Termina Alusia

Adatok:

Név: Termina Alusia
Egyéb név(i): Sakál
Faj: mutáns / Lupine
Nem: nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: ismeretlen
Kor: 19
Családi állapota: egyedül él
Foglalkozás: eladó egy fegyverboltban (kések, tőrök, díszkardok, pisztolyok)
Testmagassága: 175 cm (210cm)
Testsúlya:55 kg (100kg)
Szeme színe: kék
Haja színe: lilás /egykor szőke/
Bőre színe: napbarnított
Különleges ismertetőjel: karmolásnyom a hátán, vörös színű tetoválások melyek a kézfején, vállá és hátán is kilátszódik az ujjatlan alól.
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: egésséges

Életrajza:
- Gyermekkorára nem emlétkszik tisztán csupán 15-éves korától 18(mostig) koráig emlékszik. Ekkor jelentkeztek először mutáns képességei. Észrevétele a sportban mutatkozott meg mikor hirtelen fejlődött teljesítő képessége(sprint, ugrás és sujlökés). Miután befejezte az iskolát rögtön dolgozni kezdett New Yorkban "gyámjánál" Joe nál egy fegyverboltban. Saját albérletet tart fenn a munkájától 3 saroknyira.
MIkor elöször tapasztalta erejét tetszett neki mert sztár lett a suliban de egy idő után megijett mikor átváltozott farkassá egy reggel. Sokan üldözték mikor kiderült és ekkor elhatározta, hogy eltűnik a nagyvárosban. Ezekután mindenkire ferde szemmel nézett és csak Joe ban tudott megbízni.
Elöször 15 és fél éves korában tapasztalta képességeit és 17 éves korában elkezdte fejleszteni, hogy uralhassa és ne eshessen meg több átváltozás az akarata ellenére.

A VIHAR utáni egy év:

Már a köd fedte időszakban is AIMville-be költözött át boltjával együtt hol az akkori keretét teljesen eladta. Mikor a köd feloszlott s megkezdődtek az újjáépítések segített benne ahol csak tudott. Nem volt más dolga melyet tennie kellett volna így az egész évet építésekben besegítéssel töltött majd mikor az oktatás ismét beindult a városban, így huszadik életévét betöltve - így két évet elvesztve - ismét elkezdett iskolába járni. Továbbra is AIMville-ben lakott. Fegyverekkel való foglalkozását sem fejezte be csupán már karbantartást, javítást és új/régi fegyvertartók számára alap oktatást tartott. Lehet, hogy idővel újból beindul a fegyver árusítás, esetleg lőtér. Bár lehetséges, hogy csupán egy békésebb bizniszbe kezd bele és kávézót fog nyitni. Mert a kávé az JÓ!



Képességei: képes átváltozni farkassá vagy (csak félig farkassá) farkasemberré ekkor és emberi alakjában hatalmas emberfeletti ereje, gyorsasága van. Hatalmasakat tud ugorni is ha átváltozik.

//bővített leírása a képességnek:
Képességemhez tartozik hogy teljesen áttudok változni farkassá ekkor egy vicsorgó fenevad áll eléd és szemeiben a vér ízlelésének a vágyát látod. Ekkor gyorsabb mint emberi alakjában. Fegyvere ekkor a karmai és fogai.Látása megváltozik így nem lesz hátrányára a sötétben vagy éppen pislákoló fényben való tályékozódá orra is jobb lesz, bárkit képes megtalálni a szagát követve ha az nem régebbi mint 2 nap. Tömegből is képes kiszúrni bárkit, vagy esetleg csak félig változom át ekkor kétlábon álló vérfarkassá leszek a futás nehezebb mert viszakell ereszkednem 4 lábra de a séta 2 lábon állva megy. Fegyvere ekkor a kezein lévő éles karmokat vagy harapását használja.Látása megváltozik így nem lesz hátrányára a sötétben vagy éppen pislákoló fényben való tályékozódás de az orra nem lessz jobb. De nem muszály teljesen átváltoznom hogy képességeimet használjam. Képes vagyok arra is hocsa csupán a szememet változtassam meg hogy jobban lássak, füleimet farkasfülekre hogy jobban haljak ,de átváltozás nélkül is erőm gyorsaságom és ügyességem nem egy átlagos 18-éves lányé hanem sokkal nagyobb.


Szakértelmei: kés, kard, pisztoly használata/forgatása , harcművészet (ökölharc, földharc, rugások)


megjegyzés: Vörös színű tetoválások./lásd kép/




Adatlap:

Név:Termina Alusia
Lakás/Létesítmény: Brooklyn Heights panama utca-i panel 107-es szobaalatta Fe.Ké.bolt
NJK:
Foglalkozás: Eladó
Munkahely: Weapon bolt
Pénz: 600
Bevétel/hét: -
Eszközök:
Felszerelés/fegyverek:
Mutáns szint:3

Vállalat:
Szövetség:
Törzshely, ahol megtalálható: -
Ismertebb szövetséges:-
Ismertebb ellenség:-

Kreditek:
20 szint
2 tv csatorna

elköltött kreditek:
3 többszörösen ellenálló speciális öltözék


Fennmaradó: 19 kredit


Az öltözék képessége:

-megerősíti az állóképességemet-tovább bírom a futást, a harcot, az erőfeszítést. (3 nap megállás nélkül akár)
-Az erőmet megnöveli úgy hogy az eddigieknél +1T val többet vagyok képes kiemelni/mozgatni.
-megállítja a max 1m közeli 1-2 kredites fegyverek lövedékét.
-Egyéválik a bőrömmel mikor átváltozom.

Kinézete:
Fekete trikó, terepnadrág és bakancs/zokni.

Fél éves előtörténet kiegészítés /költözés/

Minden helyreállt s a sulit is szépen vettem. Szerencsémre tudtam kis zsebpénzt is szedni magamnak azzal, hogy fegyvereket tartottam karban másoknak így ezzel sem voltak problémáim. Furcsa érzés érettségire készülni úgy, hogy még másfél évem van körülbelül hátra mire odaérek, hogy letehetem, mindenkinél idősebb vagyok és többet látott így nem is igazán tudok meg akarok velük barátkozni. Bár mindig megnevettet, hogy milyen gondjaik vannak. Néha elgondolkoztam azon is, hogy a szerencsétlen események után újjászületett Xsulit megpróbálom, hátha ott jobb lenne minden de végül mindig visszakoztak a gondolataim ettől. Nem tudnám elképzelni magamat ahogy egy matek óráról nem egy irodalom jönne hanem még előtte egy kis edzés és a mutáns képességem fejlesztése. Valahogy mindig arra jutottam ki, hogy nem is menne az. Meg ott is, biztos csak fiatalabbak lennének nálam és csak kerülgetném őket.
Mindezek ellenére nem fitogtattam nagy nyilvánosság előtt, hogy mit tudok, tesi órákon is visszafogtam magam. Ez volt nekem a képességem gyakorlása, hogy ne üssek akkorát a röplabdába, hogy eltörjön a másik karja vagy durranna szét a labda mikor földet ér, vagy a kúperen ne verjek perceket rá a többiekre. Amiben viszont nem kellet magam visszafognom az minden más tantárgy. Sokszor keserítette meg a napjaimat, hogy keményen magoltam, görnyedtem a könyvek fölött mikor legszívesebben a parkba mentem volna ki futni. De ha erre nem is arra mindig találtam időt, hogy ellátogassak Brooklyn-ba a szüleim sírjához, pár órácskát ott eltöltve mindig új erőre kaptam és úgy éreztem, hogy egy vizsga sem állhat az utamba.


//A karakter nem emlékszik a Barokk-ra//

És az aktuális adatok:

Név:Termina Alusia
Kor: 20 (körülbelül)
Lakás/Létesítmény: AIMVille
NJK: -
Foglalkozás: Tanuló
Munkahely: otthon tart karban fegyvereket és tanítja hogyan is kell azoknak akik igénylik ezt is.
Pénz: 600
Bevétel/hét: 200$
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: -
Mutáns szint:3

Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: Iskola, iskolai könyvtár
Ismertebb szövetséges:-
Ismertebb ellenség:-

Kreditek:
20 szint
2 tv csatorna

elköltött kreditek:
3 többszörösen ellenálló speciális öltözék


Fennmaradó: 19 kredit

Elfogadva.

Lemaradt a házamért a két kredit levonása. Korrigáció


Kreditek:
20 szint
2 tv csatorna

elköltött kreditek:
3 többszörösen ellenálló speciális öltözék
2 lakás

Fennmaradó: 17 kredit

4 nap de megérte! Elkészültem egy kis aprósággal ...

Bővítés

Előtörténet kiegészítő - Az elnyomott gyermekkor -
Gondoskodó, szerető családba születtem meg 1999 augusztusában. Három éves koromig anyu vigyázott rám otthon, az oviba is ő jött értem el és nővéremért is. Aput mindig késő délután láttuk de akkor kiélveztük, hogy ott van ő is és nem hagytuk pihenni, játszania kellett neki is velünk és anyuval egész lefekvésig ami sokszor félbeszakította a mókát. Furcsa dolgok igazán csak akkor kezdtek el történni mikor általánosba kezdtem el járni. Anyu elkezdett gondterhelt lenni. Nem tudom mi lehetett az oka, lehet csak mivel növök fel elkezd félteni egyre jobban. Igazából megértem mert elkezdtem a suliban egyre több sportot űzni. Szinte fáradhatatlan voltam. Annyi energiám volt, hogy nem tudtam mit kezdeni magammal néha már. Ezért elkezdtem kosarazni is, futóversenyekre járni és küzdősportokba is belekóstoltam. Mindegyik segített azon, hogy levezessem az energiáimat és jó pár lila foltot és horzsolások hadát szerezzem meg. Emiatt volt gondterhelt anyu. Féltet engem nagyon. Bár nem értettem, hogy engem miért félt jobban mint a nővéremet. Ő mindig bajba került én meg kerültem azt. Bár én voltam az akin több volt a sebtapasz mindig is. Az általános alatt Európában éltünk, és úgy tűnt nem fogunk apu munkája miatt egy ideig semerre sem utazni. úgy tűnt, hogy az általános után még a középsulit is majd itt tudom majd járni. Ennek örültem is mert sok osztály társsal és csapat társsal is jó barátságot kötöttem és nem szerettem volna ha megszakad velük a kapcsolat az utazás miatt. Szerencsémre nem kellett emiatt aggódnom. Csak a jegyei miatt, hogy az utolsó évben is jók legyenek. És a sport ami nélkül nem tudtam meglenni. A küzdősportnak hála volt lehetőségem egy nagy kiruccanásra, edzőtábor és vizsga Amerikában. Sajnos se anyu se apu ne tudott elkísérni így egyedül kellett utaznom. Legalábbis szülők nélkül mivel a csapat többi tagja ott volt. A repülő út hosszúnak ígérkezett érzetre így bekészítettem magamnak egy cd lejátszót, hogy majd hallgatom addig és talán még alszom is egyet a repülőn. Viszont még a reptéren furcsa érzés fogott el. Kellemes is volt és frusztráló is. Nem tudtam mitől volt de akkor csak megráztam a fejemet, próbáltam nem figyelni rá és szálltam fel a gépre. A felszállás elvonta minden figyelmemet, először ültem repülőn és megvolt az új varázsa meg a félelmetes is. Viszont mikor már fent voltunk és megnyugodott minden megint elfogott ugyan az az érzés de most sokkal erősebben. Ott akkor biztos voltam benne, hogy van valaki a gépen akitől támad ez az érzésem. Izgága lettem. Nem bírtam az út további részét nyugodtan végigülni. A zenét is bekapcsoltam, próbáltam arra figyelni de csak egy kicsit segített. Hihetetlen megkönnyebbülés volt mikor a gép végre leszállt és elhagytuk a repteret. Pikk pakk meg is feledkeztem róla és a buszon a többiekkel is felhőtlenül csevegtem míg nem értünk el a táborig. Izgatott voltam, első edzőtáborom volt ilyen messze otthonról és alig vártam a másnapot már mikor megérkeztünk 7 kor. A tábor nyaralós részen volt. Föld út, volt egy nagyobb erdős rész és egy kisebb patak is csordogált arra. Mondtam a többieknek, hogy még úgy sincs teljesen sötét elmegyek futni. Meg kellett mozgatnom a tagjaimat és bár nem mondtam nekik de a repülő út miatt még idegeskedtem kicsit.
Miközben a földúton kocogtam csak az járt a fejemben, hogy mitől fogott meg az az érzés. Zavaró volt mert nem tudtam mitől éreztem de mégis hívott magához. Ahogy belemerülök a gondolataimba és csak kocogok lassanként, nem is figyelem merre megyek. A vége az lesz, hogy út nincs a lábam alatt és az erődben futkározom már. Ahogy körbenéztem már egy jó ideje itt jöhetek mert bőven bent vagyok már. Bár nyár volt és egész sokáig világos azért eltelt egy idő és itt az erdőben alig alig sütött át a nap a lombokon át. Kezdett teljesen sötét lenni és a levegő is lehűlt. Én meg az erdő közepén vagyok, eltévedve. Kezdett az egész lazító, nyugtató kocogás egy horror kezdetébe átmenni. Megfordulva a földet nézegettem egy kicsit. Ha még sár lenne vissza tudnám a nyomaim követni, hogy kijussak de teljesen száraz volt a föld, füves és sok kisebb ág is szanaszét hevert. De ösvény az van valamennyire. Így megfordulva csak követnem kell és akkor vissza találok az útra. Egy ideig ez jól is ment aztán egy erős emelkedő kezdődött meg és a fák is ritkulni látszottak. Pillanat alatt felmászom négykézláb az emelkedőn, felérve tenyerem porolva nézek körbe boldogan, hogy megvan a földút. Örömömet viszont egy hangos dudaszó szakította meg. Fék csikorgásának hangjára fordultam oda és biztosra vettem, hogy el fog csapni az érkező kocsi. De nem. Valami hihetetlen sebességgel termett mellettem s megragadva egyenest vissza, a fák közé rántott el a kocsi elől. Erős fogás tartott ahogy a dombon legurultunk és az alján egy fa állított meg. Nem fájt annyira a fának csapódás mert puhára érkeztem de még így is megnyekkentem. Pislogásnyi idő alatt értünk le. A fogása engedett a megmentőmnek és egy pillanatra olyan volt mintha összement volna mögöttem.
- Fhú, ez közel volt. - Szólalt meg mögülem kicsit recsegős hangon majd a hónom alá nyúlva talpra tett miközben ő is felkelt a földről. Mintha tollpihe lettem volna, bár nem volt nagy súlyom de még apu se kapott fel így kisebb koromban. Megfordultam felé, mégis ránézve illene megköszönni, hogy épp az életem mentette meg. És kíváncsi is voltam, hogy mégis ki lehet az aki ilyen gyorsasággal van megáldva, mi már emberfeletti. Nagy meglepődésemre egy fiú volt, talán idősebb lehetett egy évvel de max kettővel mert magasabb volt nálam, bár ez sem volt épp egy biztos saccpont. Kicsit lihegett amit nem csodálok, elégé kifáraszthatta magát ezzel a rövid sprinttel és ő fogta fel a nagyobb részét a fának csapódásból. Ennek ellenére nagy vigyor volt az arcán.
- Köszönöm, hogy kimentettél a kocsi elől. - köszönöm meg kedvesen és mosolyogva. Ahogy nézek rá viszont megint elkezdem érezni azt amit a repülőn is csak most kicsit más. Nem hív hanem marasztal a fiú mellett és kellemes érzés, ijesztő az egész de mégis nyugtató a fiú közelében lenni.
- Nem mondom jól megdolgoztattál, hogy megtaláljalak. A repülőn is azt hittem megőrülök. - A recsegés elmúlt a hangjából de a szavai még így is összezavartak. A repülőn sokkal rosszabb volt ez az érzés, feszélyezve éreztem magam. Amit pedig mond, a repülőn is miatta éreztem volna azt amit?
- Mi? - kérdezek vissza értetlenül ami végül ahhoz vezet, hogy egymásra bámulunk csak csendben és értetlen. Az egészet csak az szakította meg, hogy a fiú tekintete szigorúbbra váltott és fogta magát és két ujjával megfogta az alsó állkapcsom és lehúzta, hogy kinyissam a szám a másik kezével meg a felső ajkam tolta fel és nagyon elkezdett sasolni valamit, aztán pedig vigyorogva engedett el és lépett egyet hátra.
- Tudtam! Nem hülyültem meg. - Befagytam, ez most.
- Mégis, mit kerestél az én számban? – Kiakadt, nyugodt a hangom egyszerűen nem tudom, hogy most erre hogyan kéne reagálnom? Egy vadidegen srác keres valamit a szádban, megtalálja és örül magának.
- A szagod elárult és a fogaid is. Tűhegyes tépőfogak, akár egy farkasnak. – Nem tudom miről beszélt a fiú én nem éreztem semmit viszont a fogaimat nyelvemmel végigtapogattam ... és igaza volt! Meglepődtem és nem értettem, hogy mitől változtak meg. Hirtelen viszont eltűnt a vidámság az arcáról és felkapta a fejét az út felé.
- Ööö jobb ha most megyünk innen mielőtt még leérne. – És ezzel a lendülettel fogtam meg a kezem és elkezdett futni az úttól elfele, húzva maga után.
- De mégis miért?
- Szeretnéd megmagyarázni, hogy hogyan nem csapott el és nincs rajtad egy karc se?
- ... – jogos volt a kérdés, fel se tűnt igazán, hogy a szitu tényleg furcsa. Eléggé furcsa és csak egyre jobban az lesz.
Nagy kerülőt futottunk, hamar tettünk meg egy elég nagy távot és egyáltalán nem voltam olyan fáradt tőle mint kellett volna. Kilyukadtunk végül az edzőtábornál ami meglepett mert nem gondoltam volna, hogy tudja merre van, én már teljesen elvesztem. De annyira nem is izgatott a dolog mert szívesen követtem, meg nem volt annyira más választásom se mert a kezemet nem engedte el végig.
- Tudod, hogy ki volt az a kocsival egyébként? - nagyon érdekelt, mert hát.. Csak tudja. Remélem.
- Senki igazából, vagy... azt hiszem. Nem igazán ismerem ezt a helyet... mivel én is most érkeztem ide mint te.
- Oh...tényleg.
Basszus ez mekkora égés. Jó azért eléggé más dolgok voltak lefoglalva, na! Ez azért mentség, nem? Hirtelen megijed és lenézve esik le neki is, meg nekem is, hogy még mindig a kezemet szorongatja. Hévvel el is akarja kapni a kezét de ráfogok erősen, hogy ne tudja.
- A-a! Először szépen elmondod, hogy mi ez az egész érzed meg fogas dolog! – Igazából nem tudom, hogy miért hiszem azt, hogy el fog futni de biztos ami biztos!
- Öhh... okés. De nem...nem lehetne, hogy – a feje elkezdett szépen elvörösödni miközben habog.
- Nincs ellenemre, hogy fogod a kezem...de...Zavarba ejtő.
- Na ki beszél. Kettőnk közül te voltál az aki végighúzott az egész erdőn így!
- Az más volt!
- Dehogy volt más!
- És valakiknek már rég aludnia kéne. – Erős, markáns hang szólalt meg a tábor felől mire mindketten arra fordultunk. Alig egy méterre állt tőlünk a csoportfelügyelő. Egyszerűen megszűnt a vita tárgya közöttünk és mindketten magunk mögé rántottuk a kezünk. Lehajtottam a fejem és a lábamat bámultam amivel apró kis köröket kezdtem el rajzolni.
- Bocsánat, máris megyünk. – Lehangoló és tényleg sajnáltam. Nem hittem, hogy ennyire elszaladt az idő.
- Igen, máris a szobánkban vagyunk, elnézést. – sajnálkozott ő is, ám az a része, hogy megy a szobájába ő is akkor meglepődtem picit. Azt tudtam, hogy lesz egy másik egyesület is de valamiért meglep a dolog egy kicsit.
- Nana, kis éjjeli baglyok. Ébernek tűntök nekem nagyon is. Mi lenne, ha a kihágásért máris elkezdhetnétek a büntetést? Gyertek. – Nem igazán volt választási lehetőségünk mint követni és hamar túl lenni rajta, hogy lehessen aludni menni.

Másnap reggel 7:30
Mindenre gondoltam csak arra nem, hogy az egész estét úgy fogom tölteni ahogy. A teremajtó nyílt és értelemszerű volt, hogy az érkezők kerek szemmel fognak bámulni ránk.
- Ez már nem is büntetés... – Fáradt vagyok. És éhes is...
- Egyetértek... – hatalmas gyomorkorgás hangja szűrődött a szavai után ami azért még így is mosolyt csalt az arcomra.
A csoportfelügyelő is megérkezett és csak mosolygott majd megrázta a fejét.
- Nem hittem volna, hogy tényleg végig fogjátok állni az egész éjszakát és tartani is fogjátok azt a zsákot. – Heh... - Jolvan, menjetek, fürödjetek le és egyetek valamit. A reggeli erőnlétet kihagyhatjátok. – Mint egy megváltó ige voltak a szavai. Mindketten elengedtük a zsákokat és lassan, fáradtan cammogtunk ki a teremből. Az ajtó is szépen bezáródott mögöttünk mi meg elkezdtünk vigyorogni.
- Mondtam, hogy nem fog rájönni. – Súgta halkan amit én csak egy jódekéjű mosollyal igazoltam majd megindultunk az ebédlő felé.
- Pff. Még hogy 8 órán keresztül tartani azt a vackot? Heh! - mondja fülig érő vigyorral.
- Na igen. Nem tudom, hogy honnan vette megcsináljuk...
- Én sem Terry, én se! Majd pont mikor fagy nyár közepén! Nem mintha nem tudnám az egész napot végigállni úgy! Bizony bizony van itt erő! - a végére már igen csak hangosan fényezi magát ezért adok egy enyhe maflást neki.
- Persze Sakál, és most buktass le minket a hangoskodásoddal. Szeretnéd, hogy végignézze? Akkor aztán próbálhatod elcsalni! -Bár már oda is értünk közben az ebédlőhöz, nincs az az isten, hogy meghallja.
- Bocsi... – Elég szomorúan adja elő magát, nem tudom eldönteni, hogy most csak viccelődik vagy tényleg komolyan sajnálja. Az ebédlőajtaját pedig nyílt is és mikor a küszöbön átléptem csak egy dolog érdekelt már csak. Az pedig enni mert már igen csak éhes voltam. Kimaradt a vacsora, nem kevés futás is volt és a tatamin aludni meg nem kényelmes. Még jó, hogy ilyen fiatal vagyok így nem fájdult bele a hátam!
Egy jót ettünk és beszélgettünk közben és viccelődtünk, hogy a többiek most ott szenvednek mi meg itt lazítunk. Jól elszórakoztunk egész a délutáni edzésig mert semmi dolgunk nem volt. Nem igazán volt kötöttek a napok. délelőtt egy edzés, délután egy edzés, mindkettő után kaja, a második edzés után fürdés és a többi időben csak azt akarták tudni, hogy hol vagyunk. Ahogy kellett a délutáni edzésen már részt vettünk mindketten és meg kellett mondanom, sokkal jobban élveztem mint ahogy szoktam. Jó volt a társasága Sakálnak és jó volt vele együtt edzeni. De ettől még kimerítőnek kimerítő maradt az edzés. Az edzés után a megmentő vacsi következett a fürdés után. Vacsoránál is jól elröhögcséltünk és megegyeztünk, hogy majd egy kis kocogást ejthetnénk az erdőben megint. Bár leszögezte Sakál, hogy most nem szeretne egy kocsi elől kimenteni. Ez ellen nekem se volt kivetni valóm így csak egy nevetés után helyeseltem. Most is szóltam, ahogy tegnap is, hogy kimegyek kocogni. Persze most jöttek a hülyeségek is a többiektől mert együtt mentem egy fiúval. Teljesen zakkantak voltak. Végül is 7-kor találkoztunk a kapuban és onnan indultunk meg. Úgy terveztük, hogy a földúton végig és a csapáson be az erdőbe. Aztán majd érünk ameddig érünk és félkor elindulunk vissza, hogy ne legyen megint baj belőle. A fél óra nagyon hamar elrepült, bár kocogtunk egész nagy távot tettünk meg és a csapáson már inkább csak sétáltunk és röhögcséltünk. A csapás mentén lévő egyik fánál ültünk le a földre egy kicsit megállni. Innen már úgyis csak visszafele fogunk menni, nem kéne megint úgy elkésni mint tegnap. Viszont most más volt valami. Ideges voltam valami miatt. Hamar előbukkant az ok forrása méghozzá egy vadállat, egy kutya lehetett vagy valami hasonló ami csak úgy átrohant a csapáson mellettünk, ezt pedig egy hatalmas dörrenés követte. Egy puskáé. Viszont nem a vadat találta el hanem egyenes Sakál vállát találta el. A fiú mintha hirtelen nem érzékelte volna, csupán befagyva, merev tekintettel nézett lefelé.
- Büdös dög most nem menekülsz! – Erőteljes, dühös férfi hang követte a lövést. A hang irányába fordultam de még nem láttam, hogy ki a forrása.
- Megmutatom én neked...hogy ki a büdös dög – kaparós, morgó hangon szólalt meg Sakál. A tekintetemet vissza kaptam felé és amit láttam megrémített. Görnyedten állt fel a földről miközben kezdett átváltozni valami...mássá. Megnyúlt és mindenhol a testén barnás szőr nőtt ki, az arca eltorzult és egy kutyáéhoz kezdett el hasonlítani. Rövid idő alatt teljesen más volt az aki mellettem állt mint azelőtt. A szemében is valami ijesztő dolgot láttam. Feszéjező érzés fogott el. Eltűnni mellőle, minél messzebb, minél gyorsabban de visszatartott az, hogy nem akartam, hogy annak a férfinak nekiessen eszét vesztve és megölje.
- FUSSON! - Üvöltöttem el magam miközben felpattantam a földről és a hirtelen felpattanásból még előre léptem egyet. A hátam mögül csak a hörgés hallatszott előre, majd hallottam ahogy lép és a karját mozdítja. Abban a pillanatban meg mertem volna esküdni, hogy még azt is hallottam ahogy a vadász egy gallyra lépett tőlünk alig pár méterre. Vészjósló pillanat és fojtogatóvá vált a levegő is a hosszú pillanatig majd mint aki tudta, hogy mi fog történni, összeszorítottam a fogaim és becsuktam a fájdalomra kész a szememet is. Még egy hosszú másodperc követte az előzőt jellegzetességeivel mielőtt az egész hátamba nyilallt volna bele az elviselhetetlen fájdalom. Hassal a földre estem és éreztem, hogy az oldalamon csurog valami. Sakál eszét vesztve rohant el mellettem és rontott be a fák közé, s eltűnve közöttük. Iszonyúan fájt a hátam. Rosszul voltam és féltem. Nem akartam itt maradni. Tudtam, hogy milyen sors vár a vadászra és ha itt maradok akkor csak meghalok. Minden erőm összeszedtem és a fájdalom ellenére talpra állítottam magamat. Fától fáig, azoknak támaszkodva szenvedtem egyre kijjebb az erdőből. Múltkor, a földúton ilyenkor jött az a kocsis. Most is...most is erre kell hogy járjon. Ha kiérnék az útra...ki kell érnem az úthoz. Segítség kell.
Csak tántorogtam az ismerős emelkedőig. Az egész erdőrész ezen oldalán így nézett ki végig az út mentén. Tudtam, hogy megtaláltam az utat, bármelyik szakasza is legyen most ez. Nehézkesen húztam fel magam a domb tetejéig. Tisztán se láttam már, csak azért voltam biztos az irányban mert még mindig emelkedőnek mentem. Megkönnyebbülést éreztem mikor a következő lépésemkor nem emelkedő volt hanem sík volt. Kiértem az útra végre, kiértem. De alig éreztem, hogy mozgok. Kocsi hangot nem hallottam és úgy éreztem végem a következő pillanatban. Kezemmel megfogtam az arcom és megnyomorgattam majd végighúztam rajta, hogy egy kicsit magamhoz térjek. Ez volt az a tett ami képessé tett arra, hogy halljam a sikító, ismerős duda hangot. Közelről, túl közelről. De már semmi más nem jött át a hang után. Kicsivel később hallottam csak valamit, csengett a fülem és fájt mindenem. Nem értettem, nem is láttam tisztán, hogy kitől, mitől jön a hang.
- Sa...sakál...
Fájdalmasan nyögtem ki mielőtt visszaölelt volna a néma sötét magába. Keresztet vetettem, pontot tettem magamban az életemre és már nem vártam semmit.

Egy évvel később, kórház
Lassan kezdtem ébredezni az ismeretlen helyen. Fejemet jobbra majd balra döntöttem volna de végül csak szememet forgatva néztem körül. Kórházban voltam, ez nem volt kétséges. De nem tudtam, hogy miért vagyok itt. Erős köhögés fogott el amiért szinte letéptem az arcomról a maszkot és hangos, rekedtes krákogásba kezdtem. Hunyorítani kezdtem, fájt a szemem is. Bántotta a fény és olyan érzésem volt mintha az egész testem zsibbadna. Fel akartam ülni de alig pár centit tudtam emelkedni és nem ment tovább. Egy női kéz nehezedett rá a mellkasomra, több tonnásnak éreztem akkor a nyomását és nem bírtam tartani magam és szófogadóan feküdtem vissza az ágyra. Éles volt a hang ahogy a nővér megfordulva kiáltotta, hogy „Doktor!”. Meg akartam kérdezni, hogy mi történt de ki nem jött hang a torkomon csak az a kaparó érzés jött vissza és köhögtetett meg. A nővér csak nyugtatgatott. Csitított, hogy semmi baj nincs és ne próbáljak beszélni vagy mozogni. A doktor is a szobába érkezett eddigre és furcsa érzések keveréke volt az arcán. Egyik a hitetlenkedés a másik az öröm. Másnapra lettem csak annyira jól, hogy felülhessek az ágyon és beszélni is tudjak. Viszont várattak még egy napot azzal, hogy elmondják mi történt velem. De nem ez volt az egyetlen dolog ami zaklatott. Eltörpült apróra mikor nem jutott semmi az eszembe. Se név, se család. Semmi az eddigi évekből, bármennyi is volt eddig.
Mikor végre eljött szerintük is a pillanat, hogy elmeséljék a dolgokat nem tudom, hogy kellett volna magam érezni akkor. Csak az utána lévő üresség volt az ami igazán zaklatott. Azt mondták, hogy a nevem Termina Alusia, úgy 13-15 lehetek, a családom egy bizonyos Joe nagybácsi és, hogy elcsapott egy kocsi egy edzőtábor mellett. Nem tudták, hogy mi okozta a sérülést a hátamon és semmilyen más körülményt sem csupán annyit tudtak mondani amennyit az a férfi mondott aki kihívta a mentőket. Ami csak összekavarta az üres fejemet. Azt mondták, hogy az erdőből csámborogtam ki sérülten és a kocsi elé estem. A férfi rögtön hívta a mentőket miközben próbált hozzám beszélni de én csak annyit nyögtem ki, hogy Sakál. Ezért sokáig azt hitték ez valami becenevem lehet. Az igazi nevemet ettől a Joe nagybácsikámtól tudták meg. Ami igazán, talán ezeken felül legjobban nem akartam elhinni, hogy ez az egész egy éve is megvolt. Volt hirtelen min gondolkodnom még a pár nap alatt amit bent kellett töltenem a kórházban. Ez alatt megismertem a nagybácsikám is, ha tehette minden nap rám nézett míg nem engedtek „haza”. Fura volt. Nem igazán éreztem semmit sem sajátnak sem otthonnak egy jó ideig. Minden ismeretlen volt körülöttem, még a saját tükörképem is ahogy a nevem is olyan volt, mintha nem az enyém lett volna.
De hát, ez volt az enyém és meg kellett szoknom. Bele kellett szoknom újra az életembe.

Szedett és bővített képességleírás:
- szürke farkas/farkasember forma.
- 10 tonnás erő
- Fizikai ellenállás kisebb sebesülések ellen
- Fejlett érzékszervek
- Emberinél sokkal nagyobb gyorsaság

Emberi formában: ereje és gyorsasága megvan de más tulajdonságai nincsenek.
Szürke farkas vagy farkasember formában: érzékszervei is sokkal jobbak ereje és gyorsasága mellett. Átváltozva látása segíti a sötétben, szaglása segítségével akár követni tud valakit(ha a szagnyomok amit hagyott nem régebbi mint 2 nap)

Részleges átváltozás:
- egy-egy érzékszerv
- fogak
- karmok/de ekkor egész karja változik/
- farkas farok megjelenik/frusztrációkor vagy idegességkor fordul elő/

Külső megjelenés farkasember formában: Testmagassága és testének mérete is megnövekszik ilyenkor. Testét teljesen 3-5cm hosszú szürkés-fehéres szőr borítja be, farkas farok jelenik meg mi 1,5m hosszú ebben az állapotban(farkasként és emberként rövidebb), kezei nem de ujjai hosszabbnak hatnak éles, hosszú karmai miatt. A fejen is farkasi jellemzők jelennek meg mint a fülek, arcon is szőr mely rövidebb és lelapuló fekete orr, enyhén megnyúló pofa.

Bővítés elfogadva.

kis keresgetés, kis színezgetés és egy új kép Terry-nek

Elkészültem ismét egy bővítéssel. Most viszont nem Terry elfeledett gyermekkora ami a nagyító alá vettem hanem a családja és a története.
Remélem aki olvassa tetszik majd neki

Íme:

A szüleim

APA, Jonas D. Alusia
Eredeti neve Jonas Drumhold. Az Alusia családnevet akkor vette fel mikor elvállt szüleitől és a saját lábára állt mikor betöltötte a 23-at. Persze eredeti családnevét mint egy középső név ként megtartotta a D formájában de erről nem igazán mesélt senkinek. Tudta, hogy amibe bele akar kezdeni az okozhat gondokat és nem akarta, hogy ez a gond elérhesse szüleit. Megvolt a magához való esze és saját érzései alapján döntött mindig. Nem hagyta, hogy a tömegeszmék bélyegjei befolyásolhassák. Mikor elköltözött otthonról és a névváltása megvolt megalapította a saját szállítmányozási cégét. Fegyverekkel és felszerelésekkel foglalkozott főleg a katonaság számára. De a rendőrségeknek is szállított felszerelést. Elsőnek persze csak kicsiben kellett ezt elkezdenie mivel se neve nem volt se elég nagy nem volt a cég. De sikerre vitte az egészet és 35 éves korára európa szerte fojtatott sikeres üzleteket. Eleinte ezért sokat kellett utaznia és nem csak európában de Amerikába is el-el ért a keze a céggel. Bár nem sok helyen de ahol a törvények engedték ott fegyverboltokat is ellátott. Mire 40 lett már megismerkedett a későbbi feleségével de még csak "jártak". Bár a nőt furcsán titkolózónak és tartózkodónak érezte, tudta, hogy ő vele akar majd megöregedni. Pár év eltelt még és a cég is teljesen stabilan ált a piacon és elhatározta, hogy a nőt magához láncolja. Tudta, hogy most már nem lesz gond a céggel, magát vitte már előre így nem mindig dolgozó apuka lesz stressztől szétfeszítve hanem tud egy jó férj és akár jó apa is lenni.
Nem volt minden egyszerű viszont. A nőt átinvitálta magához és két év után letérdelve előtte megkérte a kezét viszont nem egy örömkönnyekkel áztatott igent kapott a szerelmes Jonas szerelmétől hanem egy félő arcot és egy félelmetes mondatot. Másnak biztos félelmetes lehetett de őt nem érdekelte az elmondott szavak összessége ami a nőt boldogabbá tette akkor ott mint bármilyen értékes tárgy vagy hatalmas vagyon tehetne bárkit a világon. Mikor a nő elmondta titkát és a férfi még mindig kezét kérte igent mondott rá.

Nem is igazán apám volt az érdekes. Ő megcsinálta a szerencséjét és felépítette a céget. Anyám és az a bizonyos titka melyet apu elfogadott az amely különccé tette őt ami érdekessé tette a családomat.

Helen-nek hívták anyámat. Dédnagymamám nevelte fel őt. Mikor hat éves lett ált be ez a helyzet mert Helen-en megjelentek bizonyos jelek. Az apja megpróbálta megölni mikor farkassá változott át. Nem akart senkit sem bántani, kölyökfarkasként próbált elmenekülni, elbújni. Az apja tudta, hogy a saját lányát próbálja megölni de nem érdekelte azért amivé vált már nem tekintette a lányának. Az anyja megpróbálta megvédeni és sikerült is. Helen az anyjától örökölte aki az övétől és így felfelé. A nőnek olyan ereje volt amit nem tudtak mérni. Helen anyja egy ütést mért a férfira rá aki ettől elájult és betört a feje is. A nő rögtön felhívta az nagymamáját, hogy vigye el Helen-t és bújtassa el, vigye el amerikából. Elmondta, hogy mit tett neki és aztán várt. A kábult férfit kivonszolta az emeleti lakás erkélyére és mikor már elvitte a kölyökfarkas formában lévő Helen-t egyszerűen kilökte az erkélyről a férfit, hogy a halálos erejű ütését azzal ahogy a férfit kilöki. Bűnösségét könnyedén bebizonyították és életfogytiglanra ítélték el. Helent dédnagymamája nevelte ezek után. Elvitte őt európába és ott éltek ezek után. Évek teltek el mondhatni nyugodtan ám közel sem hétköznapian. Helennek elmondták, hogy van egy másik része is ami nem ember de ettől még ugyan úgy ember marad és az ő döntése marad, hogy miképp él majd ezzel, hogy lakozik benne egy farkas is melynek alakját fel tudja venni. A család generációk óta ezzel a képességgel jöttek a világra. Mindannyijuk képes volt egy szürke farkas alakját magukra ölteni, azok tulajdonságait birtokolták és erejük limitje is messze magasabban volt mint az embereknek. Míg kicsi volt viszont nem mondott neki el többet ennél. Pedig volt egy másik része is a farkas énjének. Mikor betöltötte a húszat a dédije elmondta neki, hogy a farkas aki benne él kétarcú. Van akit ismer már, képes használni, előhívni azt ám lapul az árnyai között egy másik is.

„A szobában voltunk mikor a dédi odahívott magához, hogy beszélni szeretne velem egy fontos dologról. Olyasmiről mint mikor még kicsi voltam.
- Figyelj kincsem. Emlékszel mikor régen beszéltünk arról, hogy él benned egy farkas? Remek. Ez nem a teljes igazság volt akkor csupán a rövid, számodra emészthetőbb variáció. Persze ez igaz is csupán nem teljes. Nagyon messzire kell vissza mennünk, hogy az elejéről kezdhessük a történetet. A családunkét…

- Generációk óta a nők születnek ezzel a képességgel. Lányuk születik és öröklik az anyjuktól. De nem csak magát a képességet, hogy a farkasok arcát öltsék magukra. Egy farkas költözik beléjük mikor megszületnek. Mikor én megszülettem én belém, mikor a nagymamád megszületett ő belé s mikor anyád akkor benne volt. Mikor te születtél sem volt ez másképpen. Anyádból ki s beléd költözött a farkas.

- A régi mesék, mítoszok szerint él egy Fenrir nevű farkas kinek falkájában erős farkasok élnek s szinte megszámlálhatatlanok. Régen Fenrir egyik farkasa a földre jött le és idelent egy ember testébe bújt el. Ő volt a sok, sok, sokadik dédi. – kacagott egy kicsit – És gyermeket várt. Fenrir farkasa a gyermekbe szorult s míg fejlődött a gyermek örökre megváltoztatott benne valamit. Ez volt az első gyermek a családban aki a farkas erejével született meg s a farkast is önmagában hordozta. Sokáig persze nem volt semmi különös vele ám egyszer felébred a saját farkasa s később a belé költözött farkas is erejét adta neki. Mint egy átok volt a farkason viszont, hogy mikor a nőnek is gyermeke született ismét elhagyta a testet s álomba szenderült. Minden lány mikor betölti a hatot felébred benne a saját farkasa s mikor eléri a húszat a farkas is ébredezni kezd és minél éberebb lesz annál jobban fogja érezni az is aki a börtöne. Mindenkinél más az idő, de években mérve míg a farkas folyton. Újra és újra megpróbál kitörni, börtönének urává válni. Viszont neked erősebbnek kell lenned és megszelídítened, az ő erejét is sajátodként használni. Erősnek kell lenned és maradnod. Nemzedékek óta bár egyre erősebb a farkas s egyre több erejéhez fér hozzá de ezzel egyre erősebbek lettünk mi is. Te is. Szerettem volna ha ezt tudod.


Soknak tűnt amit mondott de mégsem volt az. Bizarr volt de tudtam, éreztem, hogy igaz ezért erős maradtam s mikor a farkas jelenléte egyre nyilvánvalóbb volt és egyre szorongatott is erős maradva a börtönének ura maradtam s ismét behódolva de fel-fel lázadva az erejét is átadta.
Más volt mint a szürke farkas. Nem csak mert másképp néztem ki, más érzés is volt. Sokkalta éreztem a fenevadat, az agressziót, a vérvágyát is. Fekete bundám melynek hasamon volt festve fehérre a színe. Hatalmas voltam farkasként is majd háromszor akkora mint egyébként. Erősebb, gyorsabb, jobbnak éreztem magam de mindig éreztem, hogy rángatja odabent láncait ilyenkor s időről időre nehezebb volt minden.”

Évekkel később ismerkedtek meg. A kérdés mit feltett az anyám apámnak ez volt:
”Képes vagy szeretni akkor is ha azt mondom nem csak ember vagyok, hanem más is? Más ami megölhet akár holnap?”






A börtönbe záródott farkas alakja



Ezt az alakot Terry még nem képes akarata szerint felvenni és alkalom sem volt még mikor megtörtént volna ez.
Ebben a formában az alap farkasformákhoz képest kétszer nagyobb. Némileg gyorsabban mozog és 5 tonnával képes nagyobb erőt kifejteni és némileg szívósabbá is válik a teste de ez is csupán emberi erővel kifejtett ütés/vágásokkal szemben.
Ebben az alakban más is megváltozik. Tudatilag is sokkal közelebb kerül a vadállathoz, a farkashoz és a vérszomjához. A kép beködösül és a vérszomj nagyobb teret kap. Első alkalomnál ez erős lesz de ezt kontrollálható szintre tudja vinni majd gyakorlással de mindig jelen lesz és erősödik ha gyakorta veszi fel ezt az alakot.

( ez a forma képességfejlesztés 2,5 kreditért , maradt 14,5 kredit)

Adat frissítés az elfogadott bővítések alapján. Csak a változásokat jegyzem ki:


Születési helye és idő: 1999 augusztus, Európa (kelet-európa/kárpátok)
Kor: 26
Család: 
          apa: Jonas D(rumhold). Alusia (elhunyt),
          anya: Helen Alusia (elhunyt),
          testvér: Kurama Alusia (nem vér szerinti testvér)(él).


Szedett képességleírás: 
- szürke farkas/farkasember/fenrír forma.
- 10 tonnás erő ( + - függően milyen formában van)
- Fizikai ellenállás kisebb sebesülések ellen (fenrír formában masszívabb mint a többiben)
- Fejlett érzékszervek ( kivétel emberi formában )
- Emberinél sokkal nagyobb gyorsaság

Emberi formában: 
ereje és gyorsasága megvan de más tulajdonságai nincsenek.
Szürke farkas vagy farkasember formában: érzékszervei is sokkal jobbak ereje és gyorsasága mellett. Átváltozva látása segíti a sötétben, szaglása segítségével akár követni tud valakit(ha a szagnyomok amit hagyott nem régebbi mint 2 nap)

Részleges átváltozás: 
- egy-egy érzékszerv
- fogak
- karmok/de ekkor egész karja változik/
- farkas farok megjelenik/frusztrációkor vagy idegességkor fordul elő/

Külső megjelenés farkasember formában:
 Testmagassága és testének mérete is megnövekszik ilyenkor. Testét teljesen 3-5cm hosszú szürkés-fehéres szőr borítja be, farkas farok jelenik meg mi 1,5m hosszú ebben az állapotban(farkasként és emberként rövidebb), kezei nem de ujjai hosszabbnak hatnak éles, hosszú karmai miatt. A fejen is farkasi jellemzők jelennek meg mint a fülek, arcon is szőr mely rövidebb és lelapuló fekete orr, enyhén megnyúló pofa.

Fenrír forma: (1. karakterfejlesztés volt 2,5-ért)
Ebben a formában az alap farkasformához képest kétszer nagyobb. Némileg gyorsabban mozog és 5 tonnával képes nagyobb erőt kifejteni és némileg szívósabbá is válik a teste de ez is csupán emberi erővel kifejtett ütés/vágásokkal szemben. ( szuperhumán, természetfeletti és hasonlatosak kivétel)
Ebben az alakban más is megváltozik. Tudatilag is sokkal közelebb kerül a vadállathoz, a farkashoz és a vérszomjához. A kép beködösül és a vérszomj nagyobb teret kap. Első alkalomnál ez erős lesz.
Ezt kontrollálható szintre tudja vinni majd gyakorlással de mindig jelen lesz és erősödik ha gyakorta veszi fel ezt az alakot.


Kreditek:
  20 szint
    2 tv csatorna

Elköltött kreditek:
  3 többszörösen ellenálló speciális öltözék
  2 lakás
  2,5 karakterfejlesztés

Fennmaradó: 14,5 kredit

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.