Lersan Trasal

Név: Lersan Trasal
Egyéb név(i): az Elveszett, a Vénség -> rosszabb modorú padawan társaim csúfolnak ezen nevekkel
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: A békeszerető Jedik közé tartozom, ez valószínűleg abból adódik, hogy konzulnak neveltettem, ahogyan mesterem szintúgy ezen utat járta. Könnyen ismerkedem, habár a régi életem részleteiről kevésbé szeretek beszélni, inkább mások hallgatásában jeleskedem. Nem vagyok félénk típus amennyiben harcra kerül a sor, noha a kompromisszumokra próbálok hajolni legtöbbször. A múltam fájdalmai gyötörnek, ezért sok mester megbízhatatlannak, az Erőben ingatagnak tart. Hajlamos vagyok a depresszióra, bár meditációval próbálom kordában tartani az elmémet. Nem vagyok ambiciózus, csupán az elfogadásra és tökéletes beilleszkedésre törekszem.
Születési helye és idő: ME 21, Bespin
Kor: 24 év
Család:
- Anya: Catalli Trasal
- Apa: Rylcor Trasal
Foglalkozás/kaszt: Jedi padawan (konzul)
Testmagassága: 181 cm
Testsúlya: 79 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: sötétbarna
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: hátamat hegek borítják, bal vállamon egy eltüntethetetlen billog ékeskedik, míg jobb alkaromat a Jedi Rend jelképének tetoválása díszíti
Egészségi állapot/ betegségek: -

Életrajza:
A Bespin bolygóján láttam meg először a világot. Egy nagy, a Köztársaság kereskedelme számára igencsak jelentős, az égben kész palotaként lebegő objektum egyik kórházában, Felhővárosban. Apám a gázplatformok egyikén dolgozott, nem elengedhetetlenül jelentős beosztásban, ugyanis régen pilótaként tevékenykedett, csakhogy nagyapámmal való összetűzését követően, aki egy köztársasági cirkáló kapitánya volt, otthagyta a flottát. Édesanyám egy műszaki árucikkekkel foglalkozó bolt eladójaként kereste a pénzt. Nem mondhatni, hogy túlságosan gazdagok voltak, azonban a megélhetésük bajmentesen zajlott. Én voltam egyetlen gyermekük, ezért kissé megilletődtek, amikor egy éves koromban egy zabrak nőszemély állított be hozzájuk, padlóig érő köpenyben. A mondanivalójára talán számíthattak a szüleim. A Jedi Rend arra szakosodott tagjai megérezték bennem a szunnyadó Erőt, melynek következménye a Köztársaság idejében azonosnak bizonyult az ősi védelmezők közé történő csatlakozással. Igazából néhány fel-felrémlő képen kívül sok mindenre nem is emlékszem gyermekkoromból, halványan édesanyám mosolyára, az apám mély hangjának tónusára, egy a városra néző ablakra, mely előtt szobanövény díszelgett, s a bolygó narancsos égboltjának színére. Idősebb koromban, az Erő segítségével, megkíséreltem erősebben visszahozni ezeket a képeket, habár azon is töprengtem néha, csupán az elmém és akaratom összedolgozásaiként születtek a képek, hogy legyen valamiféle képzeletem származásomat illetően. A negyedik életévemet töltöttem, amikor a zabrak nő, később megtudtam, Nastotnak hívták, ismét megjelent a családi fészekben, ám ez alkalommal magával is vitt valamit, méghozzá engem. Halványan dereng az ijedtség érzése, az elszakadás eredményeként szívemet elöntő bánat, a keserű könnyek íze. Ámbátor, sokat keseregni nem jutott időm, hiszen az Őrzők Rendjében már hamar elkezdődött a kiképzés, a Főnix erejének jóra fordításának elsajátítása. Nem sok idő telt el, mire megkezdődtek a beavatott próbák, ahol tanúbizonyságot kellett adnunk mindarról, mit rövid idő alatt a fejünkbe és szívünkbe véstünk. Ismernünk kellett a Jedi Kódexet, ami igazából csak pár mondatból állt, azonban annak tanulmányozása megkövetelte a sorok átérzését is, elvégre nagyobb korunkban ezek határozzák majd meg cselekedeteinket, döntéseinket. A vívási és meditációs tudományunkat szintúgy a mesterek szeme elé kellett tárnunk. A fénykarddal való küzdelemben egyesek gyengébben, mások erősebben teljesítettek, sajnálatos módon én az első kategóriába tartoztam eleinte, ugyanis akaratlanul ódzkodtam a küzdelemtől. Az Erő viszont akadálytalanul áramlott bennem, talán ehhez volt nagyobb tehetségem, s efelé húzódtam jobban. A próbákat sikerrel teljesítettem, majd értesítettek róla, miszerint egy cathar Jedi mester, aki a Jedi konzulok kasztjába tartozott, éppen új tanítványt keresett. Yro Jinek hívták. A próbáknál nem volt ugyan jelen, azonban a következő napon személyesen látogatott meg, megismerésem céljával. Hosszas beszélgetésbe elegyedtünk, kíváncsian hallgatta a véleményemet a világ működéséről, a Főnix Erő megértéséről. Mint utóbb kiderült, a nézeteink megannyi dologban egyeztek, emiatt padawanjává fogadott, a konzulok útján kezdett el terelgetni. Általa rengeteget tanultam a diplomáciáról, más népek kultúráiról, magáról az Erőről, annak alkalmazásáról. A galaxis szerte számos helyet megjártunk. Ám tizennyolc éves koromban beköszöntött életem legsötétebb időszaka. Nagyköveti küldetésről tartottunk haza a peremvidékről, mikor is két zsoldos hajó vett minket üldözőbe, az egyik szabadúszó, a másik a Birodalom jelét viselte magán. A pilótáink nem tudták lerázni üldözőinket, ezért a szabadúszó zsoldos űrrepülő vonónyalábba fogott bennünket, majd átdokkoltak a fedélzetünkre. A mesteremmel küzdöttünk, le is gyűrtük a fosztogatókat, csakhogy Yro Ji halálos sebet kapott a küzdelemben. Közölte velem, hogy mielőtt levágta az utolsó zsoldost, a fickó leadta a vészjelzést a birodalmi hajónak, így hamarosan azok is átkelnek a mi cirkálónk fedélzetére, s Jediket bizonyosan nem hagynak életben. A mesterem felvázolta számomra a menekülési tervét. Tudván, sebesülése miatt meg fog halni, utolsó cselekedeteként elszakít engem az Erőtől, hogy utána felölthessem egyik holt támadónk ruháját, s azt hazudhassam az Urdrarroknak, én végeztem a Jedivel. Ha meg is vernek vagy kifosztanak, de bizonyosan életben hagynak, rabszolgának adnak. Én tiltakoztam volna, viszont mesterem nem hagyott számomra választást. Ő kilehelte lelkét, engem pedig elfogott életem legszörnyűbb érzése. Az Erő nélkül semminek éreztem magam. De megszűnt tanítóm jóslata hamarosan bevált. A birodalmiak nem ismerték teljesen a szabadúszó legénységet, ezért nyugodtan hazudhattam nekik a kieszelt monológjaimat, utolsó túlélőnek állítottam be személyemet. A felettesük elé hurcoltak, akit Khaihoiként emlegettek. Ő azonban átlátott beszédemen, képtelenségnek tartotta a kitalált cselekedetemet, ezért szörnyen megkínzott, villámokkal szórta testemet, míg végül már a halált kívántam. Fizikai ellenálló képességem viszont megtetszett neki, így a peremvidéki rabszolgatáborába szállítatott, hol különböző ásványokat bányásztatott szolgamunkásaival. Valamit gyanított velem kapcsolatban, ezért számtalanszor megkínoztatott, de az Erőt nem lelte bennem, ezért Jedinek nem titulálhatott. Minden megpróbáltatás ellenére, lojalitásom az Őrzők Rendje és a Köztársaság felé sosem szűnt meg igazán. A Kódexet suttogtam, midőn senki nem hallott, az égre tekintve folyton azt vártam, mikor jön el egy köztársasági cirkáló a megmentésünkre. A remény azonban minden nap egyre halványabbá vált, s három hosszú évet töltöttem el azon a helyen. Próbáltam bíztatni társaimat is, lelket önteni beléjük, támogatni őket, ám azt éreztem, hamarosan elveszíthetem azt, aki vagyok. De, mikor erőt vehetett volna rajtam a régi személyiségemet gyötrő bánat és kilátástalanság, a Köztársaság egy csatahajója támadást indított a bányásztelep ellen. Khaihoit pedig megölte egy Jedi mester, méghozzá az a Nastot, ki egykor először a Rend elé vitt. Megismert, ahogyan én szintúgy őt, ezt követően újból a mesterek elé járultatott. Elmeséltem nekik Yro Ji akaratát, a gyötrődésben töltött három évemet, minden fontos eseményt. A Jedik fájdalmat éreztek bennem, habár tudták, nem vesztem el teljesen. Sokan ellenem beszéltek, de többen arra az elhatározásra jutottak, miszerint begyógyítják a kapcsolatomat Erővel, visszafogadnak maguk közé. Végre ismét azzá lehettem, akinek teremtettem. Próbáltam minél szorgalmasabban gyakorolni az elfeledetteket, azonban újabb három év után sem leltem olyan mesterre, ki hosszabb időre maga mellé vett volna, hogy beteljesíthessem padawan korszakomat. Hogyha örökre padawan is maradok, s egy mezőgazdasági létesítménynél végzem, akkor sem tagadom meg többé Jedi voltomat, erre emlékeztetőül magamra tetováltattam a Rend jelképét.

Képességei:
- Erőérzékenység
- Fénykardvívás: 1. szint (Soresu)
- Telekinézis: 1. szint
- Receptív-Projektív telepátia: 1. szint
- Meditáció: 1. szint
- Erőérzékelés: 1. szint
- Érzékszerv élesítés: 1. szint
- Rövid idejű emlékezetnövelés: 1. szint
- Szabadulás: 1. szint

Szakértelmei:
- jó beszéd-, és meggyőzőkészség
- különböző kultúrák felületes ismerete
- alapvető repülési ismeretek
- enyhén gyakorlatias párbajtudás

Megjegyzések: -

Szia!
Üdv az oldalon! Nem irigylem szegény karakteredet
Természetesen elfogadva, egy adatlapot még írj és mehetsz is játszani.

( Köszönöm szépen! Reméljük, hogy az Erő majd segít rajta. )

Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 10

Erő alkalmazások:
- Erőérzékenység
- Fénykardvívás: 1. szint (Soresu) - 1 pont
- Telekinézis: 1. szint - 1 pont
- Receptív-Projektív telepátia: 1. szint - 1 pont
- Meditáció: 1. szint - 0 pont
- Erőérzékelés: 1. szint - 0 pont
- Érzékszerv élesítés: 1. szint - 2 pont
- Rövid idejű emlékezetnövelés: 1. szint  - 0 pont
- Szabadulás: 1. szint - 1 pont

Felszerelés:
- alap Jedi kellékek
- egykezes fénykard (sárgászöld kristály):- 3 pont

Kredit: 500

Különleges képességek:
- jó beszéd-, és meggyőzőkészség
- különböző kultúrák felületes ismerete
- alapvető repülési ismeretek
- enyhén gyakorlatias párbajtudás

Pontok: 10
Elhasznált: 9
Maradt: 1