Haward Maximoff

Haward Maximoff

Név: Haward Maximoff
Mutáns név: Még nem használ
Kor: 17 év
Nem: Fiú
Magasság: 172 cm
Súly: 70 kg
Faj: Mutáns
Család: Anya: Lorna Maximoff/Polaris (él)
Apa: Albert Schrutz/Liquid (él)
Nagyapa: Erik Lensherr/Magneto (él)
Nagybátyja: Pietro Maximoff/Higanyszál (él)
Nagynénje: Wanda Maximoff/Skarlát Boszorkány (él)
Unokatestvér: Victoria Miller (él)
Oldal: Gonosz, a nagyapja oldalán áll
Születési hely, idő: 2029. november 27. - Vadföld
Jellem: okos, jól bánik a szavakkal, barátságos típus, imádja a családját, különösen a nagyapját, mivel anyja gyerekkorában rengeteget mesélt róla neki, elszánt, kifinomult, úri modora van, kitartó, hűséges a barátaihoz és a családtagjaihoz, kissé makacs, viszont egyben roppant türelmes típus, akit nehéz kihozni a sodrából, csak egyetlen dolgot nem tűr meg: ha valaki a családját veszi a szájára
Bőre színe: Fehér
Szeme színe: Zöld
Haja színe: Barna

Előtörténet:

Történetünk főhőse a Mutáns Vírus elszabadítója, a királyi Magneto unokája, Haward Maximoff. A kisgyermek a Magnus ház palotájában, a Vadföldön látta meg a napvilágot. Egy igazi királyi család gyermekeként született. Édesapja, a folyadékmanipuláló mutáns, Albert és szerető édesanyja, a fémmozgató Lorna fiaként fogant meg. Szülei nagy odaadással nevelték, hogy tökéletesen beleilljen ebbe a családba. Már az első lépéseinél megfigyelhették, hogy fiuk jó úton halad e felé a cél felé. A kis Haward rendkívül gyorsan tanult, persze ez nem a mutáns kilétének volt köszönhető, csupán rendkívül okos volt a korosztályában. Az egész család nagyon szerette őt, ő pedig viszonozta ezt. Nagyapja is rendkívül sokat foglalkozott vele, hogy olyan gyermekké váljon, akire az egész mutáns faj büszke lehet. Folyamatosan arra tanították, hogy a mutánsok a Föld igazi lakói, az emberek, akiket ők mellesleg csak Homo Sapiens-nek hívtak, csupán bitorlók, kik hatalomra vágynak. Az oktatása részét képezte az is, hogy megtanítsák neki, hogy nem kell félnie hamarosan jelentkező képességeitől, mert ez teszi őket különlegessé. Ettől lesznek uralkodók. Természetes út afelé, hogy elfoglalják az őket illető trónt a ranglétrán, melyben magasan felül állnak majd az embereken. Gyakran elvitték őt képzésekre, már fiatal korában, hogy a tanulás mellett hamar megismerhesse a képességeit, hisz eszerint rendesen tudják majd őt fejleszteni a későbbiekben. Ezen együtt töltött idő alatt különleges kötelék alakult ki az akkor még kisfiú Haward és nagyapja között. Nagyon szerették egymást, Magnus pedig úgy törődött vele, mintha a saját fia volna. Jóllehet ez annak is betudható, hogy Magneto a kis Haward szüleivel is nagyon jó viszonyt ápolt, hisz Lorna az ő lánya és Albertet is meglepően kedvelte. A sok foglalkozásnak köszönhetően a kisfiú egyre fogékonyabb lett, egyre jobban megismerte a családfát, a mutáció mibenlétét és azt, hogy az emberek csupán csak a mutánsokra növő paraziták, kik ha nem fogadják el sorsukat, s lépnek közéjük, hát el kell, hogy pusztuljanak, a társadalom fejlődésének érdekében. Ahogy telt-múlt az idő Haward cseperedett és egyre jobban fejlődött is. Már nem az a totyogó kisfiú volt, hisz azóta már több, mint egy évtized eltelt. Ahogy lassan a pubertás korba lépett, a szervezetében lévő X-Gén aktiválódott. Ez pontosan 15 éves korában következett be. Épp egy képzésen volt, hogy felfedjék milyen mutáns képessége lesz és hogyan hívják azt elő, hogy a fiú végre megtapasztalhassa, mire is képes egy mutáns. Mint mindig, most is megpróbálták a legvalószínűbb dolgot: a fémek és a folyadékok manipulálását. Ám ennek hogyan kérdésére érkezett a meglepő válasz. Haward megváltoztatta a fémek halmazállapotát és ily módon volt képes azt manipulálni. Képes volt mozgatni, hogy aztán egy tárgyat bevonva vele, ismét megszilárdítsa azt. Bár erre csak később derült fény, hisz ilyen fiatalon még nem volt a képessége ilyen erősségű. Ott még csak megolvasztotta a fémeket és rövid távon mozgatta. Ahogy azonban egyre több foglalkozáson vett részt, ez a tudása is fejlődött. Egy évvel később már hosszabb távolságról volt képes mozgatni, s olvasztani az anyagot. Újabb egy év elteltével immáron képessé vált megszilárdítani a fémet. Mivel már könnyedén tudta mozgatni a folyadék állapotú fémeket, könnyen be is tudott vonni vele bizonyos tárgyakat, hogy aztán megszilárdítsa. A Testériség hatalmas lehetőségeket fedezett fel az akkorra 17 évessé vált Hawardban, így továbbra is jár képzésekre, hogy még jobb lehessen, hisz ezzel tökéletes fegyvereket lehet képes megalkotni és harcokban sem utolsó. Kiváló tagját képezheti így a Mutáns Testvériségnek. Szüleivel és nagyapjával való viszonyát az idő vasfoga nem kezdte ki, de ez cseppet sem volt meglepő. Míg Haward kisebb volt, az anyja is rengeteget mesélt neki nagyapjáról, így Haward azóta is csodálja és mélyen tiszteli az egész családját és büszke, hogy ilyen körülmények között nevelkedhetett. Ennek köszönhető talán kifinomult, úri modora és az, hogy milyen jól bánik a szavakkal. Megesküdött magának, hogy családja védelmében bármit képes bevetni, még akár önmagát is feláldozza. Haward roppant büszke a családfára, különösen nagyapjára, aki még egy olyan módszert is kifejlesztett, mely az embereket is mutánssá teszi, azonban nem tetszik neki, hogy ezt a hálátlan Homo Sapiensek lázadásokkal és egy háborút szító mozgalommal viszonozzák, hisz ezt a harcot úgy sem nyerhetnék meg. Ezért kész ellenlépéseket tenni azért, hogy végleg eltöröljék a még megmaradt, küzdő, ellenséges erőket a Földről, hogy ezzel a bolygó a mutáns béke időit élhesse. Ám ehhez még hátra van a nagy csata. Végtelennek tűnő háború idejét élik és ő semmiképp sem akar kimaradni.

Képességei: Képes a fémet folyadék halmazállapotúvá változtatni és ily módon mozgatni. Ezt az anyagot képes ráhelyezni élő emberekre vagy akár más tárgyakra. Miután bevonta a felületet a fémmel, képes azt megszilárdítani is, így ereje akár fegyveralkotáshoz is tökéletes. Ha például embereken használja, képes őket fém szoborrá változtatni vagy csak csupán megolvasztani fegyvereiket. A megolvasztott fémet hosszabb távon is képes mozgatni, ám annak manipulálása kimerül abban, hogy megváltoztatja a halmazállapotát. Formázni is csak úgy tudja, hogy rávonja valamire a folyadékot, így a fém felveszi annak alakját és lehetővé tudja tenni, hogy az így is szilárduljon meg. Egyelőre csak az alap fémeket képes így irányítani, plusz a nemesfémeket, de persze a képességeinek vannak határai, hisz az alap fémekből csak maximum 10 kilót képes így manipulálni, míg például az aranyból, ezüstből csak maximum 3 kilogrammot tud mozgatni. Az egyéb különlegességek, mint adamantium, verbánium túl nehezek számára, így azokat nem képes megváltoztatni. Minden mást megmozgat a korlátain belül, 20 méteres sugarú körben.

Elfogadva és akkor be is írlak Victoria-hoz, mint családtag.

Köszönöm!

A képességed fejlődött, már képes vagy tárgyak nélkül is alakítgatni a dolgokon, úgy formázni őket, ahogyan szeretnéd.
Az egyszerű fémeket 30 kg súlyig, míg a nemesfémeket 10kg súlyig. Már sokkal rutinosabban megy, mint korábban és a távolság is 50 méterre nőtt.
Az adamantiummal és verbániummal még mindig nem boldogul, de meg tudja már mondani a fémről teljesen biztosan, hogy az az érzés alapján.

Kétely...
Haward Maximoff bővítés

Lassan mozgattam a kis fém golyót a kezem körül. Újabban az lett a mániám, hogy ezzel szórakozok, de eléggé megnyugtat, szóval végül is, miért ne? Meg aztán... segít a merengésben is. Mert hogy már vagy több, mint egy éve ezt csinálom. Nem csinálok mást, csak merengek. Töprengek azon, ami történt, és azokon, amik nem történtek. Már a napját sem tudom pontosan, mikor is volt, hogy utoljára megbízatást kaptam nagyapától. Persze megértem, hogy mostanában eléggé elfoglalt. Egy komplett birodalmat próbál egyben tartani, arról nem is beszélve, mennyi őrültség történt a közelmúltban. Sok minden változott, a világ pedig csak őrültebbé vált. Főleg, ha csak a Jövő Gyermekeit vesszük alapul. De akkor is olyan érzésem van, mintha egyszerűen már nem is lennék Maximoff. Vagy legalábbis mintha már nem bízna meg bennem úgy, mint azelőtt. Ráadásul az sem segít, hogy minél többet agyalok mindezen, meg gondolok vissza a korábbiakra, annál több kétely merül fel bennem. Mármint ez nem igaz, nagyapában eddig sem kételkedtem, miért most kezdeném el? Talán mert már hónapok óta gyakorlatilag semmilyen feladatot nem bízott rám, mondván, hogy inkább gyakoroljak tovább, mert az önképzés sosem árt? Jó vicc. Az egyetlen érdemleges küldetés is már jó rég volt, még ha arra azt mondták is, hogy szép eredmény volt. De annak már tényleg több, mint egy éve. Azóta gyakorlatilag semmi említhető megbízatást nem kaptam, hacsak nem számítjuk azt az ominózus családi vacsorát, amit én jobbnak tekintek nem számolni. Mondjuk úgy, hogy a megismerkedésem Pietro lányával nem volt a legsikeresebb, talán ha tudtam volna, hogy családtag, de így ... na jó, hagyjuk.
Ezen kívül pedig nem volt más, mint a megbízatás, miszerint az Új Parlamentből raboljam el az Embertelenek királynőjét. Azt hittem, azzal a sikeres küldetéssel már eleget bizonyítottam a nagy Magneto számára, hogy megbízhat az unokájában, és számíthat rám. De akkor úgy látszik, tévedtem. Úgy látszik, nem volt elegendő szembeszállnom a lázadók csapatával, beleértve Victoria-t is, aki persze túl makacs volt ahhoz, hogy tágítson onnan. Az ostoba! Ha megteszi, meg se kellett volna sérülnie, és így még én éreztem rosszul magam. De csak mert nem akartam bántani. Legalábbis őt nem. Plusz azóta is eszembe jut az, amit aznap mondott, mielőtt eltűntünk volna a halkirálynővel: "Ha nem rólad lenne szó, már bilincsbe verve feküdnél a földön. Ne élj vissza a helyzettel, hogy nem akarlak bántani. Reméltem, hogy rávehetlek, hogy segíts megfékezni nagyapát. Nem akarjuk megölni, én nem akarom, ahogyan anya és Pietro sem." Az ostoba lázadásuk nyilván annyira elvette az eszüket, hogy már képtelenek józanul gondolkodni, és tisztán látni. Mégis egy dolog nem hagy nyugodni,,, hogy tényleg nem bántott. Pedig megtehette volna, hiszen nála volt a pajzsa. Az az átkozott pajzs! Azóta sem bírok vele. Hiába a sok edzés, a tanulás, hogyan irányítsam az erőmet, egyszerűen nem bírok a verbánium anyagával. Szóval könnyedén elintézhetett volna, de mégsem tette. Tudtam róluk, hogy bolondok, de mi vezérelhette őt? Miben hihet annyira, amiért képes volt ilyen sebeket okozni saját magának? Mert határozottan megúszhatta volna, ha nem akar annyira szabadulni a béklyóiból.
Bár már arra is gondoltam, hogy nagyapa talán pont emiatt nem akar újra terepre küldeni. Valaki mesélhetett neki a Victoria dologról, és arról, hogy aznap nem csak magam elé vontam fel a fém falat, de elé is, hogy védjem őt a tűzvonaltól? Például Emily simán képes ilyesmire. A telepatikus képességeivel meg nem lehet nehéz belém látnia annyira, hogy rájöjjön, milyen kétségeim támadtak. Tőle kitelik, hogy elmondja ezeket nagyapának. Meg aztán elrejteni sem tudnám előle a gondolataimat, hiszen ő a legerősebb telepata, akit valaha ismertem. Ha valamit meg akar tudni, azt úgyis kiolvassa az agyamból, ha akarom, ha nem. Szóval kár is próbálkoznom. Helyette inkább abba kellene hagynom az ehhez hasonló gondolatokat. Egyrészt nem vezetnek semmire, másrészt pedig tényleg csak megőrjítenek a kételyek hosszú távon. Bíznom kell nagyapában, és abban, hogy tudja, mit tesz. Márpedig ez halálbiztos, hisz mindennek oka van, amit tesz. Okkal küldött tavaly engem a lázadók királynője után, okkal tart maga mellett, és foglalkozik annyit velem, és a képzésemmel. Csak türelemmel kell lennem, tudom.
A golyót megállítom a levegőben, amely lassan újra folyékony halmazállapotot vesz fel, és formálódni kezd. Egy tőr alakját öltve repítem a fal felé. A fegyverré vált golyó közben újra szilárd formát felvéve fúródik a falba, mire én felállok, és idegesen kezdek járkálni a szobámban fel-alá. Beleuntam az edzésekbe, beleuntam a várakozásba. Már éppen elég sok idő telt el, és ha nagyapa nem mondja el, mi a helyzet, hát beszélek vele én. Éppen elég volt nekem az, hogy nem küldött el a legutóbbi feladatra, pedig hallottam valami lényről és a kiszabadításáról. Szóval, biztosan lesz magyarázata, de azt hiszem, akkor legalább megérdemlem, hogy a szemembe mondja.
- Haward, valamit... - a szobámból kilépve kis híján anyámat lököm fel, aki láthatóan éppen befelé tartott hozzám, és most meglepetten néz rám, de én csak egy bocsánatkérő pillantás erejéig torpantam meg, amíg a vállára tettem a kezem, hogy ne lökjem fel ténylegesen, aztán már haladtam is tovább, most már inkább dühösen, mint bizonytalanul, kérdésekkel gyötörve. Még mielőtt elindulnék, látom, ahogy anyám a szobámba pillant, és meglátja a falba szúródott tőrt, mire én ellépve tőle csak felemelem a kezem, és hosszú léptekkel megindulok, hogy megkeressem nagyapámat, és beszéljek vele, miközben a szobámban a tőr újra folyékony fémmé válik, és lassan csordogálva lefolyt a falról, amibe én repítettem, mint a kételyem megnyilvánulásának szívébe.

Remek bővítés, elfogadva. Menj jelentkezni a kalandra.

Bro: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2201-guyana-del-amerika#40067 - itt kezdtem a karakternek.