Darco fegyverüzlet

A Darco fegyverüzlet, az utóbbi hónapok során itt dolgozott Bishop.

Egy újabb átlagos nap... minden remekül ment, szeretem ha minden nyugis. Este jött a főnök, bezárt, jól esett a vállveregetés. Éppen azon gondolkodtam, hogy a főnök nem bánja az illegális üzleteket sem, biztos azért mert maffia tag. Kiléptem az ajtón.
~ Milyen mocskos és meleg ez a város, kezdem megutálni. Mi a fene ez? lézerek.
Ahogy tudok kivetődök oldalra, és egy kuka vagy más tárgy mögött keresek fedezéket. Ha van nálam fegyver akkor előrántom, és megpróbálok körbenézni. Ha megsérülnék a fedezékben inkább a sebemmel foglalkozom.

Éppen időben sikerül elugranom, a golyók a falba csapódnak, de a hangjukból ítélve, ezek nem rendes lövedékek. Sikerül kiszúrnom három alakot a tetőn.
~ Kik lehetnek? Önjelölt hősök? Államiak? Maffia? Úgy tűnik élve kellek nekik, mit akarhatnak?
Majd hallom, hogy van valaki más is a sikátorban, rögtön oda fordulok, fegyverem rászegezem, de a hátamat biztos helynek támasztom, nehogy hátba lőjenek, vagy sokkoló, vagy ilyesmi.
~ Ez egy vicc? Ez pont az a ruha amit odaát használtunk. De arról senkinek sem beszéltem... a fenébe is!
- Álljon meg! Ki maga? Lássam a kezét! Jöjjön lassan közelebb!
Ha nem úgy tesz ahogy akarom, leadok egy figyelmeztető lövést. Esetleg ha komplikáció akadna, akkor próbálok fedezékbe húzódni, fedező tüzet nyitni, hiszen a társai is itt vannak nyilván.

Az alak nem teszi azt, amit én szeretnék, ezért lövök, ez sem állítja meg, sőt most már ő is lődözni kezd, mire bármit tehetnék a társai máris ideértek. Már csak egy ütést érzek... elkaptak. Lassan felébredek, nincsenek kötelek se bilincs, csak a fegyvereim vannak elrakva.
~ Hol lehetek? Ez egy háztető... Most majd kiderül miért vadásznak rám. Lehet a végén még kellek is nekik... mibe keveredtem már megint. Pedig nem terveztem, hogy ilyen könnyen elkapnak.
- Jobban szeretem a Bishop nevet... és fogalmam sincs, hogy mennyit kerestek. De most megtaláltak... elkaptak, most mi lesz, ha szabad kérdeznem.
Közben ha lehet felállok, leporolom magam, ilyesmik, körbenézek, hátha van valami féle menekülő út is.

Hát nem jött ki túl jól a dolog, jobban kellett volna vigyáznom, ahogy
ezeket ismerem, ellövik a lábam inkább, mint, hogy szökni hagyjanak.
~ Na jó egy előnyöm van, én ismerem az ő taktikájukat, de ők is az enyémet... hmm... nem muszáj úgy játszanom ahogy szoktam, csinálhatnám úgy is, ahogy az itteniek, csak nekem pont szuper-erőm nincs, nem is kell.
Mosolyra húzom a szám, mint aki érti, hogy miről van szó és örül neki.
- Jelentés kell? Hát biztosan nem fognak örülni, annak amit mondani fogok. Ha én innen leugrok tuti valami szuperhős figura elkap vagy ilyesmi, de ha mégsem akkor valami misztikus dolog hoz vissza az életbe. De ha már ilyen rendesek voltak velem, akkor nem szándékom ellenkezni...
~ Végül is ez is lehetne egy alternatíva bele menni a játékba, amolyan kettős ügynök stílusban.
Ezután várok, hogy mi lesz, velük kell mennem vagy ilyesmi, közben azért figyelem, hogy lehetne elszökni.

//Mass Effect 3 )//

~ Huh hát ez nem úgy jött össze, ahogy terveztem, azt hittem valahogy meg tudok lépni... de nem. Minek adom én itt a laza stílust? Mintha nem is magam lennék, valami gond van velem...
Arcom elkomorodik, visszatér a régi hangnemem.
- Semmi szükség azokra a módszerekre. Parancsot kaptam, így már érthető a dolog. Most itt helybe kell jelentenem, vagy máshogy gondolták?
Ezután lesz ami, lesz, követem őket, mert úgy látszik most ez az egyetlen esélyem. Közben azért vizsgálódok, hogyan tudnék megszökni.

~ Haza? El is felejtettem hol van már nekem a haza. Azt hiszem elfelejtettem honnan jöttem... Leigázni? Nem tetszik ez nekem... mégis mit vetnénk be ellenük? Rakétákat, atombombákat? Nevetséges.
Bólintok a nő szavaira, jelezvén, hogy vettem az adást.
~ De mitől lett az élet elviselhetetlen? A dögökből jövő gáz...
Majd úgy éreztem, mintha forró vízzel öntöttek volna le, vagy mint ha meglőttek volna, de ha meglőttek volna tudtam, volna, hogy mit kell tennem, de most. Csak álltam és néztem magam elé egy ideig.
~ Fiam? Nekem van fiam?Ó te jó ég, erre nem állok készen, huh ez váratlanul jött, de hogy? Biztos borzalmas apa vagyok máris, hiszen eltűntem, ez sok, Lizától van gyerekem, hisz nem is orosz nő... a fenébe is, mit számít az, biztos utál...
Majd észbe kapok, és összekapom magam.
- Akkor jó lesz sietni, így most már érthető a helyzet.