Chisa Nishku

Név: Chisa Nishku
Egyéb név(i):
Faj: ember
Nem: nő
Jellem: Végtelenül kedves lélek aki mindig mások boldogságát tartotta előbbre valónak. Ő az aki elsőként fog felsegíteni ha elestél nem számít hányszor lökted fel előtte. Naivitása nem kevés meggondolatlansággal párosul ezek eredményeként pedig rendkívül könnyen keveredik bajba. 
Sosem gondolkozik előre, az esetek nagy részében ösztönösen és azonnal cselekszik. Jedihez képest néha talán túlságosan is heves a legjelentéktelenebb apróságban is megtalálja az örömöt. Az Erő különösen az Élő Erő megnyilvánulásait pedig a mai napig ugyan azzal a gyermeki lelkesedéssel fogadja.
Érzelmi iteligencia. Mit is jelent ez pontosan? Legtöbbször azt az adottságot, mely szerint az ember képes a környezete, valamint a saját érzéseinek meghatározásában. Előbbi különösen jól megy neki, míg az utóbbival egyre több a problémája. Hajlamos mások érdekeit maga elé helyezni, annyira, hogy egy idő után teljesen elfeledkezik a saját érzéseiről.                                                                                                                                   Ez a hozzáállás a legfőbb oka látszólagos vidámságának. Mindegy mennyire van a padlón mindig képes kipréselni magából egy biztató mosolyt.    Mélységesen meg van győződve róla, hogy a rangok és társadalmi különbségek ellenére minden ember ugyan olyan érző lény. Épp ezért a kötelező udvariassági formákon belül mindenkivel ugyan olyan közvetlenül és előzékenyen viselkedik.
Határozottan békepárti, maga az erőszak gondolata is elborzasztja. A fénykardját viszont nem csak dísznek van és használja is ha kell. Társasági lény, olyan aki pillanatok alatt képes megszerettetni magát másokkal, még akkor is ha eleinte túlságosan is visszataszítónak tűnik a belőle áradó tömény optimizmus. Bár viszonylag sok barátja van a hozzájuk fűződő viszonya inkább nevezhető együttérzésnek. Egyedül a nővére az akihez ténylegesen ragaszkodik.
Születési helye és idő: ME 10, Naboo
Kor: 14 éves
Család: testvér: Vara Nishku
Foglalkozás/kaszt: jedi padawan (gyógyító)
Testmagassága: 160 cm
Testsúlya: 50 kg
Szeme színe: zöld
Haja színe: szőke
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel:
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges

Életrajza:
-Az alábukó csillag fénye gyengéden szűrődött át a levelek között arany színbe vonva a lombozatot. Odafent egy alig tizenkét standard évet megélt gyermek mászott előre. Szint tudomást sem véve az alatta tátongó mélységről minden figyelmét a tenyerében tartott apróságnak szentelte. A fióka mintha érezte volna milyen közel került a fészkéhez egyre panaszosabban csipogott.
- Tarts ki még egy kicsit!- Suttogta az állatnak éppen csak kar nyújtásnyira a céltól. Minél közelebb merészkedett az ág annál fájdalmasabban recsegett alatta bár ő ebből alig érzékelt valamit. Végtelen elégedettség töltötte el amikor a végre elérte a fészket. Igaz a ez az állapot nem tarthatott sokáig. Az ág fülrepesztő reccsenéssel tört ketté alatta ezzel teljesen kiszolgáltatva a gravitációnak. Épp az utolsó pillanatban sikerült elhelyeznie a kismadarat mielőtt lezuhant volna. Az még rendben volt, hogy zuhan, de miért ilyen lassan? A kérdés megválaszolásához nem kellett mást tennie csak lefelé fordítani a tekintetét. Lent egy vele egykorú padawan állt feltartott kezekkel. Bár első pillantásra egyértelmű volt mennyire járatlan is még az Erőben igyekezete éppen elegendő volt, hogy lelassítsa az esés. Chisa tompa puffanással ért földet pár pillanatig elterülve a kemény talajon.
- Szerencséd, hogy időben érkeztem.- Állt meg felette a másik keresztbe font karokkal.- Mi jutott eszedbe már megint?- Egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el nővére komolyságán. Mintha olyan sokat számítana pár méter amikor cserébe megmenthet egy életet. Néhány pillanatig még a földön maradt, egyszerűen csak élvezve a másik jelenlétét. Normális körülmények között sosem találkozhattak volna, ám itt az aprócska templomban mintha megfeledkeztek volna erről a szabályról. Bár még így is módszeresen ügyeltek rá, hogy a lehető legkevesebb időt tölthessék egymás társaságában.
- Csak segítettem neki haza jutni- bökött a lombkorona felé arra a pontra ahol a fészeknek és a fiókának kellett lennie.
- Aha- az elnyújtott szó erős kétségekről és nem kevés rosszallásról árulkodott-és ez ok arra,hogy összetörd magad?-
- Természetesen.- Egyetlen lendülettel ülő helyzetbe lökte magát majd lábait maga alá húzva várta a folytatást.
- Reménytelen vagy. Komolyan sosem éred meg a lovagi címet ha minden apróság miatt bajba sodrod magad.- Aggódik. Merengett magában a fölötte lévő arcát tanulmányozva. Tulajdonképpen még látnia sem kellett volna. Elég jól ismerte ahhoz, hogy tisztában legyen vele mit érez a másik. De biztos, hogy ez rendben van így?
- Tudod nem kéne ennyire foglalkoznod ezzel. Jedik vagyunk az a dolgunk, hogy segítsünk másokon.
- Senkit sem tudsz megmenteni ha közben belehalsz.- A válasz sokkal csendesebben és komolyabban szólt mint várta. Meglepetten figyelte ahogy a testvére letelepedik mellé olyan elszánt kifejezéssel amilyet még sosem látott ezelőtt.- Szóval mostantól én foglak megvédeni.- A kijelentés vegyes érzelmeket keltett benne. Egyszerre volt meghatott és rémült. Tudta mivel jár az ha Varna elhatározza magát valami mellett főleg ha róla van szó.
- Megint túlzásba esnél és végül elragadna a sötét oldal.- Gondolatai sűrű esőcseppekként hullottak ki a szájából hangot adva a csapongó ….- Te is tudod milyen veszélyes a ragaszkodás.- Nővére szóra nyitotta a száját, de mielőtt válaszolhatott volna Chisa élete legragyogóbb mosolyával és kinyújtott kisujjal folytatta:
- De ne aggódj! Ha túl messzire mennél ott leszek, hogy megállítsalak.- Összekapcsolódó ujjaikkal pecsételték meg titkos esküjüket.
* * *
A percek szép lassan órákká nyúltak miközben egyre több hajó érkezett a hangárba vagy hagyta el azt. Csupán egyetlen hajó nem akart megérkezni. A lány egy élelmiszerrel telerakott ládán ült a a bejáratott figyelve. Vara küldetései a mesterével néha hosszúra nyúltak, de ez azért mégis csak túlzás volt. Már rég vissza kellett volna érniük. Nem mintha számítana egy kis késés. Bármelyik pillanatban megérkezhet és ő türelmesen fogja várni.
- Nishku padawan!- Mélyen zengő hang rángatta vissza a valóságba. Agg mestere szokásához híven hátra tett kezekkel közeledett felé.- Későre jár, ideje visszatérned.
- De, Vara még mindig nem tért vissza.-
- Bíz az Erőben. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ő is ide ér.-
Soha nem jött. A napokból hetek lettek aztán hónapok és végül évek. Minél több idő telt el annál biztosabb volt benne, hogy nem látja többé. Az élet mégis ment tovább. Tanulás és küldetések váltották egymást többé kevésbé el terelve figyelmét a bánatról. Csupán a hálókörlet sötétjében voltak képesek figyelmet követelni maguknak a negatív érzések. Egyedül hagyva gondolataival szinte belefulladt a kétségbe. Hol van? Mi történt vele? Él még egyáltalán? Kérdései minden éjjel körtáncot jártak a fejében. Egy része a legönzőbb része utána akart menni. Hagyni mindent a fenébe és csak felkutatni ha kell az egész galaxist, hogy megint együtt lehessenek. Minden áron el kellett fojtania ezt a részét.
Alig egy hónappal az esemény után történt valami. Mesterével aki toborzóként tevékenykedett Erő érzékeny gyermekek felkutatására indultak a Bespinre. Viszonylag egyszerű volt minden család örömmel bízta utódját a Jedi Rend gondjaira. Nos majdnem mindennyik.
- Nem vehetik el tőlem.- Az asszony mellkasához szorítva a kicsit könnyben úszó szemekkel meredta jedi mesterre.
- Kérem értse meg ez a legjobb döntés.- Chisa a háttérben állva figyelte órák óta tartó vitájukat. Képtelen volt megszólalni a torkában keletkezet csomótól. Minél többet hallgatta annál egyértelműbbé vált számára pontosan tudja mit érenő. Maga a tudat, hogy talán soha többé nem találkozhatsz azzal akit szeretsz egyszerűen borzalmas volt. Mindig is könnyedén bele tudta élni magát mások helyzetbe, de ez most egészen más volt. Végül is ő is ugyan így érzett. Pontosan úgy… Ingerült mozdulattal törölte le a könnyeit. Vajon hány lény érez még így a galaxisban és hányan lesznek azok akiken nem tud majd segíteni mert a saját problémájával van elfoglalva. Akkor jött rá, hogy a saját érzelmei nem számítanak. Végül is jedinek nevelték, azért létezett, hogy másokkal törődjön. Tehát továbbra is mosolyogni fog és annyi életet ment meg amennyit csak tud. Jóval az események után már ezzel az elhatározással érkezett Coruscantra. Letörhetetlen mosollyal az arcán olyan mélyre temette a fájdalmát, hogy egy idő után szinte el is felejtette a létezését.
- Sajnálom, hogy ennyi gondot okozunk- Fordult szelíden az édesanya felé. A pad túlságosan magas volt hozzá képest így lábai jórészt a levegőben lógtak néma ütemre mozogva.
- Ti ezt nem érthetitek. Ő mindennél fontosabb nekem.
- De ez azt jelenti, hogy azt akarja, hogy boldog legyen nem?
- Én is boldoggá tudom tenni.- Csattant fel a nő.
- Tudom, de a fia olyan képesség birtokában van aminek az irányítását nem lesz képes megtanítani neki. Hinnye el nem akarhatja, hogy így nőjön fel. Mi gondját viselnénk.
- Vigyáznátok rá?- Az anya szemében most először jelent meg valami más is a bánaton és a haragon kívül. Valami amit reménynek és talán könyörgésnek nevezhető.
- Megígérem, hogy gondoskodni fogunk róla.- Az alvó gyermekre pillantva egy pillanatig sem kételkedett az ígéretében. Jól lehet a szava alig számított valamit így nem beszélhetett az egész Rend nevében. Mindazonáltal nem tudta elképzelni, hogy a Tanács kiengedjen a kezéből bárkit is akit ilyen mélyen átjár az Erő. A béke őrei senkit sem hagytak volna cserben.
* * *
Csendesen szitáló eső áztatta kitartóan a köpenyét, lábai szinte belesüppedtek a latyakos talajba. Őt azonban ez cseppet sem érdekelte. Túlságosan lekötötte a levegőben vibráló feszültség. Ez lesz az első alkalom, hogy hús vér ellenféllel kerülhet szembe. Korábban csupán ...  ám ez most teljesen más volt. Alig néhány napja érkezett egy jelentés, hogy fegyvereket készülnek eladni a Birodalomnak. Ezt természetesen a jedik nem hagyhatták annyiban. Viszont biztos volt benne, hogy a másik oldal sem adja magát olyan könnyen.  Chisa szájában keserű utóízt hagyott a gondolat. Tisztában volt vele, hogy nem lehet mindent békés úton lerendezni, de amíg csak lehetett szerette volna elkerülni a harcot. Mi sem bizonyította ezt jobban az immár egy standard éve elkészült és azóta is használatlanul maradt fénykard, amely most mázsás súllyal húzta az oldalát. Hogy elterelje figyelmét mestere jelenlétét kezdte keresni az Erőben. Már a megérkezése után is rendkívül hálás volt az idős mesternek aki a szárnyai alá vette, az idő múlásával pedig ez a tisztelet egyre csak nagyobb lett. Nem volt nehéz megtalálni. A megnyugtatóan ismerős aura szinte lidércfényként vonzotta az idegen bolygón. A férfi néhány méterrel előtte guggolt. Bár az arcát nem láthatta még így is érezte az egész lényéből áradó türelmes mégis éber várakozást. Egy teljes óráig is eltartott, de az események végre mozgásba lendültek. Hajtómű zúgása zavarta fel a csendet és nem sokkal utána maga a hajó is földet ért. Birodalmi páncélt viselő katonák kezdték meg a rakodást neki azonban szinte fel sem tűntek. Figyelmét teljesen lekötötte a háttérben álló fekete páncélos alak. Bár ezelőtt még sohasem látott sithet most mégis biztos volt benne, hogy a Sötét oldal egyik képviselőét látja Gyávaság vagy sem, de első dolga volt a tapasztaltabb jedi pillantását keresni. Az mikor észrevette, hogy tanítványa őt figyeli csupán egy kurta biccentéssel felelt. A mozdulat egyszerre volt egyfajta biztatás és jelzés. A következő pillanatban szinte egyszerre ugrottak ki a rejtekhelyükről egy erő lökéssel letarolva a katonákat. Cselekedetükre csupán az aktiválódó fénykard jellegzetes hangja érkezett feleletként. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem vehetik hasznát. A legtöbb amit tehetett, hogy az időközben magukhoz térő fegyvereseket akadályozza a szállítmány megkaparintásában. A feladat koránt sem volt olyan egyszerű. A vívás technika amit alkalmazott ugyan kisebb mértékben, de alkalmas lett volna a lézernyalábok hárítására. Ő azonban koránt sem volt olyan felkészült.  Néhány ládát mégis sikerült átraknia a saját siklójukra. Takarásukban végre fellélegezhetett még ha csak egy pillanatra is. Alig pár méterre az egymásnak ütköző energiapengék hirdették a csata epicentrumát. Az idősebb jedi egy határozott csapással fegyverezte le ellenfelét majd a járművekhez indult.
- Menjünk!- Hangja még az események forgatagában is tisztán csengett Chisa pedig gondolkodás nélkül követte. Nem kellett hátranéznie, hogy észrevegye követik őket. Ahogy ahhoz sem, hogy tudja hamarosan utolérik. Ez így nem lesz jó kattogtak fejében a fogaskerekek, de egy használható terv sem jutott az eszébe. Helyette viszont támadt egy szokatlanul vakmerő már már őrültségnek mondható ötlete. Hirtelen mozdulattal irányt változtatott teljesen más felé indulva mint ahol a hajójuknak kellett lennie. Úgy gondolta kettejüket egyszerre úgy sem tudná követni így legalább részben sikeres lehet a küldetés. Nem kis meglepetésére azonban továbbra sem szűnt meg a háta mögül érkező baljóslatú érzés. Valamilyen oknál fogva ellenségük úgy döntött őt követi. A sziklák között manőverezve igyekezett lerázni üldözőjét amikor a legváratlanabb pillanatban ütközés hangja terelte más mederbe az események menetét. Fogalma sem volt róla mi történhetett mögötte. Talán a másik figyelmetlensége okozta, esetleg maga az Erő szólt közbe.                                       A sikló félig összetörve hevert a köveken, benne az ájult alak szinte már rongybabaként dőlt a kormányrúdra. Közelebb lépve mégis láthatta, hogy nem sérült meg súlyosan. Számtalan felületi sebből vérzett ugyan és az egyik lába el is tört, ám ezektől eltekintve olcsón megúszta. Chisa habozás nélkül cselekedett Az ellensége volt ugyan, de ezzel együtt egy élő lélegző lény aki ráadásul megsérült. Lehetetlen volt, hogy otthagyja. Pedig a járműből kiemelni nem volt egyszerű feladat még az Erő segítségével sem. A kemény talajra fektetve végre lehetősége nyílt alaposabban átgondolni a dolgokat. Oké először is el kell látni a sebeit. Szerencsére a saját siklóján talált még érintetlen bactát. A porban térdelve óvatos mozdulatokkal kezdte lefejteni a lábat fedő páncélrészt.
- Mit művelsz?- A durva hang bizonyos értelemben megkönnyebbüléssel töltötte el és talán egy kis csodálattal is. Tényleg szívós lehet a fickó ha már is magához tért.
- Segítek.- Válaszolt épp csak felpillantva a munkájából.
- Veszed le rólam a kezed mocskos jedi!- Kapott volna a fénykardja után azonban az nem volt a helyén.
- Ezt keresed?- Chisa derűs mosollyal mutatta fel az említett tárgyat. Lehet naiv volt, de nem hülye. Amint kirángatta a siklóból első dolga volt megszabadítani a fegyverétől. Lélekben felkészült rá, hogy a másik újabb támadással fog próbálkozni, de az meg sem mozdult.

- Egyáltalán miért csinálod ezt?
- Mert megsérültél.- Válaszolt mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nos számára az volt, ám úgy tűnt ezúttal egyedül marad ezzel a véleménnyel.
- Ne hidd, hogy ettől bármivel is tartozom neked!
- Nem a- még a feltételezés is sértő volt - Segítek mert ez a dolgom.- Bár ha jobban belegondol volt valami ami sosem hagyta nyugodni.
- De talán válaszolhatsz egy kérdésre.
- Tudtam, hogy nem csak puszta szívjóságból csinálod.- A lány majdnem felnevetett mikor észrevette a másik hangjában a megkönnyebbülést. Hát ha neki így kényelmes nyugodtan tekintse üzletnek. Nem mintha
- Tulajdonképpen mi olyan jó a hatalomban? A magad fajták mindent megtesznek a megszerzéséért szóval…
- Ilyen ostoba kérdést sem hallottam még. A hatalom csupán eszköz. Arra jó, hogy elérjük a célunkat.-
* * *
A sith végül eltűnt ugyan, de  különös felelete vele maradt. Azok a szavak nem hagyták nyugodni. Még napokkal a küldetés után is ott visszhangoztak a fejében több kérdést felvetve mint ami valaha eszébe jutott volna a témáról. Ha őszinte akart lenni most először gondolkozott el rajta igazán. Ő maga tökéletesen elégedett volt a maga erejével így annak növelését különösen azt a bizar vágyat ami a Sötét Oldal képviselőit jellemezte. Egyszerűen nem tudta hova tenni. Idegennek és talán kissé feleslegesnek is tűnt számára annyit küszködni egy ilyen haszontalan dolog miatt. Legalábbis pár napja még ezt gondolta. De… ha akkor többet tudott volna talán nem sérültek volna meg annyian. Ha jobban tudott volna bánni a fénykarddal talán az összes ládát megszerezték volna. Végül is a Világos Oldal is lehet hatalmas. Ha pedig csupán eszköz  miért ne használhatná a saját céljaira.                                                                              Szinte futólépésben közeledett a gyakorlóterem felé. Odabent a terem közepén a tanítója várakozott meditatív pózban. Kék pengéjű fegyvere pontosan az arca előtt lebegett.
- Épp időben érkeztél- érces hangja messze visszhangzott a falak között- Akkor akár hozzá is láthatnánk.
- Mester nem maradhatnánk egy órával tovább? Szeretnék többet gyakorolni.
- Nocsak, eddig úgy tudtam óckodsz a fénykard használatától. Mitől ez a hirtelen érdeklődés?
- Mert még sokat kell tanulnom.- Nem tehetett róla ezúttal képtelen volt elrejteni a hangjából áradó lelkesedést.- Erősebbé akarok válni, hogy mindenkit megmenthessek.  
Képességei: - Erő érzékeny
- receptív-Projektív telepátia(1)
-fénykardvívás 1.szint sii-cho(1)
-meditáció
-telekinézis(1)
-Erő harmónia
-Élet érzékelés

Szakértelmei: - alapvető padawan képességek
- képes ellátni komolyabb sérüléseket is
- gyógynövények ismerete
- több nyelven is beszél

Megjegyzések:

Szia!
Először is üdvözöllek az oldalon!

A foglalkozás/kasztodnál a padawan mögé írd be kérlek a további kasztot innen kérlek, bár nekem úgy tűnt, hogy Konzul a karakter és később gyógyító lesz.

Kód:

„Egyedül a nővére az akihez ténylegesen ragaszkodik.”

Előtöriben látta, hogy nagyon sokat van a nővérével, ami nem igazán lehetséges. Ugye a jediknél fontos, hogy ne ismerjék a családjukat, mert ugye az egész ilyen a sötét oldalra vezet, ahogyan Te is szépen írtad az előtöriben már az elején, amikor említette a védelemre a karakter.
Másrészt nálunk nem csak a Coruscanti templom van, hanem több, így elég kicsinek találom az esélyét annak, hogy a két karakter ismeri egymást, mert tuti, hogy az ikerségük miatt két totálisan más helyre küldték őket, hogy ne találkozzanak és ne tudják, hogy testvérek
Éppen az olyanok miatt, amit te is leírtál és ez a szintű barátság már 2 barát között is nagyon olyan, hogy nem nézik jó szemmel és külön szednék őket, mert eléggé egyenes út a Sötét oldalra.
Átírnád, hogy ő nem a testvéred volt, hanem valamilyen barát csak?
Később még érdekes kaland lehet, hogyha a karaktered összefut a hasonmásával úgy, hogy nem is tud a létezéséről


A jedik nem veszik el erővel a gyerekeket, csak akkor, ha a család rájuk bízza őket. Ha nemet mondanak, akkor nem fogják erőltetni.
Egyébként úgy néz ki ez a Köztáraságban a fejlett világokon, hogy minden születő gyerektől vért vesznek és azonnal vizsgálják az Erőérzékenységre is, ha valaki az, akkor szólnak a jediknek, akik eljönnek a gyerekért és megkérdezik, hogy odaadják-e a Rendnek. Ha nem, akkor elmondják h mi lehet ha nem képzik ki. Ha így sem adják oda, akkor rájuk hagyják.
Ez csak érdekesség volt, nem hiba, csak ha esetleg nem tudtad volna, hogy így van.

---

És a végén elindul a sötét oldal felé is Azt kéne mondanom good-good, de khm… mégiscsak padwan vagy

Azt a kis hibát a nővérnél javítsd kérlek, hogy írd át barátra és a ragaszkodást húzd le, mert azért már nem lennél padawan sem.

Ha ezt a kis hibát javítod, akkor egy avatart is tegyél be magadnak, ha ehhez kell képvágás, bármilyen fotó manipuláció stb, nyugodtan szólj, segítek. Egy adatlapot is írj majd, és szólj, hogy nézzek rá az előtörire megint, hogy elfogadhassam Ha pedig gondolod gyere fel discordra is, folyamatosan vagyunk fenn.

Akkor annak fényében, amit privátban beszéltünk, hogy a később renegáttá váló templomban volt a karakter és ezért lehetett a nővérével, elfogadva.
Egy adatlapot még kérlek írj ide külön reagba, aztán mehetsz is játszani.

Adatlap
Szint: 1.
Pont:10

Különleges képességek: fejlett empátia

Erő alkalmazások: - receptív-Projektív telepátia(1)
-fénykardvívás 1.szint sii-cho(1)
-meditáció
-telekinézis(1)
-Erő harmónia
-Élet érzékelés
összesen 3 pont

Felszerelés: egykezes, zöld pengéjű fénykard (3 pnt)
Kredit:500

Pontok:10
Felhasznált:6
Maradt: 4

P