Re: Chernobyl

by **Radoslava** Hétf. 13 Május 2013, 16:13

Az utazásom során teljes mértékben izgatott voltam, elvégre vonat helyett repülővel utaztam attól függetlenül hogy Belgorod nincs messze Kiev-től annyira. Még soha nem utaztam repülővel, így legalább olyan izgatott voltam ettől, mint a gondolattól, hogy eljutok Chernobyl-ba! El se hittem, hogy már úton vagyok, és nem a napokat számolgatom, hogy az álomtól eljutottam addig, hogy remélhetőleg valóra válik. Nem akarom magam beleélni túlságosan, mivel lehet csak kis részét tudom dokumentálni, de már az is több mint a semmi. Nem akarok csalódást okozni az iskolának, se a szüleimnek. Őket reprezentálom, ezért úgy is kell majd viselkednem. Kievben leszálltam a reptérről és taxival átmentem a fő buszpályaudvarra, ahol bár 4 órát kellett várnom, hogy elinduljon a helyi járat abba a faluba ami legközelebb van Chernobylhoz, Dytyatky-ba. A járat elég ócska volt, de egyáltalán nem zavart a dolog. A faluban leszálltam és elindultam a főút mentén Chernobyl felé, reménykedve, hogy talán összeakadok valami katonai kocsival, ami pontosan oda tart és hogy sikerült stoppolnom is egy ilyet, mivel, gyalogolni egészen odáig nem akartam. Egyetlen egy helyi lakos sem volt hajlandó engem kivinni kocsival, legalább félútig se, akkor sem ha nem kevés pénz összeget ajánlottam nekik. Mindenféle rémtörténetekről kezdtek el nekem beszélni, ami nem hogy elrettentett volna, de egyre jobban besózott, és pont ez adta nekem a hajtóerőt, hogy akár gyalog is kijussak oda. Térképemen megnéztem, Chernobyl melyik felén van a Cordon, elvégre ott van a bejárat, ott kéne találkoznom valamilyen Mihail ezredessel. Hát majd meglátjuk mennyire leszek szerencsés, így csak bandukoltam az út mentén célom felém...

by **Tank008** Hétf. 13 Május 2013, 18:23

Részvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
Az ezredes befejezte az italát bele szívott egyet a szivarjába majd elnyomta azt. Ezt követően felnézett és mosolygott most először.
- Ha ez egy háború volna akkor még én is mosolyogva mennék ki harcolni oda. Én is voltam háborúba de ez oda kint nem mérhető hozzá. És Carbage hát odáig kötve hiszem, hogy eljut de ne is kezdjen azon filozofálni merre a legbiztonságosabb mert teljesen értelmetlen! Egyik rosszabb mint a másik. Na viszont ha megbocsájt elteszem magam holnapra javaslom pihenje ki magát és készüljön fel élte leghosszabb napjára. Apropó még senkit sem talált alkalmasnak rá csak 1 embert de ő se lett sosem szabad... már mint aki át is lépte a határ vonalat nem csak karistolgatta. De még azok sem jutottak ki nagy számba akik karistolgatták....
Az ezredes ha még van kérdésed röviden válaszol rá de azután megy aludni kinyitja a szobáját majd jó éjt kíván. Ha aludni szeretnél mögötted van egy kanapé amin alhatsz. Ha valami máson töröd a fejed hajrá Smile

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Az utazásod gond nélküli volt és a városban valóban nem találtál egy lelket sem aki bevitt volna egy kosza embertől hallottál róla, hogy valami Vlagyimir fuvarokat vállal oda de jelenleg még napokig távol van így úgy döntöttél a pletykák ellenére elindulsz befele gyalog az út igen hosszú volt ezt tudtad de nem tántorított vissza az első 2-3 km gyaloglás után kezdted észrevenni, hogy egy árva autó sem jár nagyon arra fele mindenki nagyban kerülte a helyet akár csak azt a városiak el is mondták. A felszerelésed súlya még ha nem is volt nehéz ilyen távon már nyomta a válladat és kezdtél fáradni kissé de még mindig megállíthatatlannak érezted magad annyira feltüzeltek a történetek a lehetőségekről. Még egy jó kilométert sétálsz és érzed, hogy minden egyes méter egyre jobban megterhel de fáradhatatlanul haladsz előre amikor egy katonai jármű állít be melléd elhaladva előtted majd egy jó 15 méterre megállt elötted. Ha jól megnézted láthattad, hogy egy kamion féleség volt.
Chernobyl - Page 2 Scaniag480cb8x8

Ha leintetted ha nem meg állt melletted amikor elhaladt melletted tisztán kivehető volt, hogy csak egy személy ül benne.

by **Radoslava** Hétf. 13 Május 2013, 18:40

Már mentem egy ideje és egyre jobban fáradtam. A lelkesedésem bár nem lankadt, sőt, minden egyes lépéssel közelebb és közelebb voltam célomhoz, de mikor már egy jó ideje egy lelket se láttam az út mentén áthaladni, de még a távolban sem a megszokott földeken legelésző őzeket vagy nyulakat, esetleg valamilyen varjakat, kezdtem kicsit aggódni. Még jó hogy rajtam volt a sapkám, különben a nap szétégette volna a fejem, már így is eléggé kezdett fájni. Néha megálltam egy kicsit, hogy szétnézzek, hátha valami a távolban... De semmi. Hátizsákom elég nagy volt és nehéz is, főleg ilyen hosszú távra, de megszoktam hogy vállaimat nyomja. Időként leakasztottam oldaláról a fél literes flakonomat amiben ott forrósodott az ásványvíz. Kezdtem izzadni és már-már lihegtem. Lépteim lassultak, majd azon kaptam magam hogy megállok pihenni. Ahogy vettem a levegőt, távoli zajra lettem figyelmes a hátam mögött. Azonnal hátra is néztem és megláttam a távolban egy kocsit ahogy felém közeledett. Nem hittem a szememnek! Hát mégis! Végre! Már csak az volt a kérdés hogy meg is áll e. Ahogy közeledett, jobban lehúzódtam az út szélére, mert eddig a jobb sávban haladtam. Mikor közel ért, mikor már biztos voltam abban, hogy engem is látni fog, elkezdtem neki integetni, reménykedve hogy lestoppoljam. Valamilyen katonai teherautó volt, biztos voltam benne, hogy Chernobylba megy. És megállt! Eszem megáll! Jobban megigazítva hátizsákomat már szaladok is a teherkocsi felé, teljesen kifulladok az alatt a pár méter alatt amit lefutok. Kinyitom az ajtót és észreveszem, hogy egyetlen egy személy ücsörög benne. Legalább lesz számomra helye. Talán...
- Elnézést, Chernobylba megy? Pontosabban Cordonba? Mert ha igen el tudna vinni? - kérdezem tőle reménykedve. Ha nem akar elvinni, megpróbálom majd máshogy rávenni, mondjuk azzal a levéllel és engedéllyel ami a hátizsákomban lapul. Azzal már csak kénytelen lesz magával vinni. Ha meg nem, akkor teszek róla, hogy legyen időm panaszkodni majd valakinek róla. De addig reménykedek a legjobbakban.

by **Tank008** Hétf. 13 Május 2013, 19:37

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Amint eléred a kamiont látod, hogy az ajtó kilincse szép magasan van így fel kell nyúlnod érte, hogy lenyisd ami nem is okoz gondot így feltudod tenni a kérdésedet a vezetőnek. Aki talpig katonai ruhában van gyorsan fel is ismered, hogy ez orosz egyenruha hisz még is orosz lennél. Az úr válaszol is a feltett kérdésedre.
- Valóban oda tartok de nincs az a pénz amiért elvinném oda ha csak nem támadt halál vágya az Ezredes azonnal lefogja lövetni.
Felmutatod neki a levelet mire kissé elmosolyodik.
- Hát legyen elviszem oda de biztos, hogy nem fog örülni a levélnek Mihail. Ha nem tépi ketté és nem röpít golyót a fejébe még talán át is juthat. Biztos benne, hogy oda akar menni ?
Ha azt feleled igen akkor beinvitál ha nem akkor ott hagy és javasolja is, hogy fordulj csak vissza.
Ha beszállsz:
- Ám legyen jöjjön csak...
Majd el is indultok útnak. Szinte nem is váratlanul a hangzottak alapján a katona következő kérdése.
- Megmondaná mit akar ott ?! Ha még át is engedik akkor sincs biztonságban és nem csak a radioaktivitásra gondolok ezalatt.

by **Laura Slyen** Hétf. 13 Május 2013, 19:45

Nem láttam eddig az ezredest mosolyogni, de most sikerült jó kedvre derítenem a jelek szerint. Bár amit mondott az nem nyugtatott meg, főleg mivel a kérdésemre nem kaptam egyértelmű választ.
~ Vajon mi lehet rosszabb egy háborúnál?... Egyik hely rosszabb mint a másik, ez biztató... Csak egy embert engedett ki a zóna és ő sem szabad. Egyre jobb. De nem adhatom fel a reményt. De minek is izgulok azon, hogy nem jutok haza, mikor még el sem akarok menni. Majd holnap meglátjuk mi lesz.
- Jó éjt ezredes.
Köszönök el az ezredestől, mielőtt az aludni menne. Majd odasétálok a kanapéhoz és kényelmesen elhelyezkedem rajta. Aludtam már rosszabb helyen is, ez még egészen kellemes volt. Elhelyezkedtem, a szemere húztam a sapkám, majd vártam, hogy eljöjjön az álom.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Kis nyújtózkodás után, felálltam, odasétáltam a táskámhoz és kivettem belőle a vodkát, hogy a reggeli egy decit lehúzzam belőle. Ezek után visszatettem azt a táskába, majd kiléptem az ajtón. Tudtam, hogy úgysem maradhatok tovább, így inkább úgy döntöttem, hogy keresek egy kereskedőt, hogy éjjellátó szemüveget vegyek tőle, majd csak aztán hagyom el a kordon területét. Ha találok egyet, akkor odalépek hozzá, hogy érdeklődjek van -e nála olyan szemüveg ami nekem kell. Meg akkor már ha ott vagyok rákérdezek van -e nála messzelátó.

by **Radoslava** Hétf. 13 Május 2013, 19:52

A sofőr először nem akart elvinni, nem is számoltam azzal, hogy egyből belemegy két szép szemem miatt és a mosolyom végett. Úgy látszik, hogy a papír hasznát adja és mégiscsak felvesz engem. Ismét azok a dolgok, hogy mennyire veszélyes hely, és hogy jobb lenne, ha visszafordulnák. Már nagyon várom, hogy mi olyan veszély leselkedik ott, amitől ennyire fél mindenkit. El sem tudom képzelni. Lehet a mesék igazak? Ha igen, akkor bizony megütöttem a főnyereményt és szinte biztos, hogy a suliban felajánlott állás fix dolog. Egy orosz katona társaságát élvezem, nem tudom van e valamilyen rangja, de szerintem nincs, mert ha lenne, biztos nem lenne teherautó vezető. Talán azoknak is van valami külön rang? Mihail ezredes elég goromba fickónak rajzolódik eddig ki nekem, legalább is az elmondása szerint.
- Mihail ezredes ennyire gonosz férfi lenne? - kérdezem tőle érdeklődve, jobb mindent megtudni időben, ezzel legalább elütjük az időt is utazás közben. Olykor a férfire nézek, néha pedig a tájra. Olykor feltűnik egy-két fa, vagy egy elhanyagolt földrész. Nagyon rég nem munkálták meg az emberek, ezt jól látni rajta.
- Oroszországban járok főiskolára és szeretnék dokumentum filmet készíteni Chernobylról. Nagyon sok mindent hallottam arról a helyről. Az iskolai diploma munkámhoz kell - válaszolom neki izgatottan.
- Nem nagyon tudom mi mindenre készüljek fel. Nem sok információt kaptam arról a helyről, így néhány részlet számomra homályos. Azt tudom, hogy nem járhatom be az egész területet, mert veszélyes és katonák őrzik, de senki nem mondta el hogy miért. Részben ez az oldala is érdekel a dolognak. Azt hiszem Mihail ezredesnek valamilyen kíséretet kéne adnia mellém egy-két katonából, akik majd végigkísérnek azokon a helyeken amelyekre mehetek, nehogy baj legyen - magyarázom neki. Valami ilyesmit mondott a dekánsom mikor erről az utazásról beszéltünk.
- Elmondaná, hogy mire kell a legjobban felkészülni? Hogy milyen veszély fenyeget ott, amit katonáknak kell őrizni. Valamilyen mutáns lények a radioaktív hatás alatt? - kérdezem izgatottan, már alig várom, hogy megérkezzünk.

by **Tank008** Hétf. 13 Május 2013, 20:40

Részvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
Gyorsan elért az álom és egész kényelmes volt a kanapé reggel lövések hangjára keltél fel és egész sok hangot hallottál kintről. Reggel felkeltél a felszerelésedhez mentél ellenőrizted azt amely hiánytalanul megvolt. A vodka kortyolás után kinéztél mi ez a hang már teljes menet felszerelésben. A lövések hangja szerencsére csak a reggeli lövészet hangja volt amelyet az ezredes már nagyban vezérelt is a katonák futó lépésben kocogtak a két bázis rész között megállás nélkül. Az ezredes meglátott kilépted után majd oda sétált hozzád mikor már oda ért volna látod, hogy fel vett előtte egy zacskót. Amelyet oda is ad neked.
- Fogja ebbe talál egy reggelire valót aztán viszont magától oldja meg a dolgokat jöjjön kikísérem a bázis területéről nem sokára érkezik egy szállítmányunk és nem akarom, hogy véletlenül is meglássák.
Ha belenézel a táskába találsz benne egy almát, némi szendvicset amelyben sonka és egyéb húsok voltak illetve egy kis dobozka kávét is. Amint elértétek a határ vonalat az ezredes búcsúzik is.
- Viszlát és sok sikert akár mihez is. Ha netán bajba kerülni egye fene talán még hasznát vennénk egy katonának itt.
A bázis határán a következő látvány fogad : (A fegyvert és a helikoptert leszámítva... )
Chernobyl - Page 2 Cordonz

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Miután jobban megnézted a katonát megláttad rajta a rangját is: Százados. Amit hiába nem voltál katona te is furcsálltad, hogy egy ekkora beosztású ember szállítana egy ilyen kocsit.
- Mihail ezredes egyáltalán nem gonosz csak vérbeli katona a civileknek persze ez nem tetszik sosem mint katona hősnek és kiváló barátnak számít! Modora nyers de szíve azért van amelyet mint katona próbál takarni így nem fog nagyon meglátszani rajta ha esetleg úgy döntene lelöveti magácskát bár még sosem láttam nőt lelőni. De tudja, hogy van ez egy katona legnagyobb hibája az érzelem hiába harcolunk ellene mindig veszítünk és bebizonyul, hogy nem vagyunk gépek persze ezt takarjuk. Apropó bele szaladtam szóval miért is van itt ?
Meghallgatja válaszodat majd az ezt követő pár kérdésedet is szótlanul. Kicsit gondolkodik látszik rajta, hogy próbálja összeszedni a gondolatait de egy kis idő múlva csak megmukkan.
- Hmmm egy diploma munka nem ér ennyit. Szerintem senki sem tudja mire kell számítania oda bent de bármilyen pletykát is hallott megnyugtatom valószínűleg..... azaz amit én tudok valószínűleg bármit is mondtak nem tükrözi a valóságot... amit a bent lévőktől hallottam az arra következtetett engem nincs az a mese ami leírná a helyet szerintük a legmerészebb mese is csak könnyű kriminek minősül. Miért mit hallott mutánsokat, szörnyeket nos azokról hallottam én is és azt mondták azt pitlik ahhoz képest ami oda bent várja magát. Rövided válaszolva fogalmam nincs mire kell számítania.
Az erdő teljesen sűrűvé vált körülöttetek annak ellenére, hogy hajnalodni kezdett és a nap az előbb amikor még sétáltál hét ágra sütött most már teljesen eltűnt föletetek egy vihar felhő váltotta fel azt. Ahol villámok csapkodtak előttetek.
- Ez Chernobyl "védelmi vonala" 10km és ott vagyunk utoljára megkédezem biztos benne, hogy belép ?! Most még kitehetem.
Előttetek lévő látvány.
Chernobyl - Page 2 Storminaforest

by **Radoslava** Hétf. 13 Május 2013, 21:00

A katona szavain kissé elgondolkodom, de figyelmemet jobban leköti az a gondolat, miért is vezet egyedül teherautót, ha elég magas rangja van? Kíváncsivá tett a dolog, attól függetlenül, hogy nem lenne tanácsos belepiszkálnom. A tájat nézem, ahogy körbevesz minket lassan az erdő. Elég sűrűnek látszik. Ha nem lenne ilyen veszélyes helyen, biztos a turisták kedvenc helye lenne, elvégre sűrű és tágas. Nem nagyon szólok közbe, miközben a katona beszél, de azért a szavaitól láthatólag eléggé megijedek, amit próbálok magabiztos testtartásommal leplezni és inkább el is fordulok tőle, hogy enyhén sápadt arcomat ne lássa addig, amíg vissza nem kapom belé a színt. Ha egy ottani katona mondja, hogy még a mesék is rosszabbak annál, ami ott bujkál, elbizonytalanodok. Most érzem meg először, lehet mégis túlszámoltam magam a dologgal és jobb lenne hazamenni. Megrázom fejem, hogy az ilyen gondolatokat elhessegessem. Nem! Már nincs visszaút, nem tántorodhatok vissza.
- Mindenki igazi valóját csak akkor fedi fel, ha egy ember élete függ tőle szerintem. Attól hogy valaki katona és hozzá van szokva, hogy más embereket öl, még ha nem is tudatosan, de tudat alattiban biztos vagyok benne, hogy megrázza őt és utána már csak idő kérdése, mikor veszi ezt tudomásra. De minél később, annál súlyosabb lesz hordozni - mondom neki a véleményemet. Lehet nem vagyok pszichológus se semmi ilyesmi, de azért nekem is van egy bizonyos elképzelésem a dolgokról. Lehet igazam van, lehet nem. Magam előtt a viharfelhőket látva kicsit jobban előbbre hajolok, hogy jobban ki tudjak nézni az üvegen.
- Úgy látszik vihar lesz... - mondom csalódottan, elvégre ha tényleg vihar közeleg, meg kell húznom majd magam és nem láthatok bele azonnal a képek készítésébe. Nem szeretném így kezdeni az első napomat. Végül úgy látszik, hogy ez nem akármilyen vihar. Védelmi vonal? Nem nagyon értem...
- Úgy érti, hogy az egész terület felett valamilyen viharfelhő van? - kérdezem ledöbbenve. Azt mondták nekem, hogy gyakori arra a vihar és az esőzés, de hogy valamilyen védelmi dolog lenne ez mögött...
- Ez valamilyen új katonai fegyver? Hogy időjárást képesek kialakítani valamilyen géppel vagy rakétával? - kérdezem tőle érdeklődve. Egyre jobban érdekel az egész Chernobyl.
- Nem fogok kiszállni. Legyen ott bármi, én nem féllek! - mondom neki határozottan és komolyan, bár hangom azért enyhén megremegett, ahogy nem voltam teljesen biztos bátorságomban.

by **Tank008** Hétf. 13 Május 2013, 21:45

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
A katona elgondolkodik amit mondasz.
- Talán igaza van de merem remélni, hogy nem hiszek abban, hogy lelki sérelmek nélkül is lehet ölni bár nem az én reszortom. Még is akik azért ölnek, hogy védjék társaikat a hazájukat, családjukat azok miért szenvedjenek a lelki sérelmek miatt ?! Már mint most gondoljon bele ...
Miután a katona válaszolt már egészen vissza kaptad a színedet így nem igen tűnt fel idegességed neki.
- Igen jól látja Chernobyl teljes területét egy 10km-es vihar veszi körbe leszámítva ezt az utat. De nem sajnos nem áll a katonaság szolgálatába magunk sem tudjuk mi célt szolgál vagy azt, hogy miért van. Azaz azt tudjuk, hogy távol tart mindenkit és szinte már saját akarata van de többet nem igen. Biztos nem száll ki most ?
Miután felelsz rá a katona bólint majd bele hajt a viharba a villámok csapkodnak körültettetek de egyik sem csap az útra csak az erdőket darabolták.
- Hát pedig a maga helyébe félnék még én se merném átlépni azt az istenverte határt csak a jó pénzért viszem oda az ellátmányt.
A vihar nem csendesedik és egy jó 10km megtétele után szinte méter pontosan a villám csapások eltűnnek mögöttetek de még mindig csapkodtak folyamatosan ha hátra néztél de ti már ki értetek a "védelmi vonalból". Egy bázis jelenik meg a háttérben az úton pedig egy jó tíz katona vár ( Ugyan azok a katonák akik Kira képén voltak világítás nélkül csak nem hárman hanem jó volt többen).

by **Laura Slyen** Hétf. 13 Május 2013, 21:47

A reggelii ébresztés eléggé intenzívre sikerült. Lövések zajára riadtam és ösztönösen legurultam a kanapéról. A karommal és a lábammal tompítottam az esésem így semmi baj nem történt. Mikor körülnéztem láthattam, hogy a környezetem teljesen ép, tehát a lövések kint csapódhattak valahol.
Kissé megnyugodva sétáltam oda a táskámhoz, amelyben minden megvolt hiánytalanul. Kivettem belőle a vodkát, meghúztam a reggeli mennyiséget, majd visszaraktam azt a helyére. Mielőtt kiléptem volna, visszapakoltam magamra a fegyvereimet, vállamra kaptam a táskámat, majd kiléptem.
Már megkönnyebbülten láthattam, hogy csak a reggeli lövészgyakorlatra ébredtem fel, amit az ezredes vezérelt. Aki kiszúrt, odajött hozzám majd átadott egy csomagot. Majd ki kísért a cordon határáig, majd utamra bocsájtott.
- Remélem még találkozunk ezredes, lehet, hogy a feladatom elvégzése után még visszatérek.
Köszöntem el, majd a bázis határán még egyszer áttanulmányoztam a térképet indulás előtt, miközben az egyik szendvicset eszegettem.
Majd miután a térképből felnéztem a terepet is alaposan felmértem, ahogy minden apróságot is amit fontos lehet. Szinte végigszkenneltem az egész környéket.
A térképet zsebre vágtam, a telefonomat kikapcsoltam,(mivel úgysem tudtam használni a zónán belül) a sugársásmérőt pedig elővettem és úgy indultam el kissé lassabb sétatempóban az úton, a megfelelő irányba.
~ Lássuk mi lesz.

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 11:42

Részvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
A térképet jó alaposan átnézted és elég egyértelmű volt, hogy ha az utat követed az nem igen ágazik el egy jó darabig. Pár kilométer múlva egy vonat sin van jelezve amely az út fölött megy át legalábbis a térképen ez vehető ki. Láthatod rajta mint katona, hogy nem túl méret arányos a területek jóval nagyobbak mint azoknak lenniük kellene. Tehát egy lövész térképnek igen csak nem felelne meg ha csak nem vállalna be mellé egy két társ ölést.
Ahogy elindultál és a terepet nézted egész csendesnek vélted a területet csak a szél fújt kissé. Még egy utolsó hang hallatszik a mögötted lévő katonai bázisról.:
- (????) Uram megjött a szállítmány.
Majd egy jó 100 méter megtétele után az úton a reggeli gyakorlatozások zaja eltűnt a szél süvítő hangja váltotta fel amely átjárta a területet. Egy roncs járművet pillantasz meg az út szélén mögötte egy félig felborult kék kis buszt látsz. Jelenleg nem látsz mozgást a területen viszont elkezdesz fura vonyító hangokat hallani a távolból egyenlőre jó messziről.

by **Laura Slyen** Kedd 14 Május 2013, 12:50

Ahogy felnézek a térképből észreveszem, hogy itt valami nagyon nem stimmel. De hogy biztosra menjek még egyszer rápillantok a térképemre.
~ Ez aztán jól meg van csinálva, kissé elméretezték a dolgokat. Ngyobb távolságra van minden, mint amekkora méretarányban lenni kellene. Na lássuk ha átszámoljuk a dolgokat, akkor milyen messze lennék és merre kéne menni.
~ Hmm, El kellene jutnom a vonat sínekhez, ha mást nem legalább egy támpontot adnak arról, hogy mennyire hasznos is ez a térkép.
A térképet a zsebembe rajtam, majd előhúztam a sugárzásmérőt és megindultam a megadott irányba. Nemsokkal később még halottam ahogy a bázisról kiszűrődik egy hang, de azután már semmit. Megszűnt a reggeli gyakorlatozás zaja, csak a süvítő szél maradt az egyetlen társaságom. Csak az ő hangját hallottam, miközben sétáltam az úton.
Ahogy sétáltam, egyszer csak egy roncs járművet pillantottam meg, mögötte pedig egy felborult buszt.
~ Szép kis karambol lehetett itt.
Jegyzem meg miközben lassan megközelítem a roncsot, közben pedig figyelem a sugárzásmérőm és ha azt mutatja, hogy ahogy közeledem növekszik a szint, akkor hátrálni kezdek vissza az útra. Ha azt mutatja, hogy nincs sugárzásveszély, akkor átkutatom a roncsokat hátha találok valami hasznosat.
Akármi is lesz mikor meghallom a vonyítást, csöppet sem leszek boldog tőle. Próbálom gyorsan beazonosítani merről is jött a hang.
~ Csak ez hiányzott.
Ha úgy hallom, hogy nem abból az irányból jött, amerre nekem mennek kéne, akkor elkezdek futni az úton a sínek felé, hogy ne halljam a fenyegető vonyítást. Futás közben pedig végig figyelem a környezetem és a sugárzásmérőmet, hogy semmi probléma ne legyen.
~ Legalább meglesz a reggeli kocogásom.

by **Radoslava** Kedd 14 Május 2013, 17:51

Próbálom többször is átértelmezni a mondatot amit a katona mondott, legalább is az első mondatát, de csak nem megy igazán. Vagy ő mondta össze-vissza vagy eléggé fáradt vagyok már. Lehet mind két helyzet kombinációja, így nem is erőltetem magam, hogy értelmezzem a mondandóját. Sokkal inkább a jelenségre koncentrálok ami az égen van. Viharos felhők, melyek csak úgy itt... lettek. Csak úgy. Valami védő zóna ként. Megvakartam fülem tövét gondolkodva, mindig ezt teszem, mikor zavarban vagyok.
- Ez morális kérdés. Mindenki válaszoljon erre magának szerintem. Az, aki a hazáért, családjáért öl embereket, attól még szenvedhet lelki sérelmet emberölés miatt. Lehet a másiknak is volt ugyan úgy családja, a másik is ugyan úgy a hazáért harcolt - kicsit elgondolkodom ezen, majd folytatom - Egyszer olvastam egy rövid történetet arról, ahogy egy tegyük fel franciai és angol harcol a saját családjáért, hazáért... Találkoznak a csata téren és a sors úgy akarta, hogy egy árokban kössenek ki. Mivel már egyiknek se volt lőszere, késekkel estek egymásnak. A francia nyert. De látta ahogy az angol zsebéből kiesett a kép, amin a családja volt. A francia katonában tudatosult, hogy az angol katona nem volt rossz ember, ő is csak azért harcolt amiért a franciai. Tudja mit csinált a francia katona? Írt egy bocsánatkérő levelet a családjának azért mert megölte a több gyerekű család apát és soha többé nem volt katona - fejezem be. Nem tudom ez mennyire érdekli a katonát, de úgy éreztem azért elmesélem ezt neki, hogy lássa, a háború és az ember ölés milyen dolgokkal járhat. Ezzel a kis történettel részemről le is zártam az emberölés és a lelki trauma témát. Se nekem, se a katonának nem tesz jót egy ilyen beszélgetés, csak nyomasztana minket.
- Gondolja hogy a radioaktivitás során valami történt az itteni levegővel vagy atmoszférával vagy mivel is, és azért lett ilyen az időjárás? - kérdezem a katonát, hogy eltereljem másra a témát. Fejemet közben nekidöntöttem az ajtó ablakának és úgy néztem ki. Eléggé lefárasztott az út. Ismét az a fenyegetés Chernobylról. Ha igaz is, kezdem már kicsit unni. Legyek már ott...
- Milyen ellátmányt visz? Lőfegyver, töltények, élelem és ilyesmi? - kérdezem tőle kíváncsian, közben rá nézek szemem sarkából.

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 18:34

Részvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
A kocsi közelébe érve az nem volt rádióaktív nem jelzett a készüléked. De a kocsiban semmit nem találtál csak egy rozsdás alvázat. Ahogy a buszhoz lépsz az sem jelez csak egy kis radioaktivitást amely kissé kockázatot akar sejtetni de ha közelebb lépsz még nem életveszélyes csupán érdemes innod egy kicsit ha bemászol a felborult buszba. Ha elölről nézed a buszt láthatod, hogy az első üvege kissé megvan repedve amit igen könnyen kilehetne szedni. / Te döntesz, hogy bemész megnézni a busz tartalmát némi pia ellenében/ ( összesen 5l /bemászás esetén-0,25l ha nem akarsz "sérüléseket szenvedni"). Ha bemászol következő reagba kapod mit találsz benne.
Miután végzel a járműnél megint kezded hallani a bal oldaladról a vonyítást annak ellenére, hogy amíg a járművet kutattad kissé elcsendesedett a levegő a szélt leszámítva amely nyugati irányból fújt. Ha jobban megnézted az iránytűdet láthattad, hogy fura mód az északnak Chernobyli reaktort vette alapul annak ellenére, hogy nem arra kéne mutatnia. A kutyák hangját keletről hallottad. Ha tovább rohantál előre fura hangok hallatszanak észak felől elsőre olyan mintha valami lövöldözés lenne de a szél miatt csalóka lehet. (te döntesz, hogy továbbra is északnak mész a vonat átjáróhoz vagy váltasz e. irányt)

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
A férfi csak bólint a véleményedre és a történetedre majd ő is csenddel jelzi, hogy elég volt ebből a témából neki is.
- Nem tudom ha engem kérdez ilyen véletlenül nem keletkezik vagy ha igen akkor igen érdekes egy jelenség sőt elég szeszélyes szinte már saját akarata van. Ha úgy is oda megy talán egyszer meg fejti ha így lesz akkor szóljon mert engem is érdekelne a válasz. Bár nem hinném, hogy valaha lesz újra alkalmunk ...-A katona kis szünetet tart-.... Nem érdekes.
A bázis láthatóvá válik egy jó 100 méterre előttetek ahogy megálltok egy tíz katona vár titeket már ott.
- Kérdésére válaszolván igen ellátmányt hozok és ők fognak segíteni kipakolni javaslom gyorsan mutassa fel azt a papírt oda magácskánál!
Utalt az előtettek álló 10 katonára és arra a kettőre aki még felétek tartott. Kiszállt a katona és átadott egy "szállító levelet" legalábbis gondoltad magadba biztos azt adta át. Majd int neked, hogy szállj ki a járműből. Ha kiszállsz és oda mész akkor a katona aki idáig hozott így szól:
- Fiuk a kocsit üresig.- Majd rád néz- Maga itt várjon egy tapodtat se mozduljon és ha van fegyver önnél azonnal tegye adja át nekem.
Ha átadsz neki valamit ha nem oda megy egy másik katonához beszél vele egy pár sort majd rád mutat. Ezt követően elindul feléd mind a két személy: aki hozott és akihez oda ment a fuvarosod. Oda lépnek melléd majd láthatod, hogy a katonán ezredesi rang jelzés van és a feje piros szinte a méregtől.
- (Mihail Ezredes) Ez most valami rossz vicc?! Ha azt meri mondani, hogy maga egy Francia idegen légiós katona én fülbe lövetem! Tisztázzuk nem érdekel mit akar 10 ezer Rubel vagy ennek megfelelő szolgáltatás ha itt átakar menni!
Az ezredes igen csak nem volt jó kedvébe téged látva így nem igen mondta valami kedvese mondandóját.

by **Radoslava** Kedd 14 Május 2013, 18:58

Őszintén örülök hogy, hogy a katona is ugyan úgy vélekedik mint én, hogy jobb ezt a témát hagyni úgy ahogy van és másról beszélgetni. Érdeklődve hallgatom őt a furcsa viharos felhő jelenségről, mikor megjegyzi, hogy majd ha rájövök, mi is lapul mögötte, majd közöljem vele, elmosolyodom kedvesen és enyhén naivan, akkor is ha tudom, nem vagyok tudós és nem értek a meteorológiához, sem a fizikához, sem pedig a kémiához. Felemelem fejem, mivel ahogy zötykölődik a teherkocsi, úgy verem be folyamatosan a fejem az üvegbe. Nem erősen, de azért egy idő után fáj és nagyon kellemetlen. Kezeim ölemben pihennek és azon kapom magam, hogy ujjaimmal malmozok.
- Mindenképp elmondom majd, ha lesz olyan szerencsém, hogy kiderítsem. De szerintem rengeteg tudós dolgozik ezen - mondom neki kicsit mintha csalódottan, de érezni hangomban, jó szándékkal gondoltam. Szemünk elé tárul a bázis, szívem hevesen kezd kalapálni izgalmamban, érzem ahogy elönt az adrenalin és kicsit remegek. Figyelek, nézelődök, minden egyes dolgot próbálok megjegyezni. Nem az ide utat kellett dokumentálnom, hanem azt, ami bent van. Épp ezért csak most veszem elő a kamerámat és a kellő papírokat, amik igazolják, hogy joggal vagyok itt. A kamerát bekapcsolom amíg a katona a többiekkel egyezkedik. Beállítom rejtett üzembe, ami annyit jelent, pontosan úgy néz ki, mintha ki lenne kapcsolva, de közben mindent rögzít. Elhelyezem kezemben úgy, hogy ne legyen feltűnő, de azért legyen mit rögzítenie. Mivel nincs fegyverem, így nincs mit leadnom. A katonáknak felmutattam a papírt, így velük nem volt gond. De akkor jött Mihail ezredes. Az elmondottak alapján azonnal ráismertem. Odajött hozzám, éreztem azt a feszültséget és félelmet amit felhozott bennem, de én csak felmutattam neki a papírt és az engedélyt. Egy kedves mosolyt próbálok magamra erőltetni.
- Öm... Nem vagyok francia idegen légiós. Kutató vagyok - mondom neki kurtán. Eléggé megijedek azon a részen, mikor említi a 10 ezer Rubelt vagy a másik lehetőséget. Egyikkel sem vagyok hajlandó rendelkezni, be kell engednie a papír alapján...

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 19:44

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Az ezredes nem igen hatja meg a válaszod az arc kifejezése egyáltalán nem változik. Komor mogorva igen dühösen néz rád majd a századosra néz aki elhozott idáig.
- (Mihail ezredes) Megmondaná nekem miért nem kötözte meg a lányt hagyta a határ vonalon és tépte ketté ezt az engedélyt ?
- (százados) Uram jelentem mivel valamiféle elnöki engedélye van ....
Az ezredes ekkor kitépi a kezedből az engedélyedet majd jobban megnézi.
- (Mihail ezredes) Tehát magát szánják ellenőrzésnek mi? Biztos vagyok benne, hogy ellenőrzésből küldték magát csak még maga sem tud róla....
Mondja az ezredes már normális hangnemmel nem ordibálva kissé lenyugodott.
- (Mihail ezredes) Nos akkor most tisztázzuk szépen átadja az összes felszerelését most azonnal a mellettem álló tizedesnek, az egyetlen dolog amit magánál tarthat az a pénze semmi más nem. és már most mondom nem kap engedélyt a forgatásra a bázis területén. Hisz ez nem is szerepel az engedélyében viszont a belépést nem tagadhatom meg. Javaslom, hogy amit a bázis területén lát arról egy szót se írjon meg a jelentésében...
Az ezredes megáll egy pillanatra és elgondolkodik.
- (Mihail ezredes) A járművet kipakolni és a lány felszerelését az irodámba akarom látni kategorizálva! Százados ön a pakolás után távozhat és bárki kérdezi a lányt sosem látta, nem is találkozott vele meg ne lássam a jelentésében, hogy szót is ejt róla.
- ( százados) Igen uram!

by **Laura Slyen** Kedd 14 Május 2013, 19:47

Odasétáltam a két járműhöz. A kocsiban nem találtam semmi használhatót, bár nem volt radioaktív sem. A busz viszont már annál inkább. Kis mértékben radioaktív volt, de úgy tűnt az több mindent tartogathat a számomra. Alaposabban is szemügyre vettem a busz elejét és láttam, hogy az üveg meg van repedve.
~ Ezt elég könnyű lenne kiszedni.
Gyors döntés után előhúztam a vodkás üveget, lehúztam belőle egy jó adagot(0,25l-t) majd miután visszatettem azt a táskába. Ezek után megpróbáltam kiszedni az üveget, közben vigyáztam nehogy megvágjam vele magam, bár a kesztyű miatt nem kellett emiatt nagyon aggódnom. Amint kiszedtem az üveget, bemásztam és gyorsan megnéztem, mit is tartogat számomra az a busz.

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 20:06

Részvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
A busz ablakát nehéz volt kivenni de egy kis erőfeszítéssel meglehetett oldani. Amint bemásztál a buszba egy hideg fuvallat csapott. A fény ahhoz képest egész jól sütött be így még lámpa se kellett nagyon. Láthattál szanaszét szórt lyukas eltépődött ruhákat néhány vérfoltot itt ott. Ha beljebb mész látsz két bőröndöt amely zárva van más értéket nem igen találsz a hely szűke miatt a buszban nem igen tudtak kinyitni őket így csak akkor tudtál hozzá férni a bőröndökhöz jobban ha azokat kivetted a buszból. Más értékesnek tűnő tárgyak hiányában ha ezt tetted amint kivitted a bőröndöket láthattad, hogy jól zártak voltak. Két fekete akta táska volt amelyeket kombináció nyitott. Volt két szabad perced ha úgy döntenéd megpróbálod kinyitni és megnézni a tartalmukat az egyik táskában egy laptop volt a másikban pedig egy PDA amely jelenleg le volt merülve de volt hozzá elem. Mind a két tárgy kikapcsolt állapotban volt. Ha el is indultál az úton ha még a táskák tartalmát próbáltad elrakni vagy vizsgálni a vonyító hangok kelet felől egyre jobban erősödtek. Bal oldaladról pedig egyszer csak morgást és fújtatást hallasz ha oldalra nézel egy bokor mögül jön a hang.

by **Radoslava** Kedd 14 Május 2013, 20:19

Eléggé meglepődök azon amit Mihail ezredes mond. Még hogy én valamilyen ellenőr?! Mi van?! Szinte kiesnek a szemeim a helyükről és köpni-nyelni nem tudok eme vád miatt. Hát ez... Mély levegőt veszek, de jön a másik pofon tőle, mely bár nem fizikai, de lelki. Le kell adnom az összes cuccot. Először felmerül bennem a kérdés hogy egyáltalán minek, utána rádöbbenek, hogy itt az ellenőrzés elég komoly szinten van. De ez után Mihail ezredes olyasmit mond, amitől már végképp elakad a szavam és nem hiszek a füleimnek. Nem szabad forgatnom? Ez milyen marhaság?! Elvégre ezért vagyok ott! Pislogok rá mint egy marslakóra aki tütüben táncol előttem.
- Hogy... mi?! - fújom ki magamból, majd közelebb lépek hozzá és a papírokat lesem, hogy keressem benne, biztos rosszul olvasta el. De nem... Ez... Ez mi?!
- Ez hülyeség! Elvégre azért vagyok itt! - mondom bár inkább magamnak, de iszonyat dühösen, szinte kiáltom.
- Nem igaz hogy ezért...! - bosszankodva felmordulok, majd veszek egy mély levegőt és ismét végigfutom szemeimmel a papírban leírtakat. Végigpörög az agyamban, majd amilyen hirtelen mérges lettem, olyan hirtelen nyugodtam le.
- Hm. Végülis csak a bázis területén nem szabad... - mondom magamnak. Hirtelen elég kellemetlenül érzem magam a hirteleni dühkirohanásom miatt. Átadom minden holmimat és várom a következő utasításokat. Természetesen a pénztárcámat meghagyom, amiben a személyes irataim és az összes pénzem benne van.

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 20:39

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Az ezredes fa pofával hallgatta végig indulatos válaszodat a többi katona a háttérben próbált nem oda figyelni látszott rajtuk, hogy kiáltozásodra és felháborodásodra fülüket farkukat behúzták bár gondolhattad, hogy nem miattad.
- (Mihail ezredes) Na akkor tisztázzunk valamit még egy ilyen hangnem és engedetlenségért bezáratom egy életre. Itt én parancsolok az van amit én mondok jelenleg az én fennhatóságom alatt áll amíg a bázis területén tartózkodik! A legkiválóbb katonám sem engedi meg ezt a hangsúlyt sőt még felemelni se merik majd magától fogom eltűrni! Még egy ilyen és elintézem, hogy élete végégig egy cellába zárják Szibériában! Remélem érthető voltam szöszi és jó kislány lesz innentől.
Az ezredes elindul a bázisa felé amennyiben lepakoltál a katonát követve aki a cuccaidat fogja hozni eljuthatsz az ezredes irodájába ahol a katona lepakolja a cuccaidat alaposan minden átnézve. De tesz a fehér neműdre közben csak annyit néz meg, hogy nem e rejtettél semmit közéjük. Az ezredes az íróasztalánál ül és amint belépsz az irodájába beinvitál, hogy leülj elé az író asztala előtti székre. Ő közben nagyban ír egy üres papírra és néha, néha ránéz a te engedélyedre mintha azt másolná.

by **Radoslava** Kedd 14 Május 2013, 21:00

Ahogy kinyitja a száját Mihail ezredes, nem kell hogy kiabáljon, nem kell hogy felemelje a hangát kicsit sem. Elég volt a hangja arra, hogy érezzem, ha lenne farkam, mindenképp behúznám és a fülemet is. Hirtelen kicsinek éreztem magam, teljesen aprócskának és olyan szinten szégyelltem magam, hogy arcom kipirult és azonnal a földet bámultam. Enyhén remegtem, elvégre Mihail volt olyan férfi, aki egy kézemeléssel el tudna engem küldeni a végső álmokba.
- Elnézést... - csikartam ki halkan fogaim közt, többen nem is mertem. Már így is kihúztam nagyon a cérnát, nem akarom hogy szakadjon, mert akkor ott az életem fog szakadni. És arra már csomót nem hiszem hogy tudok kötni. Csendben követem őket az irodába vagy nem is nagyon tudom minek nevezni azt a helyiséget, ahova megyünk. Ott részletesen átvizsgálják a holmijaimat, találnak is egy listát, hogy pontosan mi van nálam, miből mennyi van. Mikor szemügyre veszi a katona a fehérneműmet, kellemetlenül érzem magam, ismét kivörösödök egy kicsit. Nagyon kiszolgáltatottnak érzem most magam. Csendben ülök Mihail előtt, néha őt, néha a katonát nézem. Kezeim ölemben pihennek, meg se merek mozdulni, nem hogy szólalni.

by **Tank008** Kedd 14 Május 2013, 22:37

Résztvevő: Nastya Petrovic
Helyszín: Cordon
Az ezredes látta rajtad a félelmet amit okozott amelyhez már hozzá szokott és a lenézésed is egyértelműen mutatta neki, hogy szégyelled a dolgot. Erre és a nyögve nyelős szóra bólint egyet jelezve, hogy elnézte neked de a cérna attól még vékonynak volt érezhető.
A katona megtalálta a listádat és miután végzett a kutatással a listával oda sétált az ezredeshez. Aki egy pillanatra elvette listát végig futottak rajta szemei majd vissza is adta a katonának azt aki vissza tette azt a táskádba mindennel együtt.
- Uram jelentem a táska tartalma megegyezik a kistájéval.
- (Mihail ezredes) Értem, köszönöm. Szóljon a századosnak, hogy egy levelet még el kell vinnie addig várjon. Aztán futó lépésbe kérem jöjjön vissza érte.
A katona kiszalad az ezredes pedig végez a levéllel amit írt majd átnyújtja azt a tollal együtt az asztal rád eső részére neked.
- Bár csak formalitás írja alá.
Ha elolvasod a levelet a következő áll benne röviden:
Én Nastya Petrovic épségben megérkeztem a Cordon határára az Ezredes biztosított szállást és katonai kíséretet.
Miután végzel egy kevesebb mint fél oldalas írással és felnézel az ezredes megelőz téged bármit mondanál amit látja, hogy végzel az olvasással megszólal.
- A katonákat biztosítom azonnal és felőlem indulhat is fotózni vagy amit akar.

by **Laura Slyen** Kedd 14 Május 2013, 23:13

Nagy nehezen csak sikerül kiszerelnem az üveget a helyéről. A kíváncsiságtól vezérelten, bemásztam a buszba. Először csak néhány szakadt ruhát meg vérfoltot találtam, de mikor beljebb merészkedtem megpillantottam két aktatáskát is.
~ Ez az.
Helyszűke miatt azonban, nem tudtam azokat kinyitni, így gyorsan kimásztam és visszasétáltam az útra, hogy a sugárzástól minél messzebb kerüljek. Alaposabban is megvizsgáltam a táskákat.
~ Remek számzáras.
Azonban ez nem tántoríthatott el, elkezdtem sorban próbálgatni a lehetséges kombinációkat. Kitartásom pedig meghozta a gyümölcsét. Egy Laptopot és egy PDA-t találtam hozzá való elemmel. Amiket gyors vizsgálat után biztonságba is helyeztem a táskámban.
Ekkor vettem észre, hogy az iránytűm teljesen meghülyült. Északi iránynak az atomreaktort lőtte be.
~ Hmm, ez érdekes.
Gondoltam, de a gondolataimat a keletről egyre csak közeledő vonyítás zavarta meg. Ezek után pedig egy hangos morgás, ami balról, az egyik bokorból jött.
~ Ne most csináljuk amerikai stílusban. Előbb lövünk aztán kérdezünk.
Gondoltam, mire gyorsan előrántottam az egyik fegyvert és lőttem egyet a bokor közepébe, ezek után pedig futásnak eredtem. Közben a szemem sarkából figyeltem, hogy utánam jön -e amit eltaláltam, és akkor újra rálövök, vagy pedig nem jön semmi. Az egyre közeledő hangok miatt, ígyis-úgyis futásnak eredtem volna.

by **Tank008** Szer. 15 Május 2013, 00:14

Résztvevő: Tamara Slyen
Helyszín: Cordon
Sikerese elpakoltál mindent pont még időben hisz a bokorból morgást hallottál amelyre rá is lőttél gyorsan egy fegyver előhúzást követően. A lövés igen hangos volt és felzavarta a környék csendéjét. A találatra nem is akartál várni épp futásnak eredtél volna de hamarabb hallottál egy igen erő teljes ordítást. Amely a bokorból hangzott a következő pillanatban kiszalad belőle egy szörnyeteg amely akkor lendülettel indult meg, hogy te is épphogy elkerülted a harapását és csak felöklelte a bal lábadat amikor épp futásnak eredtél volna. A lény egyenesen átrohant a túl oldalra láthatóan sikeresen eltaláltad az egyetlen szemét így igen nehezen látott ennek köszönhetően csak a földre estél a zuhanástól és nem sérültél komolyabban a felvadult szörnytől aki éppen készült a második neki rohanásra is egy enyhe fordulást követően.
Chernobyl - Page 2 Mons2

/Jó tanács ha már amerikai taktika akkor ne egyet lőj legközelebb ez nem western:)/

Résztvevő :Szvetlána Krasznaja
Helyszín: Dél valahol Chernobyl határán.
Chernobyl határáig elsétáltál fáradhatatlanul csak múlt járt végig az eszed és a régi emlékek semmi más nem érdekelt csak ez. Gyermekkorodban volt lehetőséged bejárni az egész környéket. Sokat járkáltál az erdők között és mikor kitoloncoltak akkor már ott volt a katonaság a Cordonnál így inkább úgy döntöttél bemész az erdőkön keresztül ahol gyermekkorodban sokat járkáltál. Ahogy az erdő széléhez érsz meglátod az orjás viharfelhőket amiből eső nem esik csupán ezerrel villámlik és besötétíti a reggelt. Olyan hatást kelt mintha este lenne hiába volt reggel az erdő korom sötét volt előtted és megközelítőleg 100 méterre a fák között már kis részecskék is látszódtak. Eleinte nem tudtad mik voltak azok a távolságból nehéz volt már kivenni az öreg tapasztalatlan szemeknek mi lehet ez a fura jelenség hisz nem voltál tudós.
Te döntöd el, hogy szeretnél másik utat keresni vagy pedig megpróbálsz az erdőn átkelni.

by **Dr. Zield Jones** Szer. 15 Május 2013, 13:55

Szvetlána Krasznaja elérkezett szülővárosához, pontosabban a határához. Most jön a nehezebb rész, mert a hadsereg már a kitelepítéskor megszállta a területet. Biztos még mindig itt vannak. Míg másoknál az idő megszépít dolgokat, Szvetlánánál inkább összekeverednek az információk és a tragédia még tragikusabbá válik. Már úgy emlékszik vissza, hogy a hadsereg felrobbantotta fel az erőművet. Őket okolja férje és gyerekei haláláért, amibe ő is belerokkant. Pedig gyerekei még élnének, ha nem próbálja meg elrabolni őket a gyámhatóság tiltása ellenére. Ráadásul emiatt körözik is. Itt talán elrejtőzhet és békében halhat meg. Tudja jól, hogy közel van a vég, hiszen ezt az életmódot nem lehet sokáig bírni.
A hangulatához illő, zord idő van. Nem esik, de dörög-villámlik és a napfény alig tör át a vastag felhőkön. A nő jól tudja, hogy az erdőn át van nagyobb esélye bejutni a területre. Ahogy megpróbál nézelődni a fák között, meg is lát valamit, ami talán a város megmaradt részéhez tartozik. Megnyugszik, hogy nem rombolták le az egészet és elindul az erdőben, hogy a kislánykorából jól ismert úton elérje volt lakóhelyét.

by Ajánlott tartalom