Burlington Mall (Burlington)

A világ legnagyobb bevásárló- és szórakoztatóközpontja Burlington megye szívében. Több mint 5 négyzetkilométeren terül el ez a hatalmas, újonnan épített komplexum, melynek fő célja természetesen a mindenhonnan az államba érkező menekültek pénzének elszívása. Ugyanakkor a központ rengeteg munkahelyet is biztosít, és megtalálható itt több ezer üzlet, egy beépített vidámpark, mozik, egy hatalmas akváriumpark, irodák, játéktermek, kórház, és megannyi egyéb helyiség.

Időben sikerült vissza állnom a sorba mikor Grigorij is megérkezett pár elég nehéznek tűnő szerszámmal kiabálva közölte, hogy felkészült. nem értettem miért kelet ezt közölni a szomszéd várossal is hiszen ha nem lett volna készen akkor nem állt volna vissza a sorba. Ez a katonásdi kicsit furcsa volt a számomra de úgy gondoltam majd belejövök. Míg mindenki visszajött érkezett egy ikerpár a ruhájukból ítélve ápolónők lehetettek. Az ápolónők lehunyták a szemüket és elkezdtek koncentrálni majd egy lilás aura vette körbe a társaságunkat. A benti levegő fokozatosan egyre melegebb lett és mikor már a hőség kezdett elviselhetetlen lenni egy sárga villanást láttam majd egy másik helyen találtuk magunkat erős fejfájással és hányingerrel. Szerencsére ott volt mellettem Mano aki látszólag márt több ilyenen átesett és azt mondta hamarosan elmúlik. Úgy tettem ahogy mondta és a rosszullét kezdett aláhagyni.
-Kösz kicsit jobb- mondtam neki. Azonban mikor körülnéztem rögtön elmúlt minden bajom a hogy megláttam a romokat és a rengeteg sérültet. Ha szabad használni a képességemet akkor annak segítségével próbálom menteni az embereket majd. ha nem akkor a jobb állapotban lévőknek nyújtok elsősegélyt és megpróbálom kivezetni őket a veszélyes övezetből.

Grigorij morogva pillant a teleportálókra. Rühelli az utazásnak ezt a módját. Végül megjelennek a baleset helyszínén. Az őrmesterre pillant aki nem ad parancsot ezért ő félhalkan szól a társainak.
- Próbáljátok osztályozni a sérülteket. Három kategóriába súlyosan sérült, könnyen sérült és haldokló. Az utóbbiakkal csak akkor törődjetek, ha mindenki más állapota stabil. A járműből mentést csak akkor csináljuk, ha biztonságosan oda lehet menni. - mondja a két társának aztán az őrmesterhez fordul.
- Uram mi a fene lángol a vonaton? Ezeket a dögöket elektromosság hajtja. Szóval normálisan nem nagyon lángolhatnának. - mondja morogva. Minden bizonnyal merénylet történt. Vagy valamit szállított a vonat. Bár akkor nem belül lángolna. Elgondolkodik vajon mi lángolhat a fémszerkezetű vonaton belül. Hiszen semmi nincs ami igazán komoly tüzet okozhatna. Itt pedig láthatóan már percek óta ég minden. A férfi aztán elindul a nem lángoló roncsok felé, és ha sikerült vágóeszközt és feszítővasat szereznie akkor megpróbálja felnyitni a még zárt vasúti kocsik oldalát. Ha bejut elkezdi ellenőrizni a sebesülteket. Próbálja megtudni ki mennyire sérült meg. A súlyos sérülteket lehetőleg nem mozgatja egyenlőre. A könnyebb sérülteket pedig elkezdi kiterelni a vonatból.

Ahogy elindultam a romok felé hangos sirásra lettem figyelmes. Az eggyik romos épület feől jött a hang ezért gyorsan arra vettem az irányt, hogy megkereshessem a bajbakerült iletőt. Rövid idő alatt megtaláltam egy kisfiút a földön fekütt törmelékek közööt. Egy pár nagyobb darabb a lábán hevert. Gyorsan odasiettem és megprobáltam beszélni hozzá.
-Ne agodj itt van a segítség. Meglátod pilanatok alatt kiviszlek inen.- amire szükség is volt az épület maradéka nem tünt valami stabilnak. Elkeztem leszedni a törmelékeket de az eggyik túl nagynak bizonyult és nem tudtam megmozditani. Csak egy valamit tehettem de elöbb beszélnem kellet a kisfiuhoz aki abba hagyta a sírást és rám figyelt.
-Most kell nagyon bátornak lenned.- erre körbevettem magam a szokásos lilás aurával majd egy energia sugár segítségével lepöcintettem a követ. ezután gyorsan az ölembe kaptam a gyereket majd egy szökenéssel elrepültem onnan. A kisfiú a hirtelen mozdualttol elkáltotta magát. Azonnal viszarepültem a növérekhez, hogy segítsenek a fiún.

Grigorij nagy nehezen kifeszítette az egyik vagon oldalát. Amikor ez sikerül alaposan figyelve próbál bejutni. Ha ez sikerül ismét megpróbálja osztályozni a sérülteket és lehetőleg a súlyos, de mozgatható sérültekkel kezdeni mindent. Az esetleges maguktól is mozgó könnyű sérültekhez szól.
- Lefelé a roncsról! A mentőcsapat már várja magukat. - fejezi be és a legközelebbi közepesen sérült emberhez lép. Ellátja az életveszélyes sebeket ha tudja. Azután megpróbálja megmozdítani és kijuttatni a sérültet a zónából. Közben kint ha tud keres valakit aki még segíthet neki, ha erre szüksége van.

// Oh elnézést nem vettem észre, hogy írtál már. //

Megprobáltam minnél ovatosabban repülni, hogy így kevesebb fájdalmat okozzak a kisfiúnak. Azért választottam a repülést mert gyalog rázkodott volna a lépéseim miatt és még el is eshettem volna valamelyik törmelékben. A repülés sokkal könnyebbé tett mindent. Szép lágyan landoltam a nővérek elött akik azonnal elkezdték a gyors beavatkozást. Pár pilanattal később betették egy mentőautóba és az visító szírénákkal elviharzott én pedig viszafordultam a katasztrófa színhelyére. Most már nem gyalog hanem repülve keresem a sérülteket. Figyelem a segítségkérés és a nyöszörgés zaját. Ha esetleg valami olyat találok ami meghaladhatja a képességeimet inkább elröppenek segítségért.

Grigorij meghallja a robbanást. A testén végigfut az adrenalin. Azt hitte a tűzszerészek már dolgoznak rajta. Elindult a roncstól távolabb ám a lökéshullám és valószínűleg pár repesz is elkapta. Euforikus érzés járta át a testét pár izzó repesszel együtt. A férfi mosolyogva repült egyenesen előre. A következő kép a közeledő talaj. A férfi arcáról éppen csak elkezdett lehervadni a mosoly amikor a földbe csapódott. Snitt.
A férfi egy ágyban ébred. A kellemes érzés átjárja a testét. Tudja, hogy ez fájdalom, de akkor is nem nagyon ismer jobb érzést mint az. Mosolyogva néz körül. Nem tetszik neki amit lát. Végül még a hangot is meghallja. A fejét elfordítja egy pillanatra. Úgy tesz mintha nehezen tudná azt mozgatni. Elfojt egy grimaszt és ökölbe szorítja a takaró alatt a kezét. Aztán ismét az apjára pillant. Arra a férfira aki miatt menekülnie kellett. Sejti, hogy fel fogja őt ismerni. Sőt már az is meglepte, hogy még életben van.
- Mire gondol uram? Nem tájékoztattak minket, hogy nincsenek a zónában tűzszerész csapatok. - feleli félhangosan és száraz torka miatt rekedtesen. Reméli, hogy így nem ismeri fel az apja.

//Grigorij, ha jól emlékszem körözés alatt áll. Az apja elől is menekült. Ezt kéretik figyelembe venni.//

Grigorij hallgatja apja szavait. Nem érti, hogy mi is történt. Majdnem teljesen biztos benne, hogy lebuktak ám a beszédben egyenlőre ez nem fedezhető fel. Grogorij az apját figyelte nem tudta, hogy mit is mondjon arra amit a férfi mondott. Valóban megkérdezte, hogy mi történt, de úgy gondolta, hogy már valaki biztosította a roncsot, hogy ne robbanjon fel. Aztán jön az utolsó pár mondat. A férfi feláll és apjára pillant. Megpróbálja megállapítani, hogy milyen fegyver van nála. Elméjében információk után kutat. Vajon az apja viseli-e a páncélját és ha igen, hogyan árthatna neki. Tudja, hogy a vértezetet gyakorlatilag könnyű fegyverzettel nem tudja átütni. Közelharcban pedig az apja széttépné az erőfőlénynek köszönhetően, és még a képességét sem ismeri. A helyzet nem túl rózsás ezért a kiutat keresi. Feláll és várja a támadást és közben figyeli mi történik. Nem óhajt válaszolni az apja kérdésére, és azt sem akarja hagyni, hogy elkapják.

Grigorij értetlenül figyeli az apja szavait. Arcára meglepettség ül ki. Amitn férfi elindul utána lép és megragadja a kezét. Megpróbál felkészülni egy esetleges válaszlépésre és közben megszólal.
- Miért csinálod ezt?! Miért engedsz el?! - szól a férfira hangosan. Legszívesebben üvöltene az emberrel aki eldobta őt. Nem igazán tudja mit higgyen. Talán ez csak egy játék amit az apja játszik velük, hogy bevalljanak mindent. Az is lehet, hogy azt akarja vezessék el őket a lázadókhoz. Egyiket sem akarja megengedni. Nem akar a lázadók árulója lenni.
- Miért kéne bíznunk benned?! - kérdi végül, ha lehetősége van rá. Nem tudja, hogy miért pont ő lett a csapat szószólója, de biztosan érzi, hogy valami nincs rendben. Az apja utoljára még meg akarta ölni őt. Legalábbis elkergetni. Idegesítő légynek tartotta aki annyit sem ér, hogy személyesen ölje meg. Meglepte az, hogy most úgy tűnik mintha segíteni akarna. Egyáltalán nem érti mi törtnénik.

Grigorij apja szavait hallgatja. Dühe a tetőfokára hág. Miért nem mondta el neki ezt senki? A férfi a másik szemébe néz és elgondolkodik. Még mindig nem bízik benne 100%-ig, de hajlik arra amit mond. Mogorva pillantással néz apjára aztán megszólal.
- Legalább szólhattál volna, hogy már rendben vagy. Ha más nem legalább Millerék közölhették volna ezt az információt. Azt hiszem jogom lett volna tudni. - fejezi be végül és elengedi a férfit. - Menj még a végén valaki gyanút fog. Viszlát! - zárja le a beszélgetést és lép hátra. Arca továbbra is a mogorvaság maszkja. Belül azonban egy kis megkönnyebbülés húzódik meg. Hatalmas teher került le a vállairól. Legalábbis reméli, hogy tényleg lekerült onnan. Várja, hogy az apja elmenjen. Nem igazán tudja, hogy mit is tegyen. Igazából kicsit összezavarodott a dolog hallatán. Nem tudja, hogy ki gyógyította meg a férfit vagy miért. Azt sem tudja, hogy pontosan mi is történt. Viszont azt tudja, hogy ezután beszélni fog Millerrel és Rogers-el. A két férfi többet tud mint amit elárulnak. Az adattárolót felveszi és zsebre teszi.