hogy a nők fizikai erőbeli hátrányát a férfiak ellen könnyen kiküszöbölhessék. Ennek ellenére a feltalálója egy férfi. A Bles'palka máig tartalmaz elemeket más vívóstílusokból, leginkább a Makashi szúrásaihoz, az Ataru és a Juyo ugróvágásaihoz, és a Trakata fénykardkikapcsolós elemeihez hasonló mozdulatokat, ezen mozdulatok variánsait keresztezi egy sor teljesen egyéni technikával