Asgard

A világ pokolian fest. Lávafolyamok repesztik szét a köveket és mindenhol csak romok és csontvázak vannak.

Az eredeti topic

#2 2009-03-29 20:43:40
Thorhalla
//Előzmény: Az ellenállás bázisa, az Atlanti-óceánon egy sziget//

A látkép rémesebb volt, mint vártam, mindenhol csontvázak, láva folyam. Ez a hely sokkal rosszabbul járt, mint a saját világom, mi megakadályoztuk a Ragnarököt, úgy tűnt, hogy itt senkinek sem sikerült? Nekünk is csak isteni csodával, pontosan azzal sikerült megmenekülnünk és helyreállítani a „békét”. Mi sem maradtunk sokan, de azért ennél jobban nézett ki a világunk.
< - Itt megtörtént a Ragnarök? – kérdeztem. >
Majd megcsóváltam a fejemet.
- Maradjunk az angolnál, hogy ezek is megértsék… - mondtam gúnyosan. – Bár nem mintha a családi életünk rájuk tartozna… hogy érted, hogy rátok? Többen is vagytok? Hogyan tudtad meg az igazat a származásodról? Az, hogy veled nem foglalkozott rám nem igaz túlzottan… mindent megtett az első pillanattól kezdve, hogy a saját oldalára édesgessen. Hacsak nem módosított az emlékeimet, soha sem használt mágiát rajtam, és a legfurcsább, gyanakodnom kellett volna, vagyis soha sem találtam meg a választ arra a kérdésre, hogy a nekem tett fogadalmát miért nem szegte meg. Az az volt, hogy nem bántja a szüleimet, ha neki dolgozom, megtettem… lebuktam a szüleim fizettek érte az életükkel, Thor hibájából haltak meg, akkor fordultam el tőle végleg. Gondolom nem volt nehéz rájönni, hogy én még mindig Loki pártján állok, sőt manapság az egyetlen híve és jobb keze vagyok… gondolom nálatok nagyon nem így történtek a dolgok. Valamit azért mondhattál, hogy tudjuk mire számítsunk… nálunk a Ragnarököt sikerült megállítanunk azzal, hogy a halott Loki-t és Thor-t feltámasztottuk… ők megállították azt és ami Asgardunk megmenekült… Élnek még egyáltalán valakik erre?
Fintorogva néztem végig a tájon, örültem, hogy mi nem jutottunk idáig, tiszta szívemből, de még mindig fenntartottam, amit felajánlottam Loki-nak, hogy inkább mentem volna Hela-val, mintsem így látni a saját világomat. Végül körbenéztem, hogy merre mi lehet, akkor most vagy irány Loki kastélya újfent, vagy pedig Valhalla, ha maradt arra valaki. Az élet kegyetlen, de akkor sem kellene ennek itt mellettem Thor pártinak lennie, egy Thor párti énemmel csevegek, ez megalázó és szánalmas. Ilyenre sem fanyalodom többet…
- És most merre? – néztem a kis társaságra, főleg az alternatív énemre.

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#3 2009-03-30 01:00:22
Halloween
Egy, számomra eddig ismeretlen helyre kerülünk.
- Ez... Ez lenne Asgard? - borzadok el tőle. Hisz ez... Ez egyáltalán nem tűnik az Istenek lakhelyének!
- Mi történt itt...? Vagy ez... Mindig ilyen volt? - nézek teljesen ledöbbenten és kérdőn az egyik Thorhalla nevezetű nőre. Feleletül valami érthetetlen maszlagot kapok (egy kukkot sem ért az asgardi nyelvből ). Majd emberi nyelvre váltanak, és némi családfa-egyeztetés után megtudom, hogy ahonnan ő jött, ott maradt valami ebből a helyből. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy ő, akinek ez volt az egyik világban az otthona, semmit nem tud, ezért a másikhoz fordul.
- Megbocsásson, de ha jól udom Önnek ez... Akarom mondani, ahogy az állapotát elnézem, ez volt az otthona. Nem tud egy biztonságosnak számító helyet, amíg elmagyarázza az itt történteket, és valami tervet, vagy ötletet, hogy itt mihez is kéne kezdenünk? Mert, bocsásson meg érte, én errefelé sajnos már nem sok megmentenivalót látok... De még csak legyőzendő ellenfelet sem. - Hajtm meg magam mélyen bocsánatkérésül szemtelenségemért, de valóban ez a helyzet. Ezenkívül eléggé aggódom is az újonnan 'vissza/kapott' 'családom' miatt. Nem bírnám ki, ha újra elveszíteném Shadow-t, vagy akár Démonát, mégha nem is ismerem őt... Még. Közben eszembe idézem, hogy van valaki aki már utánanéz annak, hogy mi is történt a szüleivel. Hogy pontos legyek: mi történt szerinte a szüleivel. Valószínűleg halotak, de a 'hogyan' lényeges itt... Márha nem fedezi fel, s ebrudalja ki a látogatót a fejéből.
~ Elvégre, az én vérem! ~ húzom észrevélen félmosolyra a számat, de csak pillanatra, és akkor, mikor épp meghajolok, nem akarom, hogy az asgardiak azt higgyék, hogy a elyzeten mulatok ilyen jól. Mert az EGYÁLTALÁN NEM VICCES!


#4 2009-03-30 10:33:49
Shadow
//Előzmény: Az ellenállás bázisa, az Atlanti-óceánon egy sziget//

Megjelenésünk után, egy pusztaság fogad minket. Láva folyamok, romok, csontvázak. Két Halla, Demona és James velem, de hamar rá kell döbbennem, hogy nem az én Jamesem jött velünk, hanem az egyik másik. Ez már az első pár szavából leesett, hiszen mi már jártunk itt nem is olyan régen, bár tény, hogy azaz Asgard nagyon másképp nézett ki. Thorhallara és Hallara nézek.
- Bocsássatok meg, hogy nagy beszélgetést félbe merem szakítani, de a játékszabályok ugyanazok itt is, mint a másik Asgardon, azaz a Midgardi fegyverek használhatatlanok? - pillantok a két Asgardira. Eddig is bőven sok volt egy Halla, de most kettő is van. - Ja igen...Asgard nyelvtudást megköszönnék, de külsőt most hanyagoljuk, egyszer bőven sok volt. - húzom félre a számat, majd Jamesre, s Démonéra nézek.
- James, ez Asgard, s nem ilyen volt. Nagyon nem. Ehhez képest még Hela birodalma is sokkal szebb és jobb. Ha itt van még olyan, akkor vagy a Valhalla alatti járatok, vagy Loki kastélya szerintem. Minden esetre légy készenlétben, bármire. Démona ugye? - tekintetem a lányomra siklik – Nem tudom, hogy mire vagy képes, így csak annyit kérek, hogy légy óvatos, s egyikőtök se húzza fel Hallat – mutatok rá az én Hallamra.


#5 2009-03-30 13:58:13
Morsus

Démona mosolyogva néz Shadowra, bár ez a Shadow nem olyan, mint az ő anyja volt, de mégis nagyon is érzi és észre veszi a hasonlóságokat. Majd Hallára néz.
- Asszem ezt megoldja a mi Hallánk. Elveszekednek majd. - mondja csintalanul. - A nevem... Jean.
Thorhalla sziklaként mered a vöröses távlatokba és csak nézi az elhunyóvilág martalékát. Nehezen szólal meg.
- Nem volt ragnarök. Csak tudatlan háború. Mire észbe kaptunk a csalások istenét... az apánkat kijátszották midgard leggonoszabb emberei. Mi túlélők... életünket az Ellenállásnak köszönhetjük. Thor, Hela, Sif, Loki, Balder... mind elbuktak. Életüket adták értünk egy pokoli háborúban. Az áruló asgardik a nácik mellé álltak, akik saját népüket irtották ki. Mi kevesen saját utat választottunk, de már évek óta nem találkoztam saját fajtámbelivel. Már mindegy miféle fegyvert hordotok... asgard varázsának vége.
Látszik a nőn, hogy a gyász könnyei ellen küzd és így indul meg a romok közt.


#6 2009-03-30 14:32:30
Shadow
- Jean – mosolyt csal az arcomra a név, majd közelebb lépek hozzá.
- Furcsa lehet neked is, ahogy nekem is a mostani helyzet. De valahogy én boldog vagyok, hogy az egyik énemnek született gyermeke. - kedvesen mosolygok a lányra továbbra is, majd előveszem a pisztolyokat egyesével és utoljára ellenőrzöm őket, majd a puskát is. Tekintetem a fegyveren tartom, amit épp ellenőrzök, miközben megszólalok.
- Asgard varázsának az ilyen felfogás miatt lesz valóban vége. Míg él egy Asgardi is, addig Asgard is! - szúrós szemmel nézek a nőre. - Akkor induljunk meg valamerre, mert ha itt ácsorgunk azzal semmit se érünk el. - végig nézek a társaságon.
- James, remélem van nálad kellő felszerelés, ha esetleg harcra kerülne sor. Jean milyen képességet örököltél tőlünk? - pillantok a lányra. - Alakváltó vagyok, az én valóságomban lévő Jamesnek árnyformája van. - ismertetem néhány apróságot hamar, majd csendesebben kérdezek tőle – Milyen volt az édesanyád, azaz én a te világodban? Mesélnél róla egy kicsit? - kérdésemből kicseng, hogy kíváncsi vagyok egy kicsit, miközben remélhetően megindulunk valamerre.


#7 2009-03-30 15:50:53
Thorhalla
Keserűen nevettem fel, de meg tudtam érteni, a mienket, az enyémet is egy halandó játszotta ki, nekünk szerencsénk volt, hogy a katasztrófát meg tudtuk előzni. Micsoda szerencse, de legalább remélem ettől a pofontól Loki és észhez tért és rájött, hogy az átverés istenét is kegyetlenül át tudják verni az ostoba halandók. Egy pillanatra megdöbbentem, amikor hallottam, hogy mit is mondott, de ez is lehetetlen volt.
- Várjunk csak, nácik? – néztem rá értetlenül. – De hiszen ők a második világháborúval eltűntek, vagyis nem sokkal utána… nagyon más ez a világ, mint a sajátom.
Nem volt meglepő azonban, amit a halandó mondott, lenézően néztem rá, már korábban az én világomért sem tett semmit a mi világunk beli énje, úgy tűnt, hogy az alma nem esik messze a fájától, csak az én esetemben történt meg ez. Miért pont én jártam így, mindenkinek normális énje volt, vagy éppen nem volt, de csak én jártam így. Ez valami büntetés lehet, másra nem tudok gondolni.
- Ezenfelül halandó, lehet, hogy volt – mondtam Halloween-ra nézve. – De lesz is, újra fel fog virágozni ez a hely, ha kell személyesen Hela-val tárgyalok ez ügyben, már van tapasztalom benne. Ha félted őket, akkor lehet, hogy máris el kéne innen tűnnöd, vagy pedig maradj a háttérben, tőled úgysem vártam mást, az én világom béli éned sem tett máshogy – feleltem megvetően.
Thorhalla… gyenge és puhány, bár lehet, hogy fordított helyzetben én sem viselkednék máshogy, dehogynem, én nem voltam ő, én nem adtam volna fel az utolsó percig, amíg még él ellenfél én mentem voltam előre és harcoltam volna. senki sem maradhatott volna életben, aki ezt tette a világommal, vagy még ezzel is, mert ez is Asgard volt. Kihívóan néztem az evilági énemre, majd gúnyosan elmosolyodtam.
- Azt hiszem, hogy szerencsétek, hogy itt vagyok – mondtam. – Nem fogják túlélni azok a rohadékok a bosszúmat, akik ezt tették Asgarddal, nem érdekel, hogy ők Asgardiak-e vagy sem, a saját világomon sem kíméltem a Thor pártiakat, itt sem fogom azokat a mocskokat, akik elintézték ezt a helyet, ezt ígérem. És aki az utamba mer állni, még ha te is vagy az drágám, téged sem kíméllek! Csakhogy ismerjétek a játékszabályaimat. És te pedig ahelyett, hogy siránkoznál, inkább szedd össze magad, mert én szégyellem magamat helyetted is, hogy így viselkedsz, így soha sem lesz Asgard az, ami régen volt! Szedd össze az embereidet drágám és hívd őket csatába, hogy megönthessük azokat, akik ezt tették ezzel a hellyel és újra visszaállíthassuk Asgard dicsőségét. Lehet, hogy odahaza gonosznak tartanak, lehet, hogy tényleg az vagyok, azonban egy valamit nem tűrök el, és az, ha Asgardot fenyegetik és eltörölni akarják. Ez a világ még élhet, itt állunk rajta, szóval Thorhalla, gyerünk, tedd meg azt végre, amit meg kellett volna tenned! Én egyszer megtettem és legnagyobb ellenségemet is feltámasztottam, itt is megteszem, ha kell. Mit szólsz hozzá?
Végül végignéztem én is a tájon, nem sok minden maradt belőle, de ez ellen könnyen tehetünk, nem ennek az asgardnak akartam megfizetni azért, amit az enyémmel tettek, így mit árt, ha segítek? Semmit, sőt így még lekötelezetteket is szerezhetek, hogy utána ezt a helyet is elfoglalhassuk majd.
- Szóval ő is szeret kötekedni – néztem Demona-ra. – Ebben legalább egyezünk, ha másban nem is. Ti is maradjatok hátra, ha nem akartok majd semmilyen bajba kerülni… valami kellően nagy mágikus gócot ajánlanék elsőre, az atyánk kastélya, vagy pedig Valhalla, ezek körül biztosan vannak még a fajunkból, így lenne logikus, én ide gyűjteném az embereket, esetleg Helheim kapujához, de oda nem hiszem, hogy szívesen menne bárki is. Joutenheim úgyszintén ilyen hely Muspellheim is, Vanaheim az talán esélyes, Utgard-ot kihagynám, Gladsheim… nem tudom, még mindig az első két helyet javasolnám, hacsak nem esetleg Yggrasil gyökerei, vagy annak a közelében…
Vártam, valami normális eshetőséget valakitől, de ha nem volt ilyen, akkor Thorhalla után siettem.

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#8 2009-03-30 17:29:16
Halloween
Thorhallát nem ismerem, és ez a hozzáállás baromira feldühít.
- Hogy maradjak hátul, mi? Nekem nem is kell előre mennem... Megteszik helyettem mások! - azzal csettintek egyet, s ezzel egyidőben megjelenítek mindenki számára láthatóan egy képet, meg, számukra nem láthatóan egy hangot, amiket összekapcsolok ideiglenesen. A lény megjelenése olyan, mintha valami épp kifakulna a háttérből, csak éppen visszafelé lejátszva a folyamatot. Mellesleg meglehetősen magas (másfélszer akkora, mint én), még annál is rondább, és már első pillantásra is halálos.
http://media.giantbomb.com/uploads/0/8179/352474-zerg_super.jpg
Halk, hörgés és morgás keverékéhez hasonló hangot ad ki magából, valami leírhatatlan kombinációban. Hirtelen megindul ama Thorhalla felé, aki annyira felidegesített, de mielőtt hozzáérhetne - és ezzel felfedné, hogy csak illúzió -, újra csettintek, s szépen eltüntetem, pont úgy, ahogy megjelenítettem.
- Próbáljuk újra, rendben? - szólok a nőhöz legalább annyira megvetően, ahogyan az szólt hozzám. Thorhalla incselkedése viszont elnyeri a tetszésemet.
- Van egy tippem, hogy honnan örökölte. - kacsintok cinkosan, és büszkén a lányra, miközben elvigyorodom (mégha csak rövid időre is, a helyzet nem túl alkalmas az ilyesmire). Elvégre az én vérem, még akkor is, ha nem is konkrétan az enyém!


#9 2009-03-30 23:02:30
Morsus
- Kiváló lopakod...
Nincs ideje Démonának válaszolnia, mert Halloween megvadulva kiáltja el magát és teremt egy szörnyeteg.

Ekkor minden megfagy. A forróság közepén hűvös szél és párát éreznek meg a vándorok és Halla észre veszi, hogy a sötét világbeli énje megmeredt kezében a fegyverével. Az eget viharos felhők kezdik borítani és azokból villámok csapnak ki.
- ELÉG!
Parancsolja Thorhalla és a levegőbe emelkedik testét kékes aura veszi körbe és a szeméből szikrák szálnak ki.
- A világom meghalt! A népemért küzdök és azokért, akik megérdemlik! Nincs időm és türelmem nevetséges rangbeli vitákba kezdeni! Érthető voltam?
Kérdi a nő miközben a a villámok minden felé csapkodnak és a hűvös eső még a lávát is elkezdi hűteni.
- A világom elveszett. Örökre. Viszont nem vagyok olyan idióta, hogy ragaszkodjak hozzá hanem tisztelettel akarom eltemetni így nem fog senki vért ontani eme szentföldön! Ha ezzel még gondotok van hát szóljatok vagy kövesetek.
Mondja az asgardi várva a választ.


#10 2009-03-30 23:35:26
Halloween
- Én csak be akartam mutatni a kisasszonynak, hogy ne nézzen le gondolkodás nélkül mindenkit, mert nem minden az, aminek első pillantásra látszik. - biccentek közben egy megvető mozdulattal a Reneszánsz Thorhalla felé. Ellentétben az itteni sokkal inkább tiszteletet ébreszt bennem, és ilyen hangsúllyal is szólok hozzá. Hiába egyek elméletileg, a gyakorlatban több, mint ég és föld, a különbség.
- Mellesleg csak illúzió, bár kétség kívül hatásos, legalábbis eddig nem hagyott cserben. Már csak azon csodálkozom, hogyha valóban Ő is ott volt, amikor megmentették az Ő otthonát, hogy-hogy nem szúrta hátba senki, akár a "bajtársai" közül is. Ezzel a hozzáállással többet árt, mintha nem is lenne benne a csapatban. Most kezdem csak sajnálni, hogy mégis ebbe a csapatba kerültem... - szívem szerint leköpném ezt a beképzelt, egoista, ostobát, akiről szó van, de ezzel bizonyára túlfeszíteném a húrt. És most pont az egység, legalább minimális szintű megteremtésére kellene törekednünk. Ezenkívül abban minden bizonnyal igaza van, hogy talán az egyik legerősebb közülünk, és nem lenne jó felhúzni. Ezután ha lehet, csendben megyek tovább, inkább közelebb a 'családomhoz', mint ahhoz a pszichopata tehénhez.


#11 2009-03-31 07:55:35
Thorhalla
Halloween-ra néztem, amikor egy lény jelent meg nem is olyan messze, teljesen nyugodtan figyeltem, ahogyan közeledett felém. Nem mozdultam, ha megtámad, majd csak akkor. De nem volt mersze hozzá, eltűntette egy csettintéssel. Ásítottam egyet látványosan, majd pedig a kedves lávafolyamok felé fordultam és elmosolyodtam. Azt hiszem, hogy én még mindig hatékonyabb voltam. Ez így maga volt a paradicsom, hogy bármikor bármit fel lehetett használni és mégis, annyira rideg volt az egész hely, hogy az már-már rám is fájdalmasan hatott. Lassan és fájdalmasan fordítottam el az arcomat végül a halott pusztaságról és néztem Halloween szemébe végül.
- Ha akarod most innen valamelyik közeli lávafolyamból kiemelek neked egy magmaóriást, vagy tűzóriást, ami közel öt méter magas és tudom a tűzért nem vagy oda drágám – mosolyogtam rá, majd elfintorodtam. – Ezért próbálok én kedves lenni a halandókkal és próbálom az életüket megóvni, hogy ez legyen a vége?
Már megtanulhattam volna a saját Asgardomon levő embereket is megóvtam valamilyen szinten egészen a végéig, és láss csodát mi lett a vége? Kiröhögtek, amikor meg akartam a állítani a Ragnarököt. Már az első pillanatban végeznem kellett volna minddel, vagy elérni, hogy egymást öljék meg és nem végigszenvedni velük az egész utat. Most ugyanez a helyezet állt fenn és kezdtem unni. Legalább a játékom itt lehetett volna, hogy ő maga intézze el a férfit, de még ő sem lehetett itt, hanem itt ragadtam már megint egy rakás szerencsétlenséggel, akiket el kell viselnem, többet között a saját énemmel.
- Próbáljuk – vicsorodtam el. – Elhiszem, hogy képes megoldani és megvédeni magát, de megkérhetném, hogy maradjon hátul, ahol nagyobb biztonságban van, a saját élete miatt, hogy ne kelljen a családnak szétszakadnia?
Próbáltam a lehető legkedvesebb hangnemben, de ha nem, hát nem, én egészen biztosan nem fogom erőltetni, SŐT majd teljesen nyugodtan dőlök hátra és nézem végig, hogy lemészároltatja magát valamivel, ha van itt még bármi rajtunk kívül. Vettem egy mély levegőt, ahogyan a hideg szél fújt át azon a helyen, ahol voltunk. És még én vagyok az, aki felvág, nem igaz? Ráadásul villámok, vihar, Mjölnir és meg mertem volna esküdni, hogy ő maga is villámmágus velem ellentétben.
- Kérlek! – mondtam Thorhallának. – Ez teljesen felesleges, mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy itt te vagy a főnök… szóval akkor ne húzzuk tovább az amúgy is kevés időnket vagyis a többiek idejét Midgardon.
Ismét Halloween-ra néztem, most is legalább annyira idegesített, mint a másik énje, tényleg nem tudtam, hogy miért vártam, hogy ez más lesz.
- A kisasszony nem nézett le – mondtam hűvösen. – Csupán tanulva a korábbiból mondta azt, amit. Ezzel a hozzáállással, hogy mentem előre és nem hagytam annyiban a dolgokat megmentettük a saját világomat és többet között a Te ottani életed életét is megmentettem. Ezt Shadow is megmondhatja neked. Bár – mondtam bánatosan, az otthonommal történtek még mindig felkavartak. – Tőled itt sem lepődök meg ettől a viselkedéstől főleg, hogy könnyedén nézted volna végig az én világomban, hogy a teljes csapatot szétcincálja Shadow-val együtt Jörmungand, amikor vele kerültünk szembe. Így bocsáss meg James, hogy előítéleteim vannak irányodba – végül Thorhallára néztem. – Induljunk végre.
Thorhalla feladta, lehet, hogy túlélt egy világvégét, de ez akkor sem volt a legjobb megoldás szerintem, nem fogom felhúzni magamat ezen, nem ért ennyit ez az egész. Csak tegyük meg, amiért jöttünk, utána pedig menjünk végre haza és felejtsünk el végre minden halandót és mindenkit, így… Halloween-ra pillantottam újra a szemem sarkából, gyűlölt és megvetett megint éreztem, mennyire csapna agyon azzal a kalapáccsal Thorhalla kedves? Egy próbát megért minden esetre. Elvigyorodtam, majd pedig szinte alig hallhatóan elsuttogtam néhány szót az anyanyelvemen mindenkitől elfordulva, és máris készen voltam, szimpátia az irányomba Halloween részéről, lássuk, hogy miként boldogulsz azzal kedvesem, hogy ettől a pillanattól kezdve nem gyűlölsz. Ez így remek szórakozás lesz, az már biztos…

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#12 2009-03-31 09:49:12
Shadow
Lányommal próbálok beszélgetni, mikor a csapat másik három tagja szinte már egymás torkának esik. Erõ fitogtatás csupán, de most nagyon felhúz, fõleg, hogy a saját lányommal nem tudok beszélgetni miattuk.
- Bocsáss meg egy kicsit Jean... - hangom csendes, s valahol szomorú is, ahogy tekintetem is. - ...fogd meg kérlek ezeket. - ezzel a fegyvereimet a kezébe nyomom, majd odébb lépek egyet. A hideg szél most nagyon jól jön, hiszen rövid idõ után egy Vörös sárkányt láthatnak a vitázók Jean mellett.
- EBBÕL ELÉG LEGYEN! - üvöltök rájuk - Szégyeljétek magatokat! Azért jöttönk, hogy egy világot mentsünk meg, nem azért, hogy szívességet tegyünk azoknak, akik ellenünk vannak, s egymás torkát harapjuk el, s az erõnk fitogtassuk a másiknak! - hangom kicsit se enyhül, s szinte lángoló szemekkel nézek a trióra. Majd Thorhallara nézek.
- Ennyire lemondosz errõl a világról, akkor mond mit kell itt tennünk, s eredj a fenébe! Szánalom, hogy a saját otthonod temeted, amiért utólsó csepp véreddel kéne harcolnod! - ezután Jamesre nézek.
- Ez a csapat, az életed rajtuk és csakis rajtuk múlik, ahogy a csapat többi tagjáé rajtad! A legkisebb ellentétet nem tûröm el az elõzõ harcokból okulva, hol az ilyen ellentétek miatt döglöttünk majdnem meg! Nem tetszik akkor magadba tartod, a harcok végéig, de ha kell ugrasz az elsõ szóra, vagy elõbb és teszed a dolgod! - a lehetõ legkisebb mértékben se nyugszok le még. Tekintetem Hallara siklik.
- Tõled nem vártam volna el ezt, hogy szítod az ellentétt, mikor, jól tudod, hogy múltkor e miatt döglöttünk majd nem meg! S most megint a nagy Asgardi felsõbbrendûséged mutatod! Nem emiatt követlek, ha nem esett volna még le! Nem azért mert a fõnököm vagy! Hanem mert egy olyan harcos vagy, aki az utólsó csepp véréig harcol azért ami a legfontobb neki: A világáért! Csak látnod kéne, hogy aki ne, veled egy fajban van az is ér valamit! - morogva fordulok el a triótól, s visszaváltozok eredeti külsõmre.
- Én egy olyan világ miatt áldozom az életem, mely nem tud rólam, egy olyan élet után, amit láncok közt éltem le úgy, hogy a legkisebb elleállásnál kemény verés, vagy halál. Ha elpusztul én nyerek a legtöbbet vele... - közben visszaveszem a lányomtól a fegyvereimet, s a dühös hangom igen csak szomorúságba csap át - ...megbünhödnének azért, hogy annyit kínoztak. Mégis itt vagyok, s harcolok. Harcosnak képeztek akaratom ellenére, de már nem bánom. - végignézek a trión - gondolkozzatok el. Akinek fontosabb az erõfitogtatás, az most távozzon, akinek nem, az készüljön fel. Indulunk. - ezután Jeanre nézek.
- Sajnálom, hogy végig kellett hallgatnod. - eltávolodok ezután a veszekedöktõl, s leguggolok. Szomorúan nézek magam elé, s várok. Ha a többiek megindulnak megyek utánuk.



#13 2009-03-31 22:06:42
Morsus
Jean finoman rántja hátra Shadowt, amikor az ő Halláját vádolja, de az már fáradt magyarázni. Egyszerűen megfordul és elindul. Gyorsabba a többieknél. Komoly és határozott léptekkel indul a romok hoz.
Jean ekkor magyarázni kezd Shadownak és a másik két alaknak. (Thorhalla és Halloween)
- Ne bántsd Hallát. Túl van a legrosszabbon. Tudod Thor volt a nevelő apja. Majd felnőttként megtudta, hogy Loki az igazi apja és rájött, hogy a valódi apja végig ellene és a családjának hitt szerettei ellen harcolt. A dühében majdnem megölte Lokit, de a végén észhez tért és megkímélte az életét ezzel kiérdemelve a mjolnir felemelését. Thor gyermek nélkül volt és Halla örökölte volna asgardot. hercegnő volt, de aztán... jöttek a nácik. Vörös Koponya kijátszotta a második világháború során amerikát és a végén Lokit és párakat lázadásra vett rá. Ez végig csalás volt... Koponya a legrosszabb próba elé állította asgardot így megmentve a földet. Mikor Ő megérkezett asgard elveszett... Páran itt voltunk segíteni... én is... láttam... Láttam isteneket meghalni. Ő nem érezte a különbséget. Neki ez is csak egy föld volt. Mindent tönkre tett, de mégis csodát is tett, Thor és Loki együtt harcoltak utolsó vérig. Ezért az áldozatért vette fel igaz apja nevét és tisztelt apja fegyverét. Ő Parancsukra Thorhalla vitte le midgardra az ifjakat, hogy ott kezdjenek új életet. Ott voltam.. láttama mennyet és a poklot semmivé válni... ezt senkinek sem kívánom.
A beszéd közben Halla a romok között egy pontot kezd keresni. látszólag megérkeztek a kalandozók, de Halla még nem találja azt, amire szüksége van. hatalmas sziklákat zúz szét, kutatása közben kezében a pöröllyel.


#14 2009-03-31 23:10:28
Thorhalla
Fáradtan emeltem Shadow-ra a tekintetemet, az arcomon is ez látszódott csak, semmi az előbbi tőlem megszokott külsőből.
- Látom még mindig nem érted Shadow – mondtam, a hangom is fáradtságot tükrözött. – Azt hittem, hogy észre vetted már… Akkor engedd meg, hogy elmagyarázzam. Nem tehetek arról, hogy utálom az embereket, az akaratom ellenére száműztek Midgardra, tudom ez nem mentség… de amíg ezt az arcomat mutatom nem tűnök gyengének – mosolyodtam el ismét gúnyosan. – Lehet, hogy csodaszépnek mutatkozik a világ, de nem az, ha gyengeséget mutatsz ki kegyetlenül kihasználják. Ti mind megtettétek Asgardon, én csak a végén, amikor az egyetlen dolog volt veszélyben, amit elvehetnek már tőlem, az otthonom, a világom. Annak idején jó voltam, emberpárti talán soha, de megértettem Thor nézeteit, régen volt, akkor még tudtam szeretni, a szüleim voltak a mindenem, Loki elfogatott és a kastélyába vitetett. Mire a trónterembe kerültem félholt állapotban voltam, gyenge voltam akkoriban, mind mágia, mind minden más terén – vettem egy mély levegőt, még mindig fájt arra a napra visszagondolni. – Megzsarolt – felnevettem. – Nem a saját életemmel, azzal nem ment volna semmire, könnyedén feladtam volna az életemet, nem… a szüleimével tette, ha nem dolgozom neki, megöleti őket. Beismerem gyáva voltam, a saját életemnek kellett volna véget vetnem abban a pillanatban, de nem tettem meg, mert féltem! Neki kezdtem dolgozni, közel száz év telt el mire lebuktam, és addigra már majdnem mindenhogy elsodródtam Thor-tól és a halandóktól is. Lebuktam, mire hazaértem a családom halott volt, önként mentem Loki-hoz már és fogadtam esküt neki, behódoltam, mert nem láttam jobb kiutat a bosszúmhoz. De itt még nem volt vége, egyetlen egy szál kötött még mindig hozzájuk Einar Fonnson, a gyermekkori legjobb barátom, későbbi szeretőm és jegyesem, majd legnagyobb ellenségem, de még akkor is szeretők voltuk. Az egyetlen férfi, akit valaha is szerettem; őt küldték ellenem az utolsó szálat is kihasználva, ami még az emberséghez kötött. Azóta meghalt, én magam öltem meg Loki kastélyában az ő parancsára, így kellett lennie, Einar is tudta, hogy mi lesz vele az utolsó találkozón… azóta vagyok ilyen. Azóta az egyetlen dolog, ami érdekelni tud, hogy megöljem Thor-t, hogy bosszút állhassak rajta és a világom Asgard, hogy megmaradjon örökre. Nem csak az istenek használják ki ezt, hanem az emberek is – mondtam ismét gúnyosan. – Azt hittem, hogy Asgardon tökéletesen kifejtettem, hogy neked és Tao-nak hálás vagyok, hogy kivívtátok ti ketten a tiszteletemet azzal, hogy egy olyan világért áldoztátok volna a véreteket, ami nem a tietek. Ki lehet vívni tiszteletemet és megbecsülésemet halandó és ez sikerült nektek, a szavamat betartom, ha kéritek segítek, és éppen ezért befejezem most a vitatkozást… De nem mutatom ki, mert még ezt is fel lehetne használni ellenem és nem kérek belőle többször.
Az arcomra a felsőbbrendűség költözött vissza, hona a fájdalomnak és a fáradtságnak még mindig ott volt a jele. Átvertek, ez a tény nem öt perc alatt fog elmúlni, lehet, hogy soha sem. Újra ránéztem, majd Halloween-ra, végül pedig Demona-ra.
- És a saját érdekedben ne kövesd el azt a hibát, hogy idegenek előtt kimutatod, hogy kikért aggódsz és kik fontosak neked – mondtam még mindig Shadownak. – Könnyedén ki lehetett volna Asgardon is használni, Amora is azt tette veled, amikor elszakított tőle, hogy őt megöljék. Őt talán sikerült volna átvernem, mert a szerelem elvakította, de mi veletek ellentétben évszázadok óta gyakoroljuk ezt. Mond, mennyire lenne könnyű titeket befolyásolni, ha megfenyegetnének a másik életével? Ez nem fenyegetés volt, csak tény. Könnyedén. Ha elfogadod a tanácsot, elfogadod, ha ne, akkor nem, a te életed te döntesz, de remélem már megérted, hogy miért is teszem azt, amit, azonfelül, hogy élvezem.
Thorhalla után fordultam, amikor elindult a romokhoz, így hallgattam Jean szavait, összerezzentem azon, amit mondott. Szóval ez volt az itteni énemnek az élete, nem jobb az enyémnél, de ez legalább volt olyan erős, hogy legyőzhesse az apját, érdekes. Nekem ez nem menne. Az enyém is azon oldal ellen, ahol a szüleim voltak, de ez meg sem fordult a fejemben. Sőt megkímélte az életüket, nem bántotta őket, pedig megtehette volna. Nem védeni próbálom a saját Loki-mat, a saját apámat, de ő mindenhol ugyanolyan ugyebár. Lehet, hogy csak miattam nem bántotta őket, de nem számít, ő nem tette, míg Thor igen.
- Thor a nevelőapja? – kérdeztem fintorogva. – Hát nem csodálkozom, hogy ilyen lett szegény…
Asgard hercegnője… szép remények, de nekünk erre ott volt Thena, nem tagadom élveztem volna, hogy egy ilyen pozícióban legyek, előbb vagy utóbb lehetek, csak épp a másikon, Loki birodalmának örököseként, ha képes leszek mellette maradni és a szemébe nézni azok után, hogy ennyi éven át átvert. Nálunk ennyire drasztikus nem volt, de igen, csak nem lendült át eddig, de ők is együtt harcoltak, egy oldalon, a végsőkig megteszik, amíg meg nem tisztítják Asgardot. Én is megtettem volna, a lelkemet adtam volna Hela-nak, amikor egyet követelt, halandók is ajánlották, az övé nem kellett nekik, én voltam soron, de Loki nem engedte, pedig megtettem volna. Nem adta az egyik lányát a másiknak… önös érdek. Igaz, ki nem cselekszik úgy, a vér nem válik vízzé a családban, Hela is azt tette, én is ezt teszem, atyánk is ezt teszi.
- Ki az az „Ő”? – kérdeztem a lánytól.
Amint megkaptam a választ Thorhalla felé siettem. Ennek így nem lesz jó vége, ha ő dühösebb, mint én, amikor, a fenébe, hogy soha sem vagyok/vagyunk képesek hideg fejjel gondolkodni és túlságosan forrófejű(ek) vagyok/vagyunk. Anyám okán, ő volt ilyen hangulatember amúgy, és remek mágus, egy nagyszerű asszony. De ez is a múlt. Most én voltam ott, és a hatalmamat máris elkezdhetem használni. Először Iván, majd jöhetnek a többiek, akik nekem dolgoznak Midgardon, majd egy-két befolyásolható asgardi odahaza, az leszek, aki akarok lenni, ki fogom a méltó helyemet harcolni Loki mellett a saját világomon, ha kellően elégséges választ ad a hazugság miatt, ha nem, majd magamtól oldom meg és ismét ellene fordul egy gyermeke, szerintem hozzá szokott már, még egy kit érdekel?
< - Sajnálom, soha sem hittem volna, hogy ennyire rossz volt itt a helyzet – mondtam a nőnek. – Mit segítsek keresni? >

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#15 2009-04-01 00:29:31
Shadow
Hallara nézek, mikor beszélni kezd, s lassan felállok. Némán hallgatom végig amit mond, s egyszer se szólok közbe, csak lehajtott fejjel maradok a közelébe, majd Jeant hallgatom végig, s nagyot sóhajtok.
- Mindenkinek meg van a saját keresztje amit cipelnie kell. - szólalok meg csendesen. - Az enyém az is amire olyan jól rámutattál Halla. Lehet vele zsarolni, igen, most már lehet. Őszinte leszek és ez fájni fog Jamesnek és Jeannek biztosan. Ha eme Asgardi események korábban zajlanak, s nem most, akkor végig nézhetted volna, ahogy a fenyegetésre megölöm Jamest, s a képetekbe röhögök, hogy kivel zsaroltok most. - nagyot sóhajtok. - Az AIM-nál kezdtem el érezni, pontosabban Scarlettnek és Jamesnek hála. Előtte hidegvérrel öltem azt akire parancsot kaptam, hogy nem kell az élők sorába. Korra, nemre, fajra való tekintet nélkül. Gondolj Halla Ivanra, csak épp őrület nélkül. Azóta viszont belépett az életembe James, s olyan érzéseket tapasztaltam meg amit nem is tudtam, de megmaradtam katonának. James, ebből próbál kirángatni, hogy a civil élethez tartozzak, s biztonságban tudjon mindig. - kényszerű mosoly ül az arcomra – Sajnos még nem látja, hogy amit belém vertek 18 év alatt, azt nem fogja tudni eltüntetni, akárhogy is akarja. - Jeanre nézek.
- Ezért nincs gyermekem se, mert egy hímneművel se volt úgy dolgom soha, azon kívül, hogy összevertek, ha hibáztam, vagy szimplán képeztek. 18 és 28 éves korom közti idő számomra pillantok voltak csupán, mert mesterséges álomba kényszerítettek. - Jamesre nézek, majd Hallara. - tudom, ez közel se annyi idő, mint neked, de nekem sok az életemhez képest. - egy újabb mély levegő, majd Halla vállára teszem a mancsom.
- A tanácsok mindig jól jönnek, s megértelek. Azt nem mondom, hogy átérzem az egész fájdalmadat, mert hazudnék. Szüleim elvesztése nekem azért nem fáj annyira, mert nem ismertem őket, születésem után nem sokkal megölték őket. James elvesztése, ha ez így folytatódik lehet jobban megvisel majd. Minél több idő telik el úgy, hogy vele vagyok, annál jobban tudom, hogy ha arra kerül a sor, hogy végeznem kell vele, akkor nem tudnám megtenni. Tudom, nagy hiba, s ezért hullik egyszer a fejem a porba, vagy hajtom egy zsaroló igájába a fejemet, hogy őt védjem. - Halla szemébe nézek lassan.
- De erről ráérünk beszélgetni máshol, nyugodtabb időkben. Most feladatunk van. - fejezem be a témát, bár hibázok. Halla minden bizonnyal észre veszi, hogy nem csak a vállán van a kezem, hanem rátámaszkodok némileg. Lehet rájön, hogy az előbbi mutatványom kivett belőlem egy adagot, de másnak talán nem esik le.
- Thorhalla, mond kérlek. Mit keresel ennyire? - teszem fel a nagy kérdést, s elengedem Hallat, majd kihúzom magam. Úgy megyek oda, mint aki friss és kipihent. Azoban megállok és visszanézek Hallara.
- Hogy sikerült kivívnunk a tiszteleted, annak már Asgardon is örültem, s nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy méltónak bizonyultam rá. Tisztellek én is Halla, s ezután még jobban, mint eddig. - mosolygok kedvesen Hallara, majd Thorhallara nézek, s ha tudok, akkor segítek neki.


#16 2009-04-01 23:21:17
Halloween
- Nézzétek, én nem igazán találkoztam még hozzátok hasonlókkal, és eléggé meglepett, mert a mi történelmünkben Asgard istenei egységesek, és emberszeretők, csak a Jég-, és Tűzóriások ellen küzdenek. Személyesen meg még nem volt alkalmam találkozni senkivel közülük eddig. Te pedig nem igazán fértél bele ebbe a világnézetbe. - nézek a reneszánsz Thorhallára.
- Mindenért bocsánatot kérek, amiért rosszul álltam a dolgokhoz, csak én is kissé kritikus ponton vagyok. Például találkoztam a halott feleségem alternatív, de élő megfelelőjével, és egy másik helyről jött utódommal, amire az én esetemben sajnos nem került sor... Egyébként Thorhalla, néha lehet gyengének is mutatkozni, mert ez az érzelmi pajzs nem csak véd, de elzár mindenkitől, aki segíthetne. Azt mondod, hogy Shadow már kiharcolta az elismerésed. Az én esetemben én csak annyira tisztelek bárkit is, amennyire ő képes tisztelni engem. Valószínű, hogy hasonló a baj a másik énnemmel is. Ne várj tőle sem, tőlem sem önálló kezdő lépést, mert semmi sincs ingyen. Most az egyszer azonban megpróbálok én kezdeményezni, s ezt Shadownak köszönheted... De csak ha elfogadod. - nyújtom felé a békejobbom, amennyire őszintém csak tudom. Ha elfogadja rendben, minden ellenérzés nélkül folytatom mellette az utam. Ha lenézi, akkor meg fulladjon bele az egójába! Ezek után fordulok csak a másik Hallához.
- Örömmel sgítek mindenben, amiben tudok! - mellesleg sokkal boldogabban, ha a másik Thorhallával is sikerül kibékülnöm, de sokkal tiszteletteljesebb hangon, ha nem, hogy érezze a különbséget. Tudom, hogy rohadt dolog ez, de ilyen vagyok, ez vagyok én!


#17 2009-04-02 00:02:18
Morsus
Thorhalla kérdésére a másik énje válaszol Jean helyett.
- Galactus.
Mondja a nő és nem reagál a többiek kedves kérdéseire. Addig verekszik ameddig a pöröly nem kezd el izzani.
- Megvan. - a többiekre néz. - Álljatok körbe e körül a rom körül.
Mondja és a tetejére rakja a pörölyt. Ha mindenki a helyére áll Halla megvágja a tenyerét és a fegyverre csepegteti a kezéről a vért.
- Most ti is.
Adja a kést a mellette álló valamelyik játékosnak.
Démona egyszerűen a saját karmait döfi a tenyerébe és így folyatja le a vért a fegyverre.


#18 2009-04-02 09:14:37
Thorhalla
Senkinek sincs könnyű élete, ezt nagyon hamar megtanultam már, de a halandóknak egy emberöltővel véget is érnek a szenvedéseik, míg nekünk? Majdnem kilencszer éltem már annyit, mint amennyit ők fognak átlagban, és ebből talán csak az első része volt az, amit úgy mondhatnék boldogság. Nem, de még ez is hazugság, abban a pillanatban eldőlt minden, amikor megfogantam talán. A sorsomat nem én írtam, hanem nekem írták, nehogy az ő közelében legyek, a szigorú neveltetés és rövidpórázon tartás. De nem voltam a békés gyermek soha sem, így a láncok elpattantak és a káosz maradt mögöttem. Mindig mindenhol az kiért még a tudtomon kívül és soha semmilyen különös jelet nem tulajdonítottam neki, csak annyit, hogy anyámtól eredhet, aki maga is kissé lobbanékony volt természetileg.
- Ivan? – kérdeztem vissza gúnyosan, elégedetten, szinte már-már boldogan. – Most már tőle sem kell tartani, hogy ostobaságot csinálna, azt hiszem sikerült kellőképpen elintéznem és magamba bolondítani, hogy ez ne történhessen meg… lehet, hogy őrült, de most kár kezes bárány lesz. Lehet, hogy az első pillanatban ezt kellett volna tennem vele.
Megdöbbentem, amikor a lány a vállamra tette a kezét, nem örültem neki, de ezt sem mutattam ki és nem is ráztam le a kezemet róla, most itt volt az ideje, hogy végre egy kis „béke” is legyen a csapatban, pedig a káoszt sokkal jobban élveztem. Szóval ő maga
- Hidd el, hogy nem akarsz Asgardon maradni nálunk, Loki kihasználná – mondtam. – És kételkedem, hogy betartaná az ígéretét, mint ahogyan nálam tette, hogy maga mellett tarthasson. Ha tényleg szereted James-t nem kockáztatod az életét azzal, hogy Loki-t szolgálod, nem éri meg. Ezt majd a saját James-ednek is remélem megmondod.
Az arcát fürkésztem, mert éreztem, hogy rajtam támaszkodik, ez így nem volt jó, ha máris kiütötte magát. Végül csak elindult ő maga is arra, amerre Thorhalla volt, de visszanézett rám. Vettem egy mély levegőt, hozzá vagyok szokva, hogy Einherjar-ként (magányos harcos) tartanak számon, nem szeretek közösködni, ezt már odahaza is kifejtettem, a legtöbben csak hátráltatnak mindenben, és kevés az olyan, aki egyáltalán érdemes arra, hogy megérdemelje, hogy harcolj vele. Csaknem úgy tűnt, hogy mégis sikerült? De, hiszen Halloween felém fordult és nocsak, nocsak kedvesebben sokkal, mint eddig. Akkor mégiscsak jól éreztem, hogy a mágiám erősödött azzal, hogy ismét otthon lehettem. Ennek csak örültem, mert így most már sokkal könnyebben lehet majd elérni, amit akarok.
- Érdekes világ lehet – mondtam őszintén. – Amióta az eszemet tudom, pedig az sem ma volt, mindig is a két párt Loki és Thor egymás ellen harcolt és igen, vannak Asgardiak is Loki oldalán, habár úgy néz ki jelen esetben én vagyok az egyetlen túlélő odahaza. El sem tudnék egy egységet Asgardot képzelni harcok nélkül, békében.
Érdekes elképzelés, bizonyára nem volt káosz istenük, mert egy ekkora különbséget csak nélküle tudtam volna elképzelni. Két olyan személy, aki csak akkor tiszteli a másikat, ha az kiérdemelte azt. ez így igen érdekesnek mutatkozott, mindegy ha kell akkor anélkül is elérem most már azt, de maradjon szent a béke, mert különben az itteni énem csúnyán szétcsap közülünk. És hiába mágikus penge a Hyrrokkin penge a Mjölnir-rel szemben nem vehette fel a fegyvert. Szóval továbbra is a jó kislányt kell mutatni feléjük, bár hazaérhetnék már a saját világomba.
- Einherjar vagyok az esetek legnagyobb részében James – mondtam. – Magányos harcos, ott pedig nincs szükség az érzelmekre. Most elég gyengének mutatkoztam az elkövetkező újabb ötszáz évre azt hiszem, nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Ilyen lettem, hála Thornak és Lokinak…
Pár pillanatig tétováztam, amikor felém nyújtotta a kezét, azt hiszem, hogy Asgardon is hasonló okokból tétovázhatott atyám, amikor Thor isteni esküjét kellett elfogadnia, pedig ez most nem az volt, csak egy mezei szimpla békejobb. Nem igazán füllőtt hozzá a fogam, de haza akartam végre jutni és ahhoz pedig szükség volt rá. Akkor most jött a tétovázás másik fele, hogy mezei kézfogás, avagy a megszokott, hogy alkarnál fogunk kezet. De ez ember így… megfogtam a kezét és határozottan megszorítottam midgardi szokások szerint, ügyelve, hogy ne törjem a kezét szilánkosra.
Döbbenten néztem Thorhallára, Galactus? Asgradra… most már értettem, hogy miért is ez lett a világ sorsa. De miért? Midgardnak kellett volna vesznie és nem pedig az istenek otthonának. Makacs és önfejű, mintha pontosan saját magamat látnám ilyen tekintetben, csak figyeltem és vártam, hogy történjen valami, míg végül izzik a Mjölnir? Tettem, amit mondott, fogalmam sem volt, hogy mégis mit akar, de rá bíztam magamat, noha nem tudtam bízni benne. Saját magamban sem tudtam, így benne? Bár volt egy tippem, hogy mit is tesz, talán átjáró az alvilágba? Nem igazán vágytam oda sem vissza, de már az első pillanattól kezdve úgy láttam, hogy ő megoldás lehetne még a világ életre keltése ügyében is. amint megkaptam a kést én magam is megvágtam a tenyeremet és vért folyattam oda, ahova szükség volt rá. A sérülésem szinte pillanatok alatt forrt össze, ennyire nem volt jó a regenerációm. Ez a világ teszi, vagy pedig tényleg, amire korábban gondoltam, hogy megint erősebb lettem?
- Ennek, amit teszünk mi a lényege? Hacsak nem a tippem, hogy átjárót nyitunk valahová…


#19 2009-04-02 11:40:48
Halloween
Thorhalla elfogadja a jobbomat, és megszorítja, így én is magabiztosan szorítom meg az övét - ha versenyeznénk ebben, nincs kétségem arról, hogy én kórházban kötnék ki a végén, hacsak egy alapos gipszelés erejéig is.
- Ha szeretsz egyedül dolgozni, megértem, de az nem jelenti azt, hogy közben mindenki mást magadra kell haragítanod. Anélkül is lehetsz távolságtartó, csak ha mértékkel vagy lekezelő, akkor az óvatos magabiztosságnak fog tűnni az ok nélküli egoizmus helyett. Otthon legalábbis bevált... Mármint nekem otthon. - beszélek a nővel kissé felszabadultabban, már nem zavar, ha valamivel kimértebben beszél hozzám. Utána a másik Thorhalla elmondja, hogy ki volt az, aki ezt tette eme Asgarddal.
- A Bolygófaló? De hogyan volt képes idejutni? Hisz ide nem lehet csak úgy ellátogatni, mint a Földre... Ezerszer annak kellett volna elbuknia, mielőtt egyáltalán megtalálhatta volna a bejáratot. - közben megtalálja amit akart, bár, nekem nem tűnik fel rajta semmi. Közben elindul körbe egy kés is, én gondolkodás nélkül vágom meg a tenyerem, volt már sokkal rosszabb sérülésem is, erre is csak egy pillanatig tartó, apró rándulás fut végig az arcomon a fájdalom hatására, és már adom is tovább a pengét.


#20 2009-04-02 23:32:39
Shadow
Hallara nézek, s veszek egy mély levegőt.
- Nem mindegy, hogy ott vagy Midgardon az AIM-nál szolgálom Lokit? Játékszer vagyok csupán, azaz nem is annál rosszabb, egy fegyver az ő szemükben. Akár a múltban, úgy a jelenben is azok szemében, akiktől parancsot kapok. - sóhajtok egyet. - Jamest szeretem, igen. Jobban közel kerültem hozzá, mint szabadott volna. A hirtelen szabadság csapás egy olyannak, aki nem ismeri, s épp ezért hibázik. Bár ezt nem érzem hibának. Kellemes érzés, melynek ha kell megfizetem az árát, hiszen a harctéren ez gátolhat. De tudom, hogy James is jól bánik a fegyverekkel, még ha kicsit lökött is. - mosolyodok el ahogy Hallaval beszélgetek, majd egy kicsit zavartan nézek a másik világ béli férjemre, s a szintén másik világ béli lányomra. Hallara pillantok, s ahogy rám néz sejtem, hogy rájött, hogy kicsit többet vett ki belőlem ez a kiborulás, mint kéne.
- Átmeneti gyengeség Halla, ne aggódj miattam hamar elmúlik. Csak ez az Asgard külsős dolog után nem álltam vissza arra, hogy már nem vagyok akkora, s olyan erőben. Számomra nem telt el azóta olyan sok idő. - mondom csendesen. Nem vagyok rá büszke, hogy ekkorát hibáztam. Ezután viszont gyanakvó tekintettel nézek Hallara, miután James annyira másképpen beszélt most vele hirtelen. Azonban nem teszem szóvá, inkább hallgatok, s segítek amennyire tőlem telik.
- Jean ha nyugodtabb lesz a helyzet, akkor majd szeretnék veled elbeszélgetni jobban – mondom a lányomnak, majd mikor Thorhalla megtalálja amit keresett, akkor odamentem.
- A vérünk kell? Hm... nem kérdezek semmit úgy is hamarosan biztosan megtudjuk, hogy miért. - Jamesre pillantok, majd megrázom a fejem, hogy én nem kérem, s utána bal tenyerem sértem fel karmaimmal. Ezután ökölbe szorított kezem, s nézem, ahogy vérem a fegyverre hull, ahogy a többieké. Nem tudom, hogy mi fog történni, csak annyit remélek, hogy Thorhalla tudja mit csinál, mert ha nem akkor nagy pácban leszünk hamarosan.


#21 2009-04-03 22:18:42
Morsus
- Átjáró, de nem nekünk.
Mondja Thorhalla és arcán a mágusok gúnya ül ki. Talán még sem olyan más, mint reneszánsz énje.
- Galactus ide jutott, mert Vörös Koponya kijátszotta, de msot bosszút állok a népemért és ezzel meg is mentem őket.
Majd a szemei kéken kezdenek fényleni és furcsa szavakat mond, de úgy, hogy még az asgardinak sem értelmes az, de Halla jól tudja... ez bizony varázs. Nagyon erős varázslat. érzik a hősök ahogy belőlük is merít egy kicsit a mágia majd elkezd össze épülni. A pöröly az égbe emelkedik és olyan fényt áraszt, amitől nem lehet ránézni. mire asgard vándorai felpillantanak szellemszerű szürkés alakok állnak eletük. testük akár a szellemeké, de mindenfele van arcuk.
Thorhalla térdre borul.
- Ős istenek.
- Hallunk leányom.
- Bocsássatok meg, de szükségünk van tudásotokra, hogy legyőzzük asgard árulóit. Vérünkkel könyörgünk áruljátok el hogy tehetnénk meg.
- A kérdés bölcs, de a válasz egy név. Ki elmondja a nevet az hozzá vezet titeket győzelmetekhez. Asgard ideje lejárt, de vannak még fivéreik, akik örömmel emelnék fegyvereik. Kit mondanotok kell az egy oroszlán, kinek anyja megölte szerelmét és gyermekeit, az erő istene.
Ezek után az alakok eltűnnek, de a pöröly várakozva lebeg az égen. Démona akaratlanul fakad ki:
- Egyszer mondhatnák, hogy menjetek Peterhez vagy itt a cím és a telefonszám...
- Az isteneket a tudásuk teszi halhatatlanná. Ha elárulnák azt maguk is csak emberek lennének.
Feleli Thorhalla.


#22 2009-04-04 10:15:48
Thorhalla
- Nem, nem mindegy – mondtam a lánynak. – Asgardon a szeme előtt vagy közvetlenül és lássuk be azok, akik Loki pártján állnak nem rajonganak Midgardért és a halandókért, ebben ő maga is benne van. Csupán annyira szeretjük azt a helyet, hogy mennyire remek lenne leigázni és uralkodni rajta és a halandókon. Ha Asgardon lennél igen hamar az alvilágban kötnél ki, mert nem tűrnének meg ott téged és hamar elintéznének. Míg Midgardon… lássuk csak nem hiszem, hogy annyira érdekelné, hogy kik dolgoznak neki alacsonyabb rétegből. Ghost egy dolog, ha rajta tartja a szemét, hiszen láttuk, hogy ő maga is átjött Asgardra és Helheim-be, hogy feltámassza őket… szóval lejjebb nincs értelme, elég neki Ghost és övé az AIM. Ezenfelül az emberek annyira érdeklik, hogy nők és mennyire lehet velük szórakozni. Ha a pletykák igazak több mint száz fattya van elszórva Midgardon, mit sem tudva arról, hogy kicsodák, micsodák ők. Asgardra… ha ez igaz piszkosul nagy a család… - mondtam fintorogva. – Szóval hidd el, nem akarsz szem előtt lenni mindkettőtök érdekében.
És az AIM tökéletes arra, hogy egy Midgardi invázió előjátéka legyen. A nem regisztráltakat elkapják és megölik, a jók és erősek úgysem teszik meg, hogy megbélyegezzék őket, lekapcsolják és amikor nem maradna olyan, aki védhetné azt a világot, jönnénk mi színre és könnyedén lehetne megszállni Midgardot. Roppant remek húzás volt újfent Loki-tól. És az ostoba halandók, még ezek sem jöttek rá, hogy mire készül. Nekem egyszer elég volt belegondolnom és megláttam a lényeget. Éles eszet örököltem, vagy pedig ennyire nyilvánvaló lett volna főleg, hogy mennyi időt töltöttem el mellette és amit válaszolt arra is, amit felhoztam neki amíg Thor a halandókkal foglalkozott. Lehetséges, hogy tényleg csak azért, mert ismertem valamennyire. Azt hittem jól, de azok után, hogy az apám ezt az álltásomat könnyedén tudtam visszavonni.
- Nekem sem telt el olyan sok idő, közel két nap, kicsivel több, mint egy… - vontam meg a vállamat. – De titeket elnézve, ahogyan Iván is még a véres ruhájában volt, vérezve, meg ti is, úgy pár percre esetleg egy-két órára tippelnék.
Végül mindenki vére a fegyverre került és hamarosan választ is kaptam a kérdésemre, valóban átjáró, csodás, hogy felismerek egy ilyen varázslás előkészületeit is, de az fix, hogy én nem tudnám megnyitni, Mjölnir, hát persze, azzal könnyedén megoldható. Elégedett arccal figyeltem végre alternatív énemet, az a tőlem is oly gyakran megszokott mosoly és tekintet, végre valami formáját mutatja, hogy nem az a szánalmas alak, akinek eddig hittük, hanem valamilyen szinten olyan, mint én. És végre kimondta azt, amit már az első pillanattól kezdve elvártam volna tőle, hogy megtegye, de eddig csak siránkozott. Én semennyit sem siránkoztam azon, hogy megtudtam Loki halott, hanem egyből, oké, akkor feltámasztjuk még ma…
- Végre, hogy észhez tértél – mondtam gúnyosan a nőnek.
És ezzel bele is kezdett a varázslatba, kéken izzottak fel a szemei, a szavak… nos igen, ez színtiszta mágia, tér és vérmágia jelen pillanatban azt hiszem. Asgard egykori legerősebb mágusának leszármazottjának vére, kétszeresen is igen ütős kombináció tud lenni egy ilyen esetében. Legalább is így tippeltem volna, hiszen mindkettőnket átjár a mágia, míg a halandókat nem, ők nem voltak mágusok, csak mi ketten. Eddig nem voltam benne biztos, hogy ő maga is az lehet, de most már teljesen egyértelmű volt. Lehunytam a szememet, amikor a pöröly felemelkedett és vakító fényt árasztott magából. Csak akkor nyitottam ki, amikor már a szemhéjaimon keresztül a kinti fény elviselhetőbb lett. Döbbenten néztem, hogy kiket is idézett meg, most csak viccnek szánta? Vagy komolyan? Nem, ezt komolyan megtette, elismerésem. Még őket soha sem láttam, nem is hallottam róla, hogy bárki megidézte volna az ősi isteneket.
Hát a kérdés jó, de a válasz nem volt túlságosan kimerítő, ezt most hogyan kellene tudnunk? Oké, mi azt sem tudtuk, hogy ezen a helyen hogyan zajlott bármi is. egyet kellett értenem Demona-val, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az egész, ha így ezt mondják, de ez persze már a címük alapján is kizárható lett volna.
- Az túlságosan egyszerű lenne és ők sem tudnának szórakozni – mondtam. – Freyja fogatát húzó macskák? – pár pillanatra elgondolkodtam. – Itt ezen a világon, bármelyik oldalt, istent, halandót, bárkit nézve hol szerepelt a történelem során a közelmúltban macskára vagy oroszlánra hasonlító személy? Ott lehetne kezdeni a kutatást és így lehet, hogy nem is itt Asgardon kell majd kutakodnunk. Én odahaza sem ismerek ilyen személyt James, Shadow, nektek a macska külsejű személy mond valamit? Ti eleget dolgoztok, dolgoztatok az AIM-nál és ha oroszlán lehet, hogy nem is állat, hanem ember, mutáns és akkor nektek nagyobb esélyetek van tudni róla…

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#23 2009-04-04 16:20:46
Shadow
Halla bele kezd a magyarázatába, s bár az elején neki állnék ellenkezni, mégse teszem meg. Jobb is. Teljesen igazat kell neki adnom abban amit mond. Ők nem szeretik a magam fajta halandót, s minden bizonnyal hamar megölnének.
- Igazad van Halla, tökéletesen. Sajnos ebből a tekintetből mindegy, hogy ember-mutáns, vagy Asgard-Midgard viszonyokat nézzük. Különben szem előtt vagyunk mindig. Jól tudja hogy mikor merre járunk, hiszen ahogy megtudtam jelöl minden regisztráltat, s így minket is, akik neki dolgoznak. Bár engem ez nem zavar. - húzom félre a számat – teljesen hozzászoktam, hisz eddig is volt a bőröm alatt nyomkövető, de ez most mellékes is. - zárom le nagyon hamar a gondolat menetet, s egy mély levegő vétel után az eseményekre törődök. Túl sokat mondtam el így is, bár Halla velem marad, azaz inkább én mellette, hiszen, a főnök lánya, s ha csapatot akar, akkor talán benne leszek abban a csapatban, hiszen tudhatja, hogy rám számíthat.
- Csupán percek – s akaratlanul is felnevetek, ahogy eszembe jut az én kis fogjom, akit megszivatok, ha haza térek. - S egy közös ismerősünk vár Halla rám az egyik sötét városi cellában. A jóóó öreg Reflexx. - vigyorgok – Voltam olyan rendes, hogy elfogattam, s nem az egy milla dolcsi miatt elhiheted, hiszen azt csak félre rakom későbbre, hogy ha tényleg kell, akkor legyen. A kis rohadék megkeserüli, hogy mikor a legnagyobb szükség lett volna rá, csak magára gondolt, s nagyképűen hátat fordított Asgardnak, s Midgardnak. Még ha pénzt se kapok érte, az se érdekel, de szenvedni fog, s megtanulja, mi a fontosabb ilyen veszélyes helyzetekben. - gonosz mosoly terül el az arcomon. Igen ha haza térek, akkor Reflexx nagyon ráfázik, s mindenki aki ebben megpróbál akadájozni, kivétel Halla, mert esetleg neki átengedem, de csak utána, miután kicsit boxzsáknak használtam. Egy pár marok hamut utána úgy se lehet kínozni tovább. Közben az eseményeket is szemmel tartom, s elismerően biccentek Thorhalla felé, majd miután elmondták a szellemek, vagy mik amit akartak, akkor szólalok meg újra..
- Gyönyörű volt ez az idézés, de lányommal és Hallaval egyet kell értenem, hogy egyszerűbben is közölhették volna. - félre húzom a számat, s elgondolkozva sétálok kicsit félre, majd megtorpanok, mikor néhány szót hallok.
- Szehmet! - kiáltok fel, s a többiekre nézek. - Az aktáját olvastam. Macska külseje van és mutáns. Csak két ilyen mutáns aktáját láttam, de Szehmet az idősebb, s jobban macskára hasonlító a leírások alapján! Te is olvastad Ja... - nézek oldalra, de ott nem az Jamesem áll, s félre húzom a számat. - Te tuti nem olvastad az aktát. - Ezután Demonára nézek, végül Hallara.
- Remélem, hogy ő az. A másik lány Nikita Yu Chan, de neki csak macska füle és farka van, s nem is rokonok. Szal ők közül az egyik, de én Szehmetre szavazok, mert jobban macskára emlékeztető a külseje. - magyarázom a választásomat. Kitudja, hogy igazunk van e vagy sem, de majd meglátjuk.


#24 2009-04-04 22:34:26
Halloween
- Valóban semmilyen aktát nem olvastam az adott személyekről... És senki olyant nem ismerek, akikre illenék a leírás. De ez a Szehmet... Az egyiptomi istennőről kapta a nevét? Az nem az erő istene volt, mégha meglehetősen sok dolgot is tudott Ré ellenségeinek a nyakára küldeni. Ellenben én hallottam még egy Tigra nevezetű nőről, bár ő, ahonnan jöttem, már halott. Nem biztos, hogy szerepelt az AIM-otok aktái között, mert, bár meglehetősen annak látszik, de nem mutáns. - majd elgondolkodom egy pillanatra.
- Szerintem rossz nyomon járunk. Valami olyannal lehet kapcsolatban, ami nem annyira egyértelmű... Ami talán csak erre a világra jellemző. Említi a fivéreket, ami valószínűleg más asgardiakra utal. - probálom összeszedni a különböző tudásmorzsákat... Jól jönne most egy számítógép!
- Mellesleg istent említett, nem istennőt... Tehát, elnézést, hölgyeim, de az a véleményem, hogy férfit kell keresni. - időközben, anélkül hogy észrevenném, elkezdek fel-alá járkálni. És amiről nem tudok...
~ Helló! Asztrál vagyok... Legalábbis a többiek így hívnak... Mármint a többiek James-nél, odahaza. Tudod, a fejében. Én gondoltam kiruccanok kicsit. Hogy vagy? ~ szólal meg alternatív leányom fejében a korábban megszökött, edig csak "megfigyelőként" jelenlévő hang.


#25 2009-04-05 22:53:26
Morsus
Démona érdeklődve nézi a lebegő pörölyt, de a sok istenre nem reagál.
- Hideg, ahogy látom, de apa... - megrázza a fejét és összehúzza magát. - Halloween okosat mondott. Valószínűleg férfit keresünk, de akkor kit? Most kicsit sajnálom, hogy egy pokoldimenzióban neveltek démonok és nem volt sulim.
Halla mellé lép átkarolja.
- Tudom gyermekem. Ha eljő az est leszállok oda is bosszút állni az álnok elrablásodért.
- Inkább csinálj egy jó kakaót. Ettől a sok bosszúállástól kezdek rosszul lenni már.
Mondja Jean akaratlanul gyermekszerűen.

#26 2009-04-06 08:30:53
Thorhalla
Egy oroszlán, egy oroszlán… fogalmam sem volt, hogy mégis kicsoda, vagy micsoda lehet az az alak, akire az ősi istenek gondoltak. Ah, amikor Reflexx-et említette meg Shadow gonoszul mosolyodtam el. Neki rossz lesz, bár a gyors, vagy lassú és fájdalmas halálnál rosszabbat is ki tudtam számára találni. Ugyanúgy lábtörlőnek való használatát, mint Ivannak, csak annyi lesz a különbség, hogy az egyik önként tesz meg mindent nekem, egy újabb adag fájdalom reményében, míg a másik pedig mágia alatt. igen a neveteken kívül erre még tökéletesen jók voltak a halandók. Arra, hogy játékszerek legyenek. Azt hiszem ezért alternatív Amora-nak tartoztam köszönettel, hogy erre a remek tényre is rávilágított. Még mindig gonoszul mosolyogtam. Igen, ez így igazán remek szórakozás lesz, mindenki számára, és soha, de soha sem fog tőlem megszabadulni, csak ha rá untam, de akkor a halál lesz az, ami megválthatja majd.
- Ha megkínoztad nekem adhatod – mondtam. – Ugyanolyan lábtörlő lesz, mint Iván, azzal a különbséggel, hogy nem tud majd mit tenni ellene. És még védekezni sem ellene. És mindvégig azt fogja hinni, hogy saját akaratából szolgál engem, örökké epekedve utánam, és természetesen soha sem kapná meg, amit akar.
Gyönyörű tervek, csak remélem arra is gondolt, hogy amíg itt telik az idő feltehetőleg odahaza is a mi Kilenc világunkon és lehet, hogy addigra az a fekete bőrű patkány már nem is lesz életben vagy megszökött. Vadászat, az pedig még jó is lenne és kihívás. Vagyis még az sem, mert hamar rá lehetne bukkanni, könnyű előcsalogatni és utána pedig már nincs nehéz gondunk. De most ez is várhatott, majd utána foglalkozom ezzel. Két nevünk, pontosabban három is volt, de én tényleg meg voltam lőve ennél a kérdésnél, hiszen nem figyeltem senkit és semmit halandóként. Az számított, hogy a lehető leghamarabb jussak haza Asgradra. Csak ez érdekelt, hiba volt, ma már figyelmesebb lennék a mutánsok ügyeivel kapcsolatban, hogy kiket lehetett volna felhasználni arra, hogy könnyebben elérhessem céljaimat. Nem is mondtam nőt… James-re pillantottam.
- Nem említettem nőt – mosolyodtam el. – Csupán Freyja macskáit mondtam. Ha farkas külsejűt mondott volna mennyivel előrébb lehetnénk Fenrir fattyaival… Igen abban igazad van, hogy férfit említ, feltehetőlegesen Asgardit, oroszlán… egy metamorf vagyis alakváltó mágiát használó személyre gondolok ezen esetben. Meg ne kérdezzétek, hogy ismerek-e ilyet, igen Loki-t. És minden más asgardi lény is képes rá általában. Mi is – néztem Thorhallára. – A halandó alakunkat felvenni is lényegében ez a mágia. De olyat, aki oroszlánként mászkál, sajnálom, de egyelőre passzolnám a kérdést. Várjunk csak, hacsak nem… ha viselkedésre utal az oroszlán? Loki hadnagya volt és külön ismertető jele, hogy asgardi alakban is képes volt használni a Midgardiak fegyvereit, imádtad volna – néztem Shadow-ra. – Skurge azt hiszem a neve, de neki semmilyen hátterét nem tudom, hogy ezek illenének rá… még annyit hallottam róla, hogy Odin száműzte Midgardra és ennyi. Én magam is régen voltam otthon, hogy frissebb információim legyenek.
Elfordultam tüntetőleg, amikor Thorhalla és Demona éppen családosit kezdett játszani. Nem akartam nézni és látni ezt. Egy gyerek csak hátráltató tényező és az is csak hatalmas felületet ad arra, hogy megzsaroljanak. Lásd: Amora és Thena. Köszönöm, csodálatos lecke volt ahhoz, hogy bizonyára a következő legalább ezer évben ne akarjak egyet sem. Nem mintha korábban akartam volna, bár Einar fejében megfordult, de hamar el is lett felejtve, hiszen nem voltam az a típus… brr… és gyermekemnek hívja, én csupán gúnyból szoktam az ostoba halandóknak mondogatni, de ez itt teljesen komolyan gondolta. Nem akartam tudni.
- Ezt fejezzétek be, mert kezd felfordulni a gyomrom – mondtam. – Köszönöm, a kakaó és Muspellheim várhat… vagy a démoni sík helyi megfelelője. Előbb jöjjünk rá, hogy ki a fickó és hol van, utána játszhattok családosat. És lehet, hogy tényleg kéne keresni egy számítógépet nekik, mert anélkül nem valószínű, hogy előrébb jutunk… vagy egy könyvtárat, ha még léteznek erre ilyenek. Bár nem reménykedem.

Fegyver: Skymningen (Szürkület)
Mágia: 50 egység


#27 2009-04-07 16:59:23
Shadow
- Más nem jut nekem se az eszembe, aki lehetne. Férfiban nem ismerek senkit. - mondom csendesen – A nem igazán volt rész a kiképzésemnek a történelem tanulása. - félrehúzom a számat, s a többieket figyeltem.
- Megkapod akkor Reflexx-et természetesen. - felelem, majd újra elhallgatok, s csak akkor válaszolok ismét, mikor az egyik Asgardot említi Halla.
- Lehet, hogy tetszett volna, de nem biztos. Nem mindenki kedveli a harcias, erős lányokat – jegyzem meg félrehúzva a számat. Ezután tekintetem Jeanre és Torhallara siklik. Döbbenet hamar kiült az arcomra, attól amit hallottam.
- Mi? - nyögtem ki, mikor a döbbenettől megtudtam szólalni. - Gyermeked? - pillatok Thorhallara, majd kérdően Démonára, egy pár pillanat múlva, meg megszólalok. - Valóban beszélgetnünk kéne egy kicsit majd Jean. - Ezután Halla megszólalására az égre emelem a tekintetem.
- Halla, csak, hogy megnyugtassalak. Ha lesz gyermekem, akkor is csak nagyon nagy vészhelyzetben bólintanék rá, hogy a gyermekem veled kint legyen Asgardon, főleg Loki közelében. Bár jó ideig nem lesz gyermekem és ez teljesen biztos. - jelentem ki, majd Jeanre és Jamesre nézek.
- Az én világomban lévő Jamessel nem vagyunk olyan régóta együtt, s még korainak érzek egy gyermeket, főleg, míg az AIM kötelékében vagyunk. Nincs kedvem, hogy az életével zsaroljanak és úgy ugráltassanak szinte láncon, mert úgy is tudják, hogy nem ártanék a saját gyermekemnek – magyarázom, majd Thorhallara nézek.
- Valóban kéne neki valami hordozható gép... - majd a számat félrehúzom - ...meg netféle se ártana...


#28 2009-04-08 12:07:59
Halloween
Addig is, amíg töprengünk, körbe kellene néznünk. Mivel semmi rtelmesre nem jutottunk az oroszlán-ügyben, maradjunk a másik, valamivel használhatóbb szálnál. A 'fivérek' között esetleg találunk valakit, aki több értelmet tud kihámozni esetleg ebből a rejtvényből. Ehhez először azonban őket kellene megtalálnunk... Thorhalla, kérlek mutass valami irányt, ha van ötleted, merre menjünk tovább. - más javaslat nem jut eszembe, étalán az evilági istennőnek több terve is van a jelen helyzetben. Nem örülök a következtetésnek, de valószínű, hogy a többiek előrébb tartanak már azzal a feladattal, amit ők kaptak...
- Az AIM? Pfftthhh... - köpök egyet oldalra a név hallatán.
- Az világuralomra törő ostobák gyülevész bandája. Nem véletlenül szöktünk meg onnan... Mármint én, és az alternatív éned, Shadow. Utána meg szépen összehotuk az Anit-AIM-ot, felfedve, amiket ott megtudtunk a manipulációikról. Ebben nagy segítségünkre volt Cerebre. Külön erre a célra raktam össze több vírust is, meglepetésként azoknak a tahóknak. Előtte persze kiszedettük McCoy professzorral a nanobotokat, amiket belénk raktak. Végül az AIM elbukott, de... Most nem mesedélután van. - szakítom félbe a monológomat. Valószínűleg amúgy is tudják, hogy mi az, amit nem mondtam ki, eléggé egyértelmű, nekem pedig fájna az emlékezés, ha jobban belemennék. És most valóban van más, fontosabb feladatunk is.
~ Valami baj van? Miért nem felelsz? Valami rosszat mondtam? ~ Akárhogy is próbálja, Démona nem tudja kizárni a fejéből a hangot, aki pedig belehallgat az ő gondolataiba. Kivétel persze, ha neki is vannak bizonyos 'társbérlői', akik képesek hatni a 'betolakodóra'.


#29 2009-04-08 23:17:40
Morsus
Thorhalla felpillant a többiekre.
- Démonát az én karjaim közül ragadták ki így amikor vissza szereztük tiszteletetekre kívánságotok szerint próbáltam nevelni és óvni. Természetesen részben ez afféle bűnbocsánat akar lenni, de közben megtiszteltetés és öröm is lett.
Mondja a nő mosolyogva. Majd figyeli a többiek tárgyalását.
- Örvendek, hogy mind megtárgyaltátok családi állapototok terveit, de a varázs nem tart öröké szóval jobb lenne ha gyorsabban mondanátok neveket.
Jelenti be kicsit haragvóan a sötét világbeli asgardi.
Démona összeráncolja a homlokát és válaszolni próbál Halloween-nek.
~ Bocsáss meg. zavarban vagyok kicsit.


#30 2009-04-09 10:10:16
Thorhalla
Hallotta egyáltalán, amit mondtam? És tessék?! Néztem összehúzott szemmel Shadow-re. Ezt nem gondolhatta komolyan, soha, de soha nem fogok esetlegesen egy ilyen szörnyeteget pátyolgatni semmilyen okból sem. Nincs az az isten, aki rá tudna erre venni. Jó, ez nem igaz, kapok egy adag asztrál mágiát, olyat, amit kivédeni sem tudok és máris megtettem, de jelenleg nem ismertem olyat a saját apámon kívül, aki ezt meg tudná tenni. És reménykedtem, hogy ő nem fogja ezt tenni velem.
- Soha nem leszek a gyereketek nagynénje, ezt most verd ki a fejedből – mondtam dühösen. – Nem fogok senkire és semmire sem vigyázni, a káosz jár utánam, bármerre is járok születésem óta, nem hiszem, hogy megfelelő lennék az ilyen feladatokra. Hagyjanak engem végén, vagy pedig égő poklot varázsolok ebből a helyből, hogy végre mindenki megértse, hogy mit is akarok és ki vagyok. Hallgattam, amit evilági énem mondott, komolyan felfordul a gyomrom, ha még sokáig kell hallgatnom. Gyereket nevelni, borzalom, ráadásul egy nem is sajátot, nem is asgardit, hanem egy démonszerű valamit. Úgy tűnt, hogy ő még nem tanulta meg, amit én igen és nagyon ragaszkodik ahhoz a gyerekhez. Vettem egy mély levegőt
- Mindez nagyon szép és szomorú kedvesem, de nem érdekel egyáltalán – mondtam. – És bármennyire is azt akarod, hogy érdekeljen nem fog, tarthatsz szívtelennek, az vagyok. Engem az apánk tanított meg arra, hogy ne hagyjak sebezhető felületet magamon azzal, hogy a szüleim életével zsarolt, nem követem el ezt a hibát újra, amit éppen te teszel most. Fájdalmas lecke, piszkosul, egyszer te magad is át fogsz esni rajta, most már biztos, hogy nem miatta, hanem más miatt, de meg fogod tanulni.
Megcsóváltam a fejemet, mintha a falhoz beszélnék, rendben, hogy én sem figyelnék túlzottan arra, amit mondana, de legalább akkor megtenném, ha valaki neveket mondott és én megtettem. Egy dolog lenne, ha elkezdeném sorolni a neveket halomra, akik eszembe jutnak, de kérdés, hogy itt éltek-e egyáltalán, vagy élnek-e. Thena itt soha sem született meg, nekünk meg igen. Így anélkül, hogy tudtam volna bármit is elég nehéz lett volna mondani valamit. Meg igen, egy számítógép valóban nem ártott volna…
- Ezenfelül pedig hallottad, amit mondtam? – néztem Thorhallára. – Skurge-t emlegettem, hogy esetlegesen rá illhet a leírás, csak nem tudom a teljes történetét, hogy voltak-e szeretői, gyermekei, ilyesmik. Mást tényleg nem tudok, kik fordultak ellenetek és kik voltak a túlélők? Ha ezeket el tudod mondani, akkor lehetséges, hogy a nevünk is megvan, akit keresünk. Hiszen itt máshogy voltak a történések, mint nálunk, lehet, hogy voltak olyanok, akik itt éltek azonban nálunk nem fordítva, ilyen biztos volt, ezt már tudom… a segítséged nélkül mi sem tudunk segíteni.

//Bocsi, de most nagyon nem megy több//


#31 2009-04-11 02:07:36
Shadow
Figyelek csendesen, majd elég morcosan nézek Jamesre.
- Lehet bajod van az AIM-al, lehet nekem is, de munkát adnak, S ha valakiket le akarsz nézni az legyen a kormány és a hadsereg, mert van egy érzésem, hogy egyik énem se úszta meg a születésének körülményeit. Zsoldért dolgozok, ebből élek, ahogy a te éned is. Mások életéből tudom. De egyszer vége lesz, s akkor boldogan élhetek szabadon. Mások szabadsága az enyém ára, hisz ha a többiek nem is te tudod az AIM mire képes azokkal akik nem vele vannak, s inkább leszek vadász, mint préda. - elfordulok tőle, s Hallara nézek. Csak némán biccentek arra amit mond, hogy felfogtam amit mond.
~ Ha az élet úgy hozza Halla, akkor rádbízom ha tetszik, hanem, mert tudom, hogy te egy kis ideig megvéded. ~ gondolom magamban, majd lányomra és Thorhallara nézek.
- Sajnos nevek terén nem tudok segíteni, mert ilyen téren igen csak elhanyagolható a tudásom sajnos – jelentem ki, majd nagyot sóhajtok.- És Hallanak igaza van. Minden síknak vannak árnyalatnyi külömbségei, melyek a nagy egész nézve elhanyagolható, de ha jobban megvizsgáljuk eme kis külömbségeket, akkor káthatjuk, hogy pl csak a mi kis csapatunkban milyen külömbségek vannak.Jean és James világában én már halott vagyok. Az enyémben Jean meg se született és még tervben sincs, ráadásul Jamessel éppen csak kezd a kapcsolatunk kialakulni.Így jobb lenne tudnunk, hogy itt még mi más, azon kívül, hogy egy szép Asgard helyett egy olyan Asgardon állunk aminél Hela birodalma is kész paradícsom. - próbálok azért még közben gondolkozgatni, hogy hátha begrik valami.


#32 2009-04-11 14:56:37
Morsus
- Nincs élő asgardi, akire illene a leírás ezen gondolkodtam ez idáig.
Mondja Thorhalla türelmetlenül miközben továbbra is gondolkodik majd mond pár nevet, de semmi sem történik.
- Nem érdekel mikben vagytok jók, de örülnék ha ti is próbálkoznátok, mert fogy az időnk.
Démona ekkor kiáll és mond egy nevet, ami eszébe jut.
- Gilgames.
Semmi sem történik.
- Egy próbát megért.

Már csak ebben a körben tippelhettek ezek után el buktátok a küldetést.


#33 2009-04-11 17:22:36
Thorhalla
Nevek, nevek és mindig nevek. Miből gondolta Shadow, hogy megvédeném a fattyát? Fogalmam sincs, de nem volt az az isten, akinek a kedvéért meg tettem volna ezt. Hacsak nem valamit lehetett volna kezdeni vele, de nem. mondogattak pár nevet, de semmi sem történt. Mégis mik voltunk mi, hogy tudjuk? Gondolkodtam, de semmi sem jutott az eszembe, alakváltók könnyedén lehettek, de nem. Tényleg fogalmam sem volt, nem ismertem annyira a saját Midgardomat, ezt pedig még annyira sem, hogy elképzelésem legyen. Így inkább csak próbálkoztam valamivel, ami eszembe jutott.
- Nevek? Nem érdekel, hogy nőt is mondok, mert nem biztos, hogy úgy van… vagyis próbálkozom – mondtam nézzük. – Ghost, Landraf… Loki. Istar, Enkidu, Humwawa, Anu, Sziduri… történelem szak előnyei és hátrányai. Norman Osborn? – kérdeztem végül. – Sutur? Várjuk oroszlán? Nap! Atun, Szeléne vagy Héliosz?
Ennyi, én itt nem tudtam tovább semmit. Hacsak nem bemondom a saját nevemet, de az pedig még igaz sem lett volna, hiszen semmilyen közöm nem volt ezekhez, és még férfiból sem volt sem ő, sem én. Gondolkodtam tovább, de tényleg tippem sem volt továbbra sem, nem az a valaki bizonyára nem, hiszen őt még istennek sem soroltam volna be, nemhogy valami ilyesminek. Utgrad-Loki, de nem, mert ő jégóriások egyik uralkodója volt, vagyis még mindig az nálunk. Vettem egy mély levegőt és a többiekre néztem.
- Bor? Bár rá sem illik ez a kérdés. Laufey? Nem, ez sem jó, mert tudjuk, hogy atyánk élt… Thor maga? De nem, ez sem jó. Odin? Nem, ő sem… miért csak ebben a témakörben tudok gondolkodni? Fenrir? Nem, ő meg farkas és már mondtam… de rá az erő istene megölte a… rész még talán illene is.
Ezzel leejtettem magam mellé a kezeimet és megcsóváltam a fejemet, kifogytam nevekből, tényleg nem tudtam semmilyen másikat, hiszen nem is ismertem mást, akire ez illett volna. Hacsak nem az a két alak, aki ideküldött minket, de azok pedig nem tűntek ilyennek, akik hasonlítottak volna erre a lehetőségre.
- Hacsak nem Bárd vagy Morsus… - vontam meg a vállamat.


#34 2009-04-11 18:39:37
Shadow


Gondolkozni kezdek, majd egy pár névvel én is megpróbálkozko amiket olvastam vagy hallottam, hogy valami istenek voltak valamikor.
- Ré, Anubis, Aphofis, Mars, Jupiter, Zeus, Hádész – próbálkozok, majd nagyot sóhajtok. - De ezek csak nevek számomra, s egyikről se tudok semmit se ami segíthetne, hogy ráleljünk arra az egyre aki nekik kell. Sajnálom, de ennyi telt tőlem. - lehajtom a fejemet, s félre sétálok. Csak a tájat figyelem, majd beugrik még egy név.
- Herkules? Valami igen szar sorsa volt az ipsének amiit hallottam úgy félfüllel. - mondom csendesen miközben a többiekre és az ősi Istenekre nézek. - Más valóban nincs aki az eszembe jutna így hosszab gondolkozás után se. - Ezután magam elé nézek, s szemeim elvesznek a messzeségben. Nem nézek senkire se a csapatból, csak lehajtom a fejemet egy idő után, s lehunyom a szemeimet. Farkam lassan lengetem a hátammögött a levegőben miközben veszek néhány mély levegőt. Sok fegyver nálam, s mégis nem érek el vele sokat itt, még akkor se ha itt most működnek. Nem éreztem túl hasznosnak magam eme helyzetben, de talán eljön az én időm, s akkor bizonyíthatok is.


#35 2009-04-11 19:01:17
Morsus
Herkules
Hallatszik a név és a többi szó már nem. A mjolnirből ezüst fény árad végig a vándorokon és lassan betakarva őket a célpontjukhoz viszi.

Itt jelentek meg.


#36 2009-04-12 10:47:54
Thorhalla
Csak sorolgattam a neveket, de semmi sem történt, még mindig ugyanott álltunk, ahol percekkel korábban. Megvontam a vállamat és dühösen mordultam fel, hogy még mindig semmilyen eredménye nem volt. Tényleg nem jutott lassan semmi sem eszembe, de tényleg. Ahogyan hallottam Shadow szavait, neki is ugyanannyi fogalma volt, mint nekem erről a kérdésről. De mindenkinek, talán a bajtárs, istenre gondolt, vagyis ez egyértelmű volt, de ezzel továbbra sem jutottam előrébb. Az Asgardi isteneket leszámítva egyetlen egyet sem ismerem személyesen. Végignéztem a kietlen tájon és örültem, hogy a saját világomnak nem ez lett a vége. Már most tervek kovácsolódtak a fejemben, hogy mit is fogok megtenni, ha hazaértem és gonoszul mosolyodtam el. Majd pedig újra a csüggedtség, hogy eszembe jutott mit is akartunk itt és miért is voltunk itt.
Valakit kerestünk, de még mindig semmire sem jutottunk belőle. Végre haza akartam érni és nem akartam ennek a világnak a megmentésével foglalkozni. Ezt a helyet még leigázni sem volt érdemes, nemhogy ilyesmire gondolni. Így értelmetlen volt bármit is tenni. Komolyan nem érdekelt, hogy mi lesz vele, hacsak nem lehet bosszút állni érte, igen a bosszú az egyedüli, ami megmaradt nekem és ez éltetett. Meg most már a terveim is persze, amikhez lehet, hogy évszázadok kellenek, de megteszem. Itt Asgard hjalott, de talán még tehető ellene valami és akkor már erre is pályázunk majd. Herkules? Kérdőn néztem Shadowra, és tényleg! Ekkor ezüstös fény vett körbe minket és már időm sem volt megszólalni.

//Folytatás: Három lábú kecske, Athén, Görögország//