A Roby's bár

A bár támogatja a fiatal képző és előadóművészeket, legyenek akár emberek, akár mutánsok.

A bár egy külső és egy belső teremből áll. A külső rész éjjel-nappal nyitva tartó pub, kis négyszemélyes asztalokkal. Nagyobb társaságok a bal oldali fal melletti, némileg elszeparált boxok egyikében foglalhatnak helyet, akár nyolcan is. A bárpoult hosszan elnyúlik a jobb oldali fal mentén. Általában kettő, műsoros esteken három-négy csapos szolgálja ki a vendégeket. A zenegép éjjel -nappal üzemel. A népszerűbb sportközvetítéseket, pedig egy hatalmas plazmatévén nézhetik az érdeklődők.

A falakat kortárs ember és mutáns művészek képei és kisplasztikái díszítik. Ezek többsége a művésszel való egyeztetés után meg is vásárolható.
A bejárattal szemközti falat teljes egészében egy kétszárnyú ajtó foglalja el. Az egyszerű vasajtóra graffiti művészek festettek portrékat híres előadókról, zenészekről, de Charles Xavier arca is fellelhető a képen. A pub 65 férőhelyes.

A kétszárnyú "panteonkapu" mögött található a kizárólag műsoros esteken és koncertek alkalmával nyitva tartó belső terem. Ez egy 150 férőhelyes koncertterem színpaddal, profi hangosítással és világosítással. A műsor jellegétől fuggően raknak be asztalokat.

Az eredeti topic

//~ Damon Arkwright - Dr. White ~//

Nem volt nehéz dolgom a mostani beosztott feladatommal így nem is kellett plusz időt benn töltenem az irodába. Maradt időm a nap második felében elég arra, hogy miután haza tébláboltam ki is tudjak ruccanni otthonról. Rég mentem már el és a lakásban csak megőrülök egyedül mert hát... egy idő után már önnön agyunk lefárasztatása hangos gondolat menetekkel és a négy éveseknek szóló műsorokkal átfordulhat káros hatásúba. Nem is gondolva a másik problémámra. Na de tiszta fejjel indultam el otthonról és egy új helyet indultam el meglátogatni ami nem más volt mint a Roby's bár. Már hallogattam róla dolgokat de eddig nem igazán találtam sose időt arra, hogy el is menjek egy ilyen helyre. Több mint kevesebb okból. De ha már így megfordult a világom akkor már egyszer egy ilyen helyre is el kell néznem. És mindenki emlegette, hogy jó, kellemes kis helynek tűnik. Mi bajom lehet?
Meg is érkezek a bár-hoz. A szokásos, mindennapi öltözetemben apró csavarral az egészben. Az egész oltözetem fehér, makkos cipő, öltöny nadrág és a kabátja. A mostani különbség csupán annyi, hogy az ing és nyakkendő helyett csupán egy fehér póló van rajtam és kesztyűket sem viselek. Ám a kalapom az fent van.
Egészen míg be nem lépek a helységbe. Körül nézek, hogy mennyire zsúfolt a hely de kellemesen szellős és még ki haltnak se kihalt a hely így leemelem a kalapomat a fejemről és a pulthoz sétálok oda. Egy idősebb férfi mellett állok meg, pont ki kapja a kávéját mire odaérek mellé. Érdeklődő pillantást vetek a férfira és ahogy a jegyzeteit nézi. Leteszem a kalapomat a pultra.
- Egy latte és egy őszilé. 
Mondom a pultosnak majd kicsit ki fordulok a férfi felé. Nem őt nézem hanem a falon lévő képeket amik ki vannak rakva, mutáns és ember művek egymás mellett. Érdekes öltet.

//~ Darmon Arkwright  -  Dr. White ~//

Amit rendeltem ki is kapom. Kevés cukrot teszek a kávémba és kevergetni kezdem. A férfira nézek mikor megszólít, bár inkább úgy nevezendően hozzám intézi a szavait a képekkel kapcsolatban.
- Érdekesek meg kell hagyni. Ámbár az én érdeklődésem sokkal inkább nevezendő tudományi mintsem művészeti érdeklődésnek. - jegyzem meg majd bele kortyolok a kávémba - És ön? Talán művészet barát?
Bár egyértelmű, hogy mit fog válaszolni. Le rí róla, hogy nem egy olyan típus. Már talán csak azért se mert az összes olyan alak megy a drága kiállításokra mintsem bárokban vásárolná meg a névtelenekét.
Még egyszer végig mérem a férfit, elég látványosan nem leplezem azt ahogy végig fut a tekintetem rajta. Tekintetem érdeklődő mintsem tolakodó vagy hasonló lenne. Egy kellemeset hörpintek még egyet a kávémba miközben a válaszát várom, hallgatom majd átveszem a balomba a poharat és jobbomat ki nyújtom felé.
- Strongholl, Dr. Bryant Strongholl. 
Mutatkozom be és rázok vele kezet ha viszonozza a kézfogást ami nem egy kézroppantó ám határozott.

//~ Darmon Arkwright - Dr. White ~\\

Nem műértő de nem is gyűlöli. Remek, már attól tartottam, hogy a fazon egy sznob k*csög műgyűjtő aki már ott tart, hogy minden vackot megvásárol. Már kiindulva, hogy egy bárban jegyzeteket búj elmerülten. Nem mintha csak ezt jelenthetné de ez van, ez jutott eszembe.
- Áh értem. - válaszolok majd miután bemutatkozott ő is és kezet fogtunk eleresztem a kezét és szólok utána csak újra - Örvendek Mr. Arkwright.
Mikor kérdezi, hogy miféle doktor is vagyok egy pillanatra habozok. Felmerül a kérdés bennem, hogy vajon csak szimplán nyögjem ki doktorátusim témáját vagy azért legyek egy kicsit leíróbb.
- A szakterületem a Humánbiológia, ebből szereztem meg a doktorátusi címemet de foglalkozom még mással is e mellett.
Végül is a rövidebb megoldás mellett döntöttem. Ha teljes homály uralkodik akkor persze szívesen elmagyarázom neki, vagy inkább bemutatom neki a területemet. Persze ha érdekli. Nem szeretem feleslegesen szellőztetni a tüdőmet azért.

//~ Darmon Arkwright - Dr. White ~\\

- Ez igazán remek hír, hogy önt is érdekli ez! - válaszolok miután saját útját is bemutatta. - Bár igen, tudásom nagy részét az emberi egyedfejlődés mint genetikai mint szociológiai témában gyűjtöttem össze az utóbbi évek során már egyre többször foglalkozom a mutáns gyűjtő név alá sorolt személyekkel is. Úgy gondolom megtalálhatjuk a választ, az okot az emberi továbbfejlődés eme nem várt módjára.
Én is iszom a kávémból be fejezve azt már így. Leteszem a poharat és megfogom az üdítőmet amit még kikértem magamnak.
- Bár sajnálatos ám a két generációs állapot között sok ellent mondás uralkodott és még napjainkban is vannak rasszizmusok, ha kifejezhetem magam ezzel a szóval. De amit mondani akartam az az, hogy sajnálatos módon közel se áll annyi adat a rendelkezésemre amiből tudnék megfelelő munkát végezni. Félő, hogy egy vagy két információ elmaradása egy egészen más következtetésre vezetne el. - már az államat simogatom közben ahogy gondolkozok, némileg a tekintetem is a föld felé, a semmibe vándorolt el. - Sajnos nem lehet csak úgy adatokat gyűjteni... Igen, a regisztrációs törvény még fájdalmas emlék minden mutánsnak így nem lehet kitöltetni teszteket velük. Még egyszerű kérdőívekre is félő, hogy agresszív reakciójuk lenne. Hmm...
Hirtelen kapom fel a fejemet újra és felkacagok.
- Elnézést egy kissé elmerültem a gondolataimban. - mondom - A másik szakterületemről érdeklődött, ugye? Hát igen, nincsen gondom a munkámmal. Szerencsére van és állandó is ám ettől függetlenül végeztem tanulmányokat Virológia (Vírus tudomány) terén. Bár ezen ágon igen csekély, elenyésző tudásom van.
Iszom egy kortyot az üdítőmből, kissé kimossam a kávé ízét is és, hogy felfrissítsem magam a hideg itallal.
- Ha szabad meg érdeklődnöm ön milyen előre haladást tett kutatásaiban? - teszem fel érdeklődve a kérdésemet. - Persze nem szeretnék tolakodó lenni, megértem ha nem kívánja megosztani velem. Én magam is kényesen kezelem előre lépéseimet s nem szívesen osztom meg másokkal részleteit.

Láthatóan felkeltettem az érdeklődését Mr. Arkwright-nak. A testbeszéde is elárulja ezt egyértelműen. Meg természetesen maga az is, hogy be szállt a beszélgetésbe és fojtatja is, s nem le koptat egy egyszerű mozdulattal.
Figyelmesen is hallgatom, hogy mit oszt meg velem. Nagyon is érdekel, hogy más tudósok mégis mire jutottak vagy juthatnak. Talán még sikerül is kiszedni belőle pár fincsi részletet is ami ha nem is bizonyul hasznosnak nekem a végén legalább informálódok róla.
Ő is akadályként értékeli a rasszizmust és jelen lévőnek. Hát igen sajnálatos módon ez valószínűleg meg sem fog szűnni. Ahogy az afro amerikaiakat is még mindig le négerezik és a kisebbség fogalmát tévesen értelmezik az emberek és még mindig sokan gyűlölködik őket. Heh, talán azok az emberek akik mutánssá váltak és még ehhez a "kisebbséghez" is tartoznak nagy megkülönböztetést kaphatnak hátrányosan természetesen. Mégis ki venne fel egy olyan négert aki mellesleg mondjuk, lávát tud felköhögni. Nem hiszem, hogy nyerő lenne egy ilyen önéletrajz hiába vagyunk már, most békésebb időkben.
- Igen, a legtöbben hasonlóakat éltek át mint bárki más. A fő kulcsát ha megtalálnánk akkor hatalmas előre lépést tehetnénk a megértésében. Hiszen jelenleg még rengeteg miért és kérdés veszi körbe ezt a réteget elenyészően kevés válasszal. Miután pedig még az ember kísérletek is tabuk mégis, hogy tudnánk kísérletekre engedélyt szerezni mutánsokon? - megvakarom a fejemet a halántékomnál. - Persze nem középkori, kegyetlen módszerekre gondolok egyik esetben se.
Mikor hallom, hogy nem ítéli meg kutatásait haladónak kissé elkeseredem de nem mutatom ki ennek a jelét arckifejezésemben csupán hallgatom tovább csendesen. Viszont elmondja, hogy apja is tudós volt, méghozzá kutató szint úgy. Egy több generációs tudós..
- Pontosan! - emelem meg kissé a hangom a pillanat erejéig - Az a kis pöcök, kapcsoló, esemény vagy szál. Mi az ami elidézi azt, hogy egy képesség kifejlődjön. Ha erre rá tudnánk jönni akkor végre előre léphetnénk. Bár még ha ezt meg is találnánk... - dőlök hátra kissé letörve - Még mindig ott marad a másik nagy miért kérdés. Miért más és más emberenként. Természetes, hogy senki se egyforma de eddig se nemzetiségi, nemi vagy bármi kapcsot nem tudtam tisztán felvázolni. Talán csak az kell, hogy valaki egyszer átlépje a határt. Ahogy az első ember szembe ment mindennel az orvoslásért, talán nekünk is lesz szerencsénk valakihez akit nem érdekel majd erkölcsi vagy törvényi határ, hogy lerántsa a leplet erről a rejtélyről.
Talán még sokat se kell várnom, hogy valaki átlépje..

Csendben hallgatom végig. Teljesen a végéig mígnem már a munkahelyemről érdeklődött. De először..
- Talán ez már egy örök dilemma marad. Igen vagy nem. Lehet-nem lehet. Meg akarja szüntetni vagy csak nem akarja vizsgálat alá vetni magát. Pedig, talán még meg is oldható lenne az, hogy esetleg megszüntessük ha akarja vagy épp segítsünk a fejlődésében. Bár kétlem, hogy akár ilyen dolgokkal kívánatosabb lenne a dolog. A kísérlet és a teszt olyan szavak számukra mintha csak azt mondanánk, hogy darabolás és henteskedés.
Mondom majd meghúzom az üdítőmet. Le is hajtom majdnem az egészet a húzásra. Leteszem az üveget a pultra.
- Szerény személyemet az AIMville corporation alkalmazza. Jelenleg. De azért szeretem nyitva tartani az ajtókat és nyitogatni is őket. Sose lehet tudni, hogy mit hoz a sors. - tartok egy kis szünetet - Bár azt is mondhatnám, hogy várok az "igazira". Többnyire egy kis irodában ülök - kezdem el imitálni a görnyedő pózt amit az író asztalnál szoktak vágni a levegőben gépelve közben - és egész nap a gépet ütöm...
Jó talán nem teljesen igaz de apró füllentésekért még nem zártak be senkit.
- És ön? Bizonyára szerencsésebb állása van Önnek mint nekem.

- Hát talán tényleg meglepő. Ám ne tévessze meg a dolog. Igen, irodában ülök ám a munkám leg praktikusabb elvégzési módja ez.
Mondom majd iszom egy kortyot. Aztán pedig figyelem és hallgatom ahogy ő mesél a munka helyéről ami nem más mint egy örökség, egy céget örökölt az apjától és azt viszi tovább. Füttentek egyet.
- ArkGene? - kérdezek vissza érdeklődően - Kérem, meséljen még erről, igazán érdekelne!
Mondom kissé előrrébb dőlve közben, de aztán vissza egyenesedek, hog yne feszélyezzem azért Damon-t.
A felajánlásán elgondolkozok egy pillanatra. Nem rossz, nem rossz. Mindenképp számításban kell tartanom, hogy nem lesz örökké állásom az AIMVille-nél bármit is csinálok.
- Észben tartom Mr. Arkwritght és köszönöm a felajánlást. Ám most egyenlőre a munkám elegendő is, egyenlőre. Persze szívesen áldoznám fel szabad időmet egy hasznosabb és érdekesebb kihasználásra mint egy közös kutatás, például.
Ha azt nézem, hogy milyen lehetőségekhez tud hozzá juttatni ez a cég engem és micsoda kutatásokra lenne lehetőségem ott, miután végzem a cégnél akár 8 órát is fel tudnék áldozni még egy érdekfeszítő kutatás érdekében. Mindenképp meg kell egyeznem valamiről Mr. Arkwritght-al. Nem szabad hagyni elúszni egy jó lehetőséget.

Nem sokat tud mesélni azt mondja de azért egészen jól leírja a cégének aktuális helyzetét. Munkaerő csere, profil csere, berendezésekből is újakat szerzet be a cége. Ez azért elmondja azt is, hogy jól mehet a sora most. Persze az egész hivatalos körültekintés. Mondott is valamit meg nem is. Az, némileg megmosolyogtat ahogy aggodalmát fejezi ki, midőn nem szeretne túlterhelté tenni de azért elhinti, hogy akár még lehet is valami a birtokában ami érdekelhet is. Biccentek bárat helyeslően a fejemmel.
- Értem én. Ki tudja, hogy épp hol vannak kémkedők az ember közelében. - tartok egy kis szünetet míg iszom az üdítőmből befejezve azt is immáron. - Nálunk is fontos, hogy még egy apró szó se szivároghat ki ami rosszat tehetne a cégnek vagy éppen konkurenseknek jót. Persze azok akik kiszivárogtatnak valamit vagy csak elszólják magukat is számíthatnak az elbocsájtásra. Már ha csak annyira.
Fejezem be a mondandómat majd az asztalra leteszek némi pénzt a kávémért és az üdítőmért.
- Esetleg a jövőben ismét össze ülhetnénk társalogni. Akár olyan helyen is ahol nem kell tartanunk kelletlen fülek jelenlététől sem. És akkor jobban átrághatnánk magunkat egy közös munkának a feltételein. Most viszont ha megbocsájt, sajnálatosan már mennem kell. Későre jár és holnap sok dolgom fog akadni.
Kinyújtom a kezemet egy kézfogásra elköszönés képpen aztán miután kezet fogott velem és ő is elköszönt s nem akar marasztalni sem tovább akkor felveszem a kalapomat a pultról, felteszem a fejemre és távozok a bár ból.

David megerkezett a bar ele. A bejaratnal az uveg tukrozodeseben meg egyszer ellenorizte legalabb nagyresz hivatalosan nez-e ki, majd belep a barba. Gyors korbepillantas, keresunk egy szoke holgyet. Ekkor talalkozik tekintete vele.
Nagy lelegzet, egy igazi capaval van dolgom. Csak maradj nyugodt, es termeszetes.
Elindul a barpult fele. Ekkor latja a meg az atkataskat. Akkor koszonjunk mindenkinek.
-Udvozletem, on minden bizonnyal Madeleine Delacourt. En David Wolfie vagyok.
*Udvozletem elektronikai eszkozok. Szeretnem, ha par dolgot megnyitnatok nekem kepernyon valo kijelzes nelkul...*

Madeleine a Blackberryjét nyomkodva és forgatva tölti el a várakozás idejét. Azon nem lepődik meg, hogy megszólítja a fiatal férfi. Kicsit másképp emlékszik rá a fényképről, de az az egyetemi évkönyvből származik és néhány évvel korábbi. Ráadásul azon még a harvardi egyenruhája van a férfin és azok a színek egészen más bőrtónust kölcsönöztek neki. Madeleine a megszólításra reagálva lockolja a telefonját, a képernyő elsötétül és a pultra helyezi. Lecsusszan a bárszékről így már látszik, hogy még magassarkúban is jóval alacsonyabb a fiatal férfinél. Ellenben kezet nyújt neki.
- Igen, én lennék, de kérem szólítson csak Madeleinenek. Esetleg inna valamit? Rendeljen nyugodtan, aztán üljünk át egy boxba. - azzal baljával a telefonért nyúl, amit a zsebébe csúsztat, majd a laptopért, amit magához vesz és beül a legközelebbi üres boxba.

Pillanatnyi meghokkenes utan egy mosoly jelenik meg az arcan.
Ha nem megy a szep uton, akkor a vicces uton.
*konzol parancs: open boot.ini search registry ...* Szereti mikor hacker ismereteit is kihasznalhatja. Mas kerdes, hogy akkor legalabb fel orat kell huzni az idot, ha fel akarja torni. Nembaj, akkor eloszor rendel valamit, hogy legyen lehetosege kisse huzni az idot. De legalabb most hogy ra van kapcsolodva a laptopra ha abba be kivan lepni, akkor automatikusan hozzafer a jelszohoz. Remenykedik master jelszoban, bar sejti, hogy ilyen cegnel nem valoszinu. Vegignezi az itallapot elejetol a vegeig, annak ellenere hogy mar az elejen tudja, hogy csak egy limonadet akar.
3 perc
Kivarja a sorat, majd leadja a rendelest. Kellemesen reszletezve, hogy szeretne friss citrombol, nem pedig potlobol, ha megoldhato, mert nem szereti a tartositoszer mellekizet. Ezutan megnezi a holgy hova ult es szepen, nem sietve koveti, majd leul vele szembe.
5perc.
Mar csak 25re van szukseg- fut vegig az agyan, mikozben a holgyre figyel.
(KM egyeztetes alapjan)
Hosszasan tesz ugy, mintha a itallapot nezne. Egy perc eleg, hogy az osszes lezarast, es vedelmet feloldja, es igy gyorsan vegig tudja nezni az emaileket. Utana mar le is adja a rendeleset a limonadera, es koveti a holgyet. Erdeklodve varja, mit kivannak tole.

David mar is mosolyog magaban. Vegre egy kihivas, legutoljara a harmadik vilaghaboruban latott hasonlot. Akkor kezdodjon a feltores. Elotte mint egy doboz ott volt a memoria tartalma. Szerencsere az levedhetetlen terulet, igy elkezd abban turkalni, a kulonbozo azonositok utan. Ah meg is van.
-Megkernelek, hogy a m.delacourt@wrec.org neven valo bejelentkezesemet ismeteld meg.
Kozben probalom a kulsom atalakitani a holgyehez hasonlohoz, hogy a gep ugy gondolja, hogy en vagyok a no, es egy dezsavut elinditani benne, hogy azt higgye a multkori belejentkezes most tortenik.
-A megfelelo adatokat megtalalod a 10111011101000 memoria tartomanyban.
Ez majdnem minden esetben bejon. Szerencsere a gepek nem emberek, igy nincs idoerzekuk, hogy mi tortent meg es mi nem. Egy egyszeru ujralehivas mar meglevo adatokkal legtobb esetben meg is oldja a problemat.