Hana/Rin- helyzetjáték

Rin már több ezer éve éli a cukipofi életét. Hana csak olyan hétszáz. Rosszabbak mint egy idős házaspár. De számtalan idiótábbnál idiótább helyet megjártak már. Főként a bulikat és a kajáldákat. Jó japán turista módjára viselkedve persze.

Szeretem ezt a karaktert és örülnék ha több játékopcióm lenne vele, úgyhogy az elmúlt többezer évből vagy az elkövetkező pár napból bármi jöhet a boltba meneteltől a a háborús történetekig.

Nem is vettem észre, hogy nyitottál...

Akkor az első, ami lehet, hogy nehéz lesz, révén férfi user női karival. Nézzük, Rin és Hana ugye azért elég furcsák a kinézetük miatt, ami miatt és mert női test, elég nehezen boldogulhattak korábban. A páros miként élte meg az 1960-as és 1970-es években a szexuális forradalmat? Végre elkezdhettek nőként kibontakozni, de a külsejük ebben vajon mennyire hátráltatta őket? Milyen volt úgy az életük, hogyan próbáltak boldogulni?

1964 Augusztus 4

A csizmám kopog a pentagon márvány padlóján. Bár azok akik mellett elhaladok már nem azt nézik. No igen, az új miniszoknyám hatása. A férfiak csak úgy fordulnak utánam. Még nem jöttem rá, hogy felháborodásukban vagy mert szimplán...férfiak. De ez a legkényelmesebb a farkamnak úgyhogy nem is érdekel. Meg...olyan szabad érzés.
Befutok a portára.
-Szia Janet. Azthiszem a főnök keresett.
-Igen-néz fel rám a nő némiképp leplezett undorral.
------
Rin: Óh jaj. Csak nem az a gondod ahogy öltözködöm? Hát tudod ha nem lennél ekkora begyöpösödött picsa akkor talán nem is szenvednél most az irigységtől. Ezt neked.
------
-A C szárnyban lévő megbeszélő teremben várnak rád.
-Köszi Janet. Gyönyörűen festesz ma.
-Te is drágám.

Tovalibbenek és már hallom, ahogy Janet az orra alatt az „ostoba ribanc” szavakat mormogja. Azt hiszi nem hallom. Én csak vigyorgok és élvezem a dolgozók osztatlan figyelmét. Azt mondja, hogy...C szárny megbeszélő terem. Nagy ma a sürgés forgás. Mindenki fel alá rohangál. Nagy a káosz. Még az a George County gyerek sincs itt aki minden áron el akart vinni vacsorázni ma este. Viszont ha valami nagy történt ami ekkora felfordulást okozott akkor elmarad az ingyen kaja. Kár. De nem baj legalább nem kell beszélnem vele amíg elérem a megbeszélőt. Nagyon rám van szállva, azthiszi csak mert felívelőben van a karrierje már is körül fogom legyeskedni.
Benyitok a terembe. Csupa férfi ül vagy áll az asztal körül. Egyenruhás és öltönyös fazonok. A CIA igazi faszagyerekei. A szoba végében egy tévé áll, bekapcsolva. Mindenki azt figyeli. Lyndon, a kijelölt elnök (mivel Kennedy halott) helyettes tart beszédet.



-Tisztelt amerikaiak. Mint elnök és a hadsereg főparancsnoka kötelességem bejelenteni, hogy a megújult ellenséges akciók a flottánk ellen a Tonkin öbölben ma arra kényszerítettek, hogy arra utasítsam az Amerikai egyesült államok hadseregét, hogy cselekedjen a USS Maddox romboló elleni támadás ügyében...

Elfehéredek. Háború lesz a közelkeleten. Újra megélem, hogy egy dzsungelben küzdjek. Kóreát megúsztam, mert akkor épp az oroszok ellen tevékenykedtem a közel keleten. De így nem igazán tetszik az ötlet. Főleg, hogy sejtem mi következik.
-Ms. Rin! Kérem foglaljon helyet!-Szólal meg a főnököm.
A neve Michael J. Adams, ő a CIA aktuális vezetője. Feltételezem többet tud mindenről mint szegény Lyndon a tévében.

-----------
Hana: Látod ezt a tagot? Figyeld, hogy képes hazudni!
Rin: Mire gondolsz?
Hana: Mindenki tudja, hogy kúrogatja a titkárnőjét, de most remekül leplezi. Rá se néz. Hideg mint egy moszkvai éjszaka.
Rin: Ha a feleségének minden pillanatban hazudik az ember akkor a CIA-nak sem nehéz.
Hana: Nem fordítva?
-------------

Lecsüccsenek egy székre, a farkamat az ölembe hajtom és simogatni kezdem. Közben pedig tágra nyílt szemekkel figyelek.
-Mint az előbb láthatta, Vietnámban krízis helyzet állt elő. Háborúban állunk. – Kezdi el a főnök.
-Ha a kisasszony nem tudná Vietnám egy ország a távol-keleten...tudja ázsiában.-Fűzi hozzá az egyik tábornok a maga okoskodó pofájával.
-Köszönöm szépen, a „távol keleten” töltöttem az elmúlt három évezred legjavát. Szerintem többet tudok Vietnámról mint bárki más a teremben.
Néma kuss. Hát igen kezd kicsit elegem lenni belőlük az a nagy szituáció. Mindig hülyének néznek, már évek óta. Vagy azért mert nem vagyok ember, vagy mert ázsiai vagyok vagy pedig mert nő. Még nem teljesen döntöttem el, de feltehetőleg mindhárom.
-Szóval, be fogjuk vetni magát az ország egy bizonyos zónájában. A kisasszony mellé County ügynököt adjuk majd, hogyha egyedül nem boldogulna a szituációval. Őt elláttunk minden egyéb információval is.

-------------
Rin: Bezzeg a kis buzi mitugrász megkapta az aktát.
Hana: Kizárt, hogy lehúzzak vele akár egy hetet is kint a dzsungelben. Ingyen vacsora ide vagy oda. Kezdenek az agyamra menni az ilyen arcok.
Rin: Majd megint jön azzal, hogy mekkora halat fogott az apjával.
Hana: Jaj ne már. Én meg ott voltam a Szekigaharai csatában. Nagy cucc.
-------------

-Aha, és én ezt az aktát láthatom?
-Teljes mértékben County ügynökre bíztuk, hogy mit engedélyez magának.
-Holott feltehetőleg négyszer annyi ideje vagyok a szervezetnél mint az a tejesképű.
Az eddig enyhén csóvált farkam most megmerevedik az ölemben. Láthatólag senki sem veszi észre a mozdulatot, pedig az izmaim ugrásra készek. Túl jól sejtem mik is az okok a megkülönböztetésemre a cégnél. Már lassan húsz éve.
-County ügynök egy jól szakké...
-County ügynököt azért teszik mellém, mert nem merik rám bízni a privát adataikat igaz? Félig, hogy kifecsegem vagy ilyesmi?
-Ms. Rin kérem az efféle érzelmi kitöréseket tartsa meg magának.
-Miféle érzelmi kitörés? Nem értem miről beszél.
-Hölgyem kérem, a lényegre koncentráljon. Van egy feladata, amit teljesítenie kell mert a haza megköveteli.

-----------
Rin: Tudod mit? Tele a tököm. Mutassuk meg nekik milyen is az amerikai szabadság.

A fejemben csak nevetés visszhangzik.
------------

A szemem színe megváltozik, az eddig bíbor színű pupilla besötétül. Mostmár egy teljesen fekete pár bámul a döbbent vezetőségre. Felállok.
-Ez nem az én hazám. Szerettem itt dolgozni, jó volt az ellátás, de már felmondok. Kicsit kezd elegem lenni ebből az egészből.
-Felmond? Mi az, hogy felmond? Maga a CIA eszköze. Nem mondhat csak úgy fel.
-És íme az ok amiért bukták ezt az eszközt. Majd tíz év múlva megtanulja, hogy kell bánni egy hölgyel. Megfordulok és kiindulnék az ajtón de érzem, hogy valaki megragadja a kezemet. A főnök az.
-Nem megy sehova Ms. Rin. Maga csak egy tartozéka a szervezetünknek. Semmi több, nekünk köszönheti, hogy egyáltalán még életben van.
Lassan felé fordítom a fejem.
-Van egy rossz hírem Michael. Maga most nem Rinnel beszél hanem a másikkal, tudja amelyik az amerikaiak atomot dobtak a szülővárosára.
Bamm, a lábam a magasba szökkel és egy jól irányzott rúgással állkapcson küldi a fickót. Hiába, a miniszoknya egy zseniális találmány. Annyira szabadon lehet benne mozogni. A főnök a rúgás erejétől tol egy hátraszaltót a levegőben. Zseniális.

1969 augusztus 17.
Bethel, New York



“Foxey, foxey
You know you're a cute little heart breaker, ha
Foxey, yeah
And you know you're a sweet little love maker, ha
Foxey”

Kezdi Hendrix. Én pedig beleszívok af űbe amit már ki tudja melyik új barátom nyomott a kezembe. Hátrahajtom a fejemet és lassan kieresztem a füstöt a számon.
Félmeztelen testemet festett virágok borítják. Hogy mikor festette fel rám és ki őket azt nem tudom. Bár van egy olyan tippem, hogy a tegnapi LSD trip alatt történhetett. Hiába, ez a cucc a jövő. Legalizálni kéne, nem egyenesen kötelezővé tenni! Most is csak arra várok, hogy az aktuális adag tudjafenemi amit betoltam beüssön. Állati jó lesz.
Tovább adom a cigit a következő tagnak aki mellettem ül. Lassan felállok és széttárt karokkal körbefordulok.

„want to take you home, haha yeah
I won't do you no harm no, ha
You got to be all mine, all mine
Ooh foxey lady, yeah
Foxey, foxey”

Felpillantok az égre. Szép kék, gyönyörű kék. Csak úgy, erre van szükségem. Kék égre.
-Avúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú.- Vonyítok.
Aztán visszarogyok a fűbe.
-Hé csajszi? Jól vagy?-Kérdi valami hosszú hajú, kerek szemüveges alak mellettem.
-Persze. Csak kicsit beütött a cucc. Szakéhoz vagyok szokva. Érzem ahogy világ lassan szétcsúszik körülöttem.
-Az a jó. Most kezd hatni.-vigyorog rám a tag.
-Huhúúú. Már halucinálok is. Nézd mindenségit egy öltönyös csávó.-Mutogatok magam elé.
-Basszus ez a cucc király. Én is látom.
Még egy öltönyös alakot is halucinálok. Mit csinál egy öltönyös faszi Woodstockon? Túlságosan hullámzik a világ ahhoz, hogy értsem mi van. De annyira könnyű a testem, hogy nem is baj. Csak fel ne száááááááljaaaaaak a levegőbe.
-Miss Rin hall engem?
-Wíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí
-Netán Miss Hanával beszélek?
Megrázom magam.
-Attól fühühihihihhiügg. Milyen szíínű a szemem?
-Felemás. Az egyik bíbor a másik fekete.
-Mi a faaaaaaaaaaaaaaaasz?
Hátradőlök és nevetni kezdek.
-Hát ez csúcs. Hallod ezt Hana? Hallom! Király nem? Csak tudnám melyik szer csinálta abból az ötből amit bevettünk.

Hirtelen azt érzem, hogy felszállok a levegőbe. Emelkedek.
-Wíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí

Now-a I see you come down on the scene
Oh foxey
You make me want to get up and a scream
Foxey, oh baby listen now
I've made up my mind
Yeah, I'm tired of wasting all my precious time
You got to be all mine, all mine
Foxey lady
Here I come
Foxey
Yeah
I'm gonna…

10 órával később

Hideg van. Félmeztelen vagyok és...ki firkált össze? Milyen ocsmány virágok mindenségit. Ohh, igen volt egy vicces tripem. Mindenféle öltönyös csávók kérdezgettek aztán jöttek az oroszok és megpróbálták irányítani az agyamat. De pingvin kapitány a segítségemre sietett. Vagy valami ilyesmi

--------
Hana: Na végre felkeltél. Órák óta várom, hogy kinyisd a szemünk. Mert így nem tudok rájönni, hogy elraboltak-e vagy csak valami hülye kocsijában alszol.
--------

Ekkor realizálom, hogy nem látomások voltak. Legalábbis az öltönyös fazon...meg talán a pingvin. Egy cellában fekszem. Arcal előre lelógva egy padról. A számból kicsorgó nyálam az egész arcomon végigfolyik. Huhú jó buli lehetett. Felállok és kinyújtóztatom az elfeküdt tagjaimat. Nem tudom, ki üzemelteti a helyet de ide nagyon elkéne egy radiátor. Magam köré tekerem a farkam és a pokrócot amit az egyik sarokba dobva találtam.

Az ajtón egy öltönyös fickó lép be. Ismerős feje van...az a csávó a CIA-tól aki mindig udvarolt.

------
Hana: -Úh úh ezt a faszit ismerem. Izé...Bob!
Rin: Nem valami R betűs volt? Robert?
Hana: Hááát
-----

-Szia Rob!
-Ki az a Rob?-Válaszol a fickó.
Csettintek egyet. Sebaj majd legközelebb.
-George vagyok amúgy ha nem emlékeznél a nevemre.
-Áááááh George. Persze a Clooney fiú.
-County. George County.
-Azt akartam mondani csak olyan hideg van én meg itt vacogok tudod milyen ez. Szóval elmondanád miért raboltatok el egy védtelen bedrogozott nőt?
-„Védtelen?”-George az ujjaival idézőjeleket formáz- három őröm került kórházba mert azthitted, hogy kommunista vérpókok akik fel akarják támasztani amerika kapitányt, hogy nekik kémkedjen.
-Aucs. Bocsi. Az extasy kihozza belőlem a konteóst. De egyszer már bejött, úgyhogy a helyedben tényleg csekkolnám azokat a fickókat.
-Már megtörtént. De remélem nem vagy veszett. -Tartja fel a fickó a bekötözött jobb karját.-Kishíjján odaveszett az ujjam.
-----
Hana: Szerintem buktuk a vacsorát.
-----

-Szóval örülünk, hogy így öt év után megtaláltuk. Immáron én vagyok a CIA feje. Így már nekem fog dolgozni.
-Ácsi...ki mondta, hogy dolgozni fogok nektek?
-Az a fizetés amit kapni fog.
-Nincs az a pénz. Állatként bántak velem, nem fogom a piszkos munkájukat végezni Vietnamban. Vissza akarok menni motherfucking Nihonba.
-Akkor így mondom. Néha-néha elintéz nekünk egy-egy munkát. Kap saját lakást, New Yorkban és rendesen elismert amerikai polgárként fogjuk kezelni. Még azt is elnézzük, hogy három nővel próbált meg összeházasodni az elmúlt öt hónapban.
-A védelmemre szóljék legalább kétsze alkohol és egyszer kábítószerek hatása alatt álltam.
-Ez a „védelmére” akar szolgálni?
-Tudja mit, inkább az érdekel, hogy mi történik ha nemet mondok
-Akkor nem kapja vissza a tegnapi nap során államilag lefagyasztott bankszmáláit és nem nagyon fogja tudni miként megengedni magának az újdonsült LSD addikcióját.
-Ooooh. Berendezett lakás?
-Be bizony...

És így történt, hogy kaptam egy kellemes lakást, jó fizut és havi egy küldetést a shieldnél. Meg, hogy egyike voltam azoknak a mesterlövészeknek akik a 91-es tüntetéseken a tömegbe lőttek a szovjet únióban. Ja várj ez titkosított UPSZI

Remek lett
Akkor a jutalmad, hogy nem kell többé a CIA-nak dolgoznod, szabad vagy, mint a madár, amerikai állampolgárként és azt kezdhet az életével, amit akar, amíg nem fog törvénytelenséget elkövetni az amcsi állami szervek békén fogják hagyni őt.

A következő helyzet, hosszú élete során melyik volt a legkellemetlenebb, vagy épp a legkellemesebb élménye a párosnak, ami a róka külsejével kapcsolatban érte őt hosszú közös életük során?

Kutyák

Chechnya 1996

A százados az asztalra csap. Szemei kidüllednek és mintha a homlokán is kidudorodna egy ideg.
-Hogy érti, hogy nem sikerült?-Mered rám.
Én nyakig vérben, részben a sajátomban-részben ártalmatlan állatokéban mosdatva állok vele szemben. A pólóm nincs meg, csak a kabátom viselem helyette. Az is szét van tépődve. A farkam csimbókosra ragadt, esik az eső valószínűleg felfáztam és ráadásul még zöld is vagyok.
Néha nem jó rókának lenni.
-Előbb legalább lezuhanyozhatnék? Már úgy is mindegy- mondom.
A századost kapkodja az ideg de inkább megtámaszkodik a kerítésen és kifújja a levegőt. Bólint. Én pedig csak leverten elkullogok mellette...utálom a kutyákat.

Fél órával később

Szóval az egész ott kezdődött, hogy elküldtél kipucolni az utat előre. A felderítés teljesen eseménytelenül zajlott, a korgó gyomromon és a ruszki ütegeken kívül mást nem lehetett hallani. Jó időben voltam úgyhogy benéztem ebbe a szomszédos faluba is. Isparba. Asszem így hívják. Üres volt az egész. Sehol egy lélek se. Csak rohadt büdös volt. Van egy dögkút a falu végén azt hozta a szél úgyhogy semmilyen szagot sem éreztem azon kívül. Ezért kerültem bajba. Kiszúrtam ugyanis egy dagadt tyúkot. Imádom a tyukikat. Nyamm. Főzve, sütve de nyersen is nagyon gyakran fogyasztom őket. Bár Hana határozottan szeretné hozzátenni, hogy ő nem szokta az utóbbit csinálni és egész végig protestált az ellen amit ezután csináltam. Persze egy része az ő ötlete volt úgyhogy kussoljon...mi az mit nézel?
Szóval átmásztam a kerítést és rávetettem magam a pipire. Gyorsabb volt mint amire számítottam. Ráadásul a farkam fennakadt a kerítésen. Arccal előre landoltam a sárban. Placcs. De nem zavart, tudtam, hogy a holnap Hanáé úgyhogy majd ő cseszekedik a fésülködéssel. Én a most éhségében a tyúkok iránti vad függőségemben éltem. Pont ezért nem vettem észre azt a rohadt bulldogot. Amíg lábon nem harapott. Ordítottam mint valami hülye és bizonyítva, hogy az is vagyok pisztolyt rántva pofán lőttem a dögöt.
Be kell vallanom jól esett. A kutyák HAPCI utálják a rókákat. Én pedig a kutyákat. Mindig megkergetnek a rohadékok. De tényleg. Mindig. El tudod képzelni, hogy ott vagyok egy csendes falu közepén és hirtelen elsütök egy fegyvert? A környék összes mesterlövésze a nyakamban lihegett öt percen belül. De ne siessünk előre. Levettem a pólómat és bekötöztem a harapást. Még most is fáj mint a fene. Persze a tyúk már sehol. Aztán elkezdtem menekülni. Minél hamarabb eltűnni a faluból. Az egyetlen megoldás. Ez most Hana hibája volt ő javasolta, hogy ne azon az úton menjünk ahol jöttünk. Elvégre a nyomainkat már kiszúrhatták meg ilyenek. Ő meg az idióta ninja ösztönei. Aha. Sikerült kitalálnom a falu főterére. Teljesen nyílt terep. Három becsapódó HAPCI mesterlövész golyót számoltam meg mielőtt a legközelebbi árokba vetettem volna magam. Ami persze, hogy a dögkút volt amit előbb meséltem. Csak ekkor jöttem rá, honnan jön a szag.
Órákig feküdtem ott egy disznó tetemén. Van egy olyan előnye a hasadt személyiségnek, hogy sosem unatkozol, legalább mindig tudsz kivel beszélgetni. Még akkor is ha egy dögkútban heversz és esik az eső. Általában barchóbázni szoktunk. Épp az elefántra gondoltam mikor valaki tüzérségi csapást hívott a falura. Nem voltam boldog. Egy csomó repeszt kaptam amit hálistennek a kabátom fogott meg. Cserébe ennek már annyi. Szóval a bombázás leple alatt kimásztam a dögkútból és megléptem. Persze biztos voltam benne, hogy ezeknek a rohadékoknak hőkamerája van és persze az is volt legalább az egyiknek. Megint csak záporoztak rám a lövedékek.
Eddigre már tökre elegem volt a dologból csak haza akartam jönni. Úgyhogy, hogy elfedjem a dögszagomat a környék állatai és saját magam elől sárba hemperegtem és végül megküldtem az egészet egy kis álcaszínnek szánt zöld vakolatfestékkel amit valami otthagyott hordóban találtam. Nyami....mit nézel? Nem tényleg ez volt az ok. Nem tudtad, hogy lefedi a hőkamerák érzékelőit? Ejnye hát milyen CIA ügynök vagy te?

Remek lett és kellemetlen
Mivel ez rövidebb, a kövivel egybevonva kapsz majd egy nagyobb jutalmat.

És a következő helyzet, ami kánon:
Niteris próbálkozásának hála ugye felborult a harmónia és épp nem érzik túl jól magukat egymás társaságában. Hogyan próbálja Rin és Hana helyrehozni a dolgokat, hogyan próbálják elérni újra a tökéletes egyensúlyt, ami megvolt közöttük évszázadokon keresztül?

Valahol New yorkban ülök egy terapeutánál. Top szintű pszihológus vagy mi a franc. Legalábbis ahhoz képest amit meg tudok magamnak engedni.
-Ms. Rin. Az ön esete messze az én képességeimen felül áll. Gondolkozott már azon, hogy szanatóriumba vonul?
-Megfordult a fejemben. De sajnos, szükségem van a szabadságra. Nem igazán férek meg egy helyen sokáig.
-Családja van? Állandó barátai?
-Csak Hana.
-Értem. Lehet picit építenie kéne a társadalmi kapcsolatain. Kis gyakorlással meg tanulhatna együtt élni a problémával. Ha már a régi módszerei nem segítenek, a gyógyszereket pedig elutasítja.

Éltem a doki tanácsaival. Ittam egyet Svaroggal, meg felkerestem pár régi ismerőst. A magányos zarándokot egy picit partiutazóba fordítottam. Persze a probléma az volt, hogy nem működött a dolog. A kezem még mindig remegett. Hanával pedig még mindig nem voltunk képesek elzárkódzni a másiktól. Eddig legalább le tudtunk kapcsolni, különállóan aludni. Mostmár kaotikussá vált az egész. Összevissza alszunk, a gondolataink zavarosak és a reakció időnk is lelassult. Ez főleg a választott állásunkban volt problémás.
Emlékszem egy hűvös éjszaka volt mikor a tévét bambulva Hanának eszébe jutott, hogy feltehetőleg úgy lehetne visszacsinálni ahogy az egész kezdődött. Behatolással az elmébe. Jó ötletnek tűnt de nem igazán voltak meg az eszközeink (egy fejbe küldött pisztolygolyón kívül) egy ilyen dologhoz. Pénzünk is csak épp annyi, hogy néha megenghettünk magunknak egy lepukkant koporsószállót. Árengedményért cserébe meg vigyáztunk nehogy kirabolják a helyet.

Hosszú hetek teltek így. Megoldás nélkül, feladva minden próbálkozást. Italba folytottuk a bánatunkat tudván, hogy előbb utóbb úgyis meg fogunk őrülni. Aztán szó szerint az égből pottyant elém a szerencse.
Egyedül sétáltam egy üres New yorki utcán. Eldugott kis Harlemi hely volt. A város masszív embertömegeihez képest meglepő volt, hogy üresen lehetett találni. De az ilyen félreeső helyek már csak ilyenek. Ismerni kell őket.
Dülöngéltem végig az utcán, néha-néha az égre nézve, kerestem a csillagokat. De New Yorkban a fényszennyezés miatt nem igazán lehet találkozni velük. Azért próbálkoztam és csoda történt. Láttam egy hullócsillagot...becsapódni. A fényes villanást, csörömpölés és ijedt macskát dühödt nyervintása követte. A hangból rögtön levágtam, hogy a kukáknál történt a balhé de a fény megvakított egy időre. Mire kitisztult a látásom már túl nagy volt a csend. Viszont valami világított a kukában. Odasprinteltem, persze nem értem fel a konténert úgyhogy fel kellett másznom a szélére ami ittasan elég komoly mutatványnak bizonyult. Még úgyis, hogy az elmúlt tizenöt másodperc élményei eléggé józanítóan hatottak.
A kukában sok szemét között (de komolyan ki dob ki egy fél pizzát ?) egy lány világított. No nem ő, hanem a haja. Ezüstös tincsei halványan foszforeszkálnak de egyre elhalványulni látszanak. Ráadásul enyhén szólva is alulöltözött a hölgy az ilyen hűvösebb időkhöz. Mármint ez még csak egy lenge kendőnek se mondható ami köré van csavarva.
-Hé! Élsz még?
Nem jön válasz. Lemászok lezuhanok  a kukábaés megpróbálom kicibálni szerencsétlent. Tizenéves forma úgyhogy nem igazán esik nehezemre. Szinte magától jön annyira könnyű. Ott fekszik a földön és meg állok felette és gondolkozom, hogy mentőt hívjak, rendőrt vagy a tévét. Ekkor szólal meg Rin a fejemben.
-Hallod ezt?
-Mit...várj!
Egy halk suttogás vesz minket körbe. Mindenhonnan hallani. Nincs egyértelmű pozíciója de a szövege olyan halk, hogy nem igazán lehet kivenni. Úgyhogy inkább a lány fölé hajolok, hogy ellenőrizzem az életjeleit. Ahogy közelebb hajolok a lányhoz a hang erősödik de nem kivehető. Ekkor szúrom ki a lány nakába akasztott apró kristályt. Talán, de csak talán az suttog hozzám.  Mi a fene? Nem értem a dolgot úgyhogy inkább azt teszem amihez értek. Alkalmazom az orvosi tudásomat és pofonvágom a lányt. Lehet kicsit túltoltam mert az nem csak felébred de fel is villan. A haja olyan ezüstösen robban a pofámba, hogy megint majdnem megvakulok. Persze mint jó klisébe illik pofán is vágott. Erre én is őt. Hát nem elterül a ribi? Ismét fölé álltam.
-Jól vagy?
Ijedt tekintettel bámult rám. A szemei, akárcsak a haja fényesen világítottak. Lefogadom, hogy nincs gondja az éjszakai olvasással.
-H...hol vagyok?
-New York egy lepukkant negyedében.
Körbe pillantott. Remegett akár a nyárfalevél. Látszott, hogy nem csak a hidegtől. Azért levettem a dzsekimet és ráakasztottam a vállára.
-Jól vagy?-tettem fel a legalapvetőbb kérdést.
Mint egy rémült nyúl, úgy fordult felém.
-Igen...illetve nem. Hogy kerültem ide? Ki vagy te?...Ki vagyok én?
-AMNÉZIA. Csúcs.-hallatszik Rin a fejemben.
-...ezt ki mondta?-kérdi a lány.
Ha lehetett volna látni, hogy mi játszódik le a fejünkben most összenéztünk volna. A döbbenet egy pillanatra leálítptt. Aztán csak elhátráltam.
-Te...te hallod a gondolataimat?
-Én? De én nem akarom. Nem csinálok semmit.
Körbepillantok. Sehol senki.
-Tudsz járni? Mindened egyben van azután a zuhanás után?
-Milyen zuhanás?
-Mindegy. Gyere.
Talprarántom de csak két lépést teszünk meg mire a csaj felsikít és elesik. Hátrafordulok. A drága a lábát fogja. Üvegszilánkba lépett, mert ugye a cipő az égben az minek? Ott nincs üvegszilánk.
Rin a fejemben az öklét rázza az ég felé. „Ha leküldötök valakit legalább tájékoztassátok a helyzetről vagy valami. Nem lehet, hogy még egy papucsra se futja nálatok.”
Nem volt jobb ötletem felkaptam a csajt és futásnak eredtem vele. Amúgy is az egyik zugdokihoz akartam elvinni a környéken aki már tartozik nekem. Ad neki egy jó kis tetanuszt meg megnézi a fejét, hogy nem-e lett agyrázkódása vagy ilyen hülyesége.
Mit ad isten, nem lett. Legalábbis úgy döntöttem mikor fontosabb dolgom adódott. Névlegesen az, hogy felém repkedő géppisztoly golyókat kerülgessek. Kék páncélos alakok. Eltakart arcokkal. Nagyon viccesnek találták, hogy rám fognak lövöldözni. Elég gyorsan megbánták mikor találkoztak Mr. Kilenc Miliméter Colttal és feleségével Lady Kilenc Miliméter Coltnével. Mi van? Hana nevezte el őket és nem volt túl kreatív hangulatában.
Persze nem sikerült volna olyan jól az akció ha a kis gondolatolvasó mellettem nem teszi túl magát a pánikon és el nem kezdi nekem magyarázni, hogy éppen hol és merről próbálnak bekeríteni. Igazán fasza kis helyzeti előny volt, hogy le tudta olvasni az elméjüket. Gyakorlatilag mindig egy lépéssel előttük jártam. Ez egész jól kompenzált azzal az 5 sörrel szemben ami bennem volt. Mindegyikkel azonban én sem bírtam és tölteni is kellett valamikor. Így az egyik csávó elkapta a hölgyet. Mostanra nekem is egyértelművé vált, hogy ő a célpont. Méghozzá élve kellett nekik. A páncélos figura megragadta de még időben félrelöktem, hogy csak a nyakláncát sikerüljön elszakítania. Amilyen mocsok alakok ezek, hogy egy kislányra lövöldöztek persze simán futásnak eredt mikor látta, hogy nem bír velem. A lány meg persze elájult az ijedelemtől. A franc az ilyen hercegnőkbe.

Egy héttel később

Skyler mert így neveztem el. (Höhö érted, Sky = Ég höhö ). Az ágyamon ül. Az egyetlen ágyon ami az egész motel szobában van. Az ágy amiért én fizetek hozzáteszem. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy ki  nem aludt benne az elmúlt egy hétben.
-Próbáld újra – mondom ahogy ellazulok. Egy meditációs pózt veszek fel. Lenyugtatom a testemet és az elmémet. Beengedek mindent.
-A kristály nélkül nehéz lesz.
-Figyelj sajnálom, hogy a fickó elvitte a nyakláncodat. De ha nem tudod rendbetenni a fejemet nem fogok tudni segíteni visszaszerezni.
-Nem is mondtam, hogy rendbe fogom tudni tenni. De legalább segíteni próbálok majd.- A haja és a szeme pedig lassan fényesedni kezd. Kinyújtja felém a karját és lassan megindul az elmém felé.

Csend...csendet érzek a fejemben. Mintha eddig össze lettem volna préselve valakivel egy szekrényben. De most kijutottam a szabadba. Ismét tudok lélegezni.
A Fujin állok, a cseresznyefák között. Minden ismét harmóniában van. Csendben és békében. Annyi különbséggel, hogy kettő helyett már hárman vagyunk. Skyler is itt áll, egy szokatlan színű kimonót viselve.
Hana: Húhúúú. Érzed ezt? Visszaállt a rend?
Skyler: Ácsi. Egy ideig lehet fent tudom tartani de ha elmegyek akkor pár napon vagy héten belül ismét összeomolhat az egész.
Hana: Sebaj. Akkor rendszeres vendég leszel nálunk.
Rin: Komolyan mondom lakbért fogok szedni.

Remek lett Elsőre azt akartam adni ajándéknak, hogy helyreállt a rend, de mivel látom, Neked más terveid vannak, így ebbe nem rondítok bele.
A jutalmad, hogy megkapod ingyen NJK-nak Skyler-t, vagy még idő előtt regelhetsz neki egy új accountot, ahogyan szeretnéd

Az új helyzet:
Rin és Hana megróbálja kinyomozni, hogy kik támadtak Skyler-re, miért és megpróbálják visszaszerezni a kristályát.
Most nagyon szabad kezet kapsz, nincs is megkötés se semmi