Császári palota

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

Prológus
~ Császári palota, nagyjából egy hete ~
Ki-Renn a teljesen humanoid és kree-nek tűnő droid testében sietősen szaladt végig a császári palota folyosóin, egészen addig, amíg meg nem érkezett a trónterem bejáratáig. Az ott álló két becsületőr meg sem próbálta a lányt megállítani, nem is lehetett volna joguk, hiszen a droid testében élő nő a császár ikerhúga volt, noha nem erőhasználó, de a császárhoz legközelebb álló személy.

Az ajtó kinyílt és ő pedig belépett sietve a félhomályos helyégbe, ahol mindössze a bátyja és Zelia tartózkodott. A császárné, mint mindig most is igencsak paprikás hangulatban volt a gyerekei miatt és újfent Lady Bemûwia halálát kérte. Ki közelebb sietett, nem zavartatta magát, majd pár méterre állt meg a császárnétól.

- Takarodj! – szólt rá Ki a másik nőre.

Annak megvillantak a szemei és már emelte volna a kezét, hogy erővillámot küldjön a császári hercegnő irányába, de a Császár felemelte a kezét és csak hanyagul intett a nőnek, hogy távozzon. Amint a nő kiért Ki gyermeki boldogsággal fordult a császár irányába.

- Sikerült! Megcsináltuk – mondta lelkesen. – Bár annak kevésbé örülök, hogy majmokkal kell együtt dolgoznom…

- Azt mondod, hogy sikerült újraalkotni? – kérdezte a férfi.

A fiatalnak tűnő lány csak bólintott, noha közel sem volt az, csak belőle soha sem veszett ki tudósként a gyermeki öröm, amikor éppen felfedez valamit. Most is ez volt, félig élőként, félig gépként kellett léteznie, de az élet örömeinek tudott örülni, nem keseredett meg.

- Akkor szükségünk van a csillagköd egyelten shi’arjára – mondta a férfi. - Hiuval, Xeth!

Csak kimondta a két nevet és az Erőn át is felszólította a két férfit, Hiuval már pár száz éve hozzá volt kötve a császárhoz, de a halhatatlanságot és a másik rituálét csak nemrég végezte el Xeth-en, akit azzal kötött magához, jutalomként a szolgálataiért és megbízhatóságáért. Alig kellett tíz-tizenöt másodperc és az árnyakból két páncélos alak emelkedett ki, akik azonnal meg is hajoltak az uralkodójuk előtt.

- Hozzátok el a shi’art! – adta parancsba az uralkodó.

A két férfi ismét csak meghajolt, majd ahogyan megjelentek úgy is tűntek el az árnyakban.

---

~ Toruga, pár nappal ezelőtt ~
Qui éppen a kedvenc kocsmájában tartózkodott és ott iszogatott, valószínűleg egy ügy után volt és éppen pihente kifele a fáradalmait. A máskor általában csöndes hely most annyira nem volt az. Két jókedvű és nagyhangú férfi is betért oda, akik igencsak sokat fogyasztottak és közben egymásnak mesélték a sztorikat.

Egy szőke hajú férfi volt az egyik, a másik pedig egy vörös ruhás fekete hajú és szemüveges férfi volt. A beszédük alapján mind a ketten fejvadászok voltak, mert azoknak a „szakzsargonját” használták és tényleg olyan ügyekről beszéltek, amikről már Qui is hallott korábban, mert elég nagy hírű vadászatok voltak.

Arról később fogalma sem volt, hogy miként elegyedett szóba a párossal, igazából sokan gyűltek köréjük, hogy hallgassák őket. Nem is kellett olyan sok idő, de már a teljes kocsma részeg volt, a páros igencsak nagylelkűen hívta meg a lelkes ivóközönséget, mert éppen volt pénzük és nagyon szórták is.

Qui egyik utolsó emléke, hogy úgy dönt, hogy akkor most hazamegy, mert neki ennyi elég volt, de minden túl nehezen ment. Nem csak részeg volt, rájött egyből arra, hogy meg is mérgezték. Pár lépés után el is terült a padlón, eddigre mindenki kidőlt a kantinában. A két fejvadász felállt és lenézett rá. A szőke szólalt még meg.

- Ez megalázóan könnyű volt… – mondta és Qui elvesztette az eszméletét.

---

~ Császári palota, most ~
Qui fejfájással ébredt, az első, ami megcsapta a sötét oldal ereje, még soha sem érzett ennyire nagy sötétséget, mint itt volt. A hol pedig nagyon jó kérdés volt. Egy díszes szobában tért magához, ágyban feküdt, a korábbi ruházatában, az összes felszerelése megvolt, nem nyúlt hozzájuk senki sem.

A szobának apró ablakai voltak, odakint, ha kinézett még sötét volt, a távolban egy város képe látszott, a fényeknek hála, de az is alig, mert olyan szinten ömlött az eső, hogy az akkora párát és ködöt generált, aminek köszönhetően nehéz volt ellátni addig. A város előtt pedig sűrűbb erdőséget látott.

Az eget a felhőktől nem látta, így tájékozódni sem tudott erről. A szobában a díszes ágyán kívül egy díszes asztal volt, körülötte székek, az asztalon egy shi’ar páncéllal megerősített egyenruha rajta olyan rangjelzéssel, ami Qui rangja volt korábban. Mellette egy papíron kézzel írva shi’arul, hogy: „Öltözzön át!”. Ha a férfi le akart zuhanyozni a helységből nyílt egy mosdó is.

Egy ajtó vezetett ki a helységből egyébként, amiben még egy széles és nagy tárolóegység volt, ha megnézte a férfi az üres volt. Az asztalon az egyenruha mellett még shi’ar ételek és italok, mind nagy gonddal elkészítve. Itt valaki nagyon járatos volt a kultúrában és ügyelt a részletekre is.

Így, hogy Qui felébredt már a fények is erősebbek lettek a helységben, a falakon is olyan szimbólumok voltak, amik a Shi’ar Impériumra emlékeztek és így a nagyobb fényben a szoba végén még egy asztal volt, rajta majdnem egy méteres gyönyörű szobor, ami Sharra-t és Kythri-t formázta meg, a shi’ar isteneket. Már-már teljesen otthonos volt az egész, a masszív sötét oldali erő jelenlétét kivéve…

Felszerelés listát írj és a fenti spoiler tagben van 3 féle header shi’ar szimbólummal használd, ami tetszik.

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

Qui miután készen lett megállt a szoba közepén, hogy várakozzon. Alig öt-tíz másodperc telhetett el, amikor az ajtó kinyílt és egy fekete páncélos alak intett Qui-nak, hogy kövesse. Ha megtette, akkor egy díszes folyosóra érkeztek ki, amin mindenféle rúnák voltak a falakon.

Ha Qui látott már valaha sith rúnákat, akkor megismerte őket, ha nem, akkor nem. A folyosón több ajtó is látszott, mindegyik előtt, illetve a sarkokon is pontosan ugyanolyan alakok álltak, mint aki most őt kísérte. A folyosó végén egy turbólifthez mentek, ami meg is állt, majd kinyílt a páros előtt. A páncélos intett a férfinak, hogy szálljon be, majd ő is követte.

Ha Qui próbált beszélni, az alak nem válaszolt neki, a liftnél pedig már helyenként ki lehetett látni, a távolban egy város fényei látszottak, az égen két hold is látszott, illetve a dzsungel. Ennyiből a férfi valószínűleg nem tudja megmondani, hogy melyik bolygón lehet. A lifttel felfelé mentek, majd a legfelső emeleten álltak meg.

Itt csak egy rövidke folyosó volt, egy széles, rúnákkal teli ajtóval a végén, ami előtt hat hasonló őr szobrozott. Amint közelebb értek az ajtó kinyílt és a páncélos intett a shi’arnak, hogy menjen be. Ha megtette, akkor hirtelen nagyon furcsán érezte magát, konkrétan nem volt odabent Erő. Semmilyen, így a kellemetlen és rossz érzés, amit eddig érzett elmúlt.

Bár ürességet érzett, de legalább a sötét oldal nem fojtogatta tovább. Odabent egy díszes trónteremhez hasonlatos helység volt, a fények kellően bevilágították a hely legtöbb részét, bár a terem szélén levő oszlopokon túl sötét és félhomály volt. Bent egy hatalmas asztal, rajta végig shi’ar ételek és italok, a csarnok túlvégén emelvényen egy üres trónszék.

Ami még érdekes volt és hirtelen látszott, hogy az oszlopok mellett ketrecek voltak, amikben olyan félméteres hüllőszerű lények pihentek békésen. Efféle lényeket még nem látott a férfi. A falakon és oszlopokon itt is rúnák, az oszlopok pedig csuhás alakokat formáztak. Tizenkét darab volt belőlük.

< - Csodás lények ezek a Ysalamiri-k nem igaz? Képesek az Erőt teljesen megszűntetni bizonyos területen – szólalt meg egy férfi hang az árnyakból kissé megkopott shi’ar nyelvtudással, de teljesen érthető volt. – Üdvözlöm a Kree Szterlláris Birodalom… vagy inkább Urdrarr, vagy Sith birodalom szívében Qui-Genua Non. >

Az árnyakban először egy vöröslő szempárt látott a férfi, majd egy kree páncélt kibontakozni, egy közel két méter magas, megtermedt férfin. Nos, ő határozottan kree volt és nem pedig urdrarr, vagy chiss. Ha a holomédiában látta téli bál összefoglalóját és a híreket, akkor egyből felismerte, a Sith Birodalom császára állt vele szemben.

< - Már bizonyára rájött, hogy ki vagyok, ha nem, akkor bemutatkozom, Ta-Renn vagyok, de a legtöbben csak a Császárként hivatkoznak rám. Foglaljon helyet, fogyasszon bátran, nem kell aggódnia, semmi sem mérgezett. Kettőnknek ugyanis nagyon sok mindent kell megbeszélnie. >

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

- Igen, a Főnix erőre gondoltam, csak néha jobb egy-egy pillanatra elfelejteni, hogy ez az erő mire is képes, mire is képes ez az entitás. De ezt nem kell taglalnom egy shi’arnak – váltott át a férfi kree-re, azaz ősi sithre, vagy ősi urdrarr nyelvre, ki hogyan hívja.

- Tudom, persze, hogy tudom, én voltam az, aki rájött nagyjából 11.000 éve arra, hogy mi is okozza itt a dolgokat. Eléggé sokkoló volt nekem és a túlélő embereimnek. Mind abban a tudatban éltünk addig, hogy egyetlen Főnix létezik. Már egy ilyen entitás is túl sok egy univerzumnak, nemhogy kettő!

Ez igazából igaz volt, Qui is pontosan tudta, hogy mire képes egyetlen egy ilyen entitás, hát még ha kettő volt belőlük. Amikor mondta, hogy a császár foglaljon helyet, akkor a férfi néhány pillanatig még katonásan, a kezeit a háta mögött összefogva, elmerengve tekintett ki az egyik ablakon, ami a városra nézett.

Végül végtelen lassúsággal lépett oda az asztalhoz, az egyik kancsóból öntött magának egy pohár italt és miközben leült a székre, akkor bele is kortyolt. Ezek után megvárta, hogy Qui is így tegyen, amíg nem ül le, addig a férfi sem szólalt meg, csak türelmesen várakozott, a világ minden ideje az övé volt.

- Igazából már meg is válaszolta, hogy miért van itt, a Főnix miatt. Hamarosan, pár éven belül véget ér az aktuális ciklus és a Főnix feltámad. Elég sok időt töltöttem azzal, hogy megtudjam mi történik ilyenkor. Mindig valami globális.

- A globális alatt jelenleg a Csillagködöt értem. Hatalmas kataklizmák történnek, teljes bolygók, fajok tűnnek el, újak kerülnek előtérbe. Néhány óránál nem él tovább a Főnix mielőtt az itteni állapotok, amit a Celestialok helyeztek el valószínűleg szét nem tépik és el nem pusztítják újra, újabb tizenötezer évre.

- Azt akarom, hogy dolgozzuk össze és pusztítsuk el mielőtt károkat okoz. Mielőtt felhozná, hogy ahhoz a Főnix penge kell… nos a Sith pengék hasonlóak ahhoz, de a húgom sikeresen újraalkotta a Főnix pengét, ennek a főnixnek az erejéből. Ki!

Szólt valakinek, a trónszék mögül, ekkor egy páncélos kree fiatal nő lépett elő, a kezében egy tokkal, egy majdnem akkorával, mint saját maga. Nyugodtan sétált oda az asztalhoz, tette le a tokot, majd kinyitotta, amiben Qui megláthatta a legendáikból is ismert Főnix pengét.

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

A Császár felnevetett azon, hogy év tízezredeket mondott a férfi. Nem lesajnáló, vagy efféle nevetés volt mindez, hanem olyan, mint amikor valaki nagyon vicceset mondott. Mint egy jó vicc. Szerencsére pár pillanat alatt összeszedte magát, látszott rajta, hogy ki tudja mikor nevetett utoljára a férfi valójában.

- Egy-másfél millió év, a minták alapján, amiket vizsgáltam és kutattam, ennyi ideje van értelmes élet az Égi Fényben. Így nevezték el ezt a helyet, az Égi Fény csillaköd. De a minták alapján, nagyjából egy milliárd éve esett csapdába itt a Főnix és akkor kezdődött a 15.000 évenkénti feltámadós ciklusa, ami azóta is formálja a Csillagködöt.

- Mindketten tudjuk, hogy mire képes, még realitásmanipulációra is, amire itt rajta kívül lényegében semmi és senki sem – mondta komoran. – A szerencse, hogy a hatalma szinte végtelenszámú személyre oszlik szét és nem egy főre, ahogyan lenni szokott.

Qui is tisztában van vele, hogy a Főnix általában egy darab hatalmas pszionikus erővel rendelkező egyént szokott megszállni és nem annyit, mint itt. Ez a hely tényleg különleges volt.

- És a másik oka, hogy valójában nem a tényleges Főnix erőt használjuk, hanem csak a „hamvait”. A Főnix nem él, a tizenötezer éves ciklusokban feltámad, tönkrevágja az addig ismert csillagködöt, majd az itt levő erők, amik fogva tartják széttépik. A halálakor a maradványai, kozmikus sugárzása szétterül a Csillagködön és ez az Erő.

- Ez itt kering évmilliók, milliárdok óta, a feltámadása után erősebb, előtte gyengébb. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nincs olyan, mint a kintivel, a sárga főnixszel, mert ez egy kék. Vagy alapból más, vagy a hely tette azzá. Lehet, hogy ez az egész kiábrándítónak hat, de ez az igazság.

Ezekután végighallgatta azt, amit Qui mondott és bólintott is rá. Többször is, először a kétkedésre, majd arra, hogy ő valóban nem a Főnix Erőnek köszönheti az erejét. Azonban a Császár előző szavai már részben magyarázatot adtak arra, hogy miért akarja azt tenni a férfi, amit.

- A Főnix ígyis-úgyis meghal, majd feltámad, végleg nem megölhető. Az Erő pedig nem fog megszűnni akkor sem, ha azelőtt intézzük el, hogy manipulálná a realitást. Csak megőriznénk a jelenlegi állapotokat. És valóban, kree-örökkévaló vagyok és folytatni akarom a kutatásaimat, nem újrakezdeni a főnix miatt, ha eltörli azt, vagy megváltoztatja a realitást. Ezek az önös szándékaim – tette hozzá egy ragadozómosollyal.

A Főnix pengés kérdésre a lány mosolyodott el és kuncogott egy kicsit. A mozgása és a lénye közvetlenebb volt, mint a császáré, a férfi távoli volt, mintha már jellemzően nem is ebben a világban járna, de a nő más volt.

- Ismertem az eredeti penge készítőt és sokat mesélt arról, hogy miként kreálta – kezdte Ki. - Mindig is érdekelt és mivel a másik ikertestvérünk, La-Renn noha tábornok volt, de diplomatikusabb fajta, így sokszor jártunk a Shi’ar Impériumban is, tekintve velük nem háborúztunk akkoriban.

- Ő mesélt, hogy miként hozta létre és az itteni dolgok alapján több száz ezer éve is készültek a főnix pengéhez hasonlatos pengék. Az Erőhasználók az Erőt a fegyverükbe plántálták, hogy erősebb legyen, jobban használható. Erőfegyverek, ez volt a nevük, a barbárabb népek ma is csinálják.

- Az első három generációból származó urdrarr-ok pedig tökéletesítették ezen eljárást, ezek lettek a Sith pengék, alkímiával, azaz tudománnyal, „mágiával” és Erővel. Ezek a fegyverek, mint a Főnix penge roppant ellenállóak, fénykardállóak, képesek a lézerlövedékeket is visszaverni és persze Erő van bennük, igaz sötét oldali.

- Elég sokáig megakadtam, de a lezuhant űrhajójuk adatbázisában sok mindenről volt információ, shi’ar vallási és mitológiai is. A legtöbb mese volt, de volt igazság is benne. És végül elég sok semleges Erő beleplántálásával néhány hete sikerült. Próbáld ki! Kíváncsi vagyok, hogy tényleg működik-e! Végtére is te is Rook'shir leszármazottja vagy.

A Császár az italát kortyolgatva várt türelmesen, míg a lány izgatottan várta, hogy mit fog tenni Qui.

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

Qui nehezen vonakodik elfogadni az ajánlatot, felmerül benne az is, hogy a Jedi tanácsnak is kéne szólnia. Azonban erről tudhatja és eszébe juthat, amit hallott és a mestere is mesélt, hogy a Jedi rend nem avatkozik bele az Erő dolgaiba, hiszen nekik az lényegében szent és bármi, ami az Erővel történik, vagy az Erő tesz, szerintük előre elrendeltetett dolog és az Erő akarata.

Ezzel pedig nem igazán lennének előrébb, bármennyire is szeretné a férfi. A császár arcán nem látszott változás a kérdésre, a nő azonban elkomorult rá, valószínű volt, hogy ő maga is tudja a választ, de azért várakozóan a Császárra pillantott, meghagyva a lehetősége arra, hogy ő adjon választ.

- Egy-három éven belül. Szóval nincs túlságosan sok időnk – mondta.

Qui ezek után nyúlt ki a fegyver felé, ami az érintése után azonnal kékes fényben kezdett izzani, de csak haloványnak. Ahogyan a legendákból ő maga is ismerte a fegyver tényleg nehezebb volt, mint egy hagyományos ekkora kard, de a kiegyensúlyozottsága nagyon is jó volt, tökéletes, nem is beszélve arról, hogy pontosan illett a kezeibe.

Azt még tudja a fegyverről, hogy telekinetikus csapást indít támadásként és annak olyan hatása van, mintha a penge megnyúlna, bár az ebben e helyzetben nem látszott, mert nem tette meg a férfi. De a fegyvert tényleg megtudta emelni és minden olyan érzésű, amit a legendákból ismer. Az persze jó kérdés, hogy vajon miként reagál a fegyver, ha épp nem olyan „steril” környezetben van, mint most.

- Nos, milyennek gondolja – kérdezte a Császár.

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

Qui-t nagyon lenyűgözte a fegyver, amit kapott, főleg, hogy az pontosan úgy reagált, ahogyan azt a mesékből, mítoszokból ismerte. Ezek után próbálgatta egy kicsit, a fogását, tartását, vállára tevést még azelőtt, hogy megszólalt volna. A szavaira a császár bólintott egyetértően, hogy kipróbálná.

- A földalatti szintek egyikén van edzőterem, vagy akár ott a dzsungel is, ha a szabad környezet jobban vonzza – mondta a férfi.

Ahogyan a férfi a kevés időt említi, hogy kevés az idő megtanulni a fegyvert a három év alatt a császár először csak letette a poharát, majd a shi’ar-ra emelte a tekintetét. Noha az arcáról semmi sem volt leolvasható, Qui mégis úgy érezhette, hogy a férfi a lelkébe lát. Kínosan csöndes hosszú másodpercek következtek, míg végül a másik megszólalt.

- Azzal a mesterrel, akivel rendelkezik az örökkévalóság is kevés lenne – felelte részben unottan, félig undorral a férfi. - De magától függ, hogy kér-e segítséget, vagy sem hozzá. A húgom pedig elkíséri kipróbálni a fegyvert.

Ajánlotta fel immáron szívélyesen és szívélyes hangsúlyban mindezt. Ki, azaz a nő érdeklődő tekintettel fordult a shi’ar felé és pár pillanat múlva rá is kérdezett a dologra.

- Hol szeretnéd kipróbálni? Itt a palotán belül, vagy odakint? – kérdezte.

Vendégségben a császárnál





Császári palota, Dromund Kaas

---

- Ha itt bárkiben bármilyen kárt tudna ejteni, akkor meg is érdemli, hogy belehaljon, mert nem méltó arra, hogy a Birodalom alattvalója legyen – jegyezte meg a férfi.

Arra csak bólintott, hogy kint. Ami azt illeti a férfi nem siette el a dolgot, még kényelmesen újratöltötte a poharát és kiitta belőle az italt. A lány pedig láthatóan remekül szórakozott azon, hogy Qui ki akart volna menni a helységből és mindez látható volt rajta. Egyébként a kree-k és shi’arok nem voltak ellenségek, a shi’arok voltak a békefenntartók, amikor épp nem volt háború a skrullok és kree-k között.

Ők tartották fenn az egyensúlyt, mert a shi’arok nem akartak a galaxisukon kívül hódítani, a másik két nagy fajjal ellentétben. Soha sem utálták egymást, hanem tisztelték a másikat, közös érdekütközés sem volt. Persze egyénenként változó, hogy ki miként viszonyul feléjük és láthatóan Qui-t zavarták.

Végül a császár is felállt, de nem kifelé indult el, csak a shi’ar-ig ment oda, majd a vállára tette a kezét és valami olyan történt, amit lehet, hogy a férfi úgy gondolt, hogy többé nem fog átélni, tekintve, hogy a csillagködben nem látott még ilyen technológiát, vagy faji képességet. A villanás után a gyomra felfordult és eső csapott az arcába.
Itt újra érezhető volt a sötét oldal ereje, azonban a császár felől semmilyen zavart nem érzett. Bizonyára hallott róla, hogy az erősebb erőhasználók teljesen eltudják rejteni magukat az Erőben, hogy ne lehessen őket érezni, ez most eléggé kellemes megoldás volt a számára.

A lány is velük tartott, az égen sűrű felhők voltak, az eső is eléggé esett és gyakran dörgött, villámlott. Az idő átlagos és az eső sem volt sem hideg, sem meleg. Egy sziklás, romos helyen voltak, ami korábban valamilyen épület, település lehetett, de már nagyon régen elpusztult. Sok kisebb-nagyobb oszlop, fal is látszódott, amiken lehet gyakorolni.

A császár a kezével előre mutatott, hogy Qui-é  a terep, majd néhány lépést hátrált és terpeszben, a kezeit a háta mögött összefogva, egy igencsak megszokott katonás állásban állt meg és onnan figyelte a shi’ar-t. Pontosan olyan érzés lehetett a férfinak, mint gyermekkorában az akadémián, amikor a kiképzője figyelte a gyakorlatát.