Két Herceg

Liz 1835-ben látta meg a napvilágot Skóciában, azon belül is Lothian Márkiságában, John William Robert Kerr grófjának, 7th Marquess of Lothian (1794–1841) lányaként. Öt fiú és egy lány testvére volt, ő volt a legkisebb a családban. Már hamar, fiatalon kiderült, hogy a lány roppant tehetséges tudományokban, pénzügyekben, a grófság ügyeinek intézésében és mindez igencsak érdekli is. A korában is igencsak művelt személynek lehetett mondani, és gyakorta megfordult a nemesi udvarokban is. Néhány évig a későbbi Viktória királynő udvarhölgye is volt. Itt figyelt fel rá egy Ventrue vámpír is, York-i Jesper, aki manapság tért vissza Indiából, bár ő figyelmét értelemszerűen a lánynak azok a jellemvonásai keltették fel, amik a klánjának megfelelők lehettek. Hónapokon át kerülgették egymást Lizzel, majd egy kellő alkalommal, nagyjából, mikor a lány húsz év körül volt, akkor avatta be őt mindenbe. A vérkötéseknek, ahogyan ghoul lett belőle nem is igen tudott mást tenni, mintsem halálosan beleszeretni a férfiba, és így követte őt. Egy teljesen új világ nyílt meg Liz számára, mindent meg kellett tanulnia a vértestvérekről és arról, hogy kik ők, miként élnek, a többi klánról és persze a Ventrue-król is. Körbejárta a világot a következő években, elég sok időt töltöttek Indiában, ahol Jespernek igencsak sok érdekeltsége volt. Itt tanult meg gyárakat irányítani, pénzügyi, jogi és politikai tapasztalatokat szerezni. Igaz ebben a korban nőként nehezen boldogult, de azért sikerült helytállnia. Egészen a Brit Kelet Indiai társaság csődbemeneteléig és megszűnéséig maradtak itt, majd folytatták az utazásokat. Az 1900-as évek elején tértek vissza Európába, hol Németországban, hol pedig Ausztriában tartózkodtak a leginkább. Lizt mindig is érdekelték a technológiai vívmányok, így hatalmas könyvtárakban tudott olvasni és tanulni. Ekkoriban kezdték az okkultista tudományok is érdekelni, és szerencsére közel voltak Bécshez, így ha talált valamelyik Elíziumban olyan Tremere vámírt, vagy ghoult, akik nem voltak olyanok, mint a többi tremere – azaz híresen szexisták – akkor örömmel beszélt velük is ezekről a dolgokról. Ezekben az években keltette fel későbbi atyjának is a figyelmét Svájcban. Az első és a második világháború ideje alatt az USA-ban voltak, a tehetségei főleg a második világháború után tudtak kibontakozni, amikor végre valahára elkezdődött a női egyenjogúság rögös útja is. Most már nyíltabban és megkülönböztetés nélkül tudott napközben Jesper nevében cégeket vezetni, irányítani. Szerencsére gazdagok voltak, így tudta támogatni a számítógépek fejlődését a megjelenésüktől kezdve és őt magát is roppantul érdekelte. Már lyukkártyás időszakban is tudott programozni és ezt folyamatosan javította, tanulta az újabbakat. A saját korán felül a legjobban a hippi éveket szerette, amikor igazából bármilyen ruhát hordhatott, nem szólták meg érte. Szerette a fűzőn és hosszú ruhákon felül a lenge szoknyákat és felsőket is, mert ezek alatt is hordhatott úgy fűzőt, hogy az szinte senkinek sem tűnt fel. Ahogyan egyre gyorsabb volt az információáramlás hagyományőrző csoportok tagja lett, ahogyan anime fan is. Mivel szeretett egyébként is saját korabeli ruhákban járni, így ez tökéletes volt neki, főleg, amikor beöltözős, cosplayes találkozók voltak. Több okkultista találkozóra, továbbképzésre, előadásra is eljárt, ezek miatt gyakorta utazott vissza Európába. Az egyik ilyen út lett a veszte 1980-ban. Jesper elengedte, hiszen máskor is megtette már, megbízott a nőben még úgyis, hogy tudta, hogy Tremere ghoulok tartják ezeket. Egy ideje már viszonyt folytatott az egyik Tremere ghoullal, akivel szerették is egymást, akit nagyjából száz éve ismert már, igaz ekkor már nagyjából tíz éve nem találkoztak, így nem tudta, hogy időközben a férfiból vámpír lett. Frederick von Hessen, Hessen tartomány korábbi bárója volt a férfi, a nem túl szép része a dolgoknak, hogy kénytelen volt a náciknak dolgozni az okkultista tudása miatt. Az este úgy indult, ahogyan máskor is szokott kettejük között, azonban ezúttal Liz borába belekerült valami, amitől hamar az eszméletét vesztette. Mikor magához tért a Berlini Tremere menedéken volt, immáron, mint újszülött vámpír… Mindennek tizenöt éve már, hosszú évekbe telt mire képes volt megbocsátani Frednek azt, amit tett, de már nem lett ugyanolyan a viszonyuk, mint régen. A férfi ugyan felajánlotta a legerősebb vérköteléket kettejük között, kölcsönösen, de Liz elutasította. Ahhoz még túl frissek voltak a sebek, de nem vetette el a lehetőséget, hogy egyszer. Jesper nem állt vele többé szóba két évvel ezelőttig, addig még csak egy országban sem volt a lánnyal hajlandó tartózkodni, főleg nem egy Elíziumban. Az elmúlt időszakot végig tanulással töltötte, főleg, hogy most már hozzáfért a Tremere könyvárhoz. Ebben lelte a legnagyobb örömét és a programozásban. Igazából még mindig benne volt az előtte levő hosszú élet, hogy Ventrue ghoul volt, így a programozást és a kibertechnikai tudását kamatoztatta és ilyen irányú üzletet nyitott miután New Yorkba költözött. Először még nehéz volt, de ahogyan az internet terjedni kezdett és a technológia felgyorsult a nő lépést tartott vele és a cége is szépen kinőtte magát. a legjobb volt, hogy a háttérből lehetett ezt irányítani. Ugyanis azóta, hogy vámpír lett nem szívesen mutatkozott emberek között, már találkozókra sem járt, maximum az interneten követte az anime és cosplayes dolgokat. Egyébként azért is jött pont New Yorkba, mert nagy volt a város, könnyű eltűnni benne és egy elitiskolája is volt a Tremérknek itt, ahol meghúzhatta magát, vezethette a cégét, bár volt irodája is a városban, ahol alkalmazottak dolgoztak és egyetlen ghoulja, egy remek PR-os, Geremiah tartotta a frontot napközben, és amikor kellett. Saját maga közben végig a menedékében, a Tremere elitiskolájában húzta meg magát, ahol könyvtárosként és rendszergazdaként is tevékenykedett. A napjai 90%-át a számítógépek előtt tölti, vadászni sem nagyon jár ki szívesen, inkább zacskózott vért iszik, felügyeli az iskola védelmi rendszerét, készíti a honlapot és amikor tud, a cégével foglalkozik és hobbiból drone-kat tervez és programoz. Amikor pedig végre volt egy kis ideje is, akkor az interneten lóg, más anime, cosplay és rajzfilmrajongókkal chat-el, levelezik, ha éppen nem lövik le az internetét, hogy dolgozzon többet azért cserébe, hogy itt élhet. Ha teheti akkor az összes szociális élete az, hogy hetente egyszer kijár az Elíziumba, de még azt is akkor, amikor úgy véli, hogy a legkevesebben vannak ott. De persze, ha éppen tárgyalást kell folytatnia, akkor megjelenik az irodájában, vagy ahova ez meg lett beszélve. De még olyankor is teljesen emberinek mutatja magát, ételt és italt is fogyaszt, amitől a megbeszélés után szabadul meg. magánéletben egyébként csendes és közvetlen, inkább távolról kommunikál másokkal, ahol nem várják el tőle, hogy a könyörtelen cégvezető, vagy épp tremere legyen. Az üzletben és a klánja előtt keménynek és ridegnek igyekszik mutatkozni, de az elíziumban, főleg ha nincs jelen senki a klánból örömmel beszélget másokkal, és vállal munkát is más klánok tagjai számára is, hogyha megkeresik. Jesperrel néha igyekszik felvenni a kapcsolatot, de a férfi még mindig a sértettet játszotta és nem volt hajlandó vele beszélni. Saját maga pedig a saját atyjával nem.

extra dolgok:

Külső: