Asgard > Gunnar Larsson

Név: Gunnar Larsson
Egyéb név: Kobzos, Trubadúr, Bárd, Gunnar „Hyrrokkin” Larsson
Faj: Asgardi
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: Asgardon közismert
Születési helye és idő: Skornheim, I. Sz. 1465
Halál helye és ideje: Skornheim, I. Sz. 1894
Feltámadás helye ideje: Niflheim, I. Sz. 2021.
Kor: 556 év
Család:
- Lars Olafson – apa él
- Kara „Hyrrokkin” Jondottir – anya, él
      - Astrid „Hyrrokkin” Larsdottir – húg, él; kép
- Ingrid „Hyrrokkin” Jondottir – nagynénje, él (az istenek háborúja vége óta)
Foglalkozás: íjász/felderítő, kobzos, Einar tanácsadója
Testmagassága: 195 cm
Testsúlya: 202 kg
Szeme színe: barnás, arany fényű
Haja színe: fekete
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel: mindig van nála egy koboz
Egészségi állapot / betegségek: egészséges
Oldal: Thor

Előtörténet:
Gunnar Larsson, Skornheim nem trollok által sűrűn lakott vidékéről származott, hanem az egyik legnagyobb valkűrök által lakott városában született. Az anyja egy remek valkűr, az apja pedig... nos az apjától örökölte a tehetséget a művészetek irányába. Igaz Lars legalább igen sok mindent fel tudott mutatni harcok terén, egészen addig, amíg a fél lábát és az egyik szemét nem vesztette Muspelheimben a küzdelmek során. Utána leginkább a zenélésnek élt és ott ért el igen nagy sikereket. A szülők a Muspelheimi ütközetek alatt házasodtak össze. Két esküvőt is tartott a család azokban az időkben. Ingrid-et Asvald vette feleségül és hamarosan gyermekük lett, Thorhalla, és a Hyrrokkin család másik eladósorban levő leánya Kara pedig Lars-hoz ment feleségül. Alig egy évvel az esküvő után született meg az idősebbik gyermekük Gunnar és a fiú a megszokott Hyrrokkin vonásokat az ébenfekete hajszínt örökölte. Ingrid szerette volna, ha a család felköltözik a Hyrrokkin család legészakabbra levő birtokára, de ők inkább maradtak Skornheim-ben a család több felé ágazó részével. Igen fiatalon ismerte meg unokatestvérét, akivel a lány félénksége ellenére hamar jóban lettek és általa ismerte meg a későbbi legjobb barátját is Einar Fonnson-t. (Thorson-t). ők már így hárman ismerték egymást, amikor a tízfős kis csapat összekerült Björnulf Hjotr kezei alatt. A törp módszereit helyenként vitatni lehetett, főleg, amikor a társaság elég idős lett és a törp inni vitte őket. Gunnar leginkább az apjára ütött és tehetsége volt a művészetekhez. Örömmel költött kocsmadalokat énekelte őket, és játszott hangszereken. Unokatestvére születésnapján is ő zenélt, amikor 100 évesek voltak. A harcokért soha sem lelkesedett, ha muszáj volt, muszáj volt. Nem volt olyan, mint Einar, aki a napjai jelentős részét a harctéren töltötte volna, vagy Halla, hogy a kódexeket bújta volna, ha lehetősége van rá. Nagynénjétől Ingridtől és Aesa-tól tanult mágiahasználatot, amivel úgyszintén a zenéjét bővítette és ékesítette. 125 éves volt, amikor a húga Astrid megszületett, ő Hyrrokkin létére az apjukra ütött a vöröses hajával és nem a megszokott feketével. Björnulftól és a többi mesterétől tanult meg harcolni, közelharci fegyverek használatában is igen jártas, ha ilyet használ, vagyis pontosabban erre kényszerül, akkor általában kardot használ és bucklert hozzá. A megszokott harci formája az íjászat, mind gyalogos, mind lovas íjászatban, legyen az rendes ló, vagy pegazus kiemelkedő az ügyessége/tehetsége. Noha a legkedvesebb foglalatossága harc terén a felderítés volt a harcok előtt.
Jelen volt a kocsmában, amikor a rokona és Einar először szakítottak, és mindvégig a legjobb barátja és húga közötti baglyot játszotta, amikor egyik sem volt hajlandó a másikhoz szólni. A csatákban mindig Einar külön kérésére mellé osztották be, mert itt legalább kihasználhatta a képességeit és Einar nem harcolni küldte be, hanem felderíteni és olyan szerepkörbe, ami Gunnar számára a legjobb volt. Egy idő után, amikor Einar már hadvezér lett történt egy eset, amit soha sem felejtett el, amíg élt. Egy minden addiginál nagyobb összecsapás volt az ő seregük és Loki szörnyei között, ezen a napon változott meg minden. A felderítéskor semmilyen különleges dolgot nem látott sem ő sem a társai, és most hosszú idő után Halla is az oldalukon harcolt. Elméletileg nyerniük kellett volna, nem számítottak a később érkező troll erősítésre. Kikaptak és menekülni kényszerültek, alig háromtucat túlélője volt a mészárlásnak Gunnar is súlyosan megsérült és az unokatestvére nem volt velük. Alug tudta Einar-t visszafogni, hogy ne rohanjon a mészárlás helyszínére, hogy megkeresse a szeretett nőt. Az órák végtelenül lassan vánszorogtak csak az éjszaka folyamán tudtak a csata helyére visszatérni, hogy a sebesülteket, akik életben lehetnek még kimentsék onnan. Megszállottan keresték a nőt, hiszen Einar állítása szerint látta, hogy az egyik ellenfele hason szúrta a lányt, majd pedig a földre került. De bármennyit is keresték nem találta meg őt a halottak és a sebesültek között. Két nappal később talált csak rá az addigra súlyos állapotban lévő Thorhalla-ra ott, ahol már tucatszor kerestek túlélőket. Nagyon sokáig nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy hova is került a társa, de amikor a valóságot megtudta, akkor inkább örült volna a boldog tudatlanságnak. Einar után neki tűnt fel másodiknak, hogy a lány megváltozott. Figyelte őt, de nagyon sokáig nem tudott semmilyen magyarázatot találni arra, hogy miért is.
De az élet ment tovább, és Gunnar tovább folytatta a zenélést, bárdoskodást. Az atyja nekiadta az egykori mágikus íját és mivel mostanra remekül kitanulta a hangszerkészítést így egy igen különleges darabot sikerült készítenie, amikor Alfheimben járt egy hivatalos ügyben. Sikerült a Yggdrasil egy darabjára rátennie a kezét és ebbe a darab fába minden tudását beleadta, és ebből született a Bárdok ékköve nevezetű koboz, amivel a fia olyan mesterien tudott zenélni, mint szinte még soha senki előtte. Gunnar a sötétedő árnyak ellenére megőrizte a jó kedvét és komolytalanságát is valamilyen szinten. Eljegyezte társnőjét, a vörös hajú Freydis-t, igaz ennek ellenére nem tudta megállni, hogy ne csapja a szelet minden nőnek, aki szembejön vele. Einar-ral több ízben megfordult Midgardon, noha a fiú leginkább hőskölteményeket gyűjtött és azokat tanulta meg, illetve a kocsmadalokat, amivel odahaza szórakoztathatta a hallgatóságát. Az egyik évben teljesen véletlenül kellett egy rosszabb hírű fogadóban megállnia, mert elfogyott a pénze, és csak erre volt most kerete, hogy ott szálljon meg mielőtt másnap hazaér végre. Azon nem lepődött meg, hogy a kocsma tele volt Loki pártiakkal vagy velük hírbe hozott személyekkel, az azonban már igencsak meglepte, amikor az egyik sarokban Thorhalla-t vette észre, ahogyan egy kupa bor felett két teljesen biztosan Lokistával tárgyalt valamiről és láthatóan közelebbi ismertségben is voltak. Leif Manderakson volt az és egy másik számára ismeretlen féri. Szerencsére nem vették észre és közelebb tudott osonni, így egy-két szót meghallott belőle. Nem volt elég, hogy a húga Leif szeretője volt a beszélgetés alapján, de közös ügyekről beszélgettek és Loki neve is többször felmerült. Illetve valamilyen elvégzendő feladat, amire a lány azt mondta, hogy megtette.
Gunnar teljesen megdöbbent és másnap azonnal küldött egy üzenetet Einar-nak, hogy beszélni akar vele, amilyen hamar csak tud és megüzente, hogy hol van. A férfi vissza is szólt, hogy néhány nap és ott lesz. Egyelőre Gunnar a családnak nem akart szólni, mert még nem volt benne biztos, hogy tényleg gond van és Einar-nak akárcsak neki korábban feltűnt ugyanez... nem is sejtette még ekkor, hogy nem fogja azt a napot megérni, hogy beszélhessen a bajtársával...

Midgardi idő szerint 1894. november 8, Skornheim
Gunnar gondterhelten iszogatta a kupa gyümölcsborát. A megszokottaknak megfelelően az arca most is piros volt az egyik oldalon, hála az egyik szép vörös harcos nőnek, aki felképelte a nem kívánt udvarlás után. De ő soha sem adta fel, most sem. Bár Einar-t várta, muszáj volt a legjobb barátjával beszélni, mert súlyos dolgokat tudott meg az egyik utolsó felderítése közben ráadásul közös gyönyörű ismerősnőjükről, Thorhalla-ról, aki neki ráadásul az unokatestvére volt anyai ágról. Még mindig alig akarta a fiú elhinni, hogy a lány tényleg Loki csatlósaival beszélt és nekik adott át valamit. Erről pedig a legjobb barátjának mindenképp tudnia kellett. Fáradtan kért egy újabb kupa italt, amikor kifogyott a sajátja, körbenézett a füstös és jó kedélyű kocsmában, ahol éppen egy amatőr kobzos próbált előadni valamit, nem túl nagy sikerrel. Elvigyorodott és gondolkodott, hogy neki kéne bemutatót tartania, hiszen ez legalább az erőssége volt, nem úgy, mint a harcok. Megborzongott, amikor kinyitotta valaki a kocsma ajtaját és kintről fagyos levegő jött be, reménykedve nézett arra, hogy hátha Einar ért ide végre, ahogyan ígérte, de csalódnia kellett, mert a másik Hyrrokkin jött be rajta, Thorhalla. A szemei elkerekedtek, ennek nem így kellett volna történnie! A lány pillanatok alatt kiszúrta a fiút és jókedvűen ment oda hozzá. Csókot nyomott Gunnar arcára, majd már rendelt is ez mézsört magának és huppant le a rokona mellé. Azonnal faggatni kezdte az unokatestvérét, hogy az mit keres itt ilyen távol Asgard várostól és mint általában mindig is igen jól elbeszélgettek. Gunnar lassan oldódott fel és már-már tényleg elhitte, hogy semmi sem történt és semmi köze a lánynak a Lokistákhoz, lehet, hogy összekeverte valakivel. Bár ebben kételkedett, csak félreérthette a helyzetet, amit nem is ismert. Főleg, mert szerette a lányt és soha sem hitte volna, hogy képes lenne annyira hazudni és mindenkit átverni, hogy a legnagyobb rendben van. Itt követte el a másik legnagyobb hibát, hogy nem feltételezte róla mindezt. Egész délután iszogattak és beszélgettek, Gunnar még zenélt is, arról egy árva szót sem ejtett, hogy Einar is ide tart, ugyanis a pár éppen nem egy pár volt, hanem megint külön utakon járt, így nem lett volna kellemes ezt felhozni. Lassan kezdett sötétedni odakint, amikorra egyre több kapatos férfi kezdett a helységben lenni, és Gunnar-nak kezdett rossz előérzete lenni. Ilyenkor mindig gondok szoktak lenni.
Ha Einar-ral volt, akkor az, hogy rajta csüngött minden nő, mint általában, ha pedig Thorhalla-val, akkor a férfiak kezdtek gyűlni, akik ki akartak kezdeni vele és nemkívánatos személyek voltak Fonnsonnal. És most is ez történt, egy férfi kifigyelte magának a tűzistennőt, akiről a rokona tökéletesen tudta, hogy nem az a könnyűvérű nőcske, aminek látni akarták a gyönyörű külseje alapján, hanem igen makacs és független. Ő maga próbált szépszóval és mágiával is hatni az illuminált veterán harcosra, hogy nem kellene és nem lesz jó vége, de még ő maga is kapott egy akkorát tőle, hogy az asztal alatt kötött ki az ütés nyomán. Thorhalla pedig dühösen nézett a férfira, majd egy határozott mozdulattal verte ököllel arcon, hogy annak az orra reccsent. A következő ütést egy sörös kupával kapta, a fakupa a részeg fején tört szét és ő leterült a földön.
< - A legjobb tudomásom szerint drágám azt mondtam, hogy nem! – mondta dühösen a lány az ájult fickónak. – Faragatlan tuskó, gyere Gunnar! >
Nyújtotta a kezét a férfinak, aki az arcát masszírozva kelt fel a földről. Az arcokat látva az itt levőknek most esett le, hogy kivel is volt együtt, mert mindenki elfordult és nem szóltak hozzájuk. Odakint közben teljesen besötétedett és már havazni is elkezdett, a korábban leütött fickó is magához tért és folytatta, amit korábban elkezdett. A páros most elégelte volna meg az egészet, vagyis Halla tette meg, még egyszer ütött, majd sértődve vonult ki a helységből. A fickó még ment volna utána, de ezúttal Gunnar-nak segítsége is akadt, hogy visszatartsák a részeget. Odakint Thorhalla dühösen ment a lovak irányába, amihez meg kellett kerülnie az épületet. Számított a nő arra, hogy a részeg nem fogja feladni, és utána jön, így kivont karddal állt meg a lovakhoz vezető úton, hogyha kell, akkor harccal tántorítsa el a kellemetlenkedő alakot. Gunnar a felszerelését mentve esett ki szinte szó szerint esett ki a kocsma ajtaján. Az íját és főleg a kobzát féltve indult el a lovakhoz, remélve, hogy társnője is odament. Ahogyan befordult a kis utcába meglátta annak végén a lányt, ahogyan az utcát és a kinti teret figyeli. Jócskán félhomály volt, egy-egy fáklya égett csak a ház két szélén és így mind a ketten homályba burkolóztak. Még a fegyvereit és a hangszerét igazgatta, így nem szólt a rokonához. Máskor is előfordult már, hogy ijesztgette. Most igaz nem akarta megtenni, ahogyan odaért a lányhoz megérintette a vállát, hogy jelezze megérkezett...
Halla idegesen nézte az utcát, hogy mikor bukkan ki a részeg alak és indul el erre, bár persze lehetséges, hogy pont a másik irányból fog jönni, hiszen a kocsma kijárata pontosan a másik oldalon volt a lovakhoz képest, így bármelyik irányból lehetett jönni, noha pár lépéssel talán az volt rövidebb, amelyiknél ő állt. De ideges volt, kisöpörte a jeges-havas haját az arcából. A hó egyre jobban kezdett esni és a fáklya fényében alig látott valamit már. A csuklyát a fejére húzta, hogy legalább ne ázzon meg a pelyhektől és összehúzta magán a köpenyt, mert hideg volt. Talán pont ezért nem hallotta, hogy valaki jött mögötte. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne sikítson fel, amikor valaki megérintette a vállát. Mivel számított a részeg férfira nem kérdezett, nem figyelmeztetett újra, teljesen ösztönösen pördült hátra és szúrt nem nézve, hogy ki is áll mögötte. Gunnar érezte a szúrást és a szemei elrekedtek és megragadta a lány vállát, majd megroggyantak a lábai, ahogyan a fájdalom hullámai végigterjedtek a testében. A kezéből kiesett a koboz és az íja, majd a hóban kötöttek ki. A szemében fájdalom csillant, a lány döbbenten és rémülten pillantott a véres kardra, ami az unokatestvére hátán jött ki. Kihúzta a kardot belőle, és megtámasztotta reszketve a társát, próbálva a vérző sebeket lefogni, hogy elállítsa a vérzést.
< - Csak én vagyok – hörögte. >
< - Gunnar – mondta megdermedve. – Sajnálom, nem akartalak bántani, soha sem... >
Nem tudta megtartani a fiút, így mind a ketten a hóban kötöttek ki a macskaköves földön. A fiút magához ölelte sírva és próbálta a sebet elállítani, de túl sok fontos szervet ért és ereket vágott át, halálos sérülés okozva.
< - Az ősi istenekre Gunnar tarts ki, mindjárt jön egy felcser és rendben leszel – könyörgött Thorhalla a fiúnak. – Ne, kérlek ne halj meg... >
< - Nem a te hibád Halla! – suttogta a férfi alig halhatóan, az ajkai közül vér buggyant ki és folyt végig az állán. – Én voltam a balga... szóln...om kellett volna... >
A férfi még felnyúlt a lány arcához, de már nem érte el azt, a keze lehanyatlott a hóba, Gunnar Larsson halott volt.
< - Gunnar! – szólt reszketve Thorhalla. >
Megrázta a férfit, de már késő volt, baleset volt, a fiú lelke nemhogy Valhalla-ba, de még Helheim-be sem kerülhetett ezáltal. Csak egyetlen helyre a dicstelen lelkek lakhelyére, Niflheim-be. Thorhalla pedig még azelőtt elmenekült a helyről, mielőtt bárki rájöhetett volna, hogy ő követte el a gyilkosságot. A részeg molesztáló talált a férfi testére és mivel segíteni próbált rajta véresen találtak rá Gunnar holtteste mellett. Őt ítélték el a gyilkosságért és került börtönbe a balesetet okozó Thorhalla helyett.

Néhány nappal később rendezték a temetést és a Skornheimben levő Hyrrokkin birtokon tartották meg a test elégetését. A család minden tagja jelen volt, Einar és családja, illetve a közös barátaik, még Björnulf is. Gunnar erről már mit sem tudott, ő éppen próbált hozzászokni ahhoz, hogy halott és életében először nem igazán tud mit kezdeni magával. Egy dolog, hogy csak lélek formában létezett tovább és mindenhol ugyanilyen lelkek voltak körülötte. Hó volt mindenfelé, hideg, bár ez nem zavarta így különösképpen. De sehol egy hangszer, kocsma, ahol inni lehetne, jól érezni magát, de még csak csinos nők sem, akik felképelik, mert tolakodóan udvarol nekik. De legalább azt megúszta, hogy Hela megkínozza a lelkét. Hiányzott neki Valhalla és az, amit Odin csarnokairól hallott. Baleset! Ez volt ám a dicstelen halál, örömmel visszajárt volna Thorhalla-t riogatni vagy bárkit, mindaddig, amíg nem engedik Valhalla-ba. Évek teltek el, mire végül sikerült ráakadnia az egyetlen itt lakó élő személyre, Volla-ra a jósnőre. Jellemzően vele beszélgetett a majdnem százharminc év alatt, alig távozott a közeléből, tőle tanult mondákat, regéket, szívesen hallgatta a nő meséit, jóslatait, látomásait, bármit. Jobb dolga úgysem volt, a nő kódexeit olvasta, Volla időnként lapozott is neki, amikor a fiú végigért egy-egy lapon és kérte, hogy had folytathassa az olvasást. Igaz friss hírekben nem nagyon dúskáltak. Gunnar éppen nem volt Volla közelében, amikor Thordin nála járt, így ő egyelőre nem tudta meg, hogy mi is történt odafent és milyenek az új hírek. Úgy tudta, hogy ugyanazok az állapotok, mint a halálakor. Igaz Volla jósolt neki, hogy egyszer egy „baleset” miatt fel fog támadni és újra vissza fog térni az élők közé, de Larsson ebben az idő múlásával már hinni sem tudott. Lassan kiolvasta Volla minden könyvét és ismét unatkozni kezdett, mert már közös témája sem nagyon volt az idős jósnővel.
Egészen addig a napig, amíg halandók nem érkeztek Niflheim-be, akik egy halott istent akartak feltámasztani, valakit, akinek köze sem volt a Kilenc világhoz. Két lelket áldoztak fel Apokalipszisért, miközben a törvények szerint egyet egyért... a másik feláldozott holt lélek volt az ára Gunnar Larsson feltámadásának, aki így tudatlanságból, egy véletlen „baleset” miatt, ahogyan korábban meghalt százhuszonhét évvel korábban, most úgy tért vissza az élők közé...

Képességek:
Nem rendelkezik halandó énnel.
A megszokott Asgardi képességekkel rendelkezik ő is, ugyanolyan erős, mint az átlagos asgardi férfiak, 30 tonnát képes felemelni – igaz szinte soha sem épít a fizikai erejére – , mérsékelt regenerációs képességekkel rendelkezik (1. szint). Fizikai sérüléseknek viszonylag jól ellenáll a bőre és a szervezete (2as ellenállás). Szinte minden betegségre ő is immúnis a fajtársaihoz hasonlóan.
Mágiaérzékenység; a képességével képes illúziókat teremteni (illúziómágia 2) és minimálisan befolyásolni mások érzelmeit (asztrálmágia 2), de mindezeket csak zenélés közben szokta használni, hogy másokat szórakoztasson.
Állatok békítése: Ezzel a legvadabb állatokat is nyugalomra inti sőt akár szolgálatra is, de az az állat egy alakot váltott személy (mutáns vagy egyéb) akkor a varázslat hatását a km dönti el. (Thor oldali képesség)
Holtak nyelve: Képesek megérteni a holtak nyelvét, azt a nyelvet, amit Hela lényei, alattvaló beszélnek Niffelheim és Helheim (Alvilág) szerte. (Hela oldali képesség)

Szakértelmek:
Igen képzett fegyverforgatásban, őt is Björnulf tanította, közelharci fegyverek használatában is igen jártas, ha ilyet használ, vagyis erre kényszerül, akkor általában kardot használ és bucklert hozzá. A megszokott harci formája az íjászat, mind gyalogos, mind lovas íjászatban kiemelkedő a képessége.
Ezeken felül remek zenész és énekes, egy igazi bárd.
Az Asgardi nyelven felül beszéli a svédet, norvégot, dánt, feröert, izlandit, óészakit a hősköltemények nyomán. Az angol nyelvnek csak egy régi dialektusát (körübelül 300 éves verziót) beszéli, de azt is egyelőre csak nagyon alapfokon.

Felszerelések:
Egy 3 kredites mágikus íj (az íjakban a húr kifeszítésével azonnal megjelenik a nyíl). Az íjnak tűz képessége van (Hyrrokkin-hoz méltóan), tűzvesszőt lő ki parancsra. (5 egység 1db és 50 mágia egységes a fegyver) Egy mágikus ereklyének számító koboz van nála mindig és egy bőrvért.

Bárdok ékköve (5 kredit), Asgardi mágikus ereklye, egy hangszer ami magából a Yggdrasil egyik letört ágából készült.
- A hangszer külsőre semmiben sem különbözik egy megszokott középkori koboztól, azonban, ha bárki használja, akkor olyan lesz bárki kezében a hangszer, mintha egy képzett, legendás tehetségű kobzos használná.
- A használója gyönyörű hangot is kap a félelmetes játéktehetség mellé, amíg a hangszer nála van.
- A tulajdonosa illúzió- és asztrálmágia képességéhez +1-et ad, ha olyasvalaki használja a hangszert, akinek nincs asgardi mágiája, akkor is megkapja ezt a bonuszt.
- A hangszer képes megérezni a tulajdonos lelki világát is, és így ezt is képes megszólaltatni, ha ezen játszik a tulajdonos.
- Használója képes hangorkánt kreálni, ha akar így képes megvédeni magát, vagy támadni is.
Tulajdonosa:Gunnar Larsson
http://www.netinstruments.com/pics/38019.jpg


Külső:
Gunnar fiatalon


Gunnar a feltámadása után napjainkban


A fiatal Gunnar, Einar és Thorhalla

Bővítés
Gunnar a feltámadása óta jellemzően a királyi udvarban van Asgard városban és Einar tanácsadója. Aktív résztvevője volt felderítőként az Istenek háborújának, a Reneszánsz realitás helyreállása óta pedig többször volt a legjobb barátjával Midgardon. Ő nem komolyodott meg és kihasználta adottságait, hogy minél több midgardi nővel szórakozzon. Mivel kobzos is volt, így időnként még zenélt egy-egy bárban, ahova az Angyalok tagjaival tért be. Az egyik ilyen helyen hallotta a zenéjét és énekét egy producer, vagy ügynök, aki ismert egy bandát, akik ekkor alakultak és éppen énekest, illetve húros hangszeren játszó társat kerestek maguknak. Gunnar-t ajánlotta be nekik, aki végül is elment próba éneklésre és sznte azonnal megtalálta a közös hangot a rockbandával, és az együttesük még 2021 végén Rock of Valhalla néven meg is alapult. Következő évben demo jelent meg az év elején, majd az év végén egy nagylemezük, ami szinte azonnal platina album lett. Azóta még két további nagylemez és két kislemez jelent meg, a világ minden részén voltak koncertezni, hála annak, hogy az Asgardiak amúgy is felkapottak, népszerűek Gunnar jelenléte igencsak jót tett a bandának. 2026-ban is készülnek új nagylemezt kiadni, főleg folk-ot és nem túl meglepő módon skandináv témájú metál és rock számokat játszanak.