Sarah Spirit

Név: Sarah Spirit
Egyéb név(i): Alkotó
Faj: mutáns
Nem:nő
Jellem: semleges
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: USA, LosAngeles, 1996
Kor: 26
Család: nincs
Foglalkozás: festő, testfestő, tetováló, airbrusher
Testmagassága: 170
Testsúlya: 58
Szeme színe: barna
Haja színe: vörösesbarna
Bőre színe: fehér
Különleges ismertetőjel: változó, gyakori a testfestés
Repülési sebesség: 100 km/h- amennyiben életre hívja szárnyait
Egészségi állapot/ betegségek:Egészséges mind testileg, mind szellemileg

Életrajza:
Kellemes ez a teázás doktor Roberts.. ó.. bocsáss meg.. egészen megszoktam, hogy így nevezzelek.. Végső soron te voltál az orvosom, míg örökbe nem fogadtál. Sosem lehetek elég hálás azért, amit értem tettél.
Megmentettél.. új erőt adtál a folytatáshoz. Te és a festészet.

Nem emlékszem túl sokra a baleset előtti időkből.
Volt anyám, apám és volt egy öcsém, ám arcuk már csupán fényképekről rémlik.
Az utolsó emlékek, melyek örökre tudatomba égtek, a sikítás, a borzalmas csattanás, ahogy a kamion darabokra törte a kocsit és a fájdalom.. a mindent elemésztő fájdalom.. s nem maradt más, csupán fehér, mindent elnyelő végtelen köd.
Alig voltam hét éves..
A kamionos, azt mondták, elaludt a volánnál, három évet rabolt el az életemből, és összetörte a vágyaimat. Szétzúzta azt a biztonságos világot, melyre gyerekként szükségem lett volna.
Három évet.. elrabolt tőlem..
De ezt te is tudod…
Ennyi ideig feküdtem kómában. Így visszagondolva fogalmam sincs, miért nem kapcsolták le a gépeket. Árva voltam, rokonok nélkül. Talán nem volt szívük véget vetni egy kislány törékeny életének.. Talán, mint a hősi halottak utolsó testvérénél, mint a család utolsó gyermekét meg akartak menteni.. vagy talán.. valahol.. még most is él egy rokonom, ki túl gyáva ahhoz, hogy beismerje e kapcsolatot.
Köt az orvosi titoktartás még most is, igaz? Pedig örültem volna, ha megtudom az okát…

A kóma furcsa állapot. Mindenkinél más és más. Rejtély, hogy egyesek miért nem ébrednek fel soha, s rejtély, hogy a tudat hová távozik..
Én jól emlékszem, miként lebegtem a semmiben magányosan, s félve. Vágytam a szüleimre.. vágytam bárkire, aki megvigasztal, átölel..
Úgy hiszem, ekkor kezdődött…
Lassan álmokból s vágyakból egy egész világot szőttem magam köré. Boldogságot.. családot.. szerelmet. E három év alatt egy egész életet éltem meg..
Lehetetlen? Képtelenség? Nos.. valahol talán valóban az, mégis valóságos.

Álmaimban lassan felnőttem. Talán ez lehetett az oka, hogy a nagy szerelemről szőtt képeim, már nem egy kislány rózsaszín vágyálmai voltak.
Egyetemista voltam. Éltem a gondtalan életem, mikor egy nap betértem az egyetemhez közeli kis étterembe, mely ott állt a sarkon. Nem volt különösebben szép délután, noha sütött a nap, sem pedig különleges, míg meg nem láttam őt, a különös, hatalmas síküveg kirakaton át.
Magas volt.. afféle szőke herceg. Tudtam, a tanulás mellett dolgozik az étteremben. Úgy tűnt, élvezi az ablakon át beömlő napfényt, míg a diákáradat egy pillanatnyi szünetet engedélyez számára.
Ott és akkor gyúlt bennem az a különös szikra, mely nem eresztett, mígnem betértem az étterembe, hogy megismerkedjek Philip-pel.
Önzetlen és kedves fiú volt, és gyakorta tettünk hatalmas sétákat a városban, illetve a városi parkokban. Végül szerelmünk elmélyült, s két év múlva összeházasodtunk. Szép szertartás volt. Örömmel gondoltam vissza rá, álombeli életem során, még ha most, ébren csupán káprázatnak is tartod, nekem sokat jelent.
Meghívtunk minden diáktársat, még az évfolyam fekete bárányai is eljöttek..
Ott volt a srác, akinek zöld szeme olyan megkapó volt, modora azonban különösen nyers, katonás, és az apjánál dolgozva hotdogot árult, mikor épp nem az orosz cserediákkal kakaskodott.
Őszintén szólva talán jobb lett volna, ha ők ketten nem jelennek meg. Még a szertartás alatt is egymást figyelték, kutatva minden gyanús jelet, melyre méltó válaszként csak az ütésváltás lehetett elfogadható.
Már találkozásuk első pillanatától utálták egymást, s ezt a gyűlöletet még inkább elmélyítette, hogy az orosz egyszer a wc-ben kitört verekedés során eltörte a srác karját, mely sosem gyógyult meg teljesen.
Ott volt azonban az a szűkszavú fiú is, a Bibliát szorongatva, kivel egyszer a Central Park környékén botlottunk egymásba, a szakadó esőben, s egyszem esernyője alá húzódtunk be kettesben, mígnem elértük a kávézót. Kellemes délutánt töltöttünk akkor együtt, s nem zavart különös vallásossága. Elvállalta hogy a tanunk lesz az esküvőn, miként a barátnőm is vállalta, hogy minden vagánysága ellenére, a motorját és puskáját hátrahagyva koszorúslány ruhát ölt..

Így kezdődött hát az álombeli felnőtt élet, majd hasonlóan folytatódott...
Lassan megöregedtem én is, majd unokáim között, békében haltam meg.
Tudom hát, mit jelent az öregség nem múló gyengesége.. a lassú vándorlás az enyészet felé.

A kórteremben ekkor vijjogtak fel a gépek. Testem görcsösen feszült meg, szemem pedig kinyílt, s végre az igazi valóságra ébredtem.
Álmaimban meg kellett halnom, hogy ismét élhessek. Talán így van ez a valóságban is.. El kellett engednem az illúziókat, ám nyomtalanul nem múltak.
Vénasszonyként egy gyermek testében ébredtem..
Új esély, új élet, talán így gondolnák sokan.. Ám ebben az életben nem volt köszönet.
Lábaim, noha külsőre nem volt bajuk, nem engedelmeskedtek akaratomnak. Halott, megingathatatlan kőként feküdtek az ágyon, börtönre ítélve legyengült testemet, melynek e mozgás szükséges lett volna. Mozogni akartam.. futni és élni, ám ez nem adatott meg nekem.
Ekkor kezdtem festeni. Kezdetben csupán unaloműző volt az egyhangú, szürke falak közt.. később, ahogy múlt az idő, a kiutat jelentette.. egy világot, mely csak az enyém, s ahol a valóság már mit sem számít.
Te voltál, aki foglalkozni kezdtél velem ekkor, s noha már akkor is deresedett az üstököd, soha nem felejtem el a szemeidben égő fiatalos jókedvet.
Próbáltad visszahozni az életkedvem, épp, mint én a tiédet most, s a festményeket látva úgy hitted, célt érsz. Sajnálom, hogy te már nem vagy képes festeni.. Azt sem tudom, a szavaim eljutnak-e még hozzád. Csak ülsz, merengve, mintha a valóság már nem létezne számodra.. Hol máshol jársz? Nem felelsz? Nem.. nem vártam.. de szomorú vagyok.

Egyszer azt mondtad, minden festmény, minden alkotás egy másik valóság…
Minden ecsetvonás egy új világot nyit meg…
Sokáig nem értettem a szavaid, két év múltán azonban valami megváltozott. Ecsetkezelésem rengeteget javult, mióta festeni kezdtem, ám most hirtelenjében sokkal életszerűbbek lettek a képeim.
Emlékszem, egyszer egy önarcképet festettem.. Egy képet magamról, ahogyan zöld fák alatt, ó mennyire vágytam erre, festek..
Már lassan elkészültem a képpel.. a paletta egyik színén dolgoztam még, mikor ecsetem a vásznon valami puhába futott bele. Nem értettem, mi lehet, így kíváncsian húztam vissza, és ahogy az ecset távolodott, ragadósan követte a festék is. Jóval több, mint amit a festményhez használtam. Ekkor döbbentem rá, hogy valóban egy másik valóságot teremtek..
Ez a felfedezés erőt adott. Új célt, s lábaim is lassan engedelmeskedni kezdtek.
Ahogy múlt az idő, ismét megtanultam járni, s különös erőmet is fejlesztettem. A valóság számtalan síkja összemosódott. Már mit sem számított, mi a valódi, hiszen minden ecsetvonással valóságot teremthettem.. egyetlen korlát volt, amin képtelen voltam átlépni.. alkotásaim nem válhattak el teljesen a vászontól, bárhogyan is igyekeztem, s voltak dolgok, amik soha nem keltek életre..
Figyellek téged, ahogy lassan eltűnsz e világból. Figyellek, s tudom, mennyire hiányozni fogsz. Enyhíthetetlen szomorúság fogja kísérteni a lépteimet, s hiába csodás képességem, nem foglak tudni visszahozni.. Egyetlen mosolyod, egyetlen bölcsességed sem, apám.
Ez pedig mély sebet ejt a szívemen..
Hogy honnan tudom? Megpróbáltam.. igen.. jól hallod.. á.. nem is hallod.. már nem figyelsz rám. A kor súlya rád nehezedik, s mással nem tudsz törődni.. Sajnálom.. sajnálom, hogy képtelen vagy kilépni saját bűvkörödből.. elhiszed, hogy ennek így kell lennie.. hogy ez a valóság, s áthághatatlan korlátokat emelsz..

Hol is tartottam? Ó.. igen... megpróbáltam.
Miután felszínre bukkant különleges adottságom, megpróbáltam megfesteni a szüleimet.. Rengeteg reménnyel kezdtem alkotni, ám féltem, hogy nem sikerül.. s a félelem beigazolódott.. Szép kép lett.. de semmi több. Nem telt meg élettel...

Ezért tudom, hogy téged is végképp elveszítelek..
Csak a festményeim felett van hatalmam.. más világokat nem uralhatok.. így csupán itt ülök, remélve, szavaim még meghallod, s miközben lassan meghalsz, még érzed, mennyire szerettelek...apám.


Kiegészítés:

Ismét itt vagyok, ismét neked szólnak gondolataim, oly rég eltávozott apám.
A világ nagyokat változik, s változom én is. Bölcs útmutatásod nélkül néha csak sodródva, néha teljesen elmerülve az életben.
Van, hogy úgy érzem, elhagy az erőm: az alkotói válságok követik termékeny korszakaimat: így esem a kétségbeesésbe, mely oly furcsa férfiak karjaiba sodor. Nem tetszenének neked. Nem jó emberek.
Mégis érzek bennük valami sötét, szilaj erőt, s ettől az adrenalin felszökik a véremben, és élvezem saját megnőtt hatalmam.
Nem, én sem vagyok jó kislány.
A hétköznapokon ülök az újjáépített stúdiómban, s végzem a művészek munkáját, tervezek, alkotok, és többé teszem a vendégeimet, ám ha a bolt bezár, magamra maradok, s keresni kezdem a lehetőségeket a többi valóság meglelésére.
Nem ámítom magam hiábavaló ábrándokkal. Sem téged, sem szüleim nem fogom megtalálni, míg nem ismerem teljesen a világok titkait. Néha zavart látok az arcokon. Olyan, mintha az arctalan tömegből egynéhányan az elmúlt évek során egy egészen más életet is megéltek volna.. Én nem emlékszem ilyesmire. Kezdetben egyszerre érdekelt és aggasztott a dolog, hiszen annyira hasonlított arra, amit gyerekként, a kómában éltem át, de vendégeim beszámolói sosem említettek öntudatlanságot. Csak töredékek voltak, egy olyan valóságról, ami meg sem történt. Bár itt lennél.. talán elmondhatnád, hogyan lehet egyszerre ennyieknek közös rémálma, egy háborúban tobzódó világról.
S ha már háború és szenvedés...
A Báró még ma is életem része, de a kezdeti lelkesedést lassan felemésztette a hiábavalóság. Érzem az erejét. Tudom, hogy többet tud, mint ami látszik, de nem mutatja meg nekem, ami dühössé és kiszámíthatatlanná tesz. Van hogy otthagyom őt és a srácot, akit visel, és van, hogy meglepő időpontban felbukkanok, mintha semmi nem történt volna.
Jó lenne most a bölcsességed, amivel előcsalogattad gyermekszívem apró titkait is. Ha előcsalhatnám a tudását, többé már talán nem is lenne rá szükségem.
Talán.
Talán még nagyobb szükség lenne az útmutatására.
Most búcsúzom apám. Pihenj, s egyszer majd újra találkozunk.


Képességei:

-festészet:
Képességének lényege, hogy azokat a dolgokat, melyeket lefest /rajzol, legyen a "vászon" bármilyen felület, és az eszköz, mellyel teszi, bármi, életre képes hívni.
Az életre hívott dolgok nagysága nem lehet nagyobb a valódi alkotásnál, míg kidolgozottságuk függvényében nől az erejük.
Ezek az valósággá tett dolgok természetesen elpusztíthatóak, minden rongáló hatás, mely az eredeti képet éri, hat az életre hívott képre is. Ha megsemmisül a keret, vagy az alkotás kb 80%-a, egyszerűen semmivé lesz.
Ez áll magára az életre hívott képre is, tehát a hatások oda-vissza hatnak, mi több, ha egyszerre szenved sérülést az alap kép, és az élő, úgy kétszeresen szenvedik el a sebzést.
A tűz, a festékoldó, néhány festéktípus esetén akár a víz is képes teljesen elpusztítani.

Képtelen olyan dolog megalkotására, amihez nem ért, amit nem volt módja tanulmányozni.

Jelen pillanatban legfeljebb egy óráig képes életre hívni a megalkotott dolgokat, legfeljebb hármat, s azok nem válhatnak el a festménytől, legalább egy apró szálnak kötnie kell őket a képhez, s ha ez a szál valami folytán elszakad, az életre hívott kép megsemmisül, ám az alkotás természetesen sértetlen marad.
Ha kihasználja az erejét, s egyszerre megidézi a három képet, három óráig képtelen új képet előhívni, pihennie kell, s ha erre nincs módja, úgy öt órára lesz megfosztva képességétől.
Ha egy-egy órát pihen az idézések között, ez nem sújtja.
Amennyiben az egy óra letelik, úgy az életre hívott képek automatikusan visszaolvadnak a festménybe.
Képtelen életet lehelni a képeibe, legyenek látszólag bármennyire is élők, így kutyát, macskát, vagy egyéb teremtményt nem képes alkotni, csupán élettelen dolgokat.


Jelenleg van egy pár szárny festve a hátára, mellyel képes akár 100 km/h-ás repülésre, valamint kezén acélkarmok mintázata látható, cipőjének talpán pedig absztrakt módon megalkotott görkorcsolya képe.


Szakértelmei:
művészetek, grafika, számítógépes grafika, festés, testfestés, tetoválás, airbrush, biológia,

Megjegyzések:
Kiválló a memóriája.
Noha a valóság, a való világ és maga a létezés nem jelent számára túl sokat,hisz a halált is egyfajta más valóságnak tekinti, meglepően szelíd odafigyeléssel kezeli a beteg, vagy mozgásukban korlátozott embereket, kiváltképp a gyerekeket.
Mindazokra azonban, kik őrült módjára száguldoznak az utakon, netán kamiont vezetnek, sötét dühvel tekint.
Előfordul, hogy összetéveszt embereket azokkal, akiket a kóma alatt álmodott.
Személyisége dinamikusan változó, nem ritkán érzelmi kitörésekkel, depresszióval.

Ismét elfogadva!

Adatlap:

Név:Sarah Spirit
Lakás/Létesítmény: egy lakás SoHo-ban, ahol egy kis tetováló szalon és egy két kocsis garázs is ki van alakítva
NJK: -
Foglalkozás: festő, testfestő, tetováló, alias kereskedő, néha elvállal egy-egy airbrush munkát, vagy reklámanyag készítést
Munkahely: saját szalonja
Pénz: 12000$
Bevétel/hó: +1000$
Eszközök: ecset, festékek, tetoválótűk,..
Felszerelés/fegyverek:
-mobil
-

Mutáns szint:

Vállalat:-
Szövetség:-
Törzshely, ahol megtalálható: a szalon
Ismertebb szövetséges:War, Báró
Ismertebb ellenség:-

Felhasznált kreditek: 2
Fennmaradó kreditek:2

Eredeti üzenetek: 83

Sarah gazdagodott egy mentorral, egy Sötét istennővel, Lamashtu-val osztja meg éppen a testét, így lényegében a nő avatárja lett.
Ez némi előnnyel is jár, kapott 1 tonnás erőt a lány, amíg Lamashtu megszállva tartja nem öregszik egy percet sem, és a képessége is erősödött.
3 órára képes 5 dolgot előhívni, a megfestett dolgok 3x olyan nagyok vagy kisebbek lehetnek, mint korábban, illetve fele olyan részletesnek kell lenniük a korábbi maximum erősséghez.
Mindez csak addig érvényes, amíg Lamashtu megszállva tartja a nőt, a kapcsolat hátránya, hogy a sötét istennő bármikor át tudja venni a lány teste és elméje felett az irányítást, ha akarja.

A Művésznő szintet is lépett a kaland alatt, 2. szintre , ami 2 kreditet jelent a drágának

S ha már egy vérmes Hölggyel kötött szövetség miatt a Hölgy megdobta az erőszintjét, Sarah maga is fejlődik:
2,5 kreditért fejleszteném első ízben a képességét.

Fejlesztési koncepció:
Az eddigi élettelen rajzok egyfajta élettel telnek meg, nem érik el a valódi élet csodáját, kidolgozottságuktól függően felismerhető marad a rajzosságuk, egy kishíján élethű képért akár hónapokig kell dolgozni, de képessé válnak önálló mozgásra, parancs teljesítésre, elszakadhatnak a vászontól, és bizonyos mértékű információt is képesek felvenni, tárolni, valamint képesek némi növekedésre és méretcsökkenésre, ellapulásra: a növekedés körülbelül 1,5- 3 -szoros.
Így rajzolt kutyák, macskák és egyebek is alkothatóak, madarak esetén a repülési sebességük nem több, mint a viselt szárny képessége.

Amennyiben nem szakadnak el a vászontól, hanem megtartják azt a vékony kapcsolatot, amire eddig szükség volt, a kapcsolaton keresztül közvetlen kommunikáció valósulhat meg, a rajzok szemén át Sarah láthatja mi történik ha legalább a vászonnal vagy a szállal kapcsolatban áll, amennyiben saját szemeit lehunyja, illetve a kapcsolaton keresztül rezgésekkel is kommunikálhatnak, amit a finom művészujjak képesek leolvasni, és nem igénylik a vakságot a környezetére.

Ha elváltak, de értékes infóra tettek szert, Sarah ha közvetlen kapcsolatba lép velük, kirajzoltathatja betűkkel vagy képekkel az infót, illetve erre a kirajzoltatásra képes a távolból is, ha kapcsolatban áll a képpel, vagy előre rögzítetten parancsot kaptak. Ezen esetekben az eredeti kép egyszerűen a saját anyagára bomlik, és képekre vagy betűkre fut szét, az ábra megsemmisül vele.

Ha az életre hívott képek kapcsolatban maradnak Sarah- val közvetlen akaratátvitelen keresztül irányíthatóak, ha nem, akkor a parancsot teljesítik, vagy mint eddig, élettelen funkcióikat töltik be.

A levált képek sérülése nem érinti a vásznat, csak az alkotást és viszont, ha leválnak és megsemmisülnek, a vásznon sem marad nyomuk, ha sérülten visszatérnek, javíthatóak.


Gyors összegzés:
Felhasznált kreditek: 4,5
Fennmaradó kreditek:1,5


Kérnék némi véleményezést hogy mehet-e és miként, vagy van-e extra költség, mert komplex egy koncepció ez

A bővítés kicsit erősre sikerült, de elég hangulatos, meg aztán megszállt valami sötét banya, úgyhogy legyen, engedélyezem, majd a következő fejlesztésnél kicsit kevesebbet fejlessz!

Köszi Tao

A születésnapi "akció" keretében 1,5 kredit jutalmat kapsz.