Caroline "Oly" Dason

Név: Caroline Dason
Egyéb név(i): Oly (becenév), Caroline Davidson (hamis személyazonossága)
Faj: szuper-humán
Nem: nő
Jellem: alapból mutánsbarát, emberbarát, alakulóban
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2006, Nagy Britannia
Kor: 17
Család: Henry Dason (apja, elhunyt), Vivien Dason (anyja)
Foglalkozás: artista
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 57 kg
Szeme színe: világos-zöld
Haja színe: gesztenyebarna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel:
- Oroszlánszerű vonások
*Arca kissé megnyúltabb, orra szögletesebb és szélesebb az átlagosnál, pupillái függőleges vágásúak, füle macskaszerű
*Kezén és lábán körmei sötétek, enyhén kampószerűen hajlanak.
*Bokától lefelé lába megnyúltabb az emberinél, hasonló egy macskáéhoz
*oroszlánszerű farok
*egész testet befedő vékony bunda
Repülési sebesség: -
Egészségi állapot/ betegségek: nincs semmilyen betegsége

Életrajza:
Korai évek 2006-2016
Caroline Nagy Britanniába született 2006-ban. Anyjáról nem tud semmit azon kívül, hogy Viviennek hívták, apjáról, Henry-ről pedig csak keveset. Annyi viszont bizonyos, hogy apja mutáns volt, akinek képessége az anyag szétbomlasztásában rejlett, azonban ezt az adottságot bankrablásra használta fel, és végül az egyik akciója közben lőtték le.
Oly nem örökölte apja képességét, teljesen átlagos volt. Az iskolában mindenki megvetette és kerülte apja miatt, de mikor kiderült, hogy Henry bűnöző is volt, sokan félelmükben kiíratták gyereküket az iskolából. Hogy ne veszítsenek még több tanulót, a tíz éves Oly-t elbocsájtották. Nevelőszülőkhöz adták volna, azonban a nemzetbiztonságiak közbeléptek, mondva, hogy veszélyt jelenthet, hátha neki is hasonló képességei vannak, mint amilyen az apjának volt. Egy hozzá hasonló speciális esetekre fenntartott létesítménybe zárták, mely leginkább egy szanatóriumhoz hasonlított. A hely teljesen el volt zárva a külvilágtól, ami nem is tudott a létezésétől.

Szanatórium 2016-2022
Oly negyedik éve volt a speciális szanatóriumban, mikor különös tünetek jelentkeztek rajta. Eleinte kisebb memória zavarai voltak, végül azonban szinte minden tíz éves kora előtti emlékét elveszítette, kivéve azokat, amelyek a legmélyebb nyomot hagyták benne – a tény, hogy apja mutáns bűnöző volt, osztálytársai gyűlölete. Ezzel párhuzamosan egészsége is romlani kezdett, de senki nem tudta megmondani, mi okozhatja ezt. Az is különös volt, hogy míg emlékei elvesztek, megszerzett tudása és tapasztalatai megmaradtak (bár ezek igen kevesek voltak, tekintve, hogy tíz évesen elzárták a világtól).
Két év telt el, és fizikai állapota egyre romlott, majd szanatóriumi emlékei is homályosulni kezdtek. Lassan az is kiderült, hogy teste nem fejlődik olyan ütemben, ahogy az tizenéves korban lenni szokott.

New Yorkban 2022-2023
2022 nyarának végén váratlanul az intézménytől megvonták a támogatást. A betegeket máshova szállították, hogy hova, az attól függött, hogy mennyire tekintette a kormány potenciális veszélynek őket. Mivel Caroline-ről úgy határoztak, hogy nem jelent fenyegetést, legjobbnak látták elküldeni egy olyan helyre, ahol még segíthetnek rajta. Egy doktor vállalta a kezelését New Yorkban, így hát odaszállították a lányt, és az AIMVille-i kórházba helyezték el.
Az doktort Heather Margerie-nek hívták, és a mutációval, illetve annak kezelésével foglalkozott. Majdnem két hónapig folyamatosan vizsgálatoknak vetette alá Caroline-t, miközben a rokoni szálakat is figyelembe vette. Végül arra következtetésre jutott, hogy a lány örökölte apja képességének töredékét, bár nem mutációként, hanem parancsként, melyet teste hajtott végre – saját magán. A doktornő ideiglenes megoldásként egy regeneráló képességgel született mutáns vérével lassította Caroline állapotának romlását, aminek köszönhetően Oly visszanyert egy kevés elfeledett emléket. Ezalatt Dr. Margerie megpróbált végleges gyógymódot találni. Hamarosan Caroline készen állt a rehabilitációra, és a doktornő még órákat is tartott, hogy segítsen a lánynak megszerezni a tudást, melyről oktatás híján lemaradt, azonban a külvilág dolgairól nem beszélhetett.

Caroline és a doktornő beszélgetése (2023 március):
Oly éppen napi tornagyakorlatait végezte, melyeket az orvosok ajánlottak neki, mikor Dr. Margerie jött be hozzá.
- Szia, Oly. Nem túl megerőltetőek ezek a gyakorlatok?
- Egy kicsit, de szívesen csinálom. Köszönöm, hogy így foglalkozik velem.
- Pár hónapja még egy karhajlításra se voltál képes, nagyon gyorsan épülsz. Nem hittem volna, hogy ilyen eredményes lesz majd a rehabilitáció…
- Doktornő, valami baj van? Csüggedtnek tűnik.
- Angliából kaptunk egy üzenetet… - Dr. Margerie, úgy tűnt, tétovázik, folytassa-e ezt a beszélgetést, de már belekezdett, legjobbnak tartotta befejezni. - Édesanyád érdeklődik felőled.
- Kicsoda? – kerekedett el Oly szeme. – Honnan tudja, hogy itt vagyok?
- Mikor áthoztunk téged Amerikába, a feltétel az volt, hogy folyamatosan tájékoztatjuk a nagy britanniai nemzetbiztonságot az állapotodról, ők pedig arról, ha történik valami odaát. És, édesanyád téged keresett. Hát, nem lehet finoman kifejezni, szó szerint követelt téged…
- Követelt? Engem?
- Igen. És mivel az állapotod sokat javult, és még mindig angol állampolgár vagy, nagyon úgy tűnik, hogy visszarendelnek, ahol édesanyád fogja a gondodat viselni.
- De ez nem igazság! – tört ki Caroline. – Miért keresett engem az anyám? Kiskoromba elhagyott, nem érdekeltem őt!
- Hát, igen. A kérelembe, amit benyújtott érted, elmagyarázta, hogy azért hagyott el, mert attól tartott, hogy… nos… hogy mutáns vagy.
- És még azt állítja magáról, hogy az anyám?!
- Bármi is történt, törvényesen ő a--
- És még mi volt abban a megállapodásban?
- Volt pár pont, példának okáért az egyik az, hogy nem létesíthetsz kapcsolatot a külvilággal, mert esetleg veszélyt jelenthetnél. Persze tudom, hogy nem így van, viszont az angolok nagyon paranoiásak, mindenben fenyegetést látnak.
- Ja, és ha mutáns lennék, akkor nem küldenének haza, ugye? Nem kellenék az anyámnak, és az országba se engednének be.
- Igen, akkor szerintem hagynák, hogy maradj.
- De miért nem vagyok az?! Legalább akkor nem értelmetlenül utálnának. A suliban mindenki kitaszítottként bánt velem apám miatt, aki ráadásul bűnöző is volt, aztán meg bedugtak egy intézetbe, mert szörnynek gondoltak. Aztán kiderült, hogy tizenhét éves létemre nem leszek magasabb másfél méternél, mert valamit mégiscsak örököltem apámtól! Ha lehetne, teljesen újrakezdeném az egész életem. Vagy ha olyan erőm lenne, mint neki volt, én jóra használnám, nem úgy, mint ő. Az egész életem egy nagy szégyen, és nem tudom kitörölni…
- Figyelj, Oly, bármi is történjék, én azon leszek, hogy segítsek rajtad - ölelte meg bátorítóan Dr. Margerie a lányt.

Felpörögnek az események (2023 április vége)
Újabb hír érkezett Angliából, miszerint egy hónapon belül haza kell térnie Caroline-nak. Ráadásul a regeneráló vérátömlesztés hatása lassan kezdett alábbhagyni, és bár Oly fizikai állapota még nem indult romlásnak, a New Yorkba kerülése előtti emlékei homályosulni kezdtek. Gyorsan teltek a napok, és Caroline tétlenül üldögélt a kórházban a tudattal, hogy nem ő irányítja életét.
Egyik délután Dr. Margerie lépett be a csüggedt hangulatú lányhoz.
- Holnapután indul a géped, amivel hazavisznek – mondta komoran.
- Attól függ, hogy mit értünk „haza” alatt.
- Bárhogy is győzködtem őket, nem engedték, hogy itt maradj. És az a legrosszabb, hogy nekik nincs meg a megfelelő felszerelésük; persze ők úgy vélik, rendelkeznek vele. Már én se tudom lassítani a betegséged, kifogytam minden lehetőségből, A-tól Y-ig.
- És mi van a Z-vel?
A doktornő nagyot sóhajtott.
- Úgy gondolom, tudnod kell… ha nem teszünk valamit, egy éven belül a szervezeted a károsodás miatt leáll. Eddig is csak azért maradtál életben, mert fiatalkorban a test viszonylag gyorsan fejlődik, viszont felnőtt korban lelassul, ennek következtében a bontódást nem akadályozza semmi. Meg fogsz halni.
- De mi van a Z tervvel? – erősködött tovább Oly, úgy téve, mintha nem is hallotta volna az előbb elhangzott hírt, bár legbelül igen megrendült.
- Eddig azt hittük, hogy a szervezeted bontja le önmagát, azaz a génjeidben van ez a betegség, de kiderítettük, hogy egy agyi parancs a leépülés kiváltó oka. Beszélem pár kollégával, akik jártasabbak ebben a témában, és azt mondták, le lehet lekapcsolni ezt a parancsot, ha valamilyen módon „frissítjük” az agyad. Viszont az már kérdéses, miként lehet végrehajtani egy ilyen frissítést.
- Ezért jött, doktornő? Hogy elmondja, találtak egy zsákutcát?
- Nem. Tudod, azért jöttem, mert azt hiszem, tudom a megoldást…
- Csak… - kérdezte Oly, érezve, hogy valamit még mindig nem mondott el neki Dr. Margerie.
- Csak ez egy olyan út, ami elég kényes, tekintve a következményeket.
- Milyen út és miféle következmény? Doki, nem tudná csak elmondani?
- Úgy vélem, hogy egy drasztikus mértékű génmódosítás, egy mesterséges mutáció elég erős frissítés lenne a bontódás megállításához. Viszont itt, a kórházban ez nem éppen megoldható, valaki máshoz kéne fordulni.
- És miféle következmény?
- Ami egy mutációval jár; azaz nem csak meggyógyulnál, hanem, esetleg fizikai elváltozáson is keresztülmennél.
- Azt mondta korábban, hogy ha mutáns lennék, akkor nagy eséllyel mégse hívnának vissza Angliába. És mindig is mutánsként tekintettek rám, majdnem egész életemben - Oly hangja kicsit szórakozott volt.
- Igen, de-- - próbált ellenkezni a doktornő.
- És ha nem teszi meg, akkor meghalok - tette hozzá Oly. - Tudtommal az orvosok felesküdtek az életmentésre.
Dr. Margerie pár másodpercig csak hallgatott, mérlegelte, amit a lány mondott, majd gondterhelten felállt mellőle.
- Elrendezek mindent, még az indulásod előtt – mondta, és ezzel távozott.
Oly, bár nem mutatta jelét, nagyon megörült a hírnek, miszerint mégis van a számára remény, ami pedig a következményeket illeti, nem igazán foglalkozott velük. Hetek óta először most nyugodtan hajtotta le a fejét, és megmaradt emlékei sem gyötörték álmában.

Új élet (2023 május)
A következő nap szinte teljesen eseménytelenül telt, és már aggódott, miért nem jön Dr. Margerie. Aztán elérkezett az indulás napja, és akkor végre feltűnt a doktornő. Egy kis ebédlős zacskót adott Oly-nak, majd elmagyarázta, mit is kell tennie, de közölte, hogy ő neki ki kell maradnia a dologból, ugyanis törvényellenes, amit terveznek. Oly a betegruhája helyett rendes ruhát kapott, majd miután összeszedték a holmiját, Dr. Margerie lekísérte a kórház parkolójába, ahol már várt rá egy autó.
- Sajnálom, hogy nem találtam más megoldást – mondta a doktornő, majd elköszönt.
Oly feszülten ült az ülésen, és egyre csak az járt a fejében, amit Dr. Margerie mondott neki. Az autóból nézte az épületek sorait, melyek mellett elhaladtak, és várta, hogy a megadott helyre érjenek. Mindjárt itt lesz, mindjárt… a park feltűnt az ablak sarkában, és egyre közelebb értek hozzá. A lámpa pirosra váltott előttük, megálltak, pont, mikor a fák rengetege mellé értek. De még nem jött el az idő, Caroline még várt, hogy a lámpa sárga legyen. Óvatosan a kilincshez nyúlt, és mikor kigyulladt a sárga, egy gyors mozdulattal megrántotta, kiugrott az autóból, és az úton keresztül a park felé vette az irányt, szorosan markolva a zacskót, melyet a doktornőtől kapott. A sofőr mire észbe kapott, a lámpa zöldre váltott, és nem iramodhatott a lány után, a forgalom magával sodorta.
Oly csak futott és futott, nem mert hátratekinteni. A park elég kicsi lehetett, vagy csak ő fordult úgy, de pár perc alatt ki is ért, ismét a városba találva magát. Kiszemelt magának egy két ház közti tűzlépcsőt, és felfutott rajta, attól tartva, netán még mindig üldözik. Viszont felérve, mikor megállt, éles fájdalom hasított egész testébe. Szervezete nem bírta jól a megerőltetést, és a folyamatos futás, mászás és a stressz sem tett jót. A feje lüktetett, émelygett. Kinyitotta a doktornőtől kapott zacskót. Egy levelet és egy kis üveget talált benne. Leült, kezébe vette az üveget, majd olvasni kezdte a rajta lévő szöveget:
„B TESZT, 005-ÖS TÍPUS/HATÁS: FELGYORSÍTOTT MUTÁCIÓ/MUTÁCIÓ TÍPUSA: FELIDAE/HASZNÁLAT: A KÉT PIRULÁRA RÁHARAPNI, AZ ÍGY KELETKEZŐ FÜSTÖT MÉLY LÉLEGZETTEL A TÜDŐBE SZÍVNI, ÉS LEGALÁBB EGY PERCIG BENNTARTANI. NYUGALMI ÁLLAPOTBAN 4 PERCIG TART, MIRE KIFEJTI HATÁSÁT.”
Majd a levelet vette elő, de ekkor még erősebben hasított belé a fájdalom, olyannyira, hogy könny szökött a szemébe. Gondolkodás nélkül felnyitotta az üveget, és kezébe rázta annak tartalmát. Azt írták, hogy pár percen belül hat. Ha ez igaz, a fájdalom is megszűnik tőle. Szájába vette a két pirulát, és rájuk harapott. Érezte, ahogy szája megtelik füsttel. Akkora lélegzetet vett, amekkorát csak tudott, és próbálta visszatartani, amihez minden erejére szüksége volt. A fájdalom lassan, de csillapodni kezdett, és ebből tudta, hogy a pirula hatni kezdett. Nagyot fújt. Nem levegő, hanem világoskék füst hagyta el a tüdejét. Köhögött párat, majd szeme ismét megakadt a levélen, mely a kavicsos háztetőn hevert mellette. Fölkapta, és kiszedve a borítékból olvasni kezdte:
„Üdv, Caroline. Megtiszteltetésnek érzem, hogy Dr. Margerie engem keresett fel az ügyedben. Elmondta, milyen megpróbáltatásokon mentél keresztül és tudtomra adta, miként segíthetnék neked. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy teljesen tisztában vagy a következményekkel. De a puszta tény, hogy az életed függ tőle, elég volt, hogy igent mondjak a felkérésre. Szerintem Dr. Margerie már mondta, de azért én is figyelmeztetlek, hogy ez a módszer nem csak meggyógyít, hanem beindít egy metamorfózist is, azaz a mássá tesz, mint ami most vagy. Amennyiben mégis vagy olyan bátor, hogy használd azt, amit a csomagba helyeztem, üdvözöllek a családban!
Aláírás: Dr. Joanne Tumolo”
Alighogy a végére ért a levélnek, érezte, amint a pirulák hatása erősödik. Szó szerint érezte, ahogy erein keresztül valami szétterjed minden végtagjába. Egész teste görcsbe rándult, amint a különös szer munkához látott, és megpróbálta helyreállítani mindazt, amit az apjától örökölt betegség okozott. Elsőként feloldotta az Oly elméjében lévő parancsot, ami megakadályozta testének fejlődését, mely most rohamosan indult be. Ezzel párhuzamosan más is megindult, amit a levélben Dr. Tumolo „metamorfózisként” nevezett meg. Oly tudta, hogy hamarosan már nem ember lesz, de nem bánta. Életének legnagyobb részében nem is úgy tekintettek rá, hanem mint valami tőlük eltérőre, egy mutánsra. És ő is ezt hitte magáról, de mikor megtudta, hogy ez nem igaz, hogy mindvégig valami másnak állították be, mint ami, elveszítette önmagát. Minden gondolata értelmetlenné vált. De most újra értelmet nyer. Ha őszinte akart volna lenni önmagához, még örült is neki. Mosoly tűnt föl az arcán, mialatt körmei vastagodtak és fogai élesedtek. Még mélyebb görcs hasított belé, amint izmai egyre erősödtek és növekedtek. Farmernadrágja megfeszült rajta, nem volt képes olyannyira nyúlni, ahogy azt a lány teste megkívánta, és lassan kezdte megadni magát, úgy ahogy a cipő is, mely egyre csak szorította lábát. Hasa tájékán apró szőrszálak tűntek fel, melyek egyre erősödtek, és pár pillanat elteltével már mellkasát is ellepték. Arcvonásai kezdtek más formát felvenni, de a szer hatása még mindig nem enyhült. Nadrágját kisebb hasadások borították már, melyek egyre tágultak, míg cipőjéből, felhasítva azt, éles karmok ugrottak elő. Pólója megfeszült rajta, és úgy tűnt, az sem bírja már sokáig. Gerince nyúlni kezdett, melynek eredményeképp lassan egy ötödik végtag tűnt fel hátsó tájékán. Ekkora már a világ forgott Caroline körül. Érezte, amint vékony bundázat fedi be egész testét, arca és lába mintha nyújtódeszka alatt volna, és ahogy ruhája rongyként hullik le róla, akár egy rabról a meglazult bilincs.
A görcs lassan alábbhagyott, és Oly ott feküdt a kavicsos háztetőn, annyira kimerülve, akár egy maratoni futó, aki egyhuzamban futotta le a távot. Hogy meddig tartott mindez, nem tudta, neki óráknak tűnt. Végül, mikor ereje már visszatért, föltápászkodott a földről, de még mindig remegett. A tetőablakban, mely mellette feküdt, megpillantotta saját tükörképét. Először nem tudta, mire vélje a dolgot, majd mikor felfogta, mit is lát… önfeledt öröm telepedett rá. Percekig az üvegre tapadt szeme, és nem győzött betelni a látvánnyal.
Enyhe szellő ment el mellette, és a levelet, ami a földön pihent, felfordította. Oly figyelme ismét arra terelődött, mert a másik oldalára is írtak valamit. Az állt benne, hogy keressen meg egy illetőt, aki majd gondoskodik az iratokról, amivel elvegyülhet, a hely is meg volt adva, hol találja. „U.i.: egy kevés pénzt is mellékeltem, viszont már lakást nem tudok biztosítani. Remélem megoldod”. Olvasta. Belenyúlt a borítékba, és tényleg volt benne, nem annyira sok, de egy ideig kitarthat, ha csak ennivalóra költ.
Tekintete ekkor a városra szegeződött, amit mindenütt zöld borított, a természet és a civilizáció furcsa, de gyönyörű elegye. Ezen a helyen mindent elölről kezdhet, nem kell többé a múltján rágódnia. Már csak egy cél hiányzik, amit követhetne, de valami azt súgta, itt könnyedén megleli majd.


BŐVÍTÉS

Alig két nap telt el szökése óta, és Oly a parkban időzött, mikor észrevett egy készülődő lopást. Nem gondolkozott sokat, hogy mi tévő legyen, hanem jól ráijesztett a tolvajokra, akik megléptek. A fiúval, akit megmentett attól, hogy kizsebeljék, szóba elegyedett, és munkalehetőség után érdeklődött, aki a park terén táborozó utcatáncosokhoz igazította. Ott azt mondták neki, hogy a cirkuszban biztos hasznát vennék, és megadtak neki egy telefonszámot. Elment egy meghallgatásra, és fel is vették, így most a cirkuszban dolgozik, heti 300 dollárért. Emellett sikerült szállást is találjon egy Kövér Lou nevezetű illetőnél, ami heti 50 dolcsiba kerül neki.

A Vad, Ami Benned Lakozik
Oly éppen a metrón utazott, mikor különös érzés vett erőt rajta, és elméje felett kezdett eluralkodni állati énje. Felébredt benne a vadászösztön, és rátámadott egy másik utasra, akiben méltó ellenfélre talált. Küzdelmük során kikerültek a metróból, és az önmagából kifordult Oly már folytatta is volna a vadászatot, ám valaki az eszméletlenségbe küldte egy ütéssel. Mikor magához tért, újra emberi tudatánál volt, ám ez nem tartott sokáig. A fiú, akivel nemrég csetepatézott, majomszerű teremtménnyé változott, és viselkedése Oly-ból is előhozta ismét az állatott. Egy ismeretlen férfi felé vette az irányt, aki akkor bukkant fel, és tökéletes prédának tűnt. Ám az fura mód köddé vált, mielőtt rá ugorhatott volna. Így már csak a majomszerzet maradt vele, szóval őrá támad, de a küzdelme csúfos vereséggel végződik, a fiú úgy kupán vágta, hogy képtelen volt tovább folytatni a harcot. A lány most már védekezni kezdett. Ekkor azonban egy dobbanást követően kitisztult mindkettejük feje, és újra emberi énjük vette át elméjük felett az irányítást. Mikor szabaddá vált a metró kijárata, a lány kiment, és visszautasított a fiú segítségét. Sérülései, amiket ezalatt az esemény alatt szerzett, egy hét alatt begyógyultak, mivel nem voltak túl súlyosak.

Caroline nehezen dolgozza fel a nemrég történteket. Befészkelt a fejébe a gondolat, hogy macskaszerű énje veszélyt is jelenthet, de próbálja meggyőzni magát, hogy ami a metrón történt, arról nem ő tehet.
Közben a cirkuszban gyorsan tanul, és már nem kezdő artista szintjén van, hála emberfeletti ügyességének.

Jelleme:
Alakul, még csak most kezd beilleszkedni a társadalomba. Általában nyugodt természetű, higgadt, érzelmeit visszafolytja. Nem tudni, átváltozása milyen hatást gyakorolt jellemére.

Képességei:

1. szint
Oroszlánszerű testének előnyei:
- fizikai ereje háromszorosa, míg hajlékonysága kétszerese egy vele egykorú, egészséges lányénak, aki rendszeres testedzést végez
- oroszlánszerű lábának köszönhetően hosszútávon 40 km/h sebességgel tudni futni, mely kétszerese az átlagember futó végsebességének, és akár 2 és fél méteres ugrásra is képes
- szaglása sokkal fejlettebb az emberénél, bár a kutyákét nem haladja meg
- látása szintén fejlettebb, sötétben könnyebben tájékozódik és a távolibb/apróbb dolgokat is élesebben kiveszi egy átlagembernél
- oroszlánszerű farok, még nem tudja, milyen előnyökkel jár
Természetes fegyverzet:
- kezén és lábán visszahúzható karmok, melyek kezén 3 cm hosszúak, lábán azonban 6 centiméteresek, és sokkal élesebbek
- szemfogai élesek, mély sebeket azonban nem tud okozni velük, csupán kisebb sérülést

Szakértelmei: nincs, tekintve, hogy lehetősége sem volt semmi tapasztalatszerzésre az elmúlt években, elválasztva a külvilágtól.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Igen

Megjegyzés: állati énjéből származó tulajdonságait, ösztöneit, jellemére gyakorolt hatását kalandokban kívánom kijátszani, ha lehet.

Remek előtörténet, elfogadva.
A borítékben pedig 75$ kezdőtőke volt. Még egy adatlapot tessék írni, és utána mehetsz is játszani.

Adatlap:

Név: Caroline Dason (papírjain Caroline Davidson)
Lakás/Létesítmény: hajléktalan
Foglalkozás: artista
Munkahely: Brooklyn-i cirkusz
Pénz: 7325 $
Bevétel/hét: 300 $
Eszközök: -
Felszerelés/fegyverek: karmok a lábán és a kezén, éles szemfogak, oroszlánfarok
Vállalat: -
Szövetség: -
Törzshely, ahol megtalálható: AIMVille területe és a cirkusz

Ismertebb szövetséges: -
Ismertebb ellenség: -

Pénz-áttekintő:
Bevétel/hét: 300 $
Jövedelem: 250 $ (-50 $ a szállás)
Jelenleg: 7325 $
Utolsó fizetésnap: Dec. 9

A remek képekért és a Macskanemzet megírásért 1 kredit jutalmat kapsz.

A macskák/feline faj/alfaj megírásáért 1 kredit jutalmat kapsz.

A lista megírásáért ismételten +1 kredit a jutalmad.

Az reklámversenyen elért 3. helyezésért eredményed 1 kredit.

Így utólag megjegyzem a szintlépésem, ami +2 kreditet jelentett.

Szintlépést, 3. szint, +2 kredit

Okés, elfogadva.
Azért a drone rendszerre vigyázz, ha az utcán ténykedsz akkor kép alapján fognak körözni, mert a drone-k mindnet látnak, a maffia nagyja is ezért költözött föld alá és épületekbe, hogy ne lássák őket.