Bálterem és étkező

Bárpulttal, színpaddal, táncolóknak külön résszel és megannyi asztallal. Itt lehet rendelni innivalókat. Innen lehet eljutni a konyhába.

A régi topic

#1 2009-08-20 19:09:46
Morsus
Bálterem és étkező
Bárpulttal, színpaddal, táncolóknak külön résszel és megannyi asztallal. Itt lehet rendelni innivalókat. Innen lehet eljutni a konyhába.


#2 2009-08-31 18:59:06
Walter
A pincér álcámmal lépek be a bálterembe. Már előzőleg kaptam egy tálat, rajta kis szendvicskékkel. Ezeket fogom körbeszolgálni a vendégek között.

Én meg közben figyelem, hátha látunk valami gyanúsat… Nyilván kell legyen valami oka, hogy itt vagyunk. Te is figyelj oda, Walter.

Hogyne, hogyne…


#3 2009-08-31 19:42:53
Tyler
//Előzmény: Tyler szobája//

Végig sétál a fedélzeten, a bálterem felé. A délután folyamán elég jól kiismerte a járást. Az ajtónál kicsit megtorpan. Talán kicsit alul öltözött az öltönyösökhöz képest; még mindig a fehér póló farmer kombinációt viseli. Megvonja a vállát, a legkevésbé sem érdekli hogy mit gondolnak róla. Azért jött hogy vacsorázzon. Tojik a sok gazdag bunkóra.
Beljebb sétál a teremben, és a sürgő forgó emberek közt próbál találni egy asztalt ahol elfogadható a társaság. Bár nem beszélgetni akar.


#4 2009-08-31 19:52:14
Peter Castle
Előzmény:Roy és Castle szobája.

Nem késtem el ez biztos mert alig vagyunk. Néhányan szédelegnek csak egy-két ember ült le én is leülök a pincérre és Royra várok. A pincért már megtaláltam csak azt nem értem miért méricskél annyira mindenkit. Hirtelen szemmelveréssel próbálom elriasztani a tekintetét rólam mert nagyon idegesítő.


#5 2009-09-01 00:17:14
Taikuri
Aránylag könnyen megtalálom az étkezőt, hiszen mielőtt ide érkeztem volna megnéztem hajó tervrajzát. Az alkalomhoz illően márkás sötét színű öltözéket vettem fel, amely fekete farmerból, fekete ingből és fényesre pucolt fekete bőr cipőből áll. A bal kezem kötés van, jobb kezemben pedig fehér színű botot hordok, amelyre támaszkodva tudok csak járni. A nyakamban pedig ott lóg elmaradhatatlan és hű társam a fényképezőgépem. Bent rossz érzés fog el nem szeretem, a tömeget nem szeretem a hajót sem. Egyszerűen bezárva érzem magam és olyan érzésem van, mint ha meg akarnék fulladni. Nem tudom, hogy hogyan gondolhatta apu hogy itt majd kibírok kapcsolódni. Tudja, hogy nem szeretem a zsufoltságot és azt, hogy a telepatikus erőmmel nem is biztonságos ilyen helyre mennem, ha csak nem koncentrálok állandóan akár komoly károsodást is szerezhetek. Gondolkodok, magamban miközben próbálok keresni egy félre eső asztalt és valami elfogadható társaságot. Amennyiben senki sem jön oda hozzám akkor minden illemszabályra fittyet hányva előveszem a gépemet és fotózni kezdek.


#6 2009-09-01 01:30:47
Thorhalla
//Előzmény: Stephanie és Jon szobája//

Hamarosan felértünk az étkezőbe, ahol már most is igen sokan voltak. Óvatosan léptem be Jon oldalán, majd pedig akkor ideje lenne elvegyülni a tömegben. Remélhetőleg nem fog senki sem kiszúrni, hogy ki is vagyok, mert kivételesen nem lett volna kedvem arra sem, hogy nekiálljak beszélgetni valakivel. Most már kezdett este is lenni, így egy pohár pezsgőt megengedhettem magamnak, így ha egy pincér eljött mellettünk, akkor kértem egy pohár italt mind a kettőnk részére. Igyekeztem kerülgetni az embereket, a magasságommal igen nehéz elvesznem és könnyen megtaposnak. Igyekeztem keresni kettőnknek egy szabad asztalt, hogy oda leülhessünk. Majd vacsora után lehet táncolni is, de üres gyomorral semmiképp sem, soha sem szerettem úgy, Jon meg a táncért sincs oda, de reménykedem, hogy valahogyan majd csak sikerül rávennem, hogy felkérjen. Végül csak sikerült egy asztalt találni, így oda ültünk le.

Miután leültek egy szabad asztalnál koccintottak a pezsgővel és lassan kortyoltak bele mind a ketten. Miller kissé idegenkedve pillantott a lányra, majd a tánctérre és vissza, amikor Steph a táncolókra nézett. Tudta, hogy nem fogja megúszni majd semmivel sem. Ismét belekortyolt az italba, majd pedig végignézett a tömegen, látott egy jócskán nem ideillő ruházatú férfit, mintha ismerős lett volna neki, de nem mert volna rá megesküdni, táncolók, vendégek és miegymás. Igyekezett nem velük foglalkozni, hanem azzal amiért tényleg érkezett, hogy pihenhessen. De a megrögzött szokásokkal nem tudott mit tenni, így időnként továbbra is ki-kipillantott a vendégekre, hogy a gyanús alakokat is kiszúrhassa, bár remélte, hogy ilyeneket nem fog találni.


#7 2009-09-01 01:38:02
Shadow
//előzmény: Shadow és Sakura szobája//

Amint megérkezek a terembe körbenézek, s ha sikerül kiszúrnom ismerőst, akkor csak távolról figyelem, ha nem, akkor keresek egy asztalt olyan helyen, ahonnét könnyen be lehet látni a hely jó részét. Amint leültem a környezetet pásztázom és szerzek magamnak egy kis ételt és italt a pincérektől. Egyenlőre nem akarok túl nagy feltűnést magam körül, s nagyon remélem, hogy később se kell semmilyen olyan esemény miatt felfednem magam, aminek kellemetlen következményei lennének.


#8 2009-09-01 14:22:37
Taikuri
Úgy látszik, hogy különösebben senki sem foglalkozik velem, amit én egy csöppet sem bánok. Bár kezdetben zavarónak éreztem most szinte felüdülés számomra, hogy elvegyülhetek a tömegben és nem kell törődnöm senki mással. Egy sarokba behúzódva előveszem a gépemet és csak úgy spontán katingatni kezdek, miközben megpróbálom felmérni, hogy kik is az úti társaim. Meglepően tapasztalom, hogy ismerős arcok is vannak tömegben, mint az a fiatal pár az east side-ról és egy másik nő, akit apám fel akart szedni szintén az említett helyszínről. Úgy emlékszem, hogy a lánynak is vannak különleges képességei amikor Millerból próbáltam kiűzni a tudat rablót akkor átment az ő testébe aztán pedig farkasként támadt a polgármesterre. Bár nagy kavarodásban nem vagyok egészen biztos benne, hogy ő volt. Mindegy, amíg nem rám támad, úgy érzem, hogy semmi közöm hozzá én is ártottam már embereknek képességemmel. Általában akaratomon kívül, de néha bizony szánt szándékkal. Furcsa véletlennek vannak, remélem, hogy most nem keveredünk semmi féle kalandba. Úgy érzem, magunk fajta szuper lények vonzzák, a bajt. Szinte biztos, hogy vagyok benne, hogy valaki most is forral valamit, amiben minket, vagy mint ütő kártyát, vagy mint célpontot tart számon. Hm Millerék nagyon jó fotó alanyok majd csinálok róluk egy két képet nem digitálissal is. Azok mindig sokkal jobban sikerülnek, biztosan örülnének neki én meg szeretek fotózni. Ez fekete hajú lány is nagyon szép amúgy is egyedül ül meg kéne, kérnem had fotózzam le párszor. Nagyon mogorvának tűnik és valami féle fenyegetés árad belőle. Amilyen kívánatos éppen olyan veszélyes, mint ha csak egy fekete rózsabokor lenne a szokásosnál izmosabb tövisekkel. Egy próbát azért megér a dolog hát, ha sikerül rávennem pár fotóra. Az elutasításhoz pedig hozzá vagyok, szokva több kell már ahhoz, hogy meg sebezzenek, mint egy ilyen szépség. Gondolkodok magamban miközben gyors határozott léptekkel megközelítem a félre eső asztalt ahol a farkas csaj üldögél.
- Jó napot! A nevem Antony Jögermund nem ismerjük egymást bár az east side-n mint ha láttuk volna egymást. Annyi lenne a kérésem, hogy készíthetnék néhány fotót önről? Tudja régi szenvedélyem a fotózás és egy ilyen szépségről igazán öröm lenne képeket készíteni. Ne ijedjen, meg nem udvarolni akarok és képek se igen kerülnek ki sehova legfeljebb az én vagy az ön szobájának falára. -
Mondom nyugodt határozott tőlem telhetően kedves hangon. A tartásom végig egyenesen, ami nem kevés erőfeszítésbe telik mivel fényképezés közben nem igen használhatom támaszként a botomat és bár alap esetben nincsen rá szükségem a járáshoz azért sérült állapotban jelentősen meg könnyíti az életemet. Arcom végig komoly marad, hiába igazi póker arcom van, amely szinte semmit nem árul el abból, hogy mit gondolok, vagy mit érzek éppen. Remélem, hogy a kiszemeltem rá áll az ajánlatra nagyon nagy kedvem lenne ezen a helyen lekapni pár embert talán egy kialítást is rendezni lehet belőle.
- Egyébként leülhetek? Esetleg tegeződhetnénk? Nem hiszem, hogy nagy lenne közöttünk a korkülönbség, sőt megmerem kockáztatni, hogy kettőnk közül én, vagyok az idősebb. Bár nem zavar a magázódás sem. -
Folytatom a megkezdett beszélgetést. Tényleg elég furcsa hogy két megközelítőleg egy idős ember magázódjon a másikkal. Kíváncsi vagyok a lány válaszaira és arra hogy vajon mi is lesz ennek az estének a vége.


#9 2009-09-02 00:42:36
Shadow
Egy kis ideig élvezhetem csak a magányt, ugyanis, egy fickó jelenik meg. Már láttam korábban TS-en, de csak futólag akkor is. Hamar a lényegre tér, hogy mit is akar és csak egy mosoly jelenik meg az arcomon.
- Üdvözlöm! Néhány fotó? - kérdezek vissza, s a mosoly megmarad az arcomon. - Rendben legyen. Különben Syn Lora Black vagyok, és a tegeződésnél is maradhatunk. Persze a fotók nem lesznek ingyen. Cserébe egy-két kérdésre szeretnék én meg választ kapni Antony. Nem kell félni semmi komolyra, csak első benyomások, meg hasonlók. - teljes nyugalommal dőlök hátra a széken. - Az egyik kollégámnak segítek, s most főleg csak terepszemlén vagyok, hogy kiket is lesz érdemes kérdezgetni, fotózni, meg hasonlók, hogy végre a főnök is elégedett legyen. - csevegő hangnemben beszélgetek, anélkül, hogy kimutatnék bármilyen negatív érzést. Bár jelenleg az egyetlen ilyen érzésem, hogy őlni tudok azért, hogy lefotóznak. Nagyon nem rajongok érte, de ő csak egy kölyök aki hobbiból csinálja ezt, s ebből baj nem lehet, ha nem tudja, hogy ki is vagyok valójában. Miller meg csak nem szól bele, hogy mit is csinálok a szabadidőmben. Ez nem a hadsereg, hogy még arról is be kell számolnom, ha a megszokottnál egy levegővétellel többet vettem. Ráadásul így egy kicsit jobban el is tudok vegyülni, mert egy magányos nőt nem nehéz kiszúrni egy asztalnál.


#10 2009-09-02 02:25:26
Taikuri
Újdonsült beszélgető partnerem úgy látszik, hogy veszedelmesebb, mint ahogy gondoltam. Egyből bele egyezik, hogy fotókat készítsek róla aztán gyorsan meg is kéri az árát még pedig nem mást, mint információkat. Mindezt teljesen áratlan arccal, mosolyogva teszi, mint ha teljesen természetes és hétköznapi dolgot várna el tőlem. A korom és nyomorékságom ellenére azért nem vagyok, teljesen buta bár a fejébe nem nézek bele, de tudom, hogy valami hátsó szándéka van. Sajnos nem látom, rajta hogy hazudna, ha még sem mond, igazat nagyon jól csinálja. Mivel akarva, akaratlanul, meglehetősen gyakran nézek, az emberek agyába elég jó emberismerővé lettem az évek során. Emellett sokat tanultam pszichológiát és rengeteg időt töltök, az emberek megfigyelésével hogy még jobban ki tudjam használni a természet adta adottságaimat. Úgy látszik, hogy igazam volt és egy igazi ragadozóval hozott össze a sors. A kérdés már csak az, hogy mit akar valójában, és hogy kinek is kellenek igazából. azok a bizonyos információk. Remélem, hogy csak túlkomplikálom a dolgokat és nincsen semmi összeesküvés elmélet a dolgok mögött, de Times Squere után jobbnak látom, hogy ha nem bízok meg senkiben. Lehet hogy most nem teljesen van igazam de továbbra is van egy olyan érzésem, hogy az csak egy nagyobb esemény lánc kezdete volt és hogy legközelebb is mi leszünk a sűrűjében. Nem hiszek a véletlenekben okkal kerültünk együtt ere a hajóra csak idő kérdése, hogy itt is történjen valami. Forognak, az agy kerekeim miközben helyet foglalok bájos új ismerősöm mellett.
- Megteszek minden tőlem telhetőt!
Mondom, kurtán miközben leintek egy pincért, hogy rendeljek magamnak kólát és valami vacsora szerűséget, már ha erre van most lehetőség. Nagyon éhes vagyok már, jól esne valami finom meleg étel a kollégiumban nem éppen változatos az éttrend. Igaz én lappföldön éltem le életem nagy részét ott pedig krumplin, sózott hallon és rénszarvas húson kívül nem esznek mást. Sajnos azonban csak keveset örököltem őseim szívóságából bár azért amerikai lét még nem verte ki belőlem teljesen északi finnek különös keménységét. Ha testem sebezhető is a lelkemet nem töri meg egy könnyen senki sem. Gondolkodok majd egy jó perc múlva feleszmélek és rájövök, hogy bizony társaságom van. Ehhez alapvetően nem vagyok hozzá szokva, ha lenne fotózáson kívül más elfoglaltságom, akkor egészen biztosan mentem volna bele a dologba. Igaz a nő szépsége különösen vonzó, de a különös veszedelmes kisugárzása és a Time Square-n látottak elegek lennének ahhoz hogy jó messzire elkerüljem. A szép külső nem minden ki tudja, hogy belül milyen gyilkos förtelem lakozik.
- Egyébként ki is ez titokzatos barát? Csak nem a rendőrségtől esetleg valami titkos ügynökségtől van itt? Amúgy az italijaidat, ha nem haragszol én fizetem, már ha kell érte egyáltalán pénzt ki adni. Nem olvastam el az figyelmesen prospektust csak is az apám miatt jöttem el erre az útra. -
Hallatszik a nyugodt mély hang jelentősen megkésve. Terelem a témát és próbálom én is elrejteni a szándékaimat, ami nem más, mint hogy kiderítsem, hogy kicsoda is ez a lány. Közben óvatosan megnyitom, az elmémet elzáró falat itt sajnos nem használhatom a képességemet így kénytelen vagyok a megérzésekre és az eddig megszerzett tudásomra támaszkodni. Az előtt soha sem játszottam ilyen játékot így meglehetősen ügyetlen is vagyok a manipulálásban és az információszerzésben, de meg kell tanulnom, ha mutánsként életben, akarok maradni ebben a zord világban. Ki kell tapasztalnom, hogy kik a szövetségesek és kik azok, akikkel el kell majd elbánnom. Semmi kedvem ahhoz, hogy még egyszer kiszítsanak testemből és áratlan emberek ellen használják a képességeimet.


#11 2009-09-02 13:04:14
Hjuchia Sakura
Lemaradva a bütykölgetés miatt kicsit később érek be a bálterembe és mivel nem figyeltem merre is kéne menni el is tévedtem egyzser. Kicsit idegesen de megérkezek unott fejjel a bálterembe. Ott látom, hogy shadow épp cseverészik valakivel. Jolvan akkor ő jól el lesz. Mást még nem nagyon látok itt akik értékesek lennének fényképen. Pár ismeretlen alak, A főnök és a barátosnéja, és senki más akit ismernék. Pöh.

A falhoz dőlök és a kamerába nézve állítgatok tovább. Fényerő és ilyesmi. Minden ami kell ,hogy szép és tiszta képeket tudjak készíteni. Párat, vaku nélkül kattintok. Nem személyekről készítek képet hanem a díszletről. A környezetről. A pincérek, pincér megjelenésről. Szóval mindenről ami a szinvonalat tükrözi.


#12 2009-09-03 18:14:56
Shadow
Kedvesen mosolygok és figyelem a fiút. Felmérem, hogy mekkora veszélyt is jelenthet látszatra, s eszerint „rangsorolom”, hogy ha balhé lesz, akkor tudjam mennyire érdemes vele foglalkozni. De remélem, hogy nyugis lesz ez a kis kirándulás, mert addig a magam ura vagyok és nem kell Miller parancsait és morgásait hallgatnom. Mikor beleegyezik, akkor csak bólintok, majd mikor felteszi a kérdését halkan felnevetek, s megcsóválom a fejemet.
- Rosszabb! Riporter – mondom mosolyogva – és egy jó anyagot próbál leadni, hogy kicsit jobban éljünk, én meg segítek neki. Bár most elsőre csak terepszemlét jöttem tartani, aztán az út alatt fotózzam az itt lévőket. - ártatlan mosolygós kedves arc. Igen, ezt lehet látni rajtam, s jól rejti a gyilkost, aki mögötte lapul. Katona vagyok, de ezt nem kell mindenkinek tudni, ahogy azt se, hogy épp ki is tartja a „pórázom” végét jelenleg. Bár én se tudom, hogy az FBI, vagy a SHIELD az aki most fogja eme póráz végét, de ez mellékes is. Parancsot kapok, akkor teljesítem, de amíg nem és elvileg szabin vagyok, addig a magam ura vagyok, s jól érezhetem magam. Legalábbis elvegyülhetek a civilek közt.
- Kérdéseim csupán olyanok, hogy mi a véleményed az utazásról, meg mik az első tapasztalataid, elégedett vagy e a dolgokkal, milyen elvárásaid vannak egy ilyen hajóúton, gyakran utazol e, meg ilyesmi. Tudom elég alap kérdések, de minek feltenni jól hangzó kérdéseket, amiknek úgy is ez lenne a lényege? - mosolygok, majd körbe pillantok, s végül ujjammal Sakura felé bökök amint meg látom. - Különben ott a barátom a fényképező géppel. Ahogy látom már „vadászik” a fotó alanyokra, vagy csak az alap fotókat készíti el, melyek illusztrációk, meg hasonlók lesznek. - mosolygok kedvesen. Ártatlan lánynak tűnök, de nem vagyok az, de erről minek bárkinek is tudni? Én tudom, Sakura tudja, Miller tudja, Miller csaja meg sejti. Ez is bőven elég, nem kell, hogy több itt utazó is tudja ezt.


#13 2009-09-04 03:14:41
Taikuri
A bennem rejlő feszültés és paranoia keltette gondolatok egy csapásra meg szűnnek a nő vicces megjegyzésétől. Bár továbbra is van olyan érzésem, hogy nem akármilyen fenevaddal hozott össze sors még is most hiszek neki. Úgy gondolom, hogy ha szerepet is játszik nincsenek komoly hátsó szándékai. A helyzet minden esetre kedvezően alakul a számomra, hiszen sikerült egy csinos asztal társnőre szert tennem, akit hamarosan le is fotózhatok. A fejemben már is megannyi terv kavarog ezzel kapcsolatban, de nem hagyom, hogy figyelmem ismét elkalandozzon, ezzel ráérek később is foglalkozni. Határozottan kihúzom magamat és kényelmesen elhelyezkedem a széken bár azért egy kicsit zavar a nő közelsége. Nem vagyok az a társasági ember és soha nem is foglalkoztatott a másik nem vagy a szexualitás sem. Az életem nagy része tanulással, munkával vagy egyéb hasznos tevékenységekkel telt, de soha nem jutott időm igazán élni. Így utólag bele gondolva egyáltalán nem bánom a dolgot az én erőmmel túl nagy felelősséget hordozok a vállamon ahhoz, hogy meg engedjem magamnak a mások számára normálisnak tartott életet. Persze sok minden kimaradt, de megadatott a lehetőség számomra hogy több legyek, mint az átlag hogy felülemelkedjek magamon és másokon egyaránt. Már csak meg kell találnom a módját arra, hogy a lehető legjobb hasznosítsam a megszerzett tudást saját magam és mások érdekében. A fenne, már megint túl sokat gondolkodok meg kéne tanulnom inkább a lényegre figyelni. Nem őrölhetek, egyszerre kettő ne adj isten több malomban.
- Á szóval újságíró!
Hallatszik, kis vártatva a tőlem meg szokott nyugodt mély hang majd tekintetemet végig hordozom a termen hát, ha látom a pincért az italommal és a vacsorámmal. Mivel nem látok ilyet végül ismét újdonsült ismerősömre szegezem a tekinttettem és hozzá látok, hogy meg válaszoljam az ártalmatlannak tűnő kérdéseket.
- Őszintén megmondva nem sok kedvem van itt lenni. Soha nem szerettem távol lenni az épp aktuális munkáimtól szóval meglehetősen előítéletes vagyok. Egyáltalán nem tetszik a hajóút. Zavarna két ágyas szobák a hajó himbálódzása. Ha egészségi állapotom engedné már elkötöttem volna egy csónakot és nem nyugodtam volna addig, amíg újra nem mehetek vissza az imádott korházamba. Az egyetlen egy pozitívum hogy ilyen szépséggel hozott össze a sors, mint te. -
Mondom neki őszintén minden hátsó vagy udvarlási szándék nélkül. Miközben a pincéreket keresem a tekintetemmel azért vettek egy pillantást a társnőjére is aki apámnak annyira meg tetszett első találkozásunkkor.


#14 2009-09-04 22:26:12
Shadow
Hallgatom a fiút, s nem is igazán azt figyelem, hogy mit is válaszol, hanem azt, hogy hogyan teszi. Őszinte, de nem tudom, hogy valóban az, vagy egy olyan aki tud bánni a szavakkal. Mikor megdicsér, akkor elmosolyodok, s felé nyújtom a kezem.
- Köszönöm, ez jól esett. Gyere egy kicsit. Nem megyünk messzire, csak egy közeli asztalhoz két ismerőhöz, akik minden bizonnyal örülni fognak, hogy újra látnak. - felállok lassan. - Csak előbb még szólok valakinek. Gyere utánam – mondom kedvesen, miközben mosolygok a fiúra, s Sakurához megyek, majd oda súgok neki.
- Gyere, menjünk egy kicsit beszélgetni. - mosolygok rá, majd megindulok Millerék felé, s mikor oda érek, remélhetőleg a két társammal, akkor rájuk mosolygok.
- Üdv a kedves párnak, hogy telik az utazás? Ugye leülhetünk egy kicsit? - Kérdem kedves ártatlan mosollyal az arcomon, s teljesen úgy viselkedek, mintha csak régi ismerősök lennének.


#15 2009-09-04 23:13:23
Hjuchia Sakura
Fotózgatok mikor odajön shadow. Menjünk beszlélgetni? Millerékhez? Atyám...

-Jolvan.

válaszolok tömören és énis elsétálok velük Millerék asztalához.

-Szép napot.

Köszönök majd az asztalra leteszem a fényképező gépemet. Utánna állok az asztal mellet és nézelődök. Nem sok kedvem van bájcsevegni most senkivel. Főleg nem Millerrel mert általában utánna a seggemet kellet mentenem. Mind ahányszor találkoztam vele. Meg nem is komál. Shadowwal nemtudom mivan. Főleg, hogy honnan szalajtotta ezt a bugrist maga mellé.

-Egyépként Ez meg ki?

Bökök Antony re közben Shadowra nézek. A kérdésből lényegében csak azt zárom ki akiről érdeklődök. Ha ő esetleg választ adna nem figyelek rá.


#16 2009-09-05 21:04:45
Morsus
Este
A terem lassan ürüla zenekellemesen csendes és a hangulat sokkal nyugodtabb lesz. A tömeg eltűnésével az emberek feszültsége is enyhül.

Miller és Stephanie valami furcsát érez mintha átfutna rajtuk valami majd Sakura hirtelen kellemetlenül érzi magát Stephanitól, mintha minden idegével gyűlölné a lányt. Antonynak egyre jobban tetszik Sakura mintha valami megigézné.


#17 2009-09-05 22:43:30
Walter
Nos, átvizsgáltuk a helyet, de semmi. Nem láttam semmi gyanúsat.

Mert ostoba vagy, Walter. Az arcmemóriám persze mindig is nekem volt jobb. Nem egy olyan arcot láttam most itt, akiket a polgármester ellen elkövetett merényletnél is. És persze újra itt van Miller ügynöki is. Ne mondd, hogy nem látod.

OTT!

Mi, hol? Ó, tényleg! Ez ő. Kétségtelenül.

Immár harmadszor botlunk belé. Menj oda hozzá.

Rorschach kérésére Millerhez lépek, és töltök neki egy pohár pezsgőt, közben pedig mélyen a szemébe nézek. Fel fog ismerni, és épp ez a célom.

- Még valamit, uram? Esetleg nincs kedve beszélgetni egy kicsit? Szerintem lenne miről.



#18 2009-09-06 02:53:16
Taikuri
Békésen beszélgettek a lánnyal miközben egyre inkább oszolni kezd a vacsorázó tömeg. Velem ellentétben jóllakottan sajnos még mindig nem kaptam meg sem a vacsorámat sem az üdítőmet. Ezzel azonban szokás szerint nincsen időm foglalkozni, hiszen bájos társnőm már is a kezét nyújtja felém, hogy elvezessen, egy másik asztalig ahol a barátai ülnek. Egy pillanatig habozok, nem nagyon bízok meg még benne és az emberek nagy részétől különösen a nőktől szinte mindig csak elutasítást kaptam. Ezért általában el szoktam kerülni az ilyen helyzeteket és mindig tartok egy fajta távolságot. Megedződtem az évek során már nem hatnak rám sértések és szinte lehetetlen megbántani még sem akarok ilyen helyzetbe kerülni megint. Valahogy még is bízok, benne minden rossz érzésem ellenére megfogom a kezét és követem őt ahova menni akar. Örömmel veszem tudomásul, hogy a szimpatikus fiatal pár felé veszi az irányt, azt pedig szinte észre sem veszem, hogy társnőjét is magunkhoz hívta. Amikor végre oda érünk, a két említett ember az illemnek megfelelően előre nyújtom a kezem és jól érthetően bemutatkozom. Bár szinte biztos vagyok, hogy Miller pontosan tudja, ki vagyok, hiszen ha jók az értésüléseim és sejtéseim ő valami kormány ügynök féle. Tényleg jobb lesz, vele vigyáznom a mutáns erőm miatt előfordulhat, hogy potenciális célpont vagyok vagy éppen eszköz. Igaz lehet, hogy élvezném a dolgot, hiszen használnám valami értelmes dologra is. Orvosként és magán emberként inkább takargatnom kell a manipulálást pedig nem is tudom tökéletesen használni így meg lehetősen veszélyes vagyok másokra nézve. Az életem szüntelen küzdelem magammal talán jobb lenne, ha harc helyet hasznosítani tudnám az adottságomat. Elvégre ez egy ajándék, amit nyilván nem véletlenül adott nekem sors csak rá kell jönnöm, hogy mi is az a bizonyos ok.
- Nagyon örvendek a nevem Antony Jögermund!
Mondom, miközben az előbbi gondolat csokor jár a fejemben. A nőknek már nem nyújtok kezet Sakura-val aki meglehetősen bunkón viselkedik pedig egyáltalán nem is foglalkozok. Ahogy szoktam szóra sem méltatom azt, aki nem képes velem normálisan beszélni. Beszélgessen csak barátnőjével, ha úgy tetszik. Tekintettemet a szőke hajú szépség nagyon ismerős nekem, mint ha már láttam volna valahol és akkor végre beugrik. Hát persze hogy nem jöttem rá amikor először láttam!
- Maga Stephanie Smith a híres írő nő ugye!? Nagyon örülök minden könyvét olvastam és egyszerűen imádom az írásait. Magam is Európa északi részéről származok finn országban a híres lappföldön éltem le gyermekkorom. -
Kiáltok fel lelkesen még leülni is elfelejtek, nagy örömömben csak támaszkodom a botra. Sajnos kézfogás miatt fájós kezemmel fogtam meg így nem tart elégé biztosan le kell ülnöm lehetőleg távol a riporternőtől és minél közelebb a fekete hajú szépséghez vagy Stephanie –hoz. Ekkor egy pincér is megjelenik, már éppen rászólnék, hogy hol a vacsorám, amikor egyszer csak ránézek az ismeretlen fotósra és rájövök, hogy mekkora hibát követtem el. Szinte megigéz, a látványa. A fejemből egyből eltűnik Syn lenyűgöző szépsége vagy a szőke hajú skandináv nőíró érdemei, sőt még gyomromat mardosó éhség is. Egyszerűen nem vagyok ura magamnak csak nézem meredten magam sem értem, hogy pontosan miért. Még soha nem éreztem ilyen erős vonzalmat senki iránt.


#19 2009-09-06 09:16:08
Thorhalla
Kellemesen beszélgettünk és iszogattunk, noha hiába nógattam Jon-t, arra még mindig nem sikerült rávennem, hogy jöjjön ő is táncolni és legalább csak egyetlen tánc erejére tegye félre a megrögzött utálkozását a témával kapcsolatban, de legnagyobb bánatomra nem sikerült semmit sem elérnem. Így maradt a beszélgetés és az egyéb kellemes elfoglaltság. Közben azért figyeltem a társaságot is, ahogyan táncoltak és igen sok pincér is futkosott mindenfelé, öröm volt nézni szinte a nyüzsgést és néhány percig, mintha magam is sokkal jobban bírtam volna az emberek tömegét, vagyis nem éreztem annyira kellemetlenül magam, mint korábban. Ezen megnyugodtam egy picit, így legalább kisebb lesz az esélye, hogy Jon esetlegesen gyanakodni kezd a nem megszokott viselkedésem miatt. Oldalra pillantottam, amikor megláttam, hogy három személy is közeledett felénk. Nocsak, Ms. Black és Ms. Sakura ismerősek voltak számomra, de a férfi, aki a fehér bőrű nővel közeledett nem volt ismerős egyáltalán. Határozottan ide tartottak, mindenkinél fényképezőgép. Vajon mit akarhattak itt? A fiatal férfi… Asgardra! Vagyis, erm, ezt Thorhalla szokta mondogatni. Ez a férfi volt azzal a nagyon magas alakkal a Time Square-n, ahol megéreztem annak a másik asgardinak a jelenlétét, de most nem éreztem ilyet. Akkor bizonyára nem ő volt az. De egy biztos, hogy kicsi a világ. Végül Ms. Black, vagy Shadow, ahogyan Jon is hívta szólalt meg először, hogy leülhetnek-e és tett fel két kérdést is.
- Remekül – mosolyodtam el. – Jó estét mindenkinek! Nem, nyugodtan, foglaljanak helyet!
Mondtam mindenkinek, majd pedig mielőtt bemutatkozhattam volna a másik férfinak egy pincér lépett oda hozzánk, vele nem is törődtem, mert úgy tűnt, hogy a fiatal férfi felismert közben. Éreztem, hogy a bókja után elpirulok és a kezemet nyújtottam. Ebben a pillanatban furcsa borzongás futott rajtam végig, oldalra pillantottam és Jon arcán is hasonlót láttam átfutni, majd pedig végül ismét a fiatal férfira figyeltem.
- Igen ő lennék – mondtam. – Bár nem annyira híres, mint jó lenne. Bocsánat, ő a párom, Jonathan Miller… - mutattam be Jon-t Antony-nak. – Akkor a szomszédban, én Svédországban nevelkedtem és születtem is. Igazán kicsi a világ. Hogyan került erre a remek hajóútra? – érdeklődtem.

Makacs volt és nem adta meg magát annak a kérésnek, hogy táncolnia kelljen, így inkább csak a beszélgetés maradt és még megittak egy-egy pezsgőt is fejenként. Mindig is csínján bánt az alkohollal, soha nem szokott berúgni, mert ki tudja, hogy mikor hívják be szolgálatra vagy ilyenek. Ez is egy régi megszokott szokása volt a férfinak. Fáradtan nézett a közeledő trióra, már csak ez hiányzott neki, Sakura és Shadow. A két nő, akiktől azóta nem volt egy perc nyugta sem, hogy a Természettudományi múzeum előtt ki nem húzta őket a csávából. Mintha csak az égiek, vagy a főnökei rendezték volna úgy, hogy ott legyenek mindenhol, ahol ő maga is ott van. Végül a trió csak odaért hozzájuk, ő igazság szerint elküldte volna a hármast, hogy mással beszélgessenek, de Stephanie megelőzte és meginvitálta őket. Próbált kedves arcot vágni az egész dologhoz, de a semlegesnél nem sikerült többet kihoznia magából, az az arc, amit távolról láthattak a többiek egy pillanat alatt tűnt el és vette fel a megszokott semleges arcát. Hallotta a férfi bemutatkozását, de ebben is megelőzte Stephanie, amin most már kénytelen volt elmosolyodni. Végül a kezét nyújtotta ő maga is a férfinak. Egy pillanatra rossz érzés kerítette hatalmába és megborzongott ennek a hatására. Igyekezett nem foglalkozni ezzel, hanem azzal, hogy a kis társaság a lehető legkellemesebben legyen itt és ne szakadjon meg a beszélgetés. Egy pincér lépett oda mellé és a nevén szólította. A hang ismerős volt, felpillantott és egy ismerős alak nézett vele farkasszemet, ott volt a Seals gyógyszergyártó cégnél is, és a merényletnél is. Fél füllel hallgatta, hogy a frissen odajött férfi felismerte Steph-et, akkor biztos jó kezekben lesz. odahajolt a lányhoz és lágyan csókolta meg.
- Bocsássanak meg néhány percre – mondta. – Hamarosan visszajövök – felkelt az asztaltól és odafordult Walter felé. – Én is úgy érzem, hogy beszélnünk kell.
Ezzel elindult egy csendesebb sarok felé, vagy egy olyan részre, ahol igen kevesen voltak. Ha találtak egy ilyen helyet, akkor ott állt meg és fordult a férfi felé.
- Kezdhetné azzal, hogy kicsoda maga – mondta Miller. – Három hely, három személyazonosság… éreztem, hogy meg fogom még bánni, hogy nem tartóztattam le magukat.


#20 2009-09-06 10:21:20
Tyler
Ahogy sétálgat a teremben, egyre feszélyezettebbnek érzi magát, ahogy bámulják és egyesek megjegyzéseket is tesznek az öltözetére. Először dühös és faképnél akarja hagyni az egész bagázst. Aztán emlékezteti magát hogy pihenni jött ide, nem pedig dühöngeni és hogy egész úton a kabinjában legyen. Egyszerűen fogja és kizárja a hangokat és a pillantásokat. Nem törődik velük.
Bedob egy két pohár pezsgőt. Aminek hatására kicsit becsíp, de nem vészes. Leülni nem ül le sehová, nem talál megfelelő asztaltársaságot. Inkább sétálgat a bálteremben. Hirtelen egy fura beszélgetésre lesz figyelmes nem messze tőle. Előtte két pincér álldogál és azok mögött két alakot lát. Teljesen rossz ötletnek tartja, de nem indul tovább inkább leáll hallgatózni. Mintha a két alak ismerős lenne neki, de így hirtelen nem tudja hova tenni őket. Ráadásul nem is látja rendesen őket. Hogy ne legyen feltűnő hogy ott áll, az egyik pincér tálcájáról leemel egy üdítős poharat, s belekortyol. Az egyik alak valamiféle hármas személyazonosságról beszél éppen. Nem hall minden egyes szót tisztán, de nem mer közelebb menni, nehogy lebukjon. Így is elég feltűnő jelenség nem még ha közelebb lépne a két alakhoz.


#21 2009-09-06 13:40:55
Shadow
Figyelem a párt, meg a többieket, s még az oda pofátlankodó pincért is. Ráadásul az elhangzottakat is figyelem. A pincér ráadásul elég ismerősnek is tűnik, azonban Miller elmegy vele, így maradok, s helyet foglalok.
- Jajj Hjuchia nyugi. Egy fiatal jó fej srác, aki szeret fotózni, meg jól lehet vele beszélgetni. Lazíts egy kicsit – mosolygok – Élvezd az utazást egy kicsit, s ne aggódj, meg lesz a sztorid is. - teszem hozzá csendesen, majd Stephanie-ra pillantok kedvesen mosolyogva.
- Örülök, hogy jól érzitek magatokat. Jól esik egy kis pihenés. - majd Antonyra pillantok – S örülök, hogy ilyen hamar találtatok beszélgetési témát is. - mosolygok továbbra is – Kezdtem aggódni, hogy nem lesz közös beszéd téma. - teszem még hozzá, majd Sakurára nézek, de tekintetem közben arra is siklik, amerre elment Miller azzal a pincérrel.
- Hjuchia, a szobában hagytam a gépem, egy kicsit kölcsön tudnád adni, egy pár közös fotó erejéig? - kérdem tőle, s felállok. Ha oda adja, akkor nézegetem a beállításokat, s ha látom Millert és a pincért, akkor pár nagy felbontású képet készítek róluk, majd az asztal társaságról. Rossz előérzetem van, s nem is kicsit, de ennek próbálom semmilyen jelét kimutatni. Az a pincért korábban olyan helyen láttam, ahol nem kellett volna ott lennie, s most itt van. Valahogy nagyon furcsa, hogy ennyire gyakran botlunk ilyen személyekbe, bár New York elég kicsi hely, na de ennyire még se.


#22 2009-09-06 14:33:08
Hjuchia Sakura
Hallgatom miről fojik a csevej majd egyszer csak elkap az undor, gyűlölöt. Eltölti az agyam és igen rosszalló tekintetet veszek fel. Stephanie-ra nézek, erős gyűlölet fog el. Mi lehet ez?

-Mi? hogy a gépet?

kapom fel a fejemet mikor Shadow a gépet kéri. Leveszem a nyakamból és átnyújtom neki.

-De el ne állícs rajta semmit. Lég oj jó.

Mondom majd körbe pillantok. A Terem szinte már üres, nincs semmi érdekes már itt. Amit kellett már lefotóztam. Azt is aki érdemes volt rá.

-Figyelj Shadow majd hozd vissza a kabinba a gépet, vigyázz rá. Én visszamegyek a kabinba. Nem épp kellemes a társaság. - Nézek Stephanie-ra - Félek még valami olyant tennék amit nem bánnék meg.

Nézek csúnyán Step-re majd elindulok kifelé a teremből ingerülten. Ahogy megyek szinte kedvem lenne beszólni, vérig sérteni de nem teszem, nem tudom mitől érzek ekkora undort iránta de nem szabad balhéznom, NEM! A munkámba kerülhet és az fontosabb mint holmi balhézás. Az ajtót kissebb svungal csapom magam mögött be.


#23 2009-09-06 17:43:56
Walter
Jól van, felkeltettük Miller ügynök érdeklődését. Egy sarok felé lépdelünk, de én folyamatosan rajta tartom a szemem.

Csak ügyesen, Walter. Isten ereje veled van.

Hogyne, Rorschach, tudom jól.

Amikor megérkezünk a kis sarokba, kezet rázok Millerrel.

- Meg kell bocsátania, de első találkozásunk alkalmával nem az igazi nevemet használtam. A munkám megköveteli a teljes titoktartást. De most már tudom, hogy Önben bízhatok. Utánanéztem az adatainak, és helytállónak bizonyult, amit mondott. Tehát most bemutatkozom: Andrew Richter vagyok, különleges ügynök. Örvendek.

Okos.

Köszönöm.

- A szervezetem és megbízóim nevét semmiképp sem árulhatom el, ezt kérem, értse meg. Annyit mondhatok még, hogy van egy teljes inkognitóban dolgozó társam is, a maszkos Rorschach. Ez persze csak az álneve. Már találkoztak. Ő ritkábban mutatkozik emberek előtt, de most is itt van velem, a hajón. Úgy sejtjük, valami készül itt, aminek még talán a polgármester elleni merénylethez is köze lehet. Most pedig Ön következik, Miller ügynök. Nem kerülte el a figyelmünket, hogy Ön is ott volt, amikor rátámadtak a polgármesterre.



(A mesélő utasításai szerint többször is lehet írni ebben a körben!)


#24 2009-09-06 18:35:18
Thorhalla
Még kaptam egy csókot Jon-tól, aki aztán már ment is el kissé távolabb a pincérrel, ő lehetett az, akit ott láttunk a felvonuláson? Ms. Shadow-ra pillantottam, aki beszélni kezdett, de igen hamar arra az elhatározásra jutott, hogy máris távozni akar a köreinkből miután gyorsan elmondta, hogy Antony egy lelkes fényképész. A nőre pillantottam, hogy ez így igen gyors lenne, hogy fényképezőgépet akar szerezni. Volt egy olyan sejtésem hogy valójában nem fényképész, ahogyan állítja, mert Jon is munkatársaként mutatta be a nőt és, amit a rendőrségen mondtak az is igen gyanús volt, mármint, hogy tudnak róla. És egyből fegyverért ment és alakváltott. Szóval mutáns volt, bár ezt már akkor is sikeresen megállapítottam.
- Nem ártott már Jon-nak sem a pihenés – mosolyogtam a nőre. – Még a betegszabadsága alatt sem tudott nyugton maradni, igazából soha sem tud…
Ekkor döbbenten néztem Ms. Sakura-ra, akinek volt egy igen érdekes megjegyzése rám, és ahogyan rám nézett már attól kissé megijedtem. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nézett így rám és miért tette azt a megjegyzést, amit. Nem is beszéltem olyan sokat, nem ittam meg annyi pezsgőt, maximum két pohárral és azt sem éhgyomorra. Kérdőn néztem végig a többieken, miközben a távol keleti nő egyszerűen felállt egy utolsó megjegyzéssel az asztaltól.
- Valami rosszat mondtam, vagy rosszat tettem? – kérdeztem döbbenten miközben Ms. Sakura elindult kifelé a helységből.

Amint beértek a férfi ismételten egy új néven mutatkozott be, ezen Miller már meg sem tudott lepődni semmilyen szinten. Majd valahonnan szereznie kell újlenyomatot és azt elküldeni be a céghez, hogy kiderítse ki is ez a férfi. Volt benne valami gyanús és hátborzongató. Mindenhol ott volt, ahol történt valami, a sűrűjében és folyton belebotlott Miller-be, így most már ténylegesen kezdte a férfit zavarni ez az egész ügy. Majd ha végre vége van a betegszabadságának és ennek az útnak, akkor utána jár. Remélhetőleg sikerül is valamit kideríteni róla. De most egyelőre hallgatott és figyelt arra, amit Andrew Richter mondott neki. különleges ügynök, szóval ha még igazat is mondott, akkor már megint egy álnév. Nem hiába szokott ő maga is másik nevet használni, amikor máshol dolgozik, vagy beépül valahova. Szóval látta az aktáját, akkor lehetséges, hogy FBI, de akkor megmondta volna, valamilyen titkos kormányszervezet? Már megint? Nem, egyelőre nem hisz már el semmit, majd ha kiderítette az igazat csak akkor. Addig is legalább abban a tévhitben hagyja a fickót, hogy elhiszi az igazat.
- Értem – bólintott. – Igen, valóban találkoztam már vele. Mégis miből sejtik, vagy gondolják, hogy köze lehet valaminek itt ahhoz, ami a Time Square-n történt?
Nem mondott olyat, hogy nem kapott erre megerősítést, vagy pedig cáfolatot sem, végig igyekezett tárgyilagos maradni, hogy semmi se derülhessen ki arról, hogy semmit sem tud az esetről, vagyis ahhoz, hogy itt készülne valami. Márpedig ha tényleg fennállt az eshetőség, akkor annak nem lenne jó vége. Megcsóválta a fejét, amikor az ő ottléte is felmerült a kérdések sorában.
- Látja azt a fiatal hölgyet ott? – mutatott ki Stephanie-ra. – A menyasszonyom, vele voltam akkor is, mert a betegszabadságomat töltöttem a vállamba kapott lövés miatt, akárcsak most is teljesen nyaralás szempontjából vagyunk mind a ketten itt. És, ha már a támadásnál tartunk Mr. Richter – kezdte majd egészen lehalkította a hangját. – Maga támadott először… mivel tudná megmagyarázni ezt?


#25 2009-09-06 19:28:30
Max Evans
//Bocs a kimaradásért de nem tudtam, hogy írtál Morsus, azt hittem még a szoba társammal kell spanolni és mivel az enyém nem ír nem nagyon figyeltem//

Megérkeztem a bálterembe mindenféle probléma nélkül, nem tévedtem el és még csak nem is kaja foltos a ruhám vagy úgy semmi különös nem ragadt rá, illetve ütött rajta lyukat. Így hát még mindig elegánsan és rettentő fessen érkezem a buliba. Miközben megcélzom az asztalokat a tekintetemmel pásztázom a parkettet és annak környékét. Nem, nem keresek semmi gyanúsat csupán a látvány és a bál részvevői érdekelnek. Az utóbbiaknak nem a priusza, inkább csak a társaságuk.~ Hmm,, helyben vagyunk~ Nem részegedni jöttem ezért csak egy pohárért és egy merőkanálért nyúlok mikor elérem az egyik asztalt. A merőkanállal a puncsos tálat célzom meg és töltök magamnak egy keveset és ezt ízlelgetem amíg helyet keresek magamnak, az egyik asztalnál megpillantok egy hölgyeményt aki egy kis pezsgőt szürcsölget és bevillan, hogy már kiszúrtan a fedélzeten is. https://2img.net/h/oi25.tinypic.com/eio9l0.jpg
Oda sétálok és megkérdezem, hogy leülhetek-e, ha igen akkor helyet foglalok mellette és megpróbálom vele elfoglalni magam a bálon. Ha esetleg nem szabad akkor én is leülök valahova iszogatni. Amíg meg nem unom, ha így történik vissza vonulok a szobámba.

#26 2009-09-06 19:39:46
Walter
Légy óvatos, Walter. Miller nem ostoba.

Persze, rendben. Tudom.

- Az informátoraink kilétéről sajnos szintén nem beszélhetek, Miller ügynök. Annyit azért elmondok, hogy a füles nem 100%-os, de erős a gyanú, hogy valami fog itt történni, ami igényli egy vagy több különleges ügynök jelenlétét. Javaslom, vigyázzon a menyasszonyára. Ha nem csal az emlékezetem, a polgármester elleni merényletnél is ott volt Önnel, de örömmel látom, hogy nem esett baja. Bájos teremtés.

Pfuj. Hálátlan, csalfa nőstényördögök mind.

- Azért remélem, a válla már használható, ha esetleg valóban történne valami váratlan. Ami pedig a különös viselkedésemet illeti a polgármester elleni merényletnél, egyelőre sajnos nem találtunk rá magyarázatot. A sejtésünk az, hogy egy telepatikus képességekkel rendelkező mutáns lehetett a felelős a történtekért. Nem titok már, hogy léteznek olyan mutánsok, akik rá tudják erőszakolni másokra a saját akaratukat. Nyilván ez történt akkor Önnel is, igaz?


#27 2009-09-07 09:44:52
Thorhalla
Miller-nek igen magas hozzáférési engedélye volt, hiszen még Shadow létezéséről is tudott elég sok mindent, pedig arról a nőről igen kevesen tudtak bármit is valójában. Figyelte a pincért és igyekezett összerakni a történetét, határozottan úgy érezte, hogy sántít valami, annyit azért elárulhatott volna, hogy melyiktől volt itt, akkor talán kevésbé lett volna Miller számára gyanús az egész. Szóval akkor azért voltak itt, hogy kivizsgálják az ügyet. Amikor végül Richter egy picit több gondot fordított a lányra a szavaiban a férfi szemei megvillantak. Ez most figyelmeztetés vagy csak tanács volt a másik részéről? De mindegy, egyelőre még belemegy a másik által felállított játékba és szabályokba, aztán majd később kiderül, hogy mit is rejteget és titkol.
- Rendben van – mondta. – Ha esetleg szükségük lesz valamilyen segítségre, akkor meg fognak találni. Köszönöm, szerencsére neki egy kis ijedtségen kívül semmilyen más baja nem lett, őt nem lőtték meg újra.
Pontosabban nem lőtte fejbe a maszkos barát, mint Miller-t. Igaz nem a barátja lőtte vállba, hanem a másik alak, az a magánnyomozó, sokkal rosszabbul is járhatott volna, mert tökéletesen tisztában volt vele, hogy a másik férfi a fejét célozta és csak szerencsén múlott, hogy nem halt meg azon a napon. És akkor a polgármester elleni merénylet, ott is csak a szerencsén múlott, hogy nem hagyta ott a fogát. Szóval tudták, hogy mi okozta, lehetséges lenne, hogy a S.H.I.E.L.D. munkatársai lennének mind a ketten? Nem, nem ők voltak, hiszen nekik köszönhetően jutottak ki, de nem, akkor megmondta volna, hiszen a kapitányságon is ez volt és ott tisztázták őket. Így inkább továbbra is a megszokott stílusban folytatta.
- Köszönöm a kérdést, már teljesen rendben van – mondta. – Szóval akkor ezért menekült el a helyszínről ahelyett, hogy maradt volna? Az ügy különlegessége miatt, vagy csak nem akart lebukni? Akárcsak a barátja az a Rorschach? Ami engem illett, azt mondta, hogy olvasta az aktámat, ezzel kapcsolatban is ott találhatja a jelentésemet.


#28 2009-09-07 09:55:30
Taikuri
A társaság többi tagja már szinte nem is létezik a számomra csak Sakura kis asszony szépsége, ami érdekel. Azonban túlzottan tapasztalatlan vagyok, a nők terén fogalmam sincsen, hogy hogyan szólítsam meg. Egyre inkább úgy érzem, hogy semmi érdeklődést nem mutat az irányomban. Nem kell a fejébe néznem a tartózkodó viselkedése és a lenéző pillantásai elárulja, hogy mit gondol rólam. Nincsen, sok esélyem bár biztosan ki tudnék találni valamit. Esetleg ha bevetném az erőmet és manipulálnám a gondolatait… Nem hova gondolok, olyan mélyre azért nem süllyedne az ember. Biztos van valami közös témánk csak meg kell találni. Meg van! Szeret fotózni és én is szeretek fotózni! Most már csak meg kéne tudnom szólalni valahogy. Gondolkodok magamban szokásomhoz híven túlzottan sokáig. Mire összeszedem a bátorságomat és szólásra nyitnám a számat már ki is ment életem nője az ajtón. Komoly arcomon, mint ha egyetlen pillanatra szomorú kifejezés ülne ki, de ez olyan hamar tűnik el amilyen hamar jött. Hiszen még sokáig leszünk ezen a hajóúton, és alig ha tud elrepülni innen próbálkozni pedig szabad. Legfeljebb pofára esek, de ha elég ki tartó vagyok, akkor talán elbírom érni, hogy, kedveljem. Persze fogalmam sincsen, hogy megy az ilyen, de hát, ha bejön a tervem. Közben persze szépen lassan visszazökkenek a való világba bár a gondolataim nagy részét még mindig az előbb távozott szépséges riporter hölgy tölti ki. Még az sem javít helyzeten, hogy újdonsült fotó alanyom kedvem engem, sőt lehet már nem is róla ha nem Sakura-ról kéne fotózni de sajnos már elígérkeztem. A túláradó érzelmekkel az a probléma is felmerült, hogy nem tudom tökéletesen kontrolálni az erőmet így két közelemben lévő személy, Stephanie, és Syn éppen aktuális gondolatai elkezdenek beszivárogni az elmémbe. Egyenlőre elbírom érni, hogy több emberrel ne, lépjek kapcsolata de sajnos őket nem bírom már kizárni teljesen. Így nagyjából tudomást szerzek arról, hogy mit gondoltak mostanában. A tekintettemet lopva Millerék felé fordítom én is egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy feltöröm az elméjüket, de ilyen távolságból. Erre azonban még akkor sem lennék biztonságban képes, ha erőm teljében lennék, hiszen túlzottan sokan tartózkodnak a teremben. Végre kezd kitisztulni fejem és bár még mindig szívesebben lennék Sakura-val mint velük, de azért nem érzem magam rosszul két ilyen szép nő társaságában. Különösen hogy ők is kedvelnek engem, ami nagyon ritka. Talán majd Shadow izé Syn is szól néhány szót majd az érdekemben.
- Amúgy valamelyiküknek nem lenne kedvük táncolni egyet? Bár nyomorék vagyok és nem éppen egy zseniális táncos azért egy próbát megérek. Állítólag remek ritmus érzékem van,
Mondom, nekik remélem ezzel sikeresen kárpótolnom őket és figyelem összpontosításával némileg rendezni össze kuszálódott képességemet. Persze normális esetben nem vállaltam volna be ilyet, de most nem is vagyok egészen ön magam. Igazság szerint a nővéremtől tanultam egy-két tánclépést, de sajnos beteg jobb lábammal elég nehéz minden ilyen műveletet végre hajtani.


#29 2009-09-07 11:52:29
Walter
Walter, Miller ügynök komoly kiképzésben részesülhetett, mert semmilyen jelét nem látom az arcán vagy a szemeiben annak, hogy hazudna.

Vagy igazat mond. Ha minket megszállt akkor valaki, őt is megszállhatta.

Igen. Talán.

- Mint mondtam, teljes titokban dolgozunk. Még a legtöbb ügynökség és szervezet sem tud a létezésünkről, nemhogy a hatóságok. Amikor megjelent a rendőrség, azonnal el kellett tűnnünk. A mi szervezetünkben a lebukás a hatóságok előtt egyenlő a kudarccal. Már azzal is nagy kockázatot vállalunk, hogy kapcsolatba léptünk magával. De a feletteseim szerint is megbízható. Nos, akkor egyelőre várunk.

Mielőtt elfordulnék, még eszembe jut valami.

- Ó, igen. Rorschach kevésbé bízik Önben. Ő jóval agresszívebb, ahogy már láthatta, szóval vele legyen óvatosabb, rendben?

Hmpf.


#30 2009-09-07 20:20:19
Shadow
Figyelem társam, s szobatársam, ahogy viselkedni kezd Miller barátnőjével, majd pedig ahogy elvonul. Nagyot sóhajtok.
- Nem tudom, hogy mi a baja. Érdekes személyiség, de most eléggé különlegesen viselkedik. Lehet, hogy az utazás okozza, vagy csak a főnök dörrent rá nagyon, s nagy rajta a nyomás. - húzom félre a számat, ahogy az ajtóra nézek. - De még nem láttam ennyire morcosnak ok nélkül. - Nézek Stephaniera, majd leülök az asztalhoz.
- Lehet majd nem sokára megyek és megnézem, hogy hogy van. De még hagyom egy kicsit lenyugodni. - Antonyra nézek, aki táncolni szeretne, majd szinte segítség kérően nézek a másik nőre, majd lehajtom a fejem, s némi vörösség is megjelenik az arcomon.
- Nem tudok táncolni. Sose voltam jó ilyesmikben – na igen, egy eléggé igaz állítás, s ráadásul még kettő is, de indoklást nem kell tudniuk, hogy miért nem. Bár Stephanie sejtheti, hogy miért is nem, de nem hiszem, hogy tudja pontosan és nem is fogom elárulni. Lényeg az, hogy nem tudok, s igazából kedvem sincs ilyesmihez, bár ha nagyon muszáj, akkor csak sikerül valamit alkotni, ha más nem, akkor ellesek pár mozdulatot.


#31 2009-09-08 10:20:37
Thorhalla
Ms. Shadow-ra pillantottam, amikor válszolt, hogy fogalma sincsen. Nem akartam semmilyen körülmények között megbántani a társát, tényleg nem, távol álljon tőlem, de mégis úgy tűnt, hogy telje mértékben sikerült. Kissé bánatosan néztem a poharamra, amikor meghallottam Antony hangját, és önkéntelenül is elmosolyodtam ezen a megjegyzésen. Nem azon, hogy magát ócsárolta, mert az még saját magára nézve sem volt túl kedves, de az viszont aranyos volt, hogy így próbált minket felvidítani és kedveskedni nekünk. Pár pillanatra elgondolkodtam, Jon-tól úgysem nagyon várhattam, hogy elhívjon táncolni, és Antony pedig olyan kedves volt ezzel kapcsolatban. Ismét Ms. Shadow-ra pillantottam, amikor máris megpróbált az egész alól kibújni. Lehet, hogy katona ő maga is és nem szereti, de ettől igazán elengedhetnék magukat néhány percre időnként.
- Attól, hogy katona nem kell magának is úgy viselkednie az emberek között, mint neki – mosolyogtam a nőre. – Igazán nem tudom, hogy miért nem képesek egy pillanatra sem lazítani Ms. Shadow. Éppen pihenünk és lazítsanak már végre, vagy hívjam fel a főnöküket, hogy parancsba adja, hogy egy nyaraláson tényleg nyaraljanak és ne pedig úgy üljenek és tobzódjanak, mintha egy terrorista csoport zuhanna a nyakunkba? Szóval tessék szépen Antony-val elmenni táncolni, ha Jon visszajött majd én kicipelem őt a parkettre én. És Antony, ne beszéljen így magáról ha kérhetem. Nem szeretem, ha valakire azt mondják, hogy nyomorék, főleg, hogyha az illető saját magáról mondja ezt. Rendben?
Ezzel kiittam a maradék pezsgőmet és vártam, hogy a páros végre elinduljon a parkett felé táncolni.

Szóval még egy teljesen titokban működő szervezet. Nem kezdett kissé túl sok lenni belőlük a közelben? Mindegy, majd akkor is utána jár ennek az egésznek, ha hazajutnak és végre visszatért Washington-ba, mert tényleg kezdett az egész ügy gyanús lenni. De ha még igaz is, amit mondott, akkor is voltak embereik az FBI-nál, ami nem volt megnyugtató. Igaz ők maguk is megtudtak egy-két dolgot Shadow ügyéről, projectjéről is, noha szinte ő maga volt az egyetlen, aki erről tudott a cégen belül, és ez is csak annak volt köszönhető, hogy korábban egy másik titkos megbízatásban is részt vett. De mindez most nem igazán volt fontos. Minden egyes apró részletet és információt, amit Richter elmondott megjegyzett és majd, akkor tényleg utána jár. De addig is szemmel fogja mind a férfit, mind a hajót tartani, ha végül mégis valami történne. Nem akart semmilyen kockázatot vállalni. A polgárok védelme és az ártatlanok testi épsége fontosabb volt ennél, akárcsak az, hogy a terroristákat elfogják, ha tényleg voltak.
- Köszönöm, hogy értesített és figyelmezettet. Ha megtud még valamit, akkor feltétlenül értesítsen, hogy segíthessek. Nem akarnám, hogy a hajón bárkinek is baja essen – mondta még mindig halkan, végül pedig hangosan szólalt meg. – És akkor, ha ilyen nagyszerű segítség volt és ajánlotta azt a remek bort, akkor ha van belőle száraz vörös az este folyamán szeretném, ha hozna egyet két pohárral a szállásomra két gyertya kíséretében. Remélem nem okoz ez a kérés problémát maguknak.
Még megvárta a férfi válaszát, majd pedig visszaindult az asztalhoz.


#32 2009-09-08 21:39:09
Morsus
Késő este

Az étterem lassan ürül és Rorschach egyre több dühöt kezd érezni. A hajó csendes lesz és már csak egy tucatnyi ember marad a fedélzeten majdnem mindenki visszavonul.


#33 2009-09-08 21:42:36
Walter

A sok nyomorult, korrupt, áldozatra leső mocsadék mind itt duhajkodik… Legszívesebben minddel végeznék Isten nevében, hogy az ő halálukkal is tisztább legyen a Föld.

Igen… Valahogy meg tudlak érteni most, Rorschach… Rég éreztem ilyen elemi dühöt emberek irányába, mint most.

Talán az Úr ezzel az érzéssel akar üzenni nekünk, hogy végezzünk ki mindenkit a hajón az ő szent akarata szerint. Tartsd nyitva a szemed, Walter, és készülj…

Igen… Egyelőre vonuljunk talán vissza, itt már nincs senki.


#34 2009-09-08 23:57:02
Taikuri
A mai este úgy látszik a meglepetések estéje a számomra. Először beszédbe elegyedek egy hölggyel, aki nem utasít el, sőt úgy látszik, hogy kifejezetten kedvel aztán pedig a kedvenc írónőmmel akadok össze. Meg persze ott van a kezdetben roppant ellenszenves Sakura kisasszony, akit meglepően vonzónak találok. Azonban ő most nincsen itt és bár a terem lassan ürülni kezd, a zene még szól, így alig ha fogom meg úszni a táncot. Én ugyan nagyon szívesen elvinném Stephanie-t is viszont asztal társnőim megától értetődőnek veszik, hogy a felkérés Syn-nek szólt. Kifejezéstelen nyugodt arcommal és átható üres barna szemmel nézek a lányra és remélem, hogy gyorsan letudhatom, a tartozásomat aztán mehetek végre aludni egy kicsit vagy. Igaz még nem vagyok álmos. Tényleg! Megkérhetném rá, hogy mutasson, be Sakurának esetleg készíthetnék róla egy két fotót, sőt akár mind kettőjükről is. Mivel a távozó tömeggel együtt enyhül a nyomás fejemen még inkább tódulnak a fejembe a nem kívánt gondolatok így akaratlanul is egyre mélyebbre furakodom Syn vagy ahogyan a fejében olvastam egyszer Shadow gondolataiba. Különös képek tömege tódul fejembe, amit egyelőre nem tudok tökéletesen értelmezni, de igyekszem, minél többet megjegyezni közben pedig fokozatosan érek egyre közelebb ahhoz a bizonyos miérthez. Az üresedő terem okozta nyomás csökkenésnek van viszont pozitív hatása is nem kell kizárnom a többieket így időben vissza tudom, fogni magam és kiszállok a fekete hajú szépség fejéből a valóvilágba.
- Ugyan már Syn! Táncot ígértem nektek hát meg is fogjátok kapni. Ne félj, én se hiszem, hogy ügyesebb leszel nálam. Ha pedig még se hát nem csak te lábad, ha nem az enyém is össze lesz taposva. -
Mondom neki bíztatóan miközben felé nyújtom a kezem és megpróbálom szelíd erőszakkal a tánc parkettre vezetni. Közben azonban az írónő kritikájával is szembe kell néznem, amit kicsit furcsának, érzek. Azért hogy béna vagyok már megkaptam a magamét, de egyáltalán nem értem, hogy azért mert felvállalom, ami vagyok.
- Nem! Nem vagyok olyan, mint maguk több szempontból is. Igaz, ha jobban bele gondolunk mind annyian különbözünk valamilyen formában.
Hallatszik, a hangom a tőlem megszokott nyugalommal ez után pedig megpróbálom felvezetni a partneremet a tánc parkettre.


#35 2009-09-09 10:16:21
Thorhalla
Végül a férfi már nem válaszolt neki, így visszament az asztalhoz is helyet foglalt Stephanie mellett, azt látta, hogy a frissen érkezett férfi éppen Shadow-t akarja táncra csábítani, miközben a párja roppantul mulat ezen a helyzeten. Nem igazán tudott arról, hogy a nő kapott-e ilyesfajta oktatást a kiképzése alatt, így valóban igen érdekesnek tűnt a mutatványa, amit elő akartak adni. De végül nem is maradtak már túl sokáig. Az órájára nézett és kezdett igen késő lenni, így lehet, hogy ideje lett volna lassanként visszavonulni aludni, hiszen lassan az egész bálterem is kiürült szépen lassan. Így végül szinte utolsóként maradtak, amikor is végül odafordult Antony és Shadow felé, ha még az asztalnál voltak ekkor.
- Remélem megbocsátanak, de mi visszavonulnánk – mondta. – További jó éjszakát!
Megfogta Stephanie kezét és a lánnyal együtt indult vissza a szobájuk felé.

– Jó éjszakát! – mondtam még én is kettejüknek.
Kissé kótyagos voltam, túl sokat ittam, vagyis elvileg nem, de igen régen ittam utoljára, így nem volt csoda, ha egy picit megérzem ennek a hatását, remélhetőleg majd kialszom és nem fog fájni a fejem másnap. Ugyanis nagyon nem szerettem másnapos lenni, de most ki tudja, hogy megúszom-e. Lehet, hogy gondolkodni sem kellene, mert már az sem nagyon megy, a gondolataim kuszák és igazából roppantul feldobottnak érzem magam, régen voltam ennyire felszabadult. Sajnáltam, hogy nem láttam Antony-t és Shadow-t táncolni, pedig érdekes lett volna. Huh, reméltem, hogy nem lesz semmilyen gond, mert így még a versike sem jutna az eszembe, hihi. Rémes vagyok, ha túl sokat iszom, legalább tudom, hogy miért is nem ittam gyakrabban. De végül csak visszaértünk a szobához. Megmenekültem…

//Folytatás: Stephanie és Jon szobája//


#36 2009-09-09 12:11:53
Shadow
Hát nem sikerül megúsznom a táncot, mert Stephanie nem hagyja annyiban a dolgot, s mikor Antony megfogja a kezem, hogy a parkettre vezessen, akkor nem akarok ellenkezni. Nem lenne nagy erőfeszítés visszarántani a srácot, de nem akarok feltűnősködni, de azért még Stephanienak hamar válaszolok.
- Miller a főnököm, s inkább ne zaklassuk a felsőbb főnökséget, mert képesek találni valami elfoglaltságot, s inkább itt süttetem a hasat – mondom mosolyogva, majd hozzá teszem, mikor látom, hogy távozni készülnek és elköszönnek.
- További Kellemes estét! - ezután Antonyra nézek, s a kevés ott lévőre és a táncparkettre nézek. Mikor oda érünk megállok és szembe fordulok a fiúval és a szemébe nézek. Egyszer táncoltam az egyik küldetésen, de akkor egy tapasztalt táncos vezetett, mert tetszettem neki, s így jutottam a célpont közelébe. De most ebből csak annyit tudok, hogy hol illik megfogni a másikat, s lassan próbálok vele együtt táncolni.
- Nagyon rég volt, hogy táncoltam – súgom oda táncpartneremnek – és akkor is a táncpartnerem volt aki felhúzott a parkettre. - egy kis elvörösödés, s zavartság látszat, de belül csak annyi zavar, hogy ilyen közel nem lehetnék férfihoz, s most mégis ott vagyok.
- A tánc végén szerintem én is visszavonulok mára a szobámba – mondom egy kedves mosoly kíséretében, s azért körbe pillantok, hogy még kik maradtak ott, de elég gyorsan teszem, hogy aztán Antonyra figyelhessek.


#37 2009-09-09 22:27:12
Taikuri
Magabiztosan vezetem, fel a partneremet a parkettre miközben búcsút intek a szőke hajú írónőnek és Millernek. Az eltökéltségem azonban szinte azonban itt rögtön eltűnik, hiszen abban reménykedtem, hogy a partnerem jobban tudja majd hogy mit kell csinálni mint én. Ez azonban hiú ábránd visszakozni késő szerencsére nem látnak sokan bennünket amúgy meg kit érdekelnek, mások csak az számít, hogy jól érezzük magunkat. Veszek egy nagy levegőt és kizárom a külvilágot és csak Shadowra na meg a zenére figyelek. Most nem létezik más csak ő még Sakura arcát is sikerül kivernem a fejemből. Fokozatosan veszem fel a szám ritmusát és –e szerint próbálom vezetni a fekete hajú szépséget többé kevésbé sikeresen. A szám kezdetben meglehetősen lassú így egyik kezemet a lány derekára teszem, még a másikkal a kezét emelem megfelelő tartásba. Igyekszem elkerülni a lábát miközben széles ívben haladunk a parketten közben pedig néha egy forgást is beiktattok. A zeneszám azonban hírtelen pergősebbre vált, ami viszont nem kis nehézséget okoz nekem, hiszen nagyon oda kell figyelnem a jobb lábam mozgására. Minden esetre kihúzom magam és tekintettemet Syn-ébe mélyesztem. Nagy nehezen sikerül elkerülni a lábát miközben lendületes forgásokkal és mozdulatokkal folytatjuk a táncot. Bár nem gyakorlott táncos, de ha elég ügyes könnyedén tud követni amúgy is látszik rajtam, hogy nem vagyok valami nagyszám bizony sokszor igen csak közel kerültek a lábaink egymáshoz.
- Oh, sajnálom, hogy ilyen korán elmész! Azért fotózás remélem még áll nagyon sok ötlet jutott az eszembe. Nagyon ritkán van ilyen kiváló fotó alanyom és különösen nagyon ritkán találkozok ilyen kedves nővel.
Suttogom a fülébe miközben egy tőlem szokatlanul ügyes mozdulattal a karjaimba fordítom. Egy pillanatra magamhoz ölelem majd mielőtt már túlzónak tűnne, egy újabb fordulással elengedem, csak egy kezét fogom továbbra is. A szám hamarosan véget ér én pedig meglehetősen vegyes gondolatokkal és kelletlenül engedem el újdonsült ismerősöm kezét.


#38 2009-09-11 19:10:13
Shadow
Próbálok rendesen lépkedni, s nem agyon taposni szerencsétlen srác lábát, ahogy arra is vigyázok, hogy az enyém se legyen elég színes és dagadt, mert nem nagyon szeretek sokat egy helyben maradni, ha épp nincs semmi dolgom. Azaz ez nem teljesen igaz, mert tudok, csak nem úgy, hogy közbe a mancsaimat borogathatom. Szerencsére sikerül elkerülnünk, az ilyen nem kívánt helyzeteket, s mindkettőnk lába megússza. Mikor úgy forgat, hogy átölelhet, s a fülembe súg, akkor a fejem kicsit hátra döntöm, s neki támasztom egy mosoly kíséretében. De nem válaszolok egyenlőre, csak a számvégén, mikor elenged, akkor csak azt engedem, hogy az egyik kezével tegye, mert a másikat két kézzel fogom meg.
- Áll a fotózás, ha akarod, akkor akár most este is – mondom kedvesen, s az asztal felé sétálok, ahonnét felkapom a fényképező gépet.
- És ha akarsz, akkor kérdezhetsz is. Stephanie megjegyzése után biztosan van. - utalok Miller barátnőjének korábbi megjegyzésére, de itt még nem mondom ki, csak, gyengéden meghúzom a kezét Antonynak.
- Gyere. Szívjunk egy kis friss levegőt, s odakint nyugodtan beszélgethetünk még egy kicsit, úgy, hogy nem zavarunk senkit se vele. - hangom kedves, s a kedves lány látszata mögé bújok. Látszólag teli vagyok érzelmekkel, de valójában nem érzek sok mindent. Lazítani lehet sokkal nehezebb, mint küldetést teljesíteni? Jó kérdés, de majd csak lesz rá válasz.


#39 2009-09-11 20:55:17
Taikuri
A lány hozzám hasonlóan megszenved minden egyes lépést azonban végül is sikerül elérnünk azt, hogy egymás lábaira lépjünk. Nagyon meglepődök, amikor a lány felől egy fajtaközeledést érzékelek. Nem vagyok ehhez hozzá szokva, hiszen egy ilyen kaliberű nő nem tudom, mit akarna, éppen tőlem ezért ismét elfog a gyanakvás. Bár már el tudom kerülni, hogy a Shadow gondolatai eljussanak hozzám és a színjátéka teljesen tökéletes még, is, mint ha a külső felszín mögött valami teljesen más rejtőzne. Ezt azonban egyelőre nem firtatom, bár tisztességes lenne elmondanom neki, hogy mi is vagyok, valójában nem szeretném, ha ő is beszélni kezdene a titkairól. Láttam őt nem csak, kívülről ha nem belülről is, úgy ahogy talán még soha senki és mind két éne egy formán szép a számomra. Ha kiderülne, hogy valójában egy farkas, aki emberi alakot öltött akkor is ugyan így kedvelném. Remélem, hogy ő is képes lesz elfogadást adni az elfogadás fejében. Azonban nem akarom tudni, hogy kicsoda ő valójában, megérdemli, hogy vakációja nyugalomban és békében teljen. Igaz akkor nekem végig hazudnom kell. A történet legszebb része pedig hogy fogalmam sincsen, hogy pontosan miket láttam a fejében túlzottan sok kép tőrt rám egyszerre. Hiába ahhoz, hogy tökéletesen uralhassam, az erőmet tökéletesen uralnom kell az érzelmeimet és a saját gondolataimat. Erre pedig most nem igazán vagyok képes. Úgy látszik, hogy nem akar még aludni, menni. Én szívesen lefeküdnék sok nekem ennyi érzelem mára és talán holnap okosabb lennék. Hiába táncot, a szórakozást és az ismerkedést nem nekem találták ki. A betegeimmel vagy a laboromban sokkal egyszerűbben a dolgok, mint a valóéletben. Viszont ki tudja mikor lesz ilyen alkalmam arra, hogy megbeszéljük a dolgokat? Meg persze ilyen kellemes társaságom is nagyon régen nem volt. Nem bánom vágjunk bele! Most már csak azt szeretném tudni, hogy miért, érzem, úgy hogy egy szerepet játszik. Elvileg semmi okom nincsen rá, bár ha csak egy ember van közelembe blokkolt telepatikus csatorna mellett is megérezhetek ezt, azt. Különösen akkor, ha maga blokkolás sem tökéletes.
- Rendben mehetünk, a fedélzetre csak hozom a botomat és a gépemet. Én meg mesélek, mert bevallom, őszintén tartózom neked egy kettővel. Aztán felteszem a kérdéseimet, és ha még azután is áll a dolog, akkor jöhet a fotózás. -
Mondom neki őszintén, de titokzatosan. Amikor végre kezembe kerül a gép meg a bot vele együtt ismét magamra öltöm a tökéletes, sztoikus nyugalom maszkját. Ennek azonban most nem sok valóság alapja van, hiszen bennem megannyi érzelem tombol, amely kiszorít mindent. Már nem vagyok éhes a mesterségesen keltet tetszés Sakura iránt most teljesen háttérbe szorult. Most csak az tud érdekelni hogy ki menjünk a levegőre és nyugodtan megbeszélhessük a dolgokat.


#40 2009-09-14 22:04:34
Morsus
Hajnal

A hajó ébredezik és mindenfelé jönnek elő álmos emberek főleg dolgozók még készülnek a vendégek fogadására.
Walter felébredve vágyat érezz Steph iránt, a közelébe akar kerülne egyre inkább tetszik neki. Shadow minden vágya az, hogy megcsókolja Antony, de nem tudja miért, az pedig egyre inkább félni kezd, de mindentől...
Sakura az ajtaja előtt lát egy alakot elsétálni köpenyben, de mire ránéz az alak semmivé válik a levegőben.


#41 2009-09-15 17:22:17
Tyler
Kicsit álmosan néz ki a fejéből, miközben a reggelijét fogyasztja. Már a vége felé jár. Az este kihallgatott beszélgetés jár a gondolatai között, noha egy rakat részletet elfelejtett már. Szerencsére. Nem is akar többre emlékezni, azt a kevés részletet is igyekszik kiverni a fejéből.
Halványan emlékszik hogy a szobatársa is megérkezett, legalábbis este mikor visszatért a kabinjába már valaki aludt a szabad ágyon.
Nem különösebben érdekli az eset, legfeljebb ha legközelebb ébren találkozik vele, majd megejti a bemutatkozást.
Folytatja tovább a reggelijét, azon gondolkodva mit is csináljon utána.

//Bocs hogy nem nagyon voltam aktív a kalandban, de majd pótolom! Nyugodtan megszólíthat bárki ha akar, fogok válaszolni, csak mostanában kicsit fáradt voltam.//


#42 2009-09-16 21:12:55
Morsus
Reggel

Egyre több ember jár a hajón és Tobi meg Tyler furcsa érzés ragadja meg. Vágyuk lesz, hogy elinduljanak egy folyosóra, amin meglátják a nyitot ajtót, aminél Walter próbálja meg érzelmeit ráerőszakolni Stephaniera.
Antonyra és Shadowra ugyanazok a hatások érvényesek még mindig, de Shadow egyre jobban fél mindentől.
Miller tudatát zavartság kavarja meg. Nem tudja mit tegyen és miért.