Jack Osterman

Név: Jack Osterman
Egyéb név: Estacado-kísérlet
Faj: ember
Nem: férfi
Jellem: logikus
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: New York, 1991. január 22.  
Kor: 19
Család: Jonathan Osterman (apa), Jane Osterman (anya, elhunyt)
Foglalkozás: nincs
Testmagassága: 189 cm
Testsúlya: 75 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: fekete
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: Semmi különleges.
Egészségi állapot/ betegségek: Teljesen egészséges.  

Életrajza: Jack Osterman egy tudós házaspár, Jonathan és Jane Osterman gyermekeként látta meg a napvilágot 1991-ben. Élete első öt éve boldogan, szinte eseménytelenül telt. Szülei titkos kormányprojekteken dolgoztak, de mindig szakítottak időt fiukra, és Jack nem szenvedett hiányt semmiben.

Aztán megtörtént a katasztrófa. Jane éppen egy veszélyes kísérleten dolgozott, ami balul sült el, és a nő egy hatalmas robbanásban életét vesztette. Alig pár teremnyire volt tőle férje, Jack apja, Jonathan, de mégsem tudott semmit tenni feleségéért. Ezt sosem tudta kiheverni Jonathan, és lassan, de biztosan megszállott, megkeseredett munkamániássá vált, aki csakis a laboratóriumában lelt nyugalomra neje emlékétől és az őt emésztő bűntudattól. Fiával ezentúl alig-alig törődött hosszú évekig, és Jacket gyakorlatilag az Osterman család bejárónője nevelte.

Amikor Jack betöltötte 10. életévét, apja újra érdeklődni kezdett iránta – lehetséges tesztalanyként. Egy olyan eljáráson dolgozott, amely segítségével leklónozhatná újra feleségét, és ehhez szüksége volt fia, Jack DNS-ére. A kisfiút kivette az iskolából, és gyakorlatilag rabságba taszította saját laboratóriumában, ahol a legkülönfélébb kísérleteket végezte rajta. Jacknek nem volt egyetlen barátja sem, csak a tesztek sokasága nap mint nap. Fizikailag nem lett semmi baja, mert apja jó egészségben tartotta, ügyelt a rendszeres mozgásra és evésre nála, hiszen tökéletes alanyra volt szüksége. Szellemileg viszont megtört, a laboratóriumban hozzáférhető tudományos könyvekkel „szórakoztatta” magát, gyakran beszélt magában, és egy teljesen érzelemmentes, a világra mint tények, képletek és adatok halmazára tekintő fiatal lett belőle. Ezt erősítette zseni szüleitől örökölt és benne felerősödő fotografikus, minden apróságot megjegyző memóriája.

A nagy áttörés 16 éves korában következett be. Apja létrehozott egy anyagot, ami inkább hasonlított már élőlényre, és az első sikeres lépés volt értelmes klónok megteremtésére. Az anyag, amit „szimbiontának” nevezett el, azonban igen hamar önálló tudatra tett szert, kiszabadult, és egyesült az első közelébe került emberrel – Jackkel. Jonathannek nem volt sok ideje tanulmányozni fiát ezek után, mert a S.H.I.E.L.D. tudomást szerzett az esetről, hiszen titokban évek óta figyelték a gyanús kísérleteket folytató tudóst, és elvitték Jacket tőle. Addig hasznukra volt Jonathan, sok találmányt köszönhettek neki, ezért meghagyták neki a laboratóriumát és a fiát, de a szimbionta megteremtésével túl messzire ment. Jack elhurcolása után még a labort is lerombolták, Jonathan pedig keserű bosszúszomjjal a szívében menekülni kényszerült.

Jacket és szimbiontáját több mint két évig tanulmányozták a S.H.I.E.L.D. tudósai, élükön a vezető professzorral, dr. Manuel Estacadóval, akiről elnevezték Jack szimbiontáját „Estacado-kísérletnek”. Sikerült is egy új, módosított szimbiontát létrehozniuk, ám irányítani őket még nem tudták, és az új szimbionta még professzor Estacadóval is végzett. Amikor az X-Men tagjainak hála a Triskelionból megszökött Jack, elvesztették kiváló alanyukat, és azóta sem sikerült áttörést elérniük a szimbionta-kísérletekben.

Jack azóta New Yorkot járja, apját keresve, és egyetlen társa egy rejtélyes, szőke lány, aki segített neki a Triskelionból való szökésben is. Ha kell, erőszakhoz is folyamodik, de ha nem muszáj, kerüli az ilyesmit. Nem kedveli, ha Jackie-nek becézik, mert csak édesanyja szólította így kiskorában, és ő jut eszébe róla.

A szimbionta a II. korszak 2. fejezetében elhunyt.

Szakértelmei: Jack roppant intelligens és sokat olvasott fiú. Fotografikus memóriája mindent eltárol, amit lát és hall, és a helyzetelemző képessége bárkiét felülmúlja.

Egy hónappal később…

Jack visszakerült a S.H.I.E.L.D. őrizetébe, és hajlandó volt együttműködni mindenben a szervezettel – két feltétellel. Az első, hogy ő és társa, Gwen Stacy, a másik szimbionta gazdateste, ezentúl ne essenek áldozatul semmiféle szörnyű kísérletnek, és csakis humánus módon vizsgálják őket és szimbiontáikat. A másik, hogy Jack részt vehessen azokon az akciókon, melyekre a S.H.I.E.L.D. fiatal gyakornokait is küldik, és amelyek mögött Ghost ténykedését sejti – természetesen a megfelelő óvintézkedések mellett.

Carol Danvers ezredes beleegyezett Jack feltételeibe, és ő és Gwen jelenleg is a Triskelionban tartózkodnak. Gwen soha, Jack pedig csak az akciók alkalmával hagyhatja el az épületet. A fiú mindent elmondott, amit tudott Ghostról, az apjáról és az AIM-ről, és végül hasznos társnak bizonyult, bár a S.H.I.E.L.D. iránti ellenérzéseit még a mai napig nem tudta leküzdeni…

Négy hónappal később…

Jacknek sok, számára ismeretlen érzelmet kellett feldolgoznia az elmúlt hónapokban. A szimbiontája, amelyről mindig azt hitte, hogy átok, és amelytől mindenáron meg akart szabadulni, végül megmentette nemcsak az ő, hanem a társai életét is, majd végső áldozatként el is hunyt – de előtte az utolsó összekapcsolódásuk során olyan állapotban hagyta Jack testét, hogy ne legyen rá többé káros hatással a szimbionta hiánya. Jack, aki mindig mindent logikusan és ésszerűen próbált megközelíteni, nem tudta megérteni, miért tett ilyet érte a szimbionta, és hogy milyen érzelmek keringhettek benne, amikor erre a döntésre jutott. Egyszerre találja ijesztőnek és érdekesnek a gondolatot, hogy a szörnyetegnek hitt Venomban még nála is több érzelem lappangott.

Mivel Jack a szimbionta nélkül semmilyen különleges képességgel nem bír, úgy döntött, nem csatlakozik a többi fiatal ügynökhöz, mert csak hátráltatná őket, ha teljesen a nulláról próbálna katonai kiképzésben részesülni. Helyette inkább New Yorkban maradt, ahol Tony Stark biztosított neki egy kis lakást – bár ideje nagy részét Gwen mellett töltötte. Jack immár szabad emberként járhatott bármerre a városban, hiszen már nem volt a testében a fenyegetésnek tekintett szimbionta, és az apja bosszújától sem kellett többé tartania.

Hogy azért még így is meg tudja védeni magát, Gwent vagy bárkit, ha szükség lenne rá, Tony Starkkal dolgozni kezdett egy titkos projekten…

Hét hónappal később…

Jack Osterman élete meglehetősen eseménytelenül telt az elmúlt hét hónapban.

Apja halálhíre a legkevésbé sem rázta meg – már korábban is halottnak hitte, és akkor sem váltott ki ez belőle semmi érzelmet, és mindezért nem is hibáztatta őt senki. Minden szenvedés, ami érte őt az életben, elsősorban miatta történt, és a halálával végre lekerült róla ez a teher.

Ideje nagy részét tanulással töltötte, és pár hónap alatt lediplomázott két egyetemen is, gyorsított eljárással, így mára egy vegyészmérnöki és egy mérnökinformatikusi diploma büszke tulajdonosa. A memóriája cseppet sem romlott, gyakorlatilag szinte mindent, amit lát vagy hall, később tökéletesen vissza tud idézni.

A tanulás és a páncélja fejlesztgetése mellett – amely immár hivatalosan is a S.H.I.E.L.D. állományát képezi – alig-alig jutott ideje másra, de Gwen még így is gyakran besurrant hozzá egy kis szerelmi légyottra. A fiú ezt általában fásultan fogadta, de mivel továbbra is tanulmányozza az emberi érzelmeket és kapcsolatokat, így megtűri a lány közeledését.

Ghostról nincs különösebb véleménye, de ő a maga részéről sosem bízna meg benne, ahogy persze Nick Furyban vagy Walter J. Kovacsban sem. Vagy egyáltalán bárkiben.

Nyolc hónappal később…

Jack Osterman ideje nagy részét továbbra is Gwen Stacy mellett töltötte. A célja, hogy mindenképp segítsen a lánynak megszabadulni Vérontótól, de a szimbionta sehogy sem akarja ereszteni őt, ezért a lány sajnos továbbra sem hagyhatja el a Triskeliont. Az egyetlen járható útnak az tűnik, ha Gwen kiegyensúlyozott és boldog – ilyenkor a szimbionta teljesen passzív benne.

Jack jelenléte továbbra is nagyban segíti Gwen lelki egyensúlyát, és a lány egyre inkább kiismeri a benne élő szörnyet. A Central Park-i csatában már be is lehetett vetni Vérontót Jack oldalán, de ez nem feltétlenül bizonyult jó döntésnek. Hogy ezt újra megtehessék, azelőtt teljesen biztosra kell venni, hogy a szimbionta kontrollálható, és visszahúzódik, ha azt Gwen úgy akarja. Jack felajánlotta, hogy a páncéljában – amelyet még mindig használható harci eszköznek tart, és ügyesen karban tartja – időnként kiviszi a lányt, de erre engedélyt még nem kapott.

Gwen ugyan nehezen viseli, hogy fogolyként tekintenek rá, de Jack tartja benne a lelket, továbbá összebarátkozott Sue Stormmal is, aki sokat segít, hogy megfejtsék a szimbionta titkát. Sok koncentrálással, meditálással a lány már most is sokat el tud érni, de persze még rengeteg gyakorlás vár rá.

Emellett Jack dr. Sue Storm asszisztensévé lépett elő, és vele és dr. Gregory Starkkal dolgoznak az N-zóna felderítésén. Jack elméje szinte csak úgy szívja magába a genetika, a biológia, a számítástechnika és a fizika tanait, akár egy számítógép – de olykor-olykor már kibillen a fagyos, rideg „robot” szerepből, főleg, ha Gwen is jelen van. Maga sem tudja, miért, de az érzelmei egyre erősebbek, és attól fél, ez a munkája kárára fog menni idővel.

Akárhogy is, most az X-Men és Ghost a legnagyobb ellenségeik, ő pedig mindent elkövet, hogy a S.H.I.E.L.D. és a Különítmény hasznára legyen. Valahol hálát érez az irányukban, hiszen ha ők nincsenek, Venom talán még mindig a része lenne, és valószínűleg Gwen is halott lenne már. Titokban persze nem felejti el időnként frissíteni a fórumát is – most már újonnan feltört adatokkal kiegészítve az adatbázist.

Danvers ezredes nem bánja, ha a fiú a Triskelionban lakik, közel Gwenhez, és ezt Jack ki is használja.

Hat hónappal később…

Jack továbbra is a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozik, általában dr. Susan Storm és dr. Gregory Stark oldalán. Kutatásaik legfőbb témája az X-gén, illetve hogy miért csökkent hirtelen az összmágia mértéke a világban. Thor is jelezte nekik, hogy a Mjölnirrel egy ideje nem tud más létsíkokra utazni, de persze hiába minden, senki nem jöhetett rá arra, hogy mindezt Mephisto, Hela és az Alkotó időmágiája okozta.

Szabadidejében főként Gwennel találkozgat, hiszen a lányt most már a felügyelete alatt olykor a városba is kiengedik. A páncélja fejlesztésére csak néha jut ideje, mert a Gwen iránt táplált érzelmei egyre csak erősödnek, még ha ezt nem is ismeri be magának, és ez persze a viselkedésére is kihat. Titokban nem felejti el időnként frissíteni a fórumát is – most már újonnan feltört adatokkal kiegészítve az adatbázist.