Kyle Phoenix

Figyelmeztetés!
Az alábbi történet meglehetősen hosszú, aligha lehet tizenöt perc alatt végigolvasni. Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy tökéletes történetet sikerült írnom. Ha valaki ismerős részletekre bukkanna, ne írja a szándékos plágium számlájára, szeretném, az időszakos alváshiányt okolni inkább érte.
Jó szórakozást!
 
Név:Kyle Phoenix
Egyéb név(i):még nincs
Faj:ember/zseni
Nem: férfi
Jellem:lelkes, érdeklődő, kissé nagyképű, bosszúálló
Személyazonosság:üzletemberként ismert, pácélosan titkos
Születési helye és idő:1996. szeptember 22.
Kor:28 év
Család:James Phoenix – apja, elhunyt. Cathrine Novar Phoenix – anyja, elhunyt,
Foglalkozás:üzletember, feltaláló
Testmagassága: 180 cm
Testsúlya: 85 kg
Szeme színe: kék
Haja színe: sötétbarna
Bőre színe: kaukázusi
Különleges ismertetőjel:
Repülési sebesség: páncélnál leírva
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges,
 
2024. augusztus
New York külvárosa
 
A modern épület, ami nappal dolgozók százainak, folyamatosan működő gépeknek ad otthont, az éjszaka ezen késői órájában csendesen terpeszkedett a Nagy Alma külterületén. Bár korántsem tartozott a legnagyobbak közé, mégis családoknak biztosított megélhetést, és egyes elemzők szerint ügyes irányítással, és hozzáértő kezekben, még sokra viheti a cég tulajdonosa.
A kapunál és az épület előterében lévő asztalnál két – két biztonsági őr teljesített szolgálatot, időnként végigjárva az épületet, zseblámpáikkal kutatva az esetleges behatolók után, akiket nem szúrtak ki a kamerák, és akiken kipróbálhatták a felszerelesüket.
A sötét épület negyedik emeletén egy ablakon szűrődött ki némi fény. Az őrök tudták, hogy főnökük még ébren van, így aztán a lehető legnagyobb körültekintéssel végezték munkájukat, várva a percet, amikor a férfi végre kiköltözik innen, és nem kell attól tartaniuk, hogy bármikor ellenőrizheti őket.
Az említett ablak egy olyan helységhez tartozott, amikról sok embernek volt tudomása, bejárása viszont nagyon kevésnek. A negyedik szint egyszerre töltötte be a lakás, az iroda, és egy teljesen felszerelt műhely szerepét.
Az évődők szerint a garázs csak azért nem odafönt kapott helyet, mert a mérnökök nem tudták az épület oldalához illeszteni a négy emelet magas kocsilehajtót.
A műhelyben egy fiatalember görnyedt egy a legmodernebb eszközökkel telezsúfolt asztal fölé. Ilyen késői órán mr nem kellett adnia a formaságokra, így mezitláb egy farmerba és egy trikóba öltözve dolgozott. Sem a helységben sem az emeleten nem tartózkodott más, így a férfi nyugodtan koncentrálhatott a munkájára.
Az asztalon, mint valami modern művészeti alkotás, egy fém csizma állt, a sarkánál megbontva, és áramkörök lógtak ki belőle. A férfi kezében tartott forrasztópáka szikrát szórva ért a burkolathoz, majd egy darab rézdrótot vett kézbe. A finom mozdulatokat egy orvos is megirigyelhette volna, a férfi keze egy pillanatra sem remegett meg, és egy perc múlva nagyot fújva dőlt hátra.
- A scan szerint a kapcsolat tökéletes, uram – a hang fémesen férfi hangon, mégis személytelenül csendült.
- Remélem, hogy nem tévedsz Fringe – mondta a férfi csak úgy maga elé. – Nem akarom elveszíteni a lábamat egy hibás mérés miatt.
- Az ismételt teszt sem mutatott ki hibát – válaszolta a hang türelmesen. – Az eszköz készen áll az éles tesztre.
- De nem ma – dőlt hátra a férfi, miközben az orrnyergét maszírozta. – Veled ellentétben nekem pihennem is kell.
- Természtesen, jó éjszakát, uram!
A férfi visszaillesztette a fémdarabot a csizma sarkára, majd az asztal melletti tárolóhoz lépett. Végignézett a páncélüveg mögött lévő darabokon, majd a kezében tartott csizmát elhelyezte a párja mellett.
- Új dolog van születőben...
 
 
1996. szeptember 22.
Phoenix rezidencia,
New York külterülete
 
Az asszony sikolyát ugyan nagyrészt elnyomta a hangszigetelés, James Phoenix mégis olyan hirtelen dermedt meg, mintha a mesebeli Medúza villantotta volna rá a tekintetét. A kezében tartott szivar végéről egy darab hamu is lepottyant a hirtelen mozdulattól, de a férfit nem zavarta a hogy a drága szőnyegre esett.
- Én azt feltakarítanám, mielőtt még Cathrine észreveszi.
- Majd feltakarítom, ha már minden rendben lesz.
- Minden rendben lesz, James. A legjobb orvos van itt, akit csak New Yorkban találhatsz, Cathrine terhessége mintaszerű volt, a vizsgálatok sem mutattak ki semmi rendelleneset, ráadásul a kölyök szerintem már meg akar születni. Ez pedig – intett az ajtó felé – teljesen természetes.
A folyamatos köröket róvó férfi úgy meredt a társára, mintha nem tudná eldönteni, viccelt, vagy komolyan beszélt. James Phoenix harmincöt éves volt, de simán öt évet letagadhatott volna. A szobában lévők közül ő volt a magasabb, bár nem kiemelkedően, kék szeme körül már gyűltek a ráncok. Ő volt a tulajdonosa a Phoenix Enterprisenak, egy az egész kontinenst behálózó elektronikai cégnek. Bármennyire is elfoglalt üzletember volt, telefonját órákkal korábban kikapcsolta, és az első csöngés után vezetékes drótját is kihúzta a fali csatlakozóból. Azóta azzal foglalkozott, mint a legtöbb férfi, aki első gyermekének születésére várt, aggódott és dohányzott. Most bosszankodva fújt ki egy újabb füstkarikát.
- Fiad születik, te meg tüdőrákot kapsz – csukta össze az újságot a fotelban termeszkedő férfi.
- Marhaság.
Újabb tompa sikoly vágta el a kialakuló szópárbajt, jelezve, hogy Cathrine Novar Phoenix terhessége hamarosan befejeződik, az anyaság hosszú időszaka pedig kezdetét veszi. James összerándult az újabb hangra, és a hálószobához vezető ajtó felé indult.
Philip O’Neil átlagos termete és úgy általában külseje már sokakat megtévesztett, jóllehet James Phoenix pontosan tudta, hogy mire képes a férfi, a felesége iránti aggodalomtól vezérelve, mégis megindult az ajtó felé. Keze már a kilincsen járt, amikor testőre megállította.
- Tudod, hogy nem mehetsz be.
- Muszáj – sziszegte a férfi.
- Ha Cathrine azt akarta volna, hogy bent légy, akkor hívott volna, és nem azt modnja, hogy maradj idekint.
- Egyébként sem engednél be, igaz – kérdezte vigyorogva a férfi.
- Egyébként is zárva az ajtó – emlékeztette Philip.
James egy pillanatra úgy nézett Philipre, mintha most látná először. Az alacsonyabb férfi hátrébb lépett, mintha arra számítana, hogy főnöke erővel próbálja elvenni tőle a kulcsot, ami természetesen nem volt nála. Végül a már majdnem apuka emelte fel megadóan a kezét.
- Rendben. Uralkodni fogok magamon – miközben elfoglalta a kanapét.
A férfinak szerencsére nem kellett sokáig türtőztetnie magát, mert nyílt az ajtó, és egy nővér lépett a szobába.
- Gratulálok Mr. Phoenix – kezdte, miközben a férfi már robogott el mellette – fiú lett.
A nő nem nézte volna ki a könnyed, gyors mozgást az apukából, aki nem is figyelt rá, csak felesége ágyához igyekezett.
- Kérem bocsásson meg neki – enyhítette a nő bosszankodását Philip. – Nehéz szülésen van túl...
- Ó, minden tökéletesen ment...
- Neki volt nehéz a szülés – intett vigyorogva főnökére Philip.
Az orvosoknak éppen csak idejük volt elpakolni a használt műszereket a kismama közeléből, így ők is kitérhettek a férfi útjából. Cathrine Novar Phoenix fáradtan, de boldogan mosolygott a férjére. James azonnal megnyugodott, amint ezt a mosolyt meglátta. Tudta, hogy udvariatlanság, nem foglalkozni a többiekkel a szobában, de jelenleg semmi más nem létezett a számára, csak a felesége és Kyle...
 
 
 
2008. március 10.
Phoenix rezidencia,
New York külterülete
 
A világ immáron nyolc éve tisztában volt a mutánsok létezésével, ez a tény azonban nem kavarta különösebben fel a tizenkét éves Kyle életét. Mint minden hasonló korú gyereknél, az ő figyelmét is számtalan dolog le tudta kötni ideig - óráig, azonban két dolog különösen megragadta, az elektronika és a számítógépek. A 2008-as évre a Phoenix család tovább növelhette egyébként is jelentős vagyonát, bár nem versenyezhettek az olyan cégekkel, mint a Stark Industries, nevüket elismeréssel ejtették a befeketetők és a részvényeiket folyton magas árfolyamon adták a tőzsdén. James Phoenix kiváló érzékkel, és erős kézzel irányította a céget, ahol a férfi karizmája nem volt elegendő, vagy egyszerűen más fajta szavak voltak hatásosak, ott mindig számíthatott feleségére. Cathrine Novar Phoenixen alig hagyott nyomot az elmúlt tizenkét esztendő, főállású anya, másodállásban pedig férje üzleti tanácsadója volt. A Phoenix Enterprise fő profilja továbbra is a különböző elektronikai eszközök voltak, és mivel az ezredforduló után a személyi számítógépek száma ugrásszerűen megnőtt, így a cég is szilárd és egyre növekvő profitra tehetett szert. A harmadik évezred azonban új kihívásokat, versenytársakat is hozott, akik igyekeztek mindent felhasználni, hogy helyet és vagyont verekedjenek ki maguknak ebben a világban...
Kyle nagyon büszkévé tette a szüleit. Iskoláját jól végezte, szorgalmasan tanult, különösen tehetséges volt a reál tantárgyakban, ugyanakkor örökölte anyjának azon képességét, amivel az emberekre hathatott. Ennek köszönhetően jól megtalálta a közös hangot szinte mindenkivel, ennek köszönhetően gondolkodása felnőttesebbé vált, mint a legtöbb vele egykorú gyereké. Nem mintha nem lett volna rosszcsont időnként, de nem volt vele több gond, mint bármelyik gyerekkel.
Külső szemmel nézve elkényeztett gyereknek tűnhetett, mivel szobái – igen, három szobája is volt – tele voltak mindennel, amit egy gyerek csak megkívánhatott, kezdve játékokkal, könyvekkel, és elektronikai eszközökkel. Ez a három szoba volt az ő birodalma, ahova természetesen volt bejárása másnak is, azonban a rendet és a logikus rendszerezettséget a fiatal Kyle tartotta fent.
Legbelső szobáját egy modern számítógép, a szereléséről, és programozásról szóló könyvek, valamint egy korszerű hifi foglalta el. Bár a humán tárgyak nem kötötték le, a zenét azért szerette. Apja cégének köszönhetően folyamatosan lépést tarthatott a számítógépek fejlődésével, és mivel a „szenvedélye” nem ment a tanulás és egyéb kötelezettségei rovására, így James mindig biztosította fiának a legújabb és legfejlettebb memóriakártyákat, merevlemezeket, processzorokat. Az első számítógépének összeszerelésénél még csak nézőként volt jelen, a másodiknál pár pontosan leutánozta a szakember mozdulatait, a harmadiknál pedig már nem is hívtak ki senkit.
Szülei ugyan féltek, hogy a gyermeki kezek által összerakott gép egyszer rövidzárlatot okoz, és leégeti a fél házat, de ez az esemény először csak tolódott, majd teljesen elmaradt, bizonyítva, hogy Kyle valóban tudta, hogy mit csinált.
Mivel a tanulás könnyen ment, és emellett maradt még szabad ideje, és szabad energiája, így a harmadik legismerősebb személyre akaszkodott rá: Philip O’Neilre. A család testőre nem volt műszaki zseni, és nem rendelkezett kifinomult érzékekkel az üzleti élet terén sem, viszont egész más dolgokban volt tehetséges. Ő volt az, aki az élet fizikai kihívásaira próbálta felkészíteni a fiút, és közdósportokra tanította.


- Teljesen kész vagyok – állt meg lihegve Kyle. – Azt hittem a bemelegítésnek a felkészülés a célja, nem az, hogy kiszívja minden erőmet.
- Ha nem ismernélek jobban – hunyorított a férfi – el is hinném, amit mondasz.
- Rendben. Csak unom a körbe – körbe rohangálást – intett a kert felé a fiú – mikor tanítasz valami olyasmit, ami hasznos is?
Philip mintha saját magát hallotta volna néhány tucat év távlatából. Ő is haladni akart, folyton új technikákat tanulni, hogy erősebb és veszélyesebb legyen másoknál. Azonban okult a saját tévedéséből, és nem akarta kis védencét rögtön a mélyvízbe dobni.
- Szóval úgy gondolod, hogy nem tanulsz eleget? – tette csípőre a kezét. – Mi van a múlt heti öklözéssel?
- Gyerekeknek való.
- Te gyerek vagy.
- Az éveim száma szerint valóban...
- Legyél hát gyerek – guggolt le a férfi, hogy a szemeik egy vonalban legyenek. – Tudod, hogy miért csináljuk az edzéseket.
- Türelem, önuralom, önbizalom – mondta Kyle, mint a leckét.
- Pontosan. Vannak helyzetek – egyenesedett ki Philip – amikor a szavak nem lehetnek a segítségedre, mégsem válhatsz kiszolgáltatottá.
- Gondolom nem apa üzleteiről beszélünk.
- Nem...nem csak. Nem akarom, hogy a körülmények áldozata légy, ha kikerülsz egy tárgyalóteremből.
- Látom eldöntöttétek, hogy mi is legyen belőlem – mondta Kyle kicsit elszontyolodva.
- Nem úgy értettem – javította magát az edző – de mindig is érdekelt, hogy apád mivel foglalkozik, nem?
- Persze, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelhet más is. Egyébként meg apa nem volt elesett semmilyen helyzetben úgy tudom.
Philip O’Neil abban a helyzetben volt, hogy többet tudott James Phoenix múltjáról, mint annak fia, vagy éppen a felesége. Azonban közös megegyezés alapján nem beszéltek ezekről az évekről senkinek. Cathrine ezt el tudta fogadni, de Kyle oldalát fúrta a kiváncsíság, és időnként megpróbált kihúzni valamilyen információt a két férfi egyikéből.
- És apád pontosan tudta, hogy melyik erényt mikor alkalmazza – folytatta az oktatást – és lett a...
A szavakat a fiú karórájának pittyenése zavarta meg. Philip összehúzott szemmel nézett a kajánul vigyorgó gyerekre. Tudta, hogy csőbe húzták, de nem tudott igazán haragudni a kölyökre.
- Ezt direkt csináltad – lendült előre, és borzolta össze Kyle üstökét.
- Hé – próbált védekezni a fiú. – Már vége az órának.
- Akkor spuri – látta, hogy Kyle nincs olyan hangulatban, hogy akár még egy percet edzéssel töltsön. – Csináld meg a házidat vagy mit...
- Igenis, uram – rohant el Kyle a szobája felé.
A fiúnak azonban esze ágában sem volt leülni a tankönyvek mellé. Házifeladatait sokszor az órák között készítette el, és ha apja kocsit küldött érte az iskolához, akkor úton hazafelé fejezte be. Villámgyorsan lezuhanyozott, és más bele is vetette magát a számítógépe előtti székbe. Ölébe húzta a klaviatúrát, és ujjai egy hivatásos gépíró sebességével kezdték el püffölni a billenytűzetet. A monitoron számos parancs jelent meg. Ki tudja mennyi idő múlva a mikrofont is maga elé vette.
- Ébredj, F.R.I.N.G.E!
A számítógép képernyője hirtelen kaotikus szín és karakter kavalkáddá robbant, a merevelemez immáron hallhatóan gyorsabban dolgozott, ahogy próbálta mindazt elindítani, amit a fiú szeretett volna. Tíz másodperc múlva azonban feladta, és mielőtt megolvadtak volna a processzorok vagy az alaplap, egy kattanás kíséretében lekapcsolt.
Kyle legszívesebben ököllel csapott volna a gépre, de megelégedett egy gyerekes káromkodással.
- Na jó, akkor próbáljuk másképp...
 
 
2024. augusztus
New York külvárosa
 
Hiába feküdt le éjfél után Kyle Phoenixnek nem volt problémája a felkeléssel. Tudta, hogy a személyi asszisztense úgyis addig dörömböl az ajtaján, amíg ki nem kászálódik az ágyból. Mivel ezután szembe kellett volna néznie a dühös pillantásokkal, és hallgatni a szarkasztikus megjegyzéseket a cég jövőjére nézve, így inkább elébe ment a dolgoknak, és húsz percen belül magától elkészült.
Kávéját kortyolgatva ült az irodában, lábát az iróasztalon nyugtatva. Percre pontosan kilenckor három gyors koppantás után Rita Collins beviharzott az irodába. A férfi az utolsó pillanatban kapta le a lábát, sikeresen bezsebelve az emlegetett rosszalló pillantások egyikét a nőtől. A csinos, barna hajú nő tekintete célt kereső lövegként járta végig a szobát, majd mérte végig a főnökét is. Mivel egyszerre volt üzleti tanácsadó, személyi asszisztens és PR menedzser így elég nagy volt a beleszólása mind főnöke életébe, mind a cég vezetésébe. Kylenak ugyan megvolt az üzleti végzettsége, de őt kevésbé érdekelte a mindennapi ügymenet, így ezt a részét örömmel engedte át a nőnek, és a kiváló vezetésért cserébe elviselte annak főnökösködő viselkedését.Persze a férfinak meggyőződése volt, hogy Rita élvezi a helyzetet, de ezek az esetek mindig megmaradtak kettejük között, és bármilyen kívülálló csak az együttműködésüket láthatta.
- Jó reggelt Mr. Phoenix – az igen kellemes megjelenéshez kellemes alt hang társult.
- Jó reggelt Ms. Collins!
- Látom megfogadta a tanácsomat a pihenésről, mielőtt találkozunk tengerentúli üzletfeleinkkel.
Kyle nem akarta összetörni a nő illuzióit.
- A letolástól való félelem nagyobb szerepet játszott, mint a józan megfontolás – mondta széles mosollyal az arcán.
A nő egy pillanatra felnézett a kezében tartott PDA-ról, mintegy még egyszer ellenőrizve, hogy főnöke megfelel –e mindazoknak a követelményeknek, amik szerinte elengedhetetlenek voltak a találkozó előtt, majd a férfira ejtett egy bombát.
- Sajnos Mr. Yakamoto gépe késik a rossz időjárás miatt Tokióban, így nem lesznek itt csak délután.
- És gondolom az információ csak most érkezett arra a csodás kis szerkentyűre a kezébe – vonta fel Kyle a szemöldökét.
- Így átrendeztem a napirendjét, és sikerült áttenni a négyórás értekezletet fél tízre.
- Azt az értekezletet, amin nekem úgysem kéne ott lennem?
Rita Collins csípőre tett kézzel nézett farkasszemet főnökével.
- Ne gyerekeskedjen! Ezek éppen olyan fontosak, mint bármelyik üzleti megb...
- Számok, adatok, panaszok...
- Ilyen egy cég vez...
- Éppen ezért van maga itt – állt fel a férfi az asztal mögül – nagyon jól kézben tudja tartani a dolgokat, átlátni a számokat, és visszautasítani Kirk folyamatos kéréseit, hogy röhejes módon megduplázzuk a fizetését.
A mondat végére már az asztal sarkára támaszkodva ült.
- Kirk megérd...
Kyle egy sóhajjal nyugtázta, hogy Kirk Douglasnak (akinek semmi köze a színészhez) valamilyen titkos befolyása erre az egyébként rendkívül okos, magabiztos, és ravasz nőre.
- Kirk Douglas nem érdemel meg egy centtel sem többet. Így is túl van fizetve.
- De...
- Amióta három hónapja megnyitottunk egyetlen önálló ötlete sem...
- És a processzorok teljesítmény növekedése?
Kyle tekintete úgy borult be, mint az ég egy késő novemberi napon. Rita Collins rögtön tudta, hogy ez valami új és igen kellemetlen lehet a férfi számára.
- Másolás fájl impprocvég.pdf a hármas PDAra. Olvasási hozzáférés.
A nő tudta, hogy az utasítás nem neki szól, bár sohasem értette, hogy miért használja ezt a zseniális de fennhéjázó módszert. Illetve, miért nem engedi, hogy a cége ebből profitáljon. A parancsokat mindig végrehajtotta az irodában lévő számítógép, és a nő még sosem tapasztalta volna, hogy hibázna.
- Ellenőrizze le – a férfi hangja nem hagyott kétséget, hogy ez nem kérés volt. – A dátumot is, vizsgálja ki, és gyorsan. Aztán pedig rúgja ki, vegye vissza a belépőjét, blokkolja a hozzáférését, foglalja le a gépét, az USB-it, és az asztalát. Ne legyen nála egy golyóstoll sem, amikor kivágják az épületből.
A nőnek igazából reagálni sem volt ideje az utasításözönben. Tudta, hogy főnökének elektronikai zsenije egész kutatócsoportokéval ért fel, mégha nem is a legprofitálóbb módon használta fel. Viszont amit megosztott azokból a cég szépen profitálhatott.
- Rendben – nyugtázta az utasítást.
- Azonnal értesítsen, amint a végére ért.
- Tehát nem lesz ott az értekezleten.
- A parkban leszek.
- Én... – aztán meglátta a még mindig tornyosuló felhőket. – Rendben.
- Ez minden.
Kyle kicsit bánta saját viselkedését, amikor a nő elhagyta a szobát, de ezúttal szükségesnek érezte a szigorú hangvételt. Igazából nagyon örült, hogy Rita Collins ezt a céget választotta munkahelyül, tisztában volt, hogy rengetegen versenyeztek érte, és folyamatosan kapja az állásajánlatokat. Azonban mindenki hibázhatott, vagy hozhatott rossz döntéseket, de ilyenkor ott volt, hogy ha szükséges kijavítsa azokat. Viszont tagadhatatlan tény, hogy a Phoenix Electronics nem tartana ott, ahol, ha nem a nő vezeti a céget.
- Rögzítsd a reggeli értekezletet, és küldd a számítógépre.
- Igen, uram!
- És irányíts minden vonalas hívást, emailt és üzenetet a mobilomra tizenegy harmincig bezárólag!
- Igen, uram! Jó kosarazást!

2013. április 30.
Central Park, Manhattan, New York
 
Az április szemlátomást feladta szeszélyességét, és a nap is melegen sütött New York legnagyobb parkjára. Az ember a Central Parkban mindent megtalálhatott, amit csak egy parkban kereshetett. Nagy füves területek várták a pihenni vágyókat, megszámlálhatatlan játszótér a kisgyerekkel érkezőknek, amit az apróságok boldogan visongva vehettek birtokba, hatalmas fák alatt árnyas padok az összebújó szerelmeseknek. Emellett természetesen bicikliutak és sportpályák. Az egyik félreeső kosárpályát foglalta el két fiatal, bár igazából csak a pálya felét használták.
A labda épp a tizenhét éves Kylenál volt, aki boszorkányos ügyességgel pattogtatta maga előtt, oldalt, időnként a háta mögött pattintva egyik kezéből a másikba.
- Bevallom Aidan, nem igazán vágyom rá, hogy belevessem magam huszonegynéhány izzadó srác közé, miközben azok legnagyobb problémája, hogy egymást a földbe paszírozzák.
- Pont ezért lennél futó – válaszolta a szemben álló srác.
- Ugyanúgy célpont lennék, amikor nekiindulok – lépett egyet Kyle oldalra, miközben ellenfel követte. – És tudod, hogy nem vagyok oda az ilyen birkózásért.
Egy pillanatra továbbindult, és Aidan követte, de Kyle Phoenix egy pillanat alatt állt meg tett egy egész fordulatot, amivel sikeresen ellenfele mellé került, kihasználva a szabad rálátást a kosárra, bedobta.
Aidan Knox ugyanabban a korban járt, mint Kyle, közel százkilencvencenti magas volt, és mivel kiskora óta intenzíven sportolt, olyan izmokat növesztett, amit mások csak képeken látnak. Mozgása is koordinált, és gyors volt, pontos dobásai, és ereje ideálissá tették a bronxi Mérnöki és Technikai Középiskola focicsapatának kapitányává. A szőke hajú fiú még ezen a pályán is megállta volna a helyét, de nem Kyleal szemben. Az ifjabb Phoenix sem hanyagolta el magát, de amíg Aidan látványosan nagydarab volt, addig ő inkább szálkás, és gyors. Nagyon – nagyon gyors.
- A játék része – ment a labdáért Aidan – de te egyébként is gyorsabb vagy, mint az olajozott istennyila, és pont ez az, amire most a Panthersnek szüksége van.
- Sajnálom haver – állt a fiú elé Kyle, mielőtt az lendületet vehetett volna egy ziccerhez. – Nem állok be.
- Itt is belekeveredhetsz a lökdösődésbe – lépett egész közel Aidan, keresve az utat a palánkhoz.
- De itt a bíró rögtön faltot fúj, és bukod a labdát.
- Itt nincs semmilyen bíró...
Kyle olyan fülsértőt füttyentett, hogy ellenfele keze automatikusan a füle felé indult, és a kisebb fiú elmarhatta a labdát. Győzedelmesen vigyorgott füstölgő barátjára, és egy gyors mozdulattal megint kosárra dobott.
- Egyébként sincs szükséged rám – nyugtatta meg Aidant. – Remek csapatod van, és végig veretlenek voltatok az évben. Tényleg nem én vagyok az, aki a mérleg nyelvét felétek billenti. Ha van bennetek elég, hogy megverjétek a Columbust, akkor megveritek nélkülem is. Ha nem – kapta el a labdát Aidan keze elől – akkor velem együtt is kikaptok.
A következő dobás beleakadt Aidan kezébe, és rövid lett. Kyle szorosan barátjára tapadt, keze hol itt, hol ott csapott le, így Aidannak letöbb energiája arra ment el, hogy egyáltalán megtartsa a labdát. Végül nem bírta tovább, és kihasználva magassági előnyét dobott.
- ’szameg – kommentálta Aidan a sikertelen kísérletet.
- Látod? Másszatok rájuk, ne hagyjátok őket élni – mondta Kyle miközben elvágtatott a labdáért. – Ők sem profik, nyomás alatt megtörnek.
- Jól van, prof. Adjál még tippeket!
Jóllehet mindketten tudták, hogy Kyle nem sokat tud a fociról, viszont ismerte az embereket, és jó eséllyel tudta megjósolni a reakcióikat. Azonkívül azért is voltak barátok, mert ha segítséget kértek egymástól, akkor megkapták.
- Rendben – Kyle lehalkította a hangját, így Aidan kénytelen volt jobban figyelni. – Még van pár napotok a bajnokságig, így ha hallasz valami használhatót, azt még beépítheted a játékba.
- Csak nyögd már ki, és ne suttogj a szentségit!
- Bocs, de ezek titkosak!
- Elmész a fra...
Az utolsó szótagnál Aidan előrelendült, hogy a fociban megengedett szereléssel elüsse Kylet a labdától, de a kisebb fiú már el is lépett az útjából. Mire a nagydarab fiú megfordult már pár lépéssel odébb állt.
- Nézd meg a Titánokat – utalt a Columbus csapatára. –Olyanok, mint egy csapat gőzmozdony.
- És?
- És egy mozdonyt nem állíthatsz meg, viszont abba az irányba megy, amerre a pálya viszi – felmutatta a labdát – ez jelenti számukra a síneket – elkezdte pattogtatni a labdát. – Próbáld elvenni!
Aidan agyára kezdett rátelepedni barátjának oktató hangsúlya, magabiztos vigyora, ahogy enyhe terpeszben, támadóállásban pofátlanul játszott. Szinte érezte ahogy ujjai félreütik a labdát. Azonban Kyle egy hirtelen mozdulattal átütötte a lábai között, a jobból a bal kezébe varázsolva. Mire Aidan megfordult, már ismét pár lépéssel odébb állt.
- Ha a mozdony elől elveszed a síneket – vonta meg a vállát – akkor elveszíti az irányt – lepasszolta a labdát. – Ciki lenne, ha el tudnám venni.
Kyle úgy indult meg, mint egy focijátékos, egyenest a labdát célozva, Aidan jó érzékkel húzta hátrafelé, mintha dróton húzná a másikat, majd a háta mögött ő is villámgyorsan kezet váltott. Kylenak is pár extra lépésébe telt, mire le tudott fékezni.
- Nagyon jó! Következő lecke.
A Panthers kapitánya immáron nagyon figyelt.
- Bedobom, ha nem lépsz közbe – figyelmeztette Aidant.
Valóban két kézbe fogta a labdát, mintha dobni akarna, de amikor Aidan vele együtt mozdult, mégsem dobta el.
- Csak azért mert felemeled a kezed, még nem kell dobni is. Hagyd, hogy a másik pattogjon előtted. Mozgassátok meg őket, hadd fáradjanak ki. Másrészt előre csak egyszer dobhatsz, de hátra és oldalra többször, nem?
- De.
- Használjátok ki, csak ne bukd el a labdát, és ne veszítsetek területet! Harmadszor, te jól rúgsz. Inkább szerezz egy mezőnygólt, mint elbukj egy touchdownt. Na menjünk!
- Oké, prof – vigyorgott rá Aidan.
Mindketten hátat fordítottak a palánknak, Kyle bíztatóan hátbavágta nagydarab barátját.
- És végül – dobta hátra a labdát – sohase tudják – a labda csont nélkül hullott a gyűrűbe – hogy mire készülsz.
- Elfogadható tanácsok – lökte meg Aidan vigyorogva – egy amatőrtől. Azért eljössz megnézni a meccset?
- Ott leszek.
Egy órával később, és egy zuhany után felfrissülve Kyle bedobta magát a számítógépe elé helyezett forgószékbe. A gép maga nem lett igazán nagyobb, bár a fiú immáron négy képernyőt használhatott külön – külön vagy egyszerre. A teljesítménye azonban a sokszorosára emelkedett az öt évvel korábbi modelhez képest. A legtöbb szakember valószínűleg csodálkozott volna, hogy tud egy ilyen masina egyáltalán működni, de a fiú zsenialitását bizonyította, hogy működött, nem is akárhogyan.
A billentyűzeten egy könyv feküdt nyitva az utolsó oldalaknál, amit Kyle egy mozdulattal söpört a padlóra. Nemsokára itthon lesznek a szülei, akik üzleti úton voltak a nyugati parton, de mielőtt megérkeztek volna, még ki akart próbálni valamit.
- Hangazonosítás, jelszó. Egyszer kitalálok valami pöpec jelszót.
Az ellenőrzés mindössze pár másodperc volt 2013-ban, az összes képernyő életre kelt, különböző futó programokat mutatva, az egyiken kizárólag gitárleckék töltődtek az internetről. Elmormogott egy fohászt majd kettőt klikkelt egy ikonra.
- Tesztelés, aktiválás F.R.I.N.G.E. mesterséges inteligencia.
Kivárt pár másodpercet.
- Ébredj Fringe!
- Ha javasolhatnám, az „éledj” talán megfelelőbb lenne, Mr. Phoenix.
Kyle egy percig szólni sem tudott, majd akkorát rikkantott, hogy az ablaka előtti fáról felröppentek a madarak. Sok – sok évi próbálkozás után, tizenhét évesen megcsinálta. Ha a mesterséges inteligencia értette is, hogy mi játszódik le a fiúban, nem mutatta.
- Mik a parancsai, uram? – az MInek határozottan férfi, bár fémes, és valahogy személytelen hangja volt.
- Elsődleges direktíva: rejtőzködés. A parancs visszavonásáig nem beszélsz senkivel rajtam kívül, nem szólalsz meg ha más is van a szobában, kivéve ha erre utasítást adok.
- Parancsok feldolgozás alatt, befejezve. Most mit fogunk csinálni?
Kyle úgy érezte, egy kicsit talán kíváncsi MIt teremtett.
- Együtt fogunk dolgozni...
Egy héttel később a Középiskolák Futball Bajnokságán a Panthers 25 – 14 –re megverte a Titanst. A Panthers egy touchdownt és hat mezőnygólt szereztek...
 
2024. augusztus
New York külvárosa
 
Bármennyire is szerette a mozgást, valahogy a kosarazás nem volt ugyanaz Aidan Knox nélkül. Bár időnként beállt egy – egy meccsre másokhoz, nem voltak igazán barátai, így senkivel nem tudott olyan jókat beszélni, úgy kötődni, mint barátaihoz évekkel korábban.
Kyle Phoenix két testmozgást gyakorolt a kosárlabda mellett. Az egyik a botharc, mivel ennél veszélyesebb fegyvere sohasem volt, és nem is szerette különösebben a lőfegyvereket, a másik pedig az a kevert vagy szabadstílusú harcművészet, amit még Philip O’Neil kezdett neki tanítani. Ez utóbbinak sem neve, sem fokozatai nem voltak, így egyszerre volt több és kevesebb, mint az emberiség által kifejlesztett más stílusok. Nem igényelt lelki fegyelmet vagy elmélyülést, csak koncentrációt és a helyzetek nagyon gyors felismerését.
Persze az sem volt számára közömbös, hogy ezek együttesen eléggé formában tartották, így nem fenyegette az elhízás veszélye sem. Mivel elég hiú volt, és adott a megjelenésére is, ez megadta neki azt a figyelmet, amit egy 28 éves férfi csak akarhatott. Tudta, hogy ebben szerepe van a vagyonának, és a befolyásának is, de ez természetesen nem zavarta, sőt amennyire lehetett ki is használta. A legtöbb ember szemében így nem volt más, mint a híres Phoenix Enterprise balszerencsés örököse. Mivel sokaknak tisztázatlan volt, hogy hol is töltötte az elmúlt éveket, és miért nem akadályozta meg, hogy az apja cége először tönkremenjen, majd riválisaik felvásárolják, így nem sokat vártak a fiatal férfitól. Ez a felületes szemléletmód egyelőre meg is felelt a férfinak, aki még csak az ütőkártyáit gyűjtögette, de még nem közölte, hogy milyen játékban is fogja felhasználni őket...
 
2017. október 20.
Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT)
Cambridge, Boston, Massachusetts
 
A világ hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt néhány évben. Mutánsok adták fel eddig rejtőzködő életüket, és vállalták kilétüket; zavart majd gyűlöletet szítva szerte a világban az átlagos emberek között. Szerencsére sokan fordultak érdeklődéssel ezen újdonság iránt, másokat pedig ha lehet még keményebb munkára ösztönzött, tudván, hogy csak így állhatják meg a helyüket ebben a folyamatosan megújuló világban. Mint minden hasonló eseménynél, a technika napról napra szinte ugrásszerűen fejlődött, új társaságok és cégek jelentek meg a színen, akik vicsorogva küzdöttek a profitért, és aggresszíven terjeszkedtek, nem riadva vissza semmilyen eszköztől.
A fenti események bár befolyással voltak, mégsem változtatták meg gyökeresen Kyle Phoenix életét. Természetesen ő is találgatta, hogy ki lehet igazából az Ezüst Utazó, vagy ki volt az az őrült a Times Square-n. Persze ami a leginkább érdekelte, hogy honnan is szerzi a S.H.I.E.L.D. azokat a már – már sci-fibe való felszereléseit.
Mindeközben éppen a harmadik évét járta az USA egyik legismertebb és rangosabb műszaki egyetemén, az MIT-n. A Phoenixek között ez immáron családi hagyománynak számított és Kyle immáron a negyedik generáció volt, aki képviselte a családot a helyen.
Technológiai zsenijét kihasználva egyszerre végezhette az elektronikai mérnök, és a számítógép programozói szakot, méghozzá oly eredményesen, hogy előreláthatólag két éven belül két diplomával távozhatott az egyetemről.Egyelőre azonban csak át akart menni a félévi vizsgákon, megszerkeszteni F.R.I.N.G.E. kevésbé kíváncsi verzióját, és végre elérni a száz kilót fekvenyomásban.
Szerda délutánonként nem sokan voltak az egyetem edzőtermében. Az MIT a tanulás mellett megadott a tanulóinak minden lehetőséget a sportolásra is, és Kyle a hiúságától is vezérelve örömmel használta ki a lehetőséget. Miután az iskola 2014-ben kibővült, így Aidan is barátjával tarthatott, bár őt az üzleti menedzsment szakirányra vették fel, a két fiatalembernek nem okozott gondot, hogy találkozzanak.
Kyle örömmel nyugtázta, hogy alig egy tucatnyian lézengenek a különböző súlyok körül, és a bemelegítés után az egyik padhoz lépett.
- Előbb – utóbb legalább köszönnöd kéne neki – mondta Aidan Knox.
- Kinek? – kérdezte Kyle, miközben még egy tárcsát helyezett az emelőrúdra.
- Jól adod az ártatlant – vigyorgott Aidan – aki miatt itt töltjük a szerda délutánunkat.
- Nem tudom, kiről beszélsz.
- Nézzük csak – támaszkodott Aidan a rúdra. – Kábé százhetvenöt centi magas, barna hajú, karcsú, az egyetem küzdősport bajnoka két éve, és valószínűleg az idén is. Ja igen, Jessicának hívják, és igen, éppen edz a ringben.


Kyle a mondott irányba fordult, ahol a leírásnak igencsak megfelelő huszonéves lány éppen edzett egy bokszringben.
- Észre se vettem – próbálkozott közömbös hangot megütni.
- Ja, persze. Őt figyeled, amióta csak beléptünk.
- Bizonyítsd be!
- Nem probléma – mondta a nagydarab fiatalember vigyorogva – ugyanis százhatvan kilót pakoltál a te feledre, és lehet akármekkora az arcod, ezt úgysem tudod megemelni.
Kyle egy pillanat alatt elvörösödött, ahogy rádöbbent, hogy Aidannak igaza volt. Gyorsan elkezdte leszedegetni a súlyokat.
- Egyszer fel fog jelenteni zaklatásért – húzta tovább Aidan.
- Fogd be, és inkább arra figyelj, nehogy magamra ejtsem!
- Ahogy parancsolod!
Pár szettet sikerült nyugodtan végigcsinálniuk, bár Kyle tekintete egyre többet kalandozott a csinos teremtés felé.
- Nem rémlik, hogy valaha gondot jelentett volna, hogy leszólíts egy lányt.
- Mert általában tudom, hogy mit mondjak – morogta a fiú, miközben egy hullámrúdhoz lépett.
- Ugyanazt, mint a többinek?
- Az most nem válna be –mondta Kyle kicsit szomorúan – ő más, különleges, nem dőlne be az átlagos csajozós dumáknak.
- Túlparázod.
Öt perccel később Kyle tudta, hogy így nem fogja tovább bírni.
- Na jó, egyszer élünk – tette le a súlyokat.
- Ez ám a lelkierő – csapott Aidan a vállára.
- Hé, ha bíztatás kell, majd megkérek valaki mást. Hogy nézek ki?
- Komolyan?
- Nem.
- Mit fogsz mondani?
- Majd kialakul.
- Mindent bele Don Juan!
Kyle legszívesebben lecsapta volna nagydarab barátját, aki immáron másfél éve volt szilárd kapcsolatban. Végül a józan megfontolás győzött, és lenyelte a kikívánkozó szavakat. Torkában dobogó szívvel lépdelt a ring felé. Bár már többször is látta, mégis újból megcsodálta a lány mozdulatait. Egyértelműen a november közepén esedékes döntőjére készült. Mozgásában erő és rengeteg energia feszült, Kylenak már most is legyőzhetetlennek tűnt. Érezte, hogy többen is figyelemmel kísérik. Általában nem bánta, ha a figyelem rá irányul, de most ha tehette legszívesebben tanúk nélkül lett volna. A hátában érezte Aidan tekintetét, és bár ólomsúlyúnak érezte a lábait, csak azért is továbbment. Végül ott volt ring mellett, és biztos volt benne, hogy innen már nem fordulhat vissza, legalábbis a tudás bizonnyossága nélkül.
Jessica Ward éppen háttal állt a közeledő fiatalembernek, és éppen egy bonyolult mozdulatsor közepén járt. Egyébként tudta, hogy a tatamin úgyis többen figyelik majd, és akkor sem zavarhatják majd a fürkész tekintetek. Az elmúlt évek során azonban megtanulta, hogy hogyan hagyja ezeket figyelmen kívül, amikor nem létezett más csak ő, és az ellenfele.
Kyle fellépett a ring körüli keskeny peremre, és kimondta, ami először az eszébe jutott.
- Szerintem egy élő ellenfélen kéne gyakorolnod – akadt el a szava egy pillanatra, amikor a lány megpördült – az mégis hatásosabb.
- Igazad van – bár még sohasem beszéltek, Kyle mégis pont ilyennek képzelte a hangját – de olyan edzőpartner kéne, aki bírja az gyűrődést.
- Én bírnám...
- Te?
A finom alt hangből nem érződött ki lenézés, Kyle mégis kihúzta magát, hogy ellensúlyozza az elveszített centimétereket.
- Nem is ismersz, de kételkedsz bennm? – csempészett egy kis megbántottságot a hangjába a fiú.
- Csak nem akarok sérülést okozni – vont vállat Jessica. – Milyen öved van?
- Magántanártól tanultam. Nincs övem, vagy danom...
- Nézd, tényleg kedves, hogy felajánlottad, de ezek nem egyszerű technikák, és ficamot vagy törést is okozhatnak.
- Van biztosításom.
Jessica egy rövid nevetés kíséretében megrázta a fejét. Kyle tudta, hogy most már be kell lépnie a szorítóba.
- Állhatatos vagy – mosolygott rá a lány – de szerintem bolond is – komolyodott el egy pillanat alatt. – Egy dologban ogazad van, tényleg jobb, ha élő edzőpartnerem van. De aztán ne ne engem hibáztass, ha megsér...
- Nem lesz probléma – ígérte Kyle lelkesen. – Hozok egy kesztyűt.
Mielőtt felvehette volna a kesztyűket, Aidan megállította.
- Te megőrültél – jelentette ki teljes meggyőződéssel – azzal nem szerzel jó pontot, ha levereted magad az első pillanatban.
- Nincs hited, cimbora – lelkesedett a fiú.
- Hitem az van, csak tudtommal harmadikban verekedtél utoljára.
- Nem volt az olyan rég.
- Általános iskola harmadikban...
- Figyelj – nézett barátja szemébe – most még nem vagyok más, mint egy edzőtermi ficsúr, aki utána csorgatja a nyálát. De ha tényleg megállom a helyem, akkor...
- ...akkor majd a karodba ájul?
- Ilyen nagy lépésekben azért nem haladnék, de igen – indult Kyle vissza a ringhez.
- Inkább használtad volna valamelyik csajozós dumát...
Még Kyle elhatározása is kissé megingott, amikor szemügyre vette ellenfelét. Jessica mintha egyetlen visszafojtott izmos rugó lett volna, hajlékony és erős. Rövidnadrágba bújtatott lábai egy pillanatra sem pihentek, járták kiszámíthatatlan táncukat a szőnyegen. Egy pillanatra kinyitotta a száját, mintha még egyszer fel akarná ajánlani a visszavonulás lehetőségét, majd megrázta a fejét. A fiatalember belépett a ringbe. Tudta, hogy amennyire lehet, jó formában van, bár Aidannak igaza volt, és a Philiptől tanult fogásokat valóban csak edzések alkalmából, ellenőrzött környezetben alkalmazta. Azok akik a teremben voltak, mostanra már a ring köré gyűltek.
- Kezdjük egy egysz... – kezdte a lány.
- A versenyen figyelmeztetni fognak, hogy milyen támadás következik?
- Nem.
- Akkor...?
Jessica összehúzta a szemeit, aztán szemlátomást eldöntötte, hogy legújabb edzőpartnere megháborodott, de miután korábban már szavát vette, így nem kellett nagyon tekintettel lennie rá. Nyílván sportolt egy kicsit, az tagadhatatlan, de az eszét az öltözőszekrényben hagyhatta.
- Legyen, ahogy akarod.
- Khm...balek.
Kyle figyelmét pont a legrosszabb pillanatban vonta el barátjának szarkasztikus beszólása. Épphogy vetett egy rosszalló pillantást Aidanra, máris a védekezésre kellett ügyelnie, hiszen Jessica egy hosszú jobbegyenessel indított. Persze a lány csak puhatolózásnak szánta az egészet, de a megkésett védekezést kihasználva lekapta a fiú felemelte kezét, és egy erőteljeset rántott rajta, hogy kibillentse az egyensúlyából.  Kyle önkéntlenül is követte a mozdulatot, majd a következőt, amivel a lány oldalra rántotta, saját maga felé húzta, hátradőlt, és a lendületet kihasználva átdobta maga felett.
Kyle landolása finoman szólva nem lett volna nyertes egy műugró gálán, ahogy hátán fekve elterült ugyanabban a sarokban, ahonnan indult.
- Igazán lenyűgöző – morogta Aidan. – Ha így folytatod, mindannyian beléd zúgunk... – arra azért figyelt, hogy Kyleon kívül más ne hallja.
- Be akarsz állni helyettem? – suttogta a fiú csillagszámolás közben.
- Eszemben sincs...
- Akkor a vicces beszólásaid helyett, szerezz egy vödör vizet!
- Gondolom, hogy legyen mivel felmosnom téged...
- Pontosan – vigyorodott el a fiú fájdalmasan.
- Rendben vagy? – Jessica érezte, hogy talán túl kemény volt így elsőre.
- Persze, csak észrevettem – mutatott fel fektében Kyle – vagy egy tucat pókhálót a plafonon.
Páran elmosolyodtak, ahogy Kyle próbálta menteni a helyzetét. Nem sokan vesztegették volna az energiájukat gyenge poénokra egy ilyen hátas után. Jessica összehúzott szemmel figyelte, ahogy a másik felhúzza magát a földről, és újból szembefordult vele. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a fiú kicsit bicegve lép a jobb lábára.
- Nem kellene erőltetned.
- Minden rendben – biztosította Kyle mosolyogva. – Csak egy rándulás – tette hozzá egy legyintéssel.
Ha kicsit sántítva is, de újból elindult. Jessica elhatározta, könnyedén a földre viszi, majd ezúttal a barátjának szól – aki szemlátomást reálisabban látta a bátor próbálkozó esélyeit – hogy ugyan vigye már ki a ringből, mielőtt komolyabb sérülést szenvedne. Ezúttal a jobb lábbal indított, de a következő pillanatban Kyle, már egy lépéssel közelebb volt, így a támadás túl hosszú lett. Ráadásul a fiú még vissza is lökte a támadó lábat, így ezúttal Jessica billent ki az egyensúlyából, aztán már nem is tudta követni a másik mozdulatait...
- Ilyet nem lehet csinálni megrándult bokával – mondta sértődött hangon.
- Hát...egy kicsit...esetleg füllentettem? – húzta talpra Kyle a füstölgő lányt.
Jessica valamivel több respektussal nézett az ellenfelére, miközben elismerő mormogást hallott a ring körül. A fiú őt is meglepte, egy kis csalással az igaz, de meghagyta neki ezt az aprócska győzelmet. Viszont az a mozdulat...
- Megmutatnád ezt még egyszer...
 
2017. október 29.
Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT)
Cambridge, Boston, Massachusetts
 
Bár már mindenki maga mögött hagyta a beöltözős, kopogtatós, cukorkaevős korszakát, a Halloweent megelőző péntek tökéletes alkalom volt, hogy egy igazán jó buli kerekedjen.Az időjárás már nem tette lehetővé, hogy a szabad ég alatt tartsák meg az eseményt, így a szervezők a főépület néhány termét és a fő aulát jelölték meg helyszínnek.
Kyle arckifejezése nem árulta el, mennyire örült, amikor megpillantotta a belépő Jessica Wardot. Egy kicsit ugyan aggódott, hátha péntek este is a termet választja a szórakozás helyett. A lány nem egyedül érkezett, de nem is férfi kísérővel. A héten többször is találkoztak már, de ez mindig az edzőteremre illetve a környékére korlátozódott. Igaz, a beszélgetéseik már nem csak a küzdősportokról szóltak, de egyelőre egyikük sem vette a bátorságot, hogy tovább merjen lépni.
Hosszú percekre elvesztették egymást szem elől.Mindkettőjüknek éppen elég ismerősük volt, hogy folyton belefussanak egy-két ismerősbe, akikkel aztán válthattak néhány szót. A parti még igazából el sem kezdődött, és a legtöbben az egyetem zenekarának a Mind and Machine-nak a fellépésére vártak.
Kyle éppen megtámasztotta a bárpultot, hogy rendeljen egy koktélt, amikor egy ismerős hang szólalt meg mögötte.
- Megvagy! Ugye nem gondoltad, hogy egész este elkerülhetsz?
Amikor a fiatalember megfordult, szembetalálta magát a mosolygó Jessicával, és barátnőjével.
- Sziasztok! Már azt hittem el sem jössz!
- Persze, hogy eljöttünk! Csak nem hagyhattuk ki az utolsó bulit a vizsgák előtt! – válaszolta a mosolygó barátnő. – Egyébként a nev...
- Kate – vette át a mosolygós hangnemet Kyle is. – Emlékszem annak idején te is a műszakin kezdtél, aztán váltottál üzletre. Szia!
Kate sokkal közvetlenebb volt, mint Jessica és gyorsan két puszit nyomott Kyle arcára. A fiú mintha egy apró fintort látott volna átsuhanni az arcán, és elszégyellte magát. Na nem mintha baja lett volna a társalgással, vagy a társasággal, de az összes, a helyzetre kitalált csevegés vázlat kisuhant az agyából, amikor „edzőpartnere” elé került. Mielőtt a lány további zavart okozott volna, súgott pár szót Jessicának, és egy „később találkozunk” után egy másik társasághoz pártolt.
- Ez olyan...
- Tudom – mondta a lány egy könnyed vállvonással – de ő ilyen hmmm társasági, és ez általában nekem is segít feloldódni...
- Remélem nem gondolod...
- Hé, hé miszter! – fogta meg a karját Jessica.
- Igen?
- Hunyd be a szemed, vegyél egy nagy levegőt, és mondjuk csak most léptem be, és Kate sincsen velem.
Kyle követte a kiadott utasításokat, és valóban kevésbé érezte kellemetlenül magát, amikor kinyitotta a szemét. Mielőtt szólhatott volna, Jessica is adott neki két puszit.
- Szia! – kezdte újra a lány. – Reméltem, hogy tényleg eljössz ma este!
- Helló – mondta Kyle csillogó szemekkel – örülök, hogy itt vagy. Bár – kacsintott a lányra – lelakatoltattam az edzőtermet, hogy nehogy meggondold magad, és...
Miután egy hétig csak Jessica tréningjein találkoztak, így mindketten edzőruhában, kimelegedve, lihegve és az edzés végére ziláltan látták egymást, amivel azért ritkán hódít az ember. Ma este viszont mindketten a jobbik formájukat akarták hozni. A lány egyenes barna haja ezúttal enyhén hullámosan omlott a vállára, szemeit kicsit kihúzta, és szolidan kisminkelte magát. A hűvös októberi szél ellen farmerbe bújtatta hosszú lábait, blúzt és farmer toppot viselt, ami szabadon hagyta vállait, egyszerre rejtve, de mutatva is vonalait.
- ...ööö fantasztikusan nézel ki!
Kyle egy koptatott, sötétkék farmert viselt, nyitott inget és egy atlétát alatta. Jessica talán most nézte meg magának a fiatalembert úgy, hogy nem csak az edzőpartnert látta benne. Egy gyors pillantással magába itta a keskeny csípőt, az izmos mellkast, a csibészes mosolyt és a csillogó szemeket. Egy pillanatra elpirult a smink alatt.
- Huhh – borzongott meg jólesően – mármint khm...látom te is kitettél magadért.
Egy pár pillanatig meredten néztek egymás szemébe, majd egyszerre döbbentek rá, hogy mennyire zavarba hozták a másikat, és egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
- Hadd hívjalak meg valamire!
- A Long Island pont jó lesz – mutatott a lány Kyle poharára.
Húsz perccel később még mindig egymással beszélgettek a koktéljaik fölött.
- Szóval kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az M&M ma este.
- Hallottam, hogy találtak új gitárost – mondta Kyle is elnézve a színpad felé – állítólag egész jó a fickó.
- Hát az elmúlt három évben ők játszottak minden nagyobb bulin, nem véletlenül sokan kedvelik őket, úgyhogy jó lenne, ha az új ember nem zilálná szét a csapatot!
- Hohó legyen egy kis bizalmad, csak mert valaki új még nem jelenti azt, hogy nem túl jó.
- Te tudsz róla valamit – jelentette ki Jessica.
- Hát elmentem a válogatásra – vont vállat Kyle. – Meg voltak vele elégedve. Jóképű gyerek – rejtette mosolyát a poharába – és elég jól játszik, nem jön zavarba a színpadtól.
- Elég nagy reklámot tudsz csapsz neki – bökte oldalba a lány.
- Pedig nem állt szándékomban. Majd meglátod!
Hirtelen a szeme sarkából meglátott egy ismerős alakot, amint neki integetett.
- Ne haragudj, de le kell lépnem egy kis időre!
- Azt hittem, te is megnézed őket – válaszolt csalódottan Jessica.
- Ó, én is látni fogom őket, csak...
- Csaaak, mi? – kérdezte vésztjóslóan a lány.
- Hát nem mondhatok többet – Kyle egyszerre próbált megnyugtató, titokzatos, és rosszfiús lenni. – Minden rendben lesz!
- Na, persze – fújt Jessica. – Siess, már biztos várnak...
Kyle csak a „siess”-t hallotta, mert máris beleveszett a tömegbe. A barna hajú lány persze látta, hogy egy másik egyetemista, egy másik lány integetett neki, és a fiú persze rögtön pattant. Szeme összeszűkült, mint egy dühös vadmacskáé, és csak azért nem vágta földhöz a poharát, mert műanyag lévén valószínűleg úgysem tört volna össze. Egy pillanat alatt megbánta, hogy engedett a barátnője csábításának, és eljött, ahelyett, hogy a novemberi bajnokságra készülne. El is határozta, hogy Katere zúdítja haragját, mielőtt elmenne innen, legalább hazamegy és kipiheni magát.
- Lelépek – rángatta ki barátnőjét egy csapat másik diák gyűrűjéből.
- Micsoda? Hova? – döbbent meg Kate. – És miért? És hol van Kyle?
- Meglátott valami ismerőst és le kellett lépnie.
- Milyen ismerőst?
- Mit tudom én. Valami lányt...
- Csak nem...
- Ne is próbálj arra célozni – emelte fel mutatóujját fenyegetően Jessica – hogy féltékeny vagyok...
- Akkor legalább a Mind-ot várd meg! Délután még te is ugyanúgy hallani akartad őket, mint én.
- Nem is tudom...
- Elárulok neked még valamit – fogta halkabbra Kate a hangját – amióta beléptünk, csak téged figyelt, amikor végre odamentünk hozzá, csak téged figyelt, egy hete hagyja, hogy zsáknak használd, csak hogy közel kerülhessen hozzád, mellesleg szerintem ez a módszer elég nagy marhaság de mindegy.
- Szerintem vag...
A Mind & Machine énekesnője ezt a pillanatot választotta, hogy a színpadra lépjen, és az üdvrivalgás elnyomta Jessica válaszát.
- Helló MIT! – kezdte a lány – Nemsokára itt a vizsgaidőszak, de ez nem lehet...
- Szóval az a lényeg – hajolt Kate egész közel Jessica füléhez – hogy a srác irántad érdeklődik, még ha ezt furán is mutatja ki.
- A doboknál Malcolm...
- És ha tévedsz? – kérdezte reménykedve, de mégis pesszimistán Jessica.
- És fogadjátok szer...
- Ha tévednék – nevetett fel Kate – akkor segítek lefogni, amíg te felpofozod...
- ...új gitárosunkat...
- De szerintem, erre nem lesz szükség – fordította Kate Jessicát a színpad felé.
Utolsóként az új gitáros lépett a deszkákra, és hogy rögtön megszolgálja a belévetett bizalmat, egy szólóval kezdett, ujjai boszorkányos ügyességgel pengették a húrokat, a közönség legnagyobb örömére. Szemei pár másodpercig ide – oda jártak, mintha keresnének valakit, majd amikor megtalálta, elmosolyodott.
- Csak nem elpirultál – cukkolta barátnőjét Kate.
- Nem – majd hangosabban hozzáatette – persze, hogy nem.
- Én biztos belevörösödnék, ha az egyetem legdögösebb gitárosa nekem játszana a színpadról. Ráadásul ilyen jól.
- Te semmi miatt nem pirulsz el – emlékeztette Jessica.
- Az ő kedvéért megtenném...
- Szörnyű vagy!
Mindketten nevettek.
- De tényleg jól játszik!
- És?
- Jól van, és dögös is.
Kate összekoccintotta kettejük poharát.
- Miránk, és a jóképű zenészekre!
Egy órával később a koncert is véget ért, a Mind & Machines visszatapsolták, majd még egyszer visszatapsolták, majd a zenekar tagjai letették hangszereket, hogy ők is kivegyék a részüket a halloweeni buliból. Kyle fogadott néhány gratulációt, hátba és vállon veregetést, de igazából egy személy véleményére volt kíváncsi. Látta Jessicán, hogy rosszul esett neki, amikor korábban elviharzott, bár úgy gondolta, hogy a lány egyébként is eljött volna a buliba, akkor is, ha ő nem hívja.
Végül majdnem ott találta meg, ahol elváltak egymástól, igaz a lány azóta már egy másik koktélt szorongatott. Összevont szemöldökkel meredt az odalépő fiúra.
- Szóval, jóképű gyerek mi? Ezt a szüleid mondták?
- Nem, a szüleim sohasem mondanának ilyesmit – Kyle kezdett lelombozódni a hűvös hangtól. – Csak meg ak...
Jessica közönyös arckifejezéssel kortyolt az italából.
- Egyébként egész jó voltál.
Kyle úgy érezte, legalább tizenöt centit zsugorodott, aztán látta, hogy kicsit remeg a szája széle, és vidáman csillog a szeme.
- Te most csak játszol velem, igaz?
Jessica már emelte a poharát, hogy elrejtse a mosolyát.
- Ne...
Kyle megállította a kezét, tudta már, hogy a lány nem gondolta komolyan, amit mondott. Jessica letette a poharát, majd Kyle meglepetésére a kezébe csúsztatta a kezét.
- Nehogy a szívedre vedd már, csak rosszul esett, hogy nem avattál be és...
- Meg akartalak lepni.
- Ez sikerült is, csak hát először magamra hagysz, aztán valami másik lánnyal súgsz búgsz, én meg olyan ostobán éreztem magam.
- Az a lány az egyik szervező volt, és azért integetett, mert már mindenki rám várt.
- Rendben.
Egy hosszú pillanatig elhallgattak, Jessica kerülte a pillantását, majd amikor mégis felnézett, Kyle ismét csak mosolygott, bár ezúttal várakozásteljesen. A lány nagyot csapott a karjára.
- Rendben, tényleg remek voltál, szinte szikrákat szórtál a színpadon. A szólód a Wicked alatt frenetikus volt, és tényleg jól tették, hogy téged választottak.
- Gyere táncolni!
- Mi van?
- Gyere – mondta, majd megpörgette a lányt – táncolni!
- Most már táncolni is tudsz?
- Én nem, de te igen, viszont én lelkes vagyok.
Jessicának nem volt ideje ellenkezni, mert Kyle már húzta is a parkett irányába. A fiú egyszer csak hirtelen megtorpant.
- Tehát, akarod még, hogy lefogjam, amíg te... – legyintett párszor az arca előtt Kate.
Kyle döbbenete mindent megért a barna hajú lánynak.
- Már nem szükséges – mondta nevetve.
- Akkor jó szórakozást gyerekek, és – nyomott egy puszit a fiú arcára – királyok voltatok!
- Akarom tudni...?
- Nem akarod – vette át a vezetést Jessica. – Gyerünk!
Igen hamar kiderült, hogy a barna lány valóban sokkal jobb táncos, de ez egyiküket sem zavarta. Az órák a percek gyorsaságával repültek, ahogy együtt táncoltak, beszélgettek, nevettek, koktéloztak, vagy megosztoztak egy pizzán. A hajnal és a buli vége már rohamosan közeledett, a közönség is megritkult, már a DJ is csak lassú számokat tett fel.
- Szeretnélek holnap is látni!
- Én is téged – suttogta a lány a fülébe.
- Ha érted jövök hatkor?
- Az tökéletes lesz.
- Első randi? – kérdezte Kyle mosolyogva.
- Legyen a második – mosolyodott el Jessica sejtelmesen.
- Hmm?
- Bár kicsit döcögve indultunk, mégis legyen ez az este az első randink, és holnap a második.
- Nem mintha bánnám, de miért?
Válasz helyett a lány átkarolta a nyakát.
- Mert ha nem randizunk, akkor nem cs...
A szó befejezetlen maradt, mivel a két fiatal ajkai között immáron nem volt annyi hely, amin a szavak kiférhettek volna. Percek? Órák? Senki sem tartja számon ilyenkor az időt, mert mindenki csak megállítani szeretné. Amikor mégis eltávolodtak egymástól, a két szempárban csillagok és szikrák táncoltak, ajkaikon ugyanaz a mosoly, szemeik egy pillanatra sem fordultak volna el a másik arcvonásaitól, mintha nem most beszélték volna meg hogy kevesebb, mint huszonnégy óra múlva ismét találkoznak.
- És hány csók is fér bele az első randiba? – kérdezte Kyle mosolyogva.
- Sok...

2019. Pontos dátum ismeretlen
Valahol New Yorkban

A világ ismét nagyot változott 2019-re.Olyan találmányok és emberek, mutánsok jelentek meg, amikről a huszadik században csak álmodni mertek – vagy a rémálmaikban jelent meg, és a vacogva ébredők csak remélhették, hogy sohasem válik valóra. A technológia robbanásszerűen, napról napra fejlődött, rengeteg lehetőséget adva a vállalkozó szelleműeknek, és a kellően könyörteleknek, hogy megvessék a lábukat a kiszélesedő piacon. Természetesen a verseny nem csak békés eszközökkel folyt, ipari kémkedés, részvénymanipuláció, konkurens társaságok tönkretétele, korrupció, mind napi terítéken volt. Erős gyomor és könyörtelen lélek jellemezte az újonnan feltörekvőket, akiknek amúltja sokszor a homályba veszett.
A mélygarázst természetesen kamerás megfigyelés alatt artották napi huszonnégy órában, viszont a mai délutánon gondos kezek, és néhány megfelelő címletű bankó gondoskodott arról, hogy egy találkozónak még véletlenül se maradjon nyoma. A neoncsövek fényében mindegynek tűnt, hogy odakint nappal volt vagy éjszaka, amikor két elsötétített üvegű dzsip gurult át a bejáraton. A második jármű hátsó ülésén utazó férfi tudta, hogy hajszál pontosan érkezett, míg a sorfőr tudta, hogy drágán fizetett volna akár csak harminc másodperces késésért. Forgalom, baleset, de még egy ovódás csoport sem számított volna.
A motorok leálltak, a másik fél szemlátomást még nem érkezett meg. Az utas nem is számított másra, elfogadta a helyzetet, hogy a feljebbvaló mindig késhet. Egy szivart vett elő, leharapta a végét, és rágyújtott.
- Ellenőrizzenek mindent, sem ember, sem kamera de még egy kóbor macska sem lehet a környéken, megértették?
A válasz csak bólintásokként érkeztek. A kísérők nem vesztegették az idejüket felesleges szavakra, nem azért fizették őket. Fegyvereiket csak nagyjából rejtették el, de szerencsére használniuk nem kellett. Minden rendben lévőnek tűnt.
Az öltönyös férfi, bár nem mutatta, mégis ideges volt. Tudta, hogy nem versenyezhet azzal, akire várt, sem a pénze, sem a hatalma nem közelítette meg azét. De ezért is akart találkozni vele, részt akart abból a hatalomból és erőből. De tudta, hogy ki is kell érdemelnie.
A várakozás nem tartott sokáig, és egy sötét limuzin jelent meg úgy tíz perccel később. Úgy húsz méterre parkolt le a két dzsiptől, először egy férfi és egy nő szállt ki, majd miután egy gyors pillantással felmérték a helyszínt, a férfi kinyitotta a hátsó ajtót.
- Üdvözlöm Mr Smith – köszöntötte az elsőnek érkező.
- Jó estét Mr Sharkson. Sétáljunk egyet!
A séta természetesen csak mintegy tizenöt métert jelentett. A Sharksonnak neveyett férfi érezte, hogy bedugult a füle, valószínűleg valamilyen ismeretlen eszköz hatására. Hang alapján nem tudta azonosítani a másikat, az arcot pedig nem volt nehéz megváltoztatni manapság. Az egyetlen dolog, ami bizonyossá tette, hogy a megfelelő emberrel beszélt, az a szeme volt. Mr Smith szemei hidegek voltak, mint egy kitömött cápa üvegszeme a Természettudományi Múzeumban, számítóak. Dylan Sharkson számára legalább a családja fontos volt, de abban kételkedett, hogy a vele szemben állónak volt –e egyáltalán anyja. Kézfogás nem esett, a két férfi nem barátságból adott találkát egymásnak.
- Érdekesnek találtuk az anyagot – kezdte Mr Smith közömbös hangon.
- A látszattal ellentétben, csak az igazgató személye tartja egyben a céget, már évtizedek óta. Egy erős csapástól széthullik az egész.
- Ne becsülje alá őket, a fia is figyelemre méltónak tűnik!
- A fia szinte gyerek még – mondta Sharkson összehúzott szemmel.
- Ez a maga belépője – vont vállat Mr Smith. – Ebben világban nem elégedhetünk meg fél eredményekkel. Ha az apja meghal, a fiú rögtön átveheti a céget. Esetleg veszítenek néhány pontot a tőzsdén. Maga élvezi a szimpátiánkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell semmit sem felmutatnia, ha a körünkbe akar tartozni. Ha nem tetszik – vont vállat a férfi – lehet, hogy az apjával ellentétben a fiút jobban érdekli az ajánlatunk...
Dylan Sharkson ettől az egy dologtól félt, hogy ellenlábasai esetleg élnek egy ilyen lehetőséggel, amit ő visszautasított.
- Értem – bólintott. – Akkor a fiúnak is mennie kell...

2024. augusztus
Phoenix Electronics, New York külvárosa

Kyle Phoenix kicsit úgy érezte magát, mint valami ultramodern marionett figura. Még mindig csak szokta a lábán lévő, eletronikával zsúfolt csizma súlyát, kezeit pedig hasonló kesztyűbe bújtatta. Az első szakasz befejeződött, ideje volt letesztelnie, hogy mit is alkotott.
- Rendben F.R.I.N.G.E, senki sincs már az épületben?
- Senki, uram.
- Sötétítők?
- Elhúzva, uram.
- Őrség?
- Befejezték az őrjáratot, és a helyükön vannak.
- Remek. Pörgessük fel őket!
- Tessék, uram?
- Kapcsold be őket, tíz százalékon!
- Igenis!
A Phoenix Electronics legfelső emeletét elfoglaló lakás/műhelyben a lehető legnagyobb rend uralkodott. Kyle igyekezett minden akadályt eltávolítani, semmi szüksége nem volt egy csonttörésre, így az asztalok, munkapadok, mind a fal mellé lettek tolva. A mennyezet még mindig közelinek rémlett a fiatalembernek, de ezen hirtelen nem segíthetett.
- Zenét?
- Nem F.R.I.N.G.E. Azt akarom, hogy biztosan halljad, amikor segítségért kiáltok.
- Ahogy gondolja, uram! Indítom!
A következő pillanatban Kyle megtapasztalta, hogy milyen érzés 1100 km/h – val nézni a közeledő plafont.
- Ba...
Azt hitte, hogy a következő pillanatban szét is keni magát a mennyezeten. Szerencséjére a kezét automatikusan felfelé nyújtotta, mintegy tompítsa a becsapódást, és a két ellentétes tolósugár kiegyenlítette egymást. Másodpercek teltek el, mire ki merte nyitni a szemét, és elhitte, hogy tényleg nem halt meg.
- ...szus! Élek!
Megpróbálta megtapogatni magát, hogy tényleg így van –e, így egy fura orsót írva le helyben, ugyanazzal a sebeséggel meglendült a hátsó fal felé,csak ezúttal még pörgött is a tengelye körül. Ismét a fal előtt pár centivel sikerült úrrá lennie az őrült száguldáson, amikor maga elé kapta a kezét, és a padlóval párhuzamosan függve maradt arccal lefelé kábé két és fél méter magasságban.
- Kikapcsolás!
A parancsot teljesítette az MI, mire Kyle egy fél másodperces késéssel, és egy fájdalmas kiáltással válaszolt.
- Nem kell oltás, nem lángolok – de azért szorosan összeszorította a szemét.
Sem hab sem más tüzet kioltó vegyszer nem érkezett, így nehezen ugyan, de átfordult a hátára.
- Ha ezt rögzítenénk, akkor a youtube-ra feltöltve komoly pénzt kereshetne, uram.
A Kyle agyán átfutó káromkodások és átkok sorozatára talán még egy MI is elpirult volna, de végül nem kerültek kimondásra, így az elmélet bizonyítatlan maradt.
- Egy százalék elég lesz – jelentette ki meggyőződéssel. – Töltsd be a szimulációs programot!
- Szerintem pihennie kellene, uram!
- Nem vagy az anyám F.R.I.N.G.E. A programot!
Pár percig még fekve maradt, hagyva, hogy a virtuális valóság felépüljön a szoba közepén egy tízszer tízméteres helyen. Nagyon régóta nem érezte magát ennyire összetörve...

2020. július 18.
Phoenix rezidencia,
New York külvárosa

A huszonnégy éves Kylelal madarat lehetett volna fogadni. Egy hónappal volt a diplomaosztója után, mindkettő bekeretezve és felszögelve a szobája falán. Immáron három éve járt Jessica Warddal, természetesen az egyetem legszebb, legokosabb, legszenvedélyesebb, legszexibb és legharciasabb nőjével, ráadásul három hét múlva Európába utaznak egy egész hónapra. Igaz, hogy kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen, és sokan nem adtak volna egy hónapot a párnak, de ők rácáfoltak ezekre az előrejelzésekre.
Szinte lebegett egész nap, de apja dolgozószobája előtt azért visszaereszkedett a padlóra.
- Gyere be, fiam – szólt ki James Phoenix.
A férfi felett nem múlt el nyomtalanul az elmúlt huszonnégy év, hajában immáron az ősz szálak vezettek a sötétekkel szemben. Arcára immáron számtalan ráncot vésett az idő és a könyörtelen üzleti élet, mégis amikor felkelt a székből, hogy megölelje fiát, látszódott, hogy tartását nem törhette meg semmi. Akik régebbről ismerték, azok folyton felemlegették, mennyire is hasonlít a fia az apjára, mind külső, mind belső értékeket tekintve.
A Phoenix Enterprise továbbra is jól teljesített, bár a profitjuk jelentősen visszaesett az előző évekhez képest, köszönhetően a Bukásnak, a hihetetlen emberáldozatoknak, és a pusztulás során is aggressziven terjeszkedő új cégeknek. Sikerült néhány fontos szerződéshez jutniuk, így vezető szerepet kaphattak New York újjáépítése folyamán. Legnagyobb ellenlábasának a néhány éve még ismeretlen Sharkson Co. számított. A cég számos kisebb vállalat bekebelezése után jött létre. A felvásárlást segítette néhány „véletlen” haláleset – ezeket azonban sohasem sikerült a Sharksonokhoz kötni, így a Bukás számlájára -, más esetekben pedig olyan üzleti manőverek, amelyek olyan szürke területnek számítottak, amikkel egyetlen bíróság sem tudott mit kezdeni.
- Minden rendben – kérdezte apa a fiát.
- Nem is lehetne jobb – vigyorgott Kyle. – Bár ezt egyébként is tudtad, ha mástól nem, hát anyától.
- Na igen – futott át egy szomorú kifejezés az idősebb Phoenix arcán. – Tényleg sajnálom, hogy nem tölt...
- Nem szemrehányásnak szántam, apa. Nagyjából tudom, hogy mi is folyik a világban, tudom, hogy mit kíván tőled, hogy a ’prise talpon maradjon. És örülök, hogy azért egy csomó helyre el tudtál jönni...
- Jól van, jól van – mosolyodott el James is. – Örülök, hogy így látod, de nem emiatt akartam beszélni veled, hanem mert jövő héten ny...
- Nyaralni mentek anyával – fejezte be Kyle az apja helyett, majd hirtelen elhallgatott.
James Phoenix összehúzott szemmel nézett a fiára. Ezzel a tekintetet hozzá nem értő részlegvezetők, pazarló fejlesztők, és peches vetélytársak egyaránt ismerték, és rettegték. Eddig egyetlen emberről pergett le a hatása, Cathrine Novar Phoenixről, Kyle édeasanyjáról. Mostanra azonban a fia is kifejlesztethetett egyfajta pajzsot apja dühös tekintete ellen.
- Szóval az MId megint a kamerákon keresztül leselkedett.
- Rutin installációs ellenőrzés volt, hogy minden a megfelelően működik –e – próbálta tompítani a magánélet megsértésére vonatkozó vádat Kyle.
- Annak idején villanyvasutat kellett volna kapnod, nem számítógépet – sóhajtotta az idősebb férfi. – De mindegy, igazad van. Valóban nem leszünk itt, mivel anyádra épp úgy nem volt időm, mint rád. Mire ti indultok Jessicával mi is visszaérünk, de addig a tied a ház.
- Philip is veletek megy?
- Csak ketten leszünk. Ránk fér a kikapcsolódás, és a nyugalom. Philipnek pedig más dolga akadt.
- Megértem – bólintott Kyle komolyan, majd lassan, szélesen elvigyorodott. – Bármilyen szabály, előírás, betartandó utasítás?
- Kettő – emelte fel két ujját az idősebb Phoenix. – Egy: te takarítasz, fizeted a csendháborítás miatti bírságot, az italokat stb – vigyorgott a férfi.
- Mi a második?
- Ha az MId még egy hét múlva is a ház rendszerében lesz, akkor az összes gépedből konyhai robotgépet csinálok...
Egy héttel később vasárnap hajnalban Kyle elkeseredetten nézett végi a házukon. Fogalma sem volt, hogy hatvan ember ekkora kuplerájt tud hagyni maga után. Hiába végeztek az egyetemen, a meghívottak mégis úgy viselkedtek, mintha még mindig tinik lennének. Hatalmas, kaotikus, pörgős, fantasztikus buli kerekedett. A fiatal Phoenixnek ugyan alig egy hete volt, hogy mindent megszervezzen, de a végeredmény felülmúlta a várakozásait...mostanáig.
Tudta, hogy szülei alig pár óra múlva itthon lesznek, de a feje zsongott az alkoholtól, kissé szédült, és úgy általában a fejfájás kerülgette. Nyelvén még mindig érezte a koktélok, és Jessica Ward szenvedélyes csókjainak ízét, fülében még mindig csengett a lány nevetése. Alig páran voltak olyan bátrak, hogy felajánlják, segítenek másnap takarítani, és ők is immáron valamelyik vendégszobában próbáltak pihenni. A dj és a többiek távozása után Kylenak kihaltnak, szinte vészterhesnek érezte a hatalmas házat.
- Elmentek?
Jessica hang nélkül érkezett, hátulról átkarolva a fiatalembert.
- Most zártam a kaput – dünnyögte Kyle. – Azt hittem te is lefeküdtél...
- Addig nem, amíg nincs velem az, akivel le akarok feküdni...
Kyle agyáról, mintha viharos szél fújta volna el a tompaságot. Minden egyes sejtje érezte a hátának simuló karcsú, izmos testet. A kellemesen meleg idő ellenére majdnem megborzongott a kereken kimondott, és a kimondatlan ígéretektől, amik a fülétől alig egy centire hagyták el a lány ajkait; élvezte a finoman becéző, mégis követelő ujjak érintését a mellkasán. Belecsókolt Jessica tenyerébe, miközben megfordult. A lány szeme pajkosan, tüzesen csillogott, tudatván, hogy még nem érkezett el a pihenés ideje. Mivel a bulizók kihasználták a házhoz tartozó medencét is, a lány csak egy rövidnadrágot viselt, felsőtestét csak egy bikinifelső takarta. Nyakában egy hosszabb arany, és egy rövidebb fehérarany láncot viselt egymással összecsavarodva.
- Gondolom tudod, hogy ez nem a tied – mosolygott Kyle a valamivel alacsonyabb lány szemébe.
- Ó, én csak úgy találtam – viszonozta a pillantást Jessica egy hamisan bűnbánó mosollyal.
Kyle ujjai, bár közel voltak, mégsem az összecsavarodott ékszert érintették, hanem a lány kulccsontját, és a bársonyos bőrt simogatták. Tekintete követte a láncok vonalát, amik már egy jóval intimebb helyen értek véget. Jessica mély sóhajjal köszönte meg a finom érintéseket.
- Szeretnéd visszakapni?
A láncot ugyan évekkel ezelőtt kapta, és tulajdonképpen az egyetlen ékszer volt, amit különleges alkalmakkor viselt, mégis értékét veszítette, amikor a várakozástól szinte remegő lányra nézett. A vágytól csillogó kék szemek egyértelművé tették, hogy mi is a helyes válasz.
- Nagyon – hajolt ezúttal ő a lány füléhez.
- De itt nem bogozhatod ki – kettejük teste bár nem érintette egymást, mégis egy papírlap sem fért volna be közéjük. – Számolj el harmincig, és gyere utánam.
Kyle torka mostanra annyira összeszorult, hogy csak egy bólintásra futotta, ahogy a lány könnyű csókot adott neki, és elindult a hálószobája felé. A fiú magában kezdett számolni. Tizenkettőnél, miközben a tekintetét mágnesként vonzotta a lány alakja, Jessica félig megfordult, egyik kezével takarva magát, a háta mögött megoldotta a bikinifelsőt. A könnyű anyag a földön landolt.
- Ez ám egy kényes művelet – mosolygott vissza barátjára – úgyhogy a kezedet nem használhatod!
A fiatalember szinte toporzékolt, és elfelejtette, hogy hol tartott a számolásban. Mikor úgy érezte, hogy harmincnál járt, ellenőrizte, hogy bezárta – e az ajtót, és elindult az emeletre. A lépcsőn felfelé menet látta, ahogy a felkelő nap vörös sugarai beragyogják a város épületeit. Kyle pontosan tudta, hogy mivel csigázhatná fel még jobban a lányt, és az eper meg a tejszínhab egyaránt a szobája melletti konyhában volt. Vállával is rásegítve nyitott be a konyhába...
A robbanás nem indult különösebben nagynak, és a nehéz, tűzálló ajtót kifelé lökte, az éppen belépő fiatalemberrel együtt. Az ajtó megvédte volna a házat egy átlagos konyhai baleset idején, legalábbis elég időt biztosítva a családnak, hogy biztonságosan elhagyják otthonukat. A légnyomás azonban leszakította a sarokvasakról, tollpiheként sodorva magával a fiatalembert, akit nagyjából meg is védett a lángoktól. A második robbanásra már rásegített az eltört gázcső, pusztító tűzvihart szabadítva el a helyiségben, használati tárgyakat, egész faldarabokat kapva fel, hogy csontrepesztő erővel szórja szanaszét a ház körül. Kyle már az első robbanástól elveszítette az eszméletét, miközben a légnyomástól felkapott ajtó keresztülnyomta a városra kitekintő üvegablakon.Hihetetlen szerencse folytán sem a lángok nem érték többé el, sem az omló épület darabjai nem ütötték agyon.

2020. július 26.
Ismeretlen helyszín

A fényűzően berendezett, csupa mahagóni irodában meghatározhatatlan számú emeber ült. Egyikük kezében egy tv távirányítója pihent, közömbös mozdulattal váltott csatornáról csatornára, hírekről, hírekre.
- Hatalmas robbanás...
- ...New York külvárosában, az ismert Phoenix...
- ...a hibás gázvezeték...
- ...nincs tudomásunk túlélőkről.
- A szülők azonnal...
- ...a hazafelé vezető úton...
- ...gondatlan...
- ...elvesztette az uralmát...
- ...a helyszínen meghaltak.
- További híreink.
Sky News, BBC, CNN mind ugyanazt jelentették. A Phoenix rezidencia a lángok martaléka lett, a Phoenix házaspár pedig halálos kimenetelű balesetet szenvedett, amikor kétségbeesetten próbáltak hazajutni. A rendőrség nem talált szándékosságra utaló nyomokat, a színfalak mögött erről is gondoskodtak, így tragikus, de véletlen balesetként könyvelték el mindkettőt. Smith letette a távirányítót, a hírek ezek után már senkit sem érdekeltek.
- Kár, hogy James Phoenix nem jól választott – mondta a halott szemű férfi közömbös nyugalommal.
- Szerezz bizonyosságot – válaszolta az egyik félhomályba burkolózó alak, majd elnyomta méregdrága kubai szivarját egy hamutartóban. – Sharkson kezdheti a vásárlásokat...

2021. A 3. Világháború kitörésének napján
Magánkórház, Atlanta, Georgia

Kyle Phoenix a világ számára meghalt. Jóllehet lélegzett, és elvileg az agya is működött, mégis immáron egy éve feküdt mozdulatlanul, kómában. Még igazából ő sem tudta, hogy nem halt meg. Illetve talán tudta, de akkor azt kívánta volna, bárcsak meghalna. Nem volt magánál, amikor Philip O’Neill elvonszolta a lángok közeléből, és nem tért magához azok alatt a műtétek alatt sem, amelyekkel igyekeztek rendbehozni összetört testét. Így hát természetesen sem szülei, sem Jessica Ward, sem a házban maradt barátai haláláról sem tudott semmit.
A kettébe szakadt USA körül egyre fokozódott a nemzetközi helyzet, a bolygó egyetlen puskaporos hordóvá változott. Mindezek egyelőre nem befolyásolták a kómában lévő fiatalembert, őrá az a négy férfi jelentett fenyegetést, akik most lépték át az atlantai Szent János kórház küszöbét.
Az orvosi technológiák fejlődésével a kómából való visszatérés immáron nem számított olyan ritkaságnak, mint két három évtizedekkel korábban, Kyle Phoenix azonban nem mutatott hajlandóságot az ébredésre. Egy ideig ez ugyan hasznos volt, amíg a helyreállító műtétek folytak, viszont utána már mintha a beteg küzdött volna az ébredés ellen. James Phoenix jobb keze, bizalmasa és testőre nem tudta megakadályozni a Phoenix Enterprise romlását, amit a többszörös haláleset szinte darbjaira zúzott, könnyű prédát jelentve a különböző tőzsdecápáknak, és más terjeszkedőknek. A hatvanas éveihez közeledő férfi nem volt üzletember, és egyelőre csak azért küzdhetett, hogy a fiatal és egyetlen Phoenixet életben, és rejtve tartsa. Láthatatlan ellenfeleik mindent megtettek azért, hogy mindenkivel végezzenek, akiknek köze lehetett a családhoz. A Szent Jánosban mindezidáig sikerült megőrizni a titkot, de ez sem mehetett örökké.
Kyle üvöltve tért vissza a valóságba, első pillantása pedig a mellkasából kiálló fecskendőre vetült, a második, pedig egy nagyon ideges Philip O’Neilre esett.
- Nincs idő csevegésre – az elmúlt év meglehetősen szófukarrá tette a férfit. – Sietnünk kell!
A fecskendőben a pénzen megvehető legjobb „csodaszer” volt, bár hihetetlen fejfájást okozott, és Kyle még a saját nevét sem tudta volna leírni, de a teste máris mozgásba lendült volna.
- Mi...?
- Túl hosszú lenne elmesélni, fiam – rázta a fejét Philip szomorúan. – De itt nem maradhatsz.
A huszonöt éves fiatalember tudta, hogy valóban nagy baj lehet, ha a szülei nem tudtak érte jönni ide. A gyógyszernek, és Philip sürgető hangjának engedelmeskedve kászálódott ki az ágyból, de rögtön a padlóra zuhant volna, ha az idős férfi nem kapja el. Izmai csak nehezen engedelmeskedtek a hosszú „alvás” után.
- Szerzek egy széket – Philip korát meghazudtoló fürgeséggel rohant el.
Menekülésüket a háború kitörése segítette, ugyanis minden kórházban az Amerikai Szövetséges Államok területén azonnal magasabb szintre emelték a biztonsági intézkedésket. Az olyan jó hírű helyeken, mint a Szent János több politikus, gazdasági vezető és egyéb fontos személy hozzátartozóit ápolták, így a biztonságiak senkit sem engedtek a kórtermek közelében, így a négy férfi orrára szinte szó szerint rácsapták az ajtókat. Percek teltek el, amíg a betegek számbavétele után rájöttek, hogy a 21-es szobában fekvő fiatalember hiányzik. Azonban kijutni könnyebb volt, így mire ez kiderült, Kyle és Philip már ki is gördült a garázsból, hogy a legközelebbi országút felé tartsanak.
Kyle csak töredékes képekben őrizte meg a menekülésüket, túl sok minden szakadt egyszerre rá, és egyelőre az agya is csak rendet próbált teremteni a káoszban. Amikor azt mondták, hogy üljön, akkor ült, amikor állnia kellett, vagy kicsit mozgnia, akkor azt tette. Még a külvilág hangjai is csak töredékesen jutottak el hozzá, egyedül a család barátjának hangjára tudott úgy ahogy figyelni. A jellegtelen, szürke szedánban Philip azonnal a kezébe nyomott egy üveg vizet, hogy igya meg, rögtön, és a fiatal férfi automatikusan engedelmeskedett.
- Hol vagyunk? – kérdezte, amikor már egy kicsit könnyebben jöttek a szavak. – Hol vannak apáék? Hol van Jess? Mi a franc történt?
Ahogy Philip ránézett, tudta, hogy nem fog jó híreket hallani.
- Nyögd már ki, az Istenit – sziszegte a fogai között.
Már az I20-ason jártak, nyugatra Atlantától, amikor az öreg a végére ért. Az utak szinte üresek voltak, eltekintve a katonai járművektől, amelyek a város felé tartottak. Kyle torkában keserű íz gyűlt.
- Állj meg – hörögte, véreres szemekkel.
- Tovább kell mennünk – próbálta meggyőzni Philip.
- Állítsd meg a rohadt autót – rántotta be a kéziféket.
Az időseb férfinak kicsit küzdenie kellett, hogy ne csapódjanak a szalagkorlátnak, de a fiút már nem tudta visszahúzni, ahogy még a kórházi pizsamában kizuhant az autóból, az út mellé kúszott, és rosszúllétének hangjai sírással keveredtek.
Philipnek nem voltak gyerekei, a szüleit is kiskorában veszítette el, így az összes meglévő apai érzéseit Kylenak tartogatta, noha természetesen nem volt vérszerinti apja. Most mégsem tudta, hogy mit mondhatna, mivel csökkenthetné a fájdalmát, így nem mondott semmit. Az elmúlt egy évben már megsirathatta legjobb barátját, átkozhatta a sorsot, és rengeteg éjszakát tölthetett a bosszú kitervelésével. Szárazz szemmel nézte, ahogy Kyle immáron sírását leküzdve kétségbeesetten üvöltött bele a pusztába, amíg csak fáradt tüdeje lihegéssé nem tompította a gyászos ordítást...

2024. augusztus
Phoenix Electronics, New York külvárosa

Kyle tudta, hogy többet kellene foglalkoznia a cég vezetésével, főleg, mivel a feje annyira kimeríthetetlen tárháza volt a vadabbnál vadabb számítógépes és elektronikai újításoknak, hogy azzal simán a versenytársai fölé kerekedhetne. Tulajdonképpen saját magát akadályozta, amikor szabad kapacitásának legnagyobb százalékát egy dologra használta: bosszúra.
Jó ideje dédelgette, forralta a terveket, Philip összegyűjtött információi, és a saját megérzései alapján tudta, hogy kinek a számlájára volt írható az a rengeteg halál. A Sharkson Enterprise tekintélyes céggé nőtte ki magát, főleg, hogy sikerült kihasználnia és felvásárolni apja cégének majd minden egyes morzsáját. Nyílvánvalóan azzal a céllal, hogy az olyan cégek közelébe kerüljön, mint a Stark vagy a Hammer Industries. Kyle még most sem értette, hogy a Dylan Sharkson féle alakok hogyan kerülhetik folyton el a felelőségre vonást.
Philip O’Neil – Isten nyugosztalja – sohasem engedte volna, hogy a fiatal férfi elkészítse a páncélt, és maga eredjen az igazság nyomába. De neki nem volt segítője, mint az apjának, aki pontosan ismerte volna a határvonalat jó és rossz, törvény és bűntény között. Ezeket immáron neki kellett felderítenie, méghozzá úgy, hogy a személye titokban maradjon.
Tudta, hogy mint egy jó ügyésznek, részletekként kell felépítenie az ügyét, méghozzá úgy, hogy az ellenfél ne is sejtse, hogy mire készül. Egyelőre pont az védte meg, hogy ismét beszállt az üzletbe. A SHIELDdel az ember nyakán már nem lehetett üzleti vetélytársakat egy golyóval eltűntetni.
Kylenak azonban szerencséje volt, és sikeresen bukkant rá az első kis darabkára, amin elindulhatott.
- Kész a páncél?
- A reaktor feltöltve, uram. A súly alapján beállított tolóerővel a végsebesség 500 kilométer per óra körül van.
- Ennyi elég lesz. A taszító sugár?
- Működőképes, tesztelt. Nagy erejű használatánál azonban nem árt, ha jól megveti majd a lábát, uram.
- Nem felejtem el. A kistesó feltöltődött?
- Installáció befejeződött. F.R.I.N.G.E. 0.1. feltöltve, rendszerbe integrálva. Örülök, hogy valaki vigyázz magára, Mr Phoenix.
- Nem lesz bajom – dünnyögte Kyle maga elé.
- Hová készül, uram?
- Az Appalache-be...

2022. idő ismeretlen
Valahol Mexikóvárosban

Hiába adott otthont húszmillió embernek, mégis Mexikó fővárosa alig változott az elmúlt évtizedekben. A csillogó, csupaüveg felhőkarcolók lábainál a szegények kunyhói, hullámpala házai húzódtak. Az ilyen területek úgy vették körbe a gazdag negyedeket, mint az életerős fát az élősködő gombák. Még mindig tökéletes hely volt az amerikai kontinensen, ha valaki el akart tűnni a szem elől, esetleg egyszerűen nem akart hosszú életet élni.
Vannak olyanok, akiket akkor sem talál meg az elmúlás, amikor azok kart tárnak, és szívesen a keblükre ölelnék. Az ilyenek nem lesznek öngyilkosok, de nem is küzdenek különösebben az életben maradásért, csak a hosszabb vagy rövidebb utat látják, aminek a végén csak az örök sötétség vár rájuk. Az ilyenekbe valamiért csak kevesen kötnek bele, mert mivel nincs vesztenivalójuk vadabbul küzdenek bárkinél, nincsenek tekintettel sem önmagukra, sem senkire, csak azt hajszolják, ami majd átsegíti őket az életből a feledésbe.
Kyle az egyik ilyen dobozváros utcáin haladt botladozó léptekkel. Majd tíz hónappal korábban egyszercsak otthagyta idősödő pártfogóját, és eltűnt a szem elől. Mexikóba nem volt különösebben nehéz átjutni a háború alatt, utána pedig a határőrség inkább az illegális bevándorlókra koncentrált, és nem azokra, akik el akarták hagyni az ujjáalakult USA területét.
Kyle Phoenix gyűlölte a világot, meggyászolta azokat, akik a Bukás során veszítették el a szeretteiket, amikor ő olyan szerencsé volt, hogy ezt nem kellett átélnie. Aztán ugyanabban az évben, egy csapásra elveszített mindenkit, egy őrült üzleti rivalizálásban. Aztán több, mint egy milliárd ember ünnepelet, amikor 2022-ben a 3. Világháború befejezése után több, mint négy milliárd ember támadt fel halottaiból, hogy újra csatlakozzon az élőkhöz. Négy milliárd ember, és sem a szülei, sem Jessica Ward nem volt köztük. Ha a New Yorkot cunamik sodorják el őket, akkor most újra élnének, de nem, mert egy pszichopata végzett velük.
A fiatal férfi nem tudta elviselni ezt az igazságtalanságot, ahogy városról városra sodródott, meg sem állva egy képletes lejtő aljáig, ahol most is állt, illetve arra készült, hogy végleg le is zuhanjon. Arcát több napos borosta keretezte, és csak azért nem érezte a sikátorokat ellepő szemét bűzét, mert nem voltak elég erősek, hogy a sajátját elnyomják. Ruhájába sár és kosz ragadt, és olyan foltok, aminek azonosítására igazából senki sem vállalkozott volna. Beesett szemei, és a mexikói nap ellenére is fehér bőre oly ijesztő volt, hogy hogy halloweenkor minden cukorkát bezsebelhetett volna, csak ne jöjjön még egyszer a ház közelébe.
A véreres tekintet, a némán mozgó ajkak, a remegő kezek, amelyek végén koordinálatlan táncukat járták az ujjak, mind a drogfüggőség egyértelmű jelei voltak. Amíg Philip pénze kitartott – amit a férfi tudta nélkül vett magához, amikor otthagyta – addig a jobb minőségű szerekbe, drága italokba és nőkbe ölte, remélve, hogy majd tompítják a fájdalmát. Ez azonban nem tartott sokáig, és mára már csak a legócskább dolgokhoz jutott hozzá, és már itt sem volt olyan elkeseredett nő, aki néhány dollárért akárcsak megérintette volna. Ő sem harapott rá egy fegyver csövére, csak a módot kereste, ami végre elviszi a gyászt, csökkenti a fájdalmat és a csalódottságot, értelmet ad újra az életének. Persze ez is öngyilkosság, csak hosszadalmasabb.
Arra nem emlékezett, hogy előző este hol aludt, de arra igen, hogy mi volt az utolsó hely, ahol még utoljára drogot tudott venni, még ha abban több volt a liszt és a patkányméreg, mint a tiszta kokain.
A rosszhírű bodegába senki sem tért be véletlenül, így, amikor Kyle megzörgette a rozzant ajtót, rögtön kinyitották. A férfi egyenesen a z ajtó mögött álló fegyveres karjába zuhant, akiki tudja mi okból nem lőtte kapásból le.
- Quién es?
- Esta americano – mondta az ajtónál álló, miközben a földre ejtette a félájult férfit.
- Qué diablo quiere?
- Drogas.
- Lo echa! (Dobjátok ki!)
- No podemos, se duerma! (Nem tudjuk, elaludt!)
- Estúpidós!
Kyle sokkal inkább elájult, mint aludt, de az itteniek dílerek voltak, és nem orvosok. Ketten talpra rángatták, míg a harmadik egy jókora jointtal a szájában kérdezte.
- Qué quieres, americano?
Kyle lógott a két díler kezében, mint egy zsinórját vesztett marionett bábu, csak az orra alól válaszolt.
- Sólo un poca, droga... (Csak egy kis drogot...)
- Estás loco! Me debes dinero! (Te megőrültél! Máris tartozol!)
Az utolsó szóval egy jókora füstfelhőt, is kiengedett magából, és ez az illat némi életet vert a félájult férfiba. Ostobán vigyorogva, de meglepően gyorsan vette ki a cigit a másik szájából, és jólesően beleszippantott. A díler egy állati üvöltéssel, ragadta meg a mellkasán a koszlott rongyot, amit ingként viselt, és dühödten vágta a sarokba a sovány testet. Kyle még földet érés közben is csak a jointot szorongatta. A dílerek undorodva nézték.
- Mátalo! (Öljétek meg!)
A két segéd már azon csodálkozott, hogy egy olyan drogos, mint Kyle, hogy lehet még életben, hogy hogy nem falta még fel az utca. A főnök utasításait azonban teljesíteniük kellett, ha nem akartak a padlón szipákoló amerikai helyére kerülni. Kyle még mindig a landolás helyén hevert, félig hunyt szemmel élvezve a marihuána ízét. Amikor az első díler fölé hajolt, hogy egy kést szúrjon keresztül a szívén, az adrenalin hihetetlen gyorsasággal száguldott végig a szervezetén. Maga elé kapta a kezét, csuklónál akasztva meg a bérenc kezét, bár a penge még így is majdnem érintette a bőrét. A mexikói egy meglepett kiáltással kapta fel a fejét, és egyenesen Kyele szemeibe bámult, ahonnan egy dühtől és dorgtól fűtött vicsorgó vadállat nézett vissza. Ijedten próbált hátrálni, amire rásegített egy alulról érkezett páros lábas rúgás, ami odébblökte.
- Mátalo! Mátalo!
A második mexikói már egy machetével érkezett, de a széles vágás ismét az elképzelhetetlenül fürge külföldi kezében állt meg. Előnyét kihasználva, Kyle két ütést mért ellenfele arcára, nem is törődve az öklében szétsugárzó fájdalommal, majd a mexikói háta mögé fordult, inas karjaival átkulcsolta a nyakát, derékban hátrafelé hajlítve a férfit, majd teljes súlyával térdre rogyott. Idegborzoló reccsenés keveredett egy pendüléssel.
A bandavezér végre az övébe tűzött pisztolyhoz kapott, de előhúzni már nem tudta. A Kyle kezéből kirepülő machete több ujjnyi mélyen állt bele az ócska hullámpala falba, hozzászögezve a mexikói jobb kezét. Kyle talpra küzdötte magát a másik test mellől.
- El Diablo – motyogta a férfi, miközben a vérben forgó szemekbe nézett. – El Diablo!
Kyle maga sem tudta, hogy kiélvezi mocskos győzelmét, vagy csak tényleg nem tud már gyorsabban mozogni, de odavánszorgott a falhoz szögezett mexikóihoz, és egész közel hajolt az arcához. A kék szemek csak ürességet sugároztak, így a díler istenfélő lévén gyorsan el is számolt az életével.
- A drogok – hörögte Kyle.
- No me mates (ne ölj meg) – a félelem egészen elvékonyította a díler hangját.
- A drogok – az üvöltés, és a falnak csapódott kéz megtették a hatásukat.
- La cama – kiáltotta a mexikói, majd könnyekkel az arcán a padlóra rogyott...
Tizenöt perccel később Kyle a hátát a falnak vetve lihegett. Erejéből mindössze néhány utcányira futotta, és úgy érezte, rögtön kiszenved, ha nem ad magának egy löketet. A pár perce lezajlott harc majdnem az életébe került, az öklei fájtak, a szíve majd kiugrott a helyéből, amikor egy kötéllel elkötötte jobb karját, hogy remegő kézzel is beletaláljon a kidudorodó vénába. A csuklójára mért ütéstől a fecskendő messze repült, és darabokra tört a mocskos utcakövön. Kyle döbbenten engedte ki a szájából a kötél végét.
- Mi...a...poklot...csinálsz? – kérdezte Philip O’Neil az arcába hajolva.
- Á, Phily – vigyorodott el halálfejszerűen – régen nem láttalak öreg cim...
Az öreg meglepő erővel lökte a falnak.
- Mi a francot csinálsz itt, kölyök? Mi ez a szemét – rúgta arrébb a drogokkal teli zacskót.
- Állj le, öreg – villant meg Kyle szeme – nem vagy az apám – ütötte félre a kezét. – Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak!
- Az apád most forogna a sírjában, ha látná, hogy mivé lett az utolsó Phoenix.
Kyle olyan régen hallotta a saját nevét, hogy most egy pillanatra elcsöndesedett.
- Mit akarsz? – kérdezte végül.
- Hogy mit akarok – húzta el az öreg a száját gúnyosan. – Nem is tudom, kezdésnek, hogy ne halj bele ebbe a sok vacakba. Aztán, hogy talán ne szúrd el az életedet jobban. Aztán, hogy állj fel végre a rohadt mocsokból, és viselkedj emberhez méltóan.
- De...
- Nincs de, a rohadt életbe. Azt hiszed csak te veszítetted el a családodat?
- Tudom...
- Mondok valamit, fiam. Mindig is fájni fog, akárhányszor rájuk gondolsz mindig el fog szomorítani, és mondok még valamit nincs annyi drog, pia vagy prosti, ami elűzhetné ezt a fájdalmat. És ez egyszerűen azért van mert jó gyerek vagy, és szeretted őket. Ha nem így lenne, akkor most nem ebben a mocsokban beszélgetnénk.
Kyle piszkos arcába tiszta csíkokat mostak a könnycseppek, miközben a fal tövébe rogyott.
- Miért? Ezt kérdem minden nap – mondta elszoruló torokkal. – Miért?
- Erre még azok az úgynevezett Istenek sem tudnának válaszolni – tette a vállára a kezét Philip. – A válasz egyszerűen nem létezik.
- Akkor mink van? Ha még válaszolni sem tudunk, akkor mit tehetünk?
- Igazságot.
- Igazság? – Kyle kiköpött. – Apa keményen dolgozott egész életében, tiszteségesen viselkedett másokkal, megbecsülte az embereit, és azok is megbecsülték őt. És hova jutott vele? A vagyonát széthordták, a családját elpusztították, leromboltak mindent, amit épített. Te magad mondtad, hogy még egy rendes nyomozást sem folytattak le. És Jessica, és a többiek? Én pedig még a sírjuknál sem voltam, mert túlságosan lefoglalt, hogy...
- Befejezted?
A hideg hang magához térítette, mielőtt ismét belesüllyedt volna az önsajnálatba.
- Nagyjából.
- Akkor tudod, hogy mit kell tenned?
- Tudom.
- Na most egy kicsit hasonlítasz a két évvel ezelőtti Kyle Phoenixre – húzta talpra Philip.
- Remélem, hogy a Sharksonok is ezt gondolják majd, amikor visszamegyünk New Yorkba. Úgy nem fogják észrevenni...
- Én nem mehetek veled.
- Miről beszélsz? – hökkent meg Kyle.
- Sajnos fiam, az én időm is a végéhez közeledik.
- Mi...
- Rák – legyintett az öreg – nem operálható, nem kezelhető, és talán három hónapom van hátra. Ne is beszéljünk róla! Vannak sokkal fontosabb megbeszélnivalóink...

2022 – 2024. április

Mexikóváros után Kyle hatalmasat fordított az életén. Maga mögött hagyta a drogokat és az alkoholizálást, mind fizikailag, mind mentálisan saját felépülésére koncentrált. Az első három hónapban Philip O’Neil igyekezett átadni mindazt a maradék tudást, amit az elmúlt tizenöt év során nem sikerült. A gyógyuló fiatalember nagyobb betekintést nyert apja életébe, mint az elmúlt években bármikor, jóllehet ezt egy üzletileg amatőr személy szemén keresztül tehette meg.
Bár a Phoenix Enterprise a múltté, egyetlen darabkája azért megmaradt, amit egyetlen cégnek sem sikerült bekebeleznie. A céget az idősödő Terrence Tenrek vezette, és egy öszvér makacsságával állt ellen minden felvásárlási kísérletnek, nem hagyva, hogy a cég a többi sorsára jusson. Terry Tenrek évekig nem fogadta el a Phoenix családdal történteket, és kitörő örömmel vette tudomásul, hogy mégsem halt ki a vonal, és a legifjabb a visszatérését készíti elő. Kyle nem oszthatott meg minden részletet, éppen ezért először le kellett küzdenie az öreg kezdeti gyanakvását, de az anyjától tanult és örökölt természetes kedvesség és modor átsegítette a kezdeti nehézségeken.
Philip O’Neil 2022 októberében hunyt el, elveszített szerettei közül Kyle egyedül az ő temetésére jutott el személyesen. Óvatosságból még így meg kellett húzódnia a kevés barát és ismerős mögött, nem méltathatta öreg barátját, néma köszönetét elhunyt tanítója után küldte a mennyekbe.
Kyle Phoenix további másfél évig dolgozott keményen, mire készen állt, hogy visszatérjen New Yorkba. Ez alatt az idő alatt sikerült felkutatnia néhány olyan számlát, amit még az apja nyitott, és nem kerültek felszámolásra a céggel együtt. Miután egy ideig csak magára számíthatott, így beiratkozott egy online üzleti tanfolyamra, nehogy elveszítse azt, amit sikerült megmentenie. Ébren töltött óráinak nagy részét lefoglalta F.R.I.N.G.E. újra alkotása. Az MI alapja immáron évek óta keringett a neten, darabkái millió és millió emailbe ágyazódva. Általában spameket használt a programrészecskék elrejtésére, amit a legtöbben csak simán törölnek a postaládájukból, ezzel ugyan eltávolítva a kérdéses üzenetet a fiókból, de nem a netről, amin az sokszorosan volt jelen. Kyle annak idején került mindenféle ártalmas tartalmat, hogy a vírusírtók se fedezzék fel az extra szekvenciákat, így F.R.I.N.G.E. tulajdonképpen szem előtt rejtőzködött.
A fiatal férfi 2023 – ban írta meg azt a programot, ami aztán órák alatt elterjedt az interneten, és lényegileg hazahívta ezeket az üzeneteket. A gyülekezőre hívás azonnal törlődött, amint rátalált az egyes részekre, így sem az üzenetnek, sem az újonnan maradt programnak nem maradt nyoma. Az email kibocsátása után néhány órával egy bostoni számítógépre özönleni kezdtek az adatok. Egy átlagos gép nem bírta volna a terhelést, és harminc másodperc alatt kiégett volna, de Kyle nem átlagos gépet használt. Szerencsére nem kellett újabb éveket töltenie azzal, hogy mindent újra írjon, és néhány nappal később beleszólt a mikrofonba.
- Éledj, F.R.I.N.G.E!
- Örülök, hogy újra hallhatom, uram – soha több érzelmet egy programtól. – Látom elköltöztünk.
Bármennyire is elkeserítette Dormammu támadása, ösztönösen meglátta a kínálkozó lehetőséget és 2024 áprilisában visszatért New Yorkba, ahol kivásárolta az idő Terrence Tenreket a cégéből, tiszteséges nyugdíjt és visszavonulást biztosítva az öregúrnak, és ott kezdte ahol évtizedekkel korábban a családja is, és megnyitotta a Phoenix Electronincs – et...

2024 május 1.
CBS studió, New York

Kyle Phoenix egy hete készült a Késő Esti Talk Showra. Kicsit meglepődött, amikor a házigazda Peter Lettermann meginvitálta, nem is annyira az apja iránti tiszteletből, vagy azon erőfeszítés elismerése képpen, amivel Kyle rögtön beszállt a város újjáépítésébe, miután áprilisra sikerült megszabadulni az utolsó démontól is, hanem a szenzáció miatt, amit az „ébredése” jelentett. Kyle az utolsó szörny eltűnésével érkezett meg, és rekord idő alatt indította be a Phoenix Electronics - ot, kevés kivétellel megtartva mindenkit, aki ott dolgozott. Második lépésként felvette a kapcsolatot mindazokkal a cégekkel, akik versengtek a város építésérét, és a családi nevének nyomós használatával sikerült kedvező üzleteket kötnie.
Az Electronics neve hivatalosan is bekerült az építők listájára, elsősorban az úja házak elektromos és elektronikai felszerelésért voltak felelősek, a kábelektől kezdve a biztonsági kamerákig.
Az asszistens intett, ő volt az utolsó vendég. Udvarias, de visszafogott taps fogadta, barátságosan intett a közönségnek, majd kezet rázott Lettermannal. Az utolsó vendég, egy vonzó, magas, szőke hajú hölgy, Victoria Niles, - régebben fotómodell, és állítólag főszerepet fog kapni a démonok invázióját megfilmesítő, következő hollywoodi sikerfilmben – is még a studióban ült.
- Mr. Phoenix, üdvözlöm a showban!
- Köszönöm Peter, örülök, hogy itt lehetek! Ms Niles – mosolygott a nőre – órákig dícsérhetném a szépségét, vagy a legutóbbi Vanity sorozatát, vagy a nemrégiben megjelent cikkét a World’s Healthben, de félek, akkor Peter ma estére munka nélkül maradna...
- Igazán kedves Mr. Phoenix, a legtöbben nem is ismerik azt a cikket – viszonozta a mosolyt a nő, egy megfelelően időzitett szempilla rebbentés kíséretében.
Kyle elfoglalta a műsorvezetőhöz legközelebbi széket.
- Azt hiszem mondhatjuk, hogy a halálból tértél vissza – kezdte Lettermann egy drámai belépővel. – Hol voltál az elmúlt években?
- Az igazság prózaian egyszerű Peter – gombolta ki öltönyének gombját Kyle. – Kómában voltam, és az orvosok csak nemrég tudtak felébreszteni belőle.
- Kétségtelenül nehéz időszakon vagy tehát túl.
- Nagyon enyhén fogalmazva, igen. Utolsóként értesültem szüleim és közeli barátaim haláláról, utolsóként róhattam le kegyeletemet a sírjaiknál. Igen, valóban nem volt könnyű.
- Gondolom értesültél azokról a szóbeszédekről, amelyek szándékos idegenkezűséget feltételeztek a tragédiák mögött.
Kyle egy hetes felkészülése alatt tulajdonképpen erre az egy kérdésre gyakorolt. Tudta, hogy nem mondhatja ki, amit gondolt, nem adhat okot még egy olyan merényletre, mint négy évvel ezelőtt.
- Természetesen hallottam őket – bólintott nyugodtan. – De meg kell jegyeznem, hogy a vizsgálat mindenre kiterjedő és alapos volt – gykorlás után már el tudta mondani fulladás nélkül. – Ez a nagyszerű város a világ egyik legjobb bűnüldöző szervével rendelkezik – megvárta a taps elültét – és ha ők azt mondják, hogy a két eset, két különálló tragikus véletlen, akkor nekem nincs sem okom, sem jogom ellentmondani. Az elhunytakat meg kell gyászolni, az élőknek pedig tovább kell élniük, és dolgozniuk azon, hogy ne merüljenek feledésbe.
- Tehát tovább folytatod édesapád munkáját?
- Egészen fiatalkorom óta ez volt a célom. Sajnos a gazdasági élet sem volt kíméletesebb, mint a sors, így sok mindent az alapoktól kell majd kezdenem.
- Mik a terveid a...
- Már elígérkeztem egy koktélpartira.
- Mármint a jövőre, nem a mai estére, hanem...
Kyle nem akarta tovább húzni a beszélgetést, éppen ezért nem bánta, hogy utolsónak jelent meg. A műsoridő nem léphette túl a keretét, és nem igazán volt kedve, hogy Lettermann az érzéseit feszegesse. A nagyképű beszólással csak meg akarta akasztani a műsorvezetőt, hogy rávegye a mielőbbi végszóra.
- Még mindig sok a tennivalónk, és én ki akarom venni a részem a munkából. Az apám úgy vezette a Phoenix Enterprise-t, hogy ezrekenek adott munkát, és részt adott a saját szerencséjéből. Én ugyanezt kívánom tenni. Azt szeretném, ha New York lerázhatná a Bukás Borzalmait, és a démonok pusztítását, és ismét elfoglalhassa azt a vezető helyet a világban, amit ez a város mindig is megérdemelt.
A közönség ezúttal tovább tapsolt, nemhiába a legtöbb néző new yorki volt, akiket elkeserített, amit nap nap után láttak.
- Úgy gondolom nem kívánhatunk mást, csak sok sikert és szerencsét! Hölgyeim és uraim, Kyle Phoenix, aki a halálból tért vissza, hogy segítse városunkat, köszönjük, hogy...
Kyle, ha nem is menekült, de igen csak sietett elhagyni a CBS székházat. Tulajdonképpen bánta, hogy eljött, de nem ártott emlékeztetni az embereket, hogy mi mindent tett az apja az ország gazdaságáért. Remélte, ennyi elég lesz, hogy a Sharksonok ne lássanak túl nagy fenyegetést benne, a negyravágyó tervei ellenére sem.
- Nem kedveli Lettermant, igaz?
- Valóban nem, Ms Niels – fordult sarkon a mögötte felszólaló hangra.
- De nem is azért fogadta el a meghívását. És szólítson Victoriának.
- Önző okaim voltak, Victoria – ezűttal kezet csókolt a nőnek. – Kérem, Kyle. Remélem, hogy felkeltettem néhány befektető figyelmét.
- Amilyen célokat tűzött ki maga elé, gondolja, hogy meglátják benne az üzletet?
- Természetesen. Egy újjáépítésben mindig rengeteg a nyereség.
- Pedig úgy hangzott, mint akit nem érdekel a profit, Kyle.
- Üzletember vagyok – vont vállat Kyle – persze, hogy érdekel a profit.
Victoria finoman felkacagott. Nem gúnyosan, hanem mint aki élvezi a beszélgetést. Finoman belekarolt a férfiba, miközben a kijárat felé vezette.
- Fogadj meg egy tanácsot – mondta a férfinak. – A terved természetesen megérint minden new yorkit, de neked ennél messzebbre kéne tekintened! Ne becsüld le a Lettermann félék hasznosságát sem.
Kyle szíve megdobbant a néhány évvel fiatalabb nő közelségétől, arról nem is beszélve, hogy megfontolandó dolgokat mondott.
- Talán fel kéne ajánlanom egy vezető PR pozíciót.
- Szó sem lehet róla, csak én is idevalósi vagyok, és engem igenis lelkesít a terved. Azonkívül én modell vagyok és színésznő. Az üzlethez nem értek.
- Előbb - utóbb reklámarc is kell a cégnek.
Victoria összehúzott szemmel nézett rá. Elég idős volt ahhoz, hogy ismerje az egykori James Phoenix cégét, és tudja, hogy mekkora pénz is állt mögötte. Ugyan itt volt ez az új film is, de...
- Van egy koktélpartinyi időd, hogy meggyőzz.
- Igyekezni fogok.
Bár szerződés nem született, és a partin már nem is az üzlet került szóba, mégsem sem bánta meg egyikójük sem azt az estét...

2024. augusztus
Az Appalache hegység útjain

Azon a négy évvel ezelőtti tragikus éjszakán, nem mindenkit ismert a diplomaosztója megünneplésére szervezett bulin. Többen is érkeztek baráttal, barátnővel, és Kylet lefoglalta az ünneplés, és nem azzal foglalkozott, hogy kinek mi a családi háttere. Ezért is tartott hónapokig, még F.R.I.N.G.E segítségével is, hogy végül eljusson egy bizonyos névig. Jeremy Stones 2020 előtt annyira átlagos életet élt, hogy annyira mindennapi nem létezhetett a folyton változó világban, főleg, hogy az átlagos része vagy kéttucat különböző ember életéből lett összeollózva.
A férfi nagyobb sebességre kapcsolt 2020 júliusa után, szó szerint, mivel úgy látszik megőrült a tuningolt autókért, és az illegális versenyekért. Kyle kutatott, programozott, eredményeket ellenőrzött, majd újra ellenőrzött, mivel nem akart árnyékra vetődni. A hosszadalmas folyamatot talán még az MI is elunta volna, de ez nem szereplet a programozásában, és egyébként is a páncéllal kellett törődnie.
A fiatal férfi végül eljutott a páncél végső teszteléséig, méghozzá az Appalache viszonyleg szelíd esésű, de kanyargós útjain, ahol öt állam éjszakai autóversenyzői gyűltek össze egy kis nyaktörő száguldozás kedvéért. Bár a versenyt nem verték nagy dobra, a megfelelő emberek ismerték a helyet, és ha valaki hagyott egy kis elektronikus nyomott, akkor azt Kyle megtalálta.
Az éjfekete páncél kellően rejtette a férfit a kanyarban, míg a látás erősítő elég tiszta képet adott a verseny alakulásáról. A rajtaütésnek egy olyan helyet választott, ahol két napja egy balszerencsés teherautó szakította át a szalagkorlátot, és azt még nem helyettesítették. Senki nem fog hát meglepődni, ha a felfokozott hangulat közepette egy autó véletlenül kisodródik, Jeremy Stones halála pedig nem szerepelt a tervek között. A kanyar jótékonyan takarta a várakozót az első néhány versenyző lassítás nélkül húzott el mellette. Kyle remélte, hogy a sofőrök annyira a kanyargós útra koncentrálnak, hogy maximum a szemük sarkából látnák őt egy pillanatra, és akkor sem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget neki.
Bár a páncél nem volt tökéletes, mégis Kyle már - már gond nélkül mozoghatott benne, igyekezvén kihasználni természetes fürgeségét is. Amikor a keresett kocsi a közelbe ért, kilépett az útra, és amikor az autó elhaladt mellette elsütötte a páncélba épített taszítólöketet.
Eleve az alak megjelenése kitérésre késztette, de a sugár pedig még jobban kibillentette az autót, ami a szalgkorlát helyén bucskázott le az enyhe domboldalon, és egy fának csapódva állt meg.
Kyle a következő pillanatban a kocsi tetejére ugrott, áttolva páncélos öklét az összetört szélvédőn, kiemelve a sofőrt a helyéről és a magasba szökkent. Jeremy életét a fékek mentették meg, de a titán karok ellen nem tehetett semmit. Huszonöt méter magasban kétségbeesetten vergődni kezdett.
- Phoenix rezidencia – dörrent Kyle elektronikus hangja.
- Mi? Kicso...? – a sokkos férfi csak nehezen kapott levegőt.
- Phoenix rezidencia – ismételte meg Kyle, miközben megrázta a férfit; hangja oda vissza csapódott a hegyek között.
- Nem én voltam – kiabálta Jeremy.
Kyle fokozta a szorítását, ujjai a férfi karjába mélyedtek. Aktiválta az utolsóként installált biológiai érzékelőket, ezeknek a segítségével mérte a férfi vérnyomását, szívműködését, agyi és idegi funkcióit. Tulajdonképpen egy hazugságvizsgálóvá változott.
- Harminc méter magasan vagyunk – tolta előre páncélos arcát – és csak a jóindulatom tart vissza nyolc emeletnyi zuhanástól. Ez azonban elfogy, ha nem az igazságot hallom.
- Jól van, jól van, csak vigyen...
- Beszélj!
- Fizettek érte, hogy megbuheráljam – kezdte a férfi, majd a szemei tágra nyíltak. – A karom...áááá...eltörö... – üvöltötte kétségbeesetten.
Kyle ellenőrizte a kijelzőket. Jeremy fájdalma valóságosnak tűnt, szeme olyan tágra nyílt, hogy már szabad szemmel is láthatóvá vált a véreres fehérje, sikoltozása majd megrepesztette a páncél hallószenzorait. A kijelzők hibát mutattak, a kesztyűk vörösen villogva jelezték, hogy az utolsó parancs van még mindig érvényben, ami pedig az ujjak összeszorítása volt. Kyle szemei előtt őrült káoszt mutattak az érzékelők, alkalmi informátorának a karja lassan péppé vált a titán ujjak szorításában. A férfi ujjai görcsbe rándultak, és nem engedelmeskedtek az akaratának.
- Leállítás!
A sisakja hirtelen elsötétült, majd F.R.I.N.G.E 0.1. azonnal újraindította. A másodperces kiesés azonban elég volt, hogy a páncél ujjai szétnyíljanak, és Jeremy Stones egy vérfagyasztó sikoltás kíséretében zuhanjon huszonöt métert, és a kocsija tetején landoljon. Kyle nem ellenőrizte az összetört autó állapotát, így a bekövetkező robbanást sem tudta megmagyarázni. A sisak elrejtette megdöbbent keserűségét. A terv rögtön az elején félresiklott...
Két órával később egy mesterséges és egy emberi intelligencia dolgozott megfeszítetten, hogy mi is okozhatta a tragédiát. Az előbbitől távolt állt a döbbenet vagy az elkeseredés, de Kyle bőven pótolta helyette.
- A poligráf? Az átkozott poligráf?
- A jelek szerint igen, uram.
- Hogyan?
- Az volt az utolsó rendszer, amit installáltunk, és élesben nem volt kipróbálva. Úgy tűnik, összeütközésbe került az irányító programmal, ahogy a tenéyr érzékelői a jobb eredmény érdekében igyekeztek minél erősebb kötődést kialakítani a vizsgált alannyal.
Kyle szorosan lehunyta a szemét. Fülében még mindig csengett a csonttörő landolás hangja, és az azt követő tűzgolyó.
- Azonnal szedjük ki azt a vacakot.
- Igen, uram. És aztán?
- Aztán más felé koncentrálunk, meg kell várnunk, amíg elül a vihar.
- Zárjam el?
- Nem – rázta a fejét Kyle - azt akarom, hogy készenlétben legyen, amikor szükségem van rá...

2024. augusztus – napjainkig

A tragikusan végződött „első út” óta Kyle Phoenix nem használta aktívan a Nemezis páncélt. Minden erejével azon dolgozott, hogy cégét elfogadhatóvá tegye a piacon és felkészítse a jövőre. F.R.I.N.G.E létezése titok mindenki számára, még az olyan közeli munkatársak, mint Rita Collins sem tudnak róla. Meggyászolta a halottait, és a jövőre koncentrál.
Amikor éppen nem a céget igazgatja, technikai és elektronikai újításokon töri a fejét. A Sharkson Enterprise még mindig túlságosan erős, bár a démoninvázió nem tett jót az üzletüknek. Még nem jött el a megfelelő idő...

Kinézete:
Átlagos magasságú, sötétbarna, félhosszú hajához kék szemek társulnak. Kinézetére meglehetősen hiú, így igyekszik választékosan öltözködni, ruhatára jó minőségű darabokból áll össze. A több, mint tíz éves küzdősport és a kosárlabda egyaránt jó formában tartja a testét, és amikor csak ideje engedi folytatja mindkét sportot. Szereti felhívni magára a szebbik nem figyelmét, nem habozik kihasználni a kedvező megjelenését. Az elmúlt hónapok alatt megtanult ismét nevetni, és szívesen is teszi, főleg ha azzal nagyobb hatást elérhet. Szemei kifejezőek, és ha az indulat átjut az önuralmán, akkor elsötétülnek. Az egy évnyi folyamatos droghasználat miatt inkább harmincnak néz ki, mint huszonnyolcnak.
Mozgása a legextrémebb körülményektől eltekintve kifinomult, és összeszedett. Tetoválása, testékszere nincs.

Jelleme:
Mint minden ember, ő is bonyolult, sokrétű. Szenvedélyesen technika mániás, agyában egymást érik az olyan gondolatok, aminek a megvalósítására még legalább száz évet várni kell. 2024 augusztusa óta tudja, hogy a bosszú ugyancsak veszélyes dolog, és rengeteget árthat vele mindenkinek, beleértve saját magát. Jeremy Stone megölését egyetlen indokkal tudta elfogadhatóvá tenni a saját számára, úgy tűnik, hogy a férfi helyezte el a bombát, ami először a házuk konyháját, majd a gázrobbanás miatt az egész házat elpusztította, megölve Kyle fiatalkori szerelmét Jessica Wardot. Eltökélt célja, hogy a cégét ugyanarra a szintre emeli, mint ahol az apja vállalata állt. Jóllehet képzetsége nem elégséges egy hatalmas vállalat vezetéséhez, de ezért alkalmazta Rita Collinsot, aki hozzáértő munkaerőnek bizonyult. Azonban tudja, hogy egyelőre nem versenyezhet ellenlábasaival.
Könnyedén lelkesedik az új dolgok iránt, főleg ha az a technikával kapcsolatos. Érdeklődése nem terjed ki a humán tárgyak felé, így az irodalomban, történelemben tudása átlagosnak mondható. Tudására, és képességeire büszke, akár nagyképűen is, időnként kioktató módon beszél emberekkel.
Amennyire lehetséges, igyekszik túltenni magát a őt ért tragédiákon, azonban ha valaki erőlteti a témát, az először szomorúvá, majd rendkívül dühössé, és meggondolatlanná teszi.
Igazán közel eddig senkit sem engedett magához, kapcsolatai általában nem élik túl a harmadik hetet, de van, hogy a harmadik napot sem. Asszisztenséhez vonzódik, de egy – két kétértelműnek tűnő megjegyzésen túl nem merészkedett, mert fél, hogy elveszíti a nőt, mint munkatársat.
Jól bánik a szavakkal, és a modora is alapvetően kellemes és barátságos. Mindezzel együtt van benne egyfajta „nem lehet rá haragudni” báj, ami miatt az emberek hajlamosak megbocsátani meggondolatlan megjegyzéseit. Természetesen ez nem mentheti meg miden helyzetből, és ha valakit meg akar bántani, akkor azt nem tudja meg nem történtté tenni.
Mindezzel együtt van egy bosszúálló oldal is, már az őrültséggel határos módon keresi az alkalmat, hogy ellenségének alá tegyen. Egyszer már ugyan ölt, és nem tette magát könnyedén túl rajta, de nem riadna vissza, hogy a másikat anyagilag és/vagy lelkileg megtörje. Ezt az oldalát azonban rejtve tartja.
Bár meg tudja védei magát, kerüli a fizikai konfliktusokat, páncél nélkül ugyanúgy sérül, mint bárki, ha valakit megüt, fáj tőle a keze, lövéstől sokkot kap stb.

Képességek, és szakértelmek:- Elektromérnök és programozói diploma, kiváló hacker
- Zseni (lásd Játszható fajok)
- Pontos, összeszedett, gyors mozgású,ereje egy sportos emberének felel meg
- Tizenkét évig tanult kevert stílusú harcművészetet, technikája nem besorolható, és a legkevésbé sem becsületes. Ha lehet színészkedik, megtéveszti ellenfelét, vagy gáncsot vet, ami éppen az előnyére válik.
- Képzett botharcos, de a lőfegyverekhez nem ért különösebben. Saját maga készítette fegyvert használ.
- Levelező üzleti képzés, éppen arra elég, hogy ne tudják palira venni
- Hamar átlátja az összefüggéseket, gondolkodása követhetetlennek tűnhet, de rendkívül logikus is tud lenni.

Privát előtörténet elbírálást kérnék.

Nemezis páncél




Cég logó

Kicsit több, mint 15 perc, de a duplája nem volt
Ezek után senki sem mondhatja, hogy csak én írok átkozottul hosszú előtöriket. Remek előtöri lett ez is, mint a másik. Minden van benne, így nem is kötekedem. Elfogadva, a hosszúságért, részletességért és egyebekért 50.000 dollár kezdőtőkét kapsz.
Írj adatlapot, ahova felírod a páncélodat is. Utána mehetsz játszani.

Adatlap:
 
Név: Kyle Phoenix
Lakás/Létesítmény: Phoenix Electronics New York szélén
NJK: kidolgozás alatt
Foglalkozás: üzletember/feltaláló
Munkahely: A Phoenix Electronics tulajdonosa és igazgatója
Pénz: 50.000$ - 19.800$ = 30.200$
Bevétel/hét: 4000$ / hét
Felszerelés/fegyverek:
- Teleszkópos, titán harci bot (saját készítésű, páncélos formában is használható, összecsukva kb 15 cm hosszű jellegtelen fémhenger) 1000$ (a felhasznált anyag, és mert másnak hosszú percekbe telik kinyitnia)
- 1 vállalati új telefon 700$ száma ismert, általában ennek számát adja meg.
- 1 darab új eldobható telefon 700$ szükség esetére egy másik szám
- 1 darab cadilac 15000$

 
- márkás alkalmi ruhák minden alkalomra összesen 2400$
Vállalat: Phoenx Electronics 2 kredit
Szövetség: nincs
Törzshely, ahol megtalálható: munkahely
Ismertebb szövetséges: nincs
Ismertebb ellenség: rivális cég Sharkson Enterprise
NJK: Rita Collins

Felhasznált kreditek: 4 kredit
Fennmaradó kreditek: 0 kredit
 
Páncél neve: Nemezis
Program: F.R.I.N.G.E. 0.1 Functioning Really Intelligent New Generation Entity
-2: Egy már beszédszoftverrel ellátott program, aki válaszol a feltett kérdésre, de csak címszavakban.
- 3 : Titánium ötvözet. Már a közvetlen közelről leadott, sorozatos .50-es kaliberű géppuska tűz is csak lassítani tudja a viselőt, de megállítani nem. Egy-két rakétabecsapódást még ez a páncél is kibír, de sorozattűz alól már nem kerül ki élve a használó.
- 2 : Hőmérséklet bevonat. Szokványos, háztartási- , vagy utcai körülmények között előforduló tűz ellen véd, viszonylag hosszabb távon, 1-2 órán keresztül. Csak úgy, mint a folyékony nitrogén ellen is véd, egészen -80C fokig..
- 2 : A sebesség egy erősebb hajtómű beszerelésével 500 km/h -re nőtt.
- 1 : Taszítósugár. Sem hővel, sem egyéb hatással nem rendelkező sugár. Egy gravimetrikus sugár, amely leginkább olyan, mintha hozzávágnánk valamit a célponthoz. Csak éppen jóval erősebb és gyorsabb. Egy ilyen sugár könnyedén átszakítja az 3 centi vastag acéllemezt is. Vagy akár csak könnyedén megborzolja egy tollpihe szálait. Az ereje változtatható.
- 2: A páncél erőnövelése 10 tonna megmozgatását teszi lehetővé. Ehhez a súlyhoz már elengedhetetlen a 2-es anyagkeménység, mert különben a sima acélból készült páncélzat összeroppanna.
- 3 : A páncélzat már szinte könnyed mozgást biztosít a használónak. Lőfegyverekből leadott tűz sem okoz kárt a használóban, legfeljebb annyit érez, hogy mintha kicsit ringatnák a páncélban. Becsapódó rakéták, közvetlen közelről érő robbanások azonban már kisebb agyrázkódást okoznak.(Már természetesen, ha egyébként a páncél anyaga kibírná a becsapódást.) Természetesen a rakéta, vagy maga a robbanás méretétől függően. Belehajtó gyorsvonattal való találkozást, vagy ennél nagyobb erőhatást nem él túl a használó.
-1: 100 méteres körben érzékeli az élőlényeket, mozgásuk, hőképük, biológiai funkcióik alapján, a gépeket az elektromos jelekből stb.
- 2 ARC reaktor 2.0, Egy szuper reaktor, ami egy évig 100%-on tartja a páncélt és annak az energiáit, de ha megsérül akkor a páncél egyszerűen használhatatlanná válik.
 
18 pont (1 kredit)

És akkor fanfárok, valamint a "We are the champions" című dal, mert Kyle 2. szintű lett

+2 kredit