Qymaen jai Sheelal

Név: Qymaen jai Sheelal
Egyéb név(i):-
Faj: Idegen/Kaleesh
Nem: férfi
Jellem: entj
Születési helye és idő: Kalee, ME27
Kor: 31
Család:
Foglalkozás/kaszt: A Czerka Részvénytársaság magánhadseregébe tartozik, rugalmas feladatkörben
Testmagassága: 216 (cm)
Testsúlya: 160 (kg)
Szeme színe: Sárga
Haja színe:
Bőre színe: Sötétvörös
Különleges ismertetőjel: exoskeleton
Egészségi állapot/ betegségek:

Életrajza:

- Felismeri ezt?
Láttam már Geelant korábban is, de majdhogynem elfelejtettem, mennyire visszataszítóak élőben.
Ez a példány sötét sárga bundás, széles pofájú hím, kicsiny szemei gyulladtan vöröslenek. A nyakában függő holmit egyenest a képembe lógatja, mintha mindeki ugyanolyan rövidlátó volna, mint ő maga: fejjel lefelé is egyértelmű, hogy tudnom kellene, mire céloz. Sötét, vékony szíjra fűzte fel a csontokat; leginkább hosszú fogakra vagy rövid, hegyes agyarakra hasonítanak.
Továbbra is a tekintetét állom.
- Nem érdekelnek a csecsebecséi.
Elvigyorodik, az arcát uraló kifejezés mégis dühös marad, mintha nem tudna egészen parancsolni a vonásainak. Ökölbe szorítom a lábfejem, és húzni kezdem a szűk lánccsomóból kifelé. Félúton elakadok. A Geelan még az eddiginél is közelebb hajlik.
- Pedig a sebészek, akiktől kaptam, azt mondták, hogy nehezen vált meg tőle.
Egy pillanatra megszűnik a recsegés, ahogy megfeledkezem a béklyó feszegetéséről: akaratlan pillantok a függőkre a szíjon meg a jövevény gusztustalan mosolyára. A szívemen átfolyó folyadékkeverék néhány fokkal lejjebb hűl, aztán ismerős harag lódítja meg újra.
A sárga bestia élvezettel folytatja.
- Én magam akartam levágni, de a Czerka biotechnikusai sem hajlandóak mindenre, még pénzért sem. Meg kellett elégednem ennyivel. A sebészeik azt mondták, a kóma ellenére is folytak a könnyei, amikor megnyúzták a nyakától a füléig, aztán átvágták az inakat és lefűrészelték az állkapcsát. Emlékszik még a fájdalomra? Remélem, igen.
Ellép tőlem, és sokadjára is végigmér: a hátam mögött elektromágneses bilincs tart fogva, ám a vállamat kifordítva ezt előrevehetném. Az igazi gond a bokámnál van, ahol a dupla ízületet egy számomra ismeretlen lakat és a hozzá tartozó láncgombolyag tartja fogva. Eltépni nem fogom, ahhoz pedig, hogy szétfeszítsem, valahogyan el kellene érnem a lábammal.
És akkor megölöm a Geelant.
- Rengeteg Kaleesh átment a kezeim között - folytatja zavartalanul. Egy pillanatra mintha megfeledkezne rólam. - Több ezren. Mindet el tudtam adni; én voltam a Yam'rii vadászok legfőbb kereskedelmi kapcsolata. De ezt már tudja; ezért van itt. Iszonyú pénzt csináltam magukból, pedig ha engem kérdez, borzalmas rabszolgák. Barbár, primitív faj, vérszomjasak, vadak és ostobák. Biztos nem tőlem hallja először. A lényeg, hogy a megérzéseimre kellett volna hallgatnom, és egyetlenegyet sem átvenni a bogárfattyaktól.
Ismét felém fordul: az agyaraimat büszkén visszaakasztotta a nyakába, mint egy harci trófeát, pedig soha életemben nem találkoztam még vele.
De lesz alkalma kiérdemelni. A jobb lábam hátulsó karma végre beleakad a zárt lakatba, és én taposni kezdem a vastag fémszárat. Érzem a ruganyos ellenállását; nem olcsó holmi.
A vendéglátóm nem ide figyel.
- De kapzsivá váltam. Amikor a vadászok elmaradoztak, úgy döntöttem, hogy megkerestetem őket, nehogy valaki mással kössenek egyezséget a hátam mögött.
Csak fél füllel figyelek: audioreceptoraim nem a mondanivalójára fokuszálnak, de a történet akaratlanul is hallgatóságára talál. A Geelan egy helyben áll, mintha túlságosan lefoglalná az emlékezés.
- Két fiam ment utánuk a megbeszélt helyre. Alig voltak többek kölyöknél. A hajó rendben megérkezett, de a fedélzeten nem rabszolgavadászok várták őket.
Újból a tekintetem keresi, és most örömmel fogadom azt, mert tudom már, hol láttam a fajtáját legutóbb. A két sárga bundás kölyök a Tovarskl világán, meg a szánalmas zsoldosaik.
Túl könnyű volt.
Rövid, horkanó nevetés szakad fel belőlem. Hát ez az oka, hogy ekkora lakatot tett rám!
- Sírva könyörögtek, amikor elvágtam a nyakukat - duruzsolom élvezettel, meg sem rezdülve. - Látnia kellett volna. Pénzt ajánlottak nekem! Elhiszi? Mintha olyan kapzsi és gerinctelen lennék, mint maguk. Azt a kevés idejüket mind erre pazarolták el.
Undok ábrázata megvonaglik, de nem fordul el tőlem: megkövülve bámul, egy hosszú pillanat óta levegőt sem vett.
Ha tudnék, rávicsorognék.
- Mondja csak, maga ocsmány, nyáladzó féreg: maga hány kreditet fog felajánlani, amikor megfogom a pofáját meg a lábát, és húzni kezdem kétfelé? Fog-e mást is mondani, vagy csak a pénz ömlik majd a szájából, egyre több és több, ahogy a fájdalom növekszik és birokra kel a fösvénységével?
Teljes erőmből megnyomom a lakatot, de az még tart. Forgatni kezdem a másik lábfejem, hogy azzal is belekapaszkodhassak.
- Mennyinél fogunk tartani, amikor kettészakítom? Tudja előre? Vagy saját magát is meglepi vele?

Harag uralkodik el a vonásain, karmos mancsával vakon felém csap, hogy aztán megrázza fölszisszenve, ahogyan a duracél bordáimtól sajgó ujjait visszarántja. Gyűlölködő pillantást vet rám.
- Rengeteg pénzembe, időmbe és befolyásomba került, hogy a világukon bosszút álljak - vicsorogja. - Közel jártam. Nem gondoltam volna, hogy a Czerka fogja kihúzni magukat a pácból. Mint ahogyan azt sem, hogy maga akármeddig hajlandó elmenni ezért a semmit sem érő világért. Ők álltak elő az egyezséggel, nem? Maga magát adja, ők meg gyorssegélyt nyújtanak a bolygónak.
Hallgatok, a lábam karmaival kitartóan tapogatózva. Izzó gyűlölet forr bennem iránta: türelmetlenségtől feszes idegekkel várom, hogy rászabadíthassam.
Fogékony lehet a hangulatváltozásokra, mert hirtelen szusszan egyet.
- Végső soron magából is csak olyan rabszolga lett, mint amilyet én csináltam a fajtársaiból - jegyzi meg újfajta elégedettséggel, a hangképző rendszeremből kiszűrődő mordulást figyelmen kívül hagyva. - A vállalat méregdrága sebészdroidjai kibelezték és felkoncolták, a vérét egy vödörbe mosták fel és a csatornába öntötték. A csontjai egy szemétlerakóban penészednek. Ezért nem jár dicsőség, Qymaen jai Sheelal. Ha jól tudom, Kaleesh hagyomány szerint ennél nagyobb szégyent elképzelni sem lehet.
Hatásszünetet tart, egyértelmű gyönyörrel figyelve a dühöngésem.
- Milyen érzés a részvénytársaság tulajdonának lenni? - üti tovább a vasat. - Tőlük akár meg is vehetem magát, ha úgy akarom. Lehet, hogy ezt kellene tennem, hogy aztán hazaküldjem egy-két feladattal. Mit gondol?
E pillanatban a bal lábfejem hátsó karma végre átbukik a lakat fényes fémívén, csatlakozva a jobbhoz. A bokáim nehézség nélkül fordulnak kifelé, túlfeszítve a vadonatúj pántot, és a kettős fogás ellen immár nincs semmi esélye: vérfagyasztó, tompa roppanással reped végig a szár, kiszakadva a foglalatból, s a lánc sebesen tekeredni kezd lefelé a súlyom alatt. Gyorsabb vagyok, semhogy lezuhanhatnék - a vállam kifordítva könnyedén emelem át a bilincset a fejem fölött, előrehajolva megragadom a mennyezetbe fúrt gyűrűt, amelyen átfűzték a fénylő fémszemeket, aztán elengedem, és visszhangos döndüléssel megérkezem a sárga bundás rabszolgakereskedő elé.
Amaz az arcát fedő rövid szőr alól holtfehéren néz föl rám. Megragadom az inget a mellén, mielőtt a menekülés akár csak megfordulhatna a fejében: jobb lábam ujjai a bokájára kulcsolódnak, szorításukban vergődni kezd, mint aki rémálomból ébred, de még nincs egészen tudatánál.
- Ne...! - nyögi, tágra nyíló szemében rettegés tükröződik. A szája széle remeg.
Elengedem a ruháját, és a kezem a pofájába erőltetem; durániumujjaim könyörtelenül fúródnak a szájpadlásába. Éles fogai eredmény nélkül csikorognak az ízületeimen, torkából szűkölő, ugató hangok keveréke szűrődik ki.
- Mondja akkor! - biztatom morogva. - Mondja, halljam: mennyit ad értem? Elviszem az ajánlatát szívesen. Csak vigyázzon... még kiderülhet, hogy többe kerülök, hogysem igazán megérné.
Esdeklő hangon sivalkodik, mancsai a csuklóim összefogó bilincsen kaparásznak. Szétfeszített szájából véres nyál csorog a nyakába, eláztatva a talizmánját, végtagjai remegnek. Húzni kezdem. A bokáját lefelé, a fejét felfelé: odabenn ropogva helyezkednek az apró csontocskák, szemsarkai nedvesen megnyúlnak.
- Ne szégyellősködjön. Összeget! - követelem haragosan és ő vergődve engedelmeskedik: zokogva sorolja az egyre növekvő számokat, mígnem nyálkás tutulása minden egyebet elnyom, még a bőre, az ízületei recsegését is. Nem bírja túl sokáig. A teste szinte azonnal feladja, a végzetes feszültség az élettel együtt illan el belőle. A megcsonkított tetemet a földre ejtem, aztán beletúrok az átázott zsebébe.
Túl könnyű.


A néhai Geelan hajója szükségtelenül nagy és feleslegesen drága. A fedélzeten alighanem könnyűszerrel megtalálhatnám a nevét, ha érdekelne, ámde nem sikerült annyi tiszteletet kivívnia, hogy törődjem vele és még véletlenül sem akarom megkockáztatni, hogy megragadjon az emlékezetemben. Mondanivalóját az agyam hátulsó rekeszébe száműzöm, lezökkenek a pilótaülésbe és gyors, kopogó gombnyomásokkal bejelentkezem a fő fedélzetkezelő rendszer parancskönyvébe.
Nem fűlik a fogam az emberei hajszolásához: ahogyan végigdöngtem a folyosón, messziről hallani lehetett, hogy mind egy szálig menekülőre fogják.  
Üzenet villan fel a központi kijelzőn.
>Figyelem: Ha továbblép, a fedélzeti nyomáskiegyenlítő és légminőségszabályzó lekapcsol.<
>Művelet folytatása<

A beálló csendben, miután a nyomásszabályzó szelepek finom elektronikája nyugovóra tér, a világítás félszakaszba esik vissza és a hajó elmerül az ablakokon túli sötétségben, hirtelen maradok magamra.
Akármennyire is félresöpörtem és elzártam a szerencsétlenül járt lélekkufár szavait, a néma üresség előcsalja őket és mielőtt észbe kaphatnék, visszafelé nézek.
Vissza az első lövésre, amit éppen rabszolgavadászokra adtam le, éppen egy Czerka Outland mesterlövészpuskával. Kitűnő találat volt, annak ellenére is, hogy a fegyver túlságosan nagy volt nekem, s az agyát nem tudtam a vállamhoz támasztani: a megmaradt célpontok szétrebbentek, de csak négyen voltak, az Outland tölténytára pedig nyolc férőhelyes.
Ez az emlék első egy hosszú, zsúfolt sorban. Az ellenség ugyanaz maradt és nem akart elfogyni, én pedig nem akartam feladni: már régóta belenőttem az Outland hosszú szíjába, mire először sikerült megszabadulni tőlük.
De azt nem egyedül tettem. Ketten voltunk.
Felugrom az ülésből, ingerülten írva le egy kört a vezérlőben. Eleget haladtam lépésben: végigtanulmányozom a pultot a megfelelő panel után kutakodva, kis időre háttérbe szorítva a megállíthatatlan gondolataimat.
A parton halt meg. Elveszett, elvesztek a fegyverei, a te fegyvereid - végzetes és teljes kudarc volt, akárhogyan is tekintettek rátok mindenfelé.
'Végül mindannyian elbukunk. Még az isteneknek is eljön az ideje.'
A hiperhajtómű fényes krómkarja a pult oldalán kapott helyet. A vak is látja, hogy nem azért építették be, hogy bárki is használja, de a tulajdonos eredeti szándékai immár nem számítanak. Megmarkolom a kapcsolót.
Utána jött a Czerka Részvénytársaság. Tudták, hogy a pénzük nélkül semmi esélyünk nem maradt. A háború teljesen kimerítette a bolygót. Pénzt ajánlottak, cserébe teérted. Hogy odaadhassanak a biotechnikusaiknak.
Te meg elfogadtad.
'Ezért nem jár dicsőség, Qymaen jai Sheelal. Ha jól tudom, Kaleesh hagyomány szerint ennél nagyobb szégyent elképzelni sem lehet.'
Durván lököm előre a kart, figyelve, ahogy a csillagok apró pontokból csíkokká nyúlnak - oldalról vágódunk a hipersávba a belépési pont helyett, de ezúttal nem érdekel.
Eszemben sincs tovább időzni itt.

Képességei: Látás a sötétben, biomérnökök által feljavított mozgáskoordináció, reflexek, ellenállóképesség, megnövelt fizikai attribútumok

Szakértelmei: Nyelvismeret - Kaleesh & Galactic Common; Fegyverforgatás - szálfegyverek, kard, különféle lőfegyverek; Siklók, kompok, vadászok és más, elterjedt járművek működtetési ismeretei


Megjegyzések:

Természetesen elfogadva, egy adatlapot még írj, utána mehetsz is játszani.
10 ponttal és 500 credittel indulsz, hogy ne kelljen keresgélni

Adatlap:
Szint: 1. szint
Pont: 10. pont

Felszerelés:
- Sugárpisztoly – 500 credit
- Komlink – ingyenes (akár fejbe is ültetett)
- Holoprojector – ingyenes
- Datapad – ingyenes

Kredit:
Induló credit: 500 credit
Felhasznált credit: 500 credit
Fennmaradó credit 0 credit

Különleges képességek:
Látás a sötétben, biomérnökök által feljavított mozgáskoordináció, reflexek, ellenállóképesség, megnövelt fizikai attribútumok

Karok és lábak: A végtag olyan gyors és erős, hogy felveszi a versenyt egy Jedi képességeivel is. (Mint Grievousnál láttuk) Ettől függetlenül az egyszeri elmének nincs kapacitása és reflexe arra, hogy maximálisan kihasználja ezt a lehetőséget implant nélkül. – 6 pont (3 pont a két láb, 3 a karok)
Többi testrész: A gerinc és a borítás jóval erősebb és gyorsabb, mint a korábbi testrész. – 2 pont
Reakció- és reflexnövelés: Az idegrendszeri beavatkozásnak hála az agyi impulzusok gyorsabban haladnak, ezáltal a használó gondolatai is. Gyorsabb reakció, jobb reflexek. – 2 pont

Pontok: 10 pont
Elhasznált: 10 pont
Maradt: 0 pont