Athéné temploma

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

Michael este elaludt otthon, arra még emlékezett, hogy az éjszaka közepén rá kellett néznie a gyerekre és a rókára is, mert mind a kettővel gondok voltak és Jenna fel sem ébredt. De ezek után visszaaludt és elvileg kellemes, pihentető éjszakája volt. Reggel azonban nem a kávé illatára, vagy a párja érintésére, hangjára ébredt fel, hanem arra, hogy meleg van és a nap égeti a bőrét és sirályok zajára ébredt.

Amikor felébredt és körülnézett, akkor egy hegy tetejének oldalában volt, egy romos épületben, ami határozottan ókori görög stílusú volt. ha onnan lenézett, akkor valóban hegyoldalat látott, ahol lugasok voltak, egy falu is nem olyan messze tőle lent a tengerparton, ahol a tengerbe gyönyörű kör alakú öböl volt kialakítva, aminek a végén két hatalmas szobor, vagy világítótorony.

Az idő remek volt, kellemesen meleg, a szél is, friss virágok illatát fújta a szél oda a tenger sósával egyetemben. A közelben néhány őz legelészett pár birka és kecske társaságában. A templom szomszédságában egy szőlőből futtatott lugas látszott, ahonnan sülő hús illata érződött. Michael-en csupán annyi ruha volt, mint amiben lefeküdt aludni, ha ádámkosztümben tette, akkor most is meztelen volt.

- Végre! Azt hittem már, hogy soha sem fogsz felébredni – hallatszott egy fiatalos női hang a háta mögül.

Ha megfordult, akkor egy csinos, fiatal nő állt vele szemben, alvilági körökből ismerhette, Miranda Minerva volt az, az Olympia társaság és az Olympos kaszinó ügyvédje. Amennyiben nem volt ruha Michael-en vagy hiányos volt, akkor a nő odadobott neki egy görög stílusú öltözetet, közben pedig egy hatalmas bagoly szállt oda a nőhöz és a vállára telepedett.

- Üdvözöllek otthon, Michalis, fivérem fia! – mondta.

A nő:

Felszereléslista nem kell mert semmi sincs nálad.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

A nőnek valószínűleg feltűnt a fiatal férfi feszengése, mert elmosolyodott és ismét megszólalt.

- Nem kell aggódnod, nem foglak bántani, sőt azért vagy itt, hogy esélyed legyen visszaszerezni, csak előtte kell még tisztáznunk pár dolgot.

Kérdőn pillantott a másikra, hogy mit is fog Michael erre reagálni, bár annyi időt nem hagyott, hogy a férfi meg is szólalhasson.

- Úgy tudom, hogy Fürtöskétől nem zavart, amikor kuzinnak hívott téged. Bár lehet, hogy félreértetted, mert tőle ez nem amolyan tiszteletbeli megszólítás volt, tekintve, hogy rá sem hat a Mephisto-tól nyert hatalmad, hanem a kuzint úgy értette, hogy valóban unokatestvérek vagytok.

Ekkor elfordult és a tenger felé nézett, így folytatta a beszédet.

- Az az Olümposz, a görög istenek hona, vagy legalább is egykor az volt, amíg Nyx, vagy Nüx, az éjszaka istennője vissza nem tért számüzetéséből és el nem pusztította az egészet. szerencsére már nem folyamatos éjszaka borítja egykor szeretett otthonunkat, hanem újra kisütött a nap, de a sebek nem gyógyultak be, nem sokan élnek már itt.

- Mivel otthon vagyunk, ideje bemutatkoznom. A valódi nevem nem Miranda Minerva, hanem Pallas Athene. A bölcsesség, jog, igazságosság, művészetek, kézművesség, képzés istennője… de ez nem túlságosan fontos jelenleg. És mielőtt megkérdezed, nem, nem pattantam ki Zeusz fejéből, az csak mese.

- Ami téged illet, tudom, hogy próbálkoztál apádat felhívni, én győztem meg a cége embereit, hogy ne jelentsenek fel telefonos zaklatásért. Ebből sejtheted, hogy a valódi neve Aaron Smith. Ő Árész, a hadisten. Ezért nem is keresett téged és nem volt hajlandó sehogy sem beszélni vele, mert számára nem létezel, amíg nem bizonyítod rátermettségedet a harctéren.

- Így elsőre azt hiszem, hogy most ennyi elég, emészd csak, ha kész vagy hallani a továbbiakat szólj – a saját bemutatkozása közben már megfordult, így Michael-nek már szemtől szemben mondta el, hogy ki is a fiatal férfi, végig a férfi szemébe nézve, egy pillanatra sem rezzenő tekintettel.

Felszereléslista nem kell mert semmi sincs nálad.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

A visszakérdezésre a nő lágy hangon nevetett fel, hogy Michael-nek nem esett le, hogy mi is az, amije „elveszett”. Egyébként nem lenézően nevetett, csak mint aki remekül szórakozik.

- A közelmúltban… vagyis az utóbbi pár napban volt egy igencsak kellemetlen beszélgetésem és tárgyalásom, Mr. Kamis főnökével. Bizonyára nincs fogalmad, hogy ki is ő valójában, mert akkor soha sem álltál volna le holmi keresztúti démonnal üzletelni. Ő Mephisto embere. Szóval az utóbbi pár napot a keresztény pokolban töltöttem, hogy jogi úton kaphassa vissza Hádész a lelked felett a hatalmat.

- Mondjuk úgy, hogy sikerült, de sajnos nem adhatom csak úgy vissza, hogy a kialkudott tíz éved semmis legyen. jelen állás szerint, ha a tíz év letelik, akkor Hádészhoz kerülsz és nem pedig Mephisto-hoz. De most részben azért is vagy itt, hogy a tíz évet ledolgozhasd és ismét szabad ember legyél.

- Nos nézzük, nagyon sokáig átlagos ember voltál, vagyis az eredeti éned, mert tudom, hogy klón vagy. Ez is zavarja Árészt, a többségünket nem, de vannak, akiket igen… Szóval nagyon sokáig sima ember voltál, aztán valamikor azok után, vagy éppen előtt, hogy a görög mitológia lények megjelentek volna elkezdtél változni.

- A semmiből megnőtt az erőd, az izmaid, a bőröd keményebbek, ellenállóbbak lettek, aztán jött a regeneráció. Ezeket pedig tetézte végül az, hogy a semmiből hirtelen olyan fegyvereket is tudsz használni elég jól, amiket soha életedben nem láttál, vagy fogtál meg? – kérdezte.

- Valószínűsítem, hogy orvosnál is voltál ezzel, de megállapították, hogy nem vagy mutáns és nincs a génszerkezetedben semmilyen változás, ami azt mutatná, hogy szuperhumán lett belőled. Helyette ők is tanácstalanul álltak ezen egész dolog miatt. Ezek isteni erők, mint mondjuk az asgardiaknál, csak nekünk nem kell ostoba halandó énekkel szórakozni és a mi félvéreink nem lesznek mutánsok, mint az övéik.

- A fegyverek iránti képességed ered apádtól, az ő vérvonalában jelentkezhetnek mindezek. Szóval győzzelek meg… az elmondottak fényében és az, hogy ki is vagyok valójában, elmentem volna az egyik legerősebb démonúrhoz, hogy egy senkinek, valakinek a lelkéért üzleteljek és tárgyaljak, ha az nem tartozik a családunkhoz?

Kérdőn és érdeklődve nézett Michael-re, közben a hatalmas bagoly, ami itt volt odarepült a vállához némi fejvakarásra és még a bagoly is kifordított/elfordított fejjel nézett a fiatal férfira a válaszért.

Michael hallgatja a nőt, aki mondhatni képtelen dolgokról beszél, mégis, nagyon is valósnak tűnik. Hiszen Michael is eladta már a lelkét, tudja nagyon jól, hogy léteznek az olimposzi lények, hiszen látott már a saját szemével is nem egyet. Ha pedig ezek léteznek, akkor miért ne léteznének az istenek is? Szóval Michael nem nagyon kételkedik az elhangzottakban, főleg, hogy logikus minden, amit a másik mond. Persze ha itt lenne egy genetikával foglalkozó tudós, aki itt helyben elmondaná, hogy nem mutáns, az nagyban könnyítené a dolgát, de végül úgy dönt, hogy egyelőre hisz a másiknak. Ez tűnik logikusnak jelenleg.
- Nem voltam orvosnál, nem gondoltam, hogy szükség lenne rá. Mostanáig elhittem, hogy mutáns vagyok, és nem foglalkoztam a dologgal. Miért is tettem volna? De hiszek neked, igaznak tűnik amit mondasz, és nem látok rá okot, hogy miért hazudnál. És ennek fényében engedd meg, hogy köszönetemet nyilvánítsam ki. Nem kevés munkád lehetett abban, hogy megszerezd a lelkem, és az elhangzottak alapján nem önérdekből, hanem mondhatni szívességből tettétek. Még ha most le is dolgozom a dolgot, akkor is, nagylelkű tőletek ez az egész. - Engedelmes főhajtással jelzi, hogy tényleg így érez, és hogy hálás azért, amit érte tettek.
- Kérlek, mondd, hogy mivel tudom mindezt meghálálni, mi lenne a feladatom, amivel visszanyerhetem a lelkem? - Teszi fel a további illedelmes kérdést, ügyelve rá, hogy nyugodt, és kedves hangsúllyal beszéljen, hogy szavaiból tisztelet, és hála áradjon.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

A nő arcán őszinte mosoly jelent meg arra, hogy Michael hisz neki, nem is próbálta tagadni, sem leplezni azt, hogy ez mennyire jól esett neki. Annak ellenére, hogy több ezer éves istennő volt, ez, amit most engedni láttatott ez annyira emberi volt.

- Nem kell ennyire hálálkodni - intette le kedvesen Athena Michael-t. - És valóban nehéz volt, Mehpisto rémes egy alak…

Itt megforgatta a szemeit néhány pillanatra és az arcán is mintha árnyak suhantak volna végig az egészre.

- De mindegy szerencsére a múlt és remélem többé nem találkozom vele. Egyedül voltam, a többiek nem tudnak róla, szóval fogalmazhatunk úgy, hogy a saját szakállamra dolgoztam, mert mint mondtam mindenkire szükségünk van.

Ekkor következett a legfontosabb kérdés, legalább is Michael szempontjából, hogy mit is kéne tennie a lelkéért.

- Mivel görögök vagyunk, néhány próbán kell majd bizonyítanod a rátermettségedet. De figyelmeztetlek is kell előtte, ami fényében még az is lehet, hogy visszakozol, és nem tartasz igényt a lelkedre. Amint visszaszerzed a korábban kért dolog, amiért eladtad azt megszűnik. Bár már iskolázott vagy és tanult, így nem hiszem, hogy az, amit kértél azt olyan nehezen érnéd el magadtól…

Itt kérdőn nézett Michael-re, hogy mit is fog erre mondani, akarja-e úgyis a lelkét, hogy saját magának kell majd kivívnia mások tiszteletét, vagy inkább marad a jelenlegi állapot és így tíz év után valószínűleg Hádész kapja majd a lelkét.

- Hogy érted, hogy mindenkire szükségetek van? - Szalad ki a kíváncsi kérdés Mich száján, látszik is rajta, hogy önmagát is meglepte a kérdés, de valamiért nagyon fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy ezek után használni akarják, vagy csak egy véletlen szófordulat volt. Persze nem lehet biztos a dologban, de ha egy valamit megtanult a jogi egyetemen, az az, hogy minden egyes szó és mondat fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a legapróbb dolgokat sem. Ez pedig elég nagy dolognak hangzik, de persze lehet, hogy csak a paranoia beszél belőle. Arra, hogy milyen következményekkel jár a dolog, csak legyint, ahogy a fiára gondol.
- Vannak dolgok az életben, amik fontosabbak, mint a kicsinyes tisztelet, és hasonlók. Ha méltó vagyok rá, kijárom majd magamnak a dolgot. Ha nem... nos, jelenleg egy valaki van az életemben, akinek a tiszteletét ki akarom érdekelni, de ő még túl kicsi ahhoz, hogy ilyen dolgokat felfogjon. - Barátságosan mosolyog, látszik rajta, hogy azért nem veszi ennyire félvállról a dolgokat, de azért igazság is van a szavai mögött. Egész határozottnak tűnik a férfi, láthatóan átgondolta már korábban is ezeket a dolgokat, és eldöntötte, hogy ha lehetősége lesz, bármi áron visszaszerzi a lelkét. Többször bánta már meg, hogy eladta, ébredt fel éjszakánként, vagy forgolódott elalvás előtt, arra gondolva, hogy mi lesz a családjával, amikor letelik a tíz év. Ez az egész inkább tűnik megváltásnak a számára.  

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

 - Nüx visszatért - mondta Athena. - A név valószínűleg nem mond semmit sem neked, ő az éjszaka és a sötétség istennője. Egykor száműztük innen Olümposzról, ám visszatért és ő volt az, aki a végítéletet elhozta. Ő pusztította el szeretett otthonunkat és hagyta ezeket a romokat hátra. Nagyon sokáig teljes sötétség uralkodott itt, de amikor távozott a fény visszatért.

- Ezen esemény miatt kellett a Földre menekülnünk és nagyon sokáig emlékek nélkül élni, emberi testben. Bizonyára emlékszel még 2022. karácsonyához közeli időre, amikor szerte a világon megjelentek a görög mitológiai lények. Akkor tudtunk újra kapcsolatot létrehozni ezzel a hellyel, így ekkor visszakapta mindenki a valódi mivoltát és emlékeit az itteni életről.

- Megmernék esküdni, hogy az eredeti tested képességei, fizikai adottságai is ezek után kezdtek megjelenni - tette hozzá. - Szóval Nüx visszatért, még maga Zeusz is féli a hatalmát, és az a nő most mindent elkövet azért, hogy minden létező istent, mitológiai lényt, félistent és mindünk leszármazottait, bármilyen sok generációra is nyúlik a vérvonal kiirtsa. Így te és Daniel is veszélyben vagytok.

- Ezért kell minden segítség, hogy felvehessük Nüx-el a harcot és legyőzzük, hogyha képesek vagyunk rá. Márpedig muszáj lesz, vagy ő hal meg, vagy mi… A mi pedig erőteljesen nem opció, gondolom te is így véled.

A végén igencsak elkomorult a hangja, mintha nagy súlyok nyomnák a vállát. Arra a részre, hogy Mich úgyis vállalja a lelke visszaszerzését, hogy azt, amit korábban kapott azt elfogja veszíteni ezáltal. Ezen a nő elmosolyodott, főleg, amikor a férfi a fiát említette.

- Nos, akkor, mint említettem mivel görögök vagyunk, így néhány próbát kell majd kiállni. Ezek veszélyesebbek lesznek és közel sem olyan játékosak, mint amik Hádészban… egészen pontosan az Elíziumi mezőkön volt az olimpiai számokkal. Nem lesz tizenkét próba, de azért kellően nehezek. Szívesen visszaadnám a lelked, de mindez sajnos nem így működik, engem is kötnek az isteneket kötő szabályok, a helyi bürokrácia, ha nevezhetjük ezt földi zsargonnal.

- Tanultál, vagy olvastál valahol a próbákról, vagy mondjam el őket, hogy már előre tudd, hogy nagyjából mire kell számítanod? - érdeklődött.

Michaelen látható a zavarodottság, bár tudja, hogy ki az a Nüx, vagyis valamennyit tanult róla, de nem teljesen érti a dolgokat. Viszont figyelmesen hallgat, és figyel, az egész végén pedig szégyenlős mosollyal szólal meg.
- Bevallom, valamennyit ugyan tudok rólatok, vagyis hogy, rólunk, de nem sokat. Az egyetemen felvettem egy görög mitológiával foglalkozó kurzust két kreditért, de főleg munkával töltöttem az órát, és a végén csak hármassal mentem át. - Zavartan fel is nevet a dolgon. - Ha tudtam volna, hogy még hasznos infó lesz, és nem csak úgy tekintek rá, mint valami, amit a nevem miatt vettem fel, akkor nyilván jobban odafigyeltem volna. Viszont igazad van, ez olyan dolog, ami mellett eltörpülnek olyan nézeteltérések, mint amik a két család között fennállnak. - utal itt a két maffiacsaládra. - Szóval ha visszaszerzem a lelkem, ha nem, ha lehetőségem lesz rá, támogatni foglak titeket a harcban. Nem hagyhatom, hogy bármi is veszélyt jelentsen Dannyre. - bár ez kicsit önzőnek hathat, azért talán még egy istennek is érthető, hogy Michael a gyerekét helyezi minden fölé, és az ő biztonságát tartja az elsődlegesnek. Amikor a próbákra esik a szó, akkor izgatottan csapja össze a két kezét, láthatóan érdekli a dolog.
- Bevallom, jól jönne egy kis gyorstalpaló. És az is érdekelne, hogy a különleges képességeimnek mennyire veszem majd hasznát. Nyilván máshogy állok a dolgokhoz, ha egyszerű halandóként kell megközelítenem az akadályokat, és máshogy, hogyha félistenként. - teszi még hozzá barátságosan.  

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

- Igazat megvallva nem akarom tudni, hogy mennyi sületlenséget mondanak el egy-egy olyan órán - nevetett fel. - Amíg Mrs. Miller nem adott ki könyveket, amik tisztázzák az asgardiakat, róluk is annyi ostobaság keringett mindenfelé, hogy félelmetes… a többi istencsaládról ne is beszéljünk. A halandók félelmetesen sok ostobaságot össze tudnak hordani.

Nem tudni, hogy Michael mit várt, de Athena megértően bólogatott azon, hogy Daniel a legfontosabb a férfi számára. Végtére is ő maga is a család miatt cselekedett úgy, ahogyan, még akkor is, ha Mich-et még az apja sem ismeri el fiának, de szerencsére mások, mint a nagynénje igen.

- Igazából nincs akkora ellentét, vagyis szinte semmi a Cinnamon család és az Olympia társaság között. Már csak abból is kifolyólag, hogy teljesen más körökben mozgunk és nem nagyon tudunk egymásnak sem keresztbe tenni - mosolyodott el a végén.

Ismét bólintott, amikor Mich rákérdezett a próbákra és gyorstalpalót is kért. Közben intett a férfinak, hogy kövesse és a közelben levő lugas felé vette az irányt. Ott egy szőlőből futtatott és kialakított tényleges lugas volt. Virágok és friss, érett szőlőfürtök lógtak alá a tövekről. Egy nagyobb asztal és körülötte hasonlóan indákból futtatott hatású székek voltak.

Az asztalon görög ételek, báránysült, kecskesajt, görögsaláta, pita szerű kenyér. A lugas másik végéről íncsiklandozó illat szállt feléjük, ahogyan a nyárson éppen a bárány és sertéshús sült. Az asztalon még két kupa és két pohár is volt, citrusból készült gyümölcslé egy kancsóban, egy másikban pedig bor.

- Foglalj helyet és nyugodtan szolgáld ki magad, közben pedig elolvashatod a próbákat, hogy miről is szóltak.

Ezzel egy könyvet helyezett le Michael elé, saját maga pedig töltött magának egy pohár bort és néhány falat húst tett le az asztalra, mire a hatalmas bagoly, ami követte a párost rácsapott azokra, amikkel távolabb repült és nekilátott lakmározni. Ha Michael elolvasta, amit kapott, akkor a nő ismét megszólalt.

- Halandóként, képességek nélkül, sima emberként kell a próbákat kiállnod és nem félistenként - felelte némileg komoran.

Michael felnevet a nő szavait hallva, és bólogat is hozzá, hogy jelezze, tökéletesen egyet ért velük. Kicsit szégyelli is a dolgot, de nem zavarja, mert úgy gondolja, hogy az ilyen féle tudatlanság teljesen érthető jelen helyzetében. Sőt, így is büszke önmagára, hogy ennyire jól fogadja az egész görög istenes és mitológiás dolgot.
Az intésre Michael követni kezdte a nőt, és tisztelete jeleként még a fenekét se nézte meg magának, pedig igazán furdalta a kiváncsiságát, hogy nagynénje mennyire jó nő. Mert azért nem mindennap nézheti meg valaki magának Athéné farát. Ehelyett szigorúan váll fölött tartja a tekintetét, és így követi az istennőt az asztalhoz.
- Köszönöm a vendéglátást. - Foglal helyet illemtudó módon. Emberes adag görögsalátát szed ki magának, és hozzá egy szelet sültet, illetve önt magának a gyümölcsléből is. Az ízek, nem tudhatja, hogy a placebó hatásnak hála, vagy valóban, de ínycsiklandozóak. - Nagyon finom. Biztosan a hely miatt, a legjobb kézműves piacon se lehet kapni ilyen finom gyümölcsöket. És ez a bárány... ha ilyet tudnék csinálni, Jennával azt hiszem, hogy az elhízástól kellene tartanunk. - Vidáman kuncog fel, ahogy a könnyed társalgásba kezd, és csak az étkezés végével húzza oda magához a könyvet, miután már nem kell attól tartania, hogy összezsírozza, vagy leönti, és hasonlók. Figyelmesen olvassa végig a dolgokat, persze hallott már ezekről, de mégis jobb első kézből értesülni a dologról, és arról, hogy mire számíthat. Persze nem teszi szóvá, de feltűnik neki, hogy Héraklész nem emberként, hanem félistenként teljesítette a próbákat.
- Lényegre törő, és informáci dús. Egy kérdésem lenne igazából még. Ugye mondtad, hogy halandóként veszek részt a próbákon. Tehát ez itt a valódi fizikai testem, és ez mind a valóság, vagy valami másik helyen vagyunk? És hogyan telik az idő? Hiszen volt olyan próba, ami több mint egy évig tartott Héraklésznak. Ha én is ilyenbe botlok, akkor mennyi idő telik el otthon, és mennyire szorít a lelkem fleett ketyegő visszaszámláló óra? - teszi fel az egyetlen kérdést, ami igazán izgatja ebben a helyzetben.  

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

Miután a lugasba értek, akkor Michael szép adag ételt szedett magának. Egyébként nem tévedett, itt tényleg mintha sokkalta jobb minőségű lett volna minden, mint a Földön. Ez igazából meg is maradhatott a tanóráiból, hogy az istenek étkei, frissítői sokkalta jobbak, kiadósabbak, mint az embereké. Legalább is a legendák és mondák így tartották.

- Igen, a hely miatt - kapta megerősítésként. - Itt sokkal jobb minden, ami terem, vagy tenyészik, mint a Földön. Nüx pusztítása után évekig semmi sem maradt meg, nem termett, most végre kezd Olümposz újra regenerálódni. Ha ilyen tempóban halad tíz-tizenöt földi év és talán újra visszaköltözhetünk.

Herkules valóban lehet, hogy félistenként teljesítette, de Athene azt is elmondta korábban, hogy Michael feladatai messze nem lesznek olyan nehezek és bonyolultak, mint amilyenek a nagybátyjáé voltak, így ebből következhetett az, hogy neki halandóként kell kiállnia azokat. A kérdésre ismét bólintott a nő, majd válaszolt is hangosan.

- Igen, ez a rendes fizikai valód, tested - mondta. - De az idő itt másképpen telik, főleg most, hogy még nem állt helyre semmi. Szóval nem kell aggódnod, azonfelül beszéltem Hádésszal, pontosan ugyanarra az időpontra fogsz visszakerülni, mint mikor eljöttél. Senkinek sem fog feltűnni az, hogy napokat, vagy heteket itt töltesz el. Így nem, a lelked tíz évébe nem számít bele az itt eltöltött idő.

Látszott rajta, hogy reméli azt, hogy sikerült meggyőznie, vagyis inkább megnyugtatnia az unokaöccsét. Ha nem is teljesen, de legalább valamennyire. Még megvárta, hogy mond-e mindezekre valamit a férfi, hogy arra reagálhasson még, majd utána szólal meg ismét.

- Ami azt illeti, neked még szerencséd, hogy három próbád lesz, és választhatsz, hogy mit szeretnél csinálni. Az első, van lent a tengerparton egy barlang, egy labirintus, aminek a közepén ott van Aphrodité aranyalmája, azt kell kihozni. A másik, a legmagasabb hegyen fészkel egy griffmadár. Meg kell keresned a fészkét és elhozni az egyik tojását.

- Gyönyörű ez a hely. Szörnyű lehetett, hogy el kellett hagynotok - jegyzi meg Michael mély együttérzéssel a hangjában. Valóban tetszik neki ez a hely, és amit lát, érez itt. Nem tudja megfogalmazni, hogy mi az a megnyugtató érzés, ami megszállja, miközben az étkeket fogyasztja. Ettől függetlenül továbbra is élénken figyel, és bólint is, hogy érti a dolgot.
- Köszönöm. Ez nagyban megkönnyíti a dolgom, nem tudom, hogy Jenna mit gondolna, ha felkelne, és nem találna az ágyban. És ha ezen járna az eszem, akkor a próbákra se tudnék annyira koncentrálni - mondja a férfi, ahogy befejezi az evést, és ha lát az asztalnál szájtörlésre alkalmas dolgot, akkor megtörölgeti, ha nem, akkor csak a kézfejével simít végig ajkain és azok környékén egy mozdulattal. Michael egyébként nyugodtan tűnik, és megfontoltnak, bár ha összeakad a tekintetük, akkor barátságos mosolyokkal igyekszik Athénét biztosítani arról, hogy sikerült meggyőzze, hogy nincs semmi baj. A próbákat hallva ez a mosoly kiszélesedik.
- Aranyalma? Erről olvastam. Ariadné és Thészeusz története, ha jól emlékszem. De úgy rémlik, hogy Thészeusz segítséget kapott, hogy teljesítse a próbát. Nekem viszont aligha van elég hosszú fonalam, vagy hasonlóm, hogy vezessen az úton. A griffmadárral próbálnám meg inkább a szerencsémet, még szerencse, hogy nincs tériszonyom - nevet fel Michael hosszas mérlegelés után, de hamar elkomorodik, mert azért érzi ő is, hogy nem tréfa ez az egész, és a bukásnak súlyos következményei lehetnek.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

 - Valóban az volt, bár még mindig nem pompázik egykori fényében, mint láthattad a templomok is romokban, de talán egyszer minden olyan lesz majd, mint régen volt - mosolyodott el ábrándozva a távolba meredve.

Mich talált az asztalon szalvétát, így azzal megtudta törölni a száját, nem kellett a kezébe, vagy épp a ruhájába megtennie ezt. Annak Athena láthatóan tényleg megörült, hogy sikerült a férfit megnyugtatni az idővel kapcsolatban, hogy senkinek sem fog feltűnni az ittléte.

- Ezen esetben valaki vitt volna üzenetet neki, hogy nehogy azt higgye a családod, hogy elraboltak, vagy megöltek téged - mondta. - Valószínűleg megértette, hogy azért szükséges részben mindez, hogy pár év múlva ne a temetésedre készüljön.

Ezt teljesen komolyan mondta, semmi mosoly, vagy hasonló. Végül következtek a próbák, ahol a férfi a végén fel is nevetett, miután a griffet választotta. Itt már a nő is elmosolyodott újra, főleg az aranyfonál résznél.

- Ha nem is aranyfonállal, de valahogy megoldottuk volna - kacsintott a férfira. - De akkor legyen a griffmadár.

Ekkor felállt a helyéről és a lugas egyik futtatott részének háta mögé ment, majd egy hatalmas ládát cipelt ki, ami legalább volt akkora, mint a nő maga, de meg sem kottyant neki. Az asztalra, a saját felére tette le, majd intett Mich-nek, hogy menjen oda. Ha megy, akkor addigra nyitotta ki a nő, mire ő megérkezett.

Egy görög katonai felszerelés volt benne, mellé egy kard, egy pajzs, egy lándzsa és egy íj, hozzá egy tegezzel, benne húsz darab nyílvessző. A ruhák, a saru és a pajzs is mind-mind akkora, hogy tökéletesen jó legyen a férfira. A fegyverek is akkorák, hogy pont passzoltak.

- Mégsem várhatom el, hogy fegyvertelenül menj - mondta Athena.

Miután végeztek az evéssel, vagyis Michael végzett, mert a nő nem igazán fogyaszt, a férfi felnevet az elhangzottakon.
- Nem tudja, hogy eladtam a lelkem, szóval ha valaki beállítana hozzá, hogy elmagyarázza neki, hogy egy másik világban vagyok, hogy visszaszerezzem, hát lehet, hogy nem találnám otthon, amikor hazaérek - ad magyarázatot arra, hogy miért találta humorosnak a felvetést. Természetesen örül, hogy erre nem kerül majd sor, és így megússza azt is, hogy fel kelljen kutassa a családját, és nekiálljon magyarázkodni.
A kacsintás meglepi, mert nagyon emberi, valahogy olyan dolog, amit talán nem várna valaki egy istennőtől, de ezt igyekszik nem mutatni. Amikor Athéné feláll, akkor Michael is így tesz, de türelmesen várja meg, amíg visszatér. Kíváncsian lép oda hozzá, hogy megvizsgálja, mit is hozott, és egészen elcsodálkozik. Azonban egyből kérdést is felvet a dolog.
- Még sosem lőttem íjjal. - Mutat az említett fegyverre, és kérdő tekintettel néz Athénére. - Ha az erőm és a többim nincs meg, akkor gondolom a fegyverekhez se értek olyan jól, mint a Földön. Ez esetben ezzel talán nem is lenne célszerű most próbálkoznom. - gondolkodik hangosan, és ennek megfelelően ehhez nem is nyúl hozzá, hacsak az istennő nem biztosítja arról, hogy érdemes próbálkozzon. A páncél meglepően nehéznek tűnik, de azért megpróbálja felvenni, de be kell látnia, hogy ez egyedül nem fog menni. Segítségkérő tekintettel néz Athénére, ha a nő eddig nem cselekedett.
- Sose hordtam még ilyet, egyáltalán jól próbálkozok? - nevet kínosan a férfi, miközben próbálja magán tartani a páncél hátulsó, és elülső részét is egyszerre, de így nem marad keze, amivel a bőrszíjakat köthetné össze. Ha a nő segít neki, akkor ezek után belebújik a saruba is, aztán a kardot az oldalára köti, és felemeli a pajzsot, a dárdát viszont ott hagyja.
- Nem akarok harcolni a madárral, ha nem muszáj. A pajzs és a kard elég lehet hozzá, hogy ha nagyon támad, és nincs rá más módom, akkor távol tartsam magamtól, de félek, hogy a lándzsával csak olyan sebeket tudnék okozni, amik felesleges fájdalmat, esetleg halált hoznak rá - magyarázza a dolgot a félisten. - Még sose láttam griffmadarat, és nem akarom, hogy az első, amivel találkozok el is pusztuljon egyből - teszi még hozzá, miközben arra gondol, hogy Árész alighanem megvetné ezért a mondatért, de ez nem nagyon érdekli.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

Megértően kezdett Athena bólogatni arra, hogy Michael nem mondta el a gyermeke anyjának az igazságot. Látszott a nőn, hogy megérti, hogy miért is nem tette, és azt is maga elé képzelhette, hogy milyen szituáció lett volna az egészből, hogyha beállít valamelyik hírnök ezzel az egésszel.

- Akkor még szerencse, hogy így alakult és nem kellett hírnököt küldeni - mondta.

A fegyverek és a páncélok láttán, amiket a nő idehozott Michael-nek voltak kisebb aggodalmai. Az első részre sajnos helyeslően bólintott Athena, ami a fegyverek használatát illette. Pillanatokkal később részletesebb magyarázatott is adott a bólintásnál.

- Igen, amíg a lelked nem lesz újra a tied, addig ez a helyzet áll fenn - felelte. - Utána már itt is teljes erőd és hatalmad birtokában leszel.

A segítségkérésre a nő szélesen elmosolyodott, majd csettintet egyet. A következő pillanatban a teljes páncél már Michael-en volt és nem kellett szórakozni annak a felvételével. Az ereje most is nagyobb volt, lehetett mint egy embernek, vagy épp a páncél volt olyan anyagból, mert szinte meg sem érezte azt, hogy viseli.

- Így sokkal gyorsabb - mondta elégedetten. - Ami a griffeket illeti, territoriálisak, bizonyosan nem fogja hagyni, hogy csak úgy elvidd az egyik tojását. Olyan ló nagyságúak, hatalmas tíz-tizenöt centis karmokkal mind a négy lábukon. És a csőrükkel szép darabokat tudnak kitépni ellenfelükből. Ami pedig a hegyet illeti, noha innen nem látszik, de arra van!

Ezzel a kezével arra a kikövezett útra mutatott, ami pont az ellentétes irányba vezetett, mint amerről a páros beérkezett a ligetbe.

- Valóban szerencsés - bólint komoran a férfi, mert ez olyan dolog, aminél örül, hogy nem mástól tudja meg gyermekének az anyja, hogy mi a helyzet. Ugyan ilyen komoran bólint arra is, hogy nem tudja majd teljes mértékben használni a fegyvereket, legalábbis nem úgy, ahogy a Földön lenne. Épp ezért nem is veszi el az íjat, feleslegesnek tartja, sőt, talán a saját halálos ítéletét írná alá, ha a griff rátámadna, és még egy nyilat se tudna elereszteni felé, miközben a fegyverrel szerencsétlenkedne. A csettintés meglepi, de elégedettséggel is eltölti, hiszen valóban ez a legegyszerűbb módja az egésznek. Az is meglepi, hogy szinte nem is érzi a páncél súlyát, arra számított, hogy nehézséget fog okozni a mozgás benne, így, hogy elveszítette a Földön megszokott erejét. Annak tudja be a dolgot, hogy az apjától kapott adottságok nélkül is elég edzett, és jól bánt a testével, ami most hálás helyzeteket szül. Komoran bólint ismét a kapott gyorstalpalóra.
- Gondoltam, hogy védeni fogja a területét. Ettől függetlenül egy, a nyakába tört lándzsa, vagy hasonló olyan felesleges fájdalmat okozhat az állatnak, aminek nem tenném ki. Nincs rám írva, de azért elég állatbarát vagyok - nevet fel kínosan, mert ő is érzi, hogy milyen lehetetlen ez a helyzet. - Persze ettől függetlenül ha választanom kell, hogy az ő élete vagy az enyém, akkor nem fogok habozni. Mindegy - legyint inkább, mint aki nem akar erről beszélni.
- A lényeg, hogy ezzel tudok bánni - forgatja meg a kezében a kardot rutinosan, bár nem teljesen olyan, mint amihez szokott és amivel bánni tanult, illetve edzett, de azért annyi alapot bőven magára szedett, hogy érezze a penge súlyelosztását, és ne adja egy tanulatlan kezdő látszatát.
- Köszönök mindent, Athéné - biccent a nőnek, és azzal megfordul, hogy a mutatott út irányába induljon meg, keresve a hegyet, amit első körben meg kell másszon. Természetesen ekkor a kard már a helyén, az oldalán lengedezik, és ha tudja, akkor a pajzsot is igyekszik a hátára tenni, hogy ne legyen útban. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy kénytelen kézben tartva vinni.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

- Sok sikert! - köszönt még el Athena, amikor Michael elindult.

A pajzsot rá tudta tenni a hátára, így mindezzel nem volt gond, majd elindulni. Miután kiért a lugasból már meg is látta a hegyet, ami nem is olyan messze magasodott ettől a helytől. Lefelé a tengerpart volt, egy nagyobb várossal, bár innen látszott, hogy az egész romokban hevert, állatokon kívül semmilyen élőlényt nem lehetett látni, azonban állatok szép számmal voltak.

Sirályok, kecskék, juhok, rovarok. Úgy tűnt, hogy Nüx bármit is csinált itt, a növény és állatvilágra nem volt különösebb hatással, csak az értelmes létformákra. Egy időre még egy farkasnak kinéző kutya is csatlakozott Michael-hez a sétában, de egy idő után lemaradt és ment a maga dolgára. Egy keréknyomokkal kijárt úton tudott a félisten haladni, időnként lerombolt házak, kőkerítések mellett elhaladva.

Néha gyümölcsösbe ért, citrusokkal teli fák közé, vagy épp olajligetbe. Látott több kisebb patakot, vagy épp sima füves és köves területen haladt. A hely szerencsére nem emelkedett túlságosan, így ez sem volt megterhelő. Ha megéhezett talált gyümölcsöket, ehetett, ha szomjas lett, akkor a patakok kristálytiszták voltak, de a romos házak mellett kutak is voltak.

A terület egyébként igencsak nagy volt, jó fél napot kellett Michael-nek gyalogolnia, mire megérkezett a hegy lábához, eddigre sötétedni is kezdett, és szerencséjére itt egy egészen jó állapotban levő házat is talált, ami kőfallal volt körbevéve, néhány tyúk rohangászott kint, illetve még egy kút is tartozott a házhoz.

A férfi hálásan biccent még nagynénjének, mielőtt ténylegesen a háta mögött hagyná. Nem lepi meg, hogy sokat kell sétáljon, nem is gondolta, hogy túl közel lenne a hegy, főleg, hogy látta, hogy milyen messze leledzik. Fel is készült lélekben rá, hogy monoton és unalmas rész következik, de ehhez képest egész eseménydús a sétálás. A táj, és a környezet magával ragadó, egyszerűen békével tölti el a félistent, olyasmi félével, amivel az idegesítő rovarok sem tudják felvenni a versenyt, nem képesek elűzni azt. A szőrös négylábú, ami rövid ideig útitársává avanzsál csak tovább növeli az élményt, és Michael gondolatban már arra készül, hogy éjszaka a táborozásnál az állat megnyugtató szuszogása fogja elaltatni, amikor elválnak az útjaik. Amikor étel közelébe ér, akkor csipeget belőle, nem sokat, csak annyit, hogy megtarthassa magát a jóllakottság állapotában, ereje teljében, és a folyókból is csak annyit iszik, amennyi a kiszáradás ellen szükséges. Estére, mire a házhoz ér, azért már hálásan pillant fel a hegy lábára, hiszen tudja, hogy itt kezdődik majd igazán a megpróbáltatása. Azonban egy problémával is szembesülnie kell. A páncélt, amit visel nem éppen alvásra találták ki, és ha leveszi, akkor félő, hogy nem fogja tudni rendesen megkötni az oldalán. Megcsóválja a fejét, és merít a kútból, hogy igyon belőle, és megmossa az arcát, és a fejét, mielőtt a falnak vetné a hátát ülve, hogy kifújja magát. A tyúkokat nem tervezi bántani, nem tudhatja, hogy kié, mert ha valamelyik isten állatai, akkor félő lehet, hogy magára haragítja amazt. Bár szívesen feláldozna egyet-kettőt, ahogy a régi emberek tették, hogy így nyerje el rokonságának kegyeit, de ugyan azon akadály miatt nem teszi - nem tudhatja, hogy kihez tartoznak az állatok, már ha tartoznak valakihez egyáltalán. Inkább aludni próbál, hiszen úgy tervezi, hogy priakdatkor egyből indul, hogy megmássza a hegyet.  

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

Miután megérkezett Michael, akkor ugyan a tyúkokhoz nem nyúlt, de ha megnézte, akkor volt tojás, a házban pedig edények, így rántottát, vagy tükörtojást össze lehetett dobni. A tyúkok valószínűleg senkihez sem tartoztak, mert a ház belül poros és elhagyatott volt, látszott, hogy jó régen nem volt erre senki sem. Ami a lefekvést illette, könnyedén talált elég szalmát a házban ahhoz, hogy kitömje a páncélt, hogy az ne nyomja meg őt.

Így viszonylag jól tud is aludni, majd másnap reggel már a kakas kukorékolására ébredhetett. Valószínűleg a legszükségesebb biológiai dolgok után el is indulhatott a hegyhez. Innen legalább még egy-másfél óra séta volt, hogy ténylegesen elérkezzen Michael a hegy lábához, ahol komolyabb kezdett emelkedni a talaj is.

Itt elérkezett egy örökzöld erdőhöz is, ami a mediterrán éghajlaton egyébként is megszokott. Itt egy kőtábla állt, három irányt mutatva. Sajnos olyan nyelven volt írva, amit ő nem értett. Jobbra, balra és egyenesen előre vezetett az út. Mind a hegy felé ment, amennyire látszott, a jobbra út köves, sziklás út felé halad majd, előrefelé az erdőn át, balra pedig vízcsobogás hallatszott. A férfin volt a sor, hogy eldöntse merre akar menni.

Bocsi a rövid reagért, de mégsem dönthetek helyetted, hogy merre mész

Bár a tyúkokat nem bántja, a félisten örömmel vesz el néhány tojást, amivel megkoronázza a napját. Eleinte ugyan nem tömi ki a páncélját, mert nem jut eszébe a szalma ilyen használata, de a kényelmetlenség, és a szükség nagy úr, és még az olyan egyszerű elmék, mint Michael is kénytelenek néha gondolkodni, és aszerint cselekedni. Miután intézkedett arról, hogy viszonylagos kényelemben vészelje át az estét, a hajnal első sugaraival még csinált egy gyors, fűszer nélküli tükörtojást magának, aztán elindult tovább.
A séta nem zavarja, elég edzett hozzá, hogy ne érezze túl megerőltetőnek még azt sem, amikor emelkedni kezd a talaj. Így halad tovább szótlanul, és némán, ha talál ehető gyümölcsöket, akkor továbbra is csipegetve belőlük, mint korábban. Ahogy az elágazáshoz ér, értetlenül nézi a feliratot, aztán felsóhajt. Az utakat nézve a jobboldali, sziklás ösvényt választja rövid gondolkodás után, és ennek egyszerű az oka. Balról a csobogó víz arról árulkodik, hogy vízesés, vagy hasonló lehet, ami mellé nem célszerű utat építeni. A víz áradhat, ha pedig folyó, akkor változhat a sodrása, elsodorhatja az utat, váratlan akadályokat hozhat magával. Az erdőből már elege van, és amúgy is, miért vágna valaki utat az erdőn keresztül, ha meg is kerülheti azt. A sziklás terep pedig a hegyre emlékezteti, tökéletesnek tűnik ahhoz, hogy felfelé haladjon. Valamiért minden ösztöne azt súgja, hogy ezt válassza, és ezért is próbál olyan logikát találni, amivel ezt alá tudja támasztani magának.

Rokonság és lélek…




Olümposz

---

Másnap reggel, ahogyan Michael elindult a dolga irányába több kisebb-nagyobb elhagyott házat, farmot talált, itt a tulajok valószínűleg Nüx támadásakor menekültek el és kerültek a Földre. Többnek volt gyümölcsöse, vagy éppen veteményes kertje. Így a férfi talált magának jócskán gyümölcsöket és immáron vadon termő zöldséget is, amikkel ki is tudta magát szolgálni, ha akarta. Éhes nem marad és éhen sem fog halni.

Hamarosan el is érkezett a válaszutat jelentő tábláig, ahol rövid gondolkodás után úgy döntött, hogy a jobb irányba, a sziklák felé fog haladni. Egy ideig még fás, erdős rész mellett haladt, ahogyan az út ezt az örökzöld erőt kerülte meg lényegében. Egy ideig egyenes volt az út is, majd ahogyan ismét a hegy irányába vette az utat úgy 1-2 kilométer után újra emelkedni kezdett. Itt, hogy már nem volt erdő Michael rögtön látta, hogy az út megkerüli inkább a hegyet, mintsem felfelé vezetne rá.

Mármint a hegy szélén ment az út végig és csak nagyjából a feléig, mindezt dél környékéig meg is tudta mászni. Utána pedig kiderülhetett, hogy miért. A hegy, amit most látott nem a legmagasabb hegy volt, ez csupán eltakarta a valódi Olümposzt, ami a távolban látszott, hófedte csúccsal és legalább száz-százötven kilométerre volt még tőle.

Ami talán „vigaszt” nyújthatott, hogy gyönyörű hegyes, völgyes területen kellett átvágnia, minden zöld, élettel teli, de valószínűleg ez nem annyira vigasztalta, főleg, mert nagyon sokat kellett még haladni innen…

Bocsi a rövid reagért, de mégsem dönthetek helyetted, hogy merre mész

Meglepő, hogy ha az ember, vagyis esetünkben félisten úton útfélen hátrahagyott házakat és kerteket fosztogat, akkor milyen tápláló reggelihez juthat. Persze Michaelt egyre kevésbé zavarja a dolog, ahogy egyre inkább természetessé válik számára, hogy senki nem lakik errefelé, és nyugodtan elvehet, amit el akar, mert látszólag nincs, akit zavarna. A táblánál meghozza a döntést, és halad is tovább, de már kezd dühös lenni, amikor látja, hogy a rossz utat választotta, mert ez nem felfelé megy. Az a szerencséje, hogy mielőtt visszafordulna feltűnik neki, hogy van egy nagyobb hegy, távolabb.
- Mindig van egy nagyobb hegy... - sóhajt a férfi, és megindul, mert nem akar tovább késlekedni. Így sincs közel a hely, és azt se tudja, hogy ha elér oda, és megmássza, akkor fog-e látni egy annál is nagyobbat. De azért kezd felkészülni arra, hogy hosszabb lesz ez a próba, mint tervezte.