Elődök földje

Végül lesétálunk a lépcsőn, ahol a történet folytatódik. Mindenhol csak csatákat látok, volt olyan amelyik nem is a mi realitásunkban történt. Azonban olt egy közös ezekben a képekben, mindenhol megjelent ugyanaz az alak(entiltás), aki a háborúra ösztönözte a népeket.
~ Mindenki emiatt kattant be, hogy háborúba kezdjen? Gondolom több annál, mint aminek látszik elsőre.
Mondom magamban, miközben a társasággal együtt leérünk és eljutunk egy zárt márványkapuig. Az első vészjósló mondat el is hangzik, de rögtön a cáfolás is és én az utóbbival értettem egyet.
- Szerintem se kellene betojni, minden akadállyal szembe kell nézni, ahogy ezzel is.
Biztatom társaimat és kissé nyugtalanít, hogy be tudnám rúgni az ajtót ha meglenne az erőm, de így... csak állhatok és várhatok.

Laura:
Tank pisztolya sehogy sem akar működni, de ez engem olyan szinten nem érint, hogy azt sem értem, hogy miért említettem... Óh igen, azért, mert azt is figyelem közben, hogy miként próbálja működésre bírni, de aztán inkább késsel hadonászik, hát rendben. Az a mit tudom én milyen alak pedig megköszöni, hogy segítettünk.. Ömm... Múlt időben, ez csak nekem furcsa? Valószínűleg kettőnk közül csak nekem furcsa, és emiatt nem is igazán reagálok semmit, még ha valamiért annyira úgy érzem, hogy biccentemen kéne egyet, vagy valami ilyesmi, hmm, a meglepetés ereje, amit magamnak okozok, vagy okoztam. Amúgy így belegondolva normálisan nem is tudtam volna mit reagálni, mert lényegében egyből valamiféle vörös fényt kaptunk a képünkbe és hát most itt vagyunk ugye... Valami dombon, vagy tájon és látok a távolban három alakot de azt feltételezem, hogy ugyan olyan alakok mint amivel az előbb is találkoztunk, csak távolabbról figyelnek, ki tudja, hogy mit, mert az sem biztos, hogy minket, ami pedig az egészben a legjobban tetszik, lényegében az egyetlen színes objektum a láthatáron, a szivárvány, ami valószínűleg csak azért tetszik annyira, mert mint mondtam, színes.
- Gyere, nézzük meg közelebbről. - Mosolygok Tankra, majd pedig finoman megfogom az alkarját, nem szorítom a kezét, csak ha máshogy nem jön mert akkor igazából húzom magam után, amolyan tetszik vagy sem módon, persze ha késsel akar hadonászni, attól most nem fog megvédeni a bőröm de egy kis fájdalom, hmm, nem vagyok benne biztos, hogy bánnám ha megvágna, persze a lebegő vér már egy picit kellemetlen lenne de az amúgy csak egy kis mellékes probléma, plusz, most már nagyjából kettesben vagyunk, szóval kihasználom az alkalmat, hogy válaszoljak a korábbi kérdéseire.
- Nos, tettem neked egy ígéretet, hogy válaszolok a kérdéseidre privátban, ennél jobb alkalom pedig úgy érzem, hogy nem lesz egy darabig, szóval essünk túl rajta még egyszer. A nevem Suzuka... Simán csak Suzuka, sem több, sem kevesebb. A helyzetet nem tudtam volna megválaszolni.. Mi volt még? Ja igen, tudom a beceneved és... Hát igazából ennyit, nem volt időnk beszélni a múltkor miután az a placc a dzsungelben a levegőbe repült, sajnos a többiek miatt eléggé sietősen vissza kellett térnünk a dokihoz... Proffhoz... Nem tudom minek mondjam. - Kicsit elhallgatok hogy gondolkodjak rajta, de végül csak folytatom valami lényegesebbel.
- Amit pedig tőled akarok... Nos... Hmm... Tesztelném, hogy mennyire vagy szégyenlős és szívós kissé más körülmények között. - Jelentem ki egy sokat sejttető mosollyal. Azt hiszem ezzel letudtam mindent, a szívóssága meg tényleg érdekelne mert van egy olyan érzésem, hogy velem szemben szüksége lenne rá.

Nathaniel:
Nem találok kilincset, vagy bármiféle hasonló nyitásra szolgáló szerkezetet az ajtón, vagy olyasmit, amivel jelezni lehetne azt, hogy be szeretnék menni, vagy át szeretnék menni a másik oldalra... De hamarosan kiderül, hogy ezekre nincs is szükség, az ajtó nemes egyszerűséggel magától kinyílik, rendben van, én pedig probléma nélkül átlépnék rajta, ha kinyílna annyira, hogy ezt megtehessem és lenne rá időm és nem az onnan kicsapó fény ölelne körbe, amire természetesen magam elé emelem védekezően a kezeimet, bár nem igazán tartva a sérülésektől, inkább csak a szemeimet védem ösztönösen. Mikor kinyitom azokat, nos, ismételten a társaim társaságában vagyok valamiféle táj felett lebegve ismételten. Hozzájuk nem kommentálok semmit, úgy tűnik, hogy nagyjából mind ugyanazt láthattuk, csak más szemszögből, ha jól értem és biztosra veszem, hogy jól értem, mivel pedig más már megválaszolta az én részem, feltételezem tippelés alapján, így nem látom szükségesnek azt, hogy szóljak ezzel a témával kapcsolatban akár egy szót is. Hmm, meglepően jól hozzászoktam a némasághoz. Mindenesetre is egy villanás a távolban és bizony két alakot pillantok meg ama fényjelenség helyén.
- Egyenlőre hahnyagoljhuk őket, mhajd a viselkhedésükből meglátjuk. - Mivel senki sem állt elő semmi normális ötlettel, hogy mit kezdjünk azzal a kettővel, így úgy vélem, hogy nyugodtan magamhoz vehetem erről a döntés jogát. Úgy vélem, hogy az ellenálláshoz túl kevesen vannak, minden információ arra utal, hogy birka módjára egy csordába tömörülve járnak, ami a helyzetükben természetesen megérthető és hasznos is lehet, de itt nem feltétlenül bizonyulhat hasznosnak. Mindenesetre is megkezdem a lebegésemet a szivárvány felé, nem véletlenül az lesz az egyetlen színes dolog a környéken.

A szárnyas, illetve a túlvilágon csak szárny nélküli mutáns nem ismerte fel a környéket. Semmi olyat nem látott, amiből egyáltalán az országra következtethetett volna, aminek ez a terület a része lenne. Miközben járt az agya és szőtte az ötleteket, amik kissé kuszák voltak, Pók gyorsan munkához látott. Azt javasolta, hogy ne foglalkozzanak a távoli alakokkal, inkább tegyék a dolgukat. Nem tiltakozott az ellen, amit Szeráf mondott, szóval valószínűleg tényleg az isteni szál történetét láthatta.
A fiú a két megjelent alakról sem látott többet, úgyhogy követte Nathanielt. Azt még kipróbálta, hogy fel tud-e kapni egy követ és azt hozzá tudja-e dobni valamelyik társához vagy ez is átcsúszik-e rajtuk. Pókot célozta meg. Közben arra is kíváncsi volt, hogy kézzel-lábbal meg tud-e érinteni másokat, ezért megpróbálta hátbavágni Such-ot. Mielőtt támadást sejthettek volna, rögtön oda is szólt nekik:
- Megnéztem, hogy fogunk tudni harcolni.
Képességek nélkül ilyesmiben kellett gondolkodni és nem volt sok idő, mivel mindkét kompánia a szivárvány felé indult. A környék valami szántóföld lehetett, egy pár fával és mezei állatokkal, amik persze ugyanúgy színtelenek voltak, mint az Elődök Földjének többi része. Úgy nézett ki, hogy hegyek övezik ezt a részt. Talán egy szélvédett medence lehet.
Szeráf még egyszer átgondolta, merre lehetnek. A tengernek megfelelő földrajzi helyen egy színházszerű építményt találtak itt a túlvilágon és bementek alá, onnan pedig egy völgyben található mezőre jutottak. A szivárvány túl szép ahhoz, hogy Mephisto jele legyen, ez talán az Istennek a műve. De lehet, hogy a tövében lesz valami, ami már a Sátánra utal.
Ha odaértek és a másik csapat is ott volt a köves területen, akkor Szeráf megnézte magának a két alakot. Próbálta felismerni őket, de ha nem sikerült, mert még nem találkozott velük, akkor azt nézte, van-e bármilyen fegyverük, hogy mozognak, milyen gyorsak.

Nagyon óvatosan próbálom megközelíteni az ajtót, de a többiek ezt nem tartják jó ötletnek és ennek hangot is adnak. Ők inkább minél gyorsabban haladnának és teljes mértékben igazuk van.
~Egyre többször van ilyen mértékű fóbiám, mintha folyamatosan tartanom kellene valamitől, de mindig csak az váltja ki, hogy tudom mi múlik az akción. Talán a Magnetoval kapcsolatos incidensek váltották ki. Majd tennem kell ez ellen valamit, később.
- Elnézést néha nehezemre esik uralkodni a félelmeimen.
Hátrébb is állok és átadom a helyem, most nincs rám szükség. Vic-nek igaza van, de feleslegesnek érzem megerősíteni, tudja, hogy én is hasonlóan gondolom, de mindenképpen komoly oka van annak, hogy nincsenek itt, ez ellen nem tudunk semmit tenni. Hirtelen villanás és máris máshol vagyunk, egy réten, ismét negatív minden, azonnal lebegni próbálok már szinte reflexszerűen. Körülnézek jó alaposan és szokás szerint furcsa jeleket keresek, de csak a szivárványon akad meg a szemem.
- Vagy egy nagy térkép, ami megmutatja, hogy hol van a börtön. -válaszolok Victorianak, majd Heka felé fordulok- Igen, szerintem is arra kell mennünk, minél gyorsabban.
Ennek megfelelően lebegve, repülve megpróbálom megközelíteni a szivárvány felénk közelebb eső végét, néha körbetekintek, hogy van-e itt még valaki vagy valami rajtunk kívül. Nem szeretnék belefutni egy csapdába, eddig simán ment minden.

Such megjegyezte az információkat amiket hallott, számára csak egyre tisztábbnak és veszélyesebbnek tűnik az összkép. Mikor Pók szó nélkül akcióba kezd csak egy csalódott szisszenést hallat majd követi utolsóként. Eleget figyelte már a többieket és mikor Szeráf rákérdez, akkor kénytelen válaszolni.
- Én a lény történetét láttam. Mephisto és a Teremtő együtt harcoltak ellene, csak ők ketten voltak képesek legyőzni, a csata alatt elpusztult a teljes előző világ. De volt még valami, a lény szelleme, képes manipulálni fejlettebb intelligenciákat. -itt megáll egy kicsit, hogy fokozza a hangja élét- Minden háborút ez a lény okozott, nem csak nálunk, más síkokon is, az összeset. És most úgy tűnik van valaki aki képes lenne végezni Mephistoval és Istennel, mi pedig szabadon engedjük parancs szerint ezt a lényt. Gondolom nem nehéz meglátni az összképet. Nem vállalunk ezzel túl nagy kockázatot Szeráf?
Miután ezt elmondja megvárja a reakciókat majd folytatja az utat a szivárvány felé. Ha közben érzi a hátán az ütést nem reagál sokat, csak egy gyilkos pillantást vet a "társára", nem fog megjegyzést tenni, de ő megjegyzi ezt a kitérőt, ez nem véletlen volt, pontosan tudnia kellene milyen erőkkel rendelkeznek itt. És ő ezt nem felejti el. Még akkor sem, ha a figyelmét most a két másik alakra koncentrálja, nem tűnnek veszélyesnek. Alaposan végigméri őket, kielemzi a mozgásukat, felépítésüket, de megvárja, amíg ők cselekednek, az idegenek érdekesek számára.

Közös megállapodás alapján neki is álltunk kinyitni az ajtót. Mikor az sikerült fény ölelt körül minket és a következő pillanatban már a szabadban találtuk magunkat. A fekete fehér táj közepén pedig egy szép szivárvány ívelt keresztül. Két férfi már el is indult volna rögtön arra, és ezzel közös véleményünk volt.
- Akkor mire várunk még? Szálljunk oda.
Mondom és már meg is indulok lebegve a célunk felé, közben pedig figyelem a környezetem is, hogy ne érhessen minket meglepetés.

Jonh Price
Ahogy éppen azon tanakodtam, hogy ki lehet az a Rachel már választ is kaptam, hogy valami természet feletti nő vagy ki.
Mind 1 tehát egy olyan személy aki ért az ehhez hasonló helyzetetekhez természetesen megint sikerült egy olyan helyzetbe kerülni ahol nem katonák kellenek.
Ez volt az a pillanat amikor eszembe jutott mennyire is utálom magnetot, hogy felszámolta az Elit osztagomat.
Bár, hogy is követem a többieket ha tudok segítek az ajtók kinyitásában és ha valaki megsérül az megpróbálom képességek nélkül a felcser tudásommal össze foltozni mint régen.
Ahogy sikerül kinyitni az ajtót valami szivárvány és némi hegy + fa kerül kilátásba.
~ Milyen börtön ? ez ?!


Tank009
Ha másom nem legalább a késem tökéletesen működik a fizika törvényeinek megfelelően minden esetre mielőtt elindultunk suhintottam vele egyet- kettőt megnézve a fizika hatásait olyanok e mint a "földön" tehát nem nehezebb vele suhintani stb. Ha már lő fegyverem nem volt azaz nem működött a kést még mindig eltudom dobni ha gond van.
Mikor elindultunk és ismét ketten lettünk a lány közeledett felém először a kezemet akarta megfogni majd bele kezdett egy kisebb monológba azaz válaszra amit kérdésnek idéztem régebben. Az egyetlen dolog ami még mindig számomra a lány mellett állt az, hogy már megölhetett volna amikor nem elmerengtem az erdőbe ha ez nem történt volna meg erre a kéz megragadásra már a földre és szorítottam volna a torkánál a késemmel és kiszedtem volna belőle amit ténylegesen tud... De mivel úgy mond ez a dolog mellette volt így próbáltam feltételezni, hogy nem hazudik ha mást nem legalább a nevében.
- Aham tehát Suzuka sajnálom de nem rémlik a név... A robbanásról sincs semmi amikor utoljára a Dzsungelbe jártam szerintem pont az a doktort öltem meg akit te most emlegetsz
azt tudom, hogy nemesen harcoltunk ő elbukott és a coltom bánta az akciót majd ezek után a holtestét elvittem a megbízónak ...
Nem véletlenül voltam ennyire bőbeszédű ! Vártam a lány reakcióját ha erősen megszorítaná a kezemet vagy akármi. A késem készenlétben, hogy egy pillanat alatt elő tudjam venni. Legalább így kiderül milyen kapcsolatban állt a dokival akit megöltem ... //Ha a reakció idő után még mindig azokat a szavakat mondja amiket az előző reagban. akkor://
Kissé meglepnek a lány szavai és csak elmosolyodom rajtuk akaratlanul is hiába a hidegvérű bérgyilkos póker arc most az nem működött.
- Szívós? eléggé bár ezt az is bizonyítja, hogy még egy ilyen szakmába élek.

Laura:
Mivel Tank nem ellenkezik, ezért megfogom a kezét és szerencsére nem kell magammal húznom, nem mintha kifejezetten ellenemre lenne, de legalább nem kell fölöslegesen erőt belevinnem a dolgokba, még nem.
- Ha tényleg nem emlékszel... Akkor beverhetted a fejed, mert egy ilyen halálközeli élményt nehéz lenne elfelejteni. - Mosolygok magam elé ahogyan a sráchoz beszélek haladás közben, bár ami azt illeti, nem tekintek hátra, csak akkor lesek vissza kicsit a vállam felett, amikor arról beszél, hogy megölt valami dokit.
- Nem hiszem, hogy ugyan arról a személyről beszélünk, doktor atyánk él és virul. - Hú de furcsa volt így hívni, de végül is illik rá, nevelőnk és a többi és a többi most lehetne sorolni de ugye minek és azóta sem hajlandó nekem magyarázni a tudományos hókuszpókuszokból, pedig érdekelne. Mellesleg úgy látom, hogy tetszik neki az ajánlatom, ami nem igazán ajánlat hanem cél, ha nem tetszene neki, valószínűleg ennek az egésznek a végén akkor is letámadnám ilyesmi szándékkal, magamat ismerve simán.
- Ezt akkor úgy veszem, hogy benne vagy.... Majd meglátjuk mennyire is vagy szívós. - Ehhez már egy vigyort is hozzáfűzök, majd pedig haladok tovább és a környezetet veszem figyelembe, ami vakítóan fehér, de még állatokat is látni lehet benne, furcsa... Az fel sem tűnik, hogy idő közben esetleg találkoztunk valakikkel, egyáltalán nem rájuk figyelek.

Nathaniel:
Rosszalló hangokat hallok, de nem igazán foglalkozom vele, velük, ki tudja, hogy melyik volt vagy miért, egyszerűen nem érdekel, mivel jobb lenne minél gyorsabban átesni ezen az egészen a túlvilágos humbuggal és remélhetőleg soha többé vissza nem térni egy ilyen helyre. Persze arra figyelek, hogy mit beszél a másik kettő, fél fülem rajtuk úgymond és...
~ Ez mindig Szeráfot nyaggatja?... ~ Persze igaza lehet, de ezt nem teszem hozzá, ha az a valami ténylegesen olyan erős és elszabadul, annak nem biztos, hogy összességében akár ránk nézve is jó eredménye lehetne, de... Majd kiderül, ha odaérünk meglátjuk, addig úgysem tudhatjuk, semmit sem tudhatunk amíg nem történt meg. A tekintetemet természeteresen a távolban lévő két alakon tartom, akik úgyszintén arra tartanak, amerre mi is, így bár lassan, de közelednek és már távolról is úgy tűnik, hogy valami nem stimmel... Ahogyan közelebb érnek realizálom is, hogy mi volt az, ami úgymond bökte a szemeimet.
- Laura?... - Ezzel lényegében meg is állok a levegőben ott ahol vagyok és egyenesen a lány felé veszem az irányt, meg akarom nézni, hogy valóban őt látom-e, mivel nem vagyok benne biztos, könnyedén keverhetem, bár pár száz közül is felismerném, de nem tudhatom és... Lehetséges, hogy nem lenne szükséges Madripoorba utaznom?

Szeráf mosollyal vette tudomásul, hogy Such sem ész nélkül követi a parancsot, benne is megvannak a kételyek. Amit elmondott, abból az is kijöhet, hogy ezt az egészet a lény szervezte meg, aki még a börtönéből is képes valahogyan manipulálni az eseményeket. Ennek fényében megint átgondolta az egészet. Úgy néz ki, nem az ördög lánya, akit keresnek. Ez egy fontos részlet, amit biztos ábrázoltak volna. És lehet, hogy Zyro megőrülése is ennek a pusztítónak a műve.
- Egyelőre menjünk oda és mondjuk el az ellenállóknak, hogy mit fog csinálni a világból a drágalátos vezetőjük. Ezzel meggyengíthetjük a bizalmukat Zyro iránt. És meg kéne találni Mephisto lányát. Az Istennel és a Sátánnal hárman talán el tudnák intézni a lényt és így talán a jövő sem úgy alakul, ahogy láttuk.

A követ nem sikerült eldobni, de még felvenni se, csak átcsúszott rajta a keze. Such hátbaverése viszont sikerült, amit az a pillantásából ítélve nagyon zokon vett, még ha hallotta is a magyarázatot. Így viszont tiszta volt, hogy test a testen nem megy át. Mikor megérkeztek, ugyanígy volt, de ki tudta volna előre, hogy ennek a furcsa túlvilágnak ez a része is ugyanúgy működik? Azt se tudják, egyáltalán milyen területen vannak pontosan.

Szeráf nem ismerte fel a két idegent, de Pók a Laura nevet említette. A tesója az ellenállás oldalán van, ő pedig a lány felé indul. Ha ebből harc lesz és Pók az útjukba kerül, akkor a fiú úgy fogja kezelni, mint egy ellenállót. Nagyobb dolgokról van itt szó, mint holmi testvéri kötődés, gondolta magában a mutáns, akinek a szívében nem sok maradt a szeretetből, amit gyerekkorában még ismert.
A fickónál voltak fegyverek, amiket Szeráf alaposan meg is nézett. A mechanikus és elektronikus cuccok itt nem működnek, de a kés veszélyes lehet. Ha viszont kiverik a kezéből, akkor annyi, belecsúszik a tájba. A páros nem foglalkozott velük eddig, bár Pók ezen most bizonyára változtat. Szeráf már látta, hol végződik a szivárvány. Egy sziklafal, semmi különös. A páros felé indult, hogy hallótávolságba kerülve elmondja, amire készült.

Úgy tűnik a csapat tud együttműködni, még ha vannak kisebb eltérések is a vélemények között, eddig semmi gond nem volt és én ennek nagyon örülök. Mielőtt még elindultunk volna a szivárvány felé Victoria feltesz egy kérdést, gyorsan körülnézek a réten, hogy megállapíthassam láttam-e már valaha életemben, jártam-e itt vagy néztem-e képet róla. Elsőre nem tűnik ismerősnek így csak nemlegesen megrázom a fejem, de a gondolat nem hagy nyugodni, folyamatosan próbálok rájönni, hogy hol lehetünk, a környezet alapján. Végül megérkezünk a szivárványhoz ami egy sziklafalban végződik, éppen a falat kezdeném el tüzetesebben vizsgálni, mikor meglátom a távolban az öt alakot.
~ Nem hiszem, hogy rajtunk és Magneto emberein kívül bárkinek is érdeke lenne átlépni erre a síkra és megkeresni a járatot ami ide vezet. Ez esetben meg is van az ellenség.
- Ott vannak öten - mutatok a másik csoport irányába - elég valószínű, hogy a Testvériség emberei azok. Másnak nem állna érdekében idáig eljönni.
Már hirtelen gyorsulnék is fel és rohannék a közelükbe, hogy felmérjem őket, de ezt nem tudom megtenni, mert nincsenek képességeim. Elhúzom a szám, mivel nem tudok gyorsan felderíteni, ezért inkább keresek egy olyan helyet, ahonnan nem látnak ránk ennyire nyíltan, hogy oda még azelőtt behúzódhassunk, hogy észrevennének. Ez most nagyon fontos.

Such a két alakot vizsgálja, miközben közelednek feléjük, az egyik egy nő, nincs rajta semmi különösebben kirívó, semmi jele annak, hogy valamilyen különleges osztag tagja lenne, de még Magneto listájáról sem ismerős neki az arca, mivel nem találja különösebben veszélyesnek a másikat kezdi el elemezni, a nála lévő késre nézve szinte megcsillannak a szemei. Legtöbbször közelharcban kést szokott használni, de azt mindig a képességével teremti, nem visz magával soha most pedig itt van egy, harc közben megszerezhetné, de egyelőre kivár nincs oka felfedni a szándékot, főleg, hogy még ő sem biztos benne. Nem tűnnek ellenségesnek a vele szemben állók. Egyelőre marad a finomabb módszernél, de nem az idegenekhez szól.
- Lehet, hogy nem okoznál vele olyan nagy meglepetést. Egy ideje már nem látni velük a vezetőjüket, ha még a vezetőjük.
Soha sem bízott a találgatásokban, egyáltalán, de most biztos abban, hogy nem véletlenül nem látták Zyrot egy ideje, ha nem is jövőhöz van köze, valami máshoz igen és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Pók reakciójára odafordítja a tekintetét, oldalra dönti a fejét és figyel, hogy ezután mi következik. Talán nem is az ellenállás embereivel van dolguk.

John Price
Továbbra sem tudtam semmit sem kezdeni a képességeimmel szerencsére pánikba nem estem hisz voltam már ennél sokkal rosszabb helyzetbe is no meg egy felcsert kiképeztek arra, hogy ha semmi nem áll a rendelkezésre akkor is fapofával kell ülni és mintha tudnál segíteni, hogy legalább a látszatot és a reményt fent tartsa. Bár erre az embert nem kell kiképezni sokkal inkább logikával elég kikövetkeztetni, hogy a pánikozás nem segít... Ahogy kissé elmerültem gondolataimba amelyik igen kuszák voltak kezdett beugrott kire is gondoltak amikor Rachel-t említették úgy tűnik ebbe a világba a gondolkozás kissé nehezemre esett.
Elindultunk a szivárvány fele ahol a távolban feltűnt néhány ismeretlen alak is. Szinjükből lehetett következtetni, hogy hasonlóan szar helyzetbe lehetnek mint mi vagy legalábbis egy cipőben evezhetünk de ki tudja még az is lehet, hogy ők tudják mi folyik itt pontosan.



Tank009
Hiába a nagy felkészültség a lány semlegesen reagál a dokiról állított kijelentésemről aki ezek szerint az apja nos akit én öltem meg az genetikával foglalkozott és mindenféle rosszal így követve hiszem, hogy egy személyről beszéltünk volna ebben a lánynak lesz igaza. Továbbra is az a robbanásos buli kicsit zavart már mint a lánynak a története nem igazán akart tőle eltérni sőt nagyon kitartott a története mellett. Ezután a lány azzal folytatta, hogy akkor benne vagyok egy kis mosollyal. Ekkor kissé meglepően és félve kérdezek vissza.
- Félek megkérdezni de mire gondolsz pontosan ?
Ezt kimondva észrevettem néhány személyt szám szerint hármat mire a kést a kezembe megszorítottam és a lányt magam mögé utasítva felálltam védekező pozícióba.
Mind két kezem ökölbe szorítva a balt az arcom előtt tartva a jobb kezemet hátul kezembe a késsel amelyet amelynek élét leszorítva tartom a kezemnek támasztva. Ez lehetővé teszi a gyors és precíz támadást úgy, hogy a kést semmiféle képen ne tudják kivenni a kezemből viszont én tökéletesen eltudjam metszeni valakinek a nyakát avagy megvágni azt.

Laura:
A félős.. Félénk?... Maradjunk a kissé félős reakciónál, amit Tank produkál, valahogy nehezen tudom visszafogni magam, kénytelen vagyok szembefordulni vele, megállva így egy kis időre, még mindig nem foglalkozva azzal a másik hárommal.
- Óh semmi különösre... Egy kis ez, egy kis az, ami a hősöknek jár, egy kevés... nőies és fájdalmas hálaadás, de veled megpróbálok majd finom lenni és... Bocsi, ha ködösen fogalmazok. - Mert igen, eléggé ködösen tudom megfogalmazni az egyértelműt, de valahogy jobb érzés kerülgetni amíg el nem jön a pillanat és amint vége van ennek az egésznek, úgy fogom venni, hogy eljött a pillanat, hacsak le nem sérülök és nagyon remélem, hogy nem fogok mert ki tudja, hogy esetleg meddig nem láthatom és szeretném ezt letudni minél hamarabb és kíváncsi vagyok, hogy ha megkarcolom a bőrét akkor sziszegés szerű hangot hallat, vagy jobban hangot ad a fájdalmának.... Óh, persze finom leszek, mint említettem... Hát, majd próbálok, hehe, ugyan, kibírja, egyszer már felrobbantunk, ha azt kibírta akkor én sem fogom széttépni, na jó talán, a karmokkal óvatosan, azt hiszem.
Azt be kell látni, hogy eléggé közel ért már a másik három alak is ahhoz, hogy szűrni kezdjék a szemem, ráadásul az egyik beszél, láthatóan felénk és egy női nevet mond, először nem igazán tudom, hogy mit reagáljak, szétnézek, majd pedig vissza rá, erősen kételkedő és kérdésekkel teli arckifejezéssel.
- Ki?.. Én?.. - Kérdem értetlenül a sráctól.
- Szerintem keversz valakivel. -

Nathaniel:
Mint mondtam, hagyom a többieket, teszek rá, hogy mit beszélnek és a nővéremhez kísértetiesen hasonlító alak felé veszem az irányt.. Csupán csak egy kicsit kell közelebb érnem ahhoz, hogy biztosra vehessem, hogy valóban ő az, hiszen mint mondtam, sokak közül is felismerném, csupán a nevére való reakciója... Nos egyáltalán nem az, mint amire számítottam, felvonom a szemöldökömet, szinte nem is foglalkozom a harci állást felvett sráccal, legalább is ebben a pár meglepő másodpercben még nem.
- Igen te, ki mhás?... Mhi az isthen történt Madhripoorhban? Elthűnthél, mhár a rendhőrség is feladhhta a khereshéshedh... - Kénytelen vagyok kicsit krákogni, ami kellemetlen így, hogy mellé még rohadtul ideges is vagyok, így tekintek vissza az ismeretlen srácra aki vele van és csak azután folytatom a beszédet, hogy biztosra veszem, hogy menni fog köhögés nélkül.
- K*rvára ajánlhom, hogy egy ujjal ne merhj hozzányúlni a nővéremhezh. - Nem támadok, nem rohanok csak úgy hülyén neki a másiknak, sokkal egyszerűbb védelemből reagálni és úgy semlegesíteni az emberi veszélyforrást, avagy az ellenfelet, egyenlőre azonban türelmesen várok és hogy miért kezelem ismeretlenként egyből ilyen agresszíven? Eltűnt a nővérem, előkerült egy rakat idő után a semmiből egy idegen alakkal és ennek köszönhetően rohadtul nem bízok benne, nem mintha amúgy bíznék, de ha bármi köze van ahhoz, hogy sokáig nem került elő... Kicsinálom.

David bejelenti, hogy innentől komolyan veszi a dolgokat, megkönnyebbülés ezt hallani, most már valahogy nekem is jobban megy a koncentráció. Fedezék keresésbe kezdünk és szerencsére még azelőtt találunk egy ligetes részt, hogy kiszúrnának minket. Előnyből indulunk és ez jó. Mielőtt még előre mennék hallgatózni azért még válaszolok az egyik feltett kérdésre, hiszen pontosan tudom, hogy mennek Magnetonál a dolgok.
- Nem is akarják felfogni, hogy mik a következmények. Ez a baj Magneto embereivel, hogy nem lehet őket meggyőzni, jobb belátásra téríteni, vakon követik a parancsokat, mentális irányítás se kell hozzá.
Eleget voltam már közöttük annyi idején, hogy megtanuljam, hogy mennek a dolgok. Nem is gondolkozok ezen tovább hanem előre megyek Davidel hallgatózni. Próbálom kiszűrni a fontos információkat, hogy mennyit tudnak a helyről, mire készülnek.
~ Ők öten vannak, mi hatan, túl kockázatos lenne egy összecsapás, nem tudjuk mennyire képzettek vagy milyen fegyvereik vannak, plussz a mi csapatunkban egy sérülés sokkal többet számít, mint nekik. Jobb lenne valahogy megkerülni őket.

Such némán figyeli, ahogy Pók megpróbálkozik a kapcsolat teremtéssel, mert az állítólagos testvérét véli felfedezni az idegen lányban, de a lány nem ismeri fel. Miközben ezt a fontos információt megjegyzi tekintete a férfire vándorol aki alapállást vesz fel és beáll hősies lovagként megvédeni a társát, szánalmasnak hat számára. Már világos, hogy ezek nem az ellenállás emberei, már rég fel kellett volna ismerniük őket, ez valami más, figyelemelterelés vagy időhúzás. Hideg pillantása végigfut a környéken szinte áthasítva a vele szemben állókat. Szeráf nem reagál a helyzetre, Such tudja, hogy neki kellene, de soha nem volt az a típus, inkább a háttérben maradt volna a saját útját járva, mintsem, hogy nyílt felületet adjon. Most is így tesz.
- Rendezzétek le a családi drámát. Utána megtaláltok. - ezzel zárja is a maga részéről a párbeszédet. Megfordul és lebegve próbálja a magasból körbekémlelni a helyet, majd a sziklafal felé veszi az irányt. Folyamatosan figyel, hátha valami szokatlant lát meg, az ellenséget vagy akár jeleket, amik a megoldáshoz vezetnek.

Such azt mondta, nem biztos, hogy beválik a meglepetés ereje. Szeráf akkor sem gondolta, hogy az ellenállás tudna annyi mindent, amit ők a saját szemükkel láttak a jövőben. Ezt a fegyvert mindenképp be fogja vetni, csak a megfelelő időt és személyt kell megtalálni. Ebben a helyzetben, amikor a világ pusztulásáról volt szó, ő még mindig a játszmákon agyalt. Már csak büszkeségből is el akarta bizonytalanítani azokat, akik ellenük harcoltak.

Testvére persze nem ismerte meg Pókot az emberi formájában. Ő viszont egyből számon kérte a lányon, hogy hová tűnt és megfenyegette a mellette állót, aki harciasan beállt Laura elé. A legutolsó információk szerint Laura Orrin a Testvériséghez tartozott, de ki tudja, hogy min ment keresztül és hol áll most? Ez az új társ is valami ismeretlen alak.

Such odalökte, hogy szóljanak, ha vége a veszekedésnek és a falhoz ment. Szeráf tudta, hogy társa egyedül nem lát neki kiengedni a pusztítót, ha esetleg megtalálja. Annál kétkedőbb, mint kiderült. Megnézte, hogy Such jut-e valamire és amíg Orrinék vitáztak egymással és az idegennel, körbenézett, hogy lát-e még valakit.
Ha senkit nem látott, akkor így szólt a pároshoz:
- Ti mit csináltok itt? Mi a Sátán lányát keressük. Egy angyallal csinálta. Jó, mi?
Ha meglátott valakit, megnézte, felismeri-e, figyelte, van-e nála bármi, hogy mozog, mit csinál, mire készül és utána kérdezte ugyanezt Laura-tól és társától. Közben az idegeneken tartotta a szemét.

Captain Price

Elgondolkoztam a szavakon de csak a szokásos gondolat menetemre jutottam. Ha ez világ elpusztulna akkor is lesz helyette valami más tehát nem félek sem a haláltól sem a bukástól.A csapattársak fedezékről-fedezékre kúsznak a bokrok között előre, hogy kihallgassák az ott folyó párbeszédet miután megérkeztek fedezékbe én is megindulok utánuk. Próbáltam a lehető leggyorsabban eljutni a fedezékig ahonnan már a társaim hallgatóztak úgy, hogy közben arra törekedtem, hogy inkább kicsit kúszva de biztos ne szúrjanak ki.
Ha sikerül oda érnem a többiekhez akkor "beásom " magam a növényzetbe aztán onnan hallgatózom jó alaposan körül nézve nem e akar valaki ránk támadni.
Próbálom megfigyelni és részletes leírást kapni a beszélgető felekről hátha letudom róluk olvasni mekkora erővel rendelkeznek mennyire edzettek, beszélgetésükből esetleg azt, hogy mennyire okosak mindent. Információt amelyből kiderülhet kik ők .




Tank009
A lány szavaira csak annyi időm volt, hogy kissé kipiruljon talán az arcom de válaszra már nem magam mögé utasítottam és felálltam védekező pozícióba biztos ami biztos amíg nem tudom mi cél hozta őket addig nem engedem őket közel. Egyenlőre csak mint " csendes gyilkos" állok figyelek várom a támadást és a "parancsot" mint egy jó katona. Egyenlőre gőzöm nem volt mit kéne csinálnunk miért küldtek minket így azt sem tudom ki az ellenségünk már mint az alapokat igen de egyenlőre most arra kéne rájönnöm ők velünk vannak e vagy sem.
Ha valaki megpróbál közeledni annak terveim szerint segítséget nyújtok a túlvilághoz való eljutásban és elvágom a torkát. Közben amíg ez az igen szép álló helyzet alakult ki vissza is súgom a lánynak a választ előző párbeszédünkre.
- Majd később visszatérünk az előző témára.