Tyler Jackson / Villanás

Név:Tyler Jackson
Egyéb név(i):Ty
Faj:mutáns
Nem: férfi
Jellem: ember-mutáns barát
Személyazonosság: nyílt
Születési hely: New York
Kor: 16
Család:
Apa: Chandler Jackson
Anya: Elizabeth Jackson
Húga: Mary Jackson
Osztály: ?
Foglalkozás: tanuló
Testmagassága: 169cm
Testsúlya: 60kg
Szeme színe: Alap: zöldes barna, képesség használatkor: vörös, apró vörös energia villámok veszi körül a szemét.
Haja színe: Barna
Bőre színe: Napbarnított
Különleges ismertetőjel: Nincs
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajza:
Egy közép gazdag családban születem. Apám egy érzéketlen középszerű politikus, anyám egy tipikus otthon ülő házi asszony, egy húgom van akit nagyon szeretek. Az apámmal igazán sosem jöttem ki túlzottan, az anyámmal már jobban. De nem igazán lehetett volna azt állítani hogy minta szülők lettek volna. Mindketten az apám politikusi karrierjére koncentráltak, a két gyerekük csak másodlagosnak számított. Ennek ellenére normális tinédzserré fejlődtem, már amennyire lehetséges volt.
A suliban inkább visszahúzódó és csendes voltam, nem szerettem a feltűnősködést. Elég gyakran a nagyobbak céltáblája voltam, de ha komolyra fordult a dolog megvédtem magam. Gyakran keltem a gyengébbek védelmére is, ha tudtam. Mire középsuliba kerültem kicsit magabiztosabb lettem, és vidámabb. Jöttek a jellegzetes balhék, bagózás, lógás a suliból, kisebb lopások. De ezek soha nem öltöttek extrém méreteket. Majd szerelmes lettem Jessicába, egy időszak ácsingózás és álmodozás után megszólítottam és elhívtam egy randira. Majd a randikból az első szerelem lett, és járni kezdtünk.
A gondok csak ezután kezdődtek:

Nem sokkal múlhatott nyolc, de már sötétedett. Igazából sietnünk kellett volna, de nem különösebben érdekelt mit mond az apám ha későn érek haza. Rápillantok Jess arcára, és vörös hajára. Elmosolyodok, majd megcsókolom, s ő viszont.

-Tyler, lassan haza kell mennem...-

Szólal meg nevetve.

-Rendben, Jess nem tartalak fel, menj nyugodtan...-

-Nézzétek a turbékoló párocskát, milyen cukik!!-

Nem tudom folytatni a mondatot, egy csapatnyi bőrfejű vesz minket hirtelen körül. Magam mögé rántom Jesst, de elkéstem. Az egyik megragadja és pofon üti, elered az orra vérre.

-Jess! Hagyjátok békén...-

Ekkor éri az arcomat az egyiknek az ökle, a fájdalom elönti az arcom, érzem hogy eltört az orrom, Feltérdelek a földről. Senki sem áll meg és segít csak gyorsan tovább hajtanak. Hirtelen dudálást lehet hallani, egy biciklis felbukott az utcán és elterült. Visszanézek a férfira aki megütött.
A düh, és a félelem keveréke erősebben dolgozik bennem, mint a fájdalom. Az szemeimet elönti a forróság de nem törődtem vele.


-Azt mondtam hagyjátok békén!-

Kiáltom teljes hangerővel, kieresztve a dühömet. Tehetetlenül, és értetlenül nézem ahogy egy vörös villanás kíséretében az utcán fekvő ember előttem terem, míg a férfi az utcára került ahol egy csattanás kíséretében a veszettül dudáló autó szélvédőjére csapódik. Aztán csak egy fájdalom teli sikoltásra emlékszek.

Pár órával később a Jackson házban:

Iszonyatos fáradságot éreztem a tagjaimban. Ahogy kinyitottam a szemeim a saját szobámban találtam magam. Aztán hirtelen az eszembe villan hogy mit tettem azzal a férfival. Oldalra fordulok és kiadok magamból mindent, az egész testem reszket, ahogy eszembe jut a férfi ahogy a kocsi elgázolja. Én tettem, tudom hogy én voltam. Egy szörny vagyok, vajon megöltem?
Mire belegondolhattam volna, meghallottam az apám és még valaki hangját tompán. Nagy nehezen felkeltem, de még mindig remegett a kezem lábam. Résnyire kinyitottam az ajtót.

-....meghalt a vérveszteségben és a sokkban, a csontjai meg fűrész porrá törtek.. Nézd Chandler a fiad veszélyes, le kell tartóztatnom az ő érdekében...de legfőképp a miénkben. Ki tudja legközelebb kit fog egy száguldó teherautó elé rakni..vagy még rosszabb.-

Meghalt, tényleg megöltem. Ismét rám tör az öklendezés, de visszafojtom. A remegésem egyre fokozódik.

-Rendben, fenn van a szobájában. Hogy fogok kimászni ebből mikor épp most indult be a karrierem....-

Szemét, ennyit jelentek neki...ennyit. Nem hagyhatom hogy el vigyenek, ki tudja mit csinálnának velem....vagy én velük. Még mindig remegve fogom a sport táskámat és belehajítok pár ruhát, és azt kis pénzemet. Lerobogok a lépcsőn, pont az apámba és a rendőrökbe ütközök. Ezután csak zavarosan emlékszek a történtekre. Egy élmény megmaradt bennem. Megláttam magam, a szemeim ahogy vörössé változnak, és apró vörös villámok cikázzak körülötte.
Ezután már csak arra emlékszek hogy egy autóban ülök, valószínűleg lestoppoltam valakit.

-Hová is mész kölyök?-

-Ahol egyedül vagyok...-

Válaszoltam tompán, s azon gondolkoztam hogy vajon megöltem-e a rendőröket vagy az apámat a vörös szemeimmel.

Képességei:
Teleportálás egy különös fajtája a képessége. Csere-Teleportálásnak is nevezhetjük. Bármit, és bárkit képes teleportálni, de csak egy másik tárgyra avagy személyre cserélve. Tegyük fel hogy egy asztalt akar teleportálni, de az csak úgy sikerül ha az asztalhoz közel azonos tömegű és nagyságú tárgy is van a látóterében. Ha van akkor a két tárgy egy vörös villanás kíséretében helyet cserél. És nem tudni miért képtelen szétszedni, vagy félbeteleportálni dolgokat, ha a teleportációs folyamat el is indul nem fog végbe menni.
Csak azt képes teleportálni amit lát.
Van még egyfajta korlátozás is, ami védi a testét a károsodástól. Automatikusan történik a két cserélendő tárgy tömegének a felmérése, és ha a két tárgy nem egyezik akkor a teleportáció nem megy végbe.
A teleportálás céljainak, nem kell pontosan megegyezniük tömegben, de egy kocsit egy kosárlabdára már nem képes kicserélni.


Szakértelmei:Nem volt kiemelkedő tanuló, de az elektronikához elég jól ért.

Villanás

Logan halála után mindenki szétszéledt. Ugyan felajánlották hogy csatlakozzam a SHIELD-hez mint gyakornok, ahogy Bruce tette. Nem fűlött hozzá a fogam valahogy. Egy ideig a városban kóboroltam, segítettem ahol tudtam vagy ahol szükség volt rám. Nem sok helyen hagyták, egyre több helyről zavartak el és ez még csak a jobbik eset volt. Képtelen voltam elhinni hogy az emberek ilyen erősen képesek gyűlölni valakit. Kénytelen voltam megvédeni magam egyes esetekben mert biztos úgy végeztem volna mint Magneto vagy Fátum.
Ez a kóborlás ment egy darabig, míg nem bírtam tovább egyedül és megpróbáltam hazamenni. Tudom nem a legjobb ötleteim egyike. Nem volt semmi, meg se próbáltam beszélni a szüleimmel. Láthatólag jól megvoltak nélkülem is, bár a húgom nagyon hiányzik néha. Egy darabig csak figyeltem őket, aztán megpróbáltam belépni a régi otthonomba. Nem ment egyszerűen nem voltam rá képes. Na nem mintha nem vágytam volna arra hogy ismét a régi lehessek, valljuk be ez már rég halott ügy. Amúgy is csak bajt hoznék a testvéremre. Elléptem hát az ajtótól és céltalanul indultam vissza a városba. Tudtam hogy kezdenem kell magammal valamit, ekkor jutott eszembe a professzor és Logan. Ők mentették meg az életem, tartozom nekik annyival hogy nem kódorgok céltalanul. Elhatároztam magam, a Stark torony felé vettem az irányt. Beletelt egy órába mire sikerült meggyőznöm az őröket hogy ismerem Tonyt. Aztán még párba mire találkoztam is vele. És csak pár percre míg előadtam ami velem történt mióta elváltam a többiektől. Rögtön felajánlotta hogy segít. Nála maradtam, kaptam egy szobát. Én ennél többre nem is vágytam, de hamar kiderült hogy elég tehetséges vagyok a műszaki dologban. Eddig nem is nagyon foglalkoztatott a dolog, de Tony kihozta belőlem. Mindig szorított rá időt hogy tanítson, ha csak egy fél órát is. Kaptam egy kis labort is, tényleg elég szerényet de nekem megfelelt. Közben iskolába jártam, bár ezt egyre inkább hanyagoltam. Volt hogy napokra bezárkóztam a szobámba és a laborba. Tony nem igazán erőltette az iskolát, nem is nagyon beszéltünk róla. Ha a toronyban volt inkább együtt dolgoztunk vagy megbízott egy-két dologgal. Az ötödik, hatodik hónapban már egyre több dologgal bízott meg, egyre több feladatot adott. Néha-néha hallottam Walterről és Bruce-ról is egy-két dolgot, de inkább éltem a saját kis életemet és nem vettem fel velük a kapcsolatot. Az igazság az hogy még most is álmodok Logan és a többiek haláláról és cseppet sem kívánom még egyszer átélni azt. A hat hónap szinte elrepült, és rengeteget fejlődtem mint tudásban mint a képességemet illetően. A fülembe jutott hogy Walter nemsokára beszédet mond. Úgy döntöttem hogy megnézem, úgysem mozdultam már ki napok óta a laborból és a szobából.

Képesség: A képessége nem nagyon fejlődött, talán annyiban hogy rengetegszer képes immár használni mielőtt fáradni kezdene, és hamarabb képes felmérni a teleportálni kívánt tárgyak tömegét. Ezáltal sokkal gyorsabban képes felcserélgetni a dolgokat.

Szakértelmek: A technikai, műszaki, és elektronikai tudása nagyot fejlődött Tony pártfogása mellett, bár Tony és a többi zseni szintjét természetesen nem üti meg de jó úton jár ahhoz.

Felszerelés, kinézet: Dús fekete szakállt növesztett, és a haja is sokkal dúsabb lett. A hat hónap alatt sokat nőtt és ezért sokkal soványabbnak tűnik.

[img]http://media.comicvine.com/uploads/4/45399/865724-forge_animated_2.jpg[/color]

Tony hathatós segítségével, de a legtöbb részt maga tervezve és csinálva létrehozott egy lökéshullámot gerjesztő fegyvert. Ez leginkább egy vaskos karkötőnek tűnik, melynek egy része beleilleszkedik a viselője tenyerébe. Ha a tenyéri részt benyomják akkor a karkötő felizzik és egy kékes energiahullámot indít el. A lökés hullám nem túl erős, inkább csak lefegyverzésre vagy emberek fellökésére használatos. Zúzódásnál nagyobb sebet nem lehet vele okozni.

Egy hónap bezártság

Szerintem a többiek lassan egymás agyára mennek. Mennyi idő is telt el, igen azt hiszem egy hónap körülbelül. Ezalatt nem hagyhattuk el a Shield területét, még a szabadba is csak őrizettel mehettünk ki, legalábbis én igen. Az ezredest sikerült rábeszélnem, hogy hozassa át a felszerelésemet a Stark-toronyból. A többiek mind magukba fordultak, és nem igen foglalkoztak egymással. Én próbáltam beszélgetni velük, de nem igazán voltak vevők rá, kivéve néhány embert. Ezt rövid úton meguntam, inkább a Shield laborokba kezdtem el járkálni, ahonnan vagy kidobtak vagy kiutáltak mivel rámutattam egy-két tudós tévedésére. Én csak jót akartam de nem hallgattak rám, meg is pörkölődtek egy kicsit. Pedig én szóltam hogy nem jók a kapcsolások, főleg ahhoz amit ki akartak próbálni. Na ennek az lett a vége, hogy Danvers utasítására, a megpörkölődött emberkék legnagyobb örömére, mint gyakornok szabad bejárásom lett egyes laborokba. Főleg a műszakiakba, természetesen ott is csak a nem szigorúan titkosakba. Ez a fordulat el is terelte a figyelmemet a bezártságról. Ha nem a laborokban voltam, akkor Miller rángatott ki azzal hogy edzenem kell. Ez alatt azt értem, hogy alaposan elvert mindahányszor. Igaz ő azt állította, hogy fejlődött a közelharci képességem. Én ezt nem igazán figyeltem meg. Így telt el az az egy hónap, vagyis még történt valami. Többen is felfigyeltek a lökéshullám fegyverre amit én terveztem, és a normálisabb technikusokkal karöltve sikerült felturbózni egy kicsit. Valamivel erősebb lett, és kapott egy plusz funkciót is, képes egy erős fénysugarat kibocsájtani, majdnem mint egy villanó gránát. Ghost ellen még jól jöhet.

Újabb négy hónap borzalom! Anyám ez a kiképzés aztán kiszedett belőlem minden energiát, néha a nap végén el sem jutottam az ágyig, csak mellette dőltem össze, hogy reggel elgémberedett és nyomorgatott végtagokkal ébredjek a padlóról. És újra irány a mókus kerék. Bruce és Jon tartotta a lelket bennünk, hisz ők már kaptak ilyen kiképzést, míg én csak tessék lássék törődtem az ilyesmivel. Meg is szívtam rendesen, kellett jó egy hónap míg izomláz és minimális fáradtság nélkül fejeztem be egy napot. Kaptunk fegyveres kiképzést, amiből engem leginkább a mesterlövész fegyverek fogtak meg és elég szépen teljesítettem velük, a többivel is gyakoroltam bár azokkal már nem olyan jó eredménnyel. Jó pár zúzódást is beszereztem a harci kiképzésen, és meg kell mondjam ebből fejlődtem a legkevesebbet. Egyszerűen hiába akartam egy-két önvédelmi fogásnál többet képtelen voltam alkalmazni, pár másodperc és máris a földön találtam magam. Na szar voltam közelharcból, ezen nincs mit szépíteni, de a különféle járművek vezetéséből talán én voltam a legjobb a csapatban. Motor, autó, katonai járművek alapvezetési oktatását kaptam, persze ne tankra gondoljon az ember. Elkezdtem helikopter vezetést is tanulni, főleg Jon segített ebben rettentő sokat. Az elméleti oktatáson, főleg a technikai és számítástechnikai, műszaki hiányosságaimat pótoltam, főleg különféle rendszerek feltöréséből és adat lopás különféle módszereiben fejlődtem sokat. A ráérő szabadidőmben, ha volt ilyen, akkor a képességemet próbáltam csiszolni, gyakran ájulásig gyakoroltam. A többiek is szépen fejlődtek, bár Rustinon néha kiakadtam, amilyen beszólásokat tud mondani. Még Ian is változott valamicskét, és már nem csak szapulni tudja a másikat. Én nem igazán változtam vagy csak nem vettem észre, minden esetre talán a külalakom változott, a nyápicságom eltűnt, és kezdtem inkább izmosodni. Jobb lett az erőnlétem, többet bírtam fizikailag is. Remélhetőleg most már hatékonyabban tudunk együtt működni, együtt. Az az érzésem most még inkább szükségünk lesz rá, mint eddig.

Képesség: Változatlan, egy kicsit fejlődött most már nagyobb és nehezebb tárgyakat is képes teleportálni.

Szakértelmek: A technikai, műszaki, és elektronikai tudása nagyot fejlődött Tony pártfogása mellett, bár Tony és a többi zseni szintjét természetesen nem üti meg de jó úton jár ahhoz.
A kiképzés alatt, nőtt a fizikai ereje, kitartása.
Jeleskedett különféle járművek vezetésében, a mesterlövész fegyverek használatában. Ezenfelül jelentősen fejlődött a különböző rendszerek feltörésében és adatok lopásában a jártassága.

Felszerelés, kinézet: Dús fekete szakállt növesztett, és a haja is sokkal dúsabb lett. A hat hónap alatt sokat nőtt és ezért sokkal soványabbnak tűnik.
Izmosabb lett, nyápicsága eltűnt, a szakállt leborotválta, most már csak borostás.
A lökéshullám karperec változatlan tulajdonságokkal.

Név:Tyler Jackson
Egyéb név(i):Ty
Faj:mutáns
Nem: férfi
Jellem: ember-mutáns barát
Személyazonosság: nyílt
Születési hely: New York
Kor: 16
Család:
Apa: Chandler Jackson
Anya: Elizabeth Jackson
Húga: Mary Jackson
Osztály: ?
Foglalkozás: tanuló
Testmagassága: 169cm
Testsúlya: 60kg
Szeme színe: Alap: zöldes barna, képesség használatkor: vörös, apró vörös energia villámok veszi körül a szemét.
Haja színe: Barna
Bőre színe: Napbarnított
Különleges ismertetőjel: Nincs
Repülési sebesség: Nem tud repülni
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Az események után, bár nem szívesen de maradtam a SHIELD-nél. Bizalmat szavaztam Danversnek, remélve, hogy több mindent már nem titkolnak el előlünk. Illetve még az tartott itt, hogy Furyt lecsukták végre. Megérdemelte amit kapott, az egyszer biztos. Egyenlőre maradtam, noha a csapat jobban szétszakadt mint bármikor máskor. Steph kirúgta Bruce-t, Bruce lelépett, Jon és Emma elvoltak együtt. Ha nem akkor meg ritkán találkoztunk, Jon akkor is próbált meggyőzni, hogy rosszul tettem mikor Ghostot választottam Fury helyet. Ezeket a beszélgetéseket már egy idő után próbáltam elütni, vagy kerülni. Nem volt kedvem magyarázkodni többet. Csak azért álltam Ghost mellé, hogy megmentsük Walter féltestvérét, semmi másért. Az az egomániás biztos megölte volna. Fury meg bárkit kinyírt volna, sőt meg is tette. És miért? Hogy megvédje a hazáját. De azért ennek is kell lennie egy határnak, és ő átlépte ezeket, veszélybe sodorva mindenkit. Erről ennyit, úgy hogy egy idő után már nem is érdekelt a döntés. Nem magyarázkodtam tovább így döntöttem Danielle érdekében és kész. Attól még nem bízok meg Ghostban, nem lettem a szövetségese. Igaz sokan így látják, de hát ez az ő problémájuk. Én nem érzem magam bűnösnek, vagy mocskosnak amiért így döntöttem. Ha alkalmam lesz rá, akkor ugyan úgy el fogom kapni, ahogy Waltert is. Ez is, az őrületbe kergetett mindenkit. Miért így, miért csinálja ezt stb....
Na persze engem is az elején, de aztán rájöttem felesleges ezen rágni magam. Ha eljön az idő akkor minden kiderül. Legalábbis remélem. A rágódás helyett inkább fel kell készülnünk a lehető legjobban az érkezésükre.
Tovább folytattam a kiképzésemet, a SHIELD vezetésével, illetve Danvers vezetésével. Meglepetésemre néha-néha még az ezredes is tanított, főleg különböző fegyverekre, miután letesztelt és megállapította, hogy közelharcban egyenlő vagyok a nullával. Ennek ellenére megkövetelte, hogy növeljem a kondíciómat, mert nyápic vagyok. Erőnléti edzés Danvers-el, mikor épp ráért vagy az általa kijelölt személlyel. Rémálmaimban ne jöjjön elő. Amúgy pedig a fegyverekre összpontosítottam, illetve járművek vezetésére szakosodtam. Helikopter vezetéssel is haladtam ugyan, de persze egyedül még nem vezethettek. Pedig szerintem nagyon jól megy. A mesterlövész fegyvereket immár biztos kézzel forgattam, s ritkán hibáztam. Persze a profitól még messze állok. Ezek mellett a legtöbb időt, a SHIELD gyakorló termében és a saját laboromban töltöttem. Próbáltam csiszolni a képességemet, igaz olyan nagyot nem fejlődött, de már biztos kézzel irányítom azt. A fennmaradó időmben a laborban dolgoztam, illetve a shield tudósaitól, Tonytól és bármennyire is nem tetszik Jasontól is tanultam. Első lépésként átalakítottam a karperecet. Megnöveltem a méretét, így egy kesztyű lett és felturbóztam kissé. Majd újabb és újabb leckéket vettem programozásból, adatlopásból, rendszerek védelméből. Valamint Tony engedélyével tanulmányoztam a páncéljait illetve azok rendszereit, felépítését, programjait is. Ha esetleg újabbakkal futnánk össze tudjak tenni valamit ellenük. Közben néha elküldtek egy-két küldetésre is. Főleg Tonyal vagy Jonnal, de volt úgy hogy egyedül is helytálltam. Máskor pedig a Jon által szervezett közös programokon voltam. Amik igazán jók voltak, kivéve mikor parázs vita robbant ki a többieknek hála. Lassan újra jelenésük volt a SHIELD-nél, s bár úgy érzem sokat fejlődtem, talán ez nem elég Walter, Loki, Neros és Ghost ellen.

Kapcsolatok:

Stephanie: A hónapok alatt nem sokszor látta, de bőven elég volt az is. A lány láthatólag nem foglalkozik semmivel és senkivel csak azzal amit a fejébe vett. Eddig sem kedvelte túlságosan, ez mit sem változott. Próbál normálisan viselkedni, de valahogy mindig kirázza tőle a hideg.

Jon: Bár néha-néha össze szólalkoztak, ezért még mindig őt kedveli a csapatból talán legjobban. Megbízhatónak tartja és tudja hogy ő fordulna utolsóként saját akaratból a csapat és a SHIELD ellen. Tökéletesen megbízik benne, noha ezt nem hangoztatja.

Emma: Vele is jól kijön, sokkal jobban mint Stephel valaha is. Viszont kicsit idegesíti a Jonhoz való ragaszkodása. De emellett barátként tekint rá, noha úgy gondolja, hogy talán nem a csapatban lenne a helye.

Jason: Ki nem állhatja a nagyképű gyereket, közben pedig lassan a barátjának tekinti. Igaz hogy ott kötekednek egymással ahol tudnak, de tiszteli a tudását. Sőt a büszkeségét lenyelve még néha segítséget is kért tőle néhány dologban.

Bruce/Tao: Teljesen kizökkent önmagából, igaz már előtte sem voltak puszi pajtások, de most teljesen hidegen hagyják egymást. Képtelen felfogni, hogy miért akadt ki ennyire Ghost miatt. Még mindig a csapat tagjának tekinti, noha már nem igazán tud megbízni benne.

Tony: A kapcsolatuk elhidegültnek mondható. Egy közös akció során, majdnem otthagyta a fogát, mivel Tony megint ivott. Iszonyatosan dühös lett rá, majd később a Stark-toronyban, be piált ő is. Azzal a szándékkal, hogy meg mutatja Tonynak, milyen is részegen. Teljesen kiütötte magát és ordítozott Tonyval, akit láthatólag meglepett a dolog. Ittasan még egyéb dolgok is kicsúsztak a száján, amiket eddig nem nagyon híresztelt. Példaképének tartja, sőt egyfajta apa figurának, és így tönkre teszi magát stb...
Azóta nem találkoztak, s Tyler nem sokra emlékszik az estéből, csak halvány foszlányokra valamint az eszement fejfájásra.

Ramirez: Igazából semleges neki, bár túl fiatalnak tartja hogy a SHIELD és a csapat tagja legyen.

Rustin: Mikor megismerkedtek kedvelte, de azóta szinte alig beszélnek.
Jack és Gwen: Jackel jóban van, noha idegesíti ez a robot viselkedése, Gwen-nel is elég jóban vannak. Szereti cukkolni Jacket, aki ugyan nem érti a viccet. De pont ez a lényege.

Különítmény:

A legtöbb tagjával baráti kapcsolatot ápol. Zardát ki nem állhatja, sőt kerüli is. A Vadföldi párost igazán kedveli, habár a tigristől még mindig kirázza a hideg.
Danverst is megkedvelte, hisz a tréning alatt kicsit jobban megismerhette az embert a katona alatt. Valamint Ben-t és Sue-t is megkedvelte, baráti kapcsolatot tart fenn velük is.

Vívmányok:

Jason, Tony és ő egy biztonsági adathálót szőtt, a SHIELD köré. Felkészülve akár Ghost vagy Walter támadására, vagy behatolására illetve a visszaverésére, a SHIELD rendszereibe. Danversnek ugyan nem mondták meg, de biztos tud róla. (Ha elfogadod, walter:P)

Kesztyűk: A karperecet átalakította kesztyűvé. Növelte a lökéshullám erejét. Immár egy felnőtt embert képes hátra lökni, földönteni és pár métert arrébb gurítani. Képes csontokat repeszteni vele.
Az erős fénysugár maradt, ugyanakkor épített bele egy M. I.-t, ami akár kisebb távolságból képes más számítógépekbe, rendszerekbe behatolni. Valamint ezt mindenki tudta nélkül, Tony egyik fejlesztését is beleépítette. Képes nanorobotokat fújni a kesztyűből, melyek bármilyen rendszerbe kerüljenek, elsődleges feladatuk annak a leállítása tönkre tétele. Csak egyszer használható, közelről, s ha egyszer már sikeresen védekeztek ellenük, akkor többször már nem jelentenek problémát.

Képesség:

Maradt ugyanazon a szinten. Annyit ért el az edzéssel, hogy képes immár kicsit nagyobb tömeg eltéréssel felcserélni a tárgyakat.

Képzettségek:
Újabb elektronika, műszaki, számítógépes ismeretekre tett szert. A fizikai kondíciója jelentősen nőtt, noha közelharcban ugyanolyan pocsék. Mesterlövész képzésben haladó ismeretekre tett szert, ugyan így különböző fegyverek használatában. Kezdő helikopter vezető, valamint megkapta a jogosítványát különböző járművekre is.

Kiegészítés:
Név: Tyler Jackson
Egyéb neve: Villanás, az az idegesítő fickó
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt, Különítmény tagságának köszönhetően
Születési hely: New York
Kor: 16
Család:
Apa: Chandler Jackson
Anya: Elizabeth Jackson
Húga: Mary Jackson
Foglalkozás: SHIELD ügynök, Különítmény tag
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Bővítés:

Három nap kóma, minimum.....Ennyire túlerőltettem magam, és hát tegyük hozzá hogy éppen csak megúsztuk. Első pár napban csak lófráltam, hulla fáradtan és hát kicsit emésztgetnem kellett a történteket is. Annyi biztos hogy sikerült elérniük valamit, noha Walterék megszöktek de Lokinak vége, persze végül nem ők ölték meg, de nagyban hozzájárultak hozzá.
Aztán hideg zuhany amire egyáltalán nem számítottam, én mint a Különítmény tagja. Először örültem, aztán annyira nem. Teljes értékű taggá léptettek elő noha nem hiszem hogy nagyon beleillenék a társaságba. Az erőm pedig közel sem egyenértékű a többiekével. Aztán rájöttem hogy ez hatalmas megtiszteltetés, hogy Thor, Kap és a többiek társa vagyok, na igen és sokkal veszélyesebb is, mint tartalékosokkal. De nem hagyom itt őket, azok után az ármánykodások és titkolózások után - mint egy rossz szappanopera - már teljes értékű tag vagyok. Továbbá Waltert el kell kapni, vagy ennek annyira nem örülnék hidegre tenni, főleg azután a káosz után amiket okozott a nyilvánosságra lépésével. Ezzel kinyírt itt minket is, és káoszba taszította a világot is. Mindezt valami homályos célért. Eleinte talán azt hittem igaza van, de ezek után semmi sem bizonyíthatja hogy ártatlan, mint a ma született bárány.
Pár nap pihenő után amit a Stark-toronyban töltöttem, visszatértem és keményebb kiképzést kaptam, mint valaha. De nem nyafogtam tűrtem mert kellett és nem akartam szégyent hozni magamra. Néha küldetéseken is voltam, amik egyik-e másika igencsak húzós volt néha, de soha nem szerepeltem le. Tonytól külön képzést kértem nem vagyok egy zseni, mint ő, de kiakarom hozni a tudásomból amit lehet. Persze mikor ráért. Aztán végre folytathattam a helikopter vezetést is, már vezethetek egyedül is. Tovább nyúztam a fegyvereket, amikor csak lehetett, és a fizikumomra is rágyúrtam, noha közelharcban nem fejlődtem sokat. Egy-egy átlagos rendőrt vagy katonát két vállra fektettek, de egy jobban képzett már megizzaszt vagy ki is nyírhat.

Történt néhány szitu a csapatban is, Emát dobták - szegény -, Steph még mindig Clinttel enyeleg - amúgy jó nekik -, Jon pedig csatlakozott a fél istenek csoportjához. Ezek egyike sem rázott meg nagyon és "közösségi" életet sem éltem amúgy sem. Csakis az edzésekre koncentráltam, minden szabad időmben.

Képességek: Immár biztos kézzel irányítja a teleportálást, szinte fáradás nélkül bírja akár az órákon át történő teleportálást is. Persze nem mindegy milyen nehéz és mennyi tárgyal teszi azt. 

Szakértelmek:
– Korábbiak
Lásd előző bővítések.

– Aktuális
-Lőfegyver kezelés elég magas fokon
-Helikopter vezetés megszerezve
-Nőtt az erőnléte és a közelharci tudása, persze nem eget rengető mértékben
-Tovább nőtt a technikai tudása Tonynak hála


Kapcsolatok:
Thor – Igazából semleges, ha nem muszály nem beszél vele, még mindig az a dühöngő őrült képét látja aki a Centrál parkban tombolt. Valahogy inkább távolságot tart tőle
Sólyomszem – Nem változott az előzőekhez képest, bár nem igazán érti miért is van Stephel...
Amerika Kapitány – Barátjának tartja és jó fejnek is, hallgat rá
Tony Stark – Példaképnek tartja, noha nem a viselkedéséért hanem a tudásáért, na jó és néha a dumájáért. Ezt csak egyszer említette neki, akkor is részeg volt, de sokkal inkább tartja az apjának, mint az igazit
Danvers – Támogatja eddig is és ezután is, de néha gutaütést kap a dührohamaitól, de ettől függetlenül kedveli.

Többiek:
X-men – Ellenség egytől egyig, legalábbis annak tartja őket. Régebben még talán megpróbált volna beszélni a fejükkel, de ezt az ideált és álmot már rég eldobta. Vállalni kell a tetteik következményeit
Lyesmith – Tiszteli amiért megtette amit, de néha még mindig a hideg futkározz a hátán a beszólásaitól... Van olyan megalapozott érzése hogy soha nem lesznek kebelbarátok
Emma – Jelen pillanatban sajnálja szegényt, noha nem mutatja ki, próbálja támogatni, noha nincs igazán róla mit érezhet most. Próbálja támogatni a lányt ahogy tudja
Jack és Gwen – Ugyan az
Balder és Danielle – Kedveli mindkettőt, bár nem ápol szoros kapcsolatot velük
Pókiék és Sue-ék – Kedveli és tiszteli őket, de nem igazán barátok



Karperecek: Külsejük nem változott, erősebbre csinálta őket, immár képes csont illetve gyengébb fémeket eltörni. Valamint van hozzájuk a nanorobotok amik rendszerek feltörésére használatosak.



//Ennyi telt tőlem, még vissza kell rázódnom //

Üdv újra köztünk!

Elfogadom a bővítést, minden okés!

Itt fogsz majd kezdeni hamarosan, figyeld az eseményeket:

https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2011-kolumbia#32697

Kiegészítés:
Név: Tyler Jackson
Egyéb neve: Villanás, az az idegesítő fickó
Faj: mutáns
Nem: férfi
Jellem: jó
Személyazonosság: nyílt, Különítmény tagságának köszönhetően
Születési hely: New York
Kor: 16
Család:
Apa: Chandler Jackson
Anya: Elizabeth Jackson
Húga: Mary Jackson
Foglalkozás: SHIELD ügynök, Különítmény tag
Egészségi állapot / betegségek: egészséges

Bővítés:

-Öregem....Te aztán jól nézel ki...-
Félmeztelenül állok a tükör előtt, a felsőtestem baromira ki van gyúrva. Meg kell mondjam jól festek...Nem is csodálom ennyi edzés után, amin az utóbbi pár hónapban átment.
Most is fáj mindenem az előző napi edzéstől és ma még mennem kell egy kört is a helikopterrel, és a karperecek legújabb fejlesztését is be kéne már lassan fejeznem. 
Meg kell hagynom elég sokat fejlődtem, főleg a közelharca gyúrtam rá...aminek megvolt az előnye is, végre nem ütöttek ki olyan gyorsan és egy kis futástól sem döglöttem ki. 
Az utóbbi időben még a többieket sem láttam, hacsak néha-néha össze nem futottam velük a bázison. Minden időmet az edzés tette ki, hacsak nem küldtek el nagy ritkán bevetésre. 
Steph és John is jól elvoltak, próbáltam jól ki jönni velük, mondjuk Johnnal nem volt nehéz, a másikkal annál inkább. Próbáltam KIFEJEZETTEN normálisan viselkedni Stephel és néha össze is jött, de ahogy rám néz, mint egy eltaposandó csótányra-akárki akármit mond, látszik a szemében, hogy ezt is gondolja rólam-...szóval nah én mindent megpróbáltam. 
Emma eltűnt balfenéken, semmit nem tudok róla, egyedül Danvers biztosított róla hogy jól van, de ennél többet nem tudtam kihúzni belőle.
Mindent megtettem, ami tőlem telt, hogy a Különítmény tagjaként megfeleljek s ne hozzak szégyent a fejemre. 
Az utóbbi időben, azt a kevés szabad időt amit kaptam, a húgommal töltöttem...rég éreztem már hogy tényleg van egy családom, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon hiányzott az a kis bakfis....
Ez az időszak elég békés volt, szóval itt az ideje, hogy történjen valami, és remélhetőleg az edzés meg tette a hatását.
 

Képességek:
Nincs változás

Szakértelmek:
– Korábbiak
Lásd előző bővítések.

– Aktuális
-Lőfegyver kezelés elég magas fokon, nagyon ritkán téveszt célt, előnyben részesíti a mesterlövész puskákat
-Helikopter vezetés megszerezve, egyedül is vezethet
-Nőtt az erőnléte és a közelharci tudása, megerősödött
-Tovább nőtt a technikai tudása Tonynak hála

Karperecek: Külsejük nem változott, erősebbre csinálta őket, immár képes csont illetve gyengébb fémeket eltörni. Valamint van hozzájuk a nano robotok amik rendszerek feltörésére használatosak. Ezen felül képesek egy nagy erejű lökéshullámot indítani, de ezek után sokáig használhatatlanok lesznek valamint képesek elektromos löketeket kilőni, ezek maximum elkábítani képesek az embert.