Collins - Nikostratos ház - 150 Circle Dr, Manhasset, Ny 11030

Festői két emeletes, négy hálószobával és öt fürdőszobával felszerelt ház, amit Michael és Jenna vásároltak maguknak. A ház rendkívül szép tágas és fényes, rendezett kerttel és egy szép medencével. Leírás helyett beszéljenek a képek (természetesen a berendezés nem ilyen, a páros inkább a modern, letisztult, fiatalos bútorokat részesítette előnyben, viszont ez egy ténylegesen eladó, létező ház ahonnan a képeket is szereztem)

alaprajz:

képek:

Nem mondom, kicsit leterhelt ez a ház vadászós időszak. Olyan sok helyen nem voltunk, de előző héten, megnéztünk egy pár házat, az volt a baj, hogy egy nap többet, aztán dönteni sem volt egyszerű, mert amiket úgy döntöttünk megnézünk, mind szép volt, de ha annyira kötözködni akartam, akkor mindben találtam hibát is bőven, szóval...De ezen már túl vagyunk, tegnap már csak pakoltunk, legalábbis én csak felügyeltem főleg, meg irányítottam, ha segíthettem volna lehet gyorsabban haladunk és megspórolunk pár agyf*szt, agh. DE szerencsére már ezen is túl vagyunk és személyi sérülés nem történt, most gurulunk az új házunk elé. Sóhajtok, ahogy megállunk és végig nézek rajta, egyrészt azért, mert már ez is meg van és csak nagyon szélsőséges esetben kell most már a "menedékbe" lehúzódni, másrészt meg...még mindig túl nagynak találom ezt a házat. Azzal lett védve, hogy nem tudhatjuk, inkább legyen nagyobb, meg több szoba...én nem tudom mire készül, illetve mit tud, amit én még nem, de család tervezés ide vagy oda,miután Daniel megszületik, lehet azt mondom, ennyi volt, első és utolsó és akkor itt lesz ez az óriás lak hármunknak, mert valami nem szűk családi köbe tartozó egyén beköltözéséről szó sem lehet, az örökbefogadást meg még nem támogatom olyan szinten, hogy én is űzzem. Na mindegy, majd megszokom, lehet azért ez a para, ha csak nekem kell majd takarítani, mire végzek kezdhetem elölről és így megy majd életem végig. Amúgy meg, mit bánom én! A lényeg, hogy kint vagyok a szabad levegőn, a napsütésben, kiszabadultam! Ha kicsit melegebb lenne, biztos 0-24-ben kint süttetném a hasam a napon. Félixre leszek még kíváncsi, mit fog szólni a kerthez, remélhetőleg most az is kiderül mennyire róka biztos. Ha csak Michael rám nem szól, vagy ki nem nyitja az ajtót, kérdéses meddig üldögélnék itt és bambulnék a házra a kocsiból.

Szépen lassan gurultam be a feljáróra az autóval, fura volt ez az egész, sose volt még ekkora házam. De nem akartam egy kis lyukba költözni, egész életemben olyanokban éltem, ideje már egy ilyesmi - és amúgy is, kijár nekem egy medence meg ilyesmi, nem? Jenna persze kötekedett, hogy túl nagy, és nem lesz mivel kitölteni, de szerintem ez nettó hülyeség. Csinálunk egy edzőtermet, egy zenetermet, satöbbi satöbbi, és azon kapjuk magunkat, hogy nincs is hely. Amúgy is, minden vágyam volt egy saját, otthoni szauna, úgyhogy olyanunk biztos lesz. Ha tehetném, úgy élnék mint egy újgazdag földesúr, kiszolgáló személyzet mindenhol, akik lesik minden vágyamat - de azért mégse. Felfuvalkodott hólyaggá válnék rövid időn belül. Szóval odagurulok a garázshoz, és keresni kezdem a nyitót, meg is van, nyitom is ki, aztán gurulunk be a kocsival, és ott leállítom a motort. Kiszállok, és nyitom az asszonynak az ajtót, ha nem lenne terhes, még ölbe is kapnám, és úgy emelném ki a kocsiból és vinném fel a földszintre, de sajnos már nem játszhatunk ilyesmivel.
- Isten hozott az új otthonunkban. - mondom inkább egyszerűen, és nyújtom a kezem, hogy segítsek kiszállni.

Fura lesz, hogy a belvárosban fogunk élni, már úgy megszoktam. Igaz, csak pár évet laktam Queensben, előtte ugye Manoa, asszem helyesen ejtem, de arra sokat nem emlékszem, bár ott az egyetem és a part, úgyhogy olyan nagy síri nyugi nem lehetett. Aztán Medford, nem mondom, hogy olyan rohadt messze volt a nyüzsgéstől, de mégis, tök más volt. A házhoz érve megint felmerül bennem a probléma, szerintem még mindig túl nagy ez a ház hármunknak. Jó, tudom, Adamé is ekkora vagy talán picit nagyobb és egyedül tök jól el van benne, de ő...őt hagyjuk. Ezért amikor nála laktam és néha egyedül bolyongtam a házban csak úgy, kicsit lehangoló tudott lenni, mondjuk, a jó hír az, hogy itt sose leszek egyedül, legalábbis jó 8 évig biztos. Uhh, már várom, hogy még a mosdóba se mehessek ki egyedül. Azért remélem néha az apjára is rászabadul és hogy nem lesz olyan csüngős gyerek, mint amilyenek, állítólag, mi is voltunk a bátyámmal. Közben jól el kalandoztam, az ajtónyitásra térek magamhoz, amikor Michael kiszáll. Bontom a nem túl kényelmes övet magamról, közben az ajtó is nyílik. Még egy kicsit rájátszik, tiszta színpadias lett volna ez a köszöntés, aztán elképzeltem volna, ahogy elkezd énekelni meg táncolni és a tárgyak is neki állnak vagy nem tudom, mint a Disney-ben. Nem is reagálok látszólag semmit, csak picit meg rezzentem és pislogtam párat az illúzió végén, eléggé az arcomra lehetett írva, hogy nem e világon járok. A látványtól el kellett volna nevetnem magam de nem ment, ez már súlyos.
- Azt hiszem, kicsit túl sok mesét néztem mostanság. - és a legszebb az egészben, hogy ez csak rosszabb lesz.
Fogadom a segítséget a kiszálláshoz és mostmár nem panaszkodok, hogy milyen nagy hasam van, mert ahányszor megtettem, csak nagyobb lett, úgyhogy...amúgy is nem soká vége, addig is, ha valahová kéne beugrós télapó, szívesen megyek....csak kényelmes fotel legyen. Kiszállás után az első, hogy megyek a bundás gyerekért, hogy körbe szaglászhasson.

Elég furán nézett ahogy kinyitottam az ajtót, bambult, és tök kifejezéstelen volt az arca. Első gondolatom az volt, hogy megfogom a vállát, és kicsit megrázom hogy észhez térjen, de inkább nem tettem. Helyette fogtam, és kinyújtottam felé a kezemet, amit ha elfogadott, akkor segítettem neki kiszállni a kocsiból. Úgy tűnt, hogy egyből megy a kocsi hátuljához, hogy kiengedje a rókát, aki valószínűleg már nagyon be van pörögve, hogy mi ez az új hely. Remélem, hogy nem az lesz az első dolga, hogy kirohan a kertbe, átugrik a kerítésen, aztán csókolom... eléggé rányomná a bélyegét a beköltözésre.
- Kellene majd neki egy kenel, hogy rohangálhasson majd kint a hóban meg ilyesmi, nem? - kérdezem, ahogy vélhetően nyitja az ajtót, hogy kiugorhasson a kis róka. Szerencsére a garázs ajtó bezárult mögöttünk, szóval ott nem fog kiszökni, de azért kicsit izgulok, nem tudom hogy viselkedik új környezetben, és most Jenna se az a virgonc gazdi, aki csak úgy utánarohan. Én pedig nem a gyorsaságomról vagyok híres, na jó, azért ha nagyon akarok rá tudok kapcsolni, de akkor meg lehet a róka bánja a végén. Jobb lenne, ha előbb a házban vezetnénk körbe a kis dögöt.

Ahogy kiszabadulok a kocsiból, megyek, kiszabadítom a másik rókát is. Azért kocsiban még mindig a hordozóban utazik, nem lenne poén ha bepörögne és karambolt csinálna, vagy kiugrana a lehúzott ablakon az autópályán...fhu,még belegondolni is rossz. Amúgy utazott már az ölemben, jobban is szeret úgy, de most nem tudtam volna úgy fogni, hogy biztonságos legyen. Kinyitom a hátsó ajtót, de mielőtt kiveszem a dobozt, hogy a földre rakjam, beugrik, hogy nem fogom tudni lehajolni érte, úgyhogy jobb lesz ha az ülésen nyitom ki a dobozát. Nézelődik jobbra balra szerencsétlen, nem tudja, mi van, hol van. Amikor nyújtom a kezem azért jön, egyből az ölembe, felteszi a vállamra a két mancsát és onnan nézeget, szaglássza a levegőt. Új ház szag van, nem lakott itt már egy ideje senki, de először az udvart nézzük meg, lehet nem ártana hozzá egy hám és egy póráz első körben.
- Először az udvarra vinném, lehet meg kéne kötni. Segítesz hol van? - várom a választ és a segítséget a cuccok megtalálásában, mert nem én pakoltam, így nem tudom, pontosan hol is kéne keressem. Valszeg a róka cuccok közt, de az melyik csomagba is került? He elővette nekem, jobb híján a kocsi motorházán adom rá a korlátozó eszközöket. Utána, onnan levezényelem a földre és mehetünk körbe nézni. Először mellettem megy, kicsit mögöttem marad, követ, szaglászik, ha biztonságosnak ítéli, márpedig az, előrébb megy, feltartott fél lábbal mint a vadászkutyák, beleszagol a levegőbe, körbe néz és utána kezd jobban settenkedve körbe járni, amennyire a póráz engedi. Együtt szépen körbejárjuk az udvart, közben figyelem én is talál-e valami lyukat, vagy kibúvót, de majd ezt utána jobban meg kell nézni még egyszer, de szerintem nem akar majd meglógni, eddig tetszik neki. Bele is hempergőzik a fűbe és várja a hasvakarást.

El is felejtettem, hogy kis dobozkában hoztuk, olyan csöndben volt - gondolom aludt - hogy szinte magáról a rókáról is megfeledkeztem. Nade most ideje elővenni, néz is rám az anyuci, hogy hol vannak a cuccok, mire felnyitom a csomagtartót. Hova is raktam, ja igen, jobb kéz felől az első csomag, tudtam hogy kelleni fog, ahogy kinyitom ez is az első dolog, ami a kezembe akad. Viszem is vissza, hagyom hogy feladja rá, hiszen tudom, nem engedné hogy segítsek az istennek sem. Ahogy szépen megkötötte mintha sétálni mennénk, már mehetünk is, Jenna vezeti körbe, és most nem ajánlom fel hogy viszem én. Jobb, ha a gazdi mellett van most, nyugtatja a közelsége meg ilyenek, falkaszellem miegymás. Azért az asszony másik oldalára még beférek, megfogom a kezét - még nem ismert terep, nehogy megcsússzon nekem vagy megbotoljon valamiben, mert nem lenne jó ha a levegőben kellene elkapjam. Úgyhogy körbejárjuk a lakást, Félix is ismerkedhet a tereppel, mielőbb bemennénk.
- Alig várom hogy nyáron fürödhessek benne. - mutatok a medencére, amikor oda érünk. Mindig is medencés házat akartam. Medence, jakuzzi, szauna, zeneterem. Ez a négy dolog kell nekem, vagyis már csak három, hogy tökéletes legyen a ház. Talán még egy konditerem, de az annyira nem fontos.

Szerencsére nem a csomagok legaljára rakta a róka cuccokat, így hamar előkerül a póráz a hámmal, fel is szerelem Félixre és mehet a séta. Szokott óvatossággal méri fel a terepet, de utána úgy néz ki tetszik neki, hamar megfogja szokni. A kerítésnél kicsit aggódtam, nehogy rá rohanjon egy kutya, mert akkor az életkedve is el megy majd az udvartól, de nem láttam, hogy lenne a szomszédban kutya, nem mintha annyira lett volna lehetőségem megfigyelni, viszont a kutya szagot azt felismerném. Michael is becsatlakozik, így már hárman sétálunk komótosan az udvaron. Az izgága, a gömböc, meg a hegyomlás...meg a lusta, aki a gömböcben szunyókál, de technikailag csak hárman sétálunk, szóval. Közben Mich megjegyzi, hogy nyáron milyen jó lesz a medence, hát először én inkább potenciális veszélyforrásként tekintettem rá, mint sem előnyként, de csak nem leszek olyan széthullott, hogy bemásszon mellettem a gyerek a vízbe.
- Aha, már ha lesz rá időd. - jegyzem meg félig poénosan, és nem a munkájára gondolok feltétlen.
Félix is érdeklődik a medence iránt, megszaglássza, de már a mancsát is tenné bele, úgy húzom vissza, jó is lenne ha belegöngyölné magát a fóliába a víz alatt. A kert járás után, a ház belseje vár felfedezésre. Annyi szoba van, hogy egy kicsi még a rókának is jut, azt a fene jó dolgát, csak még meg kell neki csinálni, oda megy majd egy ilyen macska ajtó szerű is, amin majd szabadon járhat ki be. Na melyik ajtón menjünk be, kapásból nyílik három az udvarra. A konyhába nyílónál lyukadunk ki és Michnél van a kulcs, úgyhogy megvárjuk míg nyitja. Ha bemegyünk az első gondolatom...
- Lehet, hogy be kéne majd pakolni a kocsiból,...-bár a cucc egy része már tegnap megérkezett ott tornyosul egy kupacban - meg kipakolni ami már itt van, meg ilyenek. - nézek fel rá kérdőn.

Ahogy körbejárunk és a medencénél tartunk, megjegyzem hogy milyen jó lesz nyáron, mire vicceskedik egy sort, arra célozva, hogy nem biztos, hogy lesz rá időm.
- Másom se lesz, csak időm. Téged lefoglal a róka és a gyerek, velem nem lesz ki szórakozzon, úgyhogy marad a medence. - vágod vissza, még az ajkaimat is biggyesztem, hogy teljes legyen az összhatás, aztán adok egy gyors puszit a homlokára, nehogy komolyan vegye.
Végül megállnak az egyik ajtó előtt, értem a célzást, be kéne menni. Keresni kezdem a kulcsokat, van egy rendes nagy csomóval, nade melyik nyitja ezt a zárat... kezdődhet a játék, nagyjából a hatodik kulcs már illik bele, és fordul is, jó lesz megjegyezni hogy mi mit nyit.
- Kellett nekünk ennyi ajtó és zár? - teszem fel a kérdést vigyorogva, aztán mivel "ismeretlen" hely, ezért elsőként lépek be, ha jól tudom most nem illik előre engedni a kismamát. Aztán jöhetnek ők is, közben kapcsolok lámpát, vagyis keresem a kapcsolót, kis motoszkálás után meg is van.
- Fura, hogy ilyan nagy, és ismeretlen. - dünnyögöm, közben a cuccokra terelődik a szó, mire megvonom a vállam.
- Ha szeretnéd most rögtön felhordok mindent. - ajánlom fel, végül is lesz még bőven időnk körülnézni meg kitapasztalni a helyet, és legalább otthonosabban éreznénk magunkat, ha ennyivel is előrébb lennénk. A következő pár napban mondhatni dobozból fogunk élni, mire minden a helyére kerül.

A válaszára karba teszem a kezem és összeszűkített szemekkel nézek rá.
- Na, majd adok én neked! - lépek közelebb, hogy vállal megbökjem, de mázlim van, hogy ő is jön puszit adni a homlokomra, mert így legalább meg tud fogni, még ha nem is esnék el, sikerült megbillenni egy kicsit.
A konyha ajtónál várom, hogy jöjjön hozza a kulcsot, előkotor egy kulcscsomót, na f*sza...már a sokadik kulcsot próbálgatja, mire végre kattan a zár.
- Nem tudom, de egy címkéző vagy valami jelölő jól jönne. Mire mennünk kell majd, jó lenne tudni legalább a főbejárat kulcsát, mert ciki lesz, ha akkor kezdjük keresgélni.
Végre kinyílik az ajtó, Michael megy előre, mellette meg besurran Félix, figyelmetlen voltam és beslisszant, aztán jobbnak láttam engedni, mint a 100 kilós ember talpa alá rántani.
- Félix! Gyere vissza!...Mielőtt szét kapod a lakást. - jegyzem meg halkan hozzá.
Közben leülök a konyhába.
- Te akartál ilyen nagy házat, én mondtam. - de már eleget mondtam, úgyhogy nem b*sztatom tovább, amúgy is már a miénk, most már ez marad.
Az első gondolatom a pakolás, mire fel is ajánlja, hogy mindent felhord.
- És nem hagyod, hogy segítsek, mi? - kérdezem már előre gyászos hangon.
A beletörődés után pedig a második gondolatom, hogy le kéne varázsolni a csimmám.

A medencés beszólást megúsztam, viszont láthatóan neki se tetszett a szerencsétlenkedésem a kulcsokkal, persze majd minden egyszerűbb lesz, ha elkezdjük a helyén tartani a dolgokat. Most még mindenféle szekrény, stb kulcsa itt van, minden amit megkaptunk, de ezeket totál felesleges lesz hurcolni magunkkal. Ahogy beszélgetünk, egyszer csak idegesítő sípoló hangot hallunk, és megszólal a mobiltelefonom is. Morogva veszem fel, és kezdek beszélni a biztonságiakkal.
- Igen, itt Nikostratos. Igen, elfelejtettem a riasztót, nem, máris kikapcsolom. Igen, a jelszavam JNDM28, köszönöm a hívását, további szép estét. - intézem a dolgokat, és a kütyüt is leállítják a központból, én pedig sóhajtok egy nagyot.
- Ezer éve nem volt riasztóm. - nézek Jennára, és kezdem azt hinni, hogy ami csak balul sülhet el a beköltözésünk napján, az megtörténik. Mindegy, csomagok, hordás...
- Miért segítenél? Amúgy is, már alig van valami a kocsiban, csak azok amik az utolsó pillanatig kellettek. Tegnap behordtunk kb mindent. - mondom, és a nappali felé mutatok, oda pakoltunk le szinte mindent. - De ha gondolod azokat is elkezdem felhurcolni a helyükre. - jobban ismerhetne ennél, hogy próbálkozik itt a pakolással. Tudja jól, hogy terhesen nem hagyom, hogy ilyenekkel foglalkozzon.

Sikerült bejutni a házba, csak egy marék kulcs választott el tőle. Leültem nyugodtan a konyhába, a besurranó ravasz is vissza jött, de kénytelen lesz fegyelmezni magát, mert nem érem el a pórázt, ami a földön van. Épp a csomagokról kezdünk beszélgetni, amikor elindul a riasztó, hát nem mondom, hogy nem ugrott ki a szívem, a fülem és a gyerek egyszerre majdnem, azt se tudtam hirtelen melyikhez kapjak, végül a fülem hagytam veszni. Nem szitkozódok, csak én is morgok egyet.
- Aaaaah, nekem úgy....6 hónapja, de az eszem, mint a szita, úgyhogy múlt héten én is besétáltam angolosan a lakásomba ugyanígy. Nem gáz... - dörzsölöm meg az arcom és túrom hátra a hajam, a másikkal meg a hasam, hogy ugyan mennyire ugrott görcsbe.
És ja, nem hagyja, hogy segítsek, nem lep meg, de azért megpróbáltam.
- Erről jut eszembe, sikerült elhozni mindent a lakásomból?
Elvileg Adam segített, bepakolni és kihozni a cuccokat, otthon meg végig össze volt téve a kezem, nehogy összevesszenek vagy valami, azóta se volt alkalmuk valami hű de sokat beszélgetni és most hagytam őket először kettesben, de külön kocsival mentek, úgyhogy. Nem is a balhé miatt, inkább attól féltem, hogy elkezd kérdezősködni, képes átmenni vallatóba.
- De a helyükre hurcolás még várhat, még el kell dönteni mi hova megy. - az még egy jó kör lesz - Viszont a konyhai cuccokat nem ártana kirakni, ha megmondod, melyik doboz, megoldom amíg behordasz mindent.
Kibújok közben a kabátomból és leharcolom a csizmám, ha a cipzár lent van onnan sima.

Sikerült rendezni a riasztó problémát, úgy tűnik Jenna is átvészelte, és a gyereket se pottyantotta ki ijedtében. Bár úgy néz k, mintha nem sokon múlt volna. Jó lesz megszokni, hogy ezzel is szórakozni kell, persze nem mondom, hogy a világ legbiztonságosabb dolga egy riasztó, de mégis jobb, mintha nem lenne semmi. Akkor leszek igazán nyugodt, ha itt lesz már a biztőr. Na mindegy, megegyezünk hogy elkezdek pakolászni, bár nem igazán van kedvem hozzá, mégis zavar a kupleráj, és örülnék neki, ha minél előbb kerülne minden a helyére. Közben érkezik egy kérdés, mire bólintok.
- Persze, mondjuk a sörök már majdnem megromlottak a hűtőben, úgyhogy azokat inkább megittuk pakolás közben. Meg úgy igazából mindent. - vigyorgok Jennára, aztán jön a következő felvetés, na jó, ez talán még okés.
- Azok, amiknek az oldalára van írva, hogy konyha. - vigyorgok rá, és megyek is ki a nappaliba, keresgetem a dobozokat, és hurcolom be neki az asztalra, hogy ne kelljen hajolgatnia.
- A hajolós nyújtózkodós dolgokat hagyd meg nekem. - mondom, még a végén képes és elkezd szenvedni, hogy csak azért is elpakolja. Nem akarok arra visszajönni, hogy fekszik a földön, és próbálja eltenni a serpenyőket vagy én nem tudom. Mindegy, irány a garázs.

Jól felébresztett a riasztó, úgyhogy most már mehetünk is pakolni, vagyis én nem megyek sehova, mert úgyse segíthetek a hordásban. Elvileg tőlem is sikerült mindent elhozni, meg kiitták ami a hűtőmben volt, csak megjegyzem direkt volt ott.
De azért, hogy ne érezzem haszontalannak magam, bepróbálkozok a konyhai cuccok kipakolásával. Azt szabad, jó, be is hozza nekem a dobozokat, de ne hajolgassak, meg nyújtózkodjak, hát kösz.
- Amit tudok azért megoldok.
Közben Félix sunyít a sarokban, hát ez nem esz jó, kikötni nem akarom, de szabadon se hagyhatom.
- De előbb kéne a róka doboza, hogy ne legyen láb alatt. - eddig megúsztam esés nélkül, nem most kéne leverjen, főleg ha felállok székre, hogy felpakoljak a felső polcra, vagy Michaelt is ledöntheti a lépcsőn, de azt inkább a törékeny dolgok bánnák..
Addig szét szedegetem, meg megnézem mi miben van és amit most elérek elrakom, meg hozok egy rongyot áttörölni, az én cuccaimnak nem ártana, pár napot álltak abban a dobozban, na meg a szekrényben is. Az saját cuccaim közt eligazodok, abban segíthettem kicsit, nagyjából tudom mi hol van, például a konyhai textiles doboz melyik, de azt nem hozta be. Remélem nem kap szívinfarktust, mert el merek menni egy rongyért magam és letérdelek a doboz mellé, nem hajolok! Ha bezártuk a rókát, majd kaphat frászt, amikor meglát, hogy félig széken állva, félig pulton térdelve pakolászom a poharakat, halál nyugodtan. Csináltam már cifrábbat is, amikor nem volt otthon. Meg amúgy valahogy a szekrényt is le kellett törölni, elvileg ki van takarítva, de na.

Elindultam behordani a cuccokat, és ahogy ezzel megvoltam, jelezte, hogy szükség lenne Félix dobozkájára, hogy bezárjuk. Szívem szerint hagytam volna, hadd rohangáljon kicsit a házban, de ő a gazdi, ő tudja hogy mi a jó, úgyhogy nem kötekedek. Amúgy is, még nem tudja hogy a WC és hasonlók, nem lenne jó ha még egy kis rókapisi is becsurranna, mert akkor aztán tényleg hivatalos lenne, hogy a sors nem akarja hogy ide költözzünk. Úgyhogy az első dolog amit felhozok az a minikenel vagy micsoda, tároló, és beviszem a konyhába, aztán beparancsolom Félixet, ha az anyuka nem szól közbe, hogy ő szeretné ezt tenni. Utána mehetek ki, és elkezdeném felhordani a dobozokat amikre hálószoba van írva, de ekkor meglátok még egy konyha feliratút. Felkapom, és épp akkor érek be az említett helységbe, amikor Jenna a nagy mutatványát gyakorolja, amivel a frászt hozza rám. Első gondolatom, hogy megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de nem akarok semmi hirtelen hangot hallatni, amivel kizökkenthetem.
- Ha így viselkedsz, mindjárt kerítek neked is egy tárolót, és bezárlak mint Félixet. Nem hiszem el, hogy egy percre nem lehet magadra hagyni, és nem bírsz megnyugodni. Komolyan, kiborítasz. - morgok azért, hogy érezze a törődést, meg hogy nem vagyok boldog. Tényleg nem vagyok az, nem értem miért nem tud nyugodtan ülni a seggén vagy valami.

Hivatalosan is elkezdhetjük a beköltözést, a nagy bepakolás és szét pakolás a legrosszabb rész, de annak lehet örülni, hogy bútort nem kell hordani, plusz a cucc nagyját már tegnap behordták a fiúk. Adam ma is jött volna segíteni, de mondtam, hogy ezt már megoldjuk. De először Félixről kell gondoskodni, ha szabadon hagyjuk elég nagy felfordulást lehet képes okozni, leverni ugyan nem nagyon van mit, inkább minket borogathat fel, vagy szét húzhat pár dobozt amíg nem figyelünk, elvileg már jó fiú, de ez most új környezet, meggágyul aztán leshetünk mit csinált. Addig amíg a doboz megérkezik, csak a közeli dolgokat rendezgetem, amit a földön állva is tudok, közben fél szemem rajta. Amint bekerült a dobozba, úgy gondoltam Michael el lesz a garázsban a cucc hordással, vettem magamhoz egy széket, találtam egy stabil pontot és kezdtem felpakolni a dolgokat a szekrény magasabb részeire, ahova már nyújtóznom kéne, tartom a semmi nyújtózás, hajlongás szabályt. De benéztem a dolgot, egy konyha doboz, amiből a rongyot is szerváltam, kint maradt és Mich úgy gondolta ezt most azonnal be kell hozni, így lebuktam. Ki is akad, legalábbis morog.
- Terhes vagyok, nem nyomorék. - jegyzem meg egyszerűen és folytatom tovább - Nem értem mi a gond, nem hajlongok, nem nyújtózok és már az elején mondtam, hogy amit tudok, megoldok egyedül. Nem gondolod, hogy majd ülök és bájosan nézelődök. - még felraktam azt az egy poharat, ami a kezemben volt és lemászok - Tudom, hogy nem olyan f*sza már az egyensúly érzékem, de stabilan voltam, kapaszkodtam is, nem estem volna le. - ezért is zárattam be a dögöt - Amúgy is, amikor nem voltál otthon, szerinted, hogy értem el a felső polcot? - dobom a vállamra a rongyot és támaszkodok a szék támlán - Semmi számomra megerőltetőt nem csinálok, nyugodj meg!

Szóval bevittem a dobozt, lebukott, és meg is jegyeztem, hogy nem erről volt szó. Gondoltam majd bocsánatot kér, megígéri hogy jó kislány lesz amíg pakolok, de a nagy lópélót, még kb neki áll feljebb, hogy ugyan már no. Tudom, hogy ilyenkor csak olaj a tűzre, ha visszatámadok, úgyhogy nem mondok semmit, lenyelem magamban a válaszaimat, és nyugodtan tartom tovább, egészen addig, amíg le nem jön. Ahogy ezzel megvan, már kényelmesen helyezkedek is el a helyén, persze nekem nem kell azért felmásznom, elég ha csak odaállok.
- Ha adogatod a cuccokat, akkor én pakolom is a helyére. - mosolygok rá, ez a legegyszerűbb megoldás, megcsinálom én amit neki nem lenne szabad. Remélhetőleg elfogadja, és nem kezd el harcolni, hogy márpedig ő akarja csinálni, mert igazából azzal csak az időt húzná, sok minden nem változna. És amúgy is, ezt is együtt csináljuk legalább, júj de szuper, meg minden, közös költözéses családi program. Remélhetőleg morgás nélkül sikerül mindent a helyére tenni, és mehetek vissza a garázsba, tudva, hogy már minden fentre kerülő cucc a helyén, és nincs miért attrakciózzon.

Néha kicsit már unalmas, hogy úgy vigyáz rám, mint egy hímes tojásra. Én is tudom mit szabad és mit nem, sőt még jobban tudom és sokszor a veszekedés elkerülése végett inkább engedek, de néha csak kinyitom a szám, mint például most is és a legszebb, hogy úgy rendezi, hogy figyelmen kívül hagyja, egyszerűen nem reagál. Most is, pedig ha tudná, hogy ezzel talán jobban fel tud húzni, mintha mondana valamit. Ja de, mondott, felajánlotta, hogy adogassam és ő majd a helyére rakja. Felszalad a fél szemöldököm, tök felesleges időpazarlás...és lehet még össze is törünk valamit, sőt, ha most kezdjük el ezt a tökölést, biztos kézen közön leejtünk valamit.
- Jó hagyjuk, először hozd fel a többi cuccot a kocsiból, aztán...majd meglátjuk. - rongyot ledobtam az egyik doboz szélére és elhagytam a helyiséget.
Útban kifelé, lehajoltam a rókáért, akit a nappaliban kiszabadítottam, legalábbis a doboz fogságából és inkább úgy döntöttem felmegyünk az emeletre nézelődni, még úgy se döntöttük el tutira melyik lesz a mi szobánk és melyikben lesz a gyerek, legalább alaposan megnézem, hol a legrövidebb útvonal. Hát most jobban fel sikerült húzzam magam, mint szoktam. Csak fent az emeleten rakom le Félixet, legalább letesztelek vele valamit, megnézem működik-e vele, mint a macskákkal. Mondjuk, amilyen izgatott, nem valószínű, hogy le fog feküdni valahova a szobákban.De régen szokás volt, először az állatot beengedni és oda tenni az ágyat ahova lefeküdt, mert ott jók az energiák, vagy mit tudom én.

Nos, én felajánlottam a segítségem, de úgy tűnt, hogy nem kér belőle, inkább kiviharzott a szobából. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor jobb engedni, mint utána menni, úgyhogy inkább befejezem a konyhát - csak azért is - aztán elindulok a kocsiba, hogy hurcoljam a cuccokat a nappaliba, ami egyfajta központi elosztó helyiség lett a házban. Ahogy végzek, megszokásból bezárom a kocsit, pedig igazából itt a garázsban nem kéne, ha minden igaz, aztán még egyszer körülnézek. Sokadszorra is el kell ámuljak, hogy milyen rohadt nagy ez a lakás. Simán elférne a garázsban még egy autó, ami jó, mert legalább Jennának is lesz sajátja, és nem lesz baj abból, hogy melyikkel menjünk. Sőt, kint a feljárón is simán lehet parkolni. Na mindegy, irány fel, villany automatikusan lekapcsol ahogy csukom az ajtót, pedig kerestem a kapcsolót, de hiába. Na mindegy, fent vagyok a raktárban, azt hiszem akkor folytathatom amit elkezdtem, azaz vinni a cuccokat a hálóba. Fel is kapom az első pár dobozt, ami oda való, és indulok meg a lépcsőn, vigyázva, nehogy Jennára vagy Félixre lépjek.

Nem hagy érvényesülni, úgyhogy ott hagyom akkor, mondanám, hogy akkor majd ő megcsinál mindent, de pont ez a bajom, hogy nem enged semmit, hogy segítsek vagy megcsináljak, max az ilyen óvodás feladatokat, már ha...Nem jön be. Akkor felmegyek jobban megnézem magamnak az emeltet és viszem a rókát is. Azt mondtam, még nem választottunk hivatalosan hálót, de van egy nagyon nagy szoba és már jelezgette, hogy a legnagyobb lesz a mi szobánk. De ez tényleg k*rva nagy...lehetne valami jobb funkciója is, mint alvás és döglés, olyan nagy, hogy nem is kell külön szoba a gyereknek, elég a szoba másik felére tenni, talán még nagyobb távot kell addig megtenni, mint a másik szobáig. De ha most azt mondanám, hogy a szoba méretéből kifolyólag, velünk lesz a gyerek x éves koráig, kiakad...az agyát húzni talán jó lenne, de ennyire nem vagyok kegyetlen. Na de lerakom Félixet, meglátjuk mit szól a szobához. Nem mintha átrendezném, ha nem ott pihenne meg, ahol most az ágy van, bááár ha pohár adogatós tökölésre van idő, akkor még háromszor simán átrendeztethetem a házat, belefér. De Félix nem választ helyet, szaglászik csak, meg ugrál fel dolgokra, most kapcsolok, hogy ez tiltott szoba lesz, lehet nem kellett volna beengedni, hát hoppá! Nézegetem a kisebb szobákat, a leghátsónak saját fürdője van, de az max majd nagyobb korában lehet a szobája, egyelőre a legközelebbibe gondoltam berendezni a kicsit. De az gáz, hogy egy másik szobán kell átcaplatni, hogy oda jussunk ki, de ez akkor se jött be amikor nézegettük, azt mondtuk majd kitaláljuk mi lesz velük, hát ezzel nagyon kezdeni nem lehet semmit, max olyan helységet kialakítani ott amin nem baj ha átjárkálás van.
A végén visszamegyek a legnagyobb szobába, az ablakhoz ami az utcára néz, vagyis nézne, csak nem látni el addig, így a kocsifeljárót, meg a fákat látom csak. Nézelődök kicsit, nem mintha lenne valami nagy mozgás oda kint, az elhaladó kocsiknak is a fényét lehet inkább látni.
Igazi kis kuckót lehetne itt csinálni, ahogy körbe veszi ezt a kis részt ez a két fal.

Felhordom a dolgokat a hálóba, és kb eddigre ér vissza Jenna is a felfedező útjából, gondolom jön vele a róka is, amire kérdőn felvonom a szemöldököm, és úgy nézek rá, de végül elhessegetem a kérdést, most költözünk be, egyszer hadd járjon körbe. Amúgy is biztos vagyok benne, hogy az én hálómban is megfordult párszor amikor nem voltam otthon még odalent.
- Na hogy tetszik? - teszem fel a kérdést, szerintem sokkal boldogabb, hogy felköltöztünk, csak még annyira nem mutatja. Még új az egész helyzet, meg a gyerek is jön lassan, nem hiszem, hogy volt ideje beleélni magát a gondolatba, hogy mától láthatja a napfényt és hasonlók.
- Akarsz tartani házavató bulit a héten? - kérdezem vicceskedve, végül is az utóbbi időben alig látta a barátnőjét meg a haverjait meg mit tudom én, eléggé eltűnt állapotban volt, és biztos hogy örülne neki a társaság, ha beszabadulhatna ide. Más kérdés, hogy Jenna mennyire örülne neki, meg bírná a dolgot, de szerintem mostanában nem akar ilyenekkel foglalkozni, meg ilyesmi. Amúgy is, azt csak akkor lehetne, ha már kipakoltunk és rend van meg tisztaság.
- Na és neked hogy tetszik? - nézek Félixre, és magamhoz hívom, hogy kicsit megvakargassam a hasát meg ilyesmik, már ha hagyja.

Körbejártuk az emeletet, tartottunk egy róka szükség szünetet is, aztán vissza a nagy szobába, látom már cuccok is felkerültek közben. Furán néz rám Mich, amikor meglátja a rókát a leendő hálónkban.
- Tudom, de már mindegy.
Megy közben a kis kuckóhoz, az ablakon leskelődni, olyan sok mindent nem látni, de még így is szebb a kilátás, mint az előző lakásé. Félix meg a felhordott csomagok közt vackol be, ahol a jól ismert szag van. Hamar lecsillapodtak a kedélyek, nem rég ugrottunk egymásnak majdnem a konyhában, de úgy néz ki ez a kis séta, meg neki pakolás, külön, jót tett. Nem mintha olyan harag tartó lenne, tudja hogy még tart a nemnormális korszakom, de már nem sok van hátra, valahol várom, de nagyon félek.
- Nagy, és csöndes, és nyugodt, de főleg nagy.... - még mindig- és a miénk. - a falnak dőlök és össze kulcsolom a hasam alatt a kezem, de továbbra is kifelé nézek az ablakon. Ha valaki azt mondja nekem egy jó két éve, hogy így itt fogok állni a párommal, a közös házunkban, nagy hassal, képen röhögöm. Jó, mondjuk akkor még az is nagy kérdés volt, hogy találok-e egyáltalán magamnak egy normális párt, kezdtem elveszteni a reményt.
Aztán feltesz egy igazán most nem aktuális kérdést.
- Ha igazán ismernéd a társaságom, nem kérdeznél ilyen hülyeséget. - kuncogok ahogy belegondolok mit tudnának itt művelni - De ha te raksz rendet a végén felőlem. - ekkor már felé fordítom a tekintetem, vállat vonva, pimasz mosollyal.
Én minden bizonnyal a felétől aludnék, kicsit olyan vagyok már, mint egy mormota, ha tehetem, akkor egész nap csak eszek és alszok. Sóhajtok.
- De ha közelebb laknának a családtagjaim, hidd el már le lenne szervezve. - de az inkább lenne "kis" családi összejövetel, mint buli....háát, mondjuk ami a fiúkat illeti, lehet lenne ott buli a végén.
- Viszont ha megszületik Danny, a baba látogatást nem ússzuk meg. - nem mintha olyan nagy baj lenne, legalábbis nekem, de kicsit aggódok a bizti és a testőr miatt, és itt is a fiúkkal lesz a probléma, mert ha nénéimnek nem is szúrnak majd szemet, nekik lehet.
Visszatérve Félixre, a felé intézett kérdésre csak vinnyog egyet, aztán a hívásra oda kúszik és ledobja magát a földre. Közben én is abbahagyom a faltámasztást és szemügyre veszek a csomagkupacot, majd letérdelek és kezdhetjük szét szedni a ruhákat, nem sok kedvem van bőröndökből meg dobozokból öltözni.

Úgy tűnik megbarátkozott a házzal, meg valahol tetszik is neki, mondjuk ez érthető, nekem is tetszik, ezért vettük meg. Nem azért, hogy aztán utáljuk vagy valami. Na mindegy, a róka közben bevackolt a cuccok közé, ez kicsit nem tetszik. Nem az, hogy ott van a cuccoknál, és hogy útban lesz vagy valami, hanem az, hogy ilyen jól elfekszik a hálóban. Ennek az lesz a vége, hogy ideszokik, vagy nehezen fogjuk kiszoktatni, nem tudom, de jobban érezném magam, ha inkább járkálna, vagy mondjuk kimenne. Nem mintha nem szeretném a kis dögöt, mert nincs vele bajom, de a hálószoba az tabu terület, oda okkal nem járkálunk be. És ez lesz a kicsinek a szobájával is, jobb ha miharamabb megszokja, hogy itt is vannak tiltott zónák.
Úgy néz ki egyelőre nem lesz buli, amire bólintok, de azért figyelmeztet, hogy babaköszöntőre viszont számíthatok, amin nem lepődök meg, számítottam rá. Igazából úgy kalkuláltam, hogy most hogy felköltöztünk, és ismét hangot adhat magáról, majd nyüzsögni fognak itt az emberek, persze nem nonstop, csak így délutánként átjönnek és hasonlók. Nem bánnám, jót tenne Jennának egy kis szocializálódás, odalent eléggé magára volt utalva szegény.
- Azért áthívhatsz egy-két embert beszélgetni és hasonlók, ha már kijöttünk a föld alól. - mondom, persze a lényem egyik fele ellenzi, hogy egyből felfedjük magunkat, és minél többen tudják a címünket, de elnyomom ezt a túlságosan óvatoskodó hangot. Ha mindentől félni fogok, akkor itt se lesz nyugodt életünk, akkor már maradhattunk volna lent. Ezt most bekockáztattuk, és ez van, most már tartanunk kell magunkat hozzá.
- Na és a tejfakasztó buli és hasonlók? - mosolygok, ahogy elkezdünk kipakolni. Ha Jenna is belemegy, akkor ő szedegeti ki a dobozokból a ruhákat, rendezi őket, én pedig viszem a szekrénybe a stócokat, így haladhatunk a leggyorsabban szerintem.

Elmondtam a rövid véleményem a házról és a házavató buli ötletről, az a baj akiket jelen állapotomban szívesen meghívnék, mert "nem félteném tőlük a házat", azok olyan nagyon messze vannak, hogy nem jönnénk el, vagy ha igen, valszeg nem egy két napra maradnának. Sőt, tudok egy személyt aki, bevackolna egészen a kicsi születéséig, hogy itt legyen, segítsen, esetleg ha kell, be is jöjjön velem és fogja a keze, ami amúgy szerintem nem tenne jót az egészségének. Meg egyelőre amúgy is ott tartok, hogy nem szeretnék bent látni senkit, a szükséges személyzeten kívül, de azt mondják, ez a vélemény, gyorsan meg tud változni élesben. Na de visszatérve, Michael nem hiszem, hogy el lenne ragadtatva, ha úgy egy hónapra ide költözne a legfiatalabb nagy néném, ő az aki nem mindig veszi észre magát, bizonyos helyzetekben, mondjuk ha kicsit zavar meg hasonlók, de amúgy ettől eltekintve imádom. De a buliról ennyit, nem lesz, nincs rá kapacitás, a ház meg még így is tiszta kupi. De azért áthívhatok embereket beszélgetni, ha szeretnék.
- Háát, nem tudom, majd meglátom. Egy "rendszeres" látogatóm biztos lesz. - szerintem nem kell mondanom, hogy kire gondolok, át ragadt rá is ez a féltés mánia és az lett a rögeszméje, hogy az utolsó hetekben ne legyek egyedül sokáig, de azt még mindig nem mondta el, hogy mire fel ez a nagy aggódás.
Helyezkedek, keresem a kényelmes pontot, végül szerválok egy díszpárnát és ahogy térdelek,a vádlimra rakom, hogy ne a sarkamon kelljen üljek, mert úgy nem fogom sokáig bírni, így talán jó lesz. Nézem az első kartondobozt ami elém kerül, közben kérdezget a tejfakasztóról.
- Az rajtad áll, amíg kórházban fekszek, lesz időd ezeket a bulikat letudni. De ha kell, az én csapatomra is számíthatsz. Szerintem alaposan ereszd ki, mert utána egy nyugodtan  átaludt éjszaka is nagy kincs lesz. - mondjuk ezt át gondolva, nem biztos, hogy őt annyira zavarni fogja, ha éjjel felsír a gyerek, amikor alszik ágyút lehet mellette dörgetni, max átfordul a másik oldalára.
Közben megnézegettem a dobozt, ez az én lakásomból van, képek meg egyéb ilyen emlék cuccok vannak benne, félre is rakom.
- Egyelőre ez mehet a gardróbba, így, ahogy van a sarokba.
Közelebb húzok egy másik csomagot, hátha abban már ruha van, ééés bingó, és az övé, a laza cuccai, úgyhogy el is kezdem szét szedni, külön kupacba a különböző ruhaneműket. Mondjuk a ruha pakolás elég gyorsan fog menni, mert szépen össze van minden hajtogatva, max amit nem tudok azonosítani, azt bontom szét és hajtom újra, a munkaruháinak meg mindegy, mert azokat úgyis vasalni kell.

Felvetettem hogy azért áthívhat pár barátot ha már itt vagyunk a föld fölött, és mondja, hogy egy rendszeres látogatója biztos lesz, én pedig sejtem is, hogy kire gondol. Nem bánom, mert családtag, felőlem akár itt is alhat ha akar, de úgyse fog.
- És Oli nem rágja a füled, hogy látni akar? - folytatom a beszélgetést. Azt hittem, hogy szinte az első dolgok között lesz, hogy ránk rúgja az ajtót, hogy ezer éve nem látta Jennát és most azonnal nemtudom. Na mindegy, ő tudja, csak nem akarom hogy itt bezárkózzon nekem, és átmenjen totál antiszocba a mafiavárosi életünk után.
Közben bulizásra terelődik a szó, neki nem nagyon szabad vagy lehet, meg nem is bírná, de nekem lesz egy "kötelező" programom, a tejfakasztó. Felajánlja, hogy az ő társaságára számíthatok, ami segítség, tekintve hogy én eléggé megszakítottam a kapcsolatot a külvilággal amikor leköltöztem, és azóta se nagyon haverkodtam. Lentről meg nem nagyon akarok felhívni senkit bulizni. Közben nekiálltunk pakolászni, kaptam egy dobozt, hogy mehet a gardróbba, és már viszem is, nem kérdezősködöm. Ki tudja mi van benne, azért még lehetnek neki is kis titkai. Főleg azok után, hogy az első kis titkát az első nála töltött este leleplezte a kis róka. Ahogy visszaérek, már a ruháim is ott várnak, vihetem ezeket is, és kinézem magamnak az ajtóhoz közelebb lévő gardróbot, akkor az lesz az enyém, a dobozt úgyis a másikba tettem. Elkezdtem bepakolni a cuccokat, hogy kényelmesen elérhetőek legyenek, és használati séma szerint rendezettek, aztán megyek vissza a következő kupacért. Azt hiszem ezzel elleszünk egy ideig.