Kolumbia

//Előzmény: Astoria pláza hotel, Queens//

Szél, sós illat, mintha éltem volna. Megborzongtam és körbenéztem; tengerpart és éjszaka. Vajon hol a fenében voltunk? Magam mellett egy hót idegen alak, majd még egy. Ahogyan végignéztem magamon legalább női testet kaptam, noha az alakja sem volt olyan jó, mint nekem és a haja pedig göndörnek tűnt az alapján, hogy felnyúltam a fejemhez. Remek, egy nyomorult birka lettem! A fickó megszólalt, a hangja nem ismerős, de a bemutatkozás után már tudhattam, hogy ez azaz alak, aki odalent volt.
- Lyesmith – mondtam röviden.
Még a hang is furcsa, tettem néhány lépést, megmozgattam a karjaimat, lábaimat, hogy szokjam ezt a testet. Hát határozottan nem az enyém volt, így még ezzel lehet, hogy gondok lesznek. Koncentrálni kezdtem, hátha megvannak még a telepatikus képességeim, bár kételkedtem benne, a tűz túl feltűnő lett volna, azért nem azzal próbálkoztam. Johnny szavai után remélhetőleg kiderült, hogy ki lett a társam, teljesen mindegy igazából. Mondtam, hogy inkább egyedül jönnék, úgy nagyobbak az esélyeim. A megjelenő figurára pillantottam. Játékszabályok, gyűlölöm a játékszabályokat, egyetlen egy dologra valók, hogy megmásítsuk őket és csaljunk. Legalább már tudtam, hogy Boon van velem és nem pedig más.
- Komolyan kinek van ennyire idióta neve, hogy Valentina? – kérdeztem finnyásan.
Segítségek, kell a halálnak, mikor vagyunk és hol, stimmel. Kolumbia. Még úgysem voltam erre soha sem. Csak egyelten egy dolgot hagyott ki az egész dolog elmondása után. És még azt sem mondja el, hogy mi a feladatunk. Igazán remek, hogy égne el a saját poklában ez a rohadt szemétláda!
- Javasolnám, hogy ne maradjunk ennyire nyiltan a tengerparton, hanem húzódjunk fedezékbe – mondtam.
Igazából a többiek véleménye nem érdekelt, körbenéztem, és ha találtam bokrokat, fákat, ahol el lehet bújni és meghúzódni terepfigyelésre.

- Kaptunk katonai kiképzést – feleltem. – De az íjat és a kardot jobban szeretem.
Nem volt gondom a kapott pisztollyal, ami nálam volt, tökéletesen tudtam használni. ezeket a szavakat még közbevágtam Johnny szavaiba, de ahogyan már a fákhoz értem meghallottam a lövéseket a hátam mögül. Az ereimben egy pillanatra megfagyott a vér. esélyt akartam arra, hogy Valhalla-ba jussak, azért mentem csak bele abba, hogy véghezvigyem ennek a patkánynak a játékát. Fegyvert emeltem arra, hogy megnézzem mi történt, Szellemlovas ebben a pillanatban dőlt el holtan a földön.
- Idióta! – csattantam fel, ahogyan Boon meghúzta a saját szájában a ravaszt.
Kivételesen a Pokolba veled szóformáció lett volna a helytálló, a Valhalla-ba veled túl kedves lett volna. zajokat hallottam, arra kaptam a fejem, majd a rádióm is megszólalt. Nocsak egy ismerős hang. Rhodie! Már éppen válaszoltam volna a szavaira, amikor Mephisto hangját is meghallottam.
~ Úgy ismersz drágám, mint aki feladja a dolgokat? ~ kérdeztem vissza. ~ Megoldom egyedül! Jobban és gyorsabban, mint azzal az öngyilkos idiótával! ~
- Uram, itt De Fontaine ügynök – szóltam a rádióba megjátszott sokkal és remegő hanggal. – Vaughn ügynök… leütötte Pierce ügynököt, meg… megpróbált lelőni… majd amikor nem sikerült… végzett önmagával…
Bíztam benne, hogy a remek színésznői adottságaimat itt is tudom kamatoztatni és át tudom verni Rhodie-t is, akárcsak mindenki mást.

Mephisto már nem válaszolt, nem volt túl meglepő. Miközben beszéltem Johnny még próbált túllenni a sokkon, ami történt vele, de legalább nem a rádióba beszélt és nem buktatott le minket. A három megjelenő ügynökre pillantottam, majd Rhodie is megjelent végül harmadikként. Persze nem igazán akarta elhinni, hogy mi történt, de mégsem mondhattam, hogy a srác bekattant, aki a testébe költözött. Igaz előtte sem volt teljesen normális. Az arcomra még mindig az ijedt és riadt, értetlen tekintetet próbáltam rá nézni.
- Ez… engem is ugyanúgy sokkolt uram – fakadtam ki még mindig remegő hangon. – Nem… nem így ismertem… nem lehet… hogy…
Már tudtam, hogy mit fogok mondani, de egyelőre még sűrűn kapkodtam a levegőt, hogy hihetőbb legyen, hogy még mindig az eset sokkhatása alatt vagyok. Még jó, hogy volt kire fogni ezt az egészet és még teljesen hihető is a dolog.
- Nem lehet, hogy itt van Frost a közelben? – kérdeztem. – Egy szilárd jellem nem lesz csak úgy öngyilkos… és nem támad a társaira. Mi… mi van, ha kényszerítették?
Végtére is Mephisto azt mondta, hogy Kovacs fel fog erre tűnni, nem lenne meglepő, ha a kis barátnőjét is hozta volna magával és az tenne ilyesmit. Nem először fordulna elő emlékeim szerint, és a tömeggyilkos profilba még az öngyilkosságba való hajszolás is bőven belefér.

Johnny kontrázik, de legalább nem csinál hülyeséget és egyetért velem. A legmegnyugtatóbb pont, amikor a két ügynök megerősíti azt, hogy Boon tényleg öngyilkos lett abban a testben és ez kellően erős lökéspont volt ahhoz, hogy Rhodie elhiggye azt, amit mondtam neki. Most mosolyodnék el elégedetten és gúnyosan, ha olyan helyzetben lennék, hogy megtehetném. De itt adnom kell a szerepet, így nem tehettem meg ezt. Nincs telepata a helyszínen, öreg hiba. Tekintve, hogy tudjuk, hogy kik az ellenfeleink. Bólintottam, amikor mondta, hogy én Johnny-t kaptam, hogy őt figyeljem, nehogy valami történjen vele. Nem mintha egy halottnál olyan sok mindentől kellene tartani. És végre valami kiderült arról is, hogy mi a feladatunk itt. Követtem Rhodie-t, néhány pillanatig korábban még az is felmerült bennem, hogy mondjam, hogy nem emlékszem a feladatra, mert nem érzem jól magam, de hátul maradni nem biztos, hogy a legjobb lett volna, mert ki tudja, hogy a „kedves” rokon merre is bukkan majd fel. De valószínűleg ott, ahol a célszemély is van. A fák másik oldalán végignéztem a kúrián, amit megláttunk. Szép darab, szívesen elfogadtam volna egy ekkora lakhelyet magamnak, teljes személyzettel és mindennel.
- És ha ellenkezik a kihozatallal uram? – kérdeztem. – Az erőszakkal meddig mehetünk el?
Egyáltalán ki a fene lakhat itt ezen a helyen és miért figyeljük, illetve miért fontos Kovacsnak?

Egy lépéssel beljebb voltam, most már biztos, hogy ellenkezni fog az aki miatt itt vagyunk. Mivan?! Itt volt az a két semmire sem jó tehetségtelen alak?! Ez volt az első reakcióm, amikor meghallottam a Jackson és White neveket. Kételkedtem benne, hogy másokról lenne szó és hamarosan ki is derült, hogy nem tévedtem. Máshol vannak, pont itt. persze, jellemző, hogy ez a kettő még Mephisto-nak sem kellett, mert nem ment volna velük semmire. Pedig milyen szívesen megnéztem volna a szétszakadó hulláikat, vicces lett volna. Amikor mondta, hogy ez a tippem, csak biccentettem a páros felé, arcomon még mindig a kis sok hatása miatt értetlenség és zavartság. Csak belül ki nem mutatva forgott a gyomrom, hogy ezek itt vannak. Mi lenne, ha ez a kettő is fejbe lőné magát, mint Boon? Úgy lenne a legkönnyebb dolgom. Hogy mi?! Egy drogbáró Hulk? Na ne! Most, ha megtehettem volna, azt az önelégült mosolyt, amit képes lettem volna megejteni, még nem látott volna senki. Igen, a két kis ócska tartalékos jött ide, és igen az ászok… az ászok kellettek Mephisto-nak, hogy felrobbantson minket. Miért is ne? De legalább jó tudni, hogy Rhodie is így gondolja. Köszönöm drágám, sokat dobtál a napomon. Ó, hát persze, hogy értik és értem én is. azt tudtam, hogy Kovacs jönni fog, hiszen a vöröske mondta, de a feladatot még mindig nem tudtam, bár a most elhintett információkból nem volt olyan nehéz összetenni. Egyelőre csöndben várakoztam, hogy Rhodie hova is fog beosztani, hogy honnan figyeljünk és mi a többi parancsa.

Oh a parancsnok hívat, biccentek Emmának és el indulok felé. Biccentek a két ügynöknek is üdvözlés képen, majd Rhodes siralmait hallgatom végig, immár nem elsőre. Persze nyíltan nem kaptam rajta, hogy ilyeneket mondana, de el-el kaptam egy mondatot amiből levettem, hogy nem sokra tart minket.
-Megteszünk minden tőlünk telhetőt Uram, a Különítmény többi tagja jelenleg nem elérhető, be kell érnie velünk....-
Jegyzem meg nyugodt hangon, semmi gúny, semmi felháborodás. Már nem vagyok meggondolatlan legalábbis annyira és ha így válaszolnék csak olajat öntenék a tűzre. Amit mondtam igaz, minden tőlünk telhetőt megteszünk.
A halott ügynökre pillantok, önmagától biztos nem tette volna meg. Az alatt az egy hét alatt, mióta itt vagyunk annyira megismertem. A gyerekei, a felesége....ha ez Frost műve még egy ember élet szárad a lelkén....és Walterén.
Le veszem a kabátom és leterítem a holtestet, legalább ennyi tiszteletet megérdemel.
-Semmi szokatlant nem észleltünk a megszokott mozgáson kívül...-
Már egy hete itt vagyunk és csak várakozunk hátha felbukkan Walter vagy egyik emberre, de eddig semmi. Hulk profot sem kaptuk el, persze nem is azért vagyunk itt. Mikor olvastam az aktáját rögtön az a kép ugrik be ahogy Hulk, Logan ketté tépett teste fölött ül....
Na de túl éltünk már sok mindent, előre nem fogok parázni.
-És most? Nem akarom elhinni, hogy öngyilkosság történt, de ez sem zárhatjuk ki...viszont ha Frost itt van azt sem tudjuk bizonyítani, addigra pedig Frost elkaphat minket egyesével, kivéve Önt. Benézünk Hulk professzorhoz?-
Mielőbb be kell szereznem egy telepátiától védő eszközt, persze nem csak Frost miatt, valahogy Steph másodlagos mutációja is aggaszt, vagyis nem a képesség, hanem hogy pont neki jutott egy ilyen képesség.

//Halla, Steph eddigi leggonoszabb véleményét olvashattam a két karimról ) Jah és Tyler nem tartalékos //
//Tudom, hogy nem az, de Steph annak tekinti - Nef//

Egy hete itt vagyunk már és Tyrone Cash kúriáját figyeljük. A feladatunk csak megfigyelés, illetve Walter vagy az idegen páncélosok felbukkanására várunk. Eddig nem történt semmi...bár így maradt volna...Wendell olyan lelkesen beszélt a gyerekeiről, szinte másról sem beszélt...és most....
-Értjük Uram, nem kell elnézést kérnie, én is nyugodtabb lennék ha a többiek közül valaki itt lenne, de most csak mi vagyunk itt.-
Frost itt lenne? Akkor már talán rég lebuktunk volna.
-Uram ha Frost itt lenne, már réges-rég megtámadtak volna minket, vagy bármilyen előkészületet tettek volna vagy a támadásra vagy a védekezésre...de ahogy Tyler is említette, semmi változást nem észleltünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs itt, de miért pont Vaugnh ügynököt kényszerítette volna erre....-
Persze ezek csak feltételezések, és Rhodes ezredes hangját hallva, Tyler utolsó kérdése felesleges volt. Előveszem a pisztolyom....
Itt az ideje megmutatnom, hogy bár nem vagyok ász, de itt a helyem.


//Bocs ha rövid lett, de még vissza kell rázódnom //

- Mi?! – kérdeztem remegő hangon az idióta gyerektől. – Ha… hazugnak nevez engem és Pierce ügynököt Jackson ügynök?
A hangomban még mindig ott volt a pánik és a sokk, ha jobban megnéztek, láthatták azt is, hogy mindenem remeg. Lassanként Oscar díjat adhatnának az alakításomért.
- Rá… ránk lőtt… kettőt… az volt az első két lövés, centikre… centikre ment el mellettünk… utána mikor arra fordultunk… láttuk, hogy az arcához nyomja a meleg csövét a pisztolynak, mintha élvezné… és… és utána… édes istenem… a szájába tette a csövet és meghúzta ravaszt! Mi… minek nevezi ezt… ha nem… öngyilkosságnak…
Most már láthatóan kezdtem remegni és meg kellett támaszkodnom, a sűrűn kapkodom a levegőt ebben a hőségben a felszerelésben nem is volt nehéz megjátszani. A legszívesebben leordítottam volna az ostoba gyerek képét, hogy Boon volt az, aki egy barom volt és megölte magát, ahogyan azt az ügynököt is, de majd csak azok után, ha hazamentünk innen. Utána fogom tudni megtenni.
- Ez… pszichológiai hadviselés, a SHIELD képzésen tanították. Erre gondolok – mondtam kissé nyugodtabban, de még mindig a megjátszott sokkal. – Azt… azt akarhatják, hogy féljük… rettegjünk, még… még egymástól is… és ne a feladatra figyelhessünk… már nem először tennék… a tömeggyilkosságok is országszerte…
Ezt most már nektek is be kellett vennetek drágáim, hiszen ez pontosan így volt, én is pontosan ezt tettem volna a saját testemben! És Rhodie-nak is tudnia kellett, nem hiszem, hogy egyszer volt csak dolga terroristákkal. Hiszen az idegen lényes támadásuk is pont ilyen volt, csak nagyban. Ah és a hulk meglép. Micsoda meglepetés! Mondjam, hogy csodálkozom? Bólintottam, amikor mondta, hogy menjünk utána, még mindig a remegéssel, nehéz lábakkal indultam utána és hamarosan visszaérve a tengerpartra megvolt az alak. Oké! Erről nem volt szó, hogy egy Hulkkal kell verekednünk, ebben a testben! Légy átkozott Mephisto. Rhodie-t nem láttam sehol, így a két idiótához fordultam és katonai jelzéssel jeleztem nekik a következőt:
És most?
Tudtam, hogy úgysem várhatok tőlük semmit, de hát jelenleg ők voltak a szátrok és a fejesek itt. Ha így megy tovább őket is meg kell ölnöm ahhoz, hogy Kovacs-hoz jussak, az előnye is meglenne ennek, többé nem zavarnának vizet sehol sem.

-Ezt nem állítom, hogy hazudik...nyugodjon meg.-
Szólok rá erélyesebben igaz nem szívesen parancsolgatok senkinek sem, de jobb lesz ha igyekszik megnyugodni. Amúgy is furcsa, hogy egy SHIELD ügynök ennyire kiborul....persze nem lehetetlen, vegyük például engem.
-Nyugodjon meg kérem, egyenlőre kezeljük öngyilkosságként, vagy Frost beavatkozásaként....-
Nem nagyon tetszik hogy Rhodes ezredes egyedül akar menni, de nem is fog. A Hulk prof egyedül slisszol a part felé. 
Intek a többieknek és a fák takarásában elindulok a part és Rhodes, Hulk kettőséhez, noha az ezredest sehol nem látni. Meg kell hagyni az álcázás megfelelően működik. Cash-t viszont lehetetlen eltéveszteni. Hulkból egy is elég.
Várunk, követjük, észrevétlenül....
Válaszolok Fontaine ügynöknek. Egyenlőre mást nem tehetünk, az igazi célpont Walter vagy valamelyik embere lenne. Rhodes ezredes-t pedig nem látjuk sehol. Emmára pillantok és bólintok felé, ő pedig nyugtázza. Szemmel láthatóan egyre gondoltunk, ha harcra kerül a sor, ő fog foglalkozni Hulkkal, le tudja bénítani legalábbis egy ideig biztos.
Intek a két ügynöknek és a lehető leghalkabban fedezékről fedezékre, biztonságos, de még cselekvésre kész távolságra haladva, követem Cash-t. Rhodes ezredes vajon hol a fenében van?

Ó, dehogynem állítod drágám és élvezed, hogy te vagy a nagymenő úgy, hogy még gyerek vagy és közel sem nagykorú. A Különítmény legfiatalabb tagja. A gyomrom felfordul ettől az egésztől. Egyelőre kezeljük annak?! Mégis szerinted mi a fészkes fene történt?! A félistennő azt hihetné, hogy amennyi időt töltesz Starkkal legalább némi ész is szorul beléd, de láthatóan csak a fellengzőssége és a nagypofája ragadós, semmi más. Bólintottam Johnny-nak, amikor megszólalt és egy null nekem, hogy ő is a védelmemre kelt, vagyis a szerepem védelmére. Figyeltem a párost, ahogyan a közjáték kezdett kiéleződni közöttük. Cash persze tagadja, hogy kicsoda és micsoda és szomorú tény, hogy Rhodes-nak semmi esélye ellene. De ez a kis közjáték nem is nagyon érdekelt, inkább azt próbáltam a lehető legkevésbé feltűnően végigmérni a helyen, hogy hol és mikor bukkanhat fel Kovacs. Igazából őt ismerve volt egy olyan érzésem, hogy a legnagyobb káoszban fogja mindezt megtenni, ahhoz pedig ki kellett várni, hogy Rhodes és Cash végre egymásnak ugorjanak. Így semmit sem tettem azért, hogy megakadályozzam mindezt. Sőt! Ha meglettek volna a telepatikus képességeim ebben a testben, akkor még én járultam volna ahhoz, hogy mindez a lehető leghamarabb meg is történjen.

Érdeklődve pillantok az ügynökre, ahogy kissé érdekes szavakat használ. Még ha én tenném rendben volna a dolog, de egy SHIELD ügynöktől furcsa. Van jobb dolgunk is, úgy hogy inkább hagyom a dolgot annyiban.
Rhodes ezredes simán megjelenik Cash előtt, aki láthatóan ez pont nem érdekel még csak meglepődni sem hajlandó a dolgon. Tehát vagy várt minket, vagy pedig biztos a dolgában, nah meg az erejében azzal, hogy ilyen nem törődően viselkedik. Vagy túl magabiztos....
Lebuktunk volna, lehet ez csak egy csali. Míg beszélnek gyorsan körbepásztázom a környéket, bármi gyanús után, nem-e csapda ez az egész. Közben felkészülök, hogy ki teleportáljam onnan az ezredest ha veszélybe kerülne, bár itt maximum egy sziklára tudnám kicserélni, abból is a súlyosabb fajtából, ha akad itt a tenger parton egyáltalán.
Nem sok kell, hogy egymásnak ugorjanak ezt már érezni is lehet. Mi a fene fog ebből kisülni?

Még mindig csak bájcsevej és bájcsevej. Türelmetlen voltam, de külsőre a lehető legnagyobb türelmet varázsoltam magamra, amit csak tudtam, csak némi ujjropogtatás és ideges mozdulatok voltak, amiket engedtem magamnak a szerepem szerint. Mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha tudtam volna erről a libáról valamit, akinek a testébe kerültem éppen. És végre valahára showtime! Ez volt az első gondolatom, amikor meghallottam a páncélon csattanó kezet. Nos, úgy látszik Rhodie soha sem tanul, nem állunk le bunyózni egy Hulkkal. Főleg nem idegesítjük fel, azaz én szokásom, de bennem van egy jó adag öngyilkossági hajlam, míg eddig úgy tudtam, hogy benne nincs. Ahogyan a pofon elhangzott a két idiótára pillantottam, akikkel a nyomorult Nornák már megint összehoztak, ennyit a sorsról, legyen az a múlt, jelen, vagy a jövő… nem mozdultam a harcolók irányába. nem tettem semmit sem. Ők ketten voltak a „sztárok” ezen a helyen. Hát hajrá, mutassák meg, hogy mit tudnak. Én elvileg csak egy szegény sima ember vagyok, így nincs azaz isten, akinek a kedvéért a kisujjamat is mozdítanám azért, hogy Rhodie kerüljön ki győztesen. És ugyebár, ha támadok, vagy teszek bármit is, az parancsszegésnek minősül, amiért ki is rúghatnak. Ki vagyok én, hogy parancsot szegjek ebben a pillanatban? Ez a liba biztos nem tenné meg, hát én sem fogom, inkább kérek egy zacskó popcornt és egy üveg vodkát, had élvezhessem a showt.

Oh szóval ez a terve, erre nem is gondoltam. Én egyből azt feltételeztem, hogy Cash együttműködik Walterrel, holott ez nem feltétlenül igaz. Ha együttműködne velünk sokkal egyszerűbb lenne a helyzetünk....
Persze pont leszarja, hogy mit akarunk. Tényleg ennyire bízik az erejében, hogy nem akaródzik együttműködni....és nesze neked, pont el is szakad nála a húr. Mi a fenét tegyünk, egy intelligens Hulkkal szemben, nem sok esélyünk lehet. Egy zero intelligenciájú Hulkkal sincs, és az a csapás sem erőltette meg túlságosan. 
-Maradjanak itt, ha elfajulna a helyzet hívjanak erősítést, fedezzenek. Emma ha eldurvulna a helyzet bénítsd meg....-
Szólok a hármasnak, aztán a közelükbe teleportálom magam, ha nem tudom, akkor futva indulok el a kettős felé, készen arra , hogy egy lökés hullámmal, ha más nem eltérítsem egy kicsit a következő csapását.
-Mr. Cash, adja meg magát, működjön velünk együtt. Walter és az emberei nem biztos, hogy azt ajánlanék fel, mint mi ha nem működne velük együtt....feltételezem nem szeretné egy halom salátaként végezni Walter telepatája miatt...-
Próbálom meggyőzni, míg az ezredes összeszedi magát, de arra is felkészülök, hogy mindkettőnket elteleportáljam a közeléből.