Ethiriel dan Luthar

Név: Ethiriel dan Luthar
Egyéb név(i): Ethi
Faj: Happan
Nem: Nő
Jellem:Kapzsi, buja, mániákus, és szadista.
Születési helye és idő: Hapes Cluster; ME. 19.
Kor: 21
Család: Anyja él, apját sose ismerte.
Foglalkozás/kaszt: Sötét jedi, bérgyilkos.
Testmagassága: 169cm
Testsúlya: 59kg
Szeme színe: Barna és rózsaszín
Haja színe: Hosszú, rózsaszín és barna.
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Hála a fajtája előnyeinek, feltűnően gyönyörű, még a legrosszabb formájában is.
Egészségi állapot/ betegségek:
Nagyobb harcokban, sok kiontott vér, esetleg sérülések után elvesztheti az eszét, és minden tudását elfeledve őrült mészárlásba kezdhet.


Életrajza:

Hapes Cluster, jogilag egész kellemes bolygónak lehet nevezni. Fejlett, jól felszerelt, a lakosok szeretnek téged, és ennek tetejében még gyönyörű is vagy. Már ha nőnek születik az adott illető, mint mondjuk én. Ezért elég hálás is vagyok, ugyanis mifelénk mondhatni nőuralom van. Nem gyűlöljük a férfiakat, azonban egy férfi sose ér fel egy nő szintjére, mindig is alul fog maradni, és sose ér ugyanannyit, mint egy nő.
"Sose engedd egy férfinak hogy túl sokat képzeljen magáról, és azt higyje, hogy ér annyit, mint egy nő". Ezt a gondolkodásmódot már akkor tudtam, amikor még csak pelenkában gügyögtem, de megjegyeztem egy életre. Mondjuk a női mivoltomnak köszönhetően ezt nem volt olyan nehéz elfogadni, sőt még élveztem is.
Életem körülbelül három éves koromig nyugodtan telt, egészen addig a bizonyos napig. Egy nő, aki már egy ideje a bolygónkon, sőt a családom közelében tartózkodott, egyszerűen elvitt.  Álmomban lepett meg, és mire felébredtem, már az űrhajóján voltam, nagy eséllyel messze az otthonomtól. Hogy elrabolt, vagy a szüleim adtak oda neki, sose tudtam meg, viszont féltem. Féltem, mert három évesen egyszerűen nem tudtam megérteni, mégis mi történhetett velem, és hogy mégis miért. Később persze ezt elmondta nekem, miszerint erőérzékeny vagyok, és így sokkal többre vagyok hivatott, mint mások. Azt mondta, nincs szükség a családomra, mert csak hátráltatnának, összezavarnának, és hogy nekem csak RÁ van szükségem. Három évesen ezt persze nehezen fogtam fel, de a családom elvesztése okozta hiányérzet, és az illető női mivolta révén nem tettem ellene semmit. Elvesztem, de ő ott volt, rendesen bánt velem, így lassacskán elfogadtam a helyzetemet.
Az évek során a mesterem tanítani kezdett engem, először az alap dolgokat, majd utánna sokkal inkább az erőre koncentrált. Rengeteget tanított magáról az erőről, nem csak a használatáról, valamint az ő nézeteit is belémnevelte. Hét évesen szerzett nekem egy háziállatot, amit megkedveltem, aztán pedig megölte a szemem láttára. A célja ezzel egyértelmű volt: nem lehettem egy gyenge kislány, aki egy csepp vér látványától is elbőgi magát.
Erősnek és kegyetlennek kellett lennem, ennek a megtanulásához pedig a mesterem nem válogatta meg az eszközeit. Én persze ellenkeztem, gonosznak tartottam őt, gyűlöltem érte, de egy év után végre megtörtem...majd újjászülettem. A mesterem erőssé tett, új embert alkotott belőlem, ezért pedig nagyon hálás voltam. Onnantól kezdve nem kételkedtem benne, és minden szava törvénnyé lett számomra.
A mester ezek után sokkal erőteljesebben kezdett tanítani engem. Megtanított használni az erőt, megtanított a fénykardvívásra, lényegében mindent átadott nekem, amit tudott. Még a saját képére is formált, habár míg ő igyekezett némi "egyensúlyt" tartani, én sokkal sötétebb, sokkal szadistább lettem, ez azonban tetszett is a mesteremnek. "Kis pszichopatám", így nevezett engem, és egyáltalán nem bántam. Ittam minden szavát, minden gondolatát, minden cselekedetét szentnek tartottam, a mesterem volt az én iránymutatóm, életcélom, szerelmem. Nélküle semmire se mentem volna.
Mikor 16 éves lettem, a mesterem úgy vélte, itt az ideje egy saját fénykardot készítenem. Az általa tanított Soresu fénykardvívó stílusban nagyon jártas voltam akkor, a mesteremnek pedig tervei voltak velem. Ennek, bár sose tudtam meg a célját, elengedhetetlen része volt egy saját fénykard, én pedig nem ellenkeztem.
Hónapokon keresztül meditáltam, míg végül megszólított engem egy fénykardkristály, mégpedig a Yuuzhan Vong növény terméséből létrehozható Lambent. A mesterem tehát elvitt az adott bolygóra, ahol pár óra növénysimogatás után végre learattam a kristályt. Ez persze nem ment zökkenőmentesen, mert pár helyi véleménye szerint ez lopásnak számított, és ezért el akartak intézni. Szerencsémre nálam volt a mesterem pótkardja, így fel tudtam velük venni a harcot. Elején a tanult technikával küzdöttem, de az első megölt személy után elvesztettem a kontrollt, és mire feleszméltem, már egy hullahalom közepén álltam. A legtöbbjük civil lehetett, de akkor pont nem érdekelt. Sőt, élveztem is a dolgot.
A sikerem után elkészítettem a saját fénykardomat, amivel sokkal jobban tudtam harcolni, szinte eggyé váltam a fegyveremmel.
A dolgok nagyon jól mentek egészen 20 éves koromig, a mesterem haláláig.
Egy kis bolygón voltunk aznap, a mesterem beteg volt, és gyógynövények keresésére indultam. A hajóhoz visszaérve megláttam a mesteremet, ahogy egy csapat bennszülöttel harcol, akik valahogy súlyosan megsebesítették, és megölték őt. Az én mesteremet. Egy világ dőlt össze bennem, a szívemet olyan fájdalom töltötte el, amilyet még soha nem éreztem. A bánatom haraggá vált, és kegyetlen bosszút álltam a gyilkosain, de hiába. A mesterem nem tért vissza, a fájdalom nem enyhült, én pedig magamra maradtam. Ismét elvesztem, a mesterem nélkül semmire se mentem.

A bolygóról kijutni nem volt egyszerű, tekintve hogy nem tudok űrhajót vezetni, valamint a mesterem hajója elég rossz állapotban is volt. Szerencsémre egy odatévedt csempészhajó vezetőjével alkut kötöttem, így eljutottam...valahová. Nem is nagyon érdekelt, ahogyan semmi más sem. Semminek se volt értelme, és semmi se keltette fel az érdeklődésem...kivéve a gyilkolás.
Nar Shaddaa, a végállomásom elég kellemes helynek bizonyult, legalább is nekem. Az első napokban ugyanis egy mocskos férfi úgy hitte, könnyű eset leszek a számára, így bepróbálkozott. Egy seggrecsapás után azonban kissé elvesztettem a fejem, betörtem az orrát, levágtam a kezét, majd kitörtem a nyakát. Ezt egy másik fickó is látta, akinek tetszett a brutalitásom, így munkát ajánlott. A tény, hogy egy férfi parancsolgat nekem rohadtul nem tetszett, de a felkínált pénz már annál inkább.
Egy kis ideig annak a fickónak az ellenlábasait tettem ártalmatlanná, majd egy jobb ajánlat után őt magát is megöltem. Ezután lassacskán kezdtek jönni más más megbízások, végül bérgyilkos vált belőlem. Ez tetszett, jól is kerestem vele, de...magányos voltam. Nem volt senkim se, akiért érdemes lett volna élni. Aki irányt mutathatott volna. Őszintén, kellett valaki, aki megmondja mit tegyek.






Képességei: Fajtájának köszönhetően feltűnően gyönyörű, azonban rosszul lát a sötétben(emiatt ha sötétben kell harcolnia, szemkötőt visel, és a többi érzékére támaszkodik)


Szakértelmei: Jártas a közelharci technikákban, a stílusához hűen leginkább defenzív módon küzd, kiismeri az ellenfelét. Jártas a helyszíni sebellátásban, ezen tudását kínzási módszereiben is alkalmazza. Ért az egyes űrhajók fegyverrendszerének kezeléséhez, azonban a bonyolultabb fegyverzetek működtetése már nehezebben megy neki.

Megjegyzések:




Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 1
Kredit: 400

Erő alkalmazások:
- Fénykardvívás: * 1 pont (Soresu,  haladó)
- Telekinézis: * 1 pont
- Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
- Meditáció * 0 pont
- Erőérzékelés * 0 pont
- Érzékszerv élesítés * 2 pont
- Rövid idejű emlékezetnövelés * 0 pont
- Szabadulás * 1 pont

Felszerelés:
- Egykezes rózsaszín pengéjű fénykard(egy rózsaszín napernyő nyelének álcázva) – 3 pont
- 4db dobókés - 80kr
- 1db, 3cm hosszú penge(egy rózsaszín napernyő végébe rejtve) - 20kr





Képek:

Egy mester nem vállal két tanítványt, egy is igencsak sok erőt elvisz kb 24ből 24 órás feladat közel 10 éven át, okkal van az 1db összesen.
Hogy mind a ketten más fénykardvívást tanultok sem igazán játszik, ugyanazt tanítja nektek, mert különben egyikőtök sem haladt volna semmit sem, ha úgy lenne, mint írnátok fele annyit kellene tudnia a karaktereknek, mint amit tudtok.
A fénykard kristály megszerzése nem így működik. A padawan leül és akár napokig, hetekig meditál, mire egy kristály szólítja valahonnan és akkor megy el megkeresni, hogy hol van az. Nem az, hogy kitalálja és úgy megy el. Így a jelen állás szerint egyelőre nem lett teljesítve a próba, ami fénykard készítés próbája.
Ugyanezt mondtam anno Serenity karijánál, a mester nem lép le és nem hagyja magára a tanítványát/tanítványait (ami már alapból is fura, hogy több van), mert egy képzetlen erőhasználó fix, hogy átzuhan pár hét alatt a sötét oldalra útmutatás nélkül, főleg a karik stílusával. Javaslom, hogy legyen átírva, hogy meghalt a mester és azért maradtak egyedül a karakterek, vagy hasonló.
Még annyi, hogy fix, hogy a Birodalom területére nem mentek, mert ha rájönnek, hogy erőhasználók vagytok és úgy vagytok bent azt nem kifejezetten ússzák meg a karik szárazon és ezt valszeg ők is tudják.
A szabályzat értelmében kérek egy bolygót, ahol dolgoztok.


A céghez még ezt szeretném megejteni, hogy nem feltétlen jó, ha az elején iszonyú sok pénzt kértek a munkára, mert nem lesz munátok, révén alig ismernek titeket egyelőre:

Segítség kezdő karikhoz írta:Bűnözők, csempészek, ügynökök, stb.:
- Az elején még messze nem vagyok híresek (szerencsétekre), így csak lokális körözés van az adatott karaktereknek, főleg egy-egy bizonyos városban, vagy bolygórészen dolgoztok. Az adott bolygón kívül nincs is körözés még rajtatok, noha egyelőre nincs nagy megbízói körötök, de ami van, az megbízható és fix.
- A csempész egyelőre jellemzően egy bolygóra szállít csak a saját üzletkörének.
- Az ügynök is valószínűleg egy-két bolygón dolgozott még csak egyelőre kisebb feladatokat végzett, lehet, hogy másokkal épült be, de akár egyedül is.

Szóval e szerint módosítsd a cég leírást

Elfogadva.