Burlington Mall

by **Thorhalla** Szer. 23 Feb. 2011, 09:46

A világ legnagyobb bevásárló- és szórakoztatóközpontja Burlington megye szívében. Több mint 5 négyzetkilométeren terül el ez a hatalmas, újonnan épített komplexum, melynek fő célja természetesen a mindenhonnan az államba érkező menekültek pénzének elszívása. Ugyanakkor a központ rengeteg munkahelyet is biztosít, és megtalálható itt több ezer üzlet, egy beépített vidámpark, mozik, egy hatalmas akváriumpark, irodák, játéktermek, kórház, és megannyi egyéb helyiség.
Burlington Mall 1426667682_8705_ts03

Az eredeti topic

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 14 Szept. 2018, 09:27

Kree Invázió 7.

Az idő ura 3 – Az újjászülető idő

Résztvevők: Adrian Sommerfield, Ashley Godwin, Antef Sziamon, Aina Bennet,

Amadeus Sage / Mr. Lepke, Dr. Emily Johanson, Mickey Thunder és Boris Dragunov / Svarog

Következő körváltás: 2018. szeptember 18. (kedd)

Egyéb információk:

2029. szeptember 11. 18:59 (EST)
~ NJ déli államhatár, SHIELD központ ~
A bázis körüli védőmezőt minden egyes alteregónál nagyobbra kellet tenni, mert a hatásuk is úgy terjedt. Hosszú idő telt el azóta, hogy az első alteregók elkezdtek összegyűlni és most úgy néz ki, hogy végül mindegyik meglett.

Az utolsót egy SHIELD csapat találta meg valahol az óceán mélyén az atlantisziak bejelentése után. Egy villanás kellett és ott voltak újra a többinél. Ahogyan bevitték a többi kómában levőhöz most valami más reakció volt, mint eddig.

Mintha valamilyen gravitációs erő vonzotta volna össze a testeket. Felemelkedtek a helyükről és a levegőben közeledtek egymáshoz. Azonban nem ütköztek össze, hanem egymásba olvadtak. Az egész végén egy hatalmas, fényes robbanás indult ki a férfiból az univerzum minden irányába.

A férfi, immáron egy darabban lassanként ereszkedett le a földre és nyitotta ki végül a szemét:
- Kang vagyok, a Hódító! Az univerzum összes idővonala most már az uralmam alá tartozik!

Burlington Mall QlYxdFW

2029. szeptember 11. 19:00 (EST)
~ Burlington Mall ~
Szeptember 11.; hiába telt el 28 év, mind a mai napig megemlékezések vannak a 2001-es események miatt. Egy hasonló miatt gyűltek össze a mai estén is ezen a helyen, ahol egy külön fal volt felállítva az akkor elhunyt áldozatoknak és hősöknek.

Különféle katonai és egyéb civil programok is voltak ezen a napon. Az idősebbeknek emlékezés, a fiataloknak pedig akik még nem éltek ekkor, vagy túl fiatalok voltak, azok számára műsorok is voltak, hogy megmutassák mi történt azon a végzetes napon.

Minden órában egy-egy percre néma csönd is volt a környéken a megemlékezés részeként, ez most is ilyen volt. Eddigre teljesen sötét volt már ahhoz, hogy a vámpírok is könnyedén bevegyülhessenek a tömegbe, de nem túl késő ahhoz, hogy ne legyenek gyerekek és fiatalok a bevásárló központban, vagy előtte.

Jelenleg mindenki odakint tartózkodott, éppen a csöndben mécseseket gyújtottak nagyon sokan, túlélők, olyanok, akik elvesztették szeretteiket. Még fél perce sem tartott az egy perces csönd, amikor izgatott és riadt kiáltások törték meg mindezt.

Mindenki pillanatokkal később meg is láthatta, hogy mi okozta a pánik hangulatot. Déli irányból, amerre egy nagyobb erdős rész van, a fákon túl a távolban éles fény látszott, ami pillanatról pillanatra nagyobbnak tűnt és hatalmas sebességgel közeledett a pláza irányába…

Burlington Mall 7kMvp6c

Nos, akkor neki is kezdtünk az utolsó résznek. Felszereléslistát írjatok. Következő körben spam tenger lesz, mert minden játékos fogja látni minden helyszínen az oldalon (Földön).
Azért egy indok legyen a reagotokban, hogy miért is vagytok itt New Jersey-ben New York helyett Smile

tagek:

by **Adrian Sommerfield** Pént. 14 Szept. 2018, 13:58

Az éjszaka lordja megérkezett egy bőrdzsekiben, szakadt farmerral, tornacipőben. Guns & Roses pólóban, robogón. Szinte pont ahogy Bram Stoker megírta. Miután Ad' leparkolta a robogóját, ami nem volt egyszerű mivel elég nagy volt a tömeg elindult szétnézni. Volt egy szabadnapja, a napokban összefutott a nagyapjával, aki lehordta, hogy egy utolsó senkiházi, aki nem látogatja őt és nem amerikai. Részeg volt az öreg. Ennek ellenére eljött ide. Egyrészt, hogy megemlékezzen, másrészt mert még nem látta ezt a plázát, de legfőképp azért mert bár csak egy robogó nem motor, de régi vágya volt hajtani az éjszakában, fülében valami jó kis motorosnótával és meg se állni míg meg nem érkezik a célja felé. Bár a legjobb az lenne ha valami kihalt országúton tenné egy chopperrel, de ez se volt rossz. Sőt, bejött neki. Majd ha végre összegyűlik a pénz a chopperre kiveszi az összes szabadságát és végighajt a hatvanhatos úton. De állat lesz! Mondjuk, azt hogy miképp oldja majd meg az étkezést meg ilyesmit, azt még nem tudja, de ez a jövő zenéje. Most itt van. Valami műsort nézett a tragédiáról és néma csöndben ácsorgott mikor elkezdtek kiabálni. Ő meg nézett a hangok irányába, hogy mi van és egy elég ijesztő dolgot látott. Fény közeledett felé. Jó eddig csak a napfény ártott neki, de az akkor sem nézett ki jól. Denevérré próbált változni, hogy úgy kerüljön minél távolabb a fénytől és közben ne kelljen a tömegben tolakodnia.

Felszerelés:

by **Emily Johanson** Szomb. 15 Szept. 2018, 05:09

DR. EMILY JOHANSON

Egy három napos konferencia után jól jött egy kis felszusszanás a hazaindulás előtt. Nagyon szeretem a munkámat, a tudományt és a versenyt, amiben minden tudós részt vesz, de egy két napos bemutatókkal és egy fél napos tömény rovaros és ízeltlábús viccekkel teletűzdelt állófogadás után nem várhatja el senki sem, hogy toppon legyek. Képes vagyok rá, hogy megértsem, hogy miért van, hogy egyes tudósok ilyen környezetben próbálnak maguknak párt "vadászni", de ez nem jelenti azt, hogy el is kell fogadjam. Mondhatni a külsőm most eléggé ellenem dolgozott, hisz külön sport lehetett egyeseknek, hogy olyat szedjenek fel, aki még úgy is néz ki, mint amit kutatnak. Mázli, hogy le tudtam őket rázni és mostanra az egész eseménytől elszakadni. A sok nyüzsgés után kifejezetten jól esett az, hogy itt óránként volt egy perc teljes csend. Igaz, hogy magasztosabb háttere volt a dolognak, mintsem az én lelki békém, de kellemeset a hasznossal, nem igaz?
Odakinn figyelem némán a tömeget, főleg, mivel épp a kellemes csendes percek egyike van, amikor riadt és ijedt kiáltások szakították azt félbe. Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy bizonyosan hamarosan újra elég nagy slamasztikába fogok kerülni, de ahogy elnéztem nem csak én, hanem mindenki. Közel sem tudtam meghatározni, hogy ami közeledik délről, az pontosan mi is lehet és milyen természetű, így csak egy biztonságos helyet kerestem, hiszen ahhoz túl gyorsan közeledett, hogy menekülni tudjak előle.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

by **Svarog** Szomb. 15 Szept. 2018, 18:17

Svarog, mint minden kormánybeli lakos, szintén kiment a 2001-es eseményekkel kapcsolatos megemlékezésre. Nem gyújtott mécseseket, egyszerűen elvolt a tömegben és figyelte a beszédeket.
Mint mindig mostanában is töprengett a létezésének nagy kérdésein.
Merre is menjen, milyen utazásra is kellene indulnia, és hogy annak mi is lesz a vége. Szerencsére semmi jele nem volt, hogy a sors valami váratlan katasztrófát lökne a nyakukba. Minden békés volt és hazafias.
A következő pillanatban mindenki pánikba esett, és fény gyulladt a láthatáron és indult meg dél felé. Dragunov összeráncolta a szemöldökét, felröppent és fedezékbe indult, közben felülről kiáltott nekik.
- Gyerünk! Nyomás! Fedezékbe! Gyerünk! - A tekintetével azt keresi, hogy merre lehet a legközelebb mélygarázs vagy metróállomás, ahová fedezékbe vezetheti. - Gyerünk!
Ha talált bármit is, elindult annak az irányába.

Felszerelés:

by **Mickey Thunder** Vas. 16 Szept. 2018, 09:21

Mickeynek ez a város lett az otthona, amióta az Akkaba klán befogadta. Az itteni rejtett bázisukon tartózkodott a legtöbbet. Most kijött a városba meg nézni az eseményeket, a visszaemlékezést. Szeptember 11-et ő csak az átnézett anyagokból ismerte, mivel erre a világra csak nemrég érkezett, náluk pedig nem történt ilyen. Értette a jelentőségét, az akkorit és a mostanit. Ettől még nem hatotta meg, főleg az emberek gyászoltak és az nem érdekelte ezen a világon, ahol ők voltak az elnyomó hatalom.
Meg akarta volna nézni a helyi óriás pláza elektronikai részlegét, a robotikával kapcsolatos dolgokat főként. Ez volt az ő szakmája, amivel szívesen foglalkozott volna itt is. Különösebb felszerelést nem hozott, ruhát sem kellett hordania. Tervezte, hogy előbb-utóbb be szerez egy olyat, ami földeli a kisugárzását vagy amin keresztül tudta irányítani. Úgy igyekezett haladni, hogy senkit ne süssön meg, a szellősebb utakat választotta. Mielőtt elért volna a plázába, óriási fényességet látott. Őrült volt ez a világ, megint itt volt egy hatalmas erejű támadás. Mickey gyomra begörcsölt és már bánta, hogy ma este jött ki, a metropoliszukban talán megúszhatta volna az atomtámadást, aminek ez kinézett. Meg próbált úgy cselekedni, ahogy ilyenkor kellett, mert az ő világa is ismerte a nukleáris fegyverek hatásait és náluk is tanították, hogyan kell ilyenkor menekülni, fedezéket keresni.

Felszerelés: nincs

by **Ashley Godwin** Vas. 16 Szept. 2018, 16:43

A második album kiadása óta nincs megállás, ennek ellenére egyáltalán nem vagyok fáradtnak mondható. Elképesztő, hogy mennyit tud számítani az, ha az ember azt csinálja, amit szeret, na és persze aminek úgy látja, hogy van értelme. Ez már a második észak-amerikai turném volt, de talán jobban élveztem, mint az elsőt. A harmadik stúdióalbum megjelenése után a menedzserem egy európai turnét is szeretne szervezni nekem, amit szintén nagyon várok. Leírhatatlan érzés az, amikor szeretnek az emberek téged is és azt is, amit csinálsz. Európának azért örülök külön is, mert a szülőkontinensem – már ha van ilyen szó – és emiatt nagyobb is a kötődésem hozzá. A mostani turné utolsó állomása New Jersey volt, így mindent beleadtam az utazászáró eseménybe. A koncert késő délután ért véget, a menedzserem pedig boldogan jelentette ki, hogy hivatalosan is kiérdemeltem az egy hónapos szabadságomat – plusz-mínusz egy-két hetet -, így bele is vethettem magam a helyszínen lévő programok kiélvezésébe. Természetesen mivel inkognitóban akartam maradni, így a metamorfmágiám segítségével megváltoztattam az arcomat egy bizonyos mértékben, ahogyan a szemem színét is szürkére varázsoltam. Erre csak addig volt szükségem, amíg a városban akartam mászkálni, valamint amíg nem szállt le az éj, hiszen sötétben már sokkal kevesebben ismernének fel a rajongóim közül. Nagyon szerettem sztár lenni, ahogyan a nagy felhajtásokat is élveztem, amelyeket miattam tettek az emberek, de néha kellett egy kis pihenés, főleg egy ilyen hosszú koncertmaraton után. Ruhának egy fekete topot, egy vörös bőrkabátot fekete kapucnival, egy terepmintás nadrágot és két szép fekete csizmát választottam. Ahogy mindig, most is nálam volt a két dobótőr elrejtve a két lábbelimben, ahogyan az oldalamra akasztva a félautomata pisztoly is, gondosan eltakarva a dzsekimmel. Határozottan kijelentettem, hogy nincs szükségem testőrre, ugyanis egyrészt a büszkeségem nem engedte, másrészt biztos voltam abban, hogy meg tudom magam védeni, jöjjön bármilyen szituáció is. Tőlem még le is szakadhatna az ég, akkor sem fogna ki rajtam. Bár ez talán elsőre elég elhamarkodott kijelentés volt, hiszen a sétám kezdete után nem sokkal később meg is történt az égszakadás egy hatalmasnagy fehér fény kíséretében. – Most… ez tényleg megtörténik? – tör ki belőlem a meglepődöttség miatt. Hirtelen a világháború jut eszembe és a baleset, amit valami különös csoda folytán sikerült túlélnem. Az érzés cseppet sem volt kellemes, amit a régi emlék feltörése váltott ki belőlem, de nem habozhattam emiatt túl sokáig. Azonnal fedezékbe kellett vonulnom… ha ez egyáltalán segít valamit. Viszont minden más ember ebben a pillanatban valószínűleg ezt tenné, szóval reflexszerűen én is a legközelebbi fedett helyre futottam-bukfenceztem-ugrottam, vagy ami éppen szükséges volt, hogy elkerüljem a fényrobbanás káros hatásait.

Felszerelés:

by **Antef Sziamon** Vas. 16 Szept. 2018, 20:32

Nagy készülődés volt országszerte a szeptember 11-ig megemlékezés miatt. Ám Antef egyenlőre nem ért rá foglalkozni vele, mivel egy tanút kellett elkísérnie New York-ból, akinek egy helyi maffiavezér ellen kellett vallania. Szokásos rutin meló, mely csupán csöppnyi izgalmat rejtegethetett magában. Ám az út unalmas volt. A repülőtérről civil rendőrautóval mentek a városi bíróságra, ahol átadta a tanút a helyi rendőröknek. Miután aláírta a papírokat, elhagyva az épületet a belváros felé vette az irányt. Ránézett az órájára és bosszankodva nyugtázta, hogy a gépe csak 6 óra múlva indul vissza New York-ba. Fránya járatkimaradások. De, ha már így alakult, elhatározta, hogy megnézi a megemlékezést. Vett egy hot-dog-ot és egy kólát, majd a tömeggel együtt elindult a megemlékezés helyszínére. Hirtelen sikolyokat hallott és mikor hátrafordult a hangok irányába, látta a vakító fényt, mely nagy sebességgel közeledett a tömeg felé. Egy újabb támadás.
-Azonnal menjenek fedezékbe! - kiáltott oda az embereknek, majd Antef egy 50-es évek végén épült bérház felé kezdett futni. Remélte, ez is egy olyan ház, amelyben van egy hidegháború idején épített óvóhelye.

Felszerelés: rendőrjelvény, S.H.I.E.L.D./ W.A.N.D. igazolvány, mobiltelefon, golyóálló mellény, rendőrségi szolgálati fegyver (Desert Eagle.357 Magnum)

by **Mr. Lepke** Vas. 16 Szept. 2018, 21:47

“
MR. LEPKE - Charles Amadeus Sage

ELŐTÖRTÉNET

···

Unalmas ez a Burlington Mall-i megemlékezés. A támadás, melyet az Al-Kaida végzett a CIA és a Kree Stelláris Birodalom megbízásából az Illuminati ellen, kiknek adatbázisa a World Trade Centerben volt elrejtve, nos az viszont roppant izgalmas. A publikum persze mit sem tud erről. Ugyanarról a publikumról beszélünk, akik szerint a holdraszállás valódi esemény volt, a globális felmelegedés viszont nem az. Nah mindegy. Jómagam Lepke ajánlására leutaztam vidékre. Jó-jó, New Jersey nem vidék, de a Nagy Almához képest azért mégiscsak... de mit keresünk pontosan? Ja igen, politikusokat. Korrupt politikusokat. Maga New Jersey politikai felhozatala – ami a szenátort és közvetlen környezetét illeti – annyira nem sáros. Kiszolgálják Osborn-t. Ez mégiscsak sáros. De az ilyen rendezvények, mint amilyen ez is, melegágya annak, hogy nagyobb médiavisszhang nélkül találkozhassanak az állami rendszer azon pribékjei, akiknek sok takargatnivalójuk van. Én meg fejlesztgetem az adatbázisomat. Egy szociális hálót, ami megpróbál predikciókat végezni arról, hogy melyik politikus fog sikkasztani, lopni, pedofil botrányba keveredni. Elhoztam az eszközeimet, de nem remélek sokat a mai eseményektől. Pár fotót, maximum, esetleg az események után jobban átláthatom arra, hogy miért is rendezték ezt az egész színjátékot. Szedjük össze magunkat! Szóval. Korrupt politikusok. Talán a SHIELD is jelen van? Az USA betűtésztája minden bizonnyal jelen van, civil ruhás rendőrök, FBI ügynökök, az NSA egy-két munkatársa, így nem érkezhetek teljes menetfelszerelésben, legalábbis nem látványosan. A golyóálló mellényt a Prada ingem és Gucci kabátom alatt viselem, a sisakom a hátizsákban van a laptop mellett. Legalább feltelepítettem rá a legújabb Kali Linuxot, mindenféle szükséges kernel patch-ekkel. Rohadt mesterséges intelligenciák, egyre nehezebb ám magányos hackerként tevékenykedni. Mit hoztam még? Ja igen. Elemlámpát, egy csomag kábelkötözőt, ami rettentően alkalmas emberek megkötözésére, Zsebemben mobiltelefon, hónaljtokomban az eddig is jó szolgálatot tett energiafegyverem, egy csomó kamukulcs, öngyújtó, gyufa, egy csomag tampon, és zsebkendő – egy úriembernek mindenre fel kell készülve lennie. WD-40 és ducktape. Könnyed bakancs, ami fogja a bokát. Egy összehajtható régi esőkabát, amit még valami futballvilágbajnokság keretében osztogattak. Egy adag névjegykártya emberekről, akik nem léteznek. Lehet túlzásba viszem, de Miszter Lepke szerint ez így jó. Hoztam azért egy csomag franciakártyát is, hogy tudjak pasziánszozni, ha unatkoznék.

A pláza tetejéről nézem a tömeget, fotókat készítek célszemélyekről, és potenciális célszemélyekről. Unom a programokat, a szokásos lélektelen kapitalista mocsok, ami azért tartja itt a tömeget, hogy minél többet költekezzenek. Két és fél dollár egy megemlékezős mécsesért. Közröhej. A zene nem volt rossz. Az étel igen. Nincs lelke ennek a megemlékezésnek, talán nincsenek is itt olyanok, akiknek rokona veszett volna oda a támadásban.

Villanás a távolból. Hidrogénbombának túl kék, neutron bombának túl fehér. Sóhajtok egyet.

- Uraim, megtiszteltetés volt önökkel egy zenekarban játszani.

Jelentem ki egykedvűen a közvetlen környezetemben lévőknek, kissé rekedtes hangon, az elmúlt pár órában nem szólaltam meg. Szerintem nem lesz idejük feldolgozni a popkultúrális utalást, mert a lökéshullám mindjárt itt van. Három... kettő...

Felszerelés:

by **Aina** Hétf. 17 Szept. 2018, 20:45

Már egy kicsit kezdett fárasztani, hogy államról államra mászkálok, de sokáig nem maradhattam egy helyben. Amikor kimentem tanulni, nem gondoltam, hogy ezután saját közösséget kéne alapítanom. Pedig azt megfigyelhettem volna, hogy két asogwe nem szokott huzamosabb ideig egy helyen tanítani.
Azért jó oldala is van a dolognak. Szinte minden nagyvárosban van egy kisebb közösség, ahol szívesen látnak, így volt alkalmam az országban élő (és halott) mambóktól tanácsot kérni. A legtöbbtől nem sok hasznosat hallottam (csak a szokásos témákat beszéltük meg), bár pont itt New Jersey-ben sikerült egy egészen érdekes beszélgetést lefolytatnom Damballah amulettjeiről. A megtalálásukhoz még mindig nem voltam közelebb (senki sem akar csak úgy leszállítani a Déli-sarkra), de arról kaptam egy bővebb képet, hogy korábban mikre használták őket.
A végén el is hívtak a Burlington Mall-ban levő rendezvényre. Én persze szívesen elmentem, bár egy kicsit másra számítottam... Eléggé későn érkeztem, és még egy gyertyát sem tudtam normálisan meggyújtani, máris kitört a pánik. És jó okkal! Egyszer már láttam ehhez hasonló robbanást, de akkor egy időutazó kellett ahhoz, hogy megmeneküljünk. Nem volt a közelben ilyen időutazó...
Amennyire a tömeg engedte, megpróbáltam elhúzódni, és felrajzolni Ogun vevéjét. Nem volt elég időm, nem tudtam, hogy egy robbanástól megvéd-e, de nem volt semmi, igazán nem volt semmi, amit tehettem volna. Csak igyekeztem nem a fénybe nézni, talpon maradni és hibátlanul befejezni az imát...

Felszerelés:

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 18 Szept. 2018, 00:03

Kree Invázió 7.

Az idő ura 3 – Az újjászülető idő

Résztvevők: Adrian Sommerfield, Ashley Godwin, Antef Sziamon, Aina Bennet,

Amadeus Sage / Mr. Lepke, Dr. Emily Johanson, Mickey Thunder és Boris Dragunov / Svarog

Következő körváltás: 2018. szeptember 22. (szombat)

Egyéb információk:

Svarognak sikerült felrepülnie, ahogyan Adriannak is denevérré változnia. Mindenki menekülni próbált, vagy épp fedezékbe húzódni. Ez a pánikoló tömeg miatt igencsak nehézkesnek bizonyult. A helyszínből adódóan pedig az, hogy fedezéket találjanak.

A környéken ugyanis nem igazán volt semmi. Az egész hely körül több hektáron erdő és parkosított zöld terület volt megtalálható. Itt, ahol most voltak pedig hatalmas parkoló. Nem voltak régi épületek – azokat a Bukás után úgyis elbontották és modern épületeket építettek – se semmi.

Az egyetlen biztos pont, ahova menni lehetett az a pláza belseje volt. Ha ez tényleg atomrobbanás, vagy tömegpusztító fegyver, akkor a pánik mellett mindenki tudhatta, hogy hiába futnak el, vagy bújnak el úgysem számít semmi, valószínűleg porrá fognak esni így vagy úgy.

Lepke tudhatta, hogy a SHIELD itt bizonysan nem lesz jelen, mert ez teljes mértékben USA szervezésű, Osborn pedig nyíltan gyűlölte a SHIELD-et, egyetlen, ami eléggé nyílt titok volt. Nem tudta megvásárolni, vagy megzsarolni, a saját és a kormány oldalára állítani a SHIELD ezredesét, Jonathan Miller-t. Azóta pedig ott tesz nekik keresztbe, ahol tud… immáron évek óta.

Lepke volt az egyetlen, aki inkább csak számolta időt, nem próbált menekülni, ő belátta, hogy felesleges. A számolása pedig helyesnek bizonyult. Alig két-három másodperc telt összesen attól kezdve, hogy a társaság észlelte a fényeket.

Ennyi idő alatt Svarog éppen csak a levegőbe emelkedett, Adrian denevér lett, a többiek meg még meg sem tudtak mozdulni, mert annyira kevés idő telt el. A fény már ott volt fáknál, elvakított mindenkit teljesen, a fák már nem is látszottak.

És elért mindenkit…

A legfurcsább talán az volt, hogy nem az, hogy nem látott senki semmit, lényegében megvakultak, hanem az, hogy éltek. A fény lökéshulláma mindenkit letarolt a földhöz vágott, Svarog és Adrian visszazuhantak a földre, a többiek esetek más emberekre. A hőmérséklet nem változott, kellemes, finom bizsergés volt csak érezhető, mint amikor elzsibbad valamijük.

Értetlenkedő kiáltásokat lehetett hallani a tömegben és persze azt riadtan, hogy megvakultak, nem láttak… mindenki csak a fehérséget látta, akkor is, ha lehunyta a szemét, amennyire hallani lehetett mindenki más is. A vakság mellett a dolog jó oldala az volt, hogy éltek…

Burlington Mall 7kMvp6c

tagek:

by **Adrian Sommerfield** Kedd 18 Szept. 2018, 15:06

Ad' ennyire nagyon nem gondolt bele a helyzetbe, hogy biztonságos fedezéket találjon vagy hogy hol lehet bunker a közelben, sőt még az se érdekelte mi az a fény. Egyszerűen csak minél távolabb akart attól kerülni. Sikerült is denevérré változnia, de nem jutott túl messzire. A fény, jó hír, nem ölte meg. Rossz hír, leesett az égből és nem lát semmit. Becsukta a szemét és akkor se látott semmit. Ez már gáz volt.
-Megvakultam b@sszameg!
Csúnyán beszélni nem szép dolog. Ad' mióta az új munkakörében van ritkábban szokott káromkodni. De ha az ember megvakul egy random fény valamitől akkor igazán kicsusszanhat egy-egy b@sszameg. Az ilyen helyzetek szóba se kerültek a testőri képzés során. Mi a teendő ha az ember random megvakul. Megvan. Ad' magától is rájön. Visszaváltozik emberré, előkeresi a mobilját és megpróbálja Siri segítségével vakon felhívni a shield-et. Ha valakik ők biztos meg tudják oldani az ilyen helyzeteket. Mégiscsak az igazgató nője a főmágusasszony, aki asgardot is megjárta.

by **Aina** Pént. 21 Szept. 2018, 19:02

Nem jutottam messzire. Alighogy elfordultam, és hozzákezdtem az imához, a lökéshullám máris a földhöz vágott. Hiába csuktam be a szemem, a fehér fényt így is láttam. Nem sérültem meg nagyon. Igazából csodálkoztam is, hogy ilyen kevéssel megúsztam egy robbanást. Ez persze megváltozott, amikor körülnéztem és... nem láttam semmit. Hiába pislogtam és dörzsöltem a szemem, a látásom csak nem akart helyreállni. Akkor kezdtem igazán megijedni, amikor a tömegből hasonló megjegyzéseket hallottam.
Nem vakulhattam meg. Már éppen haladt valamerre az életem (azt hiszem), most ez tényleg nem történhetett meg... A látásom nélkül sosem jutottam volna ideáig, így meg... maradt három haszontalan szemem?
Próbáltam nyugodt maradni, de nem teljesítettem túl jól. Csak ücsörögtem, és görcsösen mondogattam magamban az imaszövegeket. A loák már sok csodát tettek, és rengeteg houngant és mambót ismertem, akik jártasak voltak a gyógyításban. Mindössze át kellett vészelnem valahogyan. Csak ne telt volna olyan lassan az idő...

by **Svarog** Pént. 21 Szept. 2018, 20:16

Svarog éppenhogy felröppent és egy villanásra látta, hogy egy denevér is kiemelkedik a tömegből. A következő pillanatban fehér fényáradat ölelte körbe a sárkányt. Ő már felkészült, hogy a húsa leég a csontjairól, a szeme kifolyik és a teste porrá omlik.
Aztán újra felébred valahol, a semmibe, az időtlenbe és a Csillagsárkány ott lebeg felette, mondd pár homályos mondatot, és ha nagyon szerencsétlen, akkor kiad neki egy újabb idióta és rejtélyes küldetést.
Azonban semmi nem történt, csak... nem látott.
Ezért csak a zuhanást, a következő pillanatban a térdébe hasító fájdalmat és bizsergést érzett. Majd hangokat, ahogy többen is azt ordították, hogy megvakultak. Svarog lassan felállt, és előretolta a karjait, bizsergést érzett...
Lehunyja a szemét, de akkor is csak a fehérséget látja. Nem kiabál, próbálja megőrizni a nyugalmát és óvatosan előrelép, és újra próbálja kipislogni a vakságot a szeméből, majd odanyúl, hogy megnézze, nem e folytak ki.
~Csak a lángok megidézése mellett nehogy elveszítsem a látásomat is ~ gondolta, és magában azért fohászkodott, hogy a robbanás után ne jöjjön valami támadás. Vagy esetleg ne kapjon sugárfertőzést, bár volt egy olyan érzése, hogy ez esetben a sugárzás nem támad ilyen észrevétlenül, sőt kellemesen.

by **Lady Gaia-Vell** Szomb. 22 Szept. 2018, 00:00

Kree Invázió 7.

Az idő ura 3 – Az újjászülető idő

Résztvevők: Adrian Sommerfield, Ashley Godwin, Antef Sziamon, Aina Bennet,

Amadeus Sage / Mr. Lepke, Dr. Emily Johanson, Mickey Thunder és Boris Dragunov / Svarog

Következő körváltás: 2018. szeptember 26. (szerda)

Egyéb információk:

Adrian igyekezett Siri segítségét igénybe venni az apple telefonján, jó párszor el kellett mondania, hogy kit hívna fel, mert a háttérzaj miatt a telefon nehezen vette be mindezt. Végül sikerült, de a vonal foglalt volt, ha a 911-el próbálkozott az is.

Ezalatt Aina felült és ő imákat mormolt. Svarog, pedig felnyúlt a szeméhez és megnézte, hogy kifolytak-e, de szerencsére nem, megvoltak. Így nekilátott annak, hogy próbálja kipislogni, kitörölni a szeméből mindezt, hátha csak átmeneti a vakság.

Teltek és múltak a percek, a fehérség szépen lassan múlni kezdett néhányak szeme előtt – akik írtak és a két személynél, aki nyaral és jelezte – a többieknek nem. Az öt személy elsőre fekteséget látott, majd szépen lassan foltokat, aztán színeket is a foltokban, végül csak homályosan láttak, végül pedig nagyjából tíz perc alatt a látásuk is tökéletesen helyre állt.

Ahogyan észlelték maguk körül nagyon sokan a tömegből hasonlóan voltak, hogy visszaért a látásuk, lehetett az örömujjongásokat is hallani, mások azonban még mindig nem láttak, vagy nem teljesen.

Most jobban körbe lehetett nézni, minden ugyanúgy a helyén volt, az emberek többsége csak most kezdett felállni. Egyelőre semmilyen változás nem volt körülöttük. Nagyon sokan telefonjukat nézték, próbáltak segítséget hívni, tájékozódni. Hallani lehetett, hogy a világon mindenhol megtörtént ez, nem tudni, hogy mi. Még senki sem adott ki tájékoztatást.

Azok, akik láttak furcsa dolgot láthattak meg, bár volt, akinek ismerős lehet mindez. A szabad tér, vagy a levegő mindenfelé hullámzani kezdett, akik korábban utaztak már időt az alteregók miatt ez pontosan olyan volt, csak ezúttal sokkalta nagyobban, mint akkor…

Burlington Mall 7kMvp6c

Akik nem írtak (Serenity-t és Zield-et kivéve, mert ők jelezték) azoknak továbbra sem kezd visszajönni a látása.

tagek:

by **Svarog** Szomb. 22 Szept. 2018, 12:23

~Jó, szemek a helyén ~ gondolta Svarog, mikor az ujjai nem nyúlt bele semmi folyós, állagában a tojásfehérjére emlékeztető anyagba, és kitapintotta szemgolyóinak ismerős formáját. Lassan feltápászkodott, és párszor még pislogott.
A fehérség, ami az utolsó látvány, a fehér fénygolyó retinájába való beégéséből származhatott, lassan átfolyt a sötétségbe. A feketeségnél is sötétebb foltok váltak ki, amik lassan visszanyerték a színüket, ezek pedig formába folytak össze. Hamarosan visszanyerték a látásukat...
Minden újra normális volt, kivéve a levegő délibábszerű fodrozódását. Előkapta a mobilját, és fellépett az internetre. A hírportálokon hasonló események történtek, amikről senki sem tudta, hogy mi történt.
Dragunov összeráncolta a szemöldökét, és óvatosan belenyúlt az egyik ilyen fodrozódásba.
- Mi történt itt? - kérdezte Dragunov, és felpillantott az épületek tetejére. Remélte, hogy hamarosan az itteni alkalmas, kompetens személyek fognak összejönni, mint minden ilyen esetben, hogy valami megoldást találjanak. Körbepillantott, és feltette hangosan is.
- Valaki? Valami ötlet?

by **Adrian Sommerfield** Szomb. 22 Szept. 2018, 18:59

Ad' viszonylag egész összeszedetten reagált a helyzetre. Ha látta volna az a kopasz csávó, aki vizsgáztatta a személy és vagyonőrségből akkor most biztos büszke lenne rá. De ez az összeszedettség nem sokat segít a helyzeten. Mindenki üvöltözik az a sz@r meg alik akar működni.
- Kussoljatok már be b@sszátok meg! Telefonálnék a kurv@ életbe már!
Végül csak sikerül felhívni a shield-et, ami foglalt. Végül is mikor máskor ne lehetne őket elérni mint pont most, hogy baj van? Ez egy igazán remek társaság meg kell hagyni. Ad' eddig kétszer hívta őket és mindkétszer csalódnia kellett bennük. Ravencrof-ot se nézték normálisan át. És még ők akarják a világot megmenteni. Ad' meg itt marad. Vakon. Vámpírként. Még enni se tud így. Vagyis, de csak mégis. Szerencsére szép lassan Ad' látása elkezd változni és újra látja a környezetét. Őszinte megkönnyebbüléssel sóhajt fel.
-Látok. Köszönöm uram. Oh köszönöm.
A következő dolog amit látott, hogy valahogy fura dolgok vannak a levegőben. És nem csak a környezetében hanem úgy mindenütt. Ez pedig nem tetszett neki. Mert lehet, hogy mágia vagy valami. Talán démonok ugrálnak ki belőle és jól lemészárolják az embereket meg ilyenek.
~Azt, hiszem ideje hazamennem.~
Majd meg is próbál arrafelé menni amerre a robogóját leparkolta.

by **Antef Sziamon** Szomb. 22 Szept. 2018, 20:49

Antef vakon botorkált a tömegben a villanást követően. Nem jutott fedezékbe, de fura módon nem történt semmi baja. Hallotta, amint sokan hálát rebegnek, hogy visszatért a látásuk. Kissé zavarta, hogy neki még nem, de nem ijedt meg. Ha másoknak is visszatért, akkor neki is visszafog. Úgy döntött, egyenlőre nem fog aggódni a vakság miatt. Elővette szolgálati mobilját és tárcsázta a S.H.I.E.L.D.-et. Remélte, hogy sikerül kapcsolatot teremtenie. Addig amíg próbálkozott, a másik kezében még mindig szorongatott hot-dog-ot kezdte enni. Éhesnek csak nem maradhatott.

by **Aina** Kedd 25 Szept. 2018, 19:22

A loák meghallgattak! Vagy csak én estem túl könnyen pánikba... A lényeg az, hogy a látásom lassan visszatért és én végtelenül örültem neki. Pár perc múlva már ugyan olyan jól láttam, mint a robbanás előtt. Felesleges volt ennyire megijedni.
A tömegből több mondatfoszlányt elkaptam. Sokan hangosan ünnepelték, hogy nem vakultak meg, mások pedig még mindig csak remélni tudták, hogy helyre fognak jönni. Egyesek azt állították, hogy a világon mindenhol lezajlott ez az esemény. Ebben már kételkedtem valamennyire, de azért persze nem tartottam kizártnak. Biztos volt valahol pár furcsa ember, akiknek az volt az első dolguk, hogy írjanak az esetről...
Nem akartam sokáig maradni. Valahogy már nem tartottam olyan fontosnak a megemlékezést... De ahogy az már csak lenni szokott, a táj hullámozni kezdett. Talán most először tudtam is, hogy mire számíthatok. Zombikra, romvárosokra és remélhetőleg pár különleges személyre, akik ki is juttatnak onnét. Nem a legkellemesebb utak, de utólag jó rájuk visszagondolni

by **Mickey Thunder** Kedd 25 Szept. 2018, 19:54

Mickeyt is simán leterítette a lökéshullám. Nem volt idje azzal foglalkozni, mit tett tönkre az elektromos energiából álló testével vagy kikben tett kárt. Lehet, hogy több embert megégetett vagy kisültek a tárgyak, amiknek nekiesett. Nem volt hová bújni. A fény szó szerint megvakította, ezzel nem tudott miz kezdeni, nem volt rá fel készülve. Tapogatózva próbált elindulni valamerre, a hallására támaszkodva.
Amikor végtére is visszatért a látása, több ismerős arcot is látott, azok közül, akik a legutóbbi időutazós alkalommal ott voltak a végén. Kísértetiesen hasonló volt a jelenség, ami történt, a hullámzó levegő. Arra számított, hogy megint ott fognak tartani, megint máshová kerül. Próbált a történelemből, amiről sokat olvasott mostanában, előszedni valamilyen eseményt, amikor ezt a várost ilyen támadás érte. Nem volt jó sehogy sem, nem kellett volna élniük. Persze örült, hogy még élt. Meg próbált az ügynök és a varázsló nő (Antef és Aina) felé menni. Nézte,hogy mi maradt a világból, mi változott meg. Egyenlőre semmi.

by **Lady Gaia-Vell** Szer. 26 Szept. 2018, 09:17

Kree Invázió 7.

Az idő ura 3 – Az újjászülető idő

Résztvevők: Adrian Sommerfield, Antef Sziamon, Aina Bennet, Mickey Thunder

Amadeus Sage / Mr. Lepke, Dr. Emily Johanson és Boris Dragunov / Svarog

Következő körváltás: 2018. szeptember 30. (vasárnap)

Egyéb információk:

Lassanként Antef látása is visszatért, hívta a SHIELD számát, de ugyanarra jutott, mint mindenki más, aki bármilyen telefonszámot igyekezett hívni. minden hálózat túlterhelt volt. Svarog és Adrian nem értették, hogy mi folyik itt, a természetfeletti kérdezősködött, míg Adrian igyekezett lelépni, ami a tömegben nem volt egyszerű.

Ugyanígy Aina és Mickey is nehezen tudott mozogni. Mickey ahogyan próbált emlékezni, errefelé nem igen volt semmi sem, ez elég biztonságos környéknek számított és csak a 3.VH kezdete előtt és alatt volt fontosabb helyszín. A közelben történt az angyalok egyik támadása az emberek ellen. De semmi más.

A hullámzás tovább folytatódott, majd olyan erős lett, hogy már pár lépésnyire sem lehetett ellátni természetesen azok számára, akik láttak, a többieknek meg egyelőre teljesen mindegy volt. Ez az állapot, ez a sűrű hullámzás jó pár percig megmaradt.

Amint kezdett a hullámzás csillapodni immáron már mindenki láthatta – akiknek még nem tért vissza a látásuk még mindig homályosan láttak csak, nem tisztán – hogy a nap süt, ám ez a napfény valamiért nem hatott Adrian-re.

Végül a hullámzás abbamaradt, a társaság megláthatta, hogy már nem a Burlington Mall előtti téren voltak, hanem valahol máshol. A levegő sós volt, a szél kellemesen meleg. Egy magasabb épület tetején voltak, így ráláthattak a környékre.

A hely egyértelműen Manhattan volt, ez felismerhető volt, de az épületek ultra modernek, ilyenek nem voltak a jelenben. Ezen felül a teljes városrész víz alatt volt. Az épületek tetején gyönyörű kertek, a levegőben modern repülő járművek. Az épületek között pedig hidakon, vagy energiahidakon lehetett közlekedni.

A nap magasan járt, délután lehetett, kellemesen meleg volt a napfény, a szél is, ami fújt. Adrian-t továbbra sem égette mindez. Ekkor a társaság háta mögül – a tenger irányából – egy idősebb, megfáradt férfihang szólt hozzájuk.
- Már régóta várok arra, hogy végre ismét találkozzunk – mondta.
Burlington Mall 5fF3DFS

A jövő rész elkezdődött.

tagek:

by **Adrian Sommerfield** Szer. 26 Szept. 2018, 13:41

A tömeg elég sűrű volt és néhányan még most se láttak szóval ez a lelépés elég nehézkesnek tűnt. Az a fura hullámzás meg nemcsak, hogy nem akart megszűnni, de egyenesen rosszabb lett. Ad' már kezdett bizonyos lenni abban, hogy ezt nem fogja megúszni. New Yorki-ként aki ezen kívül, vámpír és a melója is lehet veszélyes nem ijedt meg. Bár nem is nagyon örült ennek. A hullámzás szép lassan elmúlt és mikor Ad' meglátta a napsugarakat akkor önkéntelenül is felbukott belőle még egy kis káromkodás.
-Cseszed!
Vámpírként eddig egyszer érte nap. Az nem volt kellemes élmény. Azóta kerüli. És ez alatt a pár év alatt meg is szokta, hogy kerüli a napot. Szóval teljesen le is foglalja, hogy felfogja mi történik. A tekintete a keze és az égen lévő nap között cikázik és a szája is tátva marad. Nem épp a legértelmesebb látványt nyújthatja. Valószínűleg egy tűzokádó sárkány nem lepte volna így meg minthogy a napon álldogál. A hangot hallva annak az irányába fordul.

by **Mickey Thunder** Pént. 28 Szept. 2018, 22:47

Mickey küzdött a tömeggel és eléggé lassan haladt. A körülötte levők értetlenkedtek, káromkodtak, sokan még mindig nem láttak. Ő szerencsésebb volt. Ami be ugrott neki a történelemből, az nem illett ide, teljesen más volt. Az események fokozódásával rájött, hogy egész más időbe került, más napszakba és amikor már kitisztult minden, akkor azt is megtudta, hogy mi történt. Ebben az évszakban Manhattannek nem ilyen időjárásúnak kellett volna lennie, a vízzel együtt azt rakta össze, hogy a globális felmelegedés felerősödött. A fejlett technológiát örömmel látta, de ez már megint egy ismeretlen világ volt ismeretlen veszélyekkel. Egyenlőre háborúnak nem látta nyomát.
Azt nézte meg, kik voltak még itt a ház tetején és hogy merre volt a lejárat. Nem akart sokáig itt maradni, búvóhelyet és informálódási felületet keresett volna. A hangra oda fordult. Valamelyik időutazót várta volna. Az egyik alteregó őszes volt, próbálta beazonosítani, hogy őt látta-e most a tenger felől jönni.
- Miért várt minket ennyire? - kérdezett vissza nyersen és közben próbált rá jönni, mutáns, ember vagy más lény volt-e a férfi.
Egy mutánstól többet remélt, a hang viszont vészjósló volt.

by **Aina** Szomb. 29 Szept. 2018, 00:22

Most először felkészülten vártam az időutazást, de hiába készültem, nem a megszokott katasztrófába repített. Bár valamiért megint egy háztetőre érkeztünk (talán magasan jobban működik az időutazás?), ám romváros helyett most egy békés, tiszta és meglehetősen modern Manhattan látványa fogadott. Kellemes váltás, egy ilyen helyen sokkal egyszerűbb lett volna megtalálni egy időutazó darabot.
Több ismerős is volt a velem érkezők között. Ott volt a SHIELD ügynök, aki az előző alkalommal is velünk volt (azt hiszem egyiptológus volt), és láttam a szikrázó férfit is, aki utoljára az ismeretlen társasággal érkezett. Svanhild azonban nem volt sehol. Eddig azt hittem, hogy ő rángatott bele az egészbe, most mégsem volt itt. A többieket szerintem eddig még nem láttam. Mondjuk rovarszerű nő egy kicsit ismerős volt...
Aztán volt még két varázslónk (ami mindig jó), egy sárkányszerű férfi és... egy halott. Nyugtalanított a jelenléte, de egyelőre még nem tűnt ártalmasnak. Furcsán viselkedett, mintha most látta volna először az eget, viszont egy kis káromkodáson kívül semmi agresszivitást nem mutatott. A biztonság kedvéért azért előkapartam egy papírt, hogy felrajzoljam rá Baron Samedi vevéjét. Bármikor jól jöhetett...
A megszokott hívogató érzés ezúttal elmaradt, viszont valaki megszólalt mögöttünk, és azt állította, hogy minket várt. Nem értettem, hogy most miért vártak ránk, amikor eddig látszólag véletlenszerűen repkedtünk az időben, de azért én is megfordultam, hogy megtekintsem az idegent. A szikrázó férfi kérdése lényegében lefedte, amit én is tudni szerettem volna, így kérdeznem már nem kellett, csak vártam a választ.

by **Svarog** Szomb. 29 Szept. 2018, 17:17

A délibáb szerű vibrálás, amely megtörte a látóterüket egyre inkább eltorzított mindent. Dragunov döbbenten látta, hogy a környéken lévő épületeknek és lakóiknak körvonalai lassan eltorzulnak, felbomlanak és egymásba folynak.
Reflexszerűen kihúzta a kezét a torzulásból, és hátralépett. Aztán a világ lassan visszanyerte a körvonalait és a színeit. Vagyis egy másik világ jött létre körülöttük... Egy másik Manhattan, valamikor máshol.
A város, amelynek épületei elterültek előttük másak, modernek voltak. A lábuknál tenger hullámzott, a tetejükön zöld foltok, kertek voltak. Köztük fényből szőtt hidak íveltek át a levegőben, amik alatt és felett Dragunov által még soha nem látott repülő szerkezetek suhantak át. És rajtuk pedig emberi alakokat vett ki.
- Ez a jövő - jött rá, ahogy a tenger csillogó felszínét figyelte döbbenten. - Szerintem legalábbis. Olvastam valami olyasmit, hogy a jégsapkák olvadása miatt egy szép napon annyira megemelkedik a tenger, hogy elönti az egészet.
Kilépett a peremre, aztán megdermed, mikor egy hang megszólal mögötte. Dragunov a hang forrása felé fordul, és összevonja a szemöldökét.
- Emlékeznék, ha találkoztunk volna - felelte Svarog és próbálja beazonosítani a hangot. - De van egy olyan érzésem, hogy a randevú, még csak maga számára történt meg. Nekünk még a jövő, mi?
Kérdezte, és elgondolkodva kereste a hang forrását, hogy szembenézzen a férfival.
- Ki maga? - kérdezte, bármire felkészülve. Például, hogy a fickó repül, hologram, esetleg maga a tenger, stb.

by Ajánlott tartalom

Burlington Mall

Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall

Re: Burlington Mall