Re: Veszélyterem

by **Danny Long** Kedd 06 Nov. 2012, 19:53

Így, hogy több figyelem jut a feladatra sokkal könnyebben megy. Elsőre sikerül is összehoznom a megfelelő méretet és anyagot. Haladásomat Gunny is észreveszi, és egy dicsérettel jutalmazza is. Egy mosollyal így szólok:
- Köszönöm. Egyébként szólíts Tonynak!
Fura érzés tegezni egy tanárt, de ő kérte. Az elismerés okozta pozitív érzések remélhetőleg tovább fogják javítani a teljesítményemet. Elkezdem az illúzió második részét is felépíteni. Először a szín jön. Ugyanazt a kéket használom, mint akkor, amikor szabad szemmel csináltam. Valószínűleg ez nem fog nehézséget okozni, úgyhogy ennél a lépésnél még nem ellenőrzöm, hogy hogy sikerült. A minta megalkotása már nehezebb lesz. Először megelégszem egy sárga folttal a törölköző közepén, és ezt igyekszem egy kicsit napocskaszerűbbé alakítani utána. Ha ez megvan, már felteszem rá a szájat és a szemüveget is, mielőtt ellenőrizném.

by **Amelia Stone** Kedd 06 Nov. 2012, 22:31

Újabb boldogsághormonokat váltott ki belőlem az a tény, hogy sikerült valamelyest elkülönítenem ebben az alakban a különböző szagokat. Még szerencsére épp időben, mer kicsit később már lehet, hogy belefájdult volna a fejem a dologba. Az egyetlen, nem odaillő, illat amit megéreztem az cseppet sem olyan volt, mint amire vártam. Első reakcióm erre pedig egy tüsszentés volt, hisz a csípős és zavaró illat ezt váltotta ki belőlem. Azt viszont sikerült kiköböznöm, hogy valami citrusféleség lehetett. Igaz, hogy ez így számomra elég nagy kategóriát jelent, hisz nem vagyok valami nagy növényevő fajta. Viszont csupán ezért nem adhatom fel a dolgot, így igyekeztem a lehető legtöbb figyelemmel erre a szagra koncentrálni, hogy pontosan be tudjam határolni, hogy mi is lehet pontosan.

by **Cardas** Szer. 07 Nov. 2012, 02:28

Hát ez még gyakorolnom kell, úgy tűnik. Pozitív érzelmek nélkül sokkal nehezebb ugyanazt elérni, amit már kétszer is sikerült. Úgy döntök, még jobban bekeményítek, és azért is meg fogom csinálni. Ekkor azonban Gunny mellettem terem, amit csak akkor veszek észre, mikor megszólal, ugyanis a szememet szorosan csukva tartottam eddig. Figyelmesen végighallgatom a mondandóját, hiszen ő tudja a legjobban, mi is jó nekem, és valóban, úgy érzem, mintha az életenergiámból valamennyit, de csak egy keveset, lecsapoltak volna, lehet túlságosan megerőltettem magam a próbálkozásban, nem vagyok hozzászokva ilyen mértékű megterheléshez. Lehet, túl sokat akartam elérni. Azonban Gunny dicséretének hála visszanyerem azt.
- Köszönöm Gunny, ö, tanárnő - mondom a biztatásra, bár a megszólítással még mindig bizonytalan vagyok. Egy picit forgatom a fejemben a feladatot, amit most adott nekem. Ez biztos nehezebb, mint pozitív érzelmekkel dolgozni. Viszont nem lehetetlen. - Értem - mondom, és már hozzá is látok.
Valami rossz emlék. Ja, ezt nem lesz nehéz. Mondjuk, mikor anyával ideköltöztünk az Államokba Angliából, és apu nem jött velünk. Az akkor nagyon rosszul esett. Igen, ezt könnyű felidézni. Ha jól számolom, hamarosan jó hideg lesz, mert az előhozott érzelem is erős, plusz még a ruha is rásegít. És most mihez kezdjek, hogyan varázsoljak ebből most meleget? Nem gondolhatok jó dologra, mert akkor már eltérnék a feladattól. Talán, ha az emlékből származó haragot használnám fel... de az sem jó, mert az szintúgy a feladat ellen szól, mivel pont a negatív érzelmek ellen gyakorolunk, hogy azok igénybevételét elkerüljük. Tanácstalanul üldögélek, és megpróbálok valamit kiötölni, de sietnem kell, mert ha továbbra is így hűtöm a levegőt, azzal a többieket megzavarhatom esetleg a saját feladatuk végzésében. Viszont szólni sem akarok még a tanárnőnek, mert magam akarom megoldani a problémát.

by **Sarah** Szer. 07 Nov. 2012, 06:12

Egy jó darabig némán ügyködöm a célom elérése érdekében, fantáziálok, ügyködök, egészen addig, amíg erősebbé nem válik bennem a kíváncsiság, hogy sikerült-e már valamiféle eredményt elérni... Minek hála egy nagyon picit kinyitom a szemeimet és óvatosan arra a bizonyos nevén amúgy meg nem nevezett személyre tekintek, csak hogy tudjam, hogy sikerült-e bármit is tennem, vagy sem, a válasz pedig meglepő módon egy igen, úgy néz ki, hogy sikerült felkeltenem a figyelmét, legalább is azt hiszem, mivel legutoljára még nem így állt. Lehunyom a szemeimet, ismét, és azon kezdek el agyalni, hogy mit csináljak... Azt szeretném, ha ide jönne, de vajon képes vagyok ilyesmire? Vagy csak fel tudom kelteni a figyelmét, és idővel ez is megtörténik magától? Ki kell próbálnom. Ismét a fantáziámhoz nyúlok, elképzelem, ahogyan az a valami, amivel egy picit korábban körbeöleltem sűrűbbé válik, egészen füstszerűvé, s olyan mértékben körbeveszi, hogy szinte ki sem látszik belőle, igaz, ez nem biztos, hogy elég, főleg, hogy egy pillanatra meg is ijedek egy tüsszentésnek hála, de nem halok bele eredményként, ugye... A lényeg, hogy a fantázia módszerrel próbálkozok újra, plusz ha szükséges, akkor egy kevés erőlködéssel, bár nem hiszem, hogy arra szükség lesz, legalább is remélem, hogy nem, mert eddig eléggé simán mentek a dolgok.

by **Árny** Szer. 07 Nov. 2012, 06:27

A meglehetősen fájdalmas változás után az első probléma, amivel szembe találom magamat, ahogyan sejtettem, a talpra állás, amivel viszont most eléggé gyorsan sikerül megküzdeni, valószínűleg azért, mert nem az oldalamon fekszem, így pedig csak egy kis bűvészkedés, hogy olyan pozícióba helyezzem a kezemet, hogy azon meg tudjak rendesen támaszkodni. Ezután a következő gond, a megállás, ami megint csak bűvészkedéssel jár, de valahogy képes vagyok ezt is megoldani, majd pedig a kezemet a súlyra téve megpróbálom megemelni azt, azonban nem történik semmi, meg se moccan, ez az eredmény pedig valahogyan nem lep meg... Egy darabig a súly tetején tartom a kezem, csak amíg gondolkodom, közben pedig az egyik karmommal óvatosan kocogtatom, csak mert ha gondolkodom akkor muszáj vagyok valamit csinálni közben, valami olyasmit, ami amúgy nem feltétlenül csatlakozik, hozzá, mármint a gondolkodáshoz, bár sokaknak van ilyen, néhányan például ha gondolkodnak, akkor kényszeresen oldalra döntik a fejüket, de ez most nem lényeges, ki kell találnom, hogy miként akarom megemelni ezt... Ehhez pedig talán tényleg sikerült is kitalálnom valamit. Leveszem róla a kezemet, eléggé gyorsan, hogy ismét támaszkodni tudjak rajta, majd pedig kezdetnek megpróbálom egyszerűen lassan felemelni a földtől, kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e megállni, csak mert eddig egyáltalán nem tudtam ilyenkor, akárhogy erőlködtem túlzottan nehéz volt a karom, ha most működik... Az egy eléggé pozitív tényező, ha nem akkor sincs probléma. Mindenesetre is valahogy úgy érzem, hogy az egészhez egy eléggé stabil állásra lesz szükség, hogy nem kelljen azon idegeskednem, hogy most ha megemelem a súlyt, akkor azzal borulok-e vagy sem.

by **Reptile** Szer. 07 Nov. 2012, 06:38

Nem nehéz ismét " életre hívnom " az erőmnek azt a bizonyos fokát, amit egy kicsit korábban sikerült, tudom, hogy mibe kell kapaszkodnom, úgymond, hogy miféle érzést kell piszkálni ahhoz, hogy működjön, bár megvallom őszintén, hogy annyira nem egyszerű, de mint mondtam, nem is nehéz egyben, még jó, hogy a harcművészeteknek hála eléggé sokat éreztem már és tudom, hogy mit keressek, de talán csak ennyi a szerencsém... Most viszont ismételten, tulajdonképpen mondhatni, hogy látok mindenkit, csukott szemekkel és azt is érzékelem, hogy mindenki továbbra is ugyan abban az állapotban van, nem jelentenek veszélyt, nem akarnak támadni, én pedig boldog lennék ezzel az eredménnyel, de a hatás... Túl sok, valahogy le kell csökkentenem, hogy csak a körülöttem lévő néhány személyre tudjak vele összpontosítani... De miként is tudnám én ezt megcsinálni?... Hmm, eszembe jut egy rádió, aztán pedig egy hangfal, olyan dolgok, melyeken lehet állítani az erősséget, s talán a jelenlegi helyzetemben nálam is ez lehet a kulcs a sikerhez, legalább is látok benne lehetőséget, így megpróbálom azt az érzést, egy amolyan rádiós alapon, úgymond, gyengébbé tenni, ez alatt pedig azt értem, hogy lecsökkenteni a közvetlen közelemre, tulajdonképpen úgy kezelve, vagy úgy elképzelve a dolgot, mintha ténylegesen egy rádiót állítgatnék, mindehhez pedig erős koncentráció párosul... Ezért is nem veszek észre az érzékelt dolgokon kívül semmit a többiekből, még csak eltorzult hangokat se hallok, vagy amit valahogyan mégis, az sem igazán jut el a tudatomig.

by **Thorhalla** Szer. 07 Nov. 2012, 09:47

A csoport: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:30
Éva próbálkozik, amikor kézbe veszi a tárgyat és úgy koncentrál sikerül neki, de amikor kinyitja a szemét és azzal foglalkozik, hogy sikerült-e a tárgy visszaesik a kezébe.
Alicia tovább koncentrál és végül érzi is szinte a változást, ahogyan néhány pillanatra már-már egyé válik a maggal és új életet ad neki. Egy aprócska rügy jelent meg a magon, ahogyan elkezdett nőni. De mindez olyan nagy koncentrációt igényelt a lány részéről, hogy szinte teljesen kimerült és szinte biztos benne, hogy ma már semmit sem lesz képes csinálni a képességével.
Tony is tovább próbálkozik, azonban kezdi érezni, hogy egy-egy kisebb bűvésztrükk az már rutinosan ment neki, de ez így most már kezdett kissé fárasztó lenni és egyre nehezebben boldogult a feladatával, amit ennek ellenére lassan, de biztosan sikerült megcsinálnia. Csak érzi, hogy lassanként eléri a jelenlegi erejének határát.
Becca tovább folytatta a szimatolást, most már érezhette, hogy némi izzadtság is kezdett bezavarni neki, ahogyan többen kezdenek kimerülni a képesség használat alatt, de felhasználva a kellemes emlékeket sikerült tovább szűkítenie a kört és rákoncentrálni arra az egyre, ami őt érdekelte. A többi lassan elnyomódott mellette és végre megérezte, hogy határozottan édeskés illata van ennek a valaminek, azon felül, hogy kissé kellemetlen még finomnak is lehetett volna mondani.
Aaron is próbálkozott az emlék valóban szomorú és fájdalmas volt, és még dühös is volt. Amint ezek eszébe jutottak érezte, hogy elsőként némileg hűlni kezdett körülötte a levegő, de amikor magába nézett, hogy miként kéne, akkor érezte meg. A harag, düh is kellően erős volt, ami szinte lángokkal mardosta az ember lelkét ez volt az, amit megtalált és amit felhasználhatott, ott volt benne végig, csak korábban nem kereste eléggé.
Csilla esetében úgy tűnt, hogy az illető nem látja őt, el volt rejtve. Mivel többször elnézett arra, amerre a lány volt, de konkrétan egyszer sem rá, csak el, mintha keresne valamit. Ahogyan Csilla erősen kezdett koncentrálni, láthatta a másik zavarát, vívódását, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Néhányszor, mintha bizonytalanul indult volna felé, de egyelőre nem tette meg.
Úgy pusztán a megállás nem igen ment, ahogyan Matt szerette volna, a tárgy fülének megfogásával viszont stabilabban tudott volna állni, ami így most nehéz volt, mert a karja húzta felfelé. Ha nem kapaszkodik meg a tárgyban, nem lesz stabil állása, máshogyan nem tudta megoldani.
Mikor Lex eltért a kellemes gondolatoktól és másfelé kezdett kalandozni a gondolata az eddigi eredménye hirtelen hullott szét és nemhogy a négyest nem érezte, de már senkit sem. Jelenleg ismét teljesen passzív volt a képessége.

by **Eva Carter** Szer. 07 Nov. 2012, 13:34

Nem tudom miért, de a dolog csak addig működöt, mig a figyelmem a lebegő tárgyra fokuszálódott, és ez által a tárgy vissza hullott a tenyerembe. Ettől kicsit csalódót vagyok, de hamar túl kell lépnem a dolgon. Szóval akkor most megint neki futok a témának, és ezuttal, nem nyitom ki a szememet. Talán az elöbb is ez volt a probléma, és talán sikerül. Nos, akkor lássuk a medvét. Most végig csukot szemmel csinálom, és talán most is sikerűl a dolog, ezuttal talán még valami mást is ki a karok probálni, mondjuk hogy egyik kezemből a másikba helyezem, de úgy hogy lebegjen a tárgy. Most is becsukom a szememet, és el engedem magamat, és talán meg tőrténik ami az elöbb, csak a tárgy le esése nélkül. És ha ez esetleg meg van, akkor talán jöhet a hely cserélős része is, hacsak a dolog közben nem-e esik le a földre. Ha ez is sikerűlne, talán én helyezem a földre a fém tárgyat, és esetleg megint neki fognék a földről való fel emelés című tőrténetnek.

by **Danny Long** Szer. 07 Nov. 2012, 18:17

Kezdek eléggé kimerülni, de úgy érzem, hogy jól haladok. Kezd már elég nehézkesen menni, de már csak nagyon kevés van hátra. Lassan, koncentráltan építem az illúziót. Már elvileg a nap is megvan, most jön a mosolygó száj, és a napszemüveg. Mikor úgy érzem, hogy kész vagyok, leveszem a szememről a kendőt. Persze csak az egyik kezemet használhatom, mert a másikkal tartanom kell a "törölközőt". Kicsit aggódom, mert érzem, hogy ha nem sikerült, már nem lesz erőm újrakezdeni. Amikor végre megvizsgálhatom a művemet, meglepődve látom, hogy szinte tökéletes. Megvárom, hogy Gunny is lássa a végeredményt, aztán megszüntetem az illúziót. Nem volt egyszerű a feladat, ki is fárasztott rendesen, de nagyon örülök, hogy végül sikerült. Remélem, most már nem kell mást csinálnom az óra végéig, mert van egy olyan érzésem, hogy még a legegyszerűbb trükkjeimet sem tudnám végrehajtani, amíg nem pihenek egy kicsit.

by **Reptile** Szer. 07 Nov. 2012, 20:36

]Amint áttérek másfajta gondolatokra, hogy azokkal próbáljam kontrollálni a képességemet, az egész szertefoszlik, nem érzek senkit és semmit... Kár, akkor ez így viszont nem fog működni, tehát végi az alap módszerhez, bár nem gondoltam igazából, hogy ennyire el fog kalandozni a fantáziám, mivel végül is csak egy rádió féleségre gondoltam, arra sem igazán sokat, de na, az emberek főleg a sikertelenségből tanulnak, negatívan felfogni pedig nem szabad, hiszen mindenképpen csak építő jellege lehet, feltételezem... Nos, visszatérek az előző szép emlékhez, de csak egy kis ideig, mert igazából tudok annál jobbat, a legnagyobb eddig aratott győzelmem, az érzés, amikor felfogtam, hogy nyertem... Hmm, igen, biztos lenne olyan dolog az életemben, ami ennél sokkal jobban feldob, de azt még nem éltem meg, pedig lenne tippem, hogy mi, vagy mik lennének azok. Miután ez megvan, ismételten megkeresem azt az érzést, majd pedig ha ez megvan, avagy sikerül visszaállítanom az előző állapotot, akkor megpróbálom más módon megközelíteni ezt a távcsökkentést... Avagy ezúttal is megpróbálom csökkenteni, ugyan úgy mint ezelőtt, de ezúttal a koncentráció mellett csakis ezt az egyetlen emléket és a hozzá párosodó érzést tartom a fejemben, másnak nincs helye.

by **Sarah** Csüt. 08 Nov. 2012, 06:12

Többször is " kilesek " a.... Célpontra, kíváncsiságból, hogy működik-e és igazából úgy tűnik, hogy igen, mert többször is ide pillant de... Nem tudja, hogy mit csináljon? Hmm... Talán nem lát és azért nincs még itt, végül is semmi sem jelzi, hogy most ebbe a burokba ami körülvesz, mennyire is lehet belátni odakintről. Most már nyitva hagyom a szemeimet, hiszen minden megvan, ami a sikerhez kellhet, megvan az érzés, megvannak a kellemes gondolatok és én pedig látni szeretném az eredményeket, amiket esetleg sikerül elérnem. Megpróbálom megragadni azt az érzést, amit a képességem generál, amit sikerült megtalálnom ugyebár, és megpróbálom egy kissé jobban megerősíteni, feltornázni valahogyan, mert lehet, hogy ez a fantáziálós módszer nem pont a legjobb ahhoz, hogy sikerülhessen a feladatom, igaz ez majd kiderül, mert lehet hogy most hagyom el ezzel a jó ösvényt, de ha nincs különösebb dolog, ami meggátol benne, akkor úgyis vissza fogok tudni térni rá, legalább is remélem. Bár természetes lenne, de jelenleg a többiekre még így sem terelődik rá a figyelmem, egyszerűen túlzottan lefoglal most ez, szeretnék túl lenni rajta és valami hozzám képest komolyabb eredményt produkálni.

by **Teddy** Csüt. 08 Nov. 2012, 06:29

Úgy néz ki, hogy sikerült valami eléggé jót előkotorni az emlékeim közül, bár ez nem lep meg, hiszen ezt én is tudom, csak egy nagyon kevés ideig nem voltam benne biztos, de megvan, ahogyan a koncentráció is nem is kicsi, csak a növénynek szentelem a figyelmemet, még csak a padlót sem látom, mint "hátteret", pedig magára a magra lefele nézek, ahogyan pedig ebben az állapotban vagyok, hirtelen... Történik, pár furcsa dolog. Néhány pillanatra szabályosan úgy érzem, mintha egy lennék magával a növénnyel, vagy legalább is valami hasonló, nem egészen annyira erős, meg nem is pont ugyan az, de akármennyire is furcsa és kevés ideig tart, mégis képes vagyok megmondani, hogy ez mi volt mert... Mert valahogy tudom. nem tudom hogy miért de tudom... Talán azért, mert rövidsége ellenére eléggé tiszta érzés volt, ami pedig ezt követi... Ahogyan rátekintek a növényre, elégedettnek érzem magam, van rajta egy rügy és nem vagyok benne biztos, hogy teljes mértékben sikerült azt elérnem, amit szerettem volna, de nekem ez is megfelel, így is szokatlanul sokat próbálkoztam, illetve nem, ez tipikusan az-az óra, amin csinálok is valamit, ennek köszönhetően pedig azt hiszem, hogy mára már nem igazán kell majd használnom a képességemet, mert valószínűleg csak fölöslegesen erőltetném, szóval úgy vélem, hogy legközelebb egy kiadós alvás után fogom csak használni újra, most pedig... Nos, úgy érzem, hogy ennek fényében már nincs több dolgom, így hátra dőlök, elfekszek a padlón és lehunyt szemekkel várok, pihenek és még csak most tűnik fel, hogy mennyire fáj a fejem, megint.

by **Árny** Csüt. 08 Nov. 2012, 06:42

Nos, pontosan úgy van, mint ahogyan tartottam tőle, nem vagyok képes megállni úgy, hogy nem teszem le a kezemet és nem támaszkodom rá, vagyis de, képes vagyok rá, csak egyszerűen nem stabilan, így rövid időn belül valószínűleg ismételten a padlón fogok kikötni, így hát inkább vissza teszem a súlyra és megkapaszkodok abban, mert úgy pedig eléggé könnyű a dolog, bár ha még mindig nem bírom megtartani magam, akkor nem tudom, hogy miként tudnék eredményeket elérni, mert ez esetben ennek a tárgynak a megemelése valahogy... Na nem lényeg, még mindig pozitívnak kéne maradni, valószínűleg csak rontom a magam eredményét azzal, hogy előhozom a dolgok negatív oldalát is, bár mondjuk ez a szokásom, hiszen eléggé... Realista vagyok, az életem része, hogy minden jónak van valami rossz oldala is, igaz hol nagyobb, hol kisebb, na meg persze azért jó, vannak olyan dolgok, amiknek nincs rossz oldala, legalább is számomra, mint amikor az utolsó percekben sikerült kosarat dobnom és nyert a csapat, filmbe illő jelenet volt, utána pedig tulajdonképpen minden csak felfelé ívelt, igaz, ez még a régi suliban volt, de amúgy meg azt hiszem, hogy ez eléggé megszabta azt, hogy miként álljak a dolgokhoz és az emberek társaságától, szóval eléggé pozitív emlék és szívesen átélném még egyszer... Régi szép idők. Mindenesetre is most megpróbálom ismételten megemelni a súlyt, nem látom lehetetlennek azt, hogy megemeljem, csak meg kell találnom a megfelelő módszert rá.

by **Thorhalla** Csüt. 08 Nov. 2012, 10:58

A csoport: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:35
Tony remekül végrehajtotta a feladatát, amit kellett és Gunny is odament, hogy ellenőrizze.
- Ügyes, szép munka – dicsértem meg a fiút. – Akkor most lazíts egy kicsit, minden bizonnyal eléggé kifáradtál.
Éva is koncentrált és sikerült neki áthelyezni a tárgyat az egyik kezéből a másikba. Amint ez sikerült Gunny lépett oda hozzá és egy másik tárgyat adott oda, egy kockát, műanyagból, legalább is tapintásra az volt.
- Van benne fém, nagyon kevés – mondtam. – Ezt próbáld meg lebegtetni, hasonló képen, szép emlékekre koncentrálsz és úgy.
Alicia munkájához is odaérkezik a tanár és elveszi a földről a magot.
- Lenyűgöző – mondta. – Ez egy legalább húsz éve halott mag. Te is pihenj most már.
Lex újra nekiállt annak, hogy a képességét próbálja előtérbe helyezni, az sikerült is neki, legalább is addig, hogy ismét megvolt a négy személy, akiket kellett keresnie és újra csak őket érzi. Így most állhat neki annak, hogy az egyes személyekre rátérjen.
Csilla bármennyire is igyekszik egyelőre semmivel sem jutott előrébb, de legalább megtalálta újra azt az érzést, amit keresett.
Matt próbálkozik megemelni a dolgot, ismételten a kellemes emlékre próbál koncentrálni, megemelni ugyan nem sikerül neki, de megmozdul a tárgy, nem a magasba, hanem a földön csúszik el egy kicsit, úgy alig egy centit, de már ez is haladás.
- Csak óvatosan Matt – hallhatta a hangomat. – Ha túl nehéz szólj és kapsz egy kicsivel könnyebbet, a saját egészségedet ne kockáztasd.
A többiek ugyanott tartanak, mint előzőleg.

by **Eva Carter** Csüt. 08 Nov. 2012, 15:23

Meglep hogy sikerült a tervem, de ez amolyan kellemes meglepetés volt a számomra. Ekkor Gunny jön hozzám, és egy műanyag kockát, helyez a kezembe, és csak ennyitmond. - Van benne fém, csak nagyon kevés. – Mondta nekem. – Ezt próbáld meg lebegtetni, hasonló képen, szép emlékekre koncent-rálsz és úgy. - Nos meg kaptam az új feladtomat, ezt a műanyag kockát kell lebegtetni. Becsukom a szememet, és ismét a szép emlékre koncentrálok, mint ahogyan az elöbb. Révén hogy kevesebb ebben a kockában a fém, és műanyagban meg bővelkedik, és mivel a másiknál sem sikerűlt elsőre, illetve a második is öszejött volna ha nem nyitom ki a szememet. De mindegy, mert oda haza szoktuk mondan, hogy három a magyarigazság. Talán most is meg lesz a három. Tehát most is becsukom a szememet, és megint az emlék-re koncentrálok, és talán mostsem sikerűl az első neki futásom a dolognak. Vagy esetleg az emlék nem meg felelő, akkór viszont egy másik emlékkel kell megint neki futnom.

by **Amelia Stone** Csüt. 08 Nov. 2012, 20:58

Egyre zavaróbb volt az, hogy éreztem amint a többiek kezdenek fizikai jeleket generálni arra, hogy intenzíven használják a képességeiket,de idővel sikerült valahogy megoldani azt, hogy lehetőleg ezt az igencsak kellemetlen szagegyüttest valahogy kizárjam az érzékelésemből. A kellemes emlékre koncentrálva igyekeztem valahogy elérni ezt és szerencsére sikerült is. Ezzel egyetemben újra megtaláltam a korábban elvesztett szagot és valamilyen furcsa oknál kifolyólag az illat hatására kicsit mintha meg is éheztem volna. Az illata alapján valami étel lehetett azt hiszem, talán éppen ezért lettem éhes tőle.

by **Danny Long** Csüt. 08 Nov. 2012, 23:01

Gunny hamar észreveszi, hogy végeztem, és meg is dicséri a munkámat, majd szerencsére nem ad már több feladatot. Leteszem a törölközőt, mai által az visszaváltozik egyszerű fehér kendővé, és kifújom magam. Nem volt egyszerű, de sikerült, és erre, mi tagadás, elég büszke vagyok. Elégedetten nézek körbe a teremben, és pihenés gyanánt figyelem a többieket. Egy laza külsejű raszta lány két asztallal mellettem épp szintén befejezte a feladatát. Egy növényt növesztett egy halott magból, és miután végzett, nem is pazarolja az időt, hanem aludni készül. Lehet, hogy ő csinálja jól. Amennyire látom, a többiek még küzdenek a feladatukkal.

by **Thorhalla** Pént. 09 Nov. 2012, 10:03

A csoport: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:40
Éva koncentrálni kezd arra a kockára, már elsőre érzi a képességével, hogy valóban nehézkes lesz, mert tényleg csak minimális fém volt benne, úgy tűnik, hogy direkt erre a feladatra lett neki készítve. Azonban az erős koncentrálás meghozza a gyümölcsét, ugyan nem sikerült megemelnie, de legalább már megmozdult a kezében.
Becca tovább szimatolt a levegőbe és végre valahára sikerült beazonosítania azt a gyümölcsöt, amiről szó volt. Az édeskés illat is sokat segített neki és rájött, hogy egy narancsról volt szó, annak az illatát érezte.
Tony is lefeküdt pihenni a földre, amikor készen volt a feladattal. Jóleső érzéssel töltötte el őt is, hogy végre nem kell erőlködnie, hanem pihenhet. A többiek ugyanott tartanak továbbra is.

Figyeltem a diákokat, ahogyan haladnak, jó néhányan nagy javulást mutattak, azonban olyanok okoztak csalódást, akik már igencsak régóta jól használták a képességüket. Lassanként pedig már vége is volt az órának, jó néhányan elégedettek lesznek és a másik negyvenöt perc jó lesz nekik pihenni, így nem is akartam megkínozni őket.
- Még egy utolsó próba és kísérlet mindenkitől, aztán lassan fejezzétek be amit csináltok, az órának mindjárt vége van.

by **Árny** Szomb. 10 Nov. 2012, 07:09

Lassan vége van az órának, én pedig tulajdonképpen még mindig itt szenvedek a súllyal, bár erre számítani lehetett, bár már egyszer sikerült megmozdítani, ami ne egyenlő egy felemeléssel, de akkor is eléggé jónak veszem, mivel mégiscsak közel van hozzá, ez a tény pedig tovább fokozza bennem az akaratot ezen a téren. Nem kérem a súly lecsökkentését, bár lehet, hogy egy kevés nem ártanak, de belegondolva, az, hogy a határaimat feszegetem, még akkor is, ha egy kicsi bajom lehet belőle, ez lételem valamilyen szinten, bár nem értem, hogy mitől vagyok ilyen de eddig problémám még nem igazán volt belőle és szerintem ezután sem lesz nagyon, bár ki tudja. Utolsó lehetőség, hogy elérjem a célt, amihez eléggé közel voltam, tehát egy picit másként kell hozzáállnom, az emlékek stimmelnek, az érzés is megvan, talán több időt kéne rászentelnem, és nem rohanni? Lehet, de kevés az idő... Viszont öt perc talán elég lesz, talán, szóval miért ne? A súlyon tartva a kezem, kissé ellazulok, a kezemre kezdek összpontosítani, majd pedig miután rendesen felkészültem, egy moderáltnak mondható gyorsasággal, avagy teljesen normális, nyugodt emeléssel próbálom meg még utoljára felemelni a súlyt ama padlóról.

by **Sarah** Szomb. 10 Nov. 2012, 07:30

Nem jutok el addig, ameddig reméltem, ez a "rengeteg" idő arra volt elég, hogy ismét megtaláljam az érzést, amit korábban sikeresen elhagytam, miközben a plafont vizsgálgattam, már nem is tudom miért igazából, a lényeg az, hogy most már tudom, hogy mibe kapaszkodva próbálkozzak újra, ráadásul pont időben, mert most jön a tipikus utolsó lehetőség, mivel már eléggé az óra vége felé lehetünk ami meg nekem igazából nem tűnt fel, mármint hogy ennyire elszállt az idő, mert eddig eléggé jól éreztem magamat ahhoz, hogy ne ezen gondolkodjak. Most, megpróbálom ugyan azzal a technikával még egyszer utoljára rávenni a célpontomat arra, hogy ide jöjjön, ehhez pedig, mint ahogyan már korábban is próbálni akartam, nyitott szemmel kezdek el koncentrálni rá, hogy láthassam miként is haladok vele, mert magamat ismerve, ha bármiféle eredményt is látok, az valószínűleg csak tovább fogja lökdösni az akaratomat és a kitartásomat az " igenis meg tudom csinálni " irányba, ami pedig csak jó lehet, legalább is azt hiszem, persze lehet, hogy tévedek, de ez most ezen az órán nem igazán számít, ami fontos, hogy még mindig van valami, amit akarok, ami pedig nem sok helyzetre jellemző, mert általában nem vagyok "agresszíven" akaratos, csak amolyan finoman, de a kettő között van különbség, ez pedig jelenleg az agresszívnak lehet besorolni, mert bár nem vagyok ideges, vagy dühös miatta, de nem hiszem, hogy jobban ki kell térnem ennek a magyarázatára, meg okot sem látok rá, mert magamnak minek?

by **Reptile** Szomb. 10 Nov. 2012, 07:32

Sikerült végül is lecsökkentemen a képességem hatókörét, már csak ezt a négy személyt érzékelem, de úgy tűnik, hogy ez nem elég, alaposabban át kell vizsgálnom őket, szép sorban, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy miként csináljam, de csak idő kérdése, hogy megcsináljam, igaz azzal vagyok most a legkevésbé tisztában, hiszen a meditáció közben gyorsan elrepül, igaz, ez most nem tiszta meditáció, de akkor sem tudom, hogy mennyi lehet még hátra, mivel amúgy meg ez vonja el teljes mértékben a figyelmem és így nem tudok másra koncentrálni, eléggé egyértelműen. A lényeg, hogy most megpróbálom valahogy egy picit koncentráltabbá tenni a dolgot, mármint az erőmet, hogy képes legyek megfejteni, hogy ki jelenthet veszélyt és ki nem ebből a bizonyos négyesből, először pedig mind a négy egyszerre való vizsgálásával kezdem. Ha ez nem éri el a várt hatást, akkor egyszerűen megpróbálom még jobban magam köré vonni, majd pedig onnan egy irányba " kinyúlva ", egyszerre csal ás kizárólag egy személyre figyelni vele, valószínűleg jelenleg, figyelembe véve a lehetőségeket, valószínűleg így tudnám a legnagyobb hatást elérni vele, bár ez nem biztos, csak nagy rá az esély, finoman szólva nagyon.

by **Teddy** Szomb. 10 Nov. 2012, 07:40

Elnyúlok végül is a padlón, úgy tűnik, hogy már nincs több dolgom és szeretném kihasználni egy kis pihenésre. Azt hiszem, hogy ezt az óra számomra sikerrel zárult, másokat pedig nem tudom, nem figyeltem őket, volt elég dolgom anélkül is, bár most így belegondolva eléggé érdekel, hogy mit csinálhatnak, viszont arra már nincs energiám, hogy ténylegesen oldalra fordítsam a fejemet és vessek egy futó pillantást rájuk. Na persze nem egészen ezért nem vagyok rá képes, de egyszerűbb erre fogni, természetesen, én pedig ahogyan itt fekszem, zavartalanul, kényelmesen a hátamon, csukott szemekkel, a légzésem lassan elnehezedik, nyúlni illetve lassulni kezd, számomra pedig képek kezdenek el kibontakozni a "sötétben", némelyik kellemes és némelyik már nem annyira, ráadásul képes is vagyok átérezni őket, mintha néhány dolog, ami véletlenszerűen megérint, valóban megérintene, bár ez most teljesen mellékes, mert bár érzem s néhány valamilyen módon meg is lep, mégsem vagyok teljesen tudatában annak, hogy mi történik velem, meg sem fordul még csak véletlenül sem a kobakomban, hogy miért látom, vagy miért érzékelem azt, amit, az eddigi megszokott, normális dolgok helyett.

by **Thorhalla** Szomb. 10 Nov. 2012, 09:32

A csoport: Antoine Alanian, Jake Hamilton, Rebecca Knight, Archybald Peterson, Lex Orrin, Gulyás Csilla, Matt Lawson, Alicia Havana, Aaron Asbord és Szabó Éva

Idő: 14:45
Mattnak a tárgy ismételten csak megmozdul, egyelőre túlságosan is nehéz volt a 600 kg megemelése, hiszen ez 20%-os növekedés volt ahhoz a tömeghez képest, mint amit képes volt alapjáraton megemelni. Egy könnyebbel biztosan boldogult volna.
Csilla, ahogyan elkezdett akaratos lenni és már nem kellemes emlékek mellett próbálta a feladatát végrehajtani, hanem némileg bosszúsan a vele szemben levő alak semmivé foszlott.
Lex eljut addig, hogy sikeresen megérezze az első személynek azt, hogy ő támadni akart, amikor az illúziók megfagytak, majd eltűntek, mintha ott sem lettek volna.
Ekkor mindenki elől eltűntek a dolgok, amik ott voltak. A nehezítések, a lámpafények, energiapajzs, Éva kezéből a tárgy is.

Ahogyan az órának lassan vége volt és mindenki elől eltűntek a tárgyak, személyek és ehhez hasonlatos dolgok, akkor szólaltam csak meg.
- A legtöbben remek munkát végeztetek a mai órán – dicsértem meg őket. – Ha nem is sikerült eredményt elérnetek, akkor is sokat dolgoztatok azért, hogy ez meglegyen később. Így senki se csüggedjen, ha nem ért el sikert. Arra, mint mindig felhívom a figyelmeteket, hogy ezeket a feladatokat a szobátokban ne gyakoroljátok egyedül, azért voltunk itt, hogyha gond van lássa valaki.
Néhány pillanatig hallgattam, majd folytattam.
- Azonban Archybald és Jake… bennetek csalódtam, tudom, hogy mire vagytok képesek, de ez nem jogosít fel titeket arra, hogy egész órán lustálkodjatok, Ms. Davidson és Mr. Morsus hallani fog erről. Így biztosra vehetitek, hogy ők is el fognak veletek erről beszélgetni. Köszönöm mindenkinek a részvételt, mehettek és pihenjetek.
Ha elindulnak, akkor fogom megállítani az egyik lányt még.
- Rebecca maradnál még pár percig, szeretnék veled beszélni – mondtam.

by **Teddy** Szomb. 10 Nov. 2012, 16:52

Már szinte teljesen bealszok, amikor valami furcsa morajlásra leszek figyelmes, bár nem vagyok benne biztos, hogy mi is ez, de így, miközben a sötétben futva hallgatózok, egészen beszédhez hasonlít... Végül valahogy eltűnik alólam a talaj, én pedig egy fehér valami felé zuhanok, messziről nem látom, hogy mi az, de ahogyan közelebb érek könnyedén kivehetővé válik rajta, hogy ez... Egy hatalmas, fehér szőrös gombolyag, amin egy hegyes fogsor nyílik ki, én pedig egyenesen afelé tartok, itt pedig valahogy kezdem érezni magát a zuhanást is, vérfagyasztó, oly annyira, hogy ennek hatására magamhoz is térek, egy apró, mégis kellemetlen rándulás kíséretében. Kinyitom a szemeimet és ekkor realizálom, hogy még mindig az órán vagyok... Valószínűleg nem aludhattam többet néhány percnél, akkor fáradtabbnak kéne magamat éreznem, most viszont semmi ilyesmi nincs és úgy tűnik, hogy csak két személlyel volt probléma, ami meglep, bár számítani lehetett rá de mivel nem figyeltem a többiekre, ezért akkor is meglep, bár ennek jelét nem adom. Miután elhangzott, hogy mehetünk, nyugodtan felállok, majd pedig meglehetősen ráérősen, zsebre tett kezekkel indulok meg a kijárat felé, de persze nem vagyok paraszt, éppen ezért még a tanár mellett elhaladva hozzá fűzöm röviden és tömören, hogy:
- Viszlát. - Végül is eléggé jó arc ahhoz képest, hogy tanár, a legtöbben nem ilyenek, bár tény, hogy itt él egy jó pár eléggé türelmes személy, szerencsére, akik nem játsszák meg magukat, az undorító, de ez most nem számít, egy véletlenszerű irányba indulok meg végül a folyosókon, nem gondolkodom rajta, hogy merre, csak megyek, aztán majd úgyis odaérek valahova.

by **Danny Long** Szomb. 10 Nov. 2012, 17:51

Jólesik az a tíz perc pihenés. Már majdnem elalszom, amikor Gunny elkezdi a záró kommentárját. Egy pár másodperc belső harc után végül rászánom magam, hogy kinyissam a szemem, felüljek és odafigyeljek a tanárnő mondandójára. A dicséretek mellett persze jön az a duma is, ne csináljuk felügyelet nélkül, satöbbi. Hát azt megígérhetem, hogy bekötött szemmel nem fogom használni a képességemet, de hogy nyitott szemmel sem, az már esélytelen. Remélem arra nem is vonatkozik a felszólítás. Amikor végzünk, kényelmesen összeszedem magam, és elindulok kifelé.
- Viszlát, kösz az órát! - köszönök el Gunnytól, majd a teremből kilépve egy kicsit elgondolkozom, hogy most merre tovább. A boksz klubig még rengeteg idő van, de azt valahogy nincs kedvem alvásra használni, bár lehet, hogy jót tenne. Végül aztán úgy döntök, hogy megkeresem Alexet, mielőtt keresnék valamit, amivel elüthetném az időt. Még a végén megsértődne, hogy kihagyom valami jóból.

by Ajánlott tartalom