Folyosó

A hajó egyetlen magányos folyosója, amin át eljuthatnak az emberek a szobáikhoz és egy lépcsőn lefelé a hajtóműhöz és a személyzeti szobákhoz eggyel pedig fel a fedélzetre.

A régi topic

#1 2009-08-20 19:24:49
Morsus
Folyosó

A hajó egyetlen magányos folyosója, amin át eljuthatnak az emberek a szobáikhoz és egy lépcsőn lefelé a hajtóműhöz és a személyzeti szobákhoz eggyel pedig fel a fedélzetre.


#2 2009-10-01 16:44:27
Walter
Re: Folyosó
Lassan erőt veszek magamon, és a többiekkel együtt megindulok a folyosó irányába. Miller ügynök egyelőre önmagának tűnik, és kezében tartja az irányítást, ezért hallgatok rá.

- Miller ügynök, remélem, megbocsát, amiért megvágtam az imént, és amiért olyan illetlen módon viselkedtem a menyasszonyával. Nem tudom, mi történt velem. Ha majd alkalmam lesz rá, kapcsolatba lépek Rorschachhal, hátha ő is tapasztalt hasonló hangulatváltozást. Addig pedig vezessen, kérem, és a biztonság kedvéért folyamatosan tartson szemmel.

Nem lesz ez így jó, Walter. Isten keze kéne, hogy vezessen, nem ez a megbízhatatlan alak.

Nocsak. Jobban vagy? Már egész értelmesen beszélsz.

Igen, a dühroham elmúlt. Hála az Úr erejének.


#3 2009-10-01 19:34:45
Max Evans
Bóklásztunk már egy ideje és még mindig rettenet fáztam, szóval úgy döntöttem egy picit magára hagyom a kis bandát.
- Uraim, várjanak. – megvártam míg figyelnek, majd folytattam. – Remélem nem gond maguknak, de én is összeszedném magam, hogy használhatóbb legyek a nyomozás alatt, de egy pillanat és itt vagyok. – hadarom el gyorsan a hosszú mondatot majd egy enyhe kocogás formájában megkezdtem utam a szobám felé. Mikor megérkeztem a szobámba gyorsan elő kaptam a kulcsot a nadrágom egyetlen zsebéből ami a farán volt és ott is a jobb oldalon. Gyorsan magamra kaptam pár kényelmes ruhadarabot, amiben könnyedén mozoghatok. Egy rövid ujjú inget, térd gatyát és persze fehérneműt is, majd gyorsan vissza indultam megkeresni a többieket. Amint megtaláltam őket jeleztem, hogy megjöttem és folytattam velük az utunk.


#4 2009-10-01 20:28:17
Thorhalla
//Előzmény: Stephanie és Jon szobálya//

- Majd tőle is kérjen bocsánatot – mondta.
Miller még bólintott Walter-nak, hogy rajta fogja tartani a szemét mindvégig. Nem igazán akarta a férfit maga mögött engedni, hogy haladjon, ezért inkább mellette vagy mögötte baktatott. Közben mint kiderült mindenki vele tartott, ami miatt nagyon hálás volt a többieknek, így remélhetőleg sikerül a lehető leghamarabb utána járni a dolgoknak. Tobias felé is csak biccentett, amikor az közölte, hogy elmegy felölözni, így még őt is be kellett várniuk, noha még Shadow-ék sem voltak itt még mindig, noha biztosra vette, hogy kelleni fog nekik jó pár perc, amíg visszaérnek.
- El tudná mondani, hogy mit látott az alakból? – fordult Tyler felé. – Férfi volt, nő, milyen ruhát viselt, és minden apró részlet fontos lehet.
Miközben várta a választ igyekezett a folyosón mindenhol körbenézni, nyomokat keresni, amik arra az alakra utalhattak, akit Tyler emlegetett.


#5 2009-10-02 17:02:19
Tyler
-Hogy mi?-

Kapja fel a fejét Miller kérdésére, kicsit elmerült a gondolataiban, így csak fél fülel hallotta a férfi kérdését. Azért megpróbálja összekaparni magát, és válaszolni.

-Lássuk csak, inkább csak a sziluettjét láttam, de férfinak nézett ki. Nem igazán emlékszek rá hogy mit viselt, de mintha motyogott volna valamit...mit is...ja igen megvan. Egyre érdekesebb lesz. Ennyit mondott, aztán eltűnt.-

Tudja hogy nem sok, de tényleg csak ennyire emlékszik az egészből.


#6 2009-10-04 14:00:18
Max Evans
A csapatot nagyjából ott találta meg ahol hagyta őket, épp társalogtak, de a nőt aki elment másik két társunkért még nem láttam, ahogy a két fenn tárgyalt személyt se, szóval annyira nem siettem szépen lelassítottam mikor már ható távolságba értem, mikor megérkeztem megpróbáltam gyorsan értesülni az eddig megtudtakról Millertől aki ekkor épp a folyóson nézelődött.
- Uram, megtudtunk valamit az eseményekről vagy a fickóról akit kedves mutáns ismerősünk vélt látni a csetepaté alatt? Amúgy valami konkrétat keresünk itt a folyóson? – kérdem miközben megpróbálom felfedezni mit is néz Miller a folyóson.
- A hölgyek merre kószálnak? – fejezem be a mondani valómat Miller felé, a többiekkel különösebb beszélgetést nem kezdeményezek, de válaszolok ha tudok, az esetleges kérdésekre.


#7 2009-10-04 14:09:49
Walter
Némán sétálok a többiek mellett, még mindig a fejemet fogva. Annyira… zavaros minden.

Szedd össze magad, Walter! Nyomozók vagyunk! Ha Isten ereje velünk, ki lehet ellenünk? SENKI!

Igen, igen, rendben…

- Öhm… Megkérdezhetném az urakat, hogy Önök ittlétük során nem érzékeltek hirtelen… kedélyingadozást, amely máskülönben nem jellemző Önökre? Csak velem történt volna ez meg?

Ha ez igaz, akkor igen erőteljesen hat ránk ez a furcsa erő…

Ami nagyon rossz hír, Walter. Emlékezz csak az esetre a polgármesterrel.

Valóban!

Odalépek Miller ügynök mellé, és halkan megszólítom.

- Miller ügynök… Úgy sejtem, ez a mostani ügy összefüggésben lehet a polgármester elleni merényletkísérletekkel… Ami engem és Rorschachot illeti, mindketten éreztünk akkor is hasonló idegen befolyást az elménkre, mint most. Amit Ön is érzett akkor bizonyára… Ez pedig alátámasztja a fülesünket, hogy ezen a hajón készül valami.


#8 2009-10-04 16:37:03
Thorhalla
Tovább keresgélt a folyosón, igazából még mindig lényegében fogalma sem volt arról, hogy mit, de legalább addig is el tudta terelni a figyelmét arról, hogy a három nő még mindig nem ért vissza és hátha valamit észrevesz, amin elindulhatnak. Végigbaktatott a folyosón, hátha csak valamelyik sarkon befordulva haladt tovább az alak, mert nem hitte, hogy csak úgy eltűnhetett, közben nézte a plafont is, hogy észrevesz-e esetleg kamerát, amit elkérhetnek a biztonságiaktól, ha van valami. Amikor Tyler megszólalt felé fordult és végighallgatta, amit mondott. Szóval az alak még beszélt is és igen érdekesnek vélte azt, amit látott. Érdekes.
- Le tudná írni a hangját? – kérdezte. – Reménykedem, hogy csak rosszul látta és elsétált, nem pedig eltűnt és hagyott valami nyomot maga után…
Tovább keresgélt ezzel, mutánsokat emlegetett a rendőr. Ez így nem jó, ha ezt világgá akarja kürtölni, de szerinte is az volt a negyedik férfi. Már csak az kellene, hogy kitudódjon és pánik, illetve lincshangulat alakuljon ki a hajón. Főleg azok után, hogy mindenki úgy viselkedik, mint aki meg van bolondulva.
- Mutáns? – kérdezte vissza színtelen hangon. – Ha lehetséges és nem akar pánikot ezt ne emlegesse az úr érdekében. Még mindig rettegnek tőlük az emberek, már aki hallott róluk. Bármit, nyomot, egy darab anyagot, foltot, mindegy, csak elindulhassunk valamin. Azt mondta, hogy rendőr? Akkor viszont tudnia kellene, hogy mégis mit próbálok fellelni. A hölgyek fogalmam sincs, és konkrétum? Van egyezőség valamihez, de erről nem beszélhetek…
Reményei szerint elért a folyosó végére, még ott is körbenézett, majd pedig Walter felé fordult, amikor az megszólalt.
- Stephanie és én egyszerre még tegnap lenn először, mielőtt megszólított furcsa bizsergést, mind a ketten – vonta meg a vállát. – Majd pedig reggel, hallottam, hogy kinn van a mennyasszonyommal, de mégsem tudtam menni, nem tudom, hogy miért. nem vagyok hozzá szokva, hogy határozatlan lennék és most mégis az voltam, majd pedig olyan szinten féltékenység, amit korábban soha sem. Magánál gondolom a dühroham, amikor meg akarta ölni Stephanie-t.
Már lépett volna tovább, amikor Walter még odalépett mellé és halkan szólalt meg. Igen, ez sajnos neki is eszébe jutott, hogy ott voltak ilyen hasonló dolgok, de ez most mégis teljesen más volt, mint korábban. Ott mások voltak a körülmények és nem érzések voltak, hanem a cselekedeteiket nem voltak a sajátjaik. De valóban lehetséges, hogy van összefüggés.
- Itt urai vagyunk a tetteinknek – felelte halkan a férfinak. – Ott nem voltunk és egy S.H.I.E.L.D. nevű szervezet tisztázott mindenkit, mert tudják, hogy egy mutáns volt ott az elkövető. Lehetséges, hogy most is feljutott a hajóra, de ne vonjunk le egyelőre ilyen elhamarkodott döntést, remélem egyetért ebben.


#9 2009-10-05 17:03:14
Tyler
Tanácstalanul bámul Millerre.

-Sajnálom de nem tudom felidézni a hangját, annyira rövid ideig láttam. Aztán meg kitört a balhé és elvonta a figyelmemet...-

Válaszol a kérdésekre legalább olyan hanggal mint amilyen képet most vág.

-Amúgy én is éreztem valamit, mintha minden vágyam az lett volna hogy erre a folyosóra jöjjek, ahol a szobájuk van.-

Teszi hozzá a tapasztalatát ami hirtelen beugrott neki.

-Engem ez az egész egy kísérletre emlékeztet, az alak mondata és viselkedése, meg ahogy manipulálnak minket. És akárhogy is csinálja, elég erős lehet hisz egyszerre több embert is tud manipulálni....-

A mondat végét nyitva hagya utalva arra hogy nem lesz egy fáklyás menet ha elkezdi az egész hajót manipulálni.


#10 2009-10-05 21:49:47
Morsus
Tyler fejében gyanú támad, félelem, hogy talán akikkel beszél mind csalók. A többiek semmit sem éreznek vagy látnak, de Miller és Walter halalnad gyanús hangokat a folyosó végéről.


#11 2009-10-05 22:26:07
Walter

A S.H.I.E.L.D.? Pfha! Korrupt, istentelen szövetség az! Nem bízhatunk bennük, tudod jól, Walter.

Igen, bár van abban valami, amit Miller ügynök mond, nem?

Majd elválik.

- Értem, Miller ügynök. Mindazonáltal én egyelőre fenntartom az elméletemet. Kell lennie összefüggésnek. Ez a S.H.I.E.L.D. konkrétan elkapta a tettest? Az én szervezetem nem tud erről semmit, és amúgy sem bíznak a S.H.I.E.L.D. ténykedésében. Sajnálom, ha ezzel megbántom.

Közben furcsa hangokra leszek figyelmes, és megindulok a hang irányába.


#12 2009-10-06 00:46:34
Thorhalla
Miller csak megcsóválta a fejét, amikor kiderült, hogy nem igazán tudna visszaemlékezni Tyler arra, amit kérdezett. A második résszel pedig sajnos egyet kellett értenie, eléggé olyan hangzása és utóérzése volt ennek az egésznek, mintha tényleg az lenne. De ki vagy kik lettek volna arra képesek, hogy ilyesmit megtegyenek? Már megint mutánsok? Az utóbbi időben igencsak kezdtek túl sokat hallatni magukról és mint kiderült a férfi is úgy jött a folyosójukra, mint az a rendőr. Ez igazán érdekesen kezdett így alakulni. Végül pedig ismét a „pincérre” figyelt, amit mondott. Lehetséges, hogy tényleg van, bár nem nagyon akart ebben hinni, hiszen még mindig azon a véleményen volt, hogy két darab teljesen különböző okozat volt a két helyen. Noha tényleg nem lehetett kizárni az összefüggést. Tudtak a S.H.I.E.L.D-ről? Akkor többet tudott, mint maga Miller, mert az FBI nem igazán hallott erről a szervezetről korábban.
- Fogalmam sincs, ezt nem hozták a tudomásomra – mondta. – Nem tudom, hogy kik ők, korábban nem hallottam róluk, de tisztáztak a Time Square eseményei alól, így hálás vagyok nekik. És nem bántott meg a feltételezéssel.
Ebben a pillanatban saját maga is furcsa zajokat hallott a folyosó végéről és úgy tűnt, hogy nem ő volt az egyetlen ezzel kapcsolatban. Amikor Walter elindult a hangok irányába Boon-ra és Tyler-re nézett majd pedig intett a kezével mind a kettejüknek katonai jelekkel, hogy menjenek ők is arra. A megszokás hatalma volt, igazából fel sem merült a férfiban, hogy valamelyik társa nem érti ezeket a jeleket. Egy utolsó pillantást vetett a két társára, majd pedig óvatosan ő is elindult a hang irányába. És reményei szerint meg sem állt addig, amíg meg nem látta a forrását.

//Előzmény: Shadow és Sakura szobája//

Végül nem tudom, hogy mennyi idő után visszaértem arra a helyre ahol elváltam a többiektől. Ha azok, akikkel jöttem nem szóltak egy szót sem én sem tettem. Igazából nem értem, hogy Jon miért akar mindenáron ennyire hősködni ahelyett, hogy nyugton maradna. Két hete vállon lőtték, két napja fejen, most pedig megvágták a karját, ha így folytatja akkor még azelőtt leszek özvegy mielőtt egyszer eljutunk odáig, hogy feleségül vegyen. Egyszer, csak egyszer maradna teljesen nyugton. Senkit sem fenyegetett semmilyen közvetlen életveszély, így nyugodtan nyugton maradhatott volna. Igazából még ezeken morgolódtam, amikor végül sikerült kiszúrnom a folyosón őt és a másik három férfit is, akik vele voltak.
- Megvannak – mondtam a társaimnak és a kis csoportra mutattam.
Vajon mire jutottak eddig és sikerült nekik bármit is kideríteni? Futott át a fejemen a kérdés miközben elindultam a négy úriember felé.


#13 2009-10-06 17:11:39
Tyler
Míg a pincér és Miller beszélgetnek, mogorva arckifejezést ölt magára, s azon kezd gondolkozni hogy mégis mi a fenéért segít nekik. Hisz végül is idegenek, akárkik lehetnek. Sőt nem is akárkik hisz majdnem mindegyik ott volt a polgármester elleni merényletnél. Soha nem lehet tudni kit manipuláltak, vagy hogy nem-e az egyik tette. Ha valaki képes irányítani másokat akkor a mutációját sem nehéz eltitkolnia.
Nem is említve az őrült pincért meg az alakot váltó nőt. Akárkik lehetnek, lehet hogy ezt az egészet is ők csinálják, valami bizonytalan célért. Vagy csak szórakoznak. Jobb lesz ha lelép, mielőtt rosszabbra fordulnak.
El is indul visszafelé, hátrálva míg Miller meg a másik elindulnak előre. Addig-addig hátrál míg beleütközik az előbbi megtámadott nőbe.


#14 2009-10-06 21:05:00
Morsus
Walter egyenesen megindul a folyosó vége felén az alak, aki ott volt megpróbál nagyon gyorsan eltűnni a következő folyosón, de közben Steph érezhet egy megkönnyebbülést, mintha valami elengedné őt, de nem tudja mi az. Shadowékba pedig Tyler ütközik figyelmetlenségből.


#15 2009-10-06 21:25:38
Max Evans
Egy ideig még furcsállva nézem a távozó Tylert, de nem állítom meg, végül is erre a detektíves dologra mindenki önszántából jött, akkor lép le amikor akar, bár lehet, hogy valamit elhallgat, de erre inkább nem gondolok, főleg, hogy a gondolat menetet megtöri a többiek érkezte, éppen készülnék bemutatkozni, de a pincér megindul hirtelen a folyosón, így gyorsan én is utána iramodok.

- Várjon! Hova sietünk? Találtunk valamit? – kérdezősködöm miközben megpróbálom felvenni a pincér tempóját.


#16 2009-10-06 21:46:56
Walter
Utána, Walter! Volt ott valaki!

Tudom, tudom!

Feltehetőleg Miller ügynök is itt van valahol a nyomomban, így odaszólok neki.

- Miller ügynök! Készítse a fegyverét!

Egy másik alak is jön utánunk, de neki nem válaszolok, nem érek rá. Meg kell tudnom, ki somfordált itt a folyosón!

Csakis egy bűnös lélek lehetett. El kell kapnod!

Megpróbálom utolérni, ne aggódj!


#17 2009-10-07 08:22:35
Thorhalla
Csak egy kérdő pillantást vetett a távolodó férfira, aki végül elindult hátrafelé, igaz már az elejétől úgy tűnt, mint aki nem akart itt lenni különösebben. Azzal meg nem volt ideje foglalkozni, hogy rákérdezzen, hogy minden rendben van-e vele, mert a „pincér” rohanni kezdett a folyosón, a rendőr még rákérdezett valamit, mire ő sem várt tovább, hanem rohant a másik alak után. Egy kérdés még jött felé, igen most már valóban elő kellett volna venni a fegyverét, amit szándékosan az érzelmek hullámzása miatt hagyott ott a szobában, nehogy olyan dolog támadjon fel benne, amivel mészárlást rendez a hajón. Így látta a legjobbnak ezt a megoldást.
- Amit a szobában hagytam, hogy nehogy bárkinek is baja essen? – kérdezte.
Ezenfelül ha az ellenfelüknek fegyvere is van az már nagyon régen rossz, nem lenne elég, hogy az érzéseikkel szórakozik, de akkor még a fegyver is. Sőt, ha már itt tartottak, akkor az FBI igazolványa is a szobában maradt. De ezzel nem foglalkozott, igyekezett a lehető leghamarabb a folyosó végére érni és ott bekanyarodni abba az irányba amerre az alak eltűnhetett, reményei szerint nem lesz nehéz rájönni, hogy ki menekül előlük, mert feltehetőleg az is rohan, nehogy a három férfi véletlenül is utolérhesse.

Végre megláttam őket a folyosón, de ebben a pillanatban már rohantak is el mind a hárman, míg a negyedik férfi, aki mellettem ott volt a mentőautónál és, aki nem sokkal korábban lefogott nekünk jött. Ebben a pillanatban megtorpantam, mert olyan furcsa érzésem támadt. Egyik pillanatról a másikra hatalmas megkönnyebbülés, mintha valami elengedett volna. Nem, nem az, hogy Jon jól van és úgy tűnt, hogy nyomra akadtak, hanem valami teljesen más. Zavartan néztem a többiekre és körbe a folyosón is minden irányba, előre amerre a többiek rohantak és abba az irányba is amerről jöttünk. Egyszerűen nem értettem, hogy mire fel volt ez az érzés. Ez az egész annyira furcsa volt, zavart az egész szituáció. Mi vagy ki okozta ezt az érzést? Mármint tudni szerettem volna, hogy most miért is érzem azt, amit. Ismét körbenéztem, de nem igazán hittem, hogy bármit is megérezhetek, vagy megláthatok itt. Megcsóváltam a fejemet, lehetséges, hogy nem kellett volna idejönni. Még mindig igyekeztem rájönni, hogy mitől érezhettem azt, amit, de közben odafordultam a férfi felé, aki belénk jött.
- Hogyhogy nem ment a többiekkel? – érdeklődtem.


#18 2009-10-07 19:00:16
Tyler
-Bocs...-

A szó második fele lemarad mikor megpillantja kinek is ment neki. A nő enyhe félelmet és gyanakvást láthat az arcán. Csak nézi a nőt majd sietve kikerüli és megszaporázza a lépteit. Nem evett meszet hogy továbbra is ezek körül a gyanús alakok körül tébláboljon.
Az lesz a legjobb ha az utazás alatt nagy ívben kerüli mostantól őket.


#19 2009-10-08 00:07:07
Shadow
Sakurára pillantok a szobában, mikor kijelenti, hogy nem jön, s csak mosolyogva bólintok, majd megindulok a lány után... Nincs fegyver nálam, amit vihetnék, de talán is kell. Egy ideig megyünk, majd belebotlunk a kis kereső csapatba, meg nekem is jön egy fickó, aki elég érdekes képet vág, mire én csak végig mérem, majd hagyom, hogy távozzon.
- Ebbe meg mi ütött? - pillantok Stephaniera, majd a sarkon eltűnőkre.
- Mindegy is... megyek utánuk... - jelentem ki, majd rohanni kezdek arra amerre eltűntek Millerék, s próbálom beérni őket hamar. Amint sikerül, akkor oda szólok Millerhez.
- Látom, ha pihenni akarok, akkor tőled messze kell lennem Miller. - mondom, majd még hozzáteszem. - Sakura most nem jön, így kénytelen lesz velem beérni. Bár nyaralunk és nem a főnököm ilyenkor, de mi a parancs? És a helyzet ismertetést hagyhatjuk, olyan félelembe volt részem, amilyenben utoljára még kislány koromban... meg Stephanie is elmondta röviden a szitut. - hadarom el gyorsan, majd a többiekre pillantok. - Ki melyik csoport üdvöskéje, vagy szerencsétlen kezdők?


#20 2009-10-27 21:44:22
Morsus
A két férfi utoléri a kukkolót, aki ösztönösen rúgja gyomorba Waltert, hogy ezzel képes legyen hátrálni és egy nem szerény kést kirántani.
- Nem szabadna rám figyelniük.
Morogja a férfi teljes nyugalommal miközben mindenki szótlanul sétál el és nem is foglalkozik a késes alakkal.



#21 2009-10-28 07:41:29
Thorhalla
Miller nem méltatta válaszra Shadow-t, hiszen egyéb dolga is volt, mintsem a nő hirtelen jött rimánkodását hallgatni. Ezenfelül hihetetlennek találta, hogy a nőnek egyetlen önálló gondolata és cselekedete sincs, ő pusztán a segítségét kérte, hogy segítsen a végére járni ennek az egésznek, de mindent túlproblémázik. Futott tovább, nem akarta a válasszal lépéshátrányba juttatni magukat. Végül az utolsó sarkon való befordulás után beérték az alakot, akit üldöztek. Az meglepetésszerűen rúgott hátra és találta el a pincért, Miller-nek még volt ideje félreugrania és így megúszni, hogy őt is eltalálják. Most már kezdte bánni, hogy nincsen nála a fegyvere, de talán tényleg így volt a legjobb, hogy nem hozta magával, mert tényleg ki tudja, hogy kinek milyen baja eshetett volna, ha megint átveszik rajtuk az irányítást. Az alak végül megállt, akit üldöztek és egy nagyobb kést vett elő. Miller a járókellőkre sandított, akiknek mintha fel sem tűnt volna, hogy itt lenne. Védekező állást vett fel, hogyha szükséges, akkor kitérhessen az alak támadása elől.
- Lehet, hogy nem szabad, de akkor nem kellett volna szórakoznia az érzelmeinkkel – mondta a férfi. – Ki küldte magát és mire volt jó ez a kis reggeli közjáték?

Döbbenten néztem a férfira, hogy mitől ennyire gyanakvó és még a kérdésemre sem válaszolt, hogy miért nem ment a többiekkel. Úgy tűnt, hogy a mai nap folyamán tényleg mindenki igen furcsán viselkedett és ez nem akart javulni. Ms. Shadow is itt hagyott minket és a többiek után loholt. Nem akartam egyedül maradni, így még egy kérdő pillantást vetettem a férfira, aki igyekezett kerülgetni engem majd a többiek után siettem. Nem futottam, mint a többiek, csak megszaporáztam a lépteimet, ami az én magasságom és lábaim hosszát illetően véve nem volt éppen a leggyorsabb haladási mód. Egy idő után már semmilyen futást nem hallottam magam előtt, így nem tudtam elsőre eldönteni, hogy vagy lehagytak a többiek, vagy ténylegesen megálltak. Egy idő után végül elértem olyan távolságba, hogy meglássam őket és akkor láttam meg a férfit is, akivel szemben álltak. Egy hatalmas kést szorongatott és úgy tűnt, hogy senki sem vette észre, mert az utasok olyan nyugodtan gyalogoltak, mintha vakok lettek volna. Nem mentem közelebb innen csak igyekeztem valamilyen fedezékbe húzódni és onnan figyelni az eseményeket.


#22 2009-10-28 11:20:35
Walter
- MEGVAGY! MOST-- AGH!!!

Gyomorszájon rúgott ez a rohadék… A fenébe is, ez baromira fáj…

A hasamhoz kapok, és összecsuklok…

WALTER! KELJ FEL! IRÁNYÍTSD A FÁJDALMADAT! GYERÜNK!

Lihegve nézek fel, és megpróbálok felegyenesedni, amennyire tudok. Ki ez a férfi? Kés van nála…

Az az ostoba Miller meg nem hozta magával a fegyverét. Idióta ügynök. Szánalmas.

Nyugi, Rorschach, megoldjuk… Engem sokkal inkább aggaszt, hogy mintha mások nem is látnák ezt az embert. Megint csak képzelődnénk? Nem… Ez a fájdalom a gyomromban nagyon is valódi.

Miller már elkezdte a férfi kikérdezését, úgyhogy egyelőre csak figyelek, készen az üldözésre…


#23 2009-10-28 20:34:47
Tyler
A nő illetve azok akiket magával hozott végre eltűnnek az útból, így végre elmehet ezeknek a gyanús alakoknak a közeléből. Mielőtt belekevernék valamibe. Szaporázva a lépteit igyekszik a kabinja felé, nem nézve hogy kinek megy neki vagy kinek mit ver ki a kezéből. A célja hogy minél előbb elhúzza a csíkot.

-Az lesz a legjobb ha ki sem jövök az út végéig a kabinból...-

Dönti le félhangosan. Jobb ha még csak véletlenül sem keveredik ezek közé az alakok közé.

Utoljára szerkesztette Tyler (2009-10-28 20:35:04)


#24 2009-10-29 15:13:43
Max Evans
Még mindig próbálom beérni a pincért, elsőre észre se veszem a késes fickót, mert csak Walter figyeltem, majd mikor fenn akad a csávón szúrom ki a késével együtt. A többiek mellett lefékezem és végig néztem a fickón. Majd terpeszbe álltam és felemeltem a kezeimet magam elé, nehogy véletlen ha engem néz ki magának védtelen legyek. Miller ahogy megáll már rá is varja a fickóra, hogy ő zavarta meg az elménk. Elsőre nem is igazán értettem a férfi mondatát, de mikor feltűnt, hogy senki nem reagál a környezetünkből rá eszembe jut, hogy valami álcázó technikát használhat, ami valószínűleg nálunk nem vált be. Talán a telepata az érzelmeink zavarásával a fickó nyomára akart vezetni és talán ezért láthatjuk mi és ezért lehet meglepődve. Nem szólok semmit csak várok hátha mozdul vagy válaszol Miller kérdéseire.


#25 2009-11-02 20:27:59
Morsus
A késes utastársunk csak áll és mire reagálhatna a felsőbb szintekről egy lövés hangzik és a kapitány zuhan ki a hajóból a mellkasából pedig a jelzőfény lángja szikrázik.
- Kezdenek immúnisak lenni. Remek. El kell ezeket intéznek akkor.
Mondja a férfi majd a pengét bele dobja Millerbe és neki ugrik Walternek, hogy állon térdelje.

#26 2009-11-02 20:36:57
Walter
Ess neki, Walter! Kényszerítsd térdre! Most!

Fegyver van nála, Rorschach! Még a végén másokat is veszélybe sodrok, ha felingerlem!

Te nyomorult, gyáva féreg, te…

Rorschach, kérlek! Figyelnem kell! Most--

Hát ez? Lövés hallatszik, és amikor oldalra nézek, egy férfit látok kizuhanni, akinek a mellkasából jelzőfény szikrázik… Megölték! Ez…

… a kapitány volt, igen. WALTER! A FÉRFI!

Mi…?

Amikor újra a késes alakra nézek, az épp beledobja fegyverét Miller ügynökbe, majd nekem esik. Megpróbálom kikerülni a rúgását, és ha sikerül, egy rúgással válaszolni a rúgására. Az egyensúlyából próbálom kibillenteni, és a térdhajlatait célzom, hogy összerogyjon, és le tudjam fogni…

Ha eltalál, akkor megpróbálok minél hamarabb talpra állni, és ugyanezzel a támadással leteríteni valahogy…


#27 2009-11-03 10:10:11
Thorhalla
A többiek nagyon nem tettek semmit sem és a férfi, akivel szemben álltak egyelőre nem mozdult. Lövést hallott a magasabb szintekről, majd a szeme sarkából meglátta azt, hogy a kapitány lezuhant és a mellkasában a jelzőpisztoly lövedéke világít. Szóval az ellenfelük nem volt egyedül, hanem többen is voltak. Túl későn ébredt rá, hogy hibázott azzal, hogy hagyta, hogy a lövés elvonja a figyelmét. A következő pillanatban fájdalom hasított a testébe és fél térdre rogyott, ahogyan a hatalmas tőr beleállt a testébe. Látta, hogy az alak most már nem törődött vele, hanem egyenesen a pincérre vetette magát. Csak abban tudott reménykedni, ha Stephanie itt van lesz annyi esze a lánynak, hogy menekül és nem próbál meg hősködni. Megvárta, amíg az alak mögé kerül és teljes egészében a pincérrel kezd foglalkozni. Felnyögött, és igyekezett magából kihúzni a kardszerű fegyvert, vagyis nagyobb tőrt, amit az ellenfelük belevágott. Ha sikerült, akkor a jobb kezébe fogta a fegyvert markolatnál, míg a ballal a sebét próbálta leszorítani és igyekezett talpra állni. Ha mindez sikerült, akkor feltehetőleg háttal áll neki az alak, a késsel támadott és megpróbálta végigvágni az alak hátát vele, hogy ezzel is lassítsa és időt nyerjen a többieknek, hogy ők is tudjanak valamit tenni az alak semlegesítése érdekében.

Figyeltem továbbra is lapulva az összecsapást, meglapulva, hogy ne legyek feltűnő. Felsikoltottam, amikor egy lövést hallottam, majd láttam valamit kizuhanni és lezuhanni nem is olyan messze tőlünk, a rettegésem tovább fokozódott, amikor felismertem, hogy a kapitány volt az, aki lezuhant holtan egyenesen a tenger felé. A csata pedig tovább folytatódott, láttam, hogy a férfi hajítja a fegyverét és egyenesen Jon-t találta el. Rettegve zuhantam térdre, miközben dermedten figyeltem az eseményeket, ha nem teszek valamit meg fogják ölni… és ezt pedig nem akartam. A férfi pedig nekiesett a pincérnek is. Valamit tennem kellett és egyetlen egy dolgot tehettem azt, amit nem akartam és amitől talán még jobban rettegtem, mint attól, ami ott zajlott.
- Könyörgöm mentsd meg őt… - suttogtam félve, úgyis tudtam, hogy emlékezni fog rá. – Csak ennyit kérek és ígérem, hogy nem foglak ennyire elnyomni a továbbiakban, könyörgöm neked…
Igyekeztem behúzódni valahova, ahol nem lát meg senki és nem figyel rám, ha sikerült egy ilyen helyet találnom, akkor még vettem egy mély levegőt és nekiláttam annak, hogy elmondjam a verset, ami feloldja Thorhalla átkát…
- A sötétség elszabadult, láncait tépte szét… - suttogtam, majd ha nem zavart meg senki, akkor végigmondtam a verset.


#28 2009-11-03 21:52:18
Max Evans
Késes csóka nem sieti el a válaszokat, sőt nem is igazán mutat rá hajlandóságot, hogy elregélje rövid de valószínűleg annál hosszabb történetét, főleg csak áll. Majd a kapitány zuhan le valószínűleg a kapitányi hídról és a jelzőfény füstölög a testéből, normál esetben rábambulnék a dologra, de most nincs rá időm hirtelen megindul a késes csóka és el is hajítja fegyverét egyenesen a mellettem álló férfiba, majd a pincérnek ugrik, mikor észreveszem, hogy merre is tart megpróbálok az útjába kerülni és ahol már kisebb a lendülete ott lecsapni és földhöz vágni a csávót egy halántékra mért ütéssel. Ha sikerül megnézem Miller sérülését és ha rendben van akkor a kapitányt is, meg a kiindulási pontját is, majd ha lehetőségünk engedi a többiekkel tovább indulok abba az irányba.


#29 2009-11-03 22:45:26
Morsus
A kés eltalálja Millert mire Steph elkezdi varázsigékkel Hallává alakítani magát és Tobi meg Rorschach egyszerre támad a férfinak, így ők hárman egymásra esnek.
- A pokolba!
Morogja a férfi miközben Tobi akarja megütni és hátrébb menni, hogy feltudjon kelni.


#30 2009-11-04 02:01:15
Shadow
Nem kapok választ, de nem is érdekel főleg, hogy az ipse harcolni kezd, azonban igen csak későn reagálok és a figyelmem az események eléggé lefoglalják, vagy nem tudom, mert nagyon nagy késéssel szállok be a küzdelembe. A Miller csaja motyog, míg a főnökből egy tőr áll ki, s a kér férfi meg a közös ellenfelünknek esik, aki próbál menekülni. Hát én is belevetem magam a küzdelem, pontosabban rávetem magam a fickóra, mint egy tigris, bár jelen esetben, ez nem csak hasonlat, mert alakváltással szó szerint úgy vetem rá magam, hogy egy kicsit rávegyem arra, hogy maradjon nyugodtan. Ha kell akkor a karmaim mélyesztem a férfi testébe, hogy nyugton maradjon.
- A saját érdekében... - morgom egy „kedves” mosoly kíséretében - … maradjon nyugton... Ha sokat ugrál még véletlen rossz helyre rakom a karmos mancsaim... - szemeimben gyilkos fény csillan, miközben csak az ellenfelünket figyelem, s próbálom elérni, hogy ne nagyon ugráljon, már ha sikerül.


#31 2009-11-04 10:07:58
Thorhalla
Az utolsó sornál tartottam, amikor végül mégsem fejeztem be a verset, hogy átváltozzam. A helyen ahol voltam félve rogytam le a padlóra a hátamat a falnak vetve. Nem mertem megtenni, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy szinte ez az egyetlen esélyem arra, hogy tenni is tegyek valamit. Azonban féltem megtenni, nem voltam kész arra, hogy eldobjam az egész életemet magamtól azért, hogy ezt megtegyem. De ha Jon meghal, akkor örökké átkozni fogom magam azért, mert nem tettem meg. Ha pedig életben marad, akkor nem akartam megtenni. Patthelyzet, miért voltam ennyire tehetetlen és semmirekellő. Tökéletesen tisztában voltam, hogy Thorhalla mennyire átkozott valakit azért, hogy egy ilyen testbe került, mint az enyém. És azt hiszem, hogy tényleg igaza volt ezzel kapcsolatban és abban is, hogy nem engedne többé érvényesülni, hacsak egyszer is megkapná az irányítást. Így inkább csak a földön ültem tehetetlenül, a kezeimet a fülemre tapasztottam, mert nem akartam a csatazajt sem hallani és… legye vége és kerüljön elő Jon egyben, semmi mást nem szerettem volna.

Még mindig lassú volt, mert nem tért ki a kés elől, így az eltalálta. Felüvöltött fájdalmában és a lábai is megroggyantak. Nem is tudott ebben a pillanatban talpon maradni, mert a fájdalomtól fél térdre zuhant. Igyekezett egy kissé odébb kerülni, hogy legalább addig ne legyen pontosan a csatázók között, amíg meg nem szabadul a késtől, amit belé dobtak. Hallotta a másik férfi hangját, hogy átkozódik és végre valahára Ms. Shadow is csinált valamit azon kívül, hogy a száját jártatja és nem csinál semmit. Ha most végre sikerült kissé félre húzódnia a többiektől, akkor megpróbálta kiszedni saját magából a kést, már ha úgy ítélte meg, hogy ezzel nem árt többet magának, mint amennyit használna ez a dolog. Egyelőre most nem akart beavatkozni, a sebére szorította a bal kezét, a jobba a kést fogta meg, ha szüksége lenne rá, akkor még használni is tudja. Jelenleg csak akkor akart bármit is tenni, ha a korábbi késes férfi valamilyen módon menekülni akarna, akkor vagy utána vetné magát, vagy ha jól rá lát, akkor a saját kését küldené a férfi hátába.

//Félre lett értve, azt hittem, hogy a kés már előző körben betalált, azért nem tértem ki előle és írtam úgy, hogy eltalálta… így jártam.//


#32 2009-11-04 17:18:58
Walter
- NYUGODJON LE, EMBER!!! KI MAGA??? BESZÉLJEN, ÉS NEM ESIK BÁNTÓDÁSA!!!

Próbálok a férfi fölé kerekedni, miközben segítséget is kapok egy másik alaktól, aki velünk tartott.

Nem megnyugtatni kell, hanem legyőzni! Üsd ki, aztán majd én kihúzom belőle, amit tudni akarunk, ha kettesben hagysz vele…

Túl sokan vagyunk most itt ehhez… és nekünk most kellenek a válaszok! Nem érünk rá megkínozni ezt a férfit!

Jól van… Lássuk, beválik-e a módszered.

- Uram! Ha bevall mindent, bizonyára eltekinthetünk majd attól, hogy a kormány ügynökére támadt!


#33 2009-11-05 21:48:54
Morsus
A férfit Shadow a földre viszi és Walterrel együtt ott is tartják ameddig Miller a sebét ápolja. A kérdésekre a férfi nem reagál mintha nem is venné ember számba a társaságot.
- Az istenért küld el ide az egyik barmot már! Nagyon unom ezeket és az egójukat!
Majd oda veti a párosnak teljes lenézéssel.
- El se hiszem, hogy iylen debilek lettek először immúnisak a manipulálásra.


#34 2009-11-05 21:57:38
Walter
Miről beszél ez az alak? Sőt… kivel?

Vagy olyan, mint mi… vagy teljesen elmebeteg… vagy valakivel telepatikus kapcsolatot tart fenn. Ami alátámasztaná a telepata mutáns jelenlétének elméletét. Vigyázz vele!

- Milyen manipulálásról beszél, jóember? Az ég áldja meg…

Ezt nem egyedül vitte véghez ez az alak. Volt segítsége. Biztos.

Akkor talán tudd meg, ki volt az, Walter. Lehetőleg még ma!

Argh… Túl sokan vannak itt…

Odafordulok a különös kinézetű nőhöz, aki lefogja velem a fickót.

- Most már rendben lesz. Menjen, segítsen Miller ügynöknek. Bízza rám ezt az alakot.


#35 2009-11-06 10:39:28
Thorhalla
Úgy tűnt, hogy a férfit igen hamar sikerült a túlerőnek lenyomni és semlegesíteni. Most már teljesen mindegy alapon az övébe tette a tőrt, amit magából szedett ki, hála annak, hogy mostanra nem egy helyről vérzett a ruhájának már így is teljesen mindegy volt. Lassan nem volt olyan pont a testén, ami ne fájt volna, a válla és a feje, mert mind a két helyen meglőtték. A mai napon eddig csak kétszer vágták és szúrták meg, de azért még mindig érzett egyelőre kellő erőt magában, hogy talpon maradjon. És amúgy sem akarta, hogy ez az alak, a pincér egyedül maradjon a gyanúsítottal.
- Nem kell segítség jól vagyok – mondta. – Keressünk egy üres szobát és hallgassuk ki a „barátunkat”. Shadow maga pedig vegyen már fel egy emberi alakot mielőtt pánikot okoz ezzel a külsővel!
Nem mintha nem lenne pánik, ha kiderülne, hogy manipulálják a hajón levőket, illetve, hogy a kapitány meghalt és fegyveres őrültek rohangásznak a hajón. Ennyit arról, hogy békésen pihenve és nyaralva tölthet pár napot a barátnőjével. Odalépett az alakhoz és igyekezett leütni egyetlen ütéssel vagy rúgással, éppen hogyan esett neki a leginkább „kézre” az illető. Nem kellett még az is, hogy másokat is idehívjon és felkeltse a figyelmüket. Azonban ha sikerül leütni, akkor akár gyorsan el is tűnhetnek erről a helyről azelőtt, hogy az alak társai még ideérnének és újra harcolniuk kellene.

Hallottam, hogy vége van a csatazajnak és több különböző hangot is hallottam arról a részről, ahol korábban a csata folyt. Lassan feltápászkodtam a földről, noha még mindig reszkettem a félelemtől és az ijedtségtől. Megkapaszkodtam a hajó, vagyis a folyosó falában, hogy meg tudjam magam tartani, mert remegett a lábam. Előtántorogtam a folyosóra, majd a hangok irányba haladtam. Kinéztem a folyosó sarkán a társaságra és megláttam azokat, akik előre rohantak, hogy egy másik alakot tartanak sakkban. Jon-on akadt meg a szemem, ahogyan az új ruhája is véres volt, és ezúttal nem a karja miatt. Asgardra… vagyis édes istenem, előbb vagy utóbb meg fogja öletni magát, ha így folytatja. Nem szóltam hozzájuk, nem hittem volna, hogy képes leszek egyetlen értelmes szót is mondani, csak lassan indultam a társaság felé.


#36 2009-11-06 23:51:55
Shadow
Sikerül az alakot leteríteni, s hallgatom amit mond, majd a fickóra pillantok, aki Millerhez küldene, aki azonban kijelenti, hogy neki nem kell segítség, s közli, hogy felvehetnék egy emberi alakot. Gonosz mosoly ül a pofámra, ahogy a leterített alakra nézek.
- Ohh szóval debilek... - morgom, majd hátra szólok. - Természetesen Főnök, nem venném a lelkemre, ha pánik lenne. - ezzel alakot váltok, s felveszem a megszokott lány külsőmet, bár ez minden bizonnyal nem épp kellemes érzés lehet a fickónak aki a földön fekszik, ugyanis a férfiúi büszkeségén állok az egyik lábammal.
- Szóval akkor el kéne vele egy kicsit beszélgetni ugye? - teszem fel a kérdést egy nyújtózkodás kíséretében, mint aki észre se vette, hogy „véletlenül” rossz helyen áll, majd gonosz, hideg tekintettel nézek le a fogolyra. - Ne féljen főnök... eme kis madárka nem sokára dalolni fog! - egy kicsit jobban ránehezedek arra a lábamra, amivel „rossz helyen” taposok gonoszan vigyorogva, majd eme vigyor egy pillant alatt eltűnik, s a hangom is eléggé tárgyilagossá válik. - Egy utolsó igaz éneket...


#37 2009-11-07 22:10:53
Morsus
Hőseinknek nem volt ideje bármit is tenni, mert egy szellem lény jelenik meg, aki félre löki Shadowt és Walter.
http://media.comicvine.com/uploads/1/15776/490206-chakra_super.jpg
A kése fickó felpattanva indul felfelé a fedélzetre idegesen miközben a szellem alak szétfoszlik.
- Még hogy ez a meló könnyű lesz! Már vesztettem egy kést!
Morogja a fickó.


#38 2009-11-07 22:19:56
Walter
Meddig fog még lábatlankodni itt ez a sok amatőr? Távolítsd el őket, Walter!

Azon vagyok, elhiheted!

Miller kiabál, a lány alakot vált mellettem… Ó, csodás, ez az az alakváltó mutáns…

- Ne alkalmazzon erőszakot, kérem! Így nem fog megtörni!

Ó, dehogynem! Én is ezt tenném. Ügyes.

Na jó, most akkor sem kellene--

Hirtelen egy lökést érzek, lezuhanok az alakról, és amikor felnézek… egy… szellem?!

Ostoba. Szellemek nem léteznek, leszámítva persze a Szentlélek áldott szellemét. Ez megint valami mutáns trükk lesz.

Gyorsan megpróbálok felállni, és a szellemszerű lénnyel egyelőre nem törődve a menekülő férfi után iramodok…


#39 2009-11-08 03:16:19
Thorhalla
Bólintott Shadow-nak, amikor a nő végül közölte, hogy visszaváltozik rendes alakjába. Azonban, amikor nekilátott kínozni a férfit felszisszent Miller, hogy ezt talán így mégsem kellene és amúgy sem volt a kínzások híve. Szerencsére a pincér is nekilátott szólni, hogy fejezze be, de félt, hogy nem lesz elég, és annak az alaknak nem fogja befejezni, amit elkezdett. A nőre nézett, majd le a fogolyra és vissza a nőre.
- Hagyja abba Shadow! – mondta. – Ez így nem törvényes…
És még ebben a pillanatban sem tudott ettől elszakadni. Ekkor jelent meg egy alak, ami igazából szellemre hasonlított és lökte félre pincért és a nőt a fogoly útjából. Aki így fel tudott pattanni és elindulni az egyik irányba. A pincér se szó, se beszéd elindult utána. Jon oldalra nézett és felszisszenve odalépett a közben megérkező Stephanie mellé.
- Nem hagylak itt, szóval te is jössz, ott jobban tudok rád vigyázni – mondta aggódva, ezzel kézen fogta Steph-et, még egy pillanatra hátranézett, majd a máskor megszokott hivatalos hangnemben szólalt meg újra. – Shadow szedje össze magát és jöjjön azonnal!
Ezzel ő és a lány is elindult Walter és a menekülő alak után olyan gyorsan, ahogyan csak tudtak haladni.

//Folytatás: Fedélzet//

Döbbenten figyeltem az eseményeket, ahogyan az alakváltó nő éppen kínozta a földön fekvő alakot. Még szinte oda sem értem, amikor egy szellemalak tűnt fel a triónál és a két „barátságos” személyt félrelökte, így esélyt adva a férfinak a menekülésre. Ha felém tartott volna, akkor igyekeztem volna kitérni a lehető leggyorsabban, de így nem volt rá szükség. Még lehetett hallani, hogy motyog valamit az orra alatt, ahogyan menekülőre fogta. Igazából én nem akartam menni, inkább csak elcipelni Jon-t az egyik orvoshoz, hogy ellássa a sebét, hiszen én ezt láttam a lehető legfontosabbnak a jelen pillanatban. azonban ő nem így vélte, odalépett mellém és a szabad kezével megfogta az enyémet. Döbbenten néztem rá, ugye nem gondolta komolyan, hogy utána akarunk menni? Hiszen leszúrta, megvágta és lehet, hogy halálosan megsebesítette. Azonban tiltakozni már nem volt időm, mert a lehető leggyorsabb tempójában már el is indultunk a pincér és a menekülő után. Reméltem, hogy a parancsra Miss Shadow is fog jönni… miért? Miért kell nekem ennyire vonzanom a bajt?

//Folytatás: Fedélzet//