Ellenőrzőkapuk

A SHIELD negyed határainál levő kapuk, mindenki, aki be akar lépni a negyedbe, annak valamelyiken kell áthaladnia.

//Előzmény Madisonsquare//

Sokáig tartott míg megérkeztem Chelsea-be, de közben sok hasznos dolgot meg tanultam. Vettem egy újságot is, így mikor egy kicsit megpihentem egy padon, bele olvasgattam a hírekbe. Úgy nézki, hogy ez a világ az én világomnak egy teljesen eltérő hasonmása. Persze itt sincs minden rendben, de a helyzet fényévekkel jobb mint az enyémben. Talán jobban is jártam hogy ide kerültem, de mindennek ellenére vissza kell valahogy kerülnöm a saját helyemre, elvégre én nem ide tartozom. A technológia is fejlettebbnek tűnik, mint az én világomban bár nem sokkal, de még is igen csak nagy meglepetésekben lehet részem úgyhogy nem árt ha kerülöm az összetűzéseket. Ahogy olvasgattam az újságot egyre jobb ötletnek tűnt a Shieldhez menni segítségért. Bár csak külsőleg, de úgy tűnt, hogy jól működik ez a szervezet. Persze ettől függetlenül lehetséges, hogy olyan romlott ez is mint a mieink voltak. Végül aztán eljutottam Chelsea-be és miután kértem egy kis útba igazítást, hamarosan a Shield negyedébe is megérkeztem. Azonban itt már akadályba ütköztem. Egy ellenőrző kapun kellett áthaladnom, hogy bejuthassak. Azonban semmilyen iratom vagy hasonlóm nem volt. Végül úgy döntöttem, hogy talán ha elmagyarázom mi a helyzet, akkor ha bilincsben is de bevisznek és odabent talán lesz valaki aki segít. Lilian szerint Miller az igazgatói irodában lesz, szóval a lényeg az, hogy oda eljussak valahogy. Odamentem az őrökhöz, majd a közelebbiket megszólítottam.
- Helló. Itt lehet bejutni a Shield negyedébe?

A hely védett, ez nem kétséges. Viszont az, hogy ilyen nyilvánvaló, az már aggodalomra ad okot. Az ilyen helyeken a látható biztonsági rendszernél álltalábban sokkal erősebb az ami nem látható. És ha már ez is ilyen erős, akkor amit nem lehet látni az már biztos komoly veszélyt rejt. A fegyverektől annyira nagyon nem tartok, bár ha túl sokan tüzelnek egyszerre rám, azt talán már a páncélzatom se fogja kibírni. Az őr, ahogy sejtettem, az iratokat kéri, ami persze nekem nem volt, az igazat meg nem mondhatom el, mivel én magam se tudom az igazat. Vagy talán részben még is?
- Nincsenek nálam iratok. A helyzet az, hogy én magam se tudom, hogy kerültem ide. Csak annyit tudok, hogy mi a nevem, és hogy beszélnem kell Jonathan Millerrel. – Reménykedem benne, hogy ezt elfogadják és kísérettel, de beengednek, bár elégé kis esélyt láttok rá.
~Lehet egyszerűbb lenne ha a régi módszerrel csinálnám. Megölnék pár naponta néhány ártatlant és közben üzeneteket hagynék Millernek, hogy előjöjjön az elefántcsont tornyából. Bár ez az új Miller úgy tűnik, nem igazán értékelné ezt a módszert, és így hogy Sam nincs itt… számomra se igazán vonzó lehetőség. Beugrálni se tudnék csak úgy. Ahogy elnézem az egyetlen lehetőségem az, ha itt beengednek.

Az őr próbál elküldeni egy másik szervezethez, amiről szintén olvastam és ha nem ismertem volna személyesen is Millert legalább is odaát, akkor itt el is váltak volna az útjaink. De sajnálatos módon ne így történt.
- Látom nem érti. Nekem beszélnem KELL Jonathan Millerrel. – A kell szót erőteljesen mondtam, hogy megértse nem csak egy autogramért jöttem. - Nem azért mert ő itt a nagyfőnök. Nem is azért mert tagja ennek a szervezetnek vagy bármi hasonló miatt, hanem csak is azért mert őt ismerem és csak ő segíthet jelenleg. Szóval sajnálom, de addig nem távozom, amíg nem beszélhetek vele, csak is azután és ha ő személyesen küld el. – Közben felkészültem, hogy a nagyobb veszély legapróbb jelére is páncélmódba váltsak. Nehogy lelőjenek itt rendbontásért. Bár egyenlőre, ahogy olvastam itt nem olyan szigorúak mint nálunk, de azért a régóta kialakult reflexet elég nehéz visszafojtani.

Egyre nagyobb a gond és valószínűleg nem fognak beengedni, de hova máshová mehetnék. Iratok nélkül amúgy se jutnék túl messzire, csak ha ismét az Alvilágban keresnék munkát, ebből pedig most ki akarok lépni. Na de talán még meg is tudnám oldani, hogy megéljek, de a rendszer hibás. Egyenlőre nem nagy a hiba, de akár egy hiba is végzetes lehet, tekintve hogy több ezer nanit van az agyamba is. Valamelyik ott rosszul kezd el működni és nekem végem, vagy ami még rosszabb, ismét bekattanok. Persze mehettem volna az AIMville-be is, de még mindig nem éreztem biztonságosnak kormányszervezetekre támaszkodni. Mi van ha itt is kevésbé ismert még a nanotechnika és megpróbálnak kísérletezni rajtam úgy mint régen. Ezt nem kockáztathatom meg.
- Nem akarok nagy feltűnést kelteni és önökkel se akarok összetűzésbe kerülni, de ha most elmegyek anélkül, hogy beszéltem volna Jonathannal, akkor emberek hallhatnak meg. Vállalni fogja a felelőséget? Persze senki se fogja magát hibáztatni, de képes lesz élni azzal a tudattal, hogy ha elvezette volna azt az idegent, akár fegyveres kísérettel is, az igazgatóhoz, akkor megmenthette volna azoknak az ártatlanoknak az életét. Beszélnem kell vele, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet. Nem érdekel, ha utána letartóztatnak.

Gyorsan körbevettek és nagyobb tűzerejű fegyvereket is készenlétbe helyeztek. Némelyik már akár gondot is okozhat, ha harcra kerül a sor. Mindenesetre ezt próbáltam elkerülni, de sajnos el nem mehettem.
- Nem akarom sem magukat sem bárki mást bántani, de nem távozhatok, amíg nem beszéltem Jonathan Millerrel… – Közben felemeltem a kezem. Egy kicsit bátor lépés és talán nem kéne ezt a kártyát kijátszani, de talán így megértik, hogy nem a helyi hatóságok hatáskörében vagyok. - … Nem tudom, hogy az itteni hatóságok milyenek… - A testem csupasz részein (pl fej és kézfejek) lehetett látni ahogy az ezüstös szín szépen lassan elterjedt, bár ha a veszély legapróbb jelét is észleltem, akkor azonnal felgyorsítom a folyamatot a megszokott gyorsaságára. - … De ahonnét jövök ott az ilyen esetekkel a Shieldhez hasonló katonai szervezetek foglalkoznak. Tudom hogy önök csak a munkájukat végzik és ha lenne más megoldás elmennék és nem keverném a bajt, de sajnálatos módon muszáj beszélnem Jonathan Millerrel. – A kezem továbbra is a magasban van és amennyiben senki nem támad rám, akkor a páncélt vissza ki is kapcsolom, hasonló lassúsággal mint ahogy bekapcsoltam.