Bestiárium

Veszélyesség: Veszélyes
Átlagéletkor: kb. 90-120 év

Élőhely, életmód Az Acklay nem meglepően a Vendaxa bolygó őshonos faja, mely nem is csoda, hisz a bolygó már nem egy óriási szörnyeteggel látta már el felszínét. A buja, élettől duzzadó erdősége lakója, ám idejének nagy részét víz alatt tölti, mely kétéltű mivoltának köszönhető. Bár sokan azt hinnék, hogy ez a gigászi szörnyeteg a bolygó csúcsragadozója, a valóság ehhez képest más, hisz a Tarajos Dágok kedvelt csemegéjük közé tartozik példáié az Acklay is. Bár a legtöbb példányszámban a Vendaxa bolygón él, ezek a lények szinte bármilyen, nem fagyos környezethez hozzászoknak és alkalmazkodnak, így szinte bárhol megtalálhatóak, ahol már megtelepedett egy tenyész populáció.

Küllem Eme hatalmas testű hüllő három pár hosszú, csontos végtagjukra támaszkodva közlekedik. Testméretük elérheti a 3-4 métert, tömegük pedig közel a 3 tonnát. Kemény, érdes bőrük zöld és barna (illetve azok keverékeiben) pompázik, s míg lábaikon, és hátukon igen kemény, ellenálló a kültakarójuk, úgy hasukat a gyomor tágulását követő bőrhártya fedi, így egy jól irányzott támadással könnyen leteríthető egy példány, már ha aközben nem vág egyszerűen ketté ollószerű mellső lábaival, vagy döf át a többi lábán található tűhegyes csontosodás. Gallérjuk hosszan fejük nő vissza, három pár szemük pedig sorban a fejük elején található. Állukon nővő bőrlebeny megannyi érzékelő ideggel van ellátva, mely így lehetővé teszi számára, hogy érzékelje a környezetében lévő élőlények, testük által kiadott elektromos „impulzusokat” (agyi (ideigi) tevékenység). A vadászat során a lebenyét, a tökéletes látását és a lábvégek közelében lévő érzékelő szőrszálakat használja az áldozatainak pontos megtalálása érdekében.

Viselkedés Roppant agresszív, veszélyes állat, aki rátámad mindere csak képes. Sivító hangjával szinte csatakiáltást hallatva indul rohamra és vagy átgázol ellenfelén, vagy a hátára ugrik. Bár az Acklay mutat értelemre utaló jegyeket, valójában inkább ösztönlény, mint értelmes állat, bár ettől eltekintve továbbra is zseniális vadászok.

Táplálkozás Teljes mértékben ragadozók, és bár nem sűrűn válogatnak (jószerével mindent felzabálnak, ami kisebb, gyengébb náluk és húsból van), de a puha testű Éjjeli Békalencséket, vagy a Harántcsíkos Unkákat kifejezetten kedvelik. Az étlapjukon a humanoid fajok is ott vannak, bár mivel természetes élőhelyükön nem igazán fordulnak elő, így ritkán hasonló esetekről.

Harcászat, Adottságok: Bár a cirkuszi játékok során, legtöbbször egyedül pillanthatjuk meg eme csodás lényeket, az Acklay valójában egy csoportos lény, mely 5-7 fős csoportokban vadászik. Legtöbbször méretes növényevő állatokra támadnak, megvárva míg egy-egy gyengébb példány lemarad a csoportjuktól, vagy ritkább esetekben egészséges állatokra támadnak rá. A taktikájuk mindkét esetben ugyanaz: a préda hátára ugorva, tűhegyes fogaikkal és éles lábvégződéseikkel súlyos, vérző sebeket okoznak a préda állatnak, majd visszavonulnak annyi időre, míg az állat annyira kivérzik, hogy könnyedén fel tudják falni. Sarlószerű ollói, tűhegyes foga és pengeéles lábvégződései komoly ellenféllé teszi ezt a viszonylag fürge lényt.

Szaporodás Annak ellenére, hogy a józan ész azt diktálná, hogy eme lények a bogárszabásúak családjába tartozik, a valóság az, hogy az Acklay a gyíkfélék csoportját erősíti, azon belül is a sarlós császárgyíkok alfajába sorolandók. Mivel hüllő, így egyértelmű, hogy lágy, meszes héjú tojásokkal szaporodik, melyeket a földbe, homokba vájt, majd a tojások lerakása után visszatemetett gödrökbe helyeznek biztonságba. A nőstény anyai ösztönei itt véget is érnek, így a magára hagyott porontyoknak egyedül kell életben maradniuk az őserdei környezetben. Egy fészek nagyjából hét tojást alkot, az ezekből kikelt kisgyíkok közül, viszont jó esetben csak kettő éri el a kifejlett korukat. Érdekes tudnivaló, hogy a hímek „gallérjaik” párzási időszakban színpompásan ragyognak, csalogatva a nőstényket. A legmeglepőbb azonban az, hogy bár a lények maguk agresszívak, a párválasztáskor a rivális hímeket többnyire nem megölik, hanem szimplán elrémisztik egy rövid dulakodással, melyben nem használják se fogaikat, vagy tűhegyes lábaikat, ollóikat, hanem ízületeiken lévő apró karmaikkal támadják a rivális hímet.

Galaktikus hozzáállás Az Acklay Galaxis szerte a cirkuszi viadalok és gladiátorjátékok egyik legnépszerűbb bestiája. Nincs ez másképp a Geonosison sem. A közönség rabul ejtőnek találja eme szörnyetegek brutálisan szép „táncát”, mely során néhány szerencsétlen humanoiddal, vagy épp hím fajtársukkal járják el a csárdást. Az alvilági körökben éppen emiatt népszerű példányról van szó, hisz agresszív mi voltjuk miatt, igen gyorsan elpusztulnak a cirkuszi „attrakciók” során.

Készítette: Skri’sha

Veszélyesség: Veszélyes
Átlagéletkor: 20

Élőhely, életmód A Nexuk Cholganna bolygó lényei, kik terrorban tartják a bolygó élővilágát. Annak ellenére, hogy a legtöbb példány a bolygó hűvös, hideg északi vidékeihez vannak hozzászokva, több alfaja megtalálható másutt, mint például a déli oldalon lévő meleg, trópusi környezetben lévő példányai. Bár a nagyobb, izmosabb bestiák veszélyt jelenthetnek eme állatra, de nem lehet megtagadni tőle, hogy Cholgannán ez a póktigris számít a flóra csúcsragadozójának.

Küllem Roppant változatos és élőhelytől függő kültakarójuk és testméretük van mely nem könnyíti meg egykönnyen a vadászok életét. Az északi példányok átlagban sűrű, tömött, fehér bundával fordulnak elő, nagyjából 4,5-5 méteres testhosszal, déli társaikra viszont leginkább a szürkés, homokszínű vékonyszőr jellemzi, testméretük pedig gyakran eléri akár a 9 métert is. Tűhegyes karmaik és fogaik ijesztő külsőt biztosítanak nekik, 2 pár apró pókszerű szemeik pedig a pofájuk elején találhatóak (csak a déli Nexu szemei vörösek, illetve csak ők képesek az infravörös látásra). Bár állkapcsuk elhelyezkedése miatt úgy tűnhet, mintha vég nélkül vigyorogna, ha találkozott vele már valaki, az elmondhatja, hogy nincs benne semmilyen vicces. Hosszú kettéágazódó farka és tüskés háta van ezenkívül.

Viselkedés Eme bestiák az értelem legkisebb nyoma nélkül harcolnak, vadásznak, így nem meglepő, hogy ösztönlényként még veszélyesebbek az arra tévedőkre. Elképesztően agresszív, és provokatív kisugárzás nélkül is képesek akár rátámadni másokra, legyen fajtársuk, vagy préda, esetleg egy nagyobb vadász. Leginkább magányos egyedekről van szó, akik ritkán állnak falkákba, de ha nagy ritkán (leginkább kisebb családok) össze csoportosulnak elképesztő veszélyt jelentenek a területükre tévedő balga szerencsétlenekre.

Táplálkozás Ragadozók természetesen, akik bár előszeretettel fogyasztják a kéregpatkányokat, vagy az octopikat, lényegében mindent felzabálnak, ami él és mozog. Csak a nagyon kiéhezett példányok vetemednek már elhullott dögök elfogyasztására, az esetek 95%-ában saját maguk vadásszák zsákmányaikat.

Harcászat, Adottságok: Eme ádáz vadászokat sebességük és éles karmaik és fogaik teszik félelmetessé. A Nexuk gyakran ágakról vetődve, vagy fürge mozgással összezavarva támadják le áldozataikat, akiket karmos mancsukkal földre visznek, majd éles fogaikkal kitépik, összezúzzák annak torkát. Az esetek többségében mindig nyakra céloznak, és csak akkor váltanak másra, ha megsérülnek, vagy nem képesek az áldozat torkához férni. Karmaikkal könnyedén másznak fára, izmos farkuk pedig könnyedén megtartja őket a fákon, így meglepően akrobatikus mozdulatokra is képesek. Célpontjukat ádáz rohamokkal és kifáraszthatatlan mozgással fárasztja addig, míg végül meg nem adja az magát és el nem hullik fogai által.

Szaporodás Érdekes, hogy eme macskafélék családjába tartozó bestiáknál a nőstény a nagyobb, erősebb példány, és mégis a hímek versenyeznek a nőstény kegyeiért. Tüskés hátukkal udvarolnak párjuknak, riválisaikat pedig brutális elszántsággal tépik szét, ha kell. Ivarérett időszakukban még ingerültebbek, mint alapjáraton, emiatt ilyenkor gyakran tömegével hullanak el a területükön lévő állatcsoportok a nőstény, vagy hím szeszélyei miatt. Egy Nexu életében csak kétszer szaporodik, a nőstény pedig 3-4 kiscicust hoz világra, kiknek bundájuk ekkor még fehér, de az évek folyamán a környezethez fakul. A nőstény nagyjából 3-4 hónapig gondozza a kicsiket, majd magára hagyja őket.

Galaktikus hozzáállás Rendkívül népszerűek agresszív, tomboló természetük miatt az alvilági aréna harcokban, ahol a közönség ámulatára téphetik szét áldozataikat. Mindezek ellenére, sokan prémjük miatt is vadásszák őket. Meglepő, de ezeken felül ezeket a bestiákat örző-védő feladatra is előszeretettel keresik, ugyanis egészen pici koruktól nevelve idomítható lényeknek számítanak.


Készítette: Skri’sha