"Rezervátum"

Csak a végtelen sivatag. Ezt látom mindenfele, meg a két sorstársamat ha oldalra pillantok. Nem örülök a társaságuknak, őszintén meg kell valljam. Még szerencse, hogy nem tudják, hogy SHIELD ügynök vagyok, vagyis voltam, mert különben még mielőtt elértük volna a tábort, próbáltak volna kicsinálni. Mindkét férfi volt már rab a SHIELDnél az adatbázisból pedig elég sok rosszat olvastam róluk. Ramirez pedig le se tagadhatná, hiszen rajta van a narancssárga rabruha is. Céltudatosan sétáltam a két mutáns mellett miközben nem szóltam hozzájuk, de végig figyeltem őket.
~ Már látom a célunkat. minél előbb odaérünk annál jobb.
Mikor odaérkezünk épp elcsípjük egy veszekedés végét, vagy valami hasonlót. A két társam már be is mutatkozik így én is megteszem azt.
- Üdv, a nevem Laura Slyen. 
Mutatkozom be, majd csöndben várom a sorstársaim válaszát. Majd a tömegben megpillantok egy magas lupint, akire egy rövid mosolyt villantok.

/Kira picit kevesebb eseményt, mert kb 3 dolog történt veled ameddig a többiek alig szólaltak meg./

Hood szemei elkerekednek.
- Hogy mi?
Nagy levegőket vesz és dühösen néz fel.
- Üdv.
Köszön egy nehézkesen kiköpött hanyag szóval az újaknak, de máris Lobo után pillant majd összeráncolja a szemöldökét.
- Mindjárt jövök...
Morogja majd ott hagyja a csapatot és megindul a farkasember után igen gyors meneteléssel. Az senkivel sem foglalkozva a házal mögé tart. A srác kezei ökölbe szorulnak alkarján az izom megfeszül, a póló alatt még egy kicsit a felkarján kidudorodó erek is meglátszódnak.

Csak akkor lazulok el egy kicsit, amikor Lobo sarkon fordul, és faképnél hagy minket. Szinte tökéletes időzítéssel pont ekkor érkezik vissza Charlie. Amikor Loboval farkasszemet néznek, szinte biztos vagyok benne, hogy még sem fog véget érni ez a jelenet verekedés nélkül, de végül mindketten szó nélkül tovább haladnak. Hagyom, hogy Serena magyarázza el Charlienak, hogy mi is történt az előbb, ám egy idegen hang szakítja félbe. Csak kapkodom a fejem, hogy honnan jöhet, de elképzelésem sincs. Még láthatja Serena az arcomon a megdöbbenést, amikor hozzám fordul. Igyekszem azért gyorsan összeszedni magam, főleg, hogy látom, hogy sem ő, sem Charlie nem lepődik meg egy kicsit sem a dolgon.
- Szerintem a lányok nem akartak rosszat, csak megijedtek Lobótól. Ez azért szerintem érthető. - felelem az első megjegyzésre. Nem igazán értem, hogy miért akar engem megtenni a két lány bébicsőszének. A második kérdésre végül elmondom az egyetlen megoldást, ami eszembe jut.
- Ha megpróbálok úgy gondolkodni mint ő, és talán nekem a legkönnyebb, mert én hasonlítok hozzá a legjobban, az jut eszembe, hogy talán az győzhetné meg, ha valaki bebizonyítaná, hogy erősebb nála.
Még ki sem mondtam, amikor Charlie megindul. Bár nem mondtam ki, de az első pillanattól kezdve arra gondoltam, hogy nekem kéne csinálnom. Kérdően Serenára nézek, de igazából nem is várok választ. Jelzem a nőnek, hogy foglalkozzon az újakkal, akik közben megérkeznek,  a Tyson nevű fickónak pedig, hogy vigyázzon rá, én pedig elindulok Charlie után.
- Hé, várj! - kiáltok utána. Ha nem vár, akkor is utolérem, mert gyorsabb vagyok nála. Nem akarom erővel visszatartani, így ha lehetséges, csak menet közben kérdezek.
- Mit akarsz csinálni? Most rögtön nekimész?
Még mindig nem tudom, hogy mire képes, és attól tartok, hogy feldühödve hülyeséget csinál. Legalább azt ki kell derítenem, hogy tényleg képes-e megverni Lobót, mert ha nem, és mégis nekimegy, azzal csak ront a helyzeten.

Három új érkező is volt, de előtte még válaszoltam Danny-nek.
- Én is megijedtem, mégsem változtattam ok nélkül plüssé és te sem támadtad meg. Ha pedig tényleg nem volt benne töltény, akkor ha erre támadt volna Lobo, már mindkét lány halott lenne. Ha Osborn figyel minket műholdakkal és ezt biztosra veszem, ha meglátja, hogy vannak fegyvereink, mi fogja megakadályozni abban, hogy beküldje a nemzeti gárdát, hogy megöljenek minket, vagy atombombát dob ránk, mert fenyegetés vagyunk?
Felsóhajtottam és az újak felé fordultam.
- Üdvözlöm önöket, Serena Davidson vagyok – mutatkoztam be. – Én vagyok a mutánskolónia vezetője.
És ekkor, hogy minden baj tetőzzék Charlie elindult. Láttam Danny arcát és intését, hogy maradjak, de ő nem tudta, hogy milyen kapcsolatban állunk vagyunk Charlie-val.
- Elnézésüket kérem pár percre, hamarosan lesz egy megbeszélés a hely jövőjéről és a feladatok kiosztásáról, szeretném, ha eljönnének és addig is nyugodtan rendezkedjenek be a még üres házakban.
Ekkor már fordultam is meg és rohantam Charlie után. Mivel, ahogy néztem ő csak sétált, így reméltem, hogy meg tudom előzni, ha sikerült, akkor a kezeimet a mellkasára teszem, hogy így állítsam meg, mivel nem hittem volna, hogy Danny megtudja állítani. Én tudtam a választ a kérdésre, így fel sem akartam tenni effélét.
- Kérlek Charlie, kérlek ne tegyél ostobaságot – néztem rá könyörgően. – Nem élném túl, ha történne veled valami, nem veszíthetlek el… - folytattam és éreztem, hogy elpirulok. – Előbb megölne, mintsem megtudnád harapni.

Megtörténik a bemutatkozás, természetesen mindenki nevét megjegyzem. Ahogy látom senkit nem zavar, hogy rab ruhában vagyok, sem a festékem miatt nem néznek rám furcsán, ennek nagyon örülök, még el is mosolyodom, tetszik a hely. Rosszkor érkeztünk úgy látom, mert valamilyen konfliktushelyzet van jelenleg, még Osborn is szóba jön, háború, nukleáris fegyverek. Lehet rosszul gondoltam és végül mégis más irányt fog venni a játék. Nem szólok bele a vitába, mert nem ismerem a körülményeket, inkább csendben várok. Végül kiderül, hogy ki a klánvezér, és mindenféle próba nélkül rögtön be is vesz a klánba. Éljen! Nagyon kedvesnek tűnik. Látom, ahogy csillogó lovagi vértjében, lóháton megjelenik a távolban, kezében egy zászlóval, hosszú fehér haja lobban a szélben, majd utasít, hogy foglaljak magamnak szállást.
- Igenis Serena úrnő! - bólintok, majd sarkon fordulok és a konténerek közt keresek magamnak egy üreset, ahova lepakolhatok. Mással nem törődök, csak, hogy megfelelő helyet találjak magamnak. Ez a parancs.
~ bd óta nem volt női klánvezérem. De bd még nálam is jobb volt, mindenkinél jobb volt, ő tanított ki, lehet Serena is olyan mint ő volt. Legalábbis remélem.
Amint találok egy szobát, ami nem foglalt, lepakolom a táskám, majd szépen kipakolom belőle az egyedi gyártású ruháim, a videojátékokat, a vizet és az élelmet, valamint az MP3 lejátszót, amin el is indítok egy számot. Ezeket szépen el is pakolom.
~ Mi a rangom? Gondolom FNG-ként a lehető legalacsonyabb rangot kaptam, ami ez esetben munkás lehet, vagy valami ehhez hasonló. Rendben, akkor a szabályok szerint amíg nem kapok feladatot szabadon tevékenykedhetek, ha viszont valamit mondanak azt köteles vagyok megcsinálni. Talán ha jól dolgozom harcos leszek és ha fejlődik a képességem akkor Lovassá válok.
Kimegyek a sivatagba, de még olyan közel a központi épülethez, hogyha kezdődik az említett megbeszélés akkor rögtön oda tudjak menni. Koncentrálok, magam elé emelem a tenyerem és egy energia gömböt próbálok teremteni, amit elhajíthatok, lehetőleg a zene össze-vissza ritmusára. Ha egy megvan és szépen robban a homokban becsapódás után, jöhet a következő. Nem állok le, amíg valaki nem utasít, vagy ad más parancsot.

~Úgy tűnik valami nagy dologról maradtunk le. Aminek a jelek szerint bunyó lesz a vége.
Mint kiderült a vezetőnk neve Serena aki már el is megy, hogy megakadályozza a verekedést, és megkér minket, hogy addig keressünk magunknak szobát.. Körbenézek és mindenütt nagy konténereket pillantok meg.
~ Ez sem rosszabb mint anno a parkban csövezni.
Gondoltam magamban, majd megindultam a konténerszobák közt és kerestem magamnak egy üreset, amelybe le is pakoltam.
Nem volt valami sok cuccom, de azért volt pár ruha amit berakhattam a szekrényembe. Persze a SHIELD egyenruhát a legaljára tettem, így ha valaki kutakodna nem szúrj ki rögtön.
Ha végeztem a kipakolással akkor kimegyek az ajtón és az egyik korlátos konténeren járkálok artista módjára. Imádok tetőkön mászni és rudakon, vagyis ez esetben korláton egyensúlyozni. rég voltam artista, de ez számomra olyan volt mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.

Egy fiatal lány volt Steven-höz legközelebb, aki elfogadta a kézfogást és válaszolt is neki. Ezután a két társa is bemutatkozott és köszönt, majd mint kiderült a helyi vezető is épp itt volt és ő is bemutatkozott nekik, de már ment is tovább valamilyen fontos dolog mait, azonban előtte még megemlítette, hogy lesz valamilyen megbeszélés amire talán nem ártana elmenniük. Steven két társa nem is váratták magukat és azonnal el is indultak a konténerekhez, Steven viszont azért szerette volna ki élin kíváncsi természetét.
- Üdv Kira. Örülök hogy sikerült ide találnunk végre, ebben a sivatagban elégé kellemetlen gyalogolni, pláne a nap ezen szakaszában. Ön megtudná nekem mutatni, hogy mely konténerek lehetnek még üresek és esetleg útközben röviden eltudná mondani, hogy eddig hogy állnak itt a dolgok, valamint hogy az előbb mi zajlott itt? A beszélgetésben amit az önök vezetőjük akkor ejtett meg mikor megérkeztünk, valamiféle börtönt emlegetett. Jó gyorsan haladtok ha már börtönötök is van. – Steven szeretett volna minél több információhoz jutni, még az előtt mielőtt valaki felismerné és közellenségé nyilvánítanák őt a kolóniában.
~ Akkor már késő lesz! Most kéne cselekedned, amíg még gyanútlanok. Talán még Osborn is úgy gondolná, hogy hasznodat veheti és felajánlhatná a régi pozíciódat.

- Tudom, hogy nekem támadt – feleltem. – De azzal nem érsz el semmit, ha magadat is megölted.
Válaszoltam neki újra. Tudtam, hogy igaza van és tényleg tenni kell valamit, de azt mégsem hagyhattam, hogy meg ölesse magát, akkor megint csak Lobo lenne az, aki elemében érezné magát és nem tudom, hogy ki lenne még, aki sikerrel venné fel ellene a harcot.
- Tudom, hogy kell tenni valamit, de ha így mész oda dühösen, abból semmi jó nem sülne ki.
Valamit tenni, tudtam, hogy kell, de itt olyan nagyon korlátozottak voltak a lehetőségeink. Odahaza valószínűleg feljelentettem volna, vagy pedig Hannah kezelésére bíztam volna, ha egy diákról lett volna szó. De ez a férfi nem volt se nem diák, nem volt telepatánk és rendőrségünk sem. Attól féltem, ha most nem döntök gyorsan, akkor kell, amikor valakit megsebesített, vagy pedig megölt. Akkor pedig az én lelkemen fog száradni az, hogy ez megtörtént és megbukok vezetőnek lenni.
- Ha nem ilyen helyzetben lennénk elküldeném innen, mert veszélyt jelent a társadalmunkra, mindenkire – kezdtem. – De itt… ha kiküldöm az halálos ítélet valószínűleg ránk nézve is, de ha itt marad, az is.
Lehajtottam a fejemet, majd úgy fél perc gondolkodás után néztem fel.
- Bezárni pedig, ha akarnánk sem tudnánk, ahhoz túl nagy az ereje. Félek, hogy harc lesz a vége, amiben valakinek be kell bizonyítania, hogy alfább nála, hogy elfogadja az itteni értékrendet és a parancs mellett muszáj legyen beilleszkednie.
Mennyivel könnyebb dolgom lett volna Lobo-val, ha James itt lett volna velünk.

K:
Az egyik újonnan érkezett kezet fog velem, majd rögtön faggatni kezd.
~ Remek mindenki csak a végét csípi el a beszélgetésnek és már azt hiszi mindent tud.
- Nincs börtönünk, csak a jelöltünk van meg rá akit oda küldenénk. Rátámadt a vezetőnkre és aztán csodálkozik, ha nem nézzük jó szemmel. Egyelőre ennyi ami történt. Az a konténer még üres.
Mutatok az egyik még ténylegesen üres konténerre.
- Szerintem pakolj le, aztán pedig gyere a társalgó konténerbe.
Mutatok arra amelyet kineveztünk erre a célra, majd folytatom a mondandómat.
- Legalább működőképes ventilátor van benne.
Mondom, majd elindulok a közösségi konténerbe, hogy élvezzem a szellőt, amit a ventilátor generál.

T:
Végül csak sikerül abbahagynom a sírást, bár nem önszántamból. robbanások hangjára leszek figyelmes, ezért kirohanok a konténereremből és megpillantok egy ismeretlent, aki épp energia gömböket dobál a homokba.
- Ezt miért csinálod?
Kérdezem és ha nem hallaná a fülében dübörgő zenétől akkor közelebb megyek, de figyelek arra, hogy el ne találjon és felteszem neki újra a kérdést, míg észre nem vesz.

Egymás után idézem meg és hajítom a távolba a fénylő energiagömböket, minden becsapódást figyelek, minden röppályát próbálok minél pontosabban meghatározni. Nem tudom mennyi idő telhet el, de jó érzés, olyan mint egy szerepjátékban, mikor rengeteg időt kell beleölni a fejlődésbe. Hosszútávú szórakozás és még konkrét eredménye is van. Perifériábol látom, hogy valaki közeledik felém, ahogy hozzám szól azonnal abbahagyom a képességem gyakorlását, egy mozdulattal leállítom a zenét és felé fordulok. Az általános reakcióformák általában gondot okoznak számomra ha másokkal kell kommunikálni, de ha jól emlékszem így illik, ha más, főleg egy lány játékos megszólítja.
~ Érdekes. Vajon milyen rangban lehet és feladatot láthat el a közösségen belül? Gondolom ő is valamilyen munkás, nem tűnik harcosnak. Szőke a haja, amennyire én tudom ez azt jelenti, hogy nincs túl magas intelligencia szintje sem. De gondolom más értékekbe ölte a megszerzett pontjait, ügyesség, szépség hasonlók... Még sohasem találkoztam hozzá hasonlóval. Lehet meg kellene ismerkedni vele, az segítené a beilleszkedésem. Ez más mint egy FPS, itt túl sok mindenre kell figyelni, nem csak menni és ölni. Még meg kell szoknom, ez idegen tőlem is.
Hidegen mérem végig a kérdése után, majd gépies tekintettel a szemébe nézek, és így válaszolok a feltett kérdésre.
- A képességem fejlesztésén dolgozom, gyakorlok, azért, hogy elég pusztító lehessen az erőm, hogy Lovas legyek. Apokalipszis Lovasa... vagyis már Serena úrnű Lovasa akarok egyszer lenni. Hogy alacsonyabb rendű fajokat irthassak ki parancsra. Oh, el is felejtettem, elnézést a kommunikációs képességeim nem túl jók. Andrew Ramirez szolgálatára. Te ki vagy?
Kedvesen rámosolygok, elvileg ezt kell csinálni, vagyis én ezt láttam korábban.

K:
Az idegen először nem hallott meg, de aztán ahogy közelebb mentem kivette a füléből a zenét és rám figyelt.
Hát nem is tudom hogy mondjam, de a bemutatkozása kissé bizarra sikerült.
- A képességfejlesztés jó dolog, de hogy apokalipszis lovasa, nem értem miért akarna bárki is az lenni, oké hatalom és megfélemlítés is jár vele, de mi ér ha magányos az ember.
Mondom, majd miután bemutatkozik én is így teszek. És igyekszem elengedni a fülem mellett az alacsonyabb faju jelzőt.
- A nevem Tina Lea Sign, örvendek. Én is foglalkoztam már képességfejlesztéssel. Bár gondolom nem érsz semmit a nagyobb erővel, ha nem találod el a célpontot.
Mondom, majd a kezeim magam elé helyezem és egy energia gömb jelenik meg benne, mely lassan egy gumilabda alakját veszi fel.
- Segítek edzeni. Próbáld meg eltalálni a labdát röptében.
Mondom, majd elhajítom a labdát a sivatag felé, ahol nincs senki így az Andrew nem tehet kárt semmiben és senkiben.

A lány nem úgy reagál, mint, amire számítottam, a legtöbben ilyenkor máshogy néznek rám, de ő csak idegennek találja amit mondtam és rögtön a tárgyra tér. Roppant érdekes, folytatom tovább, hogy minél többet megtudjak róla.
- Ez számomra nem jelent gondot, magányos farkas vagyok. A gépek gyakran jobban érdekelnek, mint más emberek...
A nevét is megtudom, Tina Leia Sign, egész jól hangzik, biztos sokat gondolkozott rajta mielőtt csatlakozott a játékhoz. Kíváncsian figyelem, ahogy a képessége segítségével teremt egy labdát, majd felajánlja, hogy segít a gyakorlásban.
~ Úgy érzem, hogy számomra megfelelő hely lesz ez a klán, alig érkeztem ide máris van valaki aki segít fejlődni, kérés nélkül. Valószínűleg ő is olyan, mint Serena, profi, csak ő a tagfelvételért felelős, nem a teljes vezetésért a lány játékosok mindig segítőkészek és ha megfelelően edzettek sokszor még jobbak is.
Bólintok Tinának, majd a kezembe idézek egy energia gömböt, ha az a levegőbe emelkedett várok egy kicsit, megpróbálom kiszámolni a pályáját, hogy mikor kezd majd el zuhanni és úgy elhajítani a célpontot. Ha elsőre nem sikerül másodjára egy nagyobb energiagömböt használok és az első próbálkozás tapasztalatait felhasználva igyekszem fejlődni. Ez kihívás, tetszik.
- Neked mi képességed és a rangod a klánon belül? - kérdezem tőle gyakorlás közben.

~ Serena, Danny és Hood ~
- Ha nagyon vészes a helyzet, hoztam magammal egy Hulkot – pillantottam Charlie-ra. – Rábízhatjuk a felügyeletét, benne még kárt sem tudna tenni.
Még belegondolni is érdekes volt, hogy milyen hatást keltene ez az egész így, de az biztos, hogy legalább mindenki biztonságban érezné magát, mert nem kellene tartaniuk amiatt, hogy valakiben is kárt tesz. Kérdőn pillantottam Charlie-ra, majd el a férfi irányába, akit észrevett.
- Te jó ég! – nyögtem fel.
Megremegtem egy pillanatra, tudtam, hogy honnan volt ismerős, hát hogyne tudtam volna. Talán Charlie mégis emlékszik valamire abból az életből? Ő… is egy volt azok közül, akik megölték Jamest abban a világban. Az X fegyver egyik tagja volt, vajon emlékezett a férfi arra az életre, vagy nem, vagy olyan volt, mint Max, hogy csak arra az életre? A többiekről tudtuk, hogy megbízhatóak voltak, hogy töröltették az emlékeiket, vagy éppen egyáltalán nem emlékeztek, akik megbánták az ottani tettüket, mert nem ők maguk voltak, hanem agymosás áldozatai.
- Igen, már láttuk, de nem hiszem, hogy emlékszel rá. Abban a másik életben… annak a csoportnak a tagja volt, akik megölték James-t. Az X-fegyveré.
Kicsit közelebb húzódtam hozzá.
- Mégis kezdenek visszatérni az akkori életből származó emlékeid?

Andrewnak nem jelentett gondot az egyedüllét, sőt bevallása szerint kifejezetten magányos farkas. Kissé furcsán néztem rá emiatt a kijelentés miatt, de aztán inkább nem szóltam hanem ráhagytam a dolgot.
A teremtett labdát pedig elhajítottam és érdeklődve figyeltem ahogy a férfi próbálja eltalálni, elsőre nem is sikerül de másodjára már egy nagyobb gömbbel próbálkozik ami már talál. Az egykori labda pedig eltűnik a robbanás hatására.
Andrew újabb kérdést tesz fel és egészen úgy veszem ki a szavaiból, mintha csak egy játéknak tartaná az ittlétünket.
- Itt nincsenek rangok. Csak a közösség létezik és Serena pedig a döntéshozó vagy inkább vezető szerepét látja el. itt mindenki egyenlő.
Leheletnyi szünetet tartok, hogy feldolgozza az infókat és hogy pihenjek egy kicsit, majd válaszolok a másik kérdésére is.
- Az én képességem a teremtés.
Mondom miközben egy virágot teremtek, aki a kezemet liánként fonja körbe, majd egy másodperc múlva el is tűnik. A hatás és a pihenés hiánya miatt is mutattam csak be ilyen rövid ideig az erőmet.

- Értem. Köszönöm, akkor majd ott találkozunk. – Válaszolta Steven a lánynak. Úgy érezte, hogy nem igazán szeretne beszélni vele, így hát nem is erőltette a dolgot.
~ Látod! Már most nem kedvelnek téged, hát még ha majd kiderül hogy mit tettél. Addig végez velük amíg még nem tartanak komoly fenyegetésnek téged.
~ Hallgass már az istenit! Nem hallottad az előbb mit mondtak? Elégé feszült itt most a helyzet, nem csoda hát hogy az újoncokkal sincs idejük jó pofizni.
~ Megfogod bánni hogy nem hallgatsz rám.
Steven túl elfoglalt volt azzal, hogy Sammet próbálja elcsitítani így nem tűnt fel neki, hogy bárki figyelte volna. Bement abba a konténerbe amit Kira mondott majd miután megbizonyosodott róla hogy tényleg nem lakik benne senki, kipakolta a ruháit az ágyra majd a gyógyszereket és egy konzervet elrejtette valami rendkívül nehéz tárgy alá a konténeren belül, ami nem lapította közben össze, bár nem volt egyszerű egy ilyen helyett találni. Átmeneti megoldásként viszont nem volt más választása. A táskáját az ágy alá rakta be, hogy így ne gyanakodjanak arra esetleg hogy valahol még gyógyszer is van. Egyesek paranoiásnak hihették volna emiatt őt, de egyszerűen csak úgy volt vele, hogy amíg meg nem ismeri a társaságot nem árt az óvatosság. Valakivel már így is baj van. Miután végzet a vihargyújtót zsebre vágta, majd vissza kiment és a korábban mutatott közösségi konténer felé indult. Közben látta hogy az egyik vele együtt érkező újonc egy konténer tetején tornázik.
~ Lökd le! Had törjön ki a nyaka. Véletlennek fog látszódni.
- Szia. Azt mondták hamarosan lesz valami gyűlés abban a konténerben. Nem jössz te is? – Kérdezte miközben ment tovább a konténer felé.

Tina közli, hogy itt mindenki egyenlő, nincsen megkülönböztetés, csak egy vezető, de nyilván ő is azért van ebben a pozícióban mert kiérdemelte. Meglepő, ilyesmiről ezelőtt nem hallottam vagy ha igen, akkor csak elfogadhatatlan, téves rögeszmék formájában, de ő komolyan gondolja. Ezen elmosolyodom.
- Egyenlő... mindenki egyenlő... még soha nem gondoltam ilyen feltételezésre. De tetszik.
~ Különös, ez nyilván ahhoz hasonló, mint amikor a nagyobb videojátékos hírlapokon, a hírek alatt a billentyűzeten keresztül darabokra tépték egymást a különböző játékok rajongói. Nem sokkal utána volt egy kezdeményezés, hogy minden játékos legyen büszke és tartson össze, egyenlőségről beszéltek, tiszteletről... meglehetősen tetszetős variációnak bizonyult. Lehet itt is erről van szó.
Mikor megmutatja a képességét végig figyelem minden részletét, és megjegyzek belőle mindent amit tudok, maga a növény, mint ahogy a legtöbb élőlény nem vált ki belőlem semmilyen érzelmet, de a látványa elég hatásos. Tetszik a kombináció.
- Várj, hasonlót én is tudok. - előre nyújtom mind két kezem majd közöttük egy energiagömböt idézek, de nem hajítom el, hagyom ott lebegni, a belőle kicsapódó fénysugarak hol engem, hol Tinát, hol a sivatagot világítják meg. Vakító, tiszta fehér fény, amely egyben pusztító és halálhozó, csodálatos kombináció - Na és hány pontod van már? Hány embert öltél meg? Biztos sokat...
Teszem fel kíváncsian a kérdéseim, majd várom a választ. Végre van kivel beszélgetni.

T:
Miután a virágot eltüntetem Andrew is a kezébe teremt egy gömböt, ami fehér fénnyel izzik és néha a fény kicsapódik és mikor éppen mit világít meg. Valamiért ehhez  burához nem volt kedvem hozzá érni. Főleg azután, hogy láttam, milyen pusztításra képes.
Mikor Andrew megkérdezi, hogy hány pontom van és hány embert öltem már meg. A csodálkozástól elkerekedtek a szemeim.
- Pont? Ölni? Ez nem egy videó játék ez a való világ. Ez itt egy közösség és nem nyírjuk ki a másikat. Hiába tehetném meg nem teszem, mert értékesebbnek tartom az életet, mintsem, hogy elvegyem azt.
Válaszolom felháborodottan. Majd ismét a férfi felé fordulok.
- Ezt jobb lesz ha te is észben tartod. Pont emiatt volt az előbb feszült a helyzet. Egy farkasmutáns rá akart támadni a vezetőnkre aztán meg csodálkozik, hogy nem toleráljuk a viselkedését.
Ha pedig már videó játékoknál tartunk, akkor ezt képzeld el úgy mint egy túlélő játékot, nem csökkented azzal a saját esélyeidet a túlélésre azzal, hogy kinyírod a társaidat.


K:
Nyugodtam ülök az egyik széken a közösségi kabinban és a ventilátort állítgatom, hogy a lehető legkellemesebb legyen az idő a konténerben a megbeszélésre.
ha pedig valaki időközben bejön akkor annak integetek és köszönök, mivel nem akarok bunkó lenni.
- Üdv. Serena még nincs itt, de biztos nemsokára jön és megkezdhetjük a megbeszélést.

A lány válaszán én ugyanannyira meglepődök, mint ő a kérdésemen, de én ezt nem mutatom ki. Először nem értem, mit akar mondani, és miért ennyire indulatos, de aztán hirtelen belém hasít a felismerés, ugyanarról beszélünk, csak félreértjük egymást, mert máshogy fogalmazunk.
~ Lenyűgöző. Annyira beleéli magát a játékba, hogy neki már ez a valóság. És értem a motivációit is, annyira fontosnak tartja a játékosok életét, hogy mindenkit egyelőként kezel és senkit nem tudna megfosztani az életétől. Illik hozzá ez a felfogás.
Végighallgatom amit mond az állatias mutánsról, aki azt a konfliktust idézte elő, aminek a végére érkeztem csak meg. Kétségbe vonta Serena vezető szerepét. Ezen kívül Tina tájékoztat róla, hogy ez egy túléli RTS, nagyon érdekes kombinció. Az egyik Strangholdos pályára, a Tyran-ra hasonlít. Azt hiszem kezdem megérteni a dolgokat, sokat segített. Eltüntetem kezemből a fénygömböt, majd az eddigi rideg, unott hangon válaszolok.
- Értem, köszönöm a segítséget. Ez egy egészen más helyzet, mint amikkel eddig találkoztam, de úgy érzem kezdek belerázódni a dolgokba. Egyébként nagyon rendes vagy, hogy segítesz. Először nem értettem pontjaidat miért karizmára és ügyességre teszed hatékonyság, gyorsaság helyett, pedig egyértelmű, hozzád ez illik. Általában késztetést érzek rá, hogy minden más nembe tartozót megkínozzak és darabokra tépjek, de téged már nem akarlak... ez jó. Folytatjuk a gyakorlást?
Ha folytatjuk akkor az idézet tárgyat most ívről igyekszem eltalálni, egy kis méretű gömbbel. Régen játszottam ilyen komplex rendszerben, jobban kell figyelnem arra, hogy mit mondok és teszek, különben nem lesznek jók az arányaim.

~Laura, Steven, Kira~

Miközben épp a konténeren lévő korlát tetején egyensúlyozva járok kézen, valaki megszólít. Nem billenek ki az egyensúlyomból, elvégre milyen artista az aki minden zajtól leesik?
Az első szó után a férfire emeltem a tekintetem és aláhulló hajtömegemen keresztül hallgattam a srác kérdését.
- Szia Steven. Egy pillanat és megyek.
Mondom, majd előre hajolok. A lendülettől teszek egy 150 fokos fordulatot majd elengedem a korlátot. Így a konténertől biztonságos távolságban huppanok le a földre. Hiába volt már vagy két éve hogy a cirkusz feloszlott, én azóta sem jöttem ki a gyakorlatból. Bár ugyanezt trapézon védőháló nélkül nem próbálnám meg elsőre.
- Menjünk.
Mondom a srácnak mikor tőle egy méterre landolok. Felegyenesedtem és megindultam a közösségi konténer felé. Mikor belépek Kira üdvözöl minket és közli, hogy Serenára még kicsit várni kell.
- Szia Kira. Nem gond majd megvárom az egyik széken.
Leülök az egyik székre majd a szemem megakad egy kis ventilátoron, ami olyan volt mint egy asztali, bár a talapzata nem arra utal, hogy az volt.
- Te alakítottad át asztali ventilátorrá?
Kérdezem a nőtől, majd ha válaszolt akkor, hogy jobban teljen az idő Stevenel kezdeményezek beszélgetést.
- Honnan jöttél? Én Manhattanből.

Aaron
Alighogy megérkezik egy új tag, rögtön beleköt mindenbe. Hatalmi harc, basszus, pedig már épp kialakulóban volt a rangsor, ha lehet ezt mondani. Mondjuk ezt a farkast meg is értem, miért száműzték közénk, az Isten háta mögé. Én is ezt tettem volna vele, hiszen közveszélyes, és mindenki fölött akar állni. Aki meg nem hunyászkodik meg, a végén még kitépi a gerincét annak. Jó lesz tartani tőle a távolságot.
Eztán még jön pár újabb tag, de ők szerencsére az a békésebb fajta, akik a közösség javát fogják szolgálni, ahogy látom. Üdvözlöm is őket.

Maria
A reggel elég jól indult, és reménykedtem benne, hogy a tegnapi összezörrenésnek nem marad sok nyoma, de tévedtem. Amint ma is érkezett valaki, újra szikrázni kezdett a levegő az ellenségeskedéstől. Egyáltalán nem érzem magam biztonságba, folyton viták lesznek, és aztán már fegyver is előkerül. Lehet, hogy nem nekem való ez a közösség. jobb lesz, ha meghúzom magam, ahogy látom, elég könnyű bajba kerülni.

~ Tina, Andrew~

Mikor Andrew közli, hogy a pontjaimat karizmára és ügyességre tettem gyorsaság és hatékonyság helyett, csodálkozva nézek a férfira.
~ Ez tényleg azt hiszi, hogy csak egy videojátékban van.
- Szerintem elég hatékony tud lenni, ha valami olyan tárgyat teremtek, ami a jelen helyzetben épp szükséges.például, ha nincs nálad konzervnyitó, de mégis ki kéne nyitnod egyet. Vagy éppen fegyvert, hogy elrémítsd a támadódat. Az utóbbi történt az imént. A farkas neki akart menni Serenának én pedig fegyvert fogtam rá, utólag nem volt valami fényes ötlet, de legalább nem lett bunyó a dologból.
Mikor azt mondja nekem, hogy már nem akar megölni, akkor kis félelem tükröződik a szememből, a rettegés helyett, ami egy pillanat erejéig átfutott rajtam.
- Ha ez bók volt, akkor inkább ilyet ne hangoztass, mert már kétszer hallottam ma hasonlót és nem vágyom többre.
- Persze folytassuk. Lássuk egy változó irányú célpontot is el tudsz -e találni.
Mondom, majd egy kis energia gömb jelenik meg a tenyeremben, ami egy arany színű kis pingpong labda szerűséggé áll össze.
- Csak a sivatagos rész felett.
Mondom a kis labdának, majd izomból elhajítom azt.
A levegőben a pinpong labda mintha szétnyílna, de valójában más történik. Mintha a külső réteg ami leválik róla kis szárnyakká alakul és sebesen cikázva kezd repkedni a levegőben.
- Lássuk a cikeszt is sikerül -e eltalálnod?
Mondom a férfinak és élvezem, hogy kis kihívást tudtam okozni neki. A cikesszel( igen a Harry Potter-beli) pedig nem erőltettem meg magam, elvégre egy kolibri sem nagyobb annál a kis labdánál.

~Danny, Serena és Hood~
Nem lepődöm meg Charlie válaszán, sem azon, hogy milyen indulatosan kapom meg. Nem hiszem, hogy fel tudnám tartani, ha Serena nem érkezik meg. Amikor a nő kezd beszélni hozzá, félreállok, és hagyom, hogy  ő próbálja meggyőzni. Hamar rájövök, hogy miről szól a dolog. Több van köztük, mint elsőre gondoltam. Ennek ellenére is meglep, hogy Charlie mennyire könnyen beadja a derekát, eddig nem ehhez szoktam tőle. De persze ha valaki szerelmes, sok olyan dolgot csinál, amit nem várna tőle az ember. Amikor megkérdezi, hogy mi a terv, Serenára nézek, várva, hogy először ő beszéljen, ha van mit mondania, hiszen ő a vezető. Sokat gondolkozik, de végül kimondja azt, amit én tanácsoltam. Ha más ötlet nincs - és úgy tűnik, hogy nincs - akkor az a nagy kérdés, hogy ki lenne képes erre? Én, Charlie, vagy esetleg valaki más? Én az elejétől kezdve magamra gondoltam, de nem tudjuk, hogy Lobo pontosan mire képes, és Charlie-val se tudtuk eddig összehasonlítani az erőnket. Most viszont eltereli a témát, pedig szerintem el kéne dönteni, hogy mihez kezdünk. De mivel elkezdenek másról beszélni, nem szólok közbe. Én is az újak felé nézek, de fél füllel figyelek a beszélgetésre. Hamar egyértelművé válik, hogy nem tudok róluk eleget ahhoz, hogy megértsem, hogy miről van szó. Valami másik életről beszélnek, de ötletem sincs, hogy ez mit jelent. Bármennyire is érdekelne, nem kérdezem meg, mert valószínűleg semmi közöm hozzá. Így hát kicsit feszengve várom, hogy végezzenek a témával.

Tudtam, hogy van még valami ütőkártyája Tinának, a női játékosok rendszerint ilyenek, nem látszik rajtuk de nagyon veszélyesek és mindig van még egy trükkjük, olyanok mint az Ászok, még szerencse, hogy az ő idejük már lejárt. A szemeim szinte megvillannak mikor befejezi a mondatot.
- Tudsz fegyvert is teremteni? Nagyon hasznos képesség, nagyon veszélyessé tehet. Végül miért nem lőttél? Az elveiden kívül...
Megvárom amíg válaszol, majd mikor valamilyen bókot emleget elhúzom a szám, nem ismerem a szó jelentését, csak nagyon homályos képem van a jelentéséről, nem akartam megsérteni, de inkább ignorálom ezt az egészet, a lényeg, hogy nem akar róla többet hallani. Már megszoktam. Figyelem a kezében idézett magától repülő szárnyas gömböt. Rögtön felismerem honnan van, ötletes, egy ideig figyelem a cikázó mozgását. Ezúttal több kisebb gömböt hajítok el, ívről, gyorsan egymás után. Egy ideig el fog tartani, mire sikert érhetek el, de pont ez a lényeg, hogy fejlődjek. Most azt próbálom kiszámítani, hogy milyen gyorsan mozog a cikesz és általánosan milyen metódus szerint tér ki, vált irányt. Hátha sikerül.
- Kezdhetjük.