Xanna

Név: Xanna
Egyéb név(i): Asha
Faj: Humanoid (Urdrarr/Aiper félvér/Sithspawn)-Erőhasználó
Nem: Nő
Jellem: ami egy Sith tanítványtól elvárható: önző, öntelt, szadista és opportunista
Születési helye és idő: ME 16 Ner Shaddaa
Kor: 21
Család: Nem ismert
Foglalkozás/kaszt: Sith tanítvány
Testmagassága: 170(cm)
Testsúlya: 54(kg)
Szeme színe: Sárga(korábban szürke)
Haja színe: fekete
Bőre színe: Kaukázusi
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek: enyhe fényérzékenység

Életrajza:

Valamikor Ashanak neveztek akik ismertek. Nem tudom ez volt-e az igazi nevem vagy csak az árvaházban adták nekem. Nem ismerem a szüleimet, nem tudom élnek-e, és nem tudom miért hagytak azon a szeméttelepen. A Nar Shaddaa volt az otthonom és egy alsóvárosi árvaház lakói voltak a testvéreim. A nyomortelep lakói állatokként élnek, fáznak, éheznek, lopnak, drogokkal tompítják magukat addig amíg már nem érdekli őket hogy kivel kefélnek, és fiatalon meghalnak. Ezt az utat jártam én is tíz éves koromig. Egy napon egy fekete ruhás férfi jött. Gazdagnak tűnt, de a gazdagokkal ellentétben nem rettegve, testőrökkel körülvéve jött. Úgy járt mint egy macska az egerekkel teli szobában. Még a legmerészebb tolvajol és a legbátrabb kötekedők is el léptek az útjából anélkül is hogy tudták volna hogy ki, vagy mi. Megéreztem amikor jött, előbb mit láttam volna. Engem és egy másik árvát magához hívott és egy közeli sikátorba kísért minket. Követtük, rettegtünk mind a ketten attól, ami ránk vár de jobban attól amit tenne ha ellenkeznénk. A sikátorban azt mondta, hogy: „Egyikőtök olyanná válhat én, de csak egyikőtök”. Ekkor egy kést vett ki a köpenye alól és pontosan közénk dobta. Egyszerű kés volt fekete műanyag markolattal, olyan amit a katonák szoktak hordani. „Csak egyikőtök, a másik a patkányok eledele.” Örökkévalóságnak tűnő másodpercekig bámultuk egymást és a kést, mind ketten megértettük, meg kell ölni a másikat ha élni akarunk. Az alsó város örök sötétjében a halál nem volt idegen a gyerekek előtt sem, de más volt látni valaki meghalni és más halálra késelni. Szinte egy szerre kaptunk a kés felé. Én voltam a gyorsabb. Tapasztalatlanságom ellenére pontos szúrás volt és a fiú a késsel a májában ért földet. Értetlenül bámulta a kést a testében majd remegő kézzel kihúzta. Segítségért kiabált miközben a kést elejtve a kezeivel próbálta elállítani a vérzést. Mennyi ideje lehetett egy ilyen sebbel? Tíz perc, talán fél óra is, sosem tudtam meg. „Hozd a kést és gyere” Mondta a Lord szenvtelen hangon. Én térdre estem és zokogni kezdtem amikor rájöttem, hogy mit tettem. „Hozd a kést és gyere” Ismételte meg, most a hangja más volt parancsolóbb, mintha megfosztott volna a saját akaratomtól és engedelmeskednem kellet. Egy hajóra vitt ami Korriban-ra tartott hogy megkezdhessem a tanulásom. A hajón saját kabint kaptam, új tiszta ruhákat, és rendes ételeket, dolgokat amik akkor szinte elképzelhetetlen luxusnak tűntek. A kést is megtarthattam, ami állandó szereplőjévé vált rémálmaimnak a következő hetekben.

Az akadémián tizenöt hasonló korú tanítvánnyal kerültem egy csoportba. Türelemmel és kegyetlenségre tanítottak minket arra, hogyan gyűjtsük magunkba az erőt és használjuk a saját javunkra. Hogyan forgassuk a fénykardot és másfegyvereket. Megtanítottak az ősi Urdarr nyelvre, mert az a kulcs az ősi nagyurak tudásához. Hogyan sújts le a gyanútlanra az árnyékok közül. És sok egyébre ezek mellet. Kíméletlen kiképzés, fizikai és lelki kínzás megöl vagy megerősít. A félelem segít, a düh jobban, a gyűlölet a legtöbbet. A többi tanítvánnyal való rivalizálás és egymás ellehetetlenítése elvárás volt, az egyetlen szabály az, hogy nem ölhettük vagy sebesíthettük meg a másikat szándékosan. A játék neve: „Ne kapjanak rajta”. Maga az akadémia is elősegítette a szelekciót. Kezdve az gyakorló felszerelésekkel, amikből kevesebb volt mint kellet és azokból se mind volt jó. Bőven volt pénz megfelelő felszerelésre, de ez is a kiképzés része. Ha fejlődni akarsz, szerezd meg előbb mint a többiek és ne engedd, hogy elvegyék tőled ami már a tiéd. Ha nem fejlődtél a megfelelő ütemben a felügyelő megbüntetett, ha sokáig nem hoztad a szintet megszabadult tőled. Tizenöten kezdtük el hatan fejeztük be. Kettőnket egy-egy nagyúr is kiválasztott tanítványául. Én nem voltam közöttük. Akolitus, a sith megfelelője a középszerűségnek. Kicsivel tartanak töbre, mint ágyútöltelék és azzal töltheted a hátralévő rövid életedet, hogy próbálj bizonyítani valakinek aki magasról leszar vagy az igazi hatalom árnyéka felett marakodj a hasonlókkal.
Fekete köpeny, olcsó páncél és egy undorító kifogás egy fénykardra, volt  minden amit kaptam és mehettem is a frontra, harcolni azokkal akik rangon aluliak voltak egy igazi sithnek. Lehettem bukás a sithek szemében de az egyszerű katonák így se érhettek fel velem, tucatjával hulltak el a pengémtől de a haragomat csak növelte minden halálsikoly. Nem az volt a végzetem hogy férgeket tapossak el. A dolgok félévvel később változtak meg, amikor egy rutin rajtaütés rosszra fordult. Ha valaki a legyőzhetetlennel nézel szembe, az gyakran elkeseredett megoldásokhoz nyúl. Épp csak egy pillanatra lankadt a figyelmem hogy kiélvezhessem a győzelmem, de kis katonának ennyi is elég volt. Nem megölni akart, csak magával rántani a halálba. Következő dolog amire emlékszek azok a lángok és a fájdalom. A dolgok ködösek voltak ezután, rövid látomások a élet és a halál között. Egy felcser, egy hajó orvosi szárnya, egy bacta tartály.
Nem tudtam mennyi idő telt el de egy másik tartályban nyertem vissza az eszméletem legközelebb. Modernebb de a körülötte lévő szoba ős öreg. Sötétben nehéz volt kivenni a részleteket de egy Sith templom auráját semmivel sem lehet összetéveszteni. Percekre tértem csak magamhoz, de mindig küzdöttem a fájdalom és a nyugtatók ellen. Tudni akartam mi történik velem. Apránként összeálltak a dolgok. A testem összetört és megégett a robbanásban. A korriban-on lehettem esetleg a Dromund Kaas-on, máshol nem ennyire erős a sötét oldal kisugárzása. Csövek lógtak ki belőlem, és kitudja mi folyt belém rajtuk. Ami a bőrömből megmaradt viszketett és égett, a csontjaim mintha össze akartak volna roppanni, a vérem mintha lángolna az ereimben. Egyre csak rosszabb és rosszabb. Ekkor történt, az őrület határán olyan közel voltam a sötétoldalhoz mint soha azelőtt. Látomásomban magamat láttam nem, szánalmas akolítuskén, és nem egy összeégett kísérleti patkányként egy tartályban, hanem igazi Úrnőként. Ez volt a jövőm ezt kell beteljesítenem. A dolgok javulni kezdtek ezután, bármit is csináltak velem működött. Amikor felébredtem a karom összeégett húsa helyett hibátlan bőrt láttam, világosabbat mint azelőtt. Más is megváltozott, tisztábban láttam és jobban hallottam, ami körülöttem történik. Valahogy a nyugtatók is kezdték elveszteni a hatásukat. Már nem vesztettem el az eszméletemet újra, de nem éreztem még elég erősnek magam a szökéshez. Tehát a következő napig csak tettetem hogy eszméletlen vagyok. Meditáltem és próbáltam minél többet magamba gyűjteni a sötétoldal erejéből akkora amikor eljön az én időm.
Másnap jött el az idő amikor, egy feketeruhás, mesterem előző tanítványa veszekedett az egyik technikussal a tartályom előtt. Nehéz volt megérteni pontosan miről voltszó, csak töredékeket értettem meg: …kísérlet vége…készítsék elő…boncolás. Mi más is lehetett volna a reakcióm mint pánik. Természetesen nem maradt észrevétlenül, ahogy kapálódzva próbáltam magamból kirángatni az infúziós csöveket és kijutni. A technikus a tartály melleti pulthoz lépet hogy több nyugtatót adagoljon. Kezdtem érezni hogy az a álomtalan sötétség ami a társam volt az utóbbi hetekben ismét kezd húzni magához. Nem, most nem! Futott át az elmémen. Minden erőt amit össze gyűjtöttem az eltelt időben egyetlen lökéssé változtattam. Normálisan ez nem ment volna, de a hosszú meditáció után és telve dühvel és félelemmel, szó szerint felrobbantottam a tartályt. A technikust csak a falhoz vágtam, a tanítvány viszont szerencsémre pont telibe kapta a folyadék és az üvegszilánkok nagy részét. Én is a laborrá alakított sith építmény padlójára zuhantam. Üvegszilánkok fúródtak a meztelen bőrömbe és hideg volt. A tétlenségben elgyengült tagjaim tiltakozása ellenére feltápászkodtam. A tanítvány továbbra is a földön fetrengett, a szemébe és az arcába állt szilánkoktól. Ekkor láttam meg ázott köpenye redőiben a fénykardját. Szédelegve de az adrenalintól és a félelemtől hajtva, kinyúltam érte az erővel. Amint a kezemben volt lesújtottam vele. Ügyetlen csapás volt és én is elestem de a célját elérte. A technikus viszont elmenekült. Lerángattam a halott köpenyét és a fegyverrel a kezemben elindultam a kijáratot keresni. Az erő ami eddig hajtott kimerülni látszott és csak a falba kapaszkodva tudtam talpon maradni. Szinte nevetni lett volna kedven ezen a szánalmas szökési kísérleten, de ahhoz se maradt erőm. Végül egy nagy adag villám zárta végleg rövidre a szökési tervet.
Legközelebb egy cellában tértem magamhoz. Valaki kiszedte belőlem az üvegszilánkokat és ellátta a sebeimet. Mire felébredtem már csak az emléke maradt a vágásoknak a kötések alatt. A cellában a priccs mellett ruha és étel volt oda készítve. Felöltöztem és enni próbáltam amit ki is hánytam.
-Túl gyorsan etted és a gyomrod elszokott a használattól. – mondta egy reszelős hang a cellán kívülről. A hang egy fekete páncélos alakhoz tartozott. – Lord Deimos vagyok és te megölted a tanítványom. – Folytatta szenvtelen hangon, halhatóan a fiú elvesztése nem hagyott mély nyomot benne, vagy csak jól leplezte.
- Vigyázott volna magára jobban. – Feleltem, pimaszság volt de ezen a ponton nem volt sok veszteni valóm. A válasz viszont meglepett.
- Valóban, de etől eltekintve te még mindig tartozol nekem egy tanítvánnyal.
És így lettem Lord Deimos, a tanítványa. A Biotikus Tudományok Szférájának magas tangú tagja és elismert alchimista, egész jő fogás. Akolitusként az ember azt hiszi, hogy a tanítványoknak könnyebb a dolga. Súlyos tévedés, a következő másfél év szinte minden ébren töltött idejét edzéssel vagy tanulással kellet töltenem. Biológia, kémia, orvostudomány, sith mágia és alchimia elmélet. Mellette  fénykardvívás, pusztakezes harcművészetek, orvgyilkos képzés. De nem panaszkodok erősebb vagyok mint valaha és végre itt az ideje hogy elkezdjem építeni a saját hatalmi bázisomat is.


Képességei:
Pseudo Sithspawn: A Lord Deimos sith alkímiával létrehozott mutagének nem megváltoztatták csupán aktiválták Xanna eddig nyugvó Aiper génjeit aminek hatására számos új képességre tett szert:
Regeneráció: Minimális regenerációval rendelkezik. Ez a képesség passzív (vagyis nem tudatos) esetleges eszméletvesztéskor is működik. A horzsolt, vágott, zúzott sérülések 5-20 perc alatt gyógyulnak a mennyiségtől függően. A horzsolások és zúzódások az 5 perc, a vágások a 15-20 perc. Repedt és tört csontok, 4-5 óra a mennyiségtől és a fokától függően. Gyengébb mérgekkel és nyugtatókkal szemben ellenállóbb.
Éles érzékek: Látása, hallása, és szaglása sokal élesebb mint egy átlag emberé. Képes szag alapján felismerni és korlátozottan követni másokat. Szötétben is jól lát de az erős fényt rosszul viseli.




Erőjártasságai:
- Meditáció (1. szint, 0 pont) - Rövid idejű emlékezetnövelés (1. szint, 0 pont)
- Fénykardvívás (1. szint, 1 pont :: Makashi Haladó)
- Telekinézis (1. szint, 1 pont)
- Receptív-Projektív telepátia (1. szint, 1 pont)
- Szabadulás (1. szint, 1 pont)
- Érzékszerv élesítés (1. szint, 2 pont)


Szakértelmei:
- Sith kiképzés
- Sith mágia és alkímia elméleti ismerete
- Sith birodalom ismerete
- Teräs Käsi harcművészet és kés harc magasfokú ismerete.
- Széleskörű biológia és kémiai ismeretek
- Alapfokú orvosi ismeretek˙(nagyon kezdő és a kínzáshoz jobban ért mint a gyógyításhoz)
- Alapfokú taktikai és statégiai ismeretek
- Kiválló pilóta(vadászgépek és könnyű hajók)
- Sugárvető fegyverek használata
- Nyelvismeret: Galaktikus közös, Sith, Hutt és droid nyelv

Megjegyzések:

Pontok:

Képek a kariról:

Xanna fénykardja:

Adatlap:
Szint: 1.
Pont: 10 pont

Felszerelés:

- Fénykard, vörös, egykezes – 3 pont
- Harci/túlélőkés – 30k
- Datapad adatokkal - ingyenes
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes

Kredit:
470 kredit

Különleges képességek:
- Alap és ösztönös képességek: * 0 pont
Fénykardvívás: * 1 pont (Makashi haladó)
Telekinézis: * 1 pont
Receptív-Projektív telepátia: * 1 pont
Szabadulás * 1 pont
Meditáció * 0pont
Erőérzékelés * 0pont
Rövid idejű emlékezetnövelés * 0pont

Pontok:
Pontok: 10 pont
Elhasznált: 9 pont
Szabad: 1 pont

Egy apróság, hogy pontosak legyünk Nagyúrból/Nagyasszonyból 12 van csak, a Sötét Tanács tagjai viselhetik ezt a nevet/rangot, mindenki más csak Lord, vagy Lady.
Képességhez pedig: vmiért SW-n a regenhez nem jár halhatatlanság és öregedés lelassulás, csomó olyan faj van, aminek állati gyors regenje van aztán 70-80 évig élnek csak emberi kort nézve.
Szóval azt soknak érzem képességnek, vagy húzd le, vagy úgy módosítsd, hogy külsőre ugyan nem látszik, hogy öregedne, de a szervei és minden más rendes ugyanúgy elhasználódik, mint másnak.

Ezt az apróságot javítsd, egyébként el vagy fogadva.