A sík története (olvasmány)

Ez az ötlet igencsak bonyolult úton született meg. nem is részletezném nagyon, hanem belecsapok a levesbe.

Mindenki szereti az SW-t és nagy könnyítést adott az, hogy az univerzum újra Marvel kezekben van, ennek köszönhetően és annak, hogy a játékosok is imádják az SW-t jöhetett ez létre
Mivel az egész az űr egy olyan pontján van, amit még nem fedeztek fel – révén az univerzum hatalmas – így nem fognak keveredni a többi kozmikus résztvevővel. Népszerűsítési ötleteim is vannak, lejjebb ez is látható/olvasható lesz.
Szóval minden, amin itt SW-hez hasonló az nem a véletlen műve lesz

Az alap kiindulás, hogy egy nagyon távoli galaxisról van szó az univerzum olyan szegletében, ahova még senki sem jutott el, vagy ha igen, akkor nem volt esélye arra, hogy üzenjen. Így mind a mai napig felfedezetlen vad területek ezek.
Évmilliókkal korábban, ahogyan olyan sok helyen a Celestialok itt is kísérleteztek Örökkévalók létrehozásával, a project erre befuccsolt, messze nem lettek olyan sikeresek, mint amik a Földön és a Titánon élnek. Éppen ezért nem bíztak semmilyen technológiát rájuk és még az emlékeket is törölték a fajból, majd ahogyan szokták magukra hagyták őket, hogy kihaljanak.
Azonban mindez nem történt meg és fejlődtek, noha az előember előtti korig süllyedtek vissza, egymással sok háborút vívtak a képességeik miatt, évezredekre, százezer évekre megállt a fejődésük. Többször kerültek kihalás szélére, de végül is túljutottak a válságon és elkezdtek fejlődni. Szépen lassanként mivel alapból képességekkel bírtak – ezek nem tűntek el – kezdtek szétválni az alapján, hogy ki miként nézett ki. Így jöttek létre az első társadalmak. (mivel az SW igencsak faj gazdag így tudtuk megoldani) Lassanként az evolúciónak hála a DNS-ek mutálódni kezdtek és ha azonos kinézetű, képességű személy hasonlóval házasodott, akkor a külső jegyek megerősödtek és pár generációval később maradandóak is lettek. Több száz különböző alfaj jött létre ennek köszönhetően megannyi változatos képességgel, tulajdonsággal.
Egy idő után ezek a csoportok újra háborúzni kezdtek egymással, aminek köszönhetően a technológiai fejlődés ismét megállt, először az ókori, majd később a középkori szinten, nagyjából 10-12 ezer évvel ezelőtt földi 20.századi technológiai szinten álltak, amikor az ég lángolni kezdett…

Nagyjából 10-12 ezer évvel korábban a Kree-k éppen hódításaik csúcsán voltak, megannyi expedíciót küldtek ki az űrbe, hogy új erőforrásokat, meghódítandó területeket szerezzenek maguknak. A Szerencse Csillaga nevű űrhajó is ennek az expedíciónak a része volt. Évszázadokig haladtak fénysebesség feletti tartományban, a személyzet hibernálva, hogy új területeket találjanak. A nagyjából ezer fős legénységet, akik főleg katonák és tudósok voltak vészjelzés ébresztette. Arra ébredtek, hogy egy megmagyarázhatatlan oknál fogva a hajó kiesett a hipertérből – valószínűleg lakható bolygót észlelt - egy hatalmas aszteroida csapódott nekik. A legközelebbi bolygó felé zuhantak és már megakadályozni sem tudták mindezt.
Alig százan élték túl a becsapódást, roppant sajnálatos módon szinte mindannyian katonák, tudósok közül csak exobiológusok élték túl ezt, mérnökök nem. A kree-k meg tették, amiért erre küldték őket. Elsőként szövetségeseket kerestek, majd hódítottak.
Pár éven belül a teljes bolygó felett átvették az irányítást, csupán egyetlen gond volt, nem volt meg a technológiájuk arra, hogy hazaüzenjenek, vagy hazajussanak. Hála nekik a technológiai fejlődés beindult. A kree-k a szokásukhoz híven lenézték a többi fajt, a saját exobiológusaik révén próbáltak minél tovább életben maradni, hogy módosították magukat. Természetesen nem jártak sikerrel egy kivételével – róla később – csak az életüket tudták meghosszabbítani azáltal, hogy a helyiek DNS-ét keverték a sajátjukkal, ami roppant fájó pont volt számukra. Ezen felül kibernetizálták is magukat, és ők váltak az uralkodókká.
A vezetésük alatt a következő évezredekben a saját csillagködüket nagyjából teljesen belakták, eddigre császársággá nőtte ki magát a kezdetleges kis Birodalmuk. Rengeteg különböző faj élt eddigre az uralmuk alá, természetesen mind az Örökkévalóktól indultak és abból ágaztak el.
A csillagköd mintegy 10.000 fényév (~ 3300 parsec) kiterjedésű, minden más irányban nagyon nagy idő mire újra csillagokba „ütköznének”. Nagyjából tízezer év alatt belakták a csillagködöt, ami az Égi fény nevet kapta. Valamilyen oknál fogva nem is képesek kijutni csillagködből, sem pedig annak délnyugati részén levő egyelőre feltérképezetlen szektorba eljutni.
Az elmúlt évezredekben voltak természetesen olyanok is, akik nem fogadták el a császárságot és kiváltak belőle, ez a köztársaság azóta is háborúban áll a Birodalommal, illetve egy másik régió is kivált, akik az alvilágot képviselik és független rendszerekben senki oldalán nem állnak.
Közben az uralkodó osztálynak a származása is feledésbe merült, ezért sem próbáltak kapcsolatba lépni azzal a hellyel, ahonnan alapból származtak. Egy valaki emlékszik csupán minderre…

Nagyjából 5-600 éve az univerzumban éppen egy békés átmeneti időszak volt, amikor a kree-skrull-shi’ar tengelyhármas nem háborúzott egymással. Béke nem volt, csak fegyverszünet, olyan szinten, hogy képesek voltak egymás közt és más fajokkal egy technológiai megállapodást kötöttek, hogy a még fel nem fedezett űrbe küldenek expedíciókat és kolonizálnak közösen bolygókat. Egy nagyobb hajó, nagyjából háromezer főnyi tudóssal, katonával, civilekkel (családokkal) pont erre a részre jutott, a csillagködben ők is pontosan ugyanúgy jártak, mint évezredekkel korábban a kree hajón levők. Mindenki hibernálva volt, csak a lezuhanás után kezdte a rendszer felébreszteni őket egy idegen világon. Azonban az ébresztés nem volt a legsikeresebb és mindenki emlékek nélkül tért magához a közel fél évezredes út után. Fogalmuk sincs, hogy hol vannak, hogy kerültek ide, a nevüket is csak a ruhájukról tudják…
(Innen indult a prológus)