A New York-i Columbia Egyetem

A topic régi helye


A Columbia Egyetem (Columbia University) az Egyesült Államok New York városának magán felsőoktatási intézete. 1754-ben alapította II. György angol király. Legtöbb intézete Manhattan közelében található.

Fejlett kutató laboratóriummal rendelkezik, ahol genetikával is foglalkoznak.

A topic régi helye

#2 2010-04-21 23:18:42
Morsus
Kint a téren már hatvanfős csoport gyűlt, akikből húszan kört járnak táblákkal. Minden nyugalmas és még semmi sem történt igazán... még.


#3 2010-04-22 10:53:50
Quentine Constantine
Az utóbbi hetekben sikerült kitalálnom, hogy mégis miféle képességekkel ruháztak fel, mikor visszaküldtek. Nem mintha olyan nehéz lett volna, több hete nem alszom, és nem táplálkozom, a szervezetem látszólag nem is igényli, ugyan úgy regenerálódik, mintha az energiát már nem ételből nyerném. Nem mondom, hogy nem örülök ennek, de azt sem, hogy hű de jó. Különös érzés. Túl sok időm lett. Egy átlagos ember naponta nyolc órát alszik, háromszori étkezéssel, az ételek elkészítésével vagy megvásárlásával szintén eltölt legalább másfél órát. Marad tizennégy és fél óra, amiből átlagosan hét és fél órát dolgoznak - már levontam az ebédszünetet - azért, hogy megkeressék a pénzt, amiből alvóhelyet és élelmet szerezhetnek. Összesen hét órája marad így az embernek, hogy a munkahelye és a bevásárlások közt ingázzon, valamint azt csinálhassa, amit szeretne. Én ellenben huszonnégy órán át dolgozom.
A világító kéz felismerése szintén nem volt nagy dolog, annál nehezebb volt elrejteni, be kellett az egészet fásliznom, és kesztyűt húznom, még így is időnként adódnak gondok, ha felszakad valamitől a fásli. A régi öltönyös figura nem annyira megy az új munkámhoz, a diszkréció helyett most már a közelséget és a tisztaságot kell hangsúlyoznia a megjelenésemnek. Ez nem sikerült. Van előnye annak, hogy az ember nem dolgozik ételért és lakásért. A hátránya, hogy ruháért és fürdőszobáért sem dolgozik. Azt hiszem én vagyok a legápolatlanabb angyal.
A kezdeti fejfájásos rohamok után egy újabb képességet fedeztem fel, de ezt majd talán később, mert úgy tűnik, hogy itt valami készülődik. Elég lapos a helyzet, páran táblákkal járkálnak, néhányan skandálnak valamit. közelebb megyek, és az egyik kevésbé elfoglalt tűntetőt szólítom meg.
-Jó napot! Mondja csak, mi ellen vagy mellett tűntetnek?
Mintha nem tudnám, de adni kell a hülyét, hogy rávezessem a hülyeségére.



#4 2010-04-23 00:53:30
Morsus
Az egyik férfi kiszáll a körből és kicsit mérgesen néz fel.
- Természetesen a szabad mutáns törvénykezés ellen! A testvéremet pár hete egy mutáns megverte, mert képes volt rá! Vagy vegyék el ezeknek a lényeknek az erőit vagy zárják őket el előlünk. Mi van ha az egyik óránként felrobban? Mi csak úgy tűrjük, hogy százan meghalnak, mert ő így működik? Hát nem!
Mondja sértődve, mert talán újságírónak avgy okoskodónak nézte Constatinet.


#5 2010-04-23 12:13:00
Quentine Constantine
Hallgatom a pasast, és azt hiszem értem a problémáját.
-Azt értem, hogy ezzel a robbanós fickóval mi a gond. De barátom, nem gondolja, hogy ez túl radikális lépés? Vannak emberek, akik sokat járnak konditerembe és megtanulnak verekedni, őket is zárjuk el, mert képesek megverni valakit? Van, aki okosabb, mint az átlag, sokat járt iskolába, egyetemet végzett, és ezért képes olyan banki ügyeltekkel pénzhez jutni illegálisan, amihez mások nem. Őt is zárjuk el? Zárjunk el mindenkit, akinek valamiben tehetsége van, akinek valamire lehetősége van? Nem gondolja, hogy inkább azt kéne elzárni, akinek lehetősége van ilyen dolgoakt tenni, és meg is teszik? Mi van akkora, ha egy mutánsnak az a képessége, hogy meggyógyít embereket a puszta érintésével? Vegyük el az ő képességét is?
Igyekszem borzasztóan objektív lenni, mintha csakis elvi síkon filozofálnék, és véletlenül se érezze úgy, mintha meg akarnám sérteni, vagy ellentétes elképzeléseimet akarnám erőltetni.


#6 2010-04-25 21:14:42
Morsus
Többen fordulnak a férfi felé dühösen.
- Igen el kéne zárni azt, aki képes kirabolni a bankot! Sőt! El is kapják az ilyeneket! A képességek Isten ellen valók! A mutánsok nem megváltók csak gyilkosok, akikben nincsen kedvesség. Vadak és kegyetlenek. Egyik se gyógyít csak öl és pusztít! Az emberek kivételesnek tartják őket pedig csak veszélyes szörnyek!
A tömeg addigra már össze vissza ordibál mindenféle gyűlöletet. Constatine szavai olaj volt a tűzre.


#7 2010-04-25 22:42:31
Quentine Constantine
Oké, ez így nem fog menni, ez a fickó gyökerebb, mint vártam. Nem fogja fel, hogy a puszta tény, hogy képes valamire a mutáns, még nem jelenti, hogy meg is teszi, sem azt, hogy mindig rosszra használja a képességét.
-Azt mondod a képességek Isten ellen valók? Hát mit tanít az Úr? Nem azt, hogy szeresd felebarátaidat? Nem azt, hogy ne ítélkezz mások felett, hogy te magad se ítéltess? Nem azt, hogy azt cselekedd másokkal, amit önmagadnak is kívánsz? Nem azt, hogy mind egyenlően vagyunk az Úr színe előtt, és csak cselekedeteink határozzák meg lelkünk üdvözülését vagy elkárohzását? Nem azt, hogy akik erőszakkal és kirekesztéssel törnek mások ellen, azok lennének méltóak erőszakra és kirekesztésre? És kérdem én, ha az Úr teremtette ezt a csodálatos világot, nem Ő teremtette-e bele a mutánsokat is? Nem gondolod-e, hogyha az Ú is úgy gondolná, ellene valóak a mutánsok, akkor kinyilatkoztatná az akaratát? Beavatkozna, mint ahogy azt tette korábban, mikor az embert akarta eltörölni a Föld színéről? És nem gondolod-e te, barátom, hogy gyűlölködéssel és gyűlölet szításával épp az Úrnak haragját hozod fejedre?
És most a kellően teátrális felvezetés után, lássuk, mit gondolnak erről a fickóról odafenn, hova kéne kerülnie? Amennyiben Lefelé megy, hát lássuk, mi vár rá halála után, hadd érezze, mi is az, ami Isten ellen való, és mi az, amit csak néhány szűk látókörű, idióta skandál egy egyetem előtt. Ezt nem mondtam volna? Erre utaltak a fejfájások, eleinte nem tudtam kontrollálni, csak képeket láttam, és körülöttem az emberek, furcsán viselkedtek utána, aztán kezdtem megérteni, és megállítani, hogy mindenkin hasson. Bizony, mert úgy tűnik, nem csak érzem, hogy ki fog a Mennybe és ki a Pokolba jutni, de azt is láttathatom velük, milyen sorsuk lesz ott. Mi mással lehetne meggyőzni egy eltévelyedett bárányt, minthogy megmutatom, hol is van az út vége, amin most jár.


#8 2010-04-26 22:18:33
Morsus
A tömeg egyre dühösebb.
- Isten volt, aki felperzseltette Szodomát és Gomorát! Bűnösök lakták! Szörnyek! Démonok!
Üvölti a tömeg.
- Igen! Ezek nem Isten gyermekei!
- Német országban egy kék bőrű él, akinek farka van!
- Magneto százakat ölt meg! parancsol a mágnesnek!
- Állítólag az egyik képes az emberek tudatába nyúlni!
- Uralják az akaratunkat!
- Démonok!
Magyarázzák az emberek.


#9 2010-04-27 11:41:27
Quentine Constantine
Kezd elszabadulni a káosz, nem az igazi, ezek az emberek azt hiszik, minden mutáns gonosz. Nem hagyhatom csak úgy, hogy a hülyeségük miatt veszélybe sodorjanak másokat.
-Nézzétek emberek, ha valóban démonok élnének köztünk, gondoljátok, hogy Isten ezt engedné? Vagy azt akarná, hogy dühöngve harcoljatok velük a saját véreteket ontva? Isten beavatkozna, ha valóban szörnyek élnének a világon, amiket ő nem akar látni. De Istennek semmi köze ehhez a gyűlöletez, amit éreztek. Túl sok gyilkosság, túl sok erőszak megy végbe Isten nevében. Hogy merészelitek azt gondolni, hogy ti Isten akaratát teljesítitek? Nem vagytok egy kissé nagyképűek? Nem vagytok önbíráskodó Istenkáromlók?
A végét már egyre hangosabban mondom, próbálok hatásvadász lenni, ha ezeknek a demagóg szöveg jön be, akkor megpróbálok egy ilyesmit kerekíteni, ahhoz pedig karizmatikus beszédstílus kell. Remélem a végére kissé elcsendesülnek, talán elgondolkodnak egy pár pillanatra azon, amit mondtam, és folytathatom a szövegem. Persze az is lehet, hogy meglincselnek, na az kellemetlen lenne.


#10 2010-04-27 22:31:20
Morsus
Páran, akik előtte állnak meg is állnak egy pillanatra, de hátulról valaki fejbe dobja egy kővel.
- Mocskos mutkó!
- Igen!
Üvölti és a tömeg elkezd agresszív lenni. Páran lefogják a dobálót, de látszik, hogy a csoport egyre tarthatatlanabb lesz. Constatine a tömeg közepére került, mert az lassan körbe ölelte és így még a rendészek sem tudnak közéjük segíteni menni.


#11 2010-04-28 09:45:26
Quentine Constantine
Az egyik fickó átlépi a határt, és fejbe dob egy kővel, felszakad a bőr, és vér csorog le az arcomon. Mutkózni kezdenek, és körülvesznek. Most valami okos dologgal kell előállnom, különben itt maradok. A fejemhez kapok, egy kissé megis szédülök, de végül talpon maradok, majd a véres tenyeremre pillantok.
-Hát nem látják? Ezt teszi a gyűlölet! Csak erőszakot szül, olyanok leszünk, mint az állatok, széttépjük egymást! Nyissák ki végre a szemüket, és vegyék észre, a szörnyektől való félelmünkben mi magunk is szörnyként kezdünk viselkedni.
A beszéd közben, a "vegyék észre" résznél előre tartom a véres tenyeremet, a vér látványa talán elég erős ingert kelt, talán majd sokkolja őket a dolog, és végre tényleg leállnak.


#12 2010-04-30 23:39:21
Morsus
A tömeg ettől megvadul. A megjegyzések után többen rontanak neki és csak páran fogják vissza őket. A rendőrsípok felszólalnak, de az férfi érzi a kezeket, amik rángatják és verik őt. nem érik el rendesen,d e érezhető. A tömeg megvadult. Irányíthatatlanná vált és most vérre vágyik. Tépik, rángatják, ütik rúgják a férfit miközben üvöltenek vele, de a szavak összefolynak egy egységes átkozódássá. Egy férfi pedig egy táblával készül betörni Constatine fejét. A tömeg mozgása miatt képtelen emberi erővel elmozdulni az ütés elől.


#13 2010-05-02 16:23:18
Quentine Constantine
Az ember azt hinné, hogy ha szembesítenek valakit a hibáival, felnyílik a szeme, és megpróbál jobbá válni. Ezesetben azonban inkább hibáját látva, az embert elönti a gyűlölet azzal szemben, aki észrevette azt. Lehetnék mártír, de egy kicsit hatásosabb lenne, ha nem lennék már amúgy is halott. A rendőrök próbálkoznak, ez szép dolog tőlük, még szebb lenne, ha valóban segítenének is. Egy bakkancs talpát érzem a bordáimban, egy öklöt a gyomromban, és ahogy felnézek, egy tábla emelkedik a magasba, hogy lesújtson rám. Próbálom visszafogni magam, nem kéne nagy jelenetet rendeznem, nem kéne lövöldöznöm, vagy egy fénylő kézzel hadonásznom, de azért ami sok, az sok. A fickó, akinek a tábla a kezében van, most követte el eddigi élete legnagyobb hibáját, és mingyárt ő is megérti ezt. Ahogy ránézek, már érzem, ez az ember most olyan útra indul az időn és téren kívül, amit fel nem foghat, meg nem érthet, hiszen most megmutatom neki, mi vár rá a Pokolban, ott, ahova jutni fog tetteiért. Hosszú utazás lesz, minden másodpercét olyan intenzven fogja átélni, mintha valóban ott lenne, és ha véget ér, nem lesz többé kedve kezet emelni sem az Úr szolgájára, sem senkire. Lásd meg hát ember, mi vár rád! Kicsit hatásosabb lenne, ha ki is tudnám mondani, és nem vért kéne épp köpnöm egy elsuhanó ököl miatt. De azért megteszi.


#14 2010-05-03 00:52:24
Jester
Két kés, csak ezt a két fegyverem pakoltam most be, a fegyverrel most csak baj lehet csak egy „békés” tüntetés. Tökéletes alapanyag egy kis káoszhoz. ~Még a „Greepeace” –t se lenne nehéz felbőszíteni, de egy olyan bandát aki eleve utálatát jött kifejezni? Gyerekjáték. Jó alapanyagok, meg ugye ott az a néhány részeg alkotó elem, meg a tipikus focihuligánok, akik csak a balhéra jöttek, na meg persze a kombókjuk… Hohohóóó~ Befordulok a sarkon a Columbia Egyetem elé, miközben hátra simítom a hajam, egy kevés frissen nyert nyál adalékával. Most civilben vagyok…vagyis részben. Nem lenne az igazi ha festékben villognék, meg úgy okos döntés se, ehhez a szórakozáshoz, nem szabad kitűnni. Még mielőtt odaérnék a dulakodó tömeghez leporolom a zakóm. Majd észre veszem, hogy egy emberként üti a tömeg azt az egyet középen… ez nem buli. Túl monoton, túl egyszerű… ~ Hmmm…és le is maradtam a szításról…így már nehezebb lesz.~ Megropogtatom a nyakam két mozdulattal, majd izgatottan beugrok a tömeg széle fele és egymás után kiáltozom.
- Ha-haver mögötted mutkó, a CSÍKOS INGES. – kiáltom egyre rémültebben egy véletlen emberre mutatva.
- Vigyázz Támad a hatalmas a kahaharrmos mutkó! JOBBRA nagy kabátos. – Ismét, csak másik ember máshol feltűnve a tömegben, kicsit torzított hangon. Közben egy-egy emberre rálököm, az előttem lévő véletlenszerűen kiválasztott embert tessékelve, hogy támadják meg egymást. Közbe figyelve a feltűnés mentességre kiosztok egy-egy pofont, másik emberek hóna alól, az előttük lévő képére mérve. Vigyorogva lihegek miközben ide oda ugrándozok a lázítások közben.


#15 2010-05-04 15:03:54
Morsus
Jester ütései és szavai vad csatát robbantanak ki és már a rendőröknek is neki támadnak a tüntetők.
Constatine, mivel más megoldás nem volt szembesíti a sorsával a támadóját, aki üvöltve ugrik el az ütés helyett és a saját szemét kaparaja ki miközben a földre zuhan üvöltve.
- Mutáns!
Ordítják páran és mikor elkapnák a férfit, akkor rántja ki egy rendőr a tömegből, hogy kivigye, de az első lépés után Constatine ütést hall és vér fröccsen az arcára. A rendőr roham sisakra törve zuhan a földre és a kezét fogó alak véres fejjel landol mellette. Az egyik tüntető letörve a tábláját, most az azt tartó fát használta husángnak.


#16 2010-05-05 14:39:43
Quentine Constantine
A fickó egy kicsit rosszul reagált a dologra, de végülis meg tudom érteni, én sem örülnék, ha hithű katolikus létemre kiderülne, hogy a pokolban fogok rohadni az idők végezetéig. Egy rendőr végre segít, de a próbálkozása hamar kudarcba fullad, és a törött sisakját az elterülő teste követi. Ez már nem játék, pedig örültem volna, ha nem vesznek ilyen fordulatot az események. Az elterült rendőr fegyveréért nyúlok, és ha meg tudom szerezni, a levegőbe lövök egyet, reményeim szerint ettől majd megrettennek, megtorpannak, persze annyian vannak,h ogy leteperhetnének, de pár meghalna, és senki sem akar az a pár lenni. A lövés után a husángosra célzok.
-Vissza! Lépjenek hátrébb! - Kiabálom, miközben próbálok kihátrálni abba az irányba, amerről a rendőr is jött hozzám segíteni. Ha továbbra sem hagynak békén, kénytelen leszek térdkalácson lőni a husángost, remélem azután már a többieknek is elmegy a kedve a mókától.


#17 2010-05-06 16:06:34
Morsus
A tömegből próbál kihátrálni Constatine és mikor sikerül az egyetem lépcsőfokaira lépnie meglátja a legrosszabbat: Magneto repül az égen az élen egy vörös ruhás, egy lángoló, egy szikrákat hányó és egy zölden világító szemű férfival meg egy fehér villámot jelképként hordó nővel.
A tömegből csak párnak kell ezt észre vennie. A megvadult tömegnek a mutánsok látványa olyan, mint az éhező fenevadaknak a hús. Azonnal mindent felé dobnak és Bárd mesterét megelőzve emeli a kezét, amikből az elektromosság vissza csapja a dolgokat és a közelben álló autót felrobbantva repíti az égbe.
- Félre. Nem veletek van dolgunk.
Mondja Magneto, de a tömeg már megvadult állatként készül támadni, de mindenki tudja rajtuk kívül, hogy nincs esélyük.


#18 2010-05-06 19:05:40
Thorhalla
//Előzmény: Stephanie Smith lakása//

Ahogyan megérkeztek arra a pontra, ahol Miller kérte kipattant a kocsiból és húzta magával Stephanie-t is. szerencsére viszonylag kevesen voltak ezen a részen, mert mindenki a tüntetéssel, verekedéssel foglalkozott, vagy éppen amiatt menekült el. Így könnyedén tudott a páros keresni egy elhagyott helyet, olyat, ahol még kamera sem volt ahhoz, hogy átadhassák az irányítást az Asgardi énjeiknek. Amint megvoltak a helye, Miller a kezébe vette a nyakláncát, megszorította, miközben Steph mormolni kezdte a verset és az átalakulás olyan olyasmi fogadta a párost, amire egyikük sem gondolt volna.

Tátott szájjal néztem Halla-ra, valami nem stimmelt vele, valóban ő lett volna itt mellettem? Az alkata, mozdulatai minden ugyanolyan, csak nem a megszokott gyakran látott ruha volt rajta, hanem egy szívdöglesztő testhezálló kicsi és a haja, nem a gyönyörű fekete hajzuhatag pompázott a fején, hanem aranyszőke hullámok omlottak alá. De ő volt a tekintete, meg minden, de mégis annyira furcsa. Ez is Loki lett volna. Kissé zavartan néztem le a kezemben levő fejszére, és ekkor tűnt fel, hogy az én ruházatom is más, mint volt, ezt kínos lesz megmagyarázni, bár még mindig értetlenül álltam az előtt, hogy Halla mitől néz így ki. Gyönyörű volt mint mindig és nem tudtam levenni róla a szememet. Soha ennyit nem mutatott még magából meg, ha ruhát viselt, ez pedig már-már lázítóan rövid és... megráztam a fejemet, nem lenne jó vége, ha itt a nyílt utcán teperném le azért, ahogyan kinéz. Éreztem, hogy elvörösödöm, még gyarló is vagyok, hogy ez fordul meg a fejemben elsőre, ahogyan így meglátom. Szóval ténylegesen Thor leányaként így néz ki? Szőke és csak valamilyen védőmágia volt rajta?
< - Gyönyörű vagy – nyögtem ki nagy nehezen. >

Valami furcsa volt átváltozás után, olyan... a ruhám. Lenéztem és valóban, egy szűk rövid ruha volt rajtam. Eina-ra néztem, vele sem volt minden rendben, más ruha és a kezében egy kétkezes fejsze. Összehúztam a szemöldökömet, miközben ő úgy nézett rám, mintha soha életében nem látott volna. Csípőre tettem a kezem és választ várva néztem végig rajta. A fejszét felismertem, Skurge fegyvere volt az. Hogyan jutott Einar hozzá? Hiszen tegnap még meg sem volt neki a fegyver, amikor Spartannal beszéltünk, és rajtam sem ez a gönc volt! Most már komolyan kezdtem aggódni miatta, főleg, amikor sikerült benyögnie, hogy gyönyörű vagyok.
< - Tisztában vagyok vele drágám! – mondtam. – De ezért miért kell, hogy kiessen a szemed és miért úgy nézel rám, mint akit itt helyben szeretnél a magadévá tenni? Hiszen több, mint félezer éve látsz igen gyakran. >
< - T... tudom, de így még soha... ez a szőke haj... >
< - Hogy micsoda?! – kérdeztem. >
Eddig nem tűnt fel, ugyanolyan nehéz volt a hajam, mint eddig, de most copfban volt, előre szedtem és lefagytam. Szőke?! Hogyan lehetek szőke? Kétségbeesetten néztem fel Einar-ra, de ő ugyanolyan bamba és mamlasz képpel nézett rám, mint eddig is. Világ életemben fekete volt a hajam, nem szőkülhettem ki egyik napról a másikra. Tegnap, amikor a halandó rosszul lett! Hiszen előtte fekete voltam... és ott van Einar-nál az a fejsze.
< - Honnan van az a fejsze?! – kérdeztem dühösen. >
< - Tegnap megtámadott egy halandó, akinél volt... – védekeztem. – Legyőztem és...>
< - Tegnap?! – kérdeztem és közelebb léptem hozzá, ő riadtan egyet hátra. >
< - Még nem volt időm elmondani kedvesem – magyaráztam. – Vissza fogjuk adni Skurge-nek, nem kell nekem, hogy utánam jöjjön és... >
< - Hogy került a halandóhoz?! – már kiabáltam. >
< - Ha tudnám, akkor előrébb lennénk... >
Néhány pillanatra elgondolkodtam.
< - Einar... – kezdtem halkan és nyugodtan. >
< - Ö... igen? – nézetem fel zavartan. >
< - Hogy nézek ki? – kérdeztem. >
< - Gyönyörű vagy – mondtam. >
< - Szebb, mint fekete hajjal, vagy nem? – folytattam. >
< - Mind a kettő remekül áll, de... >
A „de” elhangzása után nem vártam tovább, csak lendült a kezem és ököllel ütöttem az arcára. Nem tért ki, így sikeresen orrba vertem, a reccsenést hallottam és elégedetten léptem hátrébb.
< - Ezt megérdemelted! – vicsorogtam. >

Időm sem volt, hogy a fejemet félrekapjam és máris telibe talált az ütése. Ebben legalább nem változott, noha én még soha sem kaptam tőle. Az orromhoz nyúltam és sajogott, és némileg vér is szivárgott belőle. Kell néhány óra, hogy rendbe jöjjön. Még végig sem mondhattam, amit akartam, pedig ha hagyja, akkor nem kaptam volna az ütést sem. Csak reméltem, hogy a fejsze dolgot elhitte, nem akartam elmondani neki az igazat, nem akartam vele fájdalmat okozni neki. odaléptem hozzá és magamhoz húztam. A szélnek köszönhetően a vörös palástom mindkettőnket betakart. Az egyik kezemet a derekán tartottam, a másikkal végigsimítottam az arcán.
< - Nem számít, hogy miként nézel ki, nekem mindenhogy a leggyönyörűbb nő vagy a világon – mondtam halkan teljesen komolyan. – És bízom benne, hogy még mindig úgy érzed, hogy méltó vagyok arra, hogy a társad lehessek hercegnőm. >
Döbbenten néztem rá, megtámaszkodtam a mellkasán, és mélyen a szemébe néztem, nem viccelt, vajon odafent is beleegyeztek volna ebbe? Mit számít, úgysem mehetünk haza...
< - Örökké szerelmem – suttogtam. >
Szorosan bújtam hozzá és öleltem át, miközben hosszasan csókolt meg, több mint háromszáz évnek kellett hát eltelnie, hogy ismét jegyesek legyünk? A távolban pedig csatazajok ütötték meg a fülünket. Ennyit a romantikáról...

A páros futva indult el a hangok irányába és nem sokkal később meg is érkeztek oda, ahol a harcok megkezdődtek.
– Most fejezze be mindenki a harcokat, amíg még nem sérül meg senki súlyosabban! – mennydörögte Einar.
- Hacsak nem akarjátok, hogy nektek fájjon még jobban halandók – lépett mellé az ismerős hangú és külsejű nő is, ám ezúttal se szarvas tiara, se fekete haj nem volt rajta, szőke volt.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység

A páros:



#19 2010-05-06 21:30:34
Tyler
//Előzmény:Raktárépület//

Követi Magnetot és csapatát, ha akarná se tudná megállítani őket. Ennyi mutánst egyszerre semmi képen sem. Valahol azonban motoszkál benne, az amit a férfi mondott. Ha igaz amit a fegyverekről mondott....elég egy kisebb botrány és be is vetnék őket a mutánsok ellen....a saját szemével kell látnia ezt.
Ahogy várható volt a tömeg azonnal rájuk támad, de vissza verik őket. Magneto közelébe küzdi magát.
-Hagyd őket, megígérted! Ha kell bénítsd le őket, de ne bántsd az embereket.-
Emlékezteti Magnetot arra amit ígért neki, de ha kell akkor beavatkozik, és megvéd bárkit aki veszélybe kerül.


#20 2010-05-06 21:55:40
Quentine Constantine
Végre van egy kis terem, leszakadnak rólam az emberek, ahogy az egyetem lépcsőit taposom már, de akkor veszem észre, hogy a java még csak most jön. Magneto? Mit keres itt? Nem kéne itt lennie. Mármint itt New Yorkban, de pláne nem itt, a tűntetésnél. Ennek csúnya vége lesz. Az emberk dobálóznak, és az egyik mutáns visszavág. Most mi legyen? Mielőtt nagyon akcióba léphetnék, felbukkannak új arcok és... És azok, akik ott voltak amikor... Nos, amikor meghaltam. Ezek nem kispályások, egy rakás rasszista embert szólítanak fel, hogy ne legyenek rasszisták, miközben ők sem emberek, és ráadásul fenyegetik őket. Istenem, ez egyre rosszabb lesz. Nem sétálhatok el csak úgy, az nem lenne méltó Isten szolgájához, vagy valami ilyesmi. A tömeget elkerülve inkább az két szőke pojácához megeyk, hogy szóljak nekik, itt nem ez a menő.
-Jobb lenne, ha visszavennétek a hangotokból, mielőtt ti is célpontokká váltok, lehet, hogy elintézitek őket, de gondolom nem pont ez a cél, azt Magneto is megtenné.


#21 2010-05-07 18:23:29
Shadow
//előzmény: Raktárépület//

Magnetoval tartok de a tömegben. Ennek több oka is van, mint például, hogy felmérjem a többiek külsejét annyira, hogy az alakjukat le tudjam utánozni. Nem válogatok túl sokat az átlagos kinézetűek közül, csak megfigyelem őket. A másik ok, hogy nem kéne szem előtt lennem Miller miatt, bár úgy is ott leszek, mert nincs nálam puska ami jól jönne. Bár ami a puskát illeti, az alakok közül lehet rendőr külső se fog rosszul jönni, ha le kell lépnem. Ahogy haladunk, úgy szemből egy másik csoportosulásba botlunk. Mutáns ellenes tüntetők a legjobb helyen. Ha összecsapunk, akkor az egyiket jobb lenne a csatornába rántani, végezni vele, majd az alakját felvéve az igazolványával kicsúszni a rendőrségkarmai közül, ha lecsapnának ránk. Miközben gondolkozok ismerős hangok ütik meg a fülemet, bár a párosnak csak az egyik tagja olyan, mint amilyennek emlékszem, de a hang alapján tuti a másik is az akire gondolok: a két Asgardi. Thorhalla és Einar. Szóval bizonyos szempontból össze is futottam Miller ügynökkel. Csodálatos. Besorolok egy nagyobb mutáns mögé, hogy takarjon előlük, miközben gondolkozok, majd gonosz mosoly ül az arcomra, majd alakot váltok. Egy kék szemű fekete rövid hajú srác képében lépek elő a mutáns mögül. Fekete ing, s farmer van rajtam, ahogy próbálok teljesen elvegyülni a tömegben.
https://2img.net/r/ihimizer/img695/3896/animeguy1.jpg


#22 2010-05-10 16:01:19
Morsus
A mutáns ellenes tömeg megindulna és páran már dobják a köveket, amikor mind megakadnak és Tyler látja, hogy Magneto maga emeli a kezét és fém tárgyaknál fogva akasztja meg a tömeget.
- Még nem ártottam senkinek.
Mondja sziszegve a türelmetlen mutáns Tyler szavaira. Majd mintha sakkfigurákat söpörne el úgy int a kezével és a követ, beton darabok a tömeggel együtt zuhannak hátra.
Constatine szól a két asgardinak, de már késő. Láng idegesen fordul és néz a két halhatatlanra.
- Halandó? Én nem vagyok kevesebb nálatok átkozott humánok!
Üvölti és a testéből hatalmas láng csap ki a trió felé. A tűntetők ezt jelnek veszik és már egy emberként rontanak a tömegre. Magneto nem képes ennyi embert megfogni így a két kezével felfelé legyint és a beton a horda előtt feltörik megakasztva őket.


#23 2010-05-10 17:51:56
Thorhalla
Nem úgy tűnt, mint akik nagyon hallgatni akartak volna ránk. Idegesen néztem a halandó korcsok felé. Akkor lehetséges, hogy még süketek is? Egyetlen egy valaki jött oda hozzánk, kérdőn néztem rá, ismerős volt. Nem ez volt az az alak, akinek Namor letépte a karját? És most mégis mind a két karja. Ilyen erős regenerációja lett volna, vagy azt egyáltalán hogyan élhette túl egy ilyen kis halandó féreg?
- Hogyan vagy itt két kézzel drágám? – érdeklődtem. – Emlékszem, hogy leszakadt néhány héttel ezelőtt.
Ám eddigre késő volt a tömegből valaki visszaüvöltött, úgy tűnt, hogy meghallotta a hangomat egyvalaki. És ez még igen sértődött is volt arra, hogy halandónak nevezem. Mégis mit várt, egy féreg volt csupán. Felkacagtam a nem kevesebb nálunk részen, azonban a mondat befejezésére a hangom is elhalt és izzó tekintettel néztem a halandóra. Ez most tényleg embernek, egy mocskos halandónak mert tituálni engem? ENGEM?! Ökölbe szorítottam a kezemet.
- Humán?! – kérdeztem felháborodva. – Asgard tűzistennőjével beszélsz nyomorult korcs! – csattantam fel dühösen.
Gúnyosan mosolyodtam el, amikor tűzzel támadott irányunkba, ostoba barom. Amikor a lángcsóva kicsapott felénk varázsszavakat kiáltva lendültem felé. Néhány szóval tűz elleni védelmet varázsoltam magam köré, hogy teljesen ellenálló lehessek ellene, majd további szavakkal egyszerűen vissza szándékoztam a tűzcsóvát irányítani a halandóra, aki küldte felénk.

Zavartan néztem körbe, nem úgy tűnt, mintha bárki is meghallotta volna azt, hogy azt mondtam ne támadjanak egymásra és fejezzék be. Vettem egy mély levegőt, nehéz így rendet tenni bárki felett is. Egy férfi lépett oda hozzánk, aki megkért minket, hogy ne avatkozzunk közbe. Quentine Constantine, ő volt, aki korábban főbe lőtte Shadow-t és Jonathan-ra is fegyvert fogott, még nagyon régen a Seals-nél. Ő volt, akit Namor először elintézett. Halla kérdezett, és a szavai után a tömegből egy férfi üvöltött felénk, halandónak néztek minket, és... Odin szakállára, miért kellett mindig bajba sodornia magát? Asgardra esküszöm, hogy a káosz istennő címet is felvehetné, a tűz mellett. A férfi hatalmas tűzkitöréssel támadott felénk, Halla pedig már lendült is felé. A fejszét két kézre fogtam és én magam is a tüzes férfi felé lendültem, végül is mi mást tegyek, ha őt kell megvédenem? Ha sikerül odaérnem a férfihoz, akkor az oldala felé sújtok le a fejszével, hogy így üthessem ki, mert egyelőre nem szándékozom megölni.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#24 2010-05-10 20:38:20
Tyler
Magneto türelmetlenül válaszol a kérdésére, kérésére mire megtorpan. Ha akarna se tudna tovább menni a tömegtől. Magneto egyenlőre csak próbálja megfékezni a tömeget, de az egyik mutáns egy lángcsóvával a két asgardira támad. Úgy tűnik itt van szinte mindenki a shieldesek közül, gondolja majd az erejét használva beleolvad az utcába. Rengeteg vékony csáp emelkedik fel az úttestből és az emberek köré csavarodik, lefogva őket. Erősen, de annyira nem hogy megsérüljenek. Kibukkan a feje és ismét Magnetohoz szól.
-Lefogom őket addig bizonyítsd be, hogy léteznek azok a fegyverek....-
Hangjában bujkál némi kételkedés, főleg a férfi előző reakciója miatt.


#25 2010-05-10 21:06:10
Quentine Constantine
Nocsak, a két asgardi felismer, legalábbis a nő mindenképpen, ő lenne Asgard tűzistennője. A karomról kérdez, azt hiszem, ezt később megbeszélem majd vele.
-Ja, igen, leszakadt... De már elmúlt.
Haha, ideje földre vetnem magam, mert Magneto egyik csicskája tűzcsóvával támad. Mikor a földön fekszem, akkor esik le, hogy egy tűzistennő áll mellettem, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy meg is véd a tűztől, valószínűbb, hogy csak egyszerűen nem árt neki. A pasija meg? A bazi nagy baltájával nekimegy a mutánsoknak. Ennyit a békés megoldásról. Magneto is aktivizálja magát, nálam meg csak egy vacak pisztoly van a rendőrtől. Ha a tűz nem árt meg, akkor felpattanok, de félek, meg fog pörkölni egy kissé, ebben az esetben levetem a kabátomat, hogy ne terjedjen tovább a tűz. Most veszem csak észre, hogy a kezemen a kötés egy kissé meg lett tépázva, amikor kishíján meglincseltek, és most helyenként kiszűrődik a túlvilági fény. Mindegy, engem nem zavar, ideje elvégezni az Úr munkáját, védem a gyengéket, pokolra juttatom a bűnösöket, hogy elnyerjék méltó bűntetésüket. A Szent Háború, vagy mifene. Lelövöm a fehér villámos csajszit, mielőtt ő is akciózni kezdene.

#26 2010-05-11 01:38:25
Shadow
Figyelem az eseményeket, s mikor Láng támad, majd a tömeg is, akkor becsatlakozik Halla is. Ez a kisebbik gond, de Einar is. Bár hogy pontos legyek nem is tudom, hogy melyik mekkora gond is, csak annyi biztos, hogy rútul megszívom, ha a kezük közé kerülök, s szinte mindegy, hogy kiébe is. Vagy halál, vagy sitt, vagy bármi hasonlóan rossz.
- Nézzétek de nagy a szája azoknak a mutánsoknak! Hogy nyalnak az embereknek, hogy őket ne bántsák! - csak annyira vagyok hangos, hogy a környezetem hallja, majd ha már zúgolódik a környékem, én szépen lemaradok, s élvezem a műsort. Nincs más dolgom, mint kiválni a tömegből feltűnés mentesen, s nem belekeveredni verekedésbe. Nem menekülök, csupán arrébb megyek. Ha bármi oknál fogva a tömegbe elveszteném az alakom, akkor tuti itt lenne a minden olyan szervezet, mely holtan akar látni, így meg kívülről tudok segíteni, ha másképp nem, akkor úgy, hogy fegyvert szerzek és irány egy tető, vagy hasonló. De egyenlőre próbálom kerülni a feltűnést. Lányt keresnek, s nem egy fiút. Ez számomra elég nagy előny.


#27 2010-05-11 16:30:04
Morsus
Halla lángokkal válaszol és Láng ellentámadásra lép, de a két alak kiegyenlíti egymást.
- Én vagyok a tűz ura! - üvölti Láng
Kettejük közt a tűz egyre nagyobb lesz viszont. Einar támadni készül amikor egy kisbusznak csapódik és Hulk áll előtte.
- Barátot nem bántja ősember! Ősember meghal!
Üvölti és készül a zöld óriás két kézzel agyoncsapni a behorpadt kocsiba csapódott asgardit.
Tyler csápjai elkapják az embereket. Magneto bólint és Higanyszálra néz. A lány hihetetlen gyorsasággal indul el és bár Constatine lő csak azt érzékeli, hogy a golyó, amit lőtt a vállába csapódik. Mikor a lány vissza dobta a golyót utána neki rohan a tömegnek áttörve a hangsebességet ezzel szétoszlatva a tömeget.
- Indulás!
Parancsolja Magneto és a mutánsok követik, kivéve Hulkot és Lángot.


#28 2010-05-11 17:14:39
Thorhalla
A lángok nem ártottak, és a szemem sarkából még Einar-t is láttam, ahogyan mellettem támadott, majd eltűnt egyik pillanatról a másikra. Csak egy csattanást lehetett még hallani, de eddigre megérkeztem és a varázslataim is létrejöttek. A lángok egyre nagyobbak voltak, a többi halandó féreggel nem foglalkoztam, csak ezzel az egyetlen nyomorulttal, amelyik előttem volt. Megvetően néztem a halandóra, amikor üvölteni kezdett. Most komolyan azt hiszi, hogy megijedek ettől?
- Álmodban drágám! Álmodban! – sziszegtem dühösen. – Pusztulj halandó!
Suttogni kezdtem a varázsszavakat, és tűzből egy lándzsát készültem megformálni, amit ha sikerült létrehoznom, akkor azzal csapok a halandó felé, a saját fegyveremnek mennyire örültem volna, vagy Einar kardjának, de egyik sem volt nálam, így ezzel kellett boldogulnom. A férfi felé szúrtam, majd ha sikerült a lándzsa hegyével közel érnem hozzá, akkor felcsapom és végigszándékozom vágni vele a mellkasát...

Mikor emeltem volna a fegyvert, hogy lesújtsak a férfira, valami oldalba kapott. Felkiáltani sem volt időm a meglepettségtől a következő pillanatban egy autó oldalán csattantam. Felnéztem és egy hatalmas alakot láttam meg magam előtt. Odin szakállára, már csak ez hiányzott nekem. Bambán vigyorodtam el a megjegyzése után, ennek nem lesz jó vége így, nagyon nem. Emelte a kezét, hogy tényleg agyon üssön, miért csak ilyen személyek jönnek szembe az utcán, először Namor, most meg ez... mit meg nem adnék, ha egyetlen egyszer olyanok jönnének szembe, akikkel rendesen és értelmesen lehet beszélni. lehetséges, hogy nem kellene Halla-t magammal vinnem és az ilyen megtörténne. Ahogyan emelte a karját a lény megráztam a fejemet, majd két lábbal rúgtam hasba, hogy hátrébb tántorodjon és fel tudjak kelni. Ha sikerült hasba rúgni, akkor felpattanok a földről.
- Nem akarom megölni a barátodat, sem téged! – mondtam. – Csak azt akarom, hogy ne harcoljon a két oldal egymással! Inkább segíts, hogy azok ketten ne öljék meg egymást...
Utaltam Halla-ra és a férfira, próbálkoztam a harcot elkerülni, nem kell, hogy egymást verjük félholtra. Egyelőre csak védekező állást veszek fel, de ha támadni készül és nem hallgat rám, akkor a támadásától függően fogok lépni.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#29 2010-05-11 17:22:49
Jester
Hirtelent ki egy olyas fajta káosz, ami nagyon nem az én súlycsoportom. Halottam már ezekről a mutánsokról, de ez nagyon durva volt. Amik ezek itt művelnek… Csak lihegve állok a fal mellett, fejmagasságban tartott fegyverrel és csak óvatosan nézem mi történik ott. Konkrétan két alak mindjárt felgyújtja Manhattent és másik két óriás meg egymásnak esik. Zavarba ejtő. Egy ideig kapkodok, hogy kire is kéne lőni, majd hirtelen egy fej bukkan ki a betonból és egy pillanatra összerezzenek, majd reflex szerűen leadok a környékére két lövést, majd célzok és ismét tüzelek rá.


#30 2010-05-11 22:29:02
Quentine Constantine
Ahogy gondoltam, az asgardi és a mutáns elvannak egymással, így lőhetek, de a Higanyszál nevű csaj... Nos, eltűnt, nekem pedig pokolian fáj a vállam. Ahogy odanézek, egy lőtt sebet találok, majd a csajt, aki a tömegbe rohan, és szana-széjjel repkednek az emberek. A francba. Át kell vennem a befáslizott kezembe a pisztolyt, mert a jobb karomat nem akarom nagyon mozgatni, a vérzés így is elég komoly, inkább rá is szorítom a kezem, hogy lassítsam a dolgot. Oké, egy dolog, hogy nem fogom eltalálni Higanyszálat, a másik, hogy mostantól akárkire is lőnék, a golyó bennem fog landolni, így még a lángoló pasira sem nagyon tüzelhetek. Közben egy földrengés kíséretében Hulk toppan be, és a másik asgardit keni rá egy busz oldalára. Hulk, egy bazi nagy behemót, akivel nem jó újat húzni, azt hiszem, itt a látomásokkal csak felidegesíteném, jobb, ha arra koncentrálok, ahol segíteni tudok. Nézzük ezt a lángos fickót, segítsünk az asgardi nőnek. Lefogadom, nem egy szent a fickó, ha egy kicsit bepillantana, hogy mi vár rá, rögtön megzavarodna, elvesztené a kontrollt, és az asgardi megnyerné a tűzbárbajt - vagy mit. Szóval lássuk, mit szán neked a sors, tüzes barátom.


#31 2010-05-12 17:57:14
Morsus
Hulkot gyomron rúgta és az hátra lépett párat.
- Kisember hazudik! Mindenki bánt minket!
Ezzel bevitt egy hatalmasat Einarnak, aki a kocsinak csapódott a hátával és a másik keze a Hulknak már ütésre készült.

Tyler sikeresen fogta az embereket majd két lövés érte és az első még csak fájdalom volt a másodiknál emberi formát kezdett felvenni ösztönösen és a vállát találta el Jester.

Constatine Lángra akar lőni amikor egy villám kicsapja kezéből a pisztolyt és pár méterre a lépcsőre repíti azt.
- A testvéreimet senki se bántja Sapien!
Üvölti Bárd és a testéből elektromosság cikázik az égbe emelve a dolgokat körülötte.

Halla lándzsája megsebzi a fiút, a lángok kioltódnak és Halla támadni készül újra, de Láng a kezét emeli és az egy lobbanást okoz, amitől az asgardi hátra zuhanva fuldoklik a levegőhiánytól. A mutáns felé tart és Thorhalla nem képes mozogni az előző támadás miatt. Nem tud varázslatot idézni vagy támadni, mert a tüdeje még mindig füsttel van teli. Látja érkezni a lángoló embert, akinek a hője már így is izzadtságra kényszeríti az istennőt, már rájöhetett, hogy a védelme elmúlt. A beton izzik és a papírok kigyulladnak... Halla kegyetlenséget lát a férfi szemeiben. Szörnyű dolgokat. A keze a nőért nyúl,a kinek ruháján a fém darabok égetni kezdik szinte őt ettől. Hullámzik a világ a hőtől és nem lát menekvést. Mikor már érzi az égető érintést a karján és a pokoli kínt, mintha Helheim bugyraiba került volna akkor egy koppanást hall. Nem sérült meg és a fémek sem égették meg. A fiú pár lépéssel alrébb van a vérző fejét fogja és és a lábainál véres kő van.
- Hagyd Békén Thorhallát!
Üvölti a tömegnek egy szabad része és mindennel dobálni kezdik a mutánst, aki egyik kezével a fejét védi összegörnyedve, míg a másikkal megpróbálja elégetni a tárgyakat.
- Az a nő megmentett minket!
- Senki nem bánthatja őt!
- Takarodj vissza a pokolba!
- Thorhalla!
Dicsérik az istennőt, szinte őrjöngve azon, amit Láng tett.


#32 2010-05-13 08:41:26
Thorhalla
Sikerült megvágnom a lándzsával a férfit, és még a lángjai is eloltódtak. Gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, és készültem újra lecsapni, amikor láttam a karját emelni és egy a következő pillanatban nem kaptam levegőt. Hangtalanul sikoltottam fel és zuhantam hátra köhögve és a földre kerültem. Próbáltam levegőt venni, de nem sikerült még, kétségbeesetten kapkodtam utána, de csak köhögni voltam képes, próbáltam varázsolni, de hang még nem jött ki a torkomon, próbáltam felkelni, de az életösztön, hogy levegőt vegyek sokkalta erősebb volt. Átkozott halandó féreg, csak legyek képes levegőhöz jutni és megkeserülöd azt a napot is, hogy megszülettél. Felnéztem a földön fekvésből a közeledő alakra, amikor forróság csapott meg. A tűz elleni védelmem is elmúlt, nem! Félve néztem fel, nem lehet, hogy egy ilyen féreg ilyen könnyedén intézzen el és öljön meg, én egy istennő vagyok, ez pedig csak egy féreg! Próbáltam hátrébb mászni a földön, de a forróság csak közeledett, már ettől nem kaptam levegőt, mert az is égetett, a férfi szemébe néztem és láttam benne, hogy mire készül, hogy mit akar velem tenni. Tehetetlenül szorítottam ökölbe a kezem és varázsolni próbáltam, de nem sikerült. A karja pedig felém nyúlt, már-már éreztem a forróságot és kínt, amit okoz nekem, ez annyira szánalmas, hogy egy tűzmanipulátor mutáns végez Asgard tűzistennőjével... már alig láttam bármit is, minden hullámzott, mintha üvegen keresztül néztem volna a világot, mintha Hela birodalma lett volna mindez, már szinte vártam, hogy a Holtak úrnője is feltűnjön, hogy magával vigye a lelkemet, és hol vagy ilyenkor Thor? Hol, amikor ígérted, hogy itt leszel? Hogy az általad okozott vihar elmossa a lángokat? És végre a torokból is feltört a hangos sikoly, amit mióta próbáltam megtenni.
< - EINAR! – sikoltottam rettegve. >
Félve csuktam le a szemem és vártam, hogy vége legyen, de a kar nem ért el, csak egy koppanást hallottam és azt, hogy a hűvös járt körbe, semmilyen forróság. Éltem, kinyitottam a szemem és felnéztem a földről egy véres kő volt a férfitól nem messze és a fejét fogta. Egy pillanatig nem értettem, hogy mégis mi folyik itt, amikor a halandók hangját hallottam meg. A döbbentem tovább fokozódott, amikor a halandók engem védtek. De... de én meg akartam őket ölni és nem érdekelt, hogy mi van velük, ezek pedig engem védenek? Egyszerűen nem tudtam hova tenni ezt az egész helyzetet, annyira szokatlan volt. Hős én?! Értetlenül néztem rájuk néhány pillanatra, majd vissza a halandóra, amelyik majdnem megölt, itt a vége. Varázsolni kezdtem, bíztam benne, hogy az őrjöngő tömeg még fel tudja őt tartani, pusztulj halandó korcs! Szavakat suttogtam és rajzoltam rúnákat a levegőbe és mivel már volt seb rajta, azokat a pontokat céloztam meg a korcson. Nemes egyszerűséggel az egész testében a vért tűzzé akartam változtatni, őt is sebzi a tűz, akárcsak engem, pusztulj! Amilyen erősre tudtam a varázslatot olyan erősre hoztam létre és engedtem a férfira, hogy álljon egy kupac hamuvá a mágiám után...

A nagydarab hátrébb került a hasba rúgás után és fel tudtam kelni, a másik csatát csak rajta keresztül láttam, egyelőre nem tudtam, hogy miként halad, de nem is volt esélyem azzal foglalkozni egyelőre. Thor nevére! Nem akartam bántani, de miért is hitt volna annak, amit mondok neki? Egyszerűen annak örültem volna, ha megnyugszik és nem akar tovább verekedni. Más dolgok is fontosabbak voltak, az embereket meg kellett volna nyugtatni, hogy ne tapossák egymást halálra és néhány csata is volt, aminek véget kellett volna vetni. Ekkor azonban Halla sikoltását hallottam meg a nagydarab zöld mögül, ahogyan rettegve a nevemet sikoltja.
< - THORHALLA! – üvöltöttem. >
Arra kaptam a fejemet, így az ellenfelemnek is volt esélye arra, hogy még egy ütést bevigyen nekem és ismét a kocsinak zuhantam. Felnyúltam a számhoz és letöröltem a vért onnan, a tömeg hangját hallottam, ahogyan Halla-t akarták védeni, nekem is ezt kellett tennem, de ez a nagydarab még mindig útban volt, nekem pedig a hercegnőmet és menyasszonyomat kellett volna védenem nem vele verekednem. Illetve a halandókat is megvédeni egymástól. A nagy zöld karja pedig emelkedett és ütött felém... Bánatosan néztem fel rá.
< - Sajnálom – mondtam szánakozva. >
Majd a fejszét teljes erőmből lendítettem a közeledő kéz irányába, hogy alkar vagy könyök magasságában levághassam azt.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#33 2010-05-13 18:02:30
Shadow
Az események nem úgy alakulnak, mint szeretném, de azért nem is olyan vészes. Thorhallanak meggyűlik a baja lánggal, míg Higanyszál, utat vág a tömegen. Egyenlőre azonban nem követem Magnetót, csak figyelem a két Asgardit. Thorhallat a tömeg mentette meg, de vajon Einar meddig bírja? Ez nagyon jó kérdés. Azonban tekintetem megakad a férfin, aki egyszer már megölt, s egy gazdátlan pisztolyon. Megindultam abba az irányba, hogy mikor elérem, akkor felvehessem. Átlag járókelőnek tűnök, aki nagy szemekkel nézelődik. Szal egy tipikus kíváncsi diáksrác látszatát keltem, aki az események központjából akarja megfigyelni a dolgokat. Kék lélektükreimmel pillantok Thorhallara, majd Einarra, s végül a gyilkosomra, akivel egy mutáns társam foglalkozik. Ha sikerül felvennem a pisztolyt, akkor elrejtem pólóm alá. Ha sikerül, ha nem, akkor is egy kis ideig figyelem az asgardi párost, a férfit, majd megindulok a mutáns csapat után, ha nem akadályoz meg ebben valami.


#34 2010-05-13 19:42:57
Tyler
Lassan kitörni készül a totális káosz, a fogait összeszorítva nézi Magnetot és az embereit ahogy a két asgardival harcolnak. Ő nem ezt akarta. Miért kell állandóan harcolni? Kétségbeesetten próbál kitalálni valamit, de kicsúszott a lába alól a talaj. Immár képtelen befolyásolni az eseményeket. Eddig sem nagyon volt hatással rájuk. De ezek után....felordít a fájdalomtól ahogy a lövés a közelében csapódik. A teste automatikusan kivál az úttestből, ekkor kapja a másodikat a vállába. Ismét felordít a fájdalomtól és megtántorodik. A sebére szorítja a kezét, közben kétségbe esetten próbálja megtalálni azt aki meglőtte.
-Miért nem tudtok minket békén hagyni!-
Kiálltja, majd megpillantja a a falnál álló férfit aki pisztolyt szorongat. Megindul felé majd gyorsan újra megpróbál beleolvadni az úttestbe, majd így az épület felé veszi az irányt, hogy a falból kinyúló csápokkal leüsse a fegyveres férfit.


#35 2010-05-13 20:18:46
Jester
A furafejet eltalálom… csak nem a fején. Rettentően zavarba ejtő. Hirtelen egész test jelenik meg a beton felett és annak a vállát trafálom el nagyjából, majd ennek ellenére elkezd felém jönni. Érthetően kiakadok, valami fura… forma nekem esik és az Egyetem is velük van, az első támadásnál épp a fejemet vakarászom, miközben kicsit megdöntve a fejem oldalra stírölöm egy rövid ideig a formát.. Először ideges vagyok és próbálom a csápokat kerülgetni, közben hátra fele szökdelve lődözök az alak irányába. Majd átcsapok kissé jobb kedvűbe, ha eltalálnak a csápok, ha nem. Elkezdek a épülettől messze a zöld felé menekülni egyre erőteljesebb röhögő görcsökben kitörve. Majd megállok és lihegve-röhögve töltöm a pisztolyomba a tárat a következő táncra.


#36 2010-05-13 21:53:00
Quentine Constantine
Miközben a lángoló fejűvel kezdenék valamit, az elektromos arc fegyverez le, így aztán tényleg kezdek kifogyni az ütő kártyákból, legjobb lesz meghúznom magam, mielőtt túl sok vért vesztek. Thorhalla megoldja a problémáit, pláne, hogy a tömeg is az oldalára áll. Örülhetnék is, hogy az emberek és asgardok ilyen vidámak együtt, de valamiért rontja az összhatást, hogy mégiscsak egy utcai mészárlásról van szó. Thorhalla mögé lépek, az egy biztonságos helynek tűnik, és figyelem, ahogy Einar elvan Hulkkal. Nem lehet kellemes, de nem tudok neki sokat segíteni. Mi van még? Egy lövöldöző, röhögő fickó, aki az egyik mutánst vette célba. Most úgy tűnik, a mutánsok állnak vesztésre. Ha már valakinek győznie kell, inkább az emberek, ők vannak többen, kevesebb az áldozat.
-Azért el ne ragadtasd magad - jegyzem, meg félhangosan az asgardi nő mögött, mikor látom, hogy eléggé begurult.


#37 2010-05-15 19:55:40
Morsus

Halla a nép segítségével sikeresen hamuvá égeti a mutánst mire a nép egy emberként ünnepli őt. Kisebb személyes hadserege lett a csőcselékből, akik a segítségére indultak. Thorhalla felé pár roham rendőr áll és kihúzzák magukat.
- Asszonyom, mit tegyünk?
Kérdik miközben Constatine is mögé sorakozik és Thorhalla meglátja Bárdot élő áramként közeledni.

Einar fegyvere a csontig hatol a Hulkban, aki üvölt és elrántva a kezét kitépi a fegyvert abból.
- Kisember meghal!
Ezzel Einart hatalmas csapások érik és érzi a fájdalmat, nem súlyos, de az adrenalinja az égbe szökik. Emlékszik Loki kacajára és minden ököl suhintás olyan, mint Halla kardjáé volt. Hulk se tűnik többnek, mint egy esztelen Troll, akit csak a beteges vágyai hajtanak. A feje lüktet és a fegyvere vöröses fényt áraszt.

Shadowhoz Higanyszál lép és ránéz.
- Apánknak lenne egy állás ajánlata. Tudod, hogy hogyan néz ki Simon Spartan?
Kérdi a nő mosolyogva.

Tylernek nincs szerencséje a falba jut és bár nem találja el Jester, de ő sem tudja megütni, mert a férfi szerencsésen elszökdel és újra fegyvert tölt miközben az asgardi és a Hulk felé indul a fegyverét újra töltve. Bár Tylernek képessége van a sérülés miatt fáj a válla és lassabb így szinte egyenlő a küzdelmük.

Magnetoék szét szórva a tömeget tovább indulnának,d e csak páran és ekkor az égen megjelenik négy, nyolc méteres, óriás alak.

Megérkezett Tobias Boon és csapata.
- Őrszem egy, mi a parancs?
Kérdezik Boontól a többiek. Magneto pedig nézi a robotokat, de meglepve tapasztalja, hogy a mező, ami védi őket felfogja a mágneses erejét így hiába mozgatja a kezét.


#38 2010-05-15 21:46:22
Thorhalla
Kellően sokán dobálták a halandó férget, így a varázslatomat végig tudtam mondani, a vére lángra kapott a vére, majd ez száguldott végig a testében és az egész férfi egyszerűen hamuvá omlott szét és a szél felkapta a darabkáit. Néhány mély levegővétel után gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, ahogyan a maradványait néztem.
< - Megmondtam nyomorult halandó, hogy csak annyi vagy, én vagyok a tűzistennő – sziszegtem. >
Összerezzentem az éljenző tömegre, ahogyan engem éltettek. Ezeknek tényleg elment minden maradék eszük? Ugyanúgy elintézném mindet, ahogyan azt a férget, de ezek mégis engem éltettek. Felkeltem a földről és a férfi hangjára lettem figyelmes, akit korábban Namor intézett el. Hogy ne ragadtassam el magamat? Kinek képzeli magát ez a korcs?
- Te pedig hallgass! – csattantam fel, ahogyan az engem megszólító halandóra néztem. – Nem kértem a véleményedet!
Körbenéztem és megláttam a harcoló Einar-t, neki kellett segítenem, kissé tántorogva indultam volna el arra, amikor páncélos rendőrök értek oda hozzám és engem faggattak. Felvontam a szemöldökömet miközben rájuk néztem, hogy most komolyan gondolták-e ezt vagy pedig csak szórakoztak. De úgy tűnt, hogy nagyon is komolyan. Ám ekkor még valaki közeledett felénk. Hogy is mondta Einar? Az átokba, hogy a korcs halandóknak kell segíteni.
- Vigyék ki a halandókat annak az útjából – mondtam. – Utána segítsenek Einar-nak! – majd a „félkarúra” néztem. – Te pedig segítesz a barátod ellen! Mi lenne, ha földelnéd valamivel halandó? Úgy hiszem ezt kell tenni velük...
Mit meg nem adnék, ha Thor itt lenne és az elektromossággal kezdene valamit... Néhány lépést hátráltam, majd koncentrálni kezdtem és varázslásba kezdtem, nem mintha olyan sokat érnék el tűzzel a villámok ellen. Suttogtam a varázsszavakat és igyekeztem egy nagyobb tűzkitörést megidézni közvetlenül a férfi arca elé, hogy belélegezve ezt fuldokolni kezdjen, illetve a forróság, és a fényessége elvakítsa és megzavarja őt.

Lecsaptam, de a fegyver a karcsontjában akadt el, mire a férfi felüvöltött. Ezzel sem sikerült megbékítenem, csak idegesebb lett tőle. És ettől csak még jobban dühös lett és nekem esett. Éreztem az ütéseit, és azt is, ahogyan zúzódásokat okoznak és a fájdalmat, ezzel egy időben villant fel a fejemben Loki kacagása, ugyanaz a hang, mint amikor halálra kínzott. Az ütések, mint amikor Halla-val megöletett, ugyanolyan mély fájdalom, pedig tudtam, hogy nem. A torkomban éreztem a szívdobogásomat, és a fülemben pedig hallottam a ritmusát, ahogyan vert. Most volt elég! Szaporábban vettem a levegőt, a kezemmel elkaptam az övét, amikor lesújtani készült, majd talppal rúgtam gyomrom a beteg állatot, hogy tántorodjon néhány métert vagy lépést hátrébb. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, miközben mélyen szívtam be a levegőt, majd fújtatva fújtam ki, és mély morgás tört elő a torkomból.
< - Pusztulj! – üvöltöttem. >
Elrugaszkodtam a földtől és ugrottam a levegőből a halandó felé, a fejemig emeltem fel ugrás közben és onnan teljes erőből sújtottam le, amikor megérkeztem hozzá, hogy egyszerűen kettőbe hasítsam a fejét, mint egy gyümölcsöt szokás, vagy a farönköt, tüzelőnek...

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#39 2010-05-15 23:16:30
Quentine Constantine
Thorhalla kicsit dühös, de azért előreenged, mikor egy elektromos mutáns tart errefelé.
-Inkább rádbíznám, azt hiszem, rád dühös, amiért megsütötted a tüzest - jegyzem meg jól hallhatóan, és odébb lépek a rohamrendőrök felé. Azt hiszem, ők most az éles lőszer mellett voksolnak majd, így nem jelenthet nekik gondot, ha az egyiküktől kölcsönkérem a gumibotot, de végülis a földön fekvő rendőrtől is elvehetem, akit korábban a tömeg ütött le. Érdekes, az előbb még az ellenségük voltam, hogy Thorhalla miatt egy oldalon állok velük. Talán meg van a mutánsok és emberek közti békéhez vezető kapocs: Thorhalla, connecting people.
Ha megvan a gumibot, remélem még van idő, hogy a Thorhalla felé haladó elektromos fickót tarkón suhintsam újonnan szerzett fegyveremmel. Gumi. Nem vezeti az áramot. Jó, mi?


#40 2010-05-16 14:06:25
Tyler
~Ne!~
Egy pillanatra a falból kinyúló csápok mozgása abbamarad, mikor látja, hogy az egyik mutánst Thorhalla elégeti, mire a tömeg éljenezni kezd. Tudja hogy valószínűleg az a mutáns sem lehetett egy angyal, de már nézni sem bírja, hogy az emberek egy másik élőlény halálának mennyire képesek örülni, csak azért mert az illető mutáns volt. A röhögő fickó üldözését abbahagyja, amint megpillantja a a megérkező óriás robotokat. Magneto valószínűleg ezekről beszélt volna? Fegyverek a mutánsok ellen. Visszahúzza a csápokat és a lövöldöző fickó közelébe akar jutni, s ezúttal azzal próbálkozik, hogy elnyelje a fickó lábait és lebénítsa a mozgását. Próbál gyorsan pontot tenni ennek a végére, mivel a robotok is megjelentek, s biztos nem barátságos lesz a fellépésük.


#41 2010-05-16 14:17:19
Jester
Ismét tele a tár, de valahogy az ellenfelem egy kis időre elveszti a lelkesedését irántam, mikor kinyiffan valami égő alak és hát én kapok az alkalmon. Nagy menőn oldalra fordítom a pisztoly, kinyújtom oldalra a nyelvem és ballommal rátámasztok. Majd elsütöm háromszor a fegyvert a mellkasára és a fejére célozva a lövéseket. Ha sikerül kifektetnem menekülőre fogom, már ha más nem néz ki magának, egy ideig kacarászva futok. Majd valahol a városban megpróbálok eltűnni a tömegben. Ha nem sikerül és elindul felém tovább lépdelek ide-oda lődözgetve, de ha közben elkapja a lábaim, akkor kinyújtott nyelvel a lábait célzom meg és oda tüzelek. Mintha teljes nyugalomban lennék annak ellenére, hogy lefogott.


#42 2010-05-16 14:35:24
Max Evans
Hamar megérkezünk az egyetemhez, de ott hatalmas a káosz…el se akarom hinni és hirtelen fogalmam sincs mit kéne tennem, de tőlem várják a megoldást.~Öööö…határozott vezető vagyok…~
- Körbe vesszük őket, ne álljunk egymáson… - Elkezdem a gombokat nézegetni, de nem nagyon vágom még, mi mire jó és mivel állíthatnám le ezeket a mutánsokat, anélkül, hogy bántanám őket.
- Van valami békésebb fajta semlegesítési eszközünk? – Kérdem most már kicsit idegesebben. Közben meg próbálom a kintiekhez is eljuttatni a mondani valóm:
- Emberek… Béke?... Lazulás van… - Majd zavarodottan körbe nézek a kis fülkémben… nem véletlen, nem én voltam a túsztárgyaló poszton az egységben régen… új ez még nekem, békíteni a népet. Valahogy mindig közelebb ált hozzám a parancs teljesítése, de most. Nem, hogy hirtelen én vagyok a vezető, de ez a mutáns ügy is. ~ Basszus~
- Felszólítom a tömeget, hogy függessz fel az erőszakos cselekedetekeeet… - ~ F.szt kéne mondanom~ Nézek magam elég értetlenül, kicsit. A fejemben totál káosz.


#43 2010-05-17 20:43:50
Shadow
Higanyszál kerül mellém, miközben az események sora zajlik egyszerre.
- Pontosan tudom – válaszolom. - Csak mond, hogy mikor vegyem fel az alakját és mit tegyek. És remélem hogy olyan fürgén el tudod hadarni, ahogy száguldozol, mert az időnk vészesen fogy. - nem érdekel az éljenző tömeg, meg a többi, csak a fent megjelenő nagy monstrumok. A tömegben még elvegyülhetek, de azok ott fent gondot is okozhatnak.
- Kell egy hely, ahol feltűnés mentesen válthatok alakot, hogy ne legyen gyanús – teszem hozzá halkan, s olyan rész felé próbálom venni az irányt, ahol takarásban lehetek, vagy feltűnés mentesen vehetem fel az általam nem épp szeretett férfi alakját, ha a helyzet úgy kívánja. Bár másért is próbálok távol lenni a tömegtől, hiszen ha itt szívok be valami támadást, akkor nem lesz senki és semmi, aki megmentene attól, hogy az Asgardiak elkapjanak.


#44 2010-05-17 22:12:21
Morsus
Einar az égbe ugrott és a kezében lévő fejsze ketté vágta a lény fejét. vörös vére ömlött a bajnok arcára. Hulk összeesett és Einar győztesen állt rajta, de a vér és a düh ködéből a sokkolt tömeget látta, aki rettegve nézte őt. Lábainál pedig egy vékony apró, kopasz, japán fiatal férfi feküdt. Nem volt ideje lenyugodni vagy átgondolni tetteit, mert Jester kacarászva hátrált felé lőve a földben mozgó mutánst, akit nem talált el, de az elkapta a lábait. Az utolsó lövésre Eianr látta Tylert, mert az megérezte az utolsó golyót, de elkapta Jester lábait, amik a betonba mélyednek.

Thorhalla parancsára a rendőrök oszlatni kezdenek és több mutáns hajlandó követni őket, látva az eseményeket. A láng berobban Bárd arcánál fuldokolva görnyed össze és Constatine egy gumibottal találja el. A fiú ekkor egy hörgés után eszméletlenül esik össze és a villámai eltűnnek. A páros Magneto körüli balhéra lesz figyelmes.
Boonnak érkezik a válasz:
- Egyes. A hangágyuk bénítanak egy szintig.
A felszólítása után a mutánsok már a kezüket emelnék, de Magneto az égbe emelkedik.
- Tessék! Fegyver a mutánsok ellen! Ám nem állítanak meg minket!
Ezzel A közelben lévő kocsi remegve száguldanak az Őrszemek felé.
- Soha nem állítanak meg minket.

Shadow válaszára a lány megnyom egy gombot a kommunikátorán és Shadow egyik kezét átrakja a vállán.
- Gyere.
Ezzel a mutáns utcákkal messzebb megy Shadowval. itt leteszi és papírokat ad neki.
- Tökéletes másolatok. Mától te leszel Simon Spartan. Te leszel a SHIELD. A Föld elgjobban védett embere, aki szinte bármit megtehet. Mentsd meg a fajtánk, de Magneto szólt, hogy figyelmeztesselek: Ha ellenünk használod az erőd, felfedjük a titkod. Remélem ez érthető. Minden információt akarunk, ami ránk vonatkozik és keress egy bizonyos X Fegyver projektet. Minden más a tiéd.
Ameddig Shadow átalakul a lány valakivel értekezik egy adóvevőn.
- Indul a kaméleon akció. Rendben.
Türelmesen elfordul és vár.
- Szólj ha kész vagy.


#45 2010-05-17 23:09:19
Thorhalla
A varázslatom létrejött és a halandó összegörnyedt, mire a félkarú leütötte. Gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, kettőből kettő! Ez főleg nem volt különösképp kihívás, Einar hangját hallottam, de egyelőre nem volt időm odanézni, mert furcsa fém valamik érkeztek meg a helyre, amiket halandók irányítottak. Kérdőn és furcsán néztem ezekre, ilyeneket még nem láttam korábban és egy páncélos alak kezdett el beszélni, hogy fegyver a mutánsok ellen. Így is túl sokan voltak, akkor meg mi a gond? Igaz a halandók is túl sokan voltak, de milyen szomorú, hogy nekem a furcsa gépszörnyek oldalán kell harcolni, pedig igazán örömmel néztem volna végig, hogy mire is jutnak egymással a halandók. Vettem egy mély levegőt és közelebb indultam, véget akartam ennek a paródiának vetni, ez nem harc, ezek még nem láttak háborút, egyedül akartam Einar-ral lenni és nem itt bolondozni. Néhány méter után megáltam és varázsolni kezdtem a repkedő férfi vértje alá szándékoztam lángokat megidézni, hogy elvegyem a kedvét a repkedéstől és a négykerekű szekerek hajigálásától...

Még mindig fújtattam, amikor lecsaptam, meglepően könnyedén szeltem kettőbe az ellenfelem fejét. A vére az arcomba fröcskölt, és megláttam a halandókat magam körül, ahogyan rettegve néztek rám. Miért? Hiszen őket mentettem meg, amikor megtámadtam ezt az alakot. Dühösen néztem feléjük, majd le arra a hatalmas alakra, akivel küzdöttem, de egy kicsi férfi volt csak ott... mi történt? Olyasmi, mint mi lettünk volna? De nem volt időm ezen gondolkodni, mert furcsa fémszerkezetek érkeztek meg, és egy kacarászó alak is közeledett. Lövések dördültek és őt furcsa csápok vették körbe. Nem tudtam eldönteni, hogy őt támadták meg, vagy ő támadott meg egy mutánst. Majd megláttam az alakot, Tyler. Akkor valószínűleg őt támadják, léptem a kacarászó felé és egy határozott mozdulattal ütöttem tarkón, hogy elveszítse az eszméletét, majd az ismerős férfira néztem.
- Jól vagy? – kérdeztem Tyler-t és a kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem, vagy ki a talajból.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#46 2010-05-17 23:21:11
Shadow
Higanyszál elvisz pár utcával odébb az ő sebességével a válaszom után. Hát igen, ez az ami elsőre már betett a gyomromnak és színeset ásítok. Ezután veszem fel a saját külsőmet, s veszem el a papírokat. Nagyot sóhajtok, ahogyan nézegetem őket.
- Remélem tudod, hogy ha nem lenne ennyire életbe vágó, akkor előbb lőném fejbe maga, mint, hogy az ő alakját felvegyem. - látszik rajtam, hogy nem repesek az örömtől, hogy hosszútávon bújjak Simon Spartan bőrébe.
- Ha ellenetek akarnám az erőm használni, akkor már ma a raktárba se egyedül megyek, fegyvertelenül meg főleg nem. De nem akarok ártani a fajtámnak, aki nem akik nem akarnak megölni, vagy börtönbe vetni örökre. Mond meg Magnetonak, hogy csak akkor kell ettől tartanotok, ha ti léptek fel támadólag ellenem, különben nem. Amit kértek, azt meg megszerzem. - közben Higanyszálat is felmérem teljesen, s még segít is azzal, ahogy elfordul. Veszek egy mély levegőt, majd belekezdek az alakváltásba. Ez nem egy pár pillanatos művelet most, hiszen tökéletesnek kell lennie, így beletelik pár percbe. Ha vannak orvosi papírok, retina képek, ujjlenyomatok, akkor még azt is leutánzóm.
- Kész. - szólalok meg már Spartan hangján. - Azért nézd meg, hogy jó lett e. - Ott állok abban az öltönyben, amiben mindig láttam a S.H.I.E.L.D. vezetőjét. - Ez hosszú színjáték lesz. - mosolyodok el, majd felveszem a pókerarcot. - hogy tartjuk a kapcsolatot, ha megszerzem azt, ami nektek kell?


#47 2010-05-18 13:43:05
Tyler
A váll lövéstől ugyan gyenge, de sikerül a bolond fickó lövéseit elkerülnie, kivéve az utolsót aminek következtében féli-újra előbukkan a talajból de ekkor már sikerült elfognia a férfit, s erősen tartja azt. Meilőtt újra használhatná a pisztolyát két csáppal kiveri azt a kezéből vagy ha kell akkor a férfit is leüti vagy a fegyvert üti félre. A lényeg hogy ártalmatlanná tegye a férfit. Einar nyújtja a kezét neki, ő pedig kelletlenül elfogadja azt. Eléggé legyengült a váll lövéstől plusz attól a pszichikkai fájdalomtól, amit a közelébe leadott lövésektől szenvedett. Szédelegve tápászkodik fel a földről, a sebéből alaposan csurog a vér. Megszorítja Einar kezét.
-Állítsd le a nőt, különben minden mutánst megölt a környéken! Nézd azokat a robotokat, azokat ellenünk készítették, te mit tennél ha a saját fajtád lenne veszélyben? Mit?-
Kérdezi zaklatottan, félig a fájdalomtól félig pedig a történtektől. Illetve attól, hogy nem tudja hogy most mit tegyen. Álljon Magneto mellé vagy az emberek mellé.


#48 2010-05-18 22:16:58
Max Evans
Kapok egy kis segítő kezet, de úgy tűnik, már a fegyverek méretétől békülni kezd a nép és már hátra is dőlnék, mikor felemelkedik elém egy forma és lázítja a népet, hogy ki akarjuk irtani őket…vagy mi. Nem tudom mit raszkalizik, mikor idejöttek balhézni és, hogy mi vagyunk a g.cik mert nem hagyjuk lerombolni a várost. Mikor elkezdi hajigálni az autókat egy párat még csak a kezek előre tartásával védek, ha már nem fogja, majd a pajzs. Ezek után folytatom a mondani valóm.
- Nem kívánunk erőszakhoz folyamodni, semmilyen etnikummal szemben. Csak arra kérem magukat, hogy függesszék fel az erőszakos cselekedeteket. – Még egy kicsit várok és ha nem hagyja abba a lila köpenyes ratyi gyerek akkor meg próbálom elkapni a robot kezével, egyenlőre a fegyverektől tartózkodom, ki tudja mennyire vannak bekalibrálva ezek a prototípusok.

Sorry most csak ennyi


#49 2010-05-18 22:23:47
Jester
Csak rövid ideig menekülhetek, útközben kicsit megzavarodhattam, mert vissza kerültem a tömegbe. Majd hamarosan elkapja a kis vakond a lábam, egy kicsit rángatom, azután rántok a vállamon és tüzelnék is rendületlen tovább. De egy kellemes kattanással jelzi a pisztoly, hogy…üres a tár. Ekkor lökök is ki a kezemből, valami-valami, nem tudom mivel. Nincs is időm végig gondolni. Mert nem marad sok időm az eszméletemmel együtt, csak egy rövid kacaj, egy feltartott öklök kézforgatás, olyan boxolós a srác előtt, majd valaki lecsap és el is terülök az aszfalton. Egy békés mosollyal az arcomon.


#50 2010-05-18 22:47:56
Quentine Constantine
Oké, az elektromos fickót sikerült kiütnöm, és ezzel kezdenek is elfogyni a mutánsok, még a földbeolvadt pasas van, aki most segít fel Einar, miután... Megölte Hulkot? Nem rossz, van benne kraft.
-Egy hiányzik. Hova lett Speedy Gonsales? - Kérdem Thorhallától, akit jobban érdekel a... Hou. Ezek meg mikor értek ide? Egy rakás bazinagy robot, ami mutánsokat akar ölni? Magneto szerint mindenképpen, még a tücsköket is kiírtaná, a mutánsellenes ciripelésük miatt. A robot viszont azt mondja, hogy nem akar ártani senkinek, egyszerűen csak rendet szeretne teremteni. Ezzel próbálkoztam én is, majdnem kinyírtak érte, igaz, most pont az ő oldalukon állok, vagy legalább valakinek az oldalán, akit éltet a tömeg. Thorhalla egyből Magnetohoz indul, Einar meg leüti a biztonság kedvéért a pattogó vadbarmot, szóval kezdenek fogyni a zavaró tényezők, lassan a dolog végére járunk, és ehhez csak egy rakás mutánst kell lehűteni. Az emberek legalább nem mentek el a tetlegességig, csak ellenem, aki felszólalt a nézeteik ellen, Magneto viszont idejött csinálni a fesztivált. Kellett neki cseszekedni. Felveszem a korábban elvett pisztolyomat, pontosabban nem is az enyémet, de ez mindegy, akitől elvettem, már úgyse fogja visszakérni. Aztán ha megvan körülnézek, hogy meglátom-e Higanyszálat, vagy kit, ha nincs meg, akkor visszasétálok Thorhalla mellé, és közben igyekszem elkerülni az alacsonyan szálló autókat. Azt hiszem ma sem sikerült megtérítenem az embereket. Vagy hazudjam, hogy mutáns vagyok, mutassam meg a kezem, és mondjam, hogy mégis az ő oldalukon álltam a harcban? Kegyes hazugság. Félhazugaság. Nem is olyan régen végülis mutáns voltam.

#51 2010-05-19 22:40:10
Morsus
Eianr leüti Jestert majd Tylert felsegíti. A mutáns sérült és fájdalmai vannak.

Tobias karjait emeli a kocsik elől és a többiek követik őt. Magneto arcán mosoly jelenik meg. A romos utcán a fémes törmelék az égbe emelkedik és jégviharként támad az Őrszemekre. Túlsok, túl apró dolog, hogy kézzel védjék vagy pajzzsal.
- Őrszem egy, a pajzsom lent van!
Kiáltja a hármas és ekkor a robot és a karja magától felemelkedik.
- Nem én csinálom! Nem én csin...
Mondja a rádióba a pilóta, de már késő a tenyérből a lézer a tömegbe lő Tyler, Einar, Constatine és Jester hátra repül a robbanástól. Pontosan a tömeget találta el.
- Látjátok? - mondja Magneto - Ezt teszik velünk! Lemészárolnak minket!
Üvölti és a kezével a páncél felé kap majd az erejével az égbe kényszeríti és elkezdi összepréselni.
- Segítség! Segss....

Thorhalla elindul Magneto felé, de mögötte a robbanás elválasztja a többiektől és előtte a vízcső felrobbanva a házak fel löki. Nem sérült meg csak vizes. Vörös Mágus sétál felé lassan.
- Az őssapien boszorkány.
Mondja a férfi és a kezeiben vörös fény jelenik meg.
- Lássuk mit tudsz.

Higanyszál visszafordul és nézi az alakváltót.
- Nem rossz.
Majd elmosolyodik.
- Speciálisan érünk el. A kommunikátorok veszélyesek lennének, mert még valaki lehallgatná őket. Vannak telepatáink és pár trükkünk. Ideiglenesen ez lesz a módszerünk.
Magyarázza el anő.
- Indulhatunk?


#52 2010-05-20 01:01:11
Shadow
Higanyszál rám néz, majd magyarázni kezd. Végig hallgatom, majd bólintok. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni ezután, főleg, hogy hogyan juttatnak be eme féregnek a helyére.
- Szólj Magnetonak, hogy vigyázzon a két vikingruhással, Thorhallaval és Einarral. Gondot okozhatnak... - főleg, hogy tudom, hogy ki is Einar... - … de erről majd gondoskodok, előbb, vagy utóbb. - gonosz mosoly jelenik meg az arcomon, majd eltűnik, olyan gyorsan, ahogy megjelent. Lehet élvezni fogom ezt a feladatot mégis csak, s a poklot hozom el azoknak, akik engem akartak oda küldeni. Érdekes események következnek, s kihasználom a helyzetet, amíg csak lehet.
- Mehetünk...


#53 2010-05-20 12:46:10
Thorhalla
Morogva haladtam továbbra is, Einar a korábban is ismert halandónak segített, míg, kezdtem unni azt a fesztivált, amit itt műveltek ezek a halandó férgek. Már majdnem megérkeztem, amikor az egyik fémszörny a levegőbe emelkedett annak a halandónak hála, majd valamilyen sugár csapott ki belőle. Mögöttem csapódott be, arrafelé, ahol Einar is volt. Arra kaptam a fejemet, hogy megbizonyosodjam Einar rendben van, amikor saját magam elől egy újabb robbanás hangzott fel. Védekezően emeltem fel a kezemet, de csak víz talált telibe és lökött métereket odébb. Ma már másodszor kerültem a földre valaminek köszönhetően. Dühösen csaptam a betonra, majd nekiláttam felkecmeregni onnan. Undorodva próbáltam a vizet lesöpörni magamról és a hajamból kicsavarni a vizet, amikor egy férfi közeledett felém. Rávicsorogtam, amikor megint olyan szavakkal illetett, amivel nem kellett volna. Dühösen néztem rá.
- Istennő, te nyomorult féreg! – mondtam megvetően.
Majd gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, ez is egy mágiahasználó. Elsuttogtam néhány szót, a ma már olyan jól bevált módszert szándékoztam használni, hogy az arca előtt lobbantok fel nagyobb lángokat, hogy megzavarjam. Közben már lendülök előre, miközben tovább varázsolok, hogy a kezeim között lángok gyúlnak. Majd ha megérkezem hozzá kezem élével sújtok le a torkára, hogy kitörjem azt.

Miközben felsegítettem a földről Tylert a másik kezemmel úgy ahogyan letöröltem az arcomról a vért, ami odakerült. Ránéztem, majd arrafelé, amerre Halla is volt, szóval őt kellett volna leállítanom. Ökölbeszorítottam a kezemet, amikor említette, hogy mit tennék, ha a népemet fenyegetnék így. Mindig fenyegettek a jégóriások minket, meg a démonok és tűzóriások.
- A S.H.I.E.L.D. parancsa szerint vagyunk itt és a szerint cselekszünk – morogtam. – És Thorhalla nem fog mészárszéket rendezni... A mi helyzetünk teljesen más, ne hasonlítsd Asgardot Midgardhoz, mert hatalmas a különbség közöttünk... te is a S.H.I.E.L.D. oldalán állsz, döntsd el, hogy mit akarsz, itt mindenképp rosszul jön ki valaki. Vagy teljesíted a S.H.I.E.L.D. parancsát és segítesz rendet tenni, vagy máris felmondasz és állsz a férfi mellé. Ő az embereket ölné meg, míg a S.H.I.E.L.D. megfékezni akarja az itt randalírozó mutánsokat. Mi nem támadtunk senkire, csak védekeztünk a ránk támadókkal szemben – magyaráztam.
Ekkor azonban rengeteg törmelék emelkedett a levegőbe és támadott a S.H.I.E.L.D. fémszörnyeire. Fényes csóva lőtt a tömegbe és mi is métereket zuhantunk hátra, Halla megint kapott ellenfelet, Thor nevére, hogy egy percre sem tudják békén hagyni! Felküzdöttem magamat a földről és láttam, hogy mit művel a férfi miközben üvölt. Meg fogja ölni, aki benne van.
- ELÉG! – üvöltöttem a férfi felé. – Ezzel semmit sem oldasz meg, csak tovább szítod őket! állj le és add meg magad, hogy ne folyjon több vér a mai napon!
Ha nem adja meg magát, akkor elindulok gyalog felé, a fejszét és a kardomat hátrahagyva.
- Nem ölöm meg, csak leütöm... – néztem egy pillanatra Tyler-re. – Ezekre vigyázz!
Majd rohanni kezdtem és ha közel érek a levegőben levő halandóhoz felugrom, hogy elkaphassam és leránthassam a levegőből a földre és egyetlen arcra mért ütéssel kiüthessem, hogy ne árthasson másoknak már.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#54 2010-05-20 13:34:36
Quentine Constantine
A repkedő autók és egyéb fémtárgyak közt már alapból vészes a közlekedés, pláne amikor az egyik robot még a ránk is lő a lézerével, és repülők egy pár métert. Úgy érzem, nem nagyon sérültem meg, pár helyen lehorzsoltam a bőrömet, és... Hoppá, ennyit a fásliről a kezemen, most úgy világítok, mint valami reflektor. A pisztolyt annyira szorngattam, hogy úgy tűnik, csak a zuhanás végén ejthettem el,emrt pár méterre hever tőlem, azt újra megragadom, és talpra állok, hogy hasznossá tegyem magam. Nézzük, Magnetora továbbra sem lőhetek rá, vele majd kezd valamit Thorhalla. Thorhalla, akit épp valami vörösesen világító kezű fickó molesztál. Üsse kő, célpontnak jó lesz. A feltámadásban az a jó, hogy az ember nem felejti el, amit életében tudott. Én például piszkosul tudok célozni. A fickónak pedig piszkosul fog fájni, amikr a bordáin áthatol a golyó, átszakítja a tüdejét, és elakad a szegycsontban. Remélem. Cél, nem remeg a kezem, levegő kifúj, tűz. Hehe, tűz, pont amit Thorhalla gyújt az arca előtt.


#55 2010-05-20 20:51:06
Tyler
Próbál összpontosítani a sebe eszelősen lüktet, és ki is van merülve az ereje használata miatt. Hallja ugyan Einar válaszait, de alig-alig reagál rájuk. Csak a óriási gépeket nézi, s ahogy Magneto támad rájuk. Majd az energia sugár találata miatt, métereket sodródik a törmelékek közt. Nem kap újabb sebeket, mintha a képessége automatikusan bekapcsolt volna, egyszerűen csak átmennek a testén a törmelék, és roncs darabok. Nagy nehezen feltápászkodik, egy autó roncsára támaszkodik.
-Nem akarom, hogy ennyi ember haljon meg, legyen az mutáns, vagy ember....-
Suttogja maga elé, majd a kezét beleolvasztja a autóba és arról vékony drótok válnak le, amik elindulnak Magneto és a környéken harcolók felé, hogy lebénítsák őket. Valószínűleg nem sokáig fogja tudni megtartani őket, de megpróbálja...


#56 2010-05-20 22:37:07
Max Evans
Bár a kocsikat még tartja könnyen a páncél, de nem adja fel a forma nekünk jön a törmelékkel, ami át viszi a hármas robot pajzsát és ha jól veszem ki a robotot is képes volt irányítani, mint a kocsikat vagy a törmeléket és ez gond. Úgy állítja be mintha tüzelne. Nagy felb.sz, főleg mikor az első küldetésemen ügynökként éppen az én emberemből csinálnak dobozos üdítőt. Azt hiszem innen érthető, hogy kicsit morcosan fogom fel és bár mások is próbálják megállítani a lebegő mutánst, én szinte reflex szerűen felkapok a jobb kezem elé és indítom is a taszító sugarat.
- Anyádat te manipulatív köcsög!!! – Morzsolom a szavakat miközben a gombokon fut végig a szemem hátha találok valami finomságot még. Ha valami mutáns pattogna egyből a hangágyúért nyúlok. Már nem vagyok hivatalos kedvemben.
- Hármas még „egyben van”? Vigyék be, vagy tudom is én… -


#57 2010-05-20 23:00:23
Morsus

Thorhalla lángot lobbant a férfi arcába annak pár tincse is megperzselődik mikor felnéz köhögve látja Hallát és hallja a lövést. A keze vörös fénybe kerül és a golyó letér az irányról elferdülve csapódik Thorhalla vállába, aki ettől oldalra zuhan és a földön csúszik egy métert.
- Nekem úgy tűnik vérzel, mint egy halandó.
Mondja a mágus és a kezei ismét vörösek lesznek.

Magneto látja Einart támadni és megfordulva egy mágneses lökéssel vissza löki a földre. Ám ezzel a taszító sugár eltalálja pont amikor Tyler is eléri a lábait. A vezér füstölögve ér a földre.
- Nekik segítesz?
Kérdezi sértve a mutáns.
- Ezeknek az árulóknak? Mind annyiunkat megölnek!
Tobias hallja a rádióból a választ.
- Itt hármas.. jól va...
- GYILKOS!
Üvölti Bárd, az elektromos mutáns, aki felrobbantja a sérült őrszemet.
- A testvéreim voltak itt! megöltétek őket! Átkozott álszent korcsok!
A testéből hihetetlen méretű elektromosság árad és így indul meg a három megmaradt Őrszem felé.
- Látod? Ezt kell tennünk vagy mindenkit kivégeznek ma.
Mondja Tylernek Magneto.

Higanyszál bólint és megint átkarolja a nőt. Következő pillanatban a shield bázison vannak.


#58 2010-05-21 10:46:00
Thorhalla
A lobbantás sikerült és haladás közben láttam is, hogy a férfi haja is megperzselődött, köhögéssel volt elfoglalva, gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, amikor a hátam mögül, vagy inkább fél oldalról lövést hallottam. Bíztam benne, hogy a félkarú érkezik és segít ezt a borzas férget megölni, éppen sújtottam volna a nyakára, amikor az előttem levő férfi kezei teljesen vörösen izzottak fel, majd valamit éreztem a vállamnak csapódni. Elsőre csak az ütést éreztem, majd a fájdalmat is, felsikoltottam és a támadást sem tudtam kivitelezni. A földre zuhantam és a lendületnek köszönhetően majd egy métert csúsztam a földön. A mágiám megtört és a vállamhoz kaptam, vérzett. A fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe, de erősen szorítottam össze őket, hogy ne csorduljanak össze. Dühösen kaptam a fejemet arra, amerről a lövés érkezett és megláttam a félkarú férget. Ezek együtt voltak annak ellenére, amit eddig láttam? A halandóra vicsorogtam, amikor az halandónak mert nevezni. Engem egy ilyen alávaló féreg?! Mire végzek vele azt is meg fogja bánni, hogy megszületett!
- Pusztulj nyomorult féreg! – sziszegtem. – Hatalmas hibát követtél el, amikor halandónak mertél hívni átkozott!
Miközben a kezei vörösek lettek, felkeltem a földről. Elvettem a karomat a vállamról, minden mozdulat fájt, amit így tettem meg, de nem volt más választásom, volt már komolyabb sérülésem is ennél. Halandók és az alattomos fegyvereik. Varázslásba kezdtem én is, amennyire képes voltam, suttogtam a varázsszavakat, most nem mentem közben előre, kizökkentem volna és rúnákat sem voltam képes rajzolni, hogy erősítsek a mágián. A célom az volt, hogy egy-egy tűzkitörést okozzak a kezei között a vörös fényben, hátha megtöri és berobbantja ez az ő készülő varázslatát...

Sikerült a férfi közelébe érnem és ugrottam is a levegőbe, amikor felém fordult és valami láthatatlan dologgal talált el és visszazuhantam a földre. Szerencsére még tudtam egyensúlyozni, így csak fél térdre érkeztem és nem terültem el. A távolból Halla sikolyát hallottam, az átokba! Nem volt időm arra kapni a fejemet, mert a mutáns is a földre került, csápok nyúltak felé és még a sugár is eltalálta, így ő maga is a földön kötött ki. Hallottam a szavait, amit Tyler-hez intézett, akkor jelenleg ő mégis az ellenséggel volt? De miért? A békét és a rendet kellene fenntartanunk, nem pedig abba belemenni, hogy tömegmészárlást okozzon bárki is.
- Senki sem akar megölni titeket! – mondtam a férfinak. – Ha megadtátok magatokat, egyetlen csepp vér sem folyt volna ma itt! Ti támadtatok először, még jóváteheted és elkerülheted a további vérontást, ha megadod most magad és leteteted a fegyvert a társaiddal.
Ekkor hangzott fel a gyilkosok üvöltés, a férfi, akit korábban kiütöttek ismét talpon volt és szétrobbantotta az egyik fémharcost. Odaléptem az öreg férfihoz és a ruhájánál fogva emeltem fel a földről és így néztem a szemébe.
- Hívd vissza őket! – mondtam. – Ha nem támad rájuk ők sem fognak ellenségként fellépni ellenetek! Nem attól leszel jó vezető, ha halálba vezeted az embereidet, legalább neked legyen annyi eszed, hogy nem áldozod fel őket azért, amit látni akarsz! – mondtam dühösen.
Még mindig a szemébe néztem válasz után és nem tettem le a földre, reméltem, hogy visszahívja az emberét, mielőtt vagy az öli meg a S.H.I.E.L.D. munkatársait, vagy azok őt.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#59 2010-05-21 15:53:15
Tyler
Zavarodottan bámul hol Magnetora, hol pedig Einarra. Totálisan össze van zavarodva, ráadásul a sebe sem javít ezen. A zavaros tekintete megállapodik Einaron, majd visszatér Magnetora.
-Senki sem támadt rátok, ránk...míg neki nem estél ezeknek a robotoknak. Honnan tudod, hogy megakartak minket támadni? Azzal, hogy halomra öldösöd az embereket, semmi sem fog változni. Semmi!-
Várja a válaszait, közben érzi, hogy nem sokáig tud már talpon maradni.

//Bocs, csak ennyi ment.//


#60 2010-05-21 20:47:18
Quentine Constantine
-Mi a szent sza... - Merül fel bennem a kérdés, és kérdőn nézek a fegyverre, majd újra a vérző Thorhallára. Tisztán láttam a célt, hogy hibázhattam? Még egyszer nem kockáztathatok. Közben az elektromos fickó felkelt, hát ennek nem volt még elég? Most a robotokat támadja, már a fene se érti, hogy ki van velem, és ki ellenem, de az egyre biztosabban látszik, hogy Magneto és a bandája nem tesznek jót a halálozási aránynak. Új cél, az elektromos pasas feje, kezd elegem lenni, hányszor kell ezeket lezúzni, hogy végre felfogják, mi a szitu? A kezem fénye nem zavaró, a szemem már megszokta, most nem fogok hibázni, csak az lenne gáz, ha a srác teljsen elektromos, és átsuhanna rajta a golyó, de nem hinné, hogy ennyire májer, akkor a gumibot se ártott volna neki. Azért remélem senki nem áll mögötte a mieink közül. Kik is a mieink? Cél, tűz. Mi lenne, ha meghalna végre?


#61 2010-05-21 20:53:08
Max Evans
A lila ruhás bohóc megzuhan a támadástól, egy rövid időre meg is könnyebbülök. Főleg hármas válaszára vagyis amíg nem fejezi be és ordít fel a mutáns. Arra oda kapom a fejem és panorámából láthatom, ahogy a társam kicsinálják. Megint felmegy a pumpa, de annyi hidegvérrel tudom kezelni, hogy ne löjjek a földre taszító sugárral. Egyből a hangágyú hoz nyúlok és megpróbálom vele kiütni az összes mocorgó alakot a talajon a lila ruhást a villám fazont, őt főleg és az a piros labdákkal hadonászóst. De most a fő cél a villámos, nem érdekel ha más is belekerül a ható sugárban, baja ettől elv senkinek nem lesz.
- Hangágyút! Kettes a pirosan izzó formát! Négyes a lila köpenyest! – Közben én is aktiváltam a fegyvert és ismét a hangszórókat próbálom használni.
- Kérem mindenki nyugodjon meg, megpróbáljuk semlegesíteni az agresszív elemeket. – Gondolom, hogy nem ér sokat, de fenn tartja a látszatot, hogy még teljesen logikusan vagyok képes cselekedni és persze próbálkozok azért.


#62 2010-05-21 21:25:37
Morsus

Magneto kacagva nézi Einart.
- És börtönbe kerülök, mert erős vagyok? Nem parancsolok ezeknek a mutánsoknak! Jobbat akarok nekik. Ha akarnak hallgatnak rám. ma egy őrszem több mutánst kivégzett, te felvágtad egy gyerek fejét és az asszonykád élve elégetett egy fiatal mutánst! Ne álszenteskedj nekem!
Ezzel Magneto kitör és a mágneses erejével az égbe repül Einarral együtt. Tyler végre pihenhet és látja, ahogy az őrszemek támadni kezdenek.
A Hangtól Bárd hátra lép és hátulról Constatine szétlövi a fejét.
Halla támad és a lángjai a karja körül lobbannak be. A robbanástól kicsit megég, de semmi súlyos baja nem elsz. A fájdalmat megérzi és kardját elejtette tőle.
- Mi tesz istenné? - kérdi a mutáns - A véred? - ezzel az egyik vérfoltba nyúl,a mit a nő hagyott és lenyúlja az ujjáról - Akkor most isten vagyok? Vagy az erő, mert...
A szavait nem bírja befejezni, mert a kettes őrszem hangágyúja a földre viszi. A mutáns kezeit remegve emeli és a valóságot rákényszeríti, hogy elferdüljön ismét. A hangágyú nem robbanhatna fel, de megteszik. Az őrszem karjai felrobbannak tőle. Következő pillanatban egy hang robbanást hallanak a tömegben lévők és a Vörös mágus eltűnik. A helyen csak egy erősebb szellő marad.

Magneto és Einar az égben repülnek és Einar egy furcsa dolgot lát... a vérfejsze peregve repül hozzá.


#63 2010-05-22 09:58:05
Thorhalla
A félkarú halandóra néztem, aki átkozódott és a fegyverét nézte, majd engem. Rávicsorogtam, amennyire tudtam, szóval még célozni sem vagy képes és mégis úgy lősz, hogy engem találj el? A következő támadásom sem sikerült, az ő kezét akartam lángra lobbantani, helyette a robbanás saját magam előtt keletkezett ez és perzselte meg a bőrömet. Kissé kellemetlen volt, amitől, felszisszentem, de más nem történt. Alighogy elszenvedtem a sérülést ez már kezdett is gyógyulni hála a regenerációmnak. A vállamba ismét fájdalom hasított, így zihálva rogytam vissza a földre és izzó szemekkel néztem a vörös hajú férfit. Az épp kezemet a sebemre szorítottam és így is éreztem, hogy az egész hátam véres a sebnek hála és nem tudtam a bal karomat sem mozgatni, hiszen ott lőttek meg. Ez ráadásul nem olyan volt, mint a nyíl, kitépni sem tudtam a hátamból. A halandó féreg meg odalépett az egyik vértócsához, amit hagytam és lenyalta az ujjáról a vért. Felkacagtam a mondanivalója után, szánalmas féreg... a kacagásom pedig köhögésbe fulladt a fájdalomtól.
- Ettől drágám soha sem leszel isten – vicsorogtam. – Annak születni kell!
Ám ekkor földre lökte valamilyen sugár, majd a gépszörny robbant fel. A következő pillanatban pedig a mágus eltűnt és csak egy szélroham maradt utána. Az égbe pillantottam, Einar és a mutánskorcsok vezetője volt ott. Az átokba! Felkeltem a földről és a sebemet szorítva igyekeztem a Fagymarokig elbotorkálni, amit láthatóan Einar hagyott a földön. Ha sikerült felvennem idegesen nézek körbe, hogy a mágus merre lehet, illetve Donald, akinek lassan illene előkerülnie. Ha nem látom egyiket sem, akkor felnézek az égre, hogy mi is lesz a párbaj vége...

Úgy tűnt, hogy legalább Tyler is egyet ért velem, hogy nem kéne így folytatni, azonban az idősebb férfi nem. Mind a ketten gyilkosok voltunk Halla-val, de ez Asgardi létünkből kifolyólag nem volt meglepő, hiszen harcoltunk Asgardon évszázadokat, hadisten voltam Odin fél szemére! Embert, halandót ölni pedig nem volt dicsőség még számomra sem, nem is örültem annak, hogy megtörtént. Ha lehetett volna visszacsinálnám az egészet és életben hagynám...
- Te hoztad őket ide, te felelsz értük! Az a fiú rám támadott, a másik a hercegnőmet akarta kivégezni! – mondtam. – Mikor megérkeztünk azzal kezdtem, hogy a tömeg hagyja abba az egymásnak esést. Ti kezdtetek támadni, nem mi! Mi csak védekeztünk!
Még akkor is, ha Halla minden bizonnyal élvezte, hogy azt tehette, amit. Loki miatt. Néhány pillanatig értetlenül néztem, mikor a levegőbe emelkedtünk. Az átokba! Ennek nem így kellett volna történnie, a döbbenetem pedig csak fokozódott, amikor a fejsze felém kezdett repülni. Most vagy a férfi vágja belém, ahogyan a fémgépekkel is elbánt, vagy... Thor nevére! Így még kitérni sem volt esélyem, ha a hátamba akarta belevágni az erejével. Kinyújtottam a kezemet, remélve, hogy a fegyver hozzám repül, hogy a segítségemre legyen. Ha így történt, akkor a markolatot lendítem tovább és a markolattal csapom meg a férfit, hogy leüthessem.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#64 2010-05-23 14:17:16
Tyler
Ahogy sejtette, nem képes már tovább fenntartani a az erejét így a drótok lehullanak az emberekről, Magnetoról is. Tehetetlenül és dühösen nézi ahogy, a robotok mészárlásba kezdenek.
-Hagyják abba, elég volt, elég volt....-
Egy minden eddigi erősebb támadást akar elindítani, a dühe és az elkeseredettsége, az egyre növekvő áldozatok száma lebeg a szeme előtt. Minden eddiginél nagyobb mértékben próbálja kiterjeszteni az erejét, a robotokra, az embereken lévő ruhákra, mindent próbál az uralma alá vonni, s ezzel végleg megbénítani őket. Mindent megpróbál, hogy végre abbamaradjon ez a mészárlás. Még ha bele is hal ebbe...


#65 2010-05-23 15:13:52
Max Evans
Kicsit megszökik a halott mutánsok száma a támadásunk után. A villámló forma egy fejlövést kap és kinyúl, míg a lila köpenyes tovább szárnyal az egyik északi gyerekkel a partról. Viszont aki a nagy tűzistennővel küzdött eltűnt. Egy időben azzal, hogy a robotok karjai felrobbantak.
- Retkes prototípusok… - Vágok rá mérgesen a konzolra. Végig futnak a szemeim a gombokon. De nem segít sokat tekintve, hogy alig ismerem a placcot.
- Kettes, négyes! Mink van még? – Kérdezem mérgesen, csak préselem a szavakat az idegtől.


#66 2010-05-23 22:32:08
Morsus
Tyler a gépekre mászik és a Tobi meg többi pilóta érzékeli ahogy a képességének hála belülről rongálja a robotokat.
- Egyes! nem tudom mi ez!
- Egyes a karokon kívül valami zavarom van!
Kapja a jelentéseket Tobias. Halla felveszi a kardot nagy nehezen és látja, hogy Tyler próbálja tönkre tenni az őrszemeket. Nagy sikerrel.

Einar az égben meglepve tapasztalhatja, hogy a fegyver hozzá jött, mint Thor pörölye szokott hozzá visszatérni így sikerül arcon ütnie vele a mutánst és annak a vére az asgardi arcára ömlik. A véres arcú mutáns elengedte a kezeivel, de még a levegőben tartja az erejével.
- Képmutató! Hazug korcs!
Üvölti és kezével legyintve az egyik üvegházba csapja mágnesesen a férfit. Majd berepül és a sikoltva menekülök között indul meg az irodai dolgok törött darabja között fekvő Einar felé. Eianar egy hangot hall, de az nem Magnetoé. Ő is beszél, de nem ő szól hozzá.


#67 2010-05-23 23:15:39
Thorhalla
Még mindig a levegőt néztem, ahol az az alak és Einar harcolt. A fegyver meg volt, noha fájdalmakkal tudtam csak lehajolni érte és magamhoz venni. Közben láttam, hogy a fejsze a levegőbe repült, abból amit eddig láttam féltem, hogy az öreg halandó tette ezt, de úgy tűnt, hogy a fegyver az ő kezébe szállt. Idegesen kiáltottam fel, amikor nemes egyszerűséggel bevágta az épületbe a férfit, aki immáron másodszorra tarthattam jegyesemnek. Varázslásba kezdtem, hogy felgyújthassam most már ténylegesen, de utána szállt. Az átokba! Amilyen gyorsan csak tudtam indultam meg az épület felé, hogy segíthessek Einar-nak, amikor a gépeket láttam, hogy a férfi pusztítja. Egy pillanatra megtorpantam, majd ekkor láttam meg, hogy ki is tette ezt. De hiszen a sajátjait mészárolta. Jackson volt az, és ő maga is S.H.I.E.L.D. ügynök. Vettem egy mély levegőt, majd suttogni kezdtem a varázsszavakat, hogy lángokat robbantsak az arca elé, hogy fuldokolni kezdjen és végre leálljon mielőtt ő mészárol le mindenkit, a saját embereivel együtt. Nyomorult halandók, hogy miért is mentettem meg ezeket Namor-tól nem tudom... így varázsoltam tovább, és ha a robbanás nem állítja le, nos, akkor tovább megyek és a ruháját gyújtom fel, égj csak drágám égj, el ne aludj, égj!

Ahogyan a fejsze markolata a kezembe repült már tudtam, hogy a fegyver hozzám jött és nem pedig a mutáns hívta. Mióta tudott ez olyat, mint a hercegem pörölye? Nem foglalkoztam vele ütöttem, mire a férfi törött orrából a vér az arcomra került. Néhány pillanatig azt hittem, hogy most fogok lezuhanni, de annak ellenére, hogy elengedett még mindig lebegtem a levegőben. Újabb ütésre emeltem a fejszét, ezúttal is csak markolattal készültem ütni, börtönbe akartam juttatni, nem pedig megölni. Amikor felüvöltött és legyintett, a következő pillanatban pedig a hátam valami keménynek csapódott és bucskáztam tovább. Felkiáltottam, majd végül elterültem a földön, miután ki tudja, hogy mennyi tárgyon átzuhantam. Kapkodva vettem a levegőt és most már mindenem fájt már. Egyelőre még fekvésből néztem fel, amikor a férfi belibbent az ablakon, majd megpróbáltam felkelni. Láttam, hogy a férfi tátogott, de nem hallottam a szavait, vagyis inkább egy másik kötötte le a figyelmemet. Próbáltam arra koncentrálni, hogy megérthessem az értelmét és arra pillantani néhány másodpercre, ahonnan a másik hangot hallottam, hogy ki és mit akar tőlem ebben a pecben.

Fegyver: Fagymarok
Mágia: 50 egység


#68 2010-05-23 23:31:22
Max Evans
Bár a zavarokat én is láthatom a gépen, de a többiek megerősítik, a forrás viszont ismeretlen. Mivel a lila ruhás forma úgy tűnik le van kötve a vikinggel azt hiszem kizárhatom, hogy ő foglalkozna velünk. Ezért elkezdek a placcon nézelődni hátha meglátom azt aki bebabrálta gépeinkbe. Ha kiszúrom Tylert mérgesen várak párat a homlokomra, majd mélylevegő.
- Jackson szakadjon le a kib.szott rendfenntartó eszközeinkről… Az istenit! – Csapok a végén a panelra ismét és mivel más most nem nagyon köti le különösebben a figyelmem, ha Tyler nem hagyja abba egy könnyed rúgást indítok felé, hogy felkaparjam az aszfaltról, így már az idegbaj határán álldogálva.


#69 2010-05-24 10:59:51
Tyler
Még ő maga is meglepődik ahogy az ereje hatással van a gépekre, de immár ha akarná akkor sem tudná abbahagyni. Mintha eluralkodott volna rajta a képessége. Amíg még el nem ájul próbálja leállítani a gépeket, de egyre próbál hatni a többi élettelen tárgyra is, hogy megakadályozza a harcokat. Pórbálja Magneto sisakját, ruháját manipulálni. Megbénítani vele. Érzi hogy már az ereje végét járja, de nem hagyja abba, addig nem míg le nem állnak a harcok. Míg nem lesz több értelmetlen áldozat.


#70 2010-05-24 19:41:13
Morsus
Az őrszemek és a tűz nyomására a mutáns felrobban és Tyler előtt a világ sötétségbe vész...
A katonaság megérkezik és segíteni kezdik a sérülteket. Constatine esélyt kap, hogy elmeneküljön miközben Halla és Boon rendes ellátást kapnak.

Magneto az egész épületet kezdi el remegtetni amikor Einar nem bírja tovább és a hangok okozta zavartól a kezében lévő csatabárd lángot szór a mutáns felé, aki kizuhan. Mikor az asgardi újra kinyitja a szemeit... már nincs midgardon.

TESTVÉRISÉG vége!
/Vélemények, megjegyzések egyebek a kaland topicba! De még nincs vége... /

Halla és Tobi megérkezik egy katonai bázisra és pár napot kénytelenek ott tölteni kiképzett shield ügynökökkel, akik minden gondjukat ellátják. Mintha egy több csillagos szállodában élnének és egyszer kell csak kijönniük a harmadik napon, amikor a város megvédéséért a polgármester kitünteti őket.

Tylert a szendergéséből valami más ébreszti fel. Hirtelen mintha több ezren beszélnének hozzá. Több millió dolgot látna. Egyre gyorsabban érti meg és látja az információkat körülötte. A teste megsemmisült, de mivel a robotba próbált olvadni... így a tudta most annak a rendszereiben ragadt. Mivel a karban tartásig rákötötték a hadsereg gépeire... most Tyler az első adatbázis lett.

Jester három nap múlva egy séta közben lett elkapva. A fejére zacskót húznak és pár gyomros után megbilincselik és kocsiba vágják. Mikor megérkeznek végig rángatják a folyosókon és egy sötét teremben leveszik a zsákot.
- Bocsásson meg nekünk, de ez egy fontos dolog. Meg kell valakit ölnie nekünk. Ennyiért.
Egy akta táska kerül elő több köteg szépen elrendezett száz dollárossal, akár a filmekben. A pénz tetején pedig egy akta rajta: Rorschach-Walter Kovacs
- Érdekelné?

Constatinehoz valaki kopog a harmadik napon. Egy középkorú nő, rémes állapotban mikor kikönyörgi, hogy a nyomozó beengedje akkor egy szívességet kér és közben egy halom családi ékszert vesz elő.
- Kapja el Rorschachot. A férjem jó rendőr volt. És... és... és ő megölte! Börtönbe kell megrohadnia! Csak maga segíthet! Azt mondják isten ereje lakozik magában.

Einar. A hely, ahol van ismerős. Asgard. A szél erős és hideg. Fagyos hegyek egyike. A vakító fehérségben valakit áll a hegyen és nézi őt.
< - Nem hittem, hogy találkozunk valaha is.... Fiam. >



#71 2010-05-24 20:31:49
Thorhalla
A férfi lángra kapott, majd még mindig nem adta fel, hihetetlenül szívós volt ez a féreg. A ruhái is lángra kaptak, majd még a fémgép is támadott és a férfi felrobbant. Idegesen kaptam a fejemet az épület felé, ahova Einar is bezuhant, mert megremegett. Elindultam az épület felé, amilyen gyorsan csak tudtam, de a sérülésem hátráltatott. Láttam még kizuhanni az épületből a férfit, megszaporáztam a lépteimet, de mire felértem az emeletre nem éreztem Asgardi jelenlétet. Nem, aggódva értem be arra a helyre, ahol romokban volt minden. Csak rombolást láttam, de vért nem. Kinéztem az ablakon, de Einar sehol. Idegesen kiáltottam a nevét, kerestem, amíg tudtam és az erőmből kitelt, de sehol sem találtam. Nem Asgardra, ugye nem halt meg újra? A halandó pedig sehol sem volt, hogy kifaggathassam és megkínozhassam azért, hogy mit művelt a szerelmemmel. Lefele már katonák kísértek, mert alig tudtam a fájdalom miatt a lábamon állni. Nem akartam engedni, hogy bármelyik is hozzám érjen és ellásson, vicsorogva löktem el magamtól őket. Mígnem megérkezett az, akire vártam... az atyám halandó énje. Ő volt az egyetlen orvos, akinek hagytam, hogy ellássa a sebet, kiszedte a golyót és összefoltozott. Mint kiderült ő maga sem tudta, hogy hova tűnt Einar, csak abban volt biztos, hogy nem halt meg, mert a lelke nem került Hela-hoz. De akkor az átokba hol volt? Azonnal mentem volna keresni, felkutatni teljes New Yorkot, még akár Namor segítségét is kérni, de nem engedett az ágyból sem kikelni. Így csak Donald indult a nyomába. Féltem, rettegtem, hogy mi lehet vele, főleg, amikor teltek a napok és nem találta. Mit művelt vele az a féreg halandó?! A harmadik napon végül kitüntetés, de nem igazán érdekelt ez sem, csak az, hogy megtaláljam őt végre... Einar-t...

//Folytatás: Manhattan-i S.H.I.E.L.D. központ//

Egyszerűen még nem sikerült a hangra koncentrálni, szinte ott volt mindenhol, akárcsak a halandóé. Mind a kettő csak beszélt és beszélt, felkiáltottam, hogy hallgassanak, amikor még az épület is kezdett megremegni a mutáns hatalmától. Az átokba, ennek így nem lesz jó vége. Két kézre fogtam a fejsze markolatát, hogy támadhassak a férfi felé, amikor az akaratom ellenére tűz csapott ki belőle lecsuktam a szemem, mert túlságosan is fényes volt. A következő pillanatban pedig valami túlságosan is furcsa volt, hóban feküdtem és jeges szél fújt. Mi a? Kinyitottam a szememet és ismerős hely, fák, friss hideg tiszta Asgardi levegő... Asgardi levegő?! Felpattantam azonnal és körbenéztem, a nap sütött és túlságosan is vakító volt a fehérség emiatt. Itthon voltam, végre, azt hittem, hogy soha sem járhatok újra szülőföldemen. De Halla?! Ismét körbekaptam a fejemet, ő sehol sem volt, helyette egy másik alakot láttam, túlságosan is nagydarab volt és hatalmas ahhoz, hogy... a hangja. Thor nevére, most vagyok bajban... azonnal támadóállást vettem fel, de a szavai. Éreztem, hogy döbbenet úszik az arcomra, Skurge, ez egy dolog, a fejszéjét visszakaphatja verekedés nélkül is, de a szavai...
< - Fafnir fogaira... – nyögtem fel. – Ugye te most csak szórakozol velem?! Vigyél vissza Midgardra Thorhalla-hoz! – mondtam dühösen. – Azt az utolsó szót úgy értetted, ahogyan? >
Azt hiszem ennél még Helheim is jobb lett volna...

//Folytatás: Asgard: Jotunheim//


#72 2010-05-24 21:43:03
Jester
A balhé után nem nagyon zaklattak, tiszta mák volt, hogy megtudtam lógni. Akkora kavarodás volt ott. Végülis élhettem tovább az életem és a várva-várt fordulat egy napsütéses délutánon jött el. Elraboltak. Így most cím szavakban. Sose kedveltem az ilyeneket és ráadás mostanság kaptam belőle. Ami nem sokat dob az önbizalmamon, de asszem le is sz.rom. Az út alatt amíg eszméletemnél voltam végig kedélyesen suttogtam mindenféléket: „Hóhhó, ha én innen kiszabadulok. Olyan bulit csapok nektek… Még az unokáitok is megemlegetik a napot. Igazából a másnapot, mikor a kerítéseitek a cafatjaitokkal voltak kidíszítve. Jajjj, ha tudnátok milyen ötleteim vannak…”
Ezt kedélyesen elcifráztam, míg le nem vették a zsákot, de ott is folytattam.
- Ő hát megérkeztünk… - Majd elmosolyodok és a levegőbe szippantok, majd elégedetten kiengedem a levegőt.
- A halál szaga… nyami… - Majd előkerül egy táska és letéved rá a tekintetem.
- Hohohóóó… egy kis zsebpénz? Nekem? – Már nyúlnék is a pénzes táskáért, de feltűnnek a bilincsek, így csak visszaeresztem magam elé/mögé.
- Ki az ünnepelt? – Kérdezem érdeklődve, kicsit már komolyabban, majd körbe kezdek el nézelődni, hátha meglátok valami érdemeset.


#73 2010-05-24 22:32:19
Quentine Constantine
Azt hiszem, rám itt már semmi szükség nincs, különben sem látnának szívesen a hatóságok. A kezemet behúzom a kabát alá, hogy eltakarja a fényt, és azon gondolkodom, vajon belehalt-e az elektromos mutáns a lövésbe. Ki tudja, manapság sokan élik túl a fejlövéseket.
Az albérletben nem sokan zavarnak, főképp azért, mert csak ké hete bérlem, és senki sem tudja, hogy itt vagyok, nem is tudom még pontosan, hogy minek adok ki pénzt erre, mintha csak magamban akarnám fenntartani az élet látszatát. A mai napon valaki mégis bekopog, azt kell gondolnom, hogy ez a nő a régi címem alapján, rengeteg kérdezősködéssel nyomozta ki, hol vagyok, elismerésem!
Most viszont az én segítségemet kéri, és mond még valamit. "Isten ereje lakozik magában." Fogalmam sincs, hogyan sikerült ezt elérnem, de úgy tűnik, bevált, amit csináltam, az emberek azt gondolják, Isten nevében vagyok itt, és nem is gondolhatnák ennél jobban. Köszönöm Uram, hogy segíted utamat, megteszem, ami tőlem telik, és kézre kerítem a gyilkost.
Három napja történt az incidens, a kezem újra fásli van, mikor a nő vállára teszem, és megnyugtatom, hogy el fogom kapni a férje gyilkosát, kerül, amibe kerül.
Kezdetnek meg kell tudnom mindent Rorschachról.
Az ékszerek nem minden lelkiismeretfurdalás nélkül fogadom el, de tény, nem eszem, nem iszom, mégis van lakbér, és töltényre is szükségem lesz még a rendőrtől elvett pisztolyomhoz, ha el akarok kapni egy gyilkost. A gumibot ide már kevés lesz.


#74 2010-05-25 15:07:13
Tyler
~Mi ez, hol vagyok...az utolsó amire emlékszek...az egy robbanás és utána elájultam. Valószínűleg. Mi ez, mik ezek? Millió dolog...mik ezek?~
Furcsán és valahogy gépiesen hallja a saját gondolatait. Megmozdulni nem bír, hangosan megszólalni sem. Mintha egy adattömegben lebegne. A testét sem érzi, de ez valahogy nem tölti el rémülettel. Kell egy kis idő míg rájön, hogy az az ezer dolog, hang amit hall, és lát azok adatok. Adattömegek. Körülveszik, ellepik a tudatát. Lassan, nagyon lassan rájön, hogy a testén valahogy eluralkodott a képessége, s a tudata átkerült az egyik Őrszem testébe. Itt ragadt...talán örökre.